Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-27 / 30. szám
1985. július 27« .SZABAD FÖLDMŰVES, NAPIRENDEN: A SZÁNTÓFÖLDI TAKARMÁNYTERMESZTÉS FEJLESZTÉSE nak. Ez így igaz, csakhogy ennek is van ellenszere. A rendszergazda Légi Efsz-ben ezt úgy igyekeznek orvosolni, hogy lucernával vagy fehérherével vegyeskultúrában próbálják termeszteni a füveket. Ogy tűnik, jó Irányban kutatnak, hiszen a laboratóriumi elemzésekből kitűnt, hogy a tiszta lucernából készült pelett 20,4, a fűből készült 18,3, a lucernát is tartalmazó fűből készült szárítmány pedig 19,2 százalék nitrogénes anyagot tartalmaz. Ami pedig a másik gondot illeti, a lucerna vagy a here alávetésének helyes arányával lényegesen csökkenteni lehet a fü energiaigényességét, vagyis a nitrogéntrágyázás mérsékelésével növelhető a termelés gazdaságossága. Mindehhez persze intenzív öntözőgazdálkodási feltételek szükségesek, mert aki évente öt alkalommal akar kaszálni, az nem várhatja az „égi áldást“. A légiek 4 Fregatt, 15 darab4 90 PZT, 30 PZT-75 és három PZVH-110 sávos, valamint két vadonatúj, Vallmont típusú, amerikai öntözőberendezést üzemeltetnek, és a szántóföldi füveket évente 7—8 alkalommal locsolják, 270 mm csapadékot juttatva. Tapasztalataikat azzal is kamatoztatni szeretnék, hogy rendszergazdaként a kerület 45 mezőgazdasági üzemében 1500 hektáron szervezik és irányítják ez intenzív szántóföldi fűtermesztést, további 2400 hektáron pedig a lucerna magtermesztési eredményeinek javítását szorgalmazzák. A társüzemek részére biztosítják a vetőmagot, a vegyszereket, saját laboratóriumukban a talajelemzést, a tanácsadó szolgálatot, és természetesen a vetést is elvégzik. Külön felkérésre idén már a Mélníki járásban is telepítenek 700 hektár intenzív füvet. PRO ÉS KONTRA A tudományos Intézmények képviselői közül elsőként Michal Santa agrármérnök, a bratislavai Ontözőgazdálkodási Kutatóintézet munkatársa szólalt fel. Előadásának gerincét a tömegtakarmányok öntözéses feltételek közepette történő termesztésében szerzett legújabb tapasztalatok ismertetése adta. Egyebek között hangsúlyozta, hogy a szántóföldi fütermesztés előnyeinek megítélésekor arra is gondolni kell, amit az NDK- ban már régen bebizonyítottak. Arról van szó, hogy a legeltetés az istállóban végzett zöldetetéshez viszonyítva 10 százalékkal, a tartósított takarmányok használatához viszonyítva pedig 15 százalékkal csökkenti a tejtermelés költségességét. Mivel a rendszeresen ápolt és locsolt fű kora tavasztól késő őszig legeltethető és kaszálható, a termelés gazdaságosabbá tételére törekedve elsősorban a fűtermesztés fellendítésére kell összpontosítanunk. Persze, a remélt st« ker érdekében meg kell tanulnunk kihasználni az öntözőgazdáikodás nyújtota előnyöket és megtartani a* újszerű termelési technológiát. ján jančovič agrármérnök, a mező« gazdasági tudományok kandidátusa, a nyitrai Mezőgazdasági Főiskola munkatársa beszámolt a tömegtakaxmányok minőségének ellenőrzésével kapcsolatos tapasztalatokról, és vá« zolta a minőség javításának lehetőségeit. Aláhúzta, hogy csak javasolni tudják az intenzív füvek termesztésére való fokozottabb áttérést, hiszen megfigyeléseik szerint ezek egy hek« tárról legalább 18 tonna száraz anya« got, illetve 2,9 tonna emészthető nit« rogéntartalmú anyagot nyújtanak. A' minőség Javítása érdekében szakavatottan kell meghatározni a legeltetés idejét és legmegfelelőbb módját, a betakarítás legalkalmasabb időpontját, és — mint ahogy a légiek Is teszik — előtérbe kell helyezni a fűfélék vegyeskultúrás termesztését. Albin Hlaviőka agrármérnök, a bratislavai Központi Mezőgazdasági Ellenőrző és Minőségvizsgálú Intézet munkatársa az öntözőgazdasági viszonyoknak megfelelő, perspektív takarmányfajták választékáról tartott előadást, hangsúlyozva, hogy az utóbbi időben az egész világon előtérbe került a bőtermö és nem túl igényes perjék termesztése. Milan Pajtáá agrármérnök, a tudományok kandidátusa, a nyitrai Állat« tenyésztési Kutatóintézet munkatársa az állattenyésztő szemszögéből érté« kelte pro és kontra az intenzív fűfélék termesztésének helyzetét. Helye« selte, hogy a termelők a fűtermesz« tés fejlesztését mérlegelik, mondván: ezzel lényegesen megnyújthatő a zöldetetés időszaka, kora tavasz« szál és késő ősszel is magas szinten tartható a termelőképesség, és nem utolsósorban — főleg legeltetés esetén — lényegesen olcsóbbá tehető a tejtermelés. Ugyanakkor figyelmez« tetett arra, hogy gondolni kell a teljes takarmánykészlet mennyiségi és minőségi összetételének pontos és következetes elakítására is, hogy mindenkor maradéktalanul kielégíthessük az állatállomány — adott esetben mindenekelőtt a szarvasmarha — specifikus igényeit. A tanácskozást szervezett határ« szemle "követte, melynek során a szép számban egybegyűlt gyakorlati szak« emberek megismerkedhettek a különféle termelési és betakarítási tech« nolégiák előnyeivel és hátrányaival, tapasztalatot cserélhettek és megtekinthették a rendszergazda szántóföldi fűállományát és legkorszerűbb öntözőberendezéseit. Bízzunk benne, hogy mindez nem volt hiábavaló. Kádek Gábor lás, megszilárdult a technológiai fegyelem, javult a takarmánytermesztés anyagi-műszaki háttere, beleértve az öntözési lehetőségek bővülését, valamint a hegyi és a hegyvidéki körzetek gépeliátását is. Mindez nem volt hiábavaló, hiszen mint azt az állattenyésztési ágazat sikerei is igazolják, főleg a Nyugat-szlovákiai kerületben komoly fejlődést értünk el a szántóföldi takarmánynövények termesztésében. Más lapra tartozik, hogy a megtermelt eleségnek mintegy harminc százalékát még mindig elpocsékoljuk a betakarítás és a szállítás folyamán, s legalább ugyanenynyí kárba vész vagy sokat veszít a minőségéből a tárolás és a közvetlen felhasználás idején. Az is elgondolkoztató, hogy még mindig nem használjuk ki kellőképpen a köztesek, a tarlónövények termesztése kínálta lehetőségeket, de a másik oldalon siránkozunk, hogy nincs mód a szántóföldi takarmánynövények százalékarányos részesedésének növelésére. Az elkövetkezőkben fokozott figyelmet kell fordítani a hegyi és a hegyvidéki körzetek adottságainak következetesebb kihasználására, mert a gabonatermő déli körzetekben ésszerűtlen lenne tovább növelni a szarvasmarha-tenyésztés okozta megterhelést Július harmadik napján a légi (Lehnice) kultúrházban. Illetve a helybeli. Munka Érdemrenddel kitüntetett Csehszlovák—NDK Barátság Efsz határában különösen nagy volt a sürgés-forgás. Lehetett Is, hiszen itt tartották meg az új technika napját, melynek megrendezéséből társrendezőként az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma, valamint a Csehszlovák Tudományos- Műszaki Társaságnak a bratislavai Ontözőgazdálkodási Kutatóintézetben működő alapszervezete is részt vállalt. A tanácskozáson, melyen a gyakorlati szakembereken kívül az érintett tudományos intézmények munkatársai is részt vettek, részletesen értékelték a szántóföldi takarmánytermesztésben öntözőgazdálkodási feltételek közepette elért eredményeket és szerzett tapasztalatokat, s — a legfrissebb kutatási ismereteket is népszerűsítve és megvitatva — mérlegelték a termelés fejlesztésének lehetőségeit és üzemi, illetve társadalmi előnyeit HASZNÁLJUK KI A LEHETŐSÉGEKET Jozef Mudroch agrármérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának főagronómusa megnyitó beszédében Szlovákia nagy üzemi takarmánytermesztésének helyzetét vázolta, méltatva az elért eredményeket és rámutatva a tapasztalt fogyatékosságokra. Többször is aláhúzta, hogy a mezőgazdaságban dolgozó növénytermesztési ágazatvezetőktől társadalmunk elvárja és megköveteli, hogy annyi és olyan minőségű takarmányt termeljenek, amivel biztosítani lehet az állattenyésztési ágazat töretlen fejlődésének megalapozását. Ha ennek a feladatnak eleget akarunk tenni, akkor a termelést úgy kell irányítani és szervezni, hogy évi átlagban legalább 10—15 százalékos tartalékot tudjunk kialakítani az esetleges ínséges időszakok sikeres átvészelésére. Nem könnyű, de nem Is megoldhatatlan ez a feladat. Gondoljunk csak bele. Szlovákiában hozzávetőlegesen 390 ezer hektáron termelünk szántóföldi takarmánynövényeket, további 820 ezer hektáron pedig az ősgyep kínál hasznosítható termést. Vagyis a rendelkezésre álló mezőgazdasági területnek csaknem a felén kimondottan takarmánynövényeket termesztünk, és mégis gondjaink vannak. Arról már nem is beszélve, mennyi hasznos mellékterméket kapunk más kultúrnövények termesztése során. Ha gondokkal küszködünk, annak az az oka, hogy nem használjuk ki tökéletesen a lehetőségeinket. Tavaly, ugye, jó évünk volt, de az évelő füvekből mégis csupán 2,6 tonna szénát tudtunk begyűjteni hektáronkénti átlagban. A szónok a többi között hangsúlyozta: mint minden mást, a takarmánytermesztést is tanulni kell. S ezen a téren bizony akad pótolnivalónk, mert például a gabonatermesztés haladó módszereit már jó negyedszázada lsmergetjük, de a takarmányoknak csak néhány éve szentelünk a minimálisnál több figyelmet. Érthető, hogy a hón óhajtott önellátottság megalapozását a gabonával kellett kezdeni és a kukoricával folytatni, de most már a takarmányoknak is sorra kell kerülniük. Tagadhatatlan tény: az utóbbi néhány évben sokat tettünk a javulásért. Mindenekelőtt bővült a takarmánynövények fajtaválasztéka, színvonalasabbá vált a tápanyagpótAz eredményes gazdálkodást segítő öntözőberendezések egyike — a 400 méteres munkaszélességgel üzemelő amerikai Vallmont berendezés A RENDSZERGAZDA TAPASZTALATAI A Légi Efsz mint az iparszerű szántóföldi fütermesztési rendszer gazdája adott otthont a tanácskozásnak. A legfrissebb termelési tapasztalatokról szólva Andrássy Sándor agrármérnök, a 3649 hektáros mezőgazdasági földterületen gazdálkodó szövetkezet elnöke egyebek között elmondta, hogy összesen 2877 szarvasmarhát meg 9250 sertést tartanak, s a tömegtakarmányok szükséges menynyiségét 450 hektár évelő takarmányfélével, valamint 300 hektár silókukoricával biztosítják. Szénából tavaly 158 tonnás, szilázsból pedig 32 tonnás hektáronkénti átlaghozamot értek el. A gazdaság 3381 hektáros szántóterületének nagyjából a fele sekély szántérétegű kavicsföld, így hosszú éveken őt keresték a kielégítő takarmánykészlet megteremtésének legmegfelelőbb módját. Kezdetben a lucernára alapoztak, de a hektáronkénti átlagban elért 36 tonna zöldanyag nem elégítette ki az igényeiket. Mivel a legelőként hasznosított, szántóföldi füvek 70 tonnás átlaghozamot nyújtottak, a gazdaság a terzás és az öntözés, A rendszeresen öntözött füvesek évi öt alkalommal kaszálhaték, s hektáronkénti átlagban 90—100 tonna zöldanyagot nyújtanak. Első ízben május derekán, utoljára október végén tudnak füvet kaszálni. A szántóföldi fütermesztés előnyeiről szólva az elnök az alábbi adatokkal érvelt: ha 40 tonna zöld lucernát veszünk alapul, amely 20 százalék száraz anyagot és 4,3 százalék nitrogéntartalmú anyagot tartalmaz, akkor egy hektárról 1,72 tonna hasznosítható nitrogéntartalmú anyagot nyerünk. Ezzel szemben a füvekből csak 80 tonnás átlaghozamot vegyünk, ugyancsak 20 százaléks szárazanyag- és 3,1 százalékos nitrogénesanyag-tartalommal, akkor is 2,48 tonna emészthető nitrogénes anyagot nyerünk egy hektárról. Tehát magától értetődik, miért részesíti előnyben a gazdaság a szántóföldi füveket. A kutatók és a gyakorlati szakemberek Is gyakran azzal érvelnek: a füvek ugyan gazdagon teremnek, da túlságosan energiaigényesek, és ráadásul a hasznos nitrogéntartalmú anyagokból is kevesebbet tartalrtaz-A szaktanácskozás résztvevőinek egy csoportja melési szerkezet módosítása mellett határozott. A lucerna területét 160 hektárra csökkentették, az intenzív füvekét viszont 290 hektárra növelték. így nem csupán több takarmányra tettek szert, de a szarvasmarha részére kedvezőbbé tették az emészthető nitrogéntartalmú anyagok és a keményítőérték arányát Is. A szántóföldi füvesekből 110 hektárt vlllanypásztoros legeltetéssel hasznosítanak, de a kimért szakaszokat 3—4 napi legeltetés után megkaszálják, csak azután következik a fejtrágyáHa akarjuk, segítségünkre lehetnek a füvek / A szántóföldi füveket e Légi Efsz-ben évente üt al kálómmal kaszálják, s a termésből 100 tonna szénát, 800 tnnna szemcsézett tápot és 1400 tonna szenázst készítenek, közel 14 ezer tonnát pedig zöldeietéssel hasznosítanak A tehenek jól érzik magukat a napsütötte, kövér legelőn A szerző felvételei # i
