Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-27 / 30. szám
Az eredményesebb juhtenyésztésért ség. Ha történetesen a hőmérséklet 3 C-fok alá süllyed, azonnal emelni kell a napi takarmányadag energiatartalmát, hogy az állatok visszanyerjék és állandósítani tudják optimális testhőmérsékletüket. Az állatszállás levegőjének nedvességtartalma ne haladja túl a 90 százalékot, mert a túl nedves levegőjű környezetben az állatok könnyen megfáznak, megbetegszenek, s ez — főleg a téli hónapokban — végzetes is lehet. Hasznos dolog, ha a déli irányba az akol 0,5—1,5 százalékot lejt. A gyakran lebecsült világosság is nagyon fontos, mert a sötét vagy homályos környezetben rosszul látó állatok rendszerint megrágják egymás bundáját. A túlzsúfoltság traumatikus megbetegedéshez vezet, s az ugyancsak káros, erős napsütés ellen is védekezni kelj (pl. árnyékot adó fákat telepíthetünk a juhakol mellé). Miből készüljön az akol? A gömöri juhászok azt tartják, amíg nem fagy be az itatőban a víz, addig a báránynak sem lehet baja az akolban. A zordabb éghajlatú körzetekben (Hnúšťa, Klenovec, Tisovec) a durvagyapjas Juhoknak egyszerű deszkaépítményeket készítenek, de télen kiadósán almoznak. Az érzékenyebb merinónait meleg szálláshely kell, tehát ilyen állománynak téglából vagy vályogból kell jól szellőztethető istállót építeni. Szellőztetni naponta legalább 20— 30 percig kell, főleg a délutánt órákban, de óvakodni kell a juhok részére ártalmas huzattól. Télen és nyáron is kell szellőztetni. Téved, aki a szellőztetést fölösleges időpocsékolásnak tartja, mert csak így szellőzik a bunda, így frissül fel a vérkeringés (főleg az állandóan istállóban tartott állatoknál). Ä juhtenyésztést általában a hármas (gyapjú, tej-sajt és hús) hasznosítás jellemzi, mégis a tenyésztők igyekezete az egész világon már évszázadok óta főleg a gyapjútermelés növelésre, a nyert gyapjú minőségének javítására irányul. Ez érthető is, hiszen a juh idestova tízezer éve szerepel háziállatként, ámde a gyapja ma is előkelőbb, értékesebb és keresettebb — tehát drágább isi — mint a műszálak. A juhtej ásványi anyagokban és vitaminokban gazdag, a belőle készült sajtok világhírnévnek örvendenek. A juhfaggyú a szappangyártáshoz szolgáltat kitűnő alapanyagot, a juhbél pedig a világ leghíresebb hegedűinek húrozásához nélkülözhetetlen. A kidolgozott prémes bőrből készül az irhabunda, de mindmáig legkeresettebb és legfontosabb a semmi mással nem pótolható juhgyapjú. A gyapjú minőségének és ezzel együtt a tenyésztői tevékenység jövedelmezőségének foka mindenekelőtt a juhok szakszerű takarmányozásától, a felkínált eleség bőségétől és választékosságátől, valamint a takarmányozási és elszállásolási viszonyoktól függ. Ugyanis a juhok gyapjútermelő képességét a gyapjúfürtök hossza, a tisztaság és a minőség határozza meg. Hogy csak egy példát említsek, a 7—9 cm-es fürthosszúságú bundában 30 százalékkal több a gyapjúanyag mint a 3—4 cm-esben. Tehát a fürthosszúság a tömegre, az egy állatról nyerhető gyapjú mennyiségére Is komolyan kihat. Az etetés'és az ^elszállásolás legmegfelelőbb módjának megválasztásakor feltétlenül figyelembe kell venni a tartott fajta specifikus igényeit- Teljesen más tartási viszonyokat igényel a vékonyszálú, finom gyapjút kínáló, a Pireneusi-félszigetről származó, de már szinte az egész világon meghonosodott merinő, mint a tőle igénytelenebb, jóval vastagabb és durvább szálú gyapjút termelő, tehát a hideget is jobban tűrő valaška, cigája vagy a Skandináv-félszigeten honos svéd landrace, illetve a kevert románov juhfajta. Ebbe a csoportba tartozik a nálunk kevésbé ismert sivatagi karakül juh, amelynek bárányai (születés előtt hasból kioperálva) a világhírű perzsa prémet adják. MILYEN A jÖ AKOL? A juhállomány egészségének, termelőképességének és nem utolsósorban a nyert gyapjú minőségének egyik fontos meghatározója az elszállásolás. A- lapkövetelmény, hogy az akol száraz és szellős (nem huzatost j, tiszta és világos legyen, s benne 10—15 C-fokos hőmér- Ha egyébként kiadósán takarmánynzunk, akkor éppenséggel séklet uralkodjék. Ennél mele- a kopár udvaron is „megélnek" a juhok, de igazán jól csak gebbre ellés Idején sincs szűk- a legelőn, a füves kifutóban érzik magukat Fotó: —bor AMlG LEHET, LEGELTESSÜNK! A juhok takarmányozásában különbséget kell tenni a téli és a nyári ellátás között. A nyári takarmányozáson általában a legeltetést értjük, amely az állatok leghatásosabb táplálékfelvételi módja. A legeltetés mintegy 130—150 napig tart, s a kijelölt területen 5—7 napig érdemes egyfolytában legeltetni. Ugyanarra a területre 6—8 hét múlva érdemes ismét visszatérni. Kihajtás előtt külön kell választani a beleg állatokat, az egészségeseket pedig alaposan meg kell fürdetni a Fenoform forte 0,25 százalékos oldatában, amely kitűnő hatású a külső élősködők ellen. Frissen műtrágyázott növényzetet etetni-legeltetni, Ipari vagy gyári hulladékvizet itatni tilos. Jó legelőről beszélünk, ha a növényzet 35—40 százalék lóherét, ugyanennyi ehető füvet és mintegy 20—25 százalék egyéb növényi eredetű táplálékot (kérő, gyomok stb.) tartalmaz. A lóhere kimondottan fontos, hiszen sok fehérjét tartalmaz és kedvezően hat a tejtermelésre meg a gyapjú minőségére. A tiszta fű a zsírtermelést serkenti, az egyéb növények pedig természetes ásványi anyagokat Juttatnak a szervezetbe. Jő tudni, hogy a juh 1 kg" súlygyarapodáshoz 40—50 kg füvet igényel. A jő legelőn 9 óra alatt jóllakik a Juh, gyengébb helyeken néha 12 órán át Is kell legeltetni, hogy elegendő eleséghez jusson a nyáj. Legjobb legeltetési módszer, ha reggeltől 11 őriág és 15—16 órától estig legelnek, közben pedig pihennek a juhok. Arra persze ügyelni kell, hogy a még harmatos fűre ne engedjük ki az állatokat, mert úgysem legelik le, csak megtiporják a növényzetet. Arról nem is beszélve, hogy az esetlegesen elfogyaszott- nedves eleség szájbetegségeket okozhat. A tapasztalt kistenyésztők kihajtás előtt némi szénát vagy szalmát, esti behajtás után szintén némi szénát, szalmát, no meg egyedenként 24—30 dkg abrakot -adnak a juhoknak. Brody szerint azoknak a juhoknak, amelyek naponta 6—8 órát az Istállótól 2 km-re és 200—400 méterrel nagyobb tengerszint feletti magasságon fekvő legelőn töltenek, este 20—25 száza-i lékkai több eleséget kell adni. A helyes takarmányozásban fontos szerep jut a víznek. Tudjuk, hogy az állati szervezet nagyobb hányadát a víz adja. Ha az állat szervezete 25 százalék vizet veszít, akkor az állat elpusztul. A juh ugyan jobban bírja az ásványi vizet mint a sertés vagy a szarvasmarha, mégis a literenként kb. 1 gramm ásványi sót tartalmazó víz a legmegfelelőbb itatásra. Maynard szerint a nagyobb mennyiségű ként és meszet tartalmazó víz hátráltatja az állat fejlődését, s ha Ilyen vízből rendszeresen vagy egyszerre sokat fogyaszt a juh, akkor étvágytalanságot, hasmenést, legyengülést, görcsöket, sőt elhullást is okozhat. Nagyon veszélyes az alkalikus sókat tartalmazó víz fogyasztása is. Forró nyári napokon a felhevült testű juhokat nem szabad vízhez engedni, hanem meg kell várni, amíg lehűlnek. A téli etetés sok gonddal jár, hiszen a tárolt takarmányra szorulunk és pótolni kell a hiányzó vitaminokat és ásványi anyagokat. Az átmenet mindig fokozatos legyen — 10—32 napos Időszak —, mert különben számolni kell az éh vágytalansággal és a súlycsökkenéssel. Télen főleg szilázst, tiszta és egészséges szalmát, szénát, meg persze szemeseket etetünk. Nedves vagy penészes eleség még alomnak sem jő, mert éjszaka rendszerint abból Is fogyaszt az állat és ez betegségekhez, végső soron elhulláshoz vezethet. A szemesek közül legfontosabb a zab, mert mangánt és kobaltot is tartalmaz, s ezek hiányában csökken az élősúly és vérkeringést zavarok lépnek fel. A' zab kedvezően hat a tejtermelésre és a szaporaságra Is, azonkívül növeli a gyapjú zsírtartalmát. Az árpa a gyapjú hosszanti növekedését serkenti. Vigyázva kell adagolni a rozst, mert túletetése a juhoknál életveszélyt jelenthet. Hasonló a helyzet a borsóval is, viszont a kukorica értékes juheledel. Etethetünk még főtt vagy párolt burgonyát, káposztalevelet, répát, a kevésbé értékes takarmányokat 1:3 arányban vízzel hígított melasszal Ízesíthetjük. Kovács Gyula, a hnúäfai gyapjúfelvásárlő központ vezetője Mit, miért, hogyan? Mit tegyünk, hogy a kert valóban idegeskedés nélküli, kellemes pihenésünket szolgálja, de ha már van, megteremje a család számára a gyümölcs- és zöldségféléket is?’ Egészséges növényeket szeretnénk, de ha vegyszert használunk, akkor azt jól időzítve, tudatosan tegyük. Növényeink egészségi állapota alapján döntsük el, hogy kell-o védekeznünk. Ne azért nyúljunk a permetezőgépért, mert a szomszéd permetez, vagy mert most kaptuk kölcsön a permetezőgépet. Akinek kedve és lehetősége van, saját maga is végezhet rajzásmegfigyelést e permetezés időzítésére. Ennek számtalan módja közül két egyszerűbbet említünk, amelyeket a nyár folyamán is eredményesen használhatunk. Mindkét előrejelzés alapja, hocy valamilyen módon begyújtjuk a lepkekártevők bábozódás előtt álló, kifejlett hernyóit vagy magukat a bábokat és ún. izolátorban figyeljük a lepkék előjövetelét. A legegyszerűbb izolátor egy vászonzacskó, amelyhez szájával lefelé fordított üvegedényt erősítünk, majd az egészet a gyümölcsfa vastagabb ágára erősítjük. A gyümölcsöt károsító molyok közül az almamoly, a keleti gyümölcsmoly, sőt a szilvamoly és a kétuemzedékes sodrómoly fajok egy részének hernyói gyűjthetők össze a fák törzsére kötött hnllámpaplr öv segítségével. A permetezést a lépkerajzás kezdetét követő 10—12 napon belül kell (fajtól függően) elvégezni. Célunk a zsenge hernyók elpusztítása. A gyümölcsfák leveleit károsító aknázómolyok közül a jelenleg két leggyakoribb faj (lombosfa-fehérmoly, al malevél a knázó-moly) rajzását a kifejlett hernyókat és bábokat tartalmazó károsított levelek leszedésével és izolátorba helyezésével figyelhetjük meg. A permetezést a lepkék zömének rajzásakor hajtsuk végre. Célunk a lepkék elpusztítása, ezáltal a tojásrakás és az utódok károsításának megelőzése. Ha már eldöntöttük, hogy védekezünk, ügyeljünk a nő vényvédő szer ésszerű adagolására Csak az ajánlott menynyiségei használjuk. Kerüljük a túladagolást, mert az nem növe'i a hatásfokot, csak a kijuttatott szer mennyiségét. Lehetőleg szelektív hatású növényvédő szert használjunk, azaz olyat, amely csak a megcélzóit kárositót pusztítja el. Lehetőség szerint csökkentsük a megvédett felületet. Ha elég csak a törzset permetezni (például a kéregmoly ellen), akkor ne kezeljük az egész fát. A levél tetvek ellen pedig vadászó permetezést alkalmazzunk. A választott szer kímélje a hasznos rovarokat (parazitákat, ragadozókat). Kiskertben gyomirtó szert lehetőleg ne használjunk. Minden vegyszeres védekezés során tartsuk be az adott készítményre vonatkozó óvórendszabályokat, várakozási időket. Melyek azok a védekezési módok, amelyekkel a vegyszereket helyettesíthetjük? Legtöbbet a mechanikai eljárások igénybevételével tehetünk. Min den alkalommal, amikor a kertben tartózkodunk, nézzük végig növényeinket. Amint valami rendellenességet észlelünk, keressük meg az okát és lehetőleg azonnal szüntessük meg a fertőzési gócot. A rendszeresség meghozza a gyümölcsét, hiszen, ha a kártevőket vagy fejlődési alakjaikat a megjelenést követően hamar észrevesszük és elpusztítjuk, megelőzhetjük a felszaporodásukat, kártételüket. Nehezebb dolgunk van a kórokozókkal (a betegségek előidézőivel), mert jelenlétüket csak az elsődleges tünetek megjelenését követően észlelhetjük. Ebben az esetben sem reménytelen, ha a fertőzött és a későbbiekben amúgy is elpusztuló növényrészt leszedjük és megsemmisítjük, mielőtt azokról a kórokozók továbbszaporndása révén a másodlagos fertőzések is létrejönnek. Igen fontos, hogy a leszüretelt bogyósgyümölesű növények mechanikai növényvédelmi munkáit elvégezzük. Málnásunkban a letermett és már fölösleges hajtások eltávolítását egészítse ki a fertőzött részek eltávolítása. Legfontosabb a didimellás vesszőfoltossággal fertőzött vesszőrészek kivágá sa, amelyeket a nagykiterjedé sű, elmosódott szélű lilásbarna foltokról könnyén felismerhetünk. Jól láthatók a málnakarcsúdíszbogár és a niálnagnbacsszűnyog kártételének helyei is, amelyeket orsó alakú, sima, illetve repedezett felszínű, gömböiyded megvastagodások jeleznek. A ribiszke és a köszméte nyári ápolásának előfeltétele is a gondos ritkítás. Növényvédelmi szempontból a kaliforniai pajzstetfivel borftotl és az Svegszárnyú ribiszkelepke hernyóját tartalmazó vesszők eltávolítása a legfontosabb. Többi termesztett növényünkön is számos módja van annak, hogy a kártevők mozgó, táplálkozó alakjait megkeressük és elpusztítsuk. A burgonyabogarat érési táplálkozása idején, a repülni nem tudó vinceilérbogarakat a talajon történő vándorlásuk (a szamócás körül keressük őket) idején szedhetjük össze. Petróleummal dúsított vízzel félig töltőt edényben hamar elpusztulnak. Azon állatok esetében, amelyek csoportosan rakják le tojásaikat (burgonyabogár, káposztapoloskák, káposztalepke) a tojáscsomók megkeresése és elpusztítása a feladatunk. Az összehúzott levélfészkekben vagy a gyümölcshöz húzott levelek védelmében táplálkozó hernyók a károsított növényrésszel együtt vagy abból kibontva semmisíthetek meg. A levelekben aknázó rovarokat addig tudjuk a károsított levelek leszedésével elpusztítani, amíg benne élnek. A hajtások végét pusztító kártevők (barackmoly, keleti gyümölcsmoly, hajtáshervasztó darázs) lárváit úgy pusztíthatjuk el, hogy a fonnyadó növényrészt a károsítőval együtt leсшзвазд-VJUAS2BUÍNK Kérdés: Mivel pincém nincsen, a kamrában tartom a boroshordókat. Sajnos, nyáron az üres hordók nagyon kiszáradnak, néha még az abroncsok Is lepotyognak. Hogyan tároljam a hordókat, hogy szüret előtt ne legyen annyi gondom-bajom velük? O. L., S. Válaszunk: Amennyiben a hordók tárolásához legmegfelelőbb, 12—14 C-fokos hőmérsékletű és 80— 85 százalékos páratartalmú pincsfpjük. A szövedék védelmében csoportosan élő hernyókat (például az amerikai fehér szövőlepkét) addig kell s károsított hajtásrésszel együtt levágni és elégetni, amíg a hernyók fiatalok. A fák törzsére kihelyezett hullámpapír övékkel a bábozódni készülő hernyók, míg a törzsre helyezett ragacsos övékkel (ősztől) az araszoló lepkék repü'ni nem tndó nőstényei gyűjthetők össze. Különböző a kiskertekben is könynyen üzemeltethető csapdák kihelyezésével nemcsak a kártevők repülő alakjai gyűjthetők össze, hanem igen jól felhasználhatók előrejelzésre is. Egyszerű típusai a következők. Cefrecsapda: gyüinölcscefrével félig töltött műanyag vagy egyéb edény a fára felfüggesztve, amely lepkekártevők összegyűjtésére alkalmas. Sárgatál: sárga színű, vízzel töltött műanyag edény a leváltetvek öszszefogására. Ferómon csapda: néhány lepkefaj (például az almamoly, keleti gyümölcsmoly, almailonca) nőstényének csalogató anyagát tartalmazó csapda. Ezek a hím egyedek összefogására alkalmasak. A' csigák összegyűjtése nedves rongy- vagy deszkadarabokkal, míg a lótücsöké a járatuk mentén földbe süllyesztett konzervdobozzal oldható meg. Az érés idején igen fontos, hogy a hullott, fertőzött gyümölcsöt sose hagyjuk a fák alatt, a sorok között. Felszedésüket követően minél előbb dolgozzuk fel, vagy semmisítsük meg ezeket. Ugyanúgy a zöldségesben is. Szedés közben mindig távolítsuk el a károsodot termést, a fertőzött leveleket, növényrészeket. A termény felszedését követően sose hagyjunk az ágyásokban fertőzött növényma'-adványokat. A talajmunkát lehetőleg azonnal végezzük el. (Km) ceklímát nem tudja biztosítani, folyamodjon nedves konzerváláshoz. Ehhez kénessavas vízre van szüksége. Egy 100 literes hordó nedves konzerválásához 120 liter vízben oldjon fel 6 dkg citrom- vagy borkősavat, azután meg 12 dkg kristályos borként (előzetes savanyítás nélkül a borkénből nem képződne kénessav). A nyert oldattal {kénessavas' víz) töltse tele a hordót, a maradékot pedig üvegballonban tegye el, mert az elpárolgó folyadékot havonta pótolni kell. Szüret előtt a hőnapokon át kénessavas vízzel tartósított hordót, forró lúgos áztatássalmosással és többszöri hidegvtzes öblítéssel lehet előkészíteni a must fogadására. wiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiniiniiiiiiiininmnimniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!i!iiiiiii;i;!iimi! Fólia alatt a Fehérözön is korán és gazdagon terem Fotó: —bor
