Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-07-27 / 30. szám
1 AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA !- • •. v s • • r' . ' \ , ír.’ *• * 1985. július 27. ★ 30. szám ★ XXXVI. évfolyam ★ Ara 1,— Kči ARATUNK JÄRÄSI HELYZETKÉP Július második feléhen, a tavalyihoz képest néhány nappal korábban, a Dunaszerdahelyi [Dunajská Streda) járásban is megkezdték a kenyérgabona betakarítását. Mivel az évelő takarmánynövények első kaszálásának begyűjtésével már végeztek, semmi sem akadályozza, vagy nehezíti az aratási munkálatokat. Németh János agrármérnöknek, a Dunaszerdahelyi Járási Mezőgazdasági Igazgatóság föagrónómusának tájékoztatása szerint elsőként a 375 hektáron termesztett őszi árpa és a 800 hektáron vetett őszi repce került fedél alá. Búzából 15 ezer 875. tavaszi árpából 5750, borsóból 505 és lencséből 600 hektáron vár a termés a kombájnok kaszájára. Az elmúlt évekhez képest az Idén tovább emelkedett a legfontosabb nyárt munkára való felkészülés színvonala. Bővült a raktártér, növekedett a tisztító- és szárítóberendezések kapacitása, sok ú] vonóerővel és művelőeszközzel gyarapodott a géppark. Egy egy arató-cséplőre — a cseh országrészből érkező 110 kombájnt is beszámítva — átlagosan mindössze hatvan hektárnyi termés betakarítása hárul. A terméskilátások jók. A tavalyinál ki sebb, de az idei terveknek (búzából 5.8. a tavaszi árpából 5,2 tonnának) megfelelő hektárhnzamra számítanak. Az eddigi eredmények szerint a búzafalták közül a Danubia, a Viginla és az SU-6300-as fizet a legjobban. Az idei terméssel a járás várhatóan teljesíti a 7. ötéves terv gabonaprogramját. A mezőgazdasági üzemek mindenesetre nehéz aratásra száminak, ugyanis az utóbbi hetek nagy szél- és homokviharai következtében a búza kisebb, a tavaszi árpa nagyobb területeken megdőlt. A kombájnok dologtevésével egyidóhen munkához látlak a szalmafelszedő kocsik és a hálázógének is. A takarmánynak szánt árpaszalinát fe dél alá hordják, a huzalaimét kazlakban tárolják. Ezeket a gépeket a tarlóhántó ekék és tárcsák követik a mezőn, majd a hengerek jutnak szerephez a talaj lezárásában Itt-ott, az öntözhető területek körzetében a vetőgépek is felbukkannak, hogy másodnövénvként közel ölezer hektáron földbe juttassák a kukoricából, napraforgóból, takarmánykáposztából és Szudánt fűből összeállított takarmánykeverék magvait. A járás mezőgazdasági üzemeiben önkéntesek százai ügyeinek a tűzés a munkabiztonsági előírások betartására. Az aratásban részt vevő dolgozók egylól-egyig bekapcsolódtak a hagyományos szocialistamunka versenybe, többek között azzal a szándékkal, hogy a munkaidőt maximálisan kihasználják, a szemveszteséget pedig a lehető legkisebb mértékűre csökkentsék. Az aratásban részt vevők ellátásáról (meleg étel, frissítők) példásan gondoskodnak. MINT TENGERBEN A CSEPP Ennyi információ birtokában/Dunaszerdahely városából elindulok az aratők közé. Gyalogosan vágok neki a mezőnek, hogy természetéiményt gyűjtsék, hogy aratási hangulatot teremtsek magamban. Az út mentén, amerre megyek, mindenfelé beérett mezőket látok, vakítóan sárga kalásztenger „nvaldossa“ a töltést. A gabonatáblákról erős sugaraival mosolyog rám a nyár. Végül is elérem az első dűlőt, ahol kombájnok dolgoznak. Az Udvarnoki (Dvorniky na Ostrove) Élsz ben vagyok. Mint később megtudtam, a szántóterület nagyságának és az aratnivaló tekintetében is ez a járás legkisebb mezőgazdasági üzeme; szántóterülete mindössze 900 hektárnyi. Az idén 250 hektáron őszi búzát és 90 hektáron tavaszi árpát térmesztenek. Első rádöbbenésem azt sugalmazta, hogy tílán Illendőbb lett volna egy ennél jóval nagyobb mezőgazdasági üzemben kezdeni az aratási beszámolót, de vigasztalőan hamar tapasztalhattam, hogy a munkaszervezést és a dolgozók helytállását Illetően, a lárás többi gazdaságaira általánosítható — tengerben a csepp érvényű tudósítást készíthetek. Varga Istvánt, a szövetkezet növénytermesztést főágazitvezetőjét az aratók között találom. Személyesen irányít minden munkafolyamatot. Ellenőrzi a szemveszteséget, s kiadott utasításainak teljesítéséről is a két szemével győződik meg. — A gyeplőt kézben kell tartani, ha azt akarom, hogy összehangoltan kapcsolódjanak egybe a különféle munkálatok — mondja meggyőződéssel a tapasztalt szakember. Majd kommentálja a látottakat; a nagy nyüzsgésben segíti eligazodásomat... Három E-512-es kombájnnal a 80 hektáros Galctog elnevezésű parcellán kezdték meg az aratást. Hozzájuk csatlakoztak a Kromériži járás Zalinašovicei Efsz éltől érkező ugyancsak három kisegítő arató-cséplőgép. A 12,5 százalékos nedvességtartalmú termést három, magosítőval is ellátott Tatra 111-es teherautóval Bugár László. Doinonkns Imre és Jaroslav Holý hordják a dunaszerdahelyi felvásárló telepre. Szállítás közben vízhatlan ponyvával védik a megtermett értéket, hogy az eső kárt ne tehessen benne, vagy a levegő áramlása le ne sodorhassa a szemeket az út porába. A tavaszi (sörjárpát a gazdaság saját tárolóhelyein gyűjti össze, és az őszi hónapokban adja át a felvásárlóknak. Minden kombájnt kalászemelővel szereltek fel, hiszen a búza termőieruletének hatvan százalékán vihardöntött kalászokat csak Így tudják megmenteni. Ennek ellenére szép termés Ígérkezik; búzából a terve vezett 5,9; árpából pedig 5.8 tonnás átlagra számítanak. Összehasonlításként: tavaly 7.4, illetve 6,2 tonna termett itt hektáronként. Felkapaszkodom a kombájnokra, hogy egy-egy kérdéssel kitudakoljam az aratók munkakedvét, s nemes elszántságuk mozgatórúgóit. Domonkos Miklós például elmondta, hogy ez a tizenhatodik aratása, s a „kékfehéren“ 1980-tól teljesít szolgálatot. A kézi aratásról is vannak személyes, gyerekkori emlékélménye!. Panaszkodott az alkatrészellátásra; kevés az ékszíj, kaszából sincs már tartalék. S hogy ezek hiánya mialt mégsincs fennakadás a kombájnok üzemeltetéséhen —az ötletes újításaiknak, szocialista magatartásformájuknak kö szűnhető. Mondta azt Is, hogy órabérben aratnak, amelyre a ráadást a begyűjtött mennyiség után kapják. így nem kell rohanniuk, hiszen az alacsony szemveszteség szempontjából a lassú tempóban érdekeltek. Váltótársa Viola Ferenc. Kollégáit is be kell mutatnom, hiszen egymással válvetve végzik fárasztó, de szép kötelességüket: Nagy András. Nagy István, Gombos Ferenc és Bozsó István — valamenyien kipróbált, példás aratók. Ellátásuk milyenségéről személyesen győződtem meg. Az ebédet a szomszédos szövetkezetből hordják, és dupla adagolásban osztják ki. Ami a hűsftő-frlssítőt illeti, eredeti módon és közmegelégedésre a következőképpen biztosították: egy lovaspótkocsi rakfelületére helyezett nagy műanyag kádat megtöltöttek hideg vízzel, s ebbe rakták bele a palackolt üdítőitalokat. A hajtő, Csölle László beáll vele a tábla széli fák árnyéka alá, hogy mindig pincehűs itallal kínálhassa meg a szomjazó aratókat. Ha pedig felmelegszik a „hűtővíz“, fogja magát és lecseréli. A kisegítő kombájnosok — Vlastimil Matulik, Radek Súkup, Vladimír Hanák, Líbnr Štasta, Jozef Pavelka, Jozef Zaoral — Is elismerően nyilatkoztak a róluk való^sokrétű gondoskodásról. Hogyan törődnek a tűzesetek megelőzéséről? A szalmahordó traktorokra szikrafogót szereltek. S ha mégis megtörténne a baj? Nos, ezzel az eshetőséggel Is számoltak az udvarnokiak. Mandák Imre traktoros állandó kombájnközel-ttészültséfiben van: egy hármas eke után kötött vlzeslajtot vontat... Közben félrekaparok egy-egy szalmarendet. elfújom az alatta lévő pelyvát és számolok: csak itt-olt villan meg néhány „vékondongájú“ ma gocska. Megnyugtatóan kicsi a vesz teség. Lássuk, ml történik a szalmával, öt felszedőkocst hordja — egyenként 5—6 hektáros napi jteljesítménnyel —, és két bálázógép (az egyik a cseh kombájnosok csoportjával érkezett) bolyong a szalmacsíkok után. Mögöttük, a markos brigádosok rakják pótkocsira, és irány a pajta. Mielőtt megérkeznének a tarlóhántó ekék, trágyalével locsolják le a farlót. A Crystal-20-asok vonóerejét úgy igyekeztek gazdaságosan kihasználni, hogy az ekék után egy erre a célra méretezett hengert akasztanak. A tarlóhántás PURCEL Ferencre és CSÖRGŐ Árpádra van bízva. Huszonöt hektáron vetnek tarlókeveréket, melyet öntözéssel növesztenek zöldtakarmánnyá. Ha minden a terveknek megfele loan történik. Udvarunk gabonatábláin. e cikk megjelenésének időpont jábau a kombájnok és a szállító jármüvek már a zahnašovicei mezőgazdászok kenyérgabonáját menük fedél alá Csehország meredek dombjain. AZ ÄTVEVÖÄLLOMÄSON A nap vörös jelzőbólyaként úszik a páradús levegőtengerben, s könyörtelenül húzza az Idő szekerét. Esteledik. A hat „kaszás“ mélyebbre hajol a kormányrúd mögött, hogy jobban lássa a homályba olvadó kalászfejeket ... Elköszönök tőlük, és az egyik terményszállító járművön a felvásárlóüzembe megyek, hogy az átvételről Is tudósíthassak. A dunaszerdahelyi gabonasiló a járásban üzemelő 8 átvevőliely közül a legnagyobb befogadóképességgel rendelkezik. A járásban tervezett 15 ezer tonna termésből itt 40 ezret fog nak tárolni. Tizenkét szövetkezettel kötöttek adásvételi szerződést. Naponta — reggel négytől este tíz óráig 3500—4000 tonna gabonát vásárolnak fel. A termés tisztítását, illetve szükség esetén való szárítását 3 műszakban 27 dolgozó végzi. Az összes tárolandó gabonát a négy darab tökéletesített SZP 50-es előlisztítón engedik át. Az ottjártamkor beszállított búza nedvességtartalma 11 és 15 százalék között ingadozott, Így az óránként 550—600 tonna teljesítőképességű LSO 50-es (amelyből kettő van) szárítóberendezést eddig még nem kellett használni. A szállítójárművek automatikus mérlegen haladnak keresztül, s amíg itt „pihennek“, a föléjük szerelt, sűrített levegővel működtetett mintavevő elvégzi „kötelességét*. A világítandó anyag egy csővezetéken keresztül pillanatok alatt a laboránsok asztalára kerül. A BURROVS amerikai gyártmányú műszerrel minden egyes szállítmányt nedvességre minősítenek. Értékelik továbbá a termés tisztaságát. mérik bektolitersúlyál és sikértartalmát. Az elemzések alapján Csicsay Sándor, a gabonasiló fő raktárnpka így értékelte az eddig átvett búza minőségét. — Kevés a hektolitersúlya, sok a besült, 'apró szem. A legszebb kenyérnekyalót a Lúcsi ILúé na Ostrove I és a Gellei (Holice na Ostrove) Efsz hői kaptuk. A 14 százalék nedvességtartalom alatti rakományt vagy közvetlenül a garatokba vagy egy kibővített fedett raktártér betonpadlójára ömlesztlk. Sorbanállás, várakozás nincs! Az „Arany-kert“ (Csallóköz régi elnevezése) mindnyájunk számára biztonságot jelentő kincse — emberi összefogással, gépek segítségével — így vándorol az ország éléskamrájába. Korcsmáros László < •v i s
