Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-28 / 52. szám

198!$. ЭесетБер 28. SZABAD FÖLDMŰVES, A világűr „utasai“ Ä Szenei (Senec) Magyar Tannyel­vű Alapiskolában csillagászati szak­kört hoztak létre, s ez a Bratislava­­-vidéki járásban egyedülálló. Hogy mi ennek a magyarázata, nehéz len­ne megmondani. Pedig bizonyára több iskolában adottak a lehetőségek ilyen szakkör működéséhez. Mivel magyarázható a látszólagos érdekte­lenség? Nem hiszem, hogy a diákok hozzáállásában van a hiba. A mai vi­lágban, amikor az űrkutatás az em­beri élet fontos alkotórészévé vált, minden embernek illene ismernie a tágabb értelemben vett környező vi­lágunkat, a világűrt. Megnyugtató, hogy legalább a szenei iskolában gondolnak erre. Jankó Ilona földrajz és testnevelés szakos tanítónő a „csi­likör“ lelkes vezetője. Beszélgeté­sünkre a csillagvizsgáló tanteremsze­­rü előhelyiségében került sor. Kérdé­semre, hogy kinek az ötlete alapján ■ milyen körülmények hozták létre a szakkört, a következőket mondta el: — Az ötlet már évekkel ezelőtt megszületett. Iskolánk igazgatója, Végh Miklós fordult hozzám ama ké­réssel, hogy volna-e kedvem egy ilyen jellegű szakkör irányításához. Én azonnal igent mondtam, s ime. ez lett az eredménye. Az induláskor nem hagytuk figyelmen kívül azt sem, hogy ennek a köri tevékenység­nek az ideológiai nevelés szempont­iából is nagy jelentősége van, itt konkrétan a világnézeti nevelésre gondolok. A szakkörnek jelenleg 38 tagja van. akik két csoportot alkot­nak. Az egyik csoportot hetedikes és nyolcadikos diákok képezik, a máso­dikat pedig az alacsonyabb évfolya­mok tanulói. Minden héten más cso­porttal foglalkozom. Pontosan tizen­két éve csinálom már. ■ Ki segített önöknek a csillag­vizsgáló kivitelezésében? — Mindent a szülők odaadásának, önfeláldozó segítségének köszönhe­tünk. Szóban ki1“ se tudom fejezni, hogy milyen hálásak vagyunk. Leg­többet a rétéi (Reca) és a boldogfai (Boldog) szülők segítettek. A szak­értelmet igénylő feladatok megoldá­sán Sztankó Mátyás. Morvay Lajos és Szabó Ferenc szülők dolgoztak. Ok állították fel a távcsövet tartó szer­kezet tengelyét. Ugyanakkor tervezik egy kis kereső távcső felszerelését is. A távcsövet Kécskei Elemér amatőr csillagásztól vásároltuk meg, aki, saj­nos, ez évben elhunyt. ■ Szakmailag ki segíti a szakkör munkáját? — A Pezinokban lévő Bratislava­­-vidéki Járási Művelődési Ház év­könyveket, valamint a Kozmosz című havilapot küldi rendszeresen. A bra­­tislavai Művelődési és Pihenőpark mellett működő csillagászati szakosz­tálytól könyveket, posztereket, diafil­meket kapunk, s rendszeresen meg­hívnak bennünket diafilmvetítésre is. Nagy segítségünkre van a Hlohovec! Kerületi Csillagvizsgáló Intézet. Az ő szerkesztésükben jelenik meg az em­lített Kozmos» című folyóirat. A Ga­­lántán élő Molnár Iván csillagász szintén sok hasznos tanáccsal és se­gédeszközzel lát el bennünket. В Milyen az együttműködés a diá­kokkal? — Ürömmel jár ide mindenki, hi­szen önkéntes foglalkozásokról van szó, ahol a gyerekek szabadjára en­gedhetik fantáziájukat. Gyakran hosz­­szú órákon át az üstökösökről és a repülő csészealjakról vitatkozunk. Természetesen ez nem jelenti azt, hogy konkrétan ne foglalkoznánk a csillagok, a világűr kérdéseivel. Min­den évben részt veszünk a járási csillagászati vetélkedőn, amelyen ed­dig két alkalommal végzett a mi ta­nulónk a második helyen. A piesta- ' nyi csillagászati pionírtábnrban a múlt évben hét tanulónk nyaralt ju­talomként. Ezeken a délutánokon foglalkozunk a csillagászat történe­tével és alapjaival, valamint a koz­­monautikával, azaz az űrkutatással. A tanár szemszögéből nézve is hasz­nosak ezek a foglalkozások, hiszen a napfogyatkozás vagy a naprendszer megismerése, megfigyelése egyben a tananyagot is érthetőbbé teszi, köze­lebb hozza a tanulók számára. Gon­doskodunk arról, hogy az itt látható csillagászati térképet és segédeszkö­zöket iskolánk minden diákja megte­kintse a földrajz és fizika órák ke­retén belül. В Hogyan sikerül mindezt egyez­tetni a magánéletével? — Ezzel kapcsolatban el kell mon­danom, hogy nemcsak én, hanemi a férjem s a két gyermekem is foglal­kozik csillagászattal. Ennélfogva kel­lemes szórakozás számunkra ennek a rejtelmes és csodálatos világnak a vizsgálata. Azt hiszem befejezésül el­mondhatom, hogy ilyen körülmények között nem nehéz lelkesedéssel csi­nálni azt, amit csinálok... MACSICZA SÁNDOR w uás Piešťany városának világszerte is­­mert jelképe a Mankátörö szobra. Ott áll a Fürdőszigetre vezető, léiig fe­dett híd feljárójánál, hirdetve a szi­geten feltörő gyógyforrások áldásos hatását. S hogy nem puszta jelkép, azt tanúsít fák az Irma-fürdő folyosó­ján található mankók, amelyeket a különféle mozgásszervi betegségben szenvedő páciensek gyógyulásuk után hagytak a helyszínen. A piešfanyt melegvízforrások gyógy­­hatása több mint egy évezrede is­mert: már az erre hadakozó római légionáriusok is itt kúrálták magú­­kát. Magát a települést először egy 1113-ban kelt királyi okirat említi, ami valószínűleg méltatlan késede­lem, lévén, hogy az archeológiái ku­tatások a város környékén, a Vág völgyében fellelték a neandervölgyi­hez hasonló ősember nyomait. Fürdő­városként persze csak a kései közép­kortól említik a várost. A páciensek­nek a források mellett gödröt ástak, s a gyógyulást áhító naphosszat ott heverészhetett a feltörő meleg víz­ben. A gyarapodó fürdőtelepülés fejlő­dését gyakran szakították meg had­járatok, а XVI. és а XVII. században hol a török, hol a kuruc, hol a csá­szárt hadak tettek itt barátságosnak nem minősíthető látogatásokat, de a város szerencsére életerősnek bizo­nyult, s a jürdögyógyászat fejlődése lassacskán meghozta gyümölcseit. Az első orvosi utasítás 1571-ből szárma­zik: egy Johann Crato nevű orvos ír­ta elő valamely környékbeli főúri pá­ciensének, hogy miként vegyen für­dőt a városban. Jót tett a fürdő hír­nevének Adam Torján cseh költő munkálkodása, aki 1642-ben adta ki művét Pőstyén dicséretéről latin nyelven. A vízforrások első, tudományosnak tekinthető felmérése 1745-ben Torkos János orvos nevéhez fűződik. Anali­zálta a víz összetételét, és leírta an­nak gyógyhatásút. Talán ez időtől számítható a fürdő első nagy fellen­dülése. A fokozatosan kiépülő fürdő­telep a század végén és a itlX. szá­zad elején már nemzetközi hírnévre tett szert: megfordult itt többek kö­zött Beethoven is. Mindez nyomon követhető a gyö­nyörű, csendes Gottwald-kerthen ta­lálható Balneológiái Múzeum kiállítá­sán. Az 1933-ban alapított múzeum bemutatja a fürdőváros fejlődését, és a gyógymódok változását, s melles­leg néprajzi gyűjteménye is igen ér­dekes. Egyébiránt világtörténelmi je­lentőségű esemény is kötődik a vá­roshoz. 1916-ban II. Vilmos német császár, Ferdinánd bolgár és Károly főherceg, az Osztrák-Magyar Monar­chia trónörököse itt találkozott egy­mással, s ahelyett, hogy a fürdőzés­sel törődtek volna, elhatározták a tengeralattjáró-háborút Anglia ellen. Ettől eltekintve a város legújabb kori történetének eseményei a szen­vedők javára szolgáltak. 1820-tól sor­­ra-rendre épültek a nagyobb gyógy­szállók. Hazánk felszabadulása után pedig a hatvanas évek végétől, a het­venes évek elejétől korszerű gyógyá­szati eszközökkel felszerelt szállókat építettek ' a Fürdősziqeten. Jón KoHs­­ta, az Állami Fürdőigazgatóság osz­tályvezetője elmondta, hogy az év­százada ismert gyógymódok mellett manapság a legújabb tudományos eredményeket felhasználva gyógyíta­nak. — A gyógyszállók hálózatában két­ezer 500 ágy áll a betegek rendelkezé­sére, ami azt jelenti, hogy itt évente 40 ezer beteg nyerhet enyhülést moz­gásszervi megbetegedésére. Villany­­terápia, szénsavas hidegvízfürdö, gyógytorna, sőt speciális esetekben akupunktúra is segít a betegeknek. A hagyományos iszappakolás olyan sikeres, hogy iszapot exportálnak is. A szakorvosok a gyógyszállókban el­helyezett betegek mellett évente 11 ezer különböző beteget is kezelnek. A betegek mintegy 25 százaléka kül­földi, összesen 55 országból jönnek páciensek. A hazai beutaltak orvosi ajánlásra kapnak helyet. Nagyon ritka esetben, ha van hely, akkor orvosi beutaló nélkül is fogadnak betegeket. A város fejlesztését az idegenfor­galmi követelméniyeknek rendelik alá. A fürdősziget környékén és a városközpontban bővítik az üzlethá­lózatot és a szolgáltató létesítménye­ket, s erről a területről tery szerint részben már kitelepítették, részben az év végére kitelepítenek minden termelőüzemet a város másik szélére. A íilinai út mellett már felépült a nagyáruház és a városközpont köze­lében jó ütemben halad az új szol­gáltatóközpont építése. Az új ötéves tervidőszakban a Nemzeti Front vá­lasztási programjában egy korszerű szolgáltatóközpont létesítése és ter­mészetesen több új üdülő építése sze­repel. Illés Bertalan A békéscsabai személyzet a Kras igazgatójával (Jobbról az első) (Fotó: Szokoly LajosJ Vendégvárás, vendéglátás Rozsnyó (Rožňava) egyetlen szín­vonalas szórakozóhelye a Tátrai In­terhotel Vállalathoz tartozó Kras Szálló, amely az év végén hagyomá­nyosan több rendezvény színhelyéül szolgál. Látogatásunkkor igyekeztünk bepillantást nyerni a személyzet könnyűnek éppen nem mondható mindennapi munkájába. A szállodát negyedszázaddal ez­előtt építették, de még mindig az igé­nyekhez igazodóan „fiatalos“. Jelen­leg részleges felújítás alatt áll. Mind a 62 szobáhan felújították a víz- és elektromosvezetéket, s új szőnyegek, illetve korszerű bútorok kerültek a régiek helyébe. Korszerűsítették a konyhát, a ruhatárat, tavasszal pedig a felújítási munkálatokat a söntés rendbehozásával folytatják. Az utób­bi időben új bárt is nyitottak. A ká­véházban rövidesen sor kerül az ülő­alkalmatosságok cseréjére, így azok a jövőben a tűzbiztonsági előírások­nak is teljes mértékben meg fognak felelni. A 23 tagú személyzet sokféle szol­gáltatás nyújtására vállalkozik. Ä konyhában például csak ebédből na­pi 300 adagot főznek. Ezenkívül a környék büféinek a részére szendvi­cseket, megrendelésre pedig születés­­napi és jubileumi dísztálakat, vala­mint hidegtálakat készítenek. Az ét­lap rendkívül változatos. A sonkás, sajtos hideg előételeken kívül három­féle levest, meleg ételeket, szárnya­sokat (töltött csirke), különféle ér­dekes körítésü készételeket valamint ételkülönlegességeket (sertésborda, ördögcsemege), frissensülteket, tész­tákat és salátákat kínálnak. A Zöld­ségfélék kínálata is gazdag: spenót, kel, tök, karfiol télen-nyáron napon­ta felváltva szerepel az étlapon. Hal­­féleségekből is kielégítő a kínálat. Gyümölcsből, sajnos, nem tudnak ele­gendő mennyiséget beszerezni a folya­matos igénylés kielégítéséhez. „Étel­­nyomatóként" sokféle üdítőital közül választhat a kedves vendég. A sör­fajták közül Aranyfácánt és Prazdrojt csapolnak. Minden évben hagyományosan meg­tartják az orosz konyha hetét. A szlovák és magyar konyha napjaira is rendszeresen sor kerül a rozsnyői Kras Szállodában, valamint a Békés­csaba és Vidéki Általános Fogyást tási Értékesítő és Beszerző Szövetke­zet üzemében. Ezt a devizamentes köb csönös együttműködésről szóló egyez­mény teszi lehetővé, amelyet a ma< gyarországl üzem és a Tátrai Inter­hotel Vállalat képviselői írtak alá. Ä két fél tíz személyt — négy szaká­csot, négy pincért és két vezetőt — küld rendszeresen Békéscsabára, il­letve Rozsnyóra egy-egy hétre. A ta­pasztalatszerzésnek és a kölcsönös együttműködésnek ezt a formáját a jövőben is gyümölcsösztetnl szeret­nék. Évente több ezer külföldi turista' is meglátogatja a másodosztályú szál­lodát, ahol oroszul, németül, fran­ciául, angolul és természetesen ma­gyarul beszélő személyzet biztosítja a színvonalás vendéglátást. A kávé­ház ízlésesen összeállított berende­zése kellemes hangulatot áraszt. Ä vázákban üdítően hat a mindig fris­sen vágott virág. Esténként zeneszó mellett szórakozhatnak a vendégek. Minden negyedévben új zenekart szerződtetnek. A szórakozás kultú­­ráltsága felől érdeklődve azonban Vojtech Bokor, a Kras igazgatója el­mondotta, hogy az, sajnos, nem felel meg a követelményeknek. Két-három év óta vegyes összetételű, különböző ízlésű „társaság“ találkozóhelye is lett a valamikor tekintélyes szórako­zóhelynek számító kávéház. Az tör­tént ugyanis, hogy ki tudja mi okból, a város más szórakozóhelyein felszá­molták a zenei szolgáltatást. Ráadá­sul záróra után még a külvárosi ven­déglőkből is idesereglenek folytatni a mulatozást. Ez ellen pedig nem so­kat tehetnek a szálloda vezetői, amíg a Kras lesz az egyedüli zenés szóra­kozóhely a közel 20 ezer lakosú vá­rosban. Äz év végi ünnepekre mindig meg­különböztetett gondossággal készül­nek. A főszakács Mária Cmolíková, aki immár huszonkét éve dolgozik az étterem konyhájában, többféle ínyenc­séggel várja az ide érkező hazai és külföldi vendégeket. A jó falatok mellé pezsgőt, zenét és gazdag műsort kínálnak. Ezenkívül egy kis butlkot is nyitnak az emlék- és dísztárgyak időszakos árusítására. A nnak, hogy idénymunkák idején hányszor kerül válsá­gos helyzetbe egy gépjavító műhely kollektívája, csak azok a megmondhatói, akik ilyen munkaközösségben élnek, dolgoznak. Az említett válságos helyzet esetünkben arra értendő, amikor történetesen meghibásodik egy gép vagy berendezés, amelyhez alkatrész nincs, ám nélkülözni a gépet egyszerűen lehetetlen. Azt, hogy mi is jön ezután, azt hiszem, sejtjük mindannyian: vagy a fejvesztett rohangálás, amikor a szokásosnál jóval többet mutat az anyagbeszerző személyautó­jának sebességmérője, vagy — beindul az „észmechanizmus“. A csatából az az ötletember kerül ki győztesen, aki minél rö­­videbb idő alatt tud elfogadható megoldást találni. A gazda­ság ezres, tízezres tételeket takarít meg pénzben, ha akad olyan ember, aki nemcsak mechanikusan végzi teendőit, ha­nem gondolkodik is munka közben. Krupié István azok közé a gépjavítók közé tartozik a He­­gyétei (Kútniky) Egységes Földműves-szövetkezetben, akire mind a vezetők, mind a gépkezelők, kollégák mindig számít­hatnak. Ö az az ember, aki géphibásodás esetén nem azt kér­dezi — hoztatok-e alkatrészt —, hanem a lehetőségekhez mér­ten tudását, ötleteit felhasználva azonnal munkához lát. Ar­ról, hogy milyen szakmai múlttal rendelkezik a következőket mondta: — Annak idején a körülményeim úgy hozták, hogy nem Igen tanulhattam tovább, munkát kellett vállalnom. Dolgoz­tam üveggyárban, Dunaszerdahelyen (Dunajská Streda) és Bratislavában. A mezőgazdaság szocialista átépítése éveiben lehetőség nyílt arra, hogy szakmát tanuljak, s én éltem is a lehetőséggel. Mezőgazdasági gépjavító lettem, kilenc évig a gép- és traktorállomáson dolgoztam, 1959-ben pedig a balázs­­fai (Blažov) szövetkezet gépjavítója lettem. A társítást köve­tően 1972-töl már a hegyétet szövetkezet közpantí műhelyé­ben dolgozom. A kezdeti évek — amikor az anyag- és alkatrészellátás még Az ötletgazda Krupíc István újító (A szerző felvétele) igencsak gyermekcipőben járt — jő iskolául szolgáltak a ma 50—60 éves gépjavítóknak. — így igaz. Hányszor is feküdtünk mi sárban, hóban a gép alatt, összeszedve minden tudásunkat csak azért, hogy az a pár gép, amellyel egy-egy gazdaság rendelkezett, üzemképes legyen. Ma már merőben más a helyzet. A körülmények job­bak, ám a géppark állandó korszerűsödése miatt ma is van min törni a fejünket. Krupíc István azon újítók közé tartozik, akik rendszerint akkor Jelentkeznek új ötlettel, amikor ezt a helyzet megkívánja. Tapasztalatból tudom, hogy lehetőségekben e téren nincs hiány. — Az évek folyamán volt néhány olyan újításom, amelyet nemcsak a mi szövetkezetünkben, hanem Szlovákia-szerte is hasznosítottak. Például az OCS-6-os répabetakarító gép tár­csái hamar elkoptak, sűrűn kellett cserélni a nehezen besze­rezhető alkatrészeket. Új élek ráhegesztésével meghosszabbí­tottuk a gép élettartamát. Egy másik példa: a répafejező gép belső részei hamar elkoptak, ezért azokat novodurbetétekkel helyettesítettük, melyeket szinte nem is lehet elkoptatni. Gondjaink voltak az SPC-6-os univerzális vetőgéppel, mely rö­vid használat után „megdarálta“ a vetőmag egy részét, s ezť így juttatta a földbe. Egy egyszerű ötletnek köszönhetően kiküszöböltük a hibát. Krupié Istvánnak jelenleg is van egy olyan nagyszerű újí­tása, amelyet széles körben lehetne hasznosítani... — A traktorok folyadéknyomás-szabályozója hamar eldugul, s ezek tisztítása napokig tartó munkát vesz igénybe. Én olyan megoldást találtam, amelynek segítségével öt perc alatt meg­oldható a probléma. Ennek a kiváló újításnak azonban van egy szépséghibája: ä gazdaság gépesítői — nem tudni miért — egyelőre még nem terjesztették elő az újítást, hogy mások is hasznosíthassák ezt az országban. Az ötlet részletes leírásától én Is azért áll­tam el, mert az újítás gazdáját illeti meg a Jutalom az ötle­tért, s nem azokat az ügyeskedőket, akik esetleg idegen tol­iakkal szeretnének ékeskedni. Az új év küszöbén Krupíc Istvánnak hadd kívánjunk még több jó ötletet s olyan újításokat, melyek a társadalom, tehát mindannyiunk javát szolgálják. KALITA' GABOR

Next

/
Thumbnails
Contents