Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-28 / 52. szám
12 .SZABAD FÖLDMŰVES 1985. 'decemfier 28. Szocialista brigádok Luki Lajos fiával, Zoltánnal (A szerző felvétele) A várakozás órái már lejártak. Szilágyi András, a csanyai (Caüa) szövetkezet állattenyésztési ágazat műszaki technikusa azzal köszönt: „alaposan megkéstek“. Az emberek már türelmetlenek. Valóban, kora délután van, és az istállókban kezdődik a délutáni műszak. Ezért szapora szóval térünk a lényegre. A szocialistabrigád-mozgalomról a beszélgetés bevezetője így hangzik: Ügy tűnik önző és rohanó világban élünk. Fellendült a háztáji gazdálkodás. Az emberek bikát hizlalnak, nyúlat tartanak és a kertekben fóliáznak, zöldséget termelnek. A „kaparj kurta, neked is Jut“ sánta elmélet virágkorát éli. Kétségtelen, kell a pénz, a mellékes jövedelem, házépítésre, kocsira, az emberi álmok és vágyak megvalósítására. Ezt látva felmerül a kérdés, hol a helye életünkben a jónak, az önzetlenségnek? Él-e úgy, ahogyan illik a szocialistabrigád-mozgalom? EREDMÉNYES ÉVTIZED A vitára ösztönző, kendőzetlen szöveg úgy hat, mint a szentségtörés. Már pereg Is az ellenvetés, de előbb történjék meg a bemutatkozás. Sorban, ahogyan a nem túlságosan nagy helyiségben ülnek: František Soták állattenyésztési főágazatvezető, Jobbágy Márta fejő — aranyérmes szocialista brigád-vezető —. Vladimír Tóth közgazdász, Ján Hudák gondozó — aranyérmes szoctalistabrigád-vezető — és Anna Babává fejő, aranyérmes szocialistabrigád vezető. Egyébként a tehenészetben négy szocialista brigád tevékenykedik, s negyven tagot számlál. — A brigádmozgalom hónapról hónapra erősödik. Nemcsak a járásunkban, de az egész kerületben irigyelnek bennünket. Ez az első érv és ellenvetés, Ezután Ján Hudák arról beszél, hogy a mozgalomnak a brigádtagok mit köszönhetnek: — A járásunkban elsőként alakítottunk brigádot. Eredményes évtized van mögöttünk. Ha csak a brigádtagok szellemi fejlődését tekintem, már az is említésre méltó. Valamenynyien szakképesítést szereztünk. Négyen párttagok lettek. A brigádtagok 60 százaléka pedig valamilyen társadalmi funkciót tölt be. Van közöttünk szövetkezeti vezetőségi tag, pártvezetőségi tag, többen a helyi nemzeti bizottság tanácstagjai vagy a tömegszervezetekben töltenek be funkciót. Emellett részt veszünk a társadalmi munkában is. Ez a megjegyzés vitát kavart. Az ökonómus kijelentette: — a gondozók és a fejők valóban bekapcsolódtak a társadalmi munkába. A környezetszépítés! munkák mellett klmeszelték az istállókat. A választási program teljesítésében is kivették a részüket. ... Jö ÍGY EGYtlTT LENNI... Ha egy szocialista brigád teljesíti a vállalást, azért pénz jár. Mennyiben befolyásolja ez a brigád életét? A kérdés nem véletlen, hiszen mind a négy kollektíva elnyerte a megtisztelő cím aranyfokozatát. Anna Bačová nem tér ki a válasz elől, nem köntörfalaz: — A pénz mindenkinek jól jön. Nem tagadom, amikor szerveztük a brigádot, ezzel én is érveltem. De nem a pénz a döntő, hiszen nem olyan nagy az összeg, hogy azért vállaljunk többletmunkát. Így is nagyon le vagyunk kötve a mindennapi munkánkkal. Azt a kis szabadidőt biztos mi is el tudnánk tölteni a kertben. Meggyőződésem, ha van brigád, nagyobb az összetartás, jobban megy a munka, más a munkához való hozzáállás, a kapcsolat is közvetlenebb, emberibb. A szövetkezet vezetősége bizonyos dolgok döntése előtt kikéri a véleményünket. — A hetvenes évek közepén, amikor megalakítottuk a brigádot, a belépés önkéntes volt, s aki belépett, az nem a pénzért tette — veszi át a szót Ján Hudák. — Gondolom, hogy ezzel mindenki egyetért. Sok társadalmi munkát végeztünk. Rövidesen elkészül az új tehénfarm, megkönnyebbül a munkánk. Az aranyjelvényt nem adták ingyen, hanem keményen meg kellett érte dolgozni. Míg mások a tóparton sütkéreztek, mi a szabadidőnket társadalmi munkával töltöttük. Ezt senki sem bánta meg, hiszen a kitartó, szorgalmas munkának megvan az eredménye. • Hajihatnánk valamit az eredményekről is? — Szeretném elmondani, hogy a hetvenes évek közepén, amikor megalakítottuk a brigádot, a járásunkban sokan követték a példánkat. Akkoriban tehenenkénti évi átlagban 3 ezer 400 litert fejtünk. Brigádunk vállalta a tejtermelés további növelését, s ezt sokan irreálisnak tartották. Az idén elértük a 4 ezer literes fejési átlagot. Bebizonyítottuk, hogy összefogással, a takarmányalap biztosításával Jó eredményeket lehet elérni. Az állattenyésztési főágazatvezető teszi le a garast: — Azt, hogy az idén szövetkezetünkben elérjük a 4 ezer 400 literes fejési átlagot, jómagam sem nagyon hittem. De ma már tudom, hogy a közeljövőben a 4 ezer 800 literes átlag nem hangzik irreálisnak. Sőt, a brigádtagok célul tűzték a 8. ötéves tervidőszakban az ötezer literes évi átlag elérését. A szövetkezet vezetősége nevében mondhatom, hogy minden segítséget megadunk e cél eléréséhez. — Ez így igaz — szól közbe Vladimír Tóth közgazdász. — Elmondhatom, hogy a növénytermesztés összhangban van az állattenyésztéssel. A növénytermesztők maradéktalanul biztosítják az igényelt mennyiségű és minőségű takarmányt. Jobbágy Márta a szövetkezet megalakulása óta hűséges tagja a közös családnak. Reggel három óra után ébred. Pontoaz élen san jár munkába. Soha nem látszik rajta a fáradtság. — A koránkelés megszokás dolga — mondja mosolyogva. — Én már fel sem veszem, hogy naponta öt-hat órát alszom. Pedig odahaza is sokat kell dolgoznom. A házi munkát senki sem végzi el helyettem. A férjem és a gyerekek is egész nap dolgoznak, csupán szabad napokon segítenek a ház körüli munkában. Esténként a televíziót nézem, vagy kötök. Szóval a szórakozásra kevés idő jut. A brigádtagokkal jó a kapcsolatom, összejárunk, megbeszéljük az ügyesbajos családi problémákat. MINDENÜTT OTT VANNAK A szocialistabrigád-mozgalom az aranyfokozat megszerzése után is él és virul. Anna Bačová véleménye: — Minden bizonnyal brigád nélkül nem lennénk a legjobbak a kerületben. De mivel brigádban dolgozunk, nagyobb a felelősségérzet. — A takarmány ízesítését évek óta, mi gondozók végezzük, az etetéstől is sok minden függ, de rosszul senki sem dolgozhat, azért van brigád — vallja Ján Hudák. — Mind a négy brigád a „szocialista munka úttörője“ megtisztelő címért versenyez. Ki-ki mondja a véleményét, bizonyítják, hogy a szocialistabrigád-mozgalom nagy erő, csak manapság keveset beszélnek róla. A sajtóból is kiszorult. Jobbágy Márta derűsen m«gjegyezte: „Vannak dolgok, amelyekről érdemes beszélni.“ — Például? — Hát arról, hogy milyen előnnyel jár, ha a gondozók huszonnégy óra alatt háromszor pucolják meg a teheneket. Az állatok tiszták és így nekünk a fejésnél jobb a hangulatunk, mert az utánfejésnél nem piszkoljuk össze magunkat. Ez is valami. Egyébként a brigád mindenütt ott van. Ünnepségeket szervezünk, színházba járunk, s jelen vagyunk a társadalmi rendezvényeken. A szövetkezet ökonómusa, Vladimír Tóth, a vita összefoglalásaként kijelenti: — A gazdálkodás feltételei egyre nehezebbek és eredményt kell felmutatni. Ebben segít a szocialistabrigád-mozgalom. A vezetőség sokat kér és sokat vár el minden brigádtól. És most nem udvariasságból mondom, a szocialista brigádok valóban jól és eredményesen dolgoznak. Az elkövetkező években erre fokozottan szükség lesz. —•— A’ csányi szövetkezetben a szántó közepes termőképességű. Ennek ellenére évek óta kiváló hektárhozamokat érnek el, nemcsak járási szinten, de kerületi méretben is. A gazdálkodás rentabilitása eléri a 18 —21 százalékot, ami a gazdálkodás színvonaláról önmagában beszél. Ebben jelentős szerepe van a szocialista brigádoknak. Illés Bertalan Ä cím egyben utalás. Méghozzá azokra, akik reggelente kerékpárra, buszra szállnak, majd odaállnak a munkapad, a kovácstűzhely mellé vagy járműre ülnek, s teljes tudásukat nyújtva, munkához látnak, dk azok, akik sokszor nem a legkedvezőbb körülmények között — hóban, fagyban — gépeket javítanak, vagy kint a terepen végzik nem könnyű munkájukat. Ök azok, akik társadalmunk legerősebb pilléreit képezik. A GÉPJAVÍTÓ Luki Lajos, a Kurali (Kural'any) Efsz gépjavaítőja átélte a falu szocialista átszervezésének minden egyes rezdülését. A háború alatt gimnáziumi tanulmánya félbeszakadt, s gépjavítónak állt be. Abban az időben a mesternek és az inasnak egyaránt találékonynak kellett lennie, mivel korszerű gépekről, folyamatos pótalkatrész-ellátásról szó sem lehetett. Később a Zselizi (2eliezovcei) Gép- és Traktorállomásra került. Az akkori körülményekhez képest a jól felszerelt gépjavító műhelyekben nagy tapasztalatra tett szert, s az évek során többször is kiérdemelte a Kiváló Dolgozó címet. Ha kellett, hegesztett, esztergált, újított vagy a kovácsszakmában szerzett tapasztalatait hasznosította, motorokat javított, s ha szükséges volt, akkor erőgépre ült. Azt, hogy az öreg ŽM kombájn hogyan nézett ki „belülről“, a mai napig tudja. A nem éppen tökéletes szerkezet ugyanis sokszor vette igénybe a szerelők szaktudását. Később a családi körülmények úgy hozták, hogy szülőfalujában. a Nyíri Efsz-ben helyezkedett el műhelyvezetőként. Emlékszem, amikor a hatvanas évek végén beszéltem vele, télen a műhelyben egy DT traktort javított. Míg másutt gépjavító állomásra küldték a nélkülözhetetlen vontatókat, ez a kollektíva helyben javította a gépet úgy, hogy az egész idény folyamán nem is kellett hozzányúlni, hiszen tökéletes munkát végeztek. Múltak az évek, s amikor egyszer a kurali szövetkezet gépjavító műhelyében jártam, ott találkoztam vele. Több szövetkezet összevonása után Kuralon lett a központ, őt is ott alkalmazták — a központi műhely erőgépjavítóinak csoportvezetőjeként. Közben fia, Zoltán is kitanulta a gépjavítói mesterséget, s apja mellett — aki sokszor szigorúbban követelte meg tőle a jő munkát, mint a többiektől — tapasztalt szakember vált belőle. Az apa nyomdokába lépve a nyarak nagy részét a kombájnon töltötte Korábban a Luki család Zselizen vett egy emeletes házat, ott lakik apa és fia, családjával együtt, két szépen berendezett lakásban. — Az élet az elég kacifántos — szólt viccesen Zoltán —1 Nyírről elköltöztünk, s most ismét a szülőfaluban dolgozunk, ott, ahol az apu annyi évet töltött el kemény munkával. Ugyanis épült itt egy korszerű állattartó telep. A vezetőség azt mondta: olyan karbantartókra van szükségünk, akik minden körülmény között biztosítani tudják a folyamatos termelést, vagyis a bérén-H fitt dezések megbízható működéséi Reánk, a „Luki-duóta“ esett a választás... S hogy jól döntött a Kurali Efsz vezetősége, bizonyítják ezt azok a kiváló munkaeredmények, melyeket a két kiváló gépjavító mutat fel. A KOV&CS Bizonyára sokan élnek abban a hitben, hogy a mai korszerű mezőgazdasági technika teljesen kizárja az ősi mesterséget, a kovácsszakmát, gondolváii: komputeres, tirisztoros világunkban mit is keres a tűz és a nagykalapács mestere. Hogy mit? Erre leginkább a gazdaságok gépesítő! tudnának felelni eképpen: „a mai körülmények között sem tudnánk mozdulni nélkülük ...“ Csicsai Alajosról, a Hegyéti (Kútniky) Efsz kovácsáról az a hír járja, hogy úgy ismeri a vas tulajdonságait, mint a tenyerét. Ha új gép érkezik a telepre, rendszerint megnézi azt, s rögvest megmondja ' a véleményéi: „Gyerekek, itt meg kellene erősíteni ennek a gépnek a vázát, mert kétnapi használat után szétszakad“. És csodák csodájára, a mesternek rendszerint igaza van. Hozzá intézett első kérdésem nem volt éppen tapintatos: • Miért nem bízik a tapasztalt gépészmérnökök által szerkesztett gépekben? — Tudja, más a rajzasztal és más a termelés. A mezőgaz dasági gépek — gondoljunk csak egy aszályos őszre — óriási, folyamatos terhelésnek vannak kitéve. Erős vontatókkal rendelkezünk, így hat hasonlóan erős, terhelést bíró gépre van szükségünk. Engem például nemegyszer „körülrötyögnek“ a kollégák, amikor' azt mondom: ezt a gépet használat előtt vasabronccsal, áthidalásokkal meg kell erősíteni, Äm lefagy a mosoly az arcukról, mikor néhány napon belül „szakajtóban“ hozzák be a műhelybe a vadonatúj masinát. Ilyenkor már ezek javítása iá körülményesebb, hosszadalmasabb ... • Egy kovács milyen utal tesz meg addig, amíg kiérdemli a szakma mestere elismerést? — A saját példámat említeném: a Komáromi Dohánygyárban szereztem szakmai képesítést, majd katona voltam, s ez után egy ideig a bányában dolgoztam. Itt tanultam meg, hogy a jó munkaeredményeket csak is nagy kitartással lehet elérni. A hegyéti szövetkezetnek 1970 óta vagyok a kovácsa. , • Milyen munkacsoportban dolgozik? — Négyen a vontatógépek javításával vagyunk megbízva. Társammal, Balázs Jánossal ml vagyunk a „vasasok“, két kollégánk pedig a mechanikus géprészek javításával foglalkozik. Pillanatnyilag a boronák élesítésével, a meghibásodott fogak pótlásával foglalkozunk. De emellett a trágyaszórókat is javítjuk. • Mivel foglalkozik, ha nem áll a kovácstűzhely mellett? — Saját magunk építette családi házban lakunk, így akad bőven tennivaló a ház körül is. Emellett tagja vagyok a kertészkedők helyi szervezetének, zöldséget, gyümölcsöt termelek. Ha még marad egy kis idő, akkor a gyerekekkel foglalkozom, tévét nézek ... • Ilyenkor, az év végén ml a kívánsága a jövővel kapcsolatban? — Kívánság? Hát aránylag rendezett körülmények között élünk — elégedettek vagyunk. Négy gyerekem van, s előbbutőbb én is nagypapa leszek. Mit is kívánhatnék, ha nem azt, hogy — béke legyen a világon... Amíg béke van, addig munka is akad bőven. A munka viszont — legalábbis számomra — az életet, a folytatódást jelenti... KALITA GABOR December van, odakint hőtakaró alatt pihen a természet, ám a mezőgazdasági Üzemekben egy pillanatra sem állt meg az élet. A könyvelők az évi gazdálkodás eredményességének mérlegét igyekeznek megvonni, a javítóműhelyek dolgozói pedig már a kora tavaszi munkákhoz szükséges erő- és munkagépek előkészftésén szorgoskodnak Kádek Gábor felvételei
