Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-28 / 52. szám

1985. Hecember 28. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Milyen esztendő volt a most lezáruló? Politiku­sok és hírmagyarázók szerint „sűrű“, „feszültség­gel induló — és enyhüléssel záruló“. Tegyük még hozzá — visszapergetve eseményeit —, tényleg volt benne sok minden. A fasizmus felett aratott győ­zelem 40. évfordulóján béketüntetések, leszerelési javaslatok, Hirosima évfordulóján atomháború-el­lenes nagygyűlések, a Szovjetunió egyoldalú atom­­moratóriuma. Az ENSZ jubileuma kapcsán tárgya­lások, régebbi és új leszerelési javaslatok, közben — és egész évben — az USA csillagháborús ter­vei... Természeti katasztrófák, terrorizmus, túsz­drámák, közel-keleti harcok és támadások, az éhe­ző Afrika megsegítésére szervezett akciók, a világ ifjúságának vidám és színpompás moszkvai talál­kozója, majd egy reménykedésre jogosító tény, a genfi csúcs közeledő időpontja. Ezt várva egyre élénkülő diplomáciai élet, államfők és külügymi­niszterek tanácskozásai és végül novemberben a szovjet-amerikai csúcs: a párbeszéd kezdete. A nemzetközi „vendégj^rás“ egészen év végéig egyre élénkebb lett, de végül is a szakértők ezt az évet értékelve kimondhatták: az enyhülés elkezdődött. Ennek legfontosabb összetevőiről, vetületeiről — lehetőségeinkhez mérten — mi is beszámoltunk. De maradt még tarsolyunkban egy és más, ami szintén a most záruló év eseményeihez tartozik, és kiegészíti a világról alkotott képünket, benyo­másainkat és véleményünket. lamint éberségre szólított fel a Ja­vuló viszonyok megőrzése céljából. A MAFFIA ELLEN lanságot. Közös megoldást keresni a kínzó bajokra helyes törekvés, még akkor Is, ha ezernyi ellentétet kell leküzdeni. 1985 — NEMZETKÖZI IFJÜSÄGI ÉV Az ENSZ statisztikája szerint 1984- ben 922 millió tizenöt és huszonnégy év közötti fiatal élt Földünkön, ami a világ összlakosságának 19,4 száza­léka. Ennek a korosztálynak a szá­ma alig hat esztendő múlva várha­tóan meghaladja az 1 milliárdot. A- mikor az ifjúság jogairól, kötelessé­geiről és lehetőségeiről beszélünk, érdemes csoportosítani ezeket az a­­datokat. Napjainkban közel 187 mil­lió fiatal él a világ fejlettebb orszá­gaiban, több mint 734 millióan pedig a kevésbé fejlett országok lakói. E kevésbé fejlett országokban az éhség, az írástudatlanság és a mun­kanélküliség, a kizsákmányolás — például a gyermekmunka — áll az Ifjúság egészségesebb fejlődésének útjában. A fejlett országokban — a világ kapitalista felében — a mun­kanélküliség az első számú akadály, s ebben gyökerezik a nagymértékű ifjúsági bűnözés, a toxikománia is, ami korunkban veszélyes méreteket öltő jelenség. Mindennek elemzése, tényszerű felmérése, a megoldás módjának keresése — a nemzetközi Ifjúsági év eredményének tekinthető. „A FÜGGETLEN ÉS SZABAD JÖVÖ“ Nicaragua egész • évben - figyelmünk eiöterébeh elit.- Hazánkban Is kö­­siönfhettük Daniel ’Ortegát, kifejez­hettük neki szolidaritásunkat. Mert Nicaragua nemcsak egy ország, ha­nem egy ügy Is. Nem pusztán is­mert földrajzi, hanem sokatmondó politikai fogalom is. S nemcsak vi­tathatatlan realitás, hanem sok tekin­tetben jelkép, szimbólium is. Az ügy, amelyet szolgál: szabadság, függet­lenség, haladás. A fogalom, amelyet megtestesít: a nemzeti felszabadító forradalom. S amit jelképez: az anti­­imperialista harc, amelyet Latin-Ame­­rika népei vívnak az űjgyarmatosítás erői ellen. Ez a magyarázata annak, hogy a Nicaraguával vállalt szolidaritás or­szágok, sőt földrészek határai felett bontakozott ki és vált világméretű mozgalommá. Innen a támogatás, a­­melyet a legkövetkezetesebben a szo­cialista országok nyújtanak neki, de Jelentős segítőinek a tábora a kapi­talista országokban is. Szolidaritá­sunk a mind szélesebb körű együtt­működésben, a nicaraguai kormány konstruktív békejavaslatainak, kezde­ményezéseinek támogatásában is ki­fejeződik. Amikor így cselekszünk, akkor nemcsak a mára, hanem a lö­vőre is gondolunk. E nép küzdelmé­nek igazi tétje ugyanis a Jövő — ahogyan Daniel Ortega mondta, „a jog a független és szabad jövő meg­határozására“. FURCSA FÄJDALOMDÍJ Nagy volt a riadalom Bonnban, a­­mikor a nyugatnémet kancellár An­karába indult. A Szövetségi Munka­ügyi Hivatal ma sem teljesen nyu­godt. Véglegesen nem hárult el a veszély. Ugyanis miközben a kor­mányzat különböző csábító ajánlatok­kal — több ezer márkás hazatelepü­lési segéllyel, betegbiztosítási hozzá­járulások visszafizetésével — igyek­szik cókmókjuk összeszedésére ösz­tökélni a török vendégmunkásokat, elvben az ország a török munkavál­lalók újabb özönével számolhat. Tö­rökország és a Közös Piac társulási szerződése szerint ugyanis a jövő év végétől a Közös Piac országaiban kö­töttségek nélkül szabadon vállalhat­nak munkát török állampolgárok. Márpedig Bonnban, ahol a őslakosok között is veszélyes méreteket ölt a munkanélküliek száma, egyáltalán nem mindegy, hogy a török vendég­­munkások csaknem kétmilliós tábora tovább gyarapodik-e. Kohl kancellár erről tárgyalt An. karában özal miniszterelnökkel. A török vezető ígéretet tett, hogy or­szága nem érvényesíti jogait, ha az NSZK elég bőkezű lesz, s megemeli az Ankarának adott katonai segély összegét. Pontosabban a török kor­mányfő egy egész hadosztály felsze­relését követelte a híres Leopard harckocsikkal. Bonnban kiszámítot­ták, hogy ez az NSZK-nak mintegy 5 milliárd márkájába kerülne. A leg­utóbbi hírek szerint Ankara beéri a Az 1985,1 „kiszuperált“ Leopárdokkal, mivel a Bundeswehrt amúgy is a páncélosok újabb típusával, a Leopard II-vel sze. relik fel. „Fájdalomdíjként“ Bonn kedvező feltételekkel hitelt nyújt An­karának, s azt negyven darab Tor­nádó harci repülőgép vásárlására fordítják. Hogy a kecske is jóllak­jon, a káposzta is megmaradjon? Fé­lő, hogy inkább a fordítottja... MIKOR VAN VÉGE EGY HÁBORÚNAK? Egy fénykép í972-ben a egész vi­lágon ismertté tette Kim Phuc Phari Thl nevét. A képen áz akkor kilenc­­éves kislány meztelenül és az iszo* nyattől sikoltozva menekült több gyérekkel együtt egy napalmtámádáá' elől a dél-vietnami Trang Bang fa­luban. 1972: június 8-án kattant a fényképezőgép, akkor kezdte a dél­vietnami hadsereg az amerikaiak tá­mogatásával offenzíváját az ország nagy területét védő népi erők ellen. Amerikai vadászbombázók indultak Kim Phuc faluja fölé, hogy ott, Sai­gontól nem messze mélyrepülésben kioldják napalmbombáikat. A mene­külő gyermekek közül többen meg­haltak, mások ruháját lángra lobban­­totta a napalm. Kim Phuc háta, nya­ka, bal karja is égett. Azóta több bőrátültetést hajtottak végre rajta, szörnyű sebeit azonban nem sikerült eltüntetni. A ma 21 esztendős lány orvos szeretne lenni, de nehezen tud a felvételire készül­ni, mivel állandó fájdalmak gyötrik. Barátai nem nagyon vannak, szégyen­­li a hegeket a testén. Mindig hosszú ujjú ruhában jár és ha tükörbe néz, sírni tudna. Most reménykedik, hogy valami még változhat az ő életében is. Ugyanis Rudolf Zellner professzor ludwigshafeni baleseti klinikáján plasztikai műtétnek veti alá. Sok Kim Phuc él Vietnamban. Sok olyan névtelen áldozata a háborúnak, aki máig magán viseli az országra ledobott 14 millió tonna amerikai robbanóanyag nyomát. Vietnam, kö­zel tíz évvel a háború befejezése után, egy centet sem kapott még ab­ból a három és negyed milliárd dol­lárból, amit az USA az 1973-as pá­rizsi fegyverszüneti egyezmény ér­telmében újjáépítési segélyként köte­les volna fizetni A HALÁL ANGYALA’ POKOLRA SZÄLLT? Június hatodikén rendőrök, igaz­ságügyi szakértők szállták meg egy Sao Paulo melletti városka temető­jét. Fölnyittatták az 1979-ben tenger­be fulladt Wolfgang Gerhard sírját. A helyszín: Embu, a sir száma: 321. A csontokat, a koponyát és e­­gyéb töredékeket gondosan össze­csomagolták, s magukkal vitték. A nyilatkozatok és a szakértői vélemé­nyek szerint a sírból Jozef Mengele maradványai kerültek elő. A fasizmus legyőzésének 40. évfor­dulóján a világ haladó közvéleménye — mintegy a fuöíki intelem szelle­mében — fokozott éberséggel fordult a, máig büntetlenül bujkáló, vagy a még csak nem is bujkáló náci bű­nösök és az őket rejtegetők felé. Fe­lelősségre vonásukat, megbüntetésü­ket követelve. A Mengele-ügy ráirá­nyította a figyelmet más, a felelős­ségre vonást eddig elkerült fasiszta háborús bűnösökre, Alois Brunnerre, Walter Kutschmannra, Josef Schwamm­­bergerre és másokra. A nürnbergi per negyvenedik évfordulója kapcsán világszerte felidézték a nemzetközi és a nemzeti jogalkotásokban leszö­Caponnetto főtanácsosnak négy és fél órába telt, amíg aláírta négy vizs­gálóbíró ama határozatának minden egyes oldalát, amely a szicíliai maf­fia, a Cosa nostra 475 gyanúsítottját utalja a palermói bíróság elé. Az ok­mány 8636 oldalból áll. Az egész do­kumentumtömeg 40 kötetes, 19 kötet­nyi s csatolt bankkimutatások meny­­nyisége, három a letartóztatást pa­rancsoké. A vádlottak közül „csak“ 207 van börtönben, 120-an, köztük a legfőbb vezetők, bujkálnak. 55-en vannak há­zi őrizetben, a többiek szabadlábon védekeznek. Négyéves nyomozás e­­redményét jelzik ezek a beszédes számok. De sokkal beszédesebb, ami mögöttük van. A gyanúsítottak bűn­­szövetkezet létesítésében, kábítószer gyártásában és csempészésében, zsa­rolásban és még sok más cselek­ményben bűnösek. A főnökök gyil­eményeiből gezett tényt: az emberiség ellen el­követett bűntettek nem évülhetnek el. Már a nürnbergi perben így fo­galmazta meg ezt Jackson, az Egye­sült Államok fővádlója: „A civilizá­ció nem tűrhet kompromisszumot e­­zekkel a társadalmi erőkkel; hiszen újra elevenné válhatnának, ha této­vázva bánnánk ezekkel az emberek­kel, akikben az említett erők egyelő­re még tovább élnek.“ E tétovázás, sőt, cinkos hallgatás révén kaphatnak egyre nagyobb te­ret az újnácik az NSZK-ban. Emiatt kerülhetett csak az idén sor például Ernst Thälmann gyilkosának perfel­vételére. Vajon most, évforduló múl­tán a kövélemény ébersége, emléke­zete őrzi-e tovább a fuőíki intést: Emberek, legyetek ébereki -AZ ACHILLE LAURO kosságra való felbujtatásban Is. A 90 emberölést részben ők, de főképp kisebb maffiatagok követték el. Ál­dozataik között voltak rendőrségi, csendőrségi tisztek, közemberek, az igazságszolgáltatás tisztviselői és a vetélkedő maffiacsaládok tagjai, akik valóságos háborút viseltek egymás ellen. Merényletet terveztek a kézre kerítésüket szorgalmazó Falcone vizs­gálóbíró ellen is, akit a többi vizs­gálóbíróval egyetemben azóta test­őrök vigyáznak, páncélozott gépko­csiban utaznak, munkahelyük egy bunkerszerűen kiképzett épület. A februárra kitűzött tárgyalást is olyan betoncsarnokban tartják majd, ame­lyet külön e célra építenek, hiszen Szicíliában olyan kiterjedt e bűnszö­vetkezetek működése, hogy mindenre fel kell készülni. .........ni—. ■■■■■■....—ii.äi1. . ■■■ V.1» ’ HÉT ORSZÁG SZÖVETSÉGE A közel-keleti válság ez idei fejle­ményei közül az Achille Lauro olasz kirándulóhajó eltérítése, majd pedig a palesztin hajórablókat szállító e­­gyiptomi repülőgép eltérítése volt „az év krimije“. Az ügy nyomán érezhetően feszült­té vált az amerikai-egyiptomi s az olasz-amerikai, viszony. Az egyipto­mi utasszállító repülőgép amerikai harci gépek által való eltérítését Mubarak elnök kalózakciónak minő­sítette, a kairói ellenzék pedig az egyiptomi-amerikai viszony átértéke­lését sürgette. Az olasz-amerikai feszültséget az váltotta ki, hogy amerikai részről nehezményezték Mohammed Abu Ab­­basz palesztin vezető szabadon bo­csátását. Abbasz ellen, aki rajta volt az eltérített egyiptomi repülőgépen, Washington elfogatóparancsot adott ki és kiadatását kérte, de az ame­rikai kérés teljesítését megtagadták. Abbasz fontos szerepet játszott a túszejtőkkel folytatott tárgyalásokon, az ABC amerikai televíziónak adott nyilatkozatában azonban határozottan visszautasította azt a washingtoni vá­dat, hogy ő lett volna a kitervelője az olasz turistahajó eltérítésének. Az Egyesült Államok és Izrael a hajó­ügyet a Palesztina! Felszabadítási Szervezet elleni kampányuk fokozá­sára próbálta felhasználni. A hajó­eltérítési akció további utórezgése, hogy az amerikai külügyminisztérium közlése szerint az egyik szíriai ki­kötő közelében partra vetődött holt­test az eltérített luxushajó eltűnt a­­merikai utasáé. A 69 éves férfi tes­tén tűzfegyvertől származó sebeket találtak. A PFSZ elhatárolta magát a külön­féle terrorista akcióktól. Szíria pe­dig mindenkit együttműködésre, va-Gj rövidítéssel kell megbarátkoz­nia a külpolitikára figyelő újságolva­sónak: a SAARC-val. Azaz a Dél­ázsiai Regionális Együttműködési Szö­vetség angol rövidítésével, amely a térség hét országát jelzi. Négy na­gyobbat és három kisebbet: Indiát, Pakisztánt, Bangladest és Sri Lankát, Nepált valamint a két ritkán emle­getett államot, a himalájai pici or­szágot, Bhutánt és az Indiai-óceán egyik szigetcsoportját elfoglaló Mál­­div Köztársaságot. Nem vitás, hogy fura egy szövet­ség ez így — a felsorolásból önként adódik a kétkedő gondolat. Hiszen mi keríti egy táborba a 600 milliós Indiát a szerény számú lakosságot magáénak mondható Nakduv-szige­­tekkel? Vagy még Inkább érdekes, hogy az évtizedek óta haragban levő India és Pakisztán hogyan lesz képes együttműködni egy regionális szer­vezetben? A tény azonban az, hogy 1985. de­cember 8-án Banglades fővárosában, Dakkában megalakult a dél-ázsiai or­szágok politikai-gazdasági szövetsége, amelynek hét országában közel egy­­millíárd ember él. A föld lakosságá­nak ez negyede'-ötöde, ekként a szá­mok alapján a SAARC már születése pillanatában nagyobb, mint a világ legtöbb regionális vagy politikai-gaz­dasági szövetsége. A hét állam alapokmányában Dél- Ázsia gazdasági növekedését, társa­dalmi és kulturális fejlődésének meg­gyorsítását tűzte ki célul, annak ér­dekében, hogy lakosai jobban élhes­senek. Gigászi feladat, ha számba vesszük ezeknek az országoknak ri­asztó problémáit, a százmilliókat é­­rintő éhezést, a túlnépesedést, az el­maradottság béklyóit, az írástudat-CSALÄDEGYESÍTÉSI TÁRGYALÁSOK A KNDK és Dél-Korea Vöröskereszt, szervezeteinek képviselői között folyó tárgyalásokon a phenjani fél a csa­ládegyesítések előmozdítása céljából nyolcpontos javaslatot terjesztett elő. A KNDK képviselői egyebek között indítványozták, hogy kölcsönösen biz­tosítsanak szabad mozgást azok szá­­mára, akik Korea északi vagy déli részén rokonaik után kutatnak. To­vábbá, hogy a demilitarizált övezet­ben levő Panmindszonban a család­­egyesítések megkönnyítésére közös irodát létesítenek. Az iroda egyebek mellett telefon-, illetve levéltovábbí­tással is foglalkozna. A KNDK képviselői hangoztatták á javaslatban foglaltak mielőbbi meg­valósításának szükségességét, s ez­zel összefüggésben jövő év szeptem­berét végső határidőként indítványoz­ták. Más értesülések szerint a dél­koreai fél ugyanakkor javasolta, hogy február 9-én Phenjanban és Szöulban szervezzenek újabb találkozót a ket­tészakított családok tagjai számára. A családegyesítési tárgyalásoknak ez a 10. évfordulója. SZOVJET-AMERIKAI KERESKEDELMI TÁRGYALÁSOK December 10-én Moszkvában tartót« ták meg az Amerikai-Szovjet Keres­kedelmi és Gazdasági Tanács 9., éves találkozójának első plenáris ülését. Az értekezleten a szovjet miniszté­riumok és külkereskedelmi vállala­tok, valamint az amerikai üzleti élet több mint 400 képviselője — köztük a legnagyobb amerikai vállalatok kép­viselői — vettek részt. Malcolm Baldrige amerikai kereskedelmi mi­niszter ezen felolvasta Reagan el­nöknek a tanácskozás részvevőihez intézett üzenetét, amelyben az elnök abban jelölte meg az ASZKGT fon­tosságát, hogy az „lehetőséget bizto­sít az Egyesült Államok és a Szov­jetunió kereskedelmi vezetőinek ta­lálkozására“. A továbbiakban a genfi csúcson történt megegyezésre utalva leszögezte: „Az ehhez hasonló cse­rék és találkozók fontos részei a két ország közötti szilárdabb kapcsola­tok megteremtésére irányuló hosszú távú erőfeszítéseknek. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB fő­titkára a Malcolm Baldrige-dzsel foly, tatott megbeszélésen hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió komolyan veszi a Genfben elért megállapodásokat. Törekedni fog az általános légkör javítására, a szovjet-amerikai kapcso­latok tartalmi bővítésére, a kölcsö­nös tisztelet, a megkülönböztetés nél­küli teljes egyenrangúság alapján. Kész arra, hogy az Egyesült Álla­mokkal folytatott tisztességes együtt­működés szellemében törekedjék a fegyverkezési hajsza megfékezésére, a világűr militarizálásának megaka­dályozására. Szovjet részről — hang­súlyozta a főtitkár — ugyanilyen ko­molyan veszik a genfi közös nyilat­kozatban megfogalmazott álláspon­tot, azt, hogy mindkét fél törekszik a kereskedelmi-gazdasági kapcsolatok fejlesztésére.. E tekintetben a hely­zet korántsem kielégítő, mivel az Egyesült Államok megkülönböztető politikát folytat a Szovjetunióval szemben, és a kereskedelmet a poli­tikai nyomás eszközének tekinti, s nem terjeszti ki rá az úgynevezett legnagyobb kedvezmény elvét, ami nem más, mint a megkülönböztető intézkedések hiánya. A második aka. dály a hitelek megtagadása, a har­madik az ún. exportellenőrzés, tehát: bizonyos áruk kiviteli tilalma. A tárgyalás végén számos, hosszú távra szóló egyezményt írtak alá a­­merikai vállalatokkal a tudományos és műszaki együttműködésről, első­sorban a bányászat, valamint a gáz- és vegyipar területén és megvitat­ták a szakemberek közti személyes kapcsolatok fejlesztésének lehetősé­gét is. Sorolhatnánk még az év figyelemre méltó és fontos eseményeit, Latin-Amerika, Dél-Afrika gond­jait, a pusztító kolumbiai vulkánkitörést, az UNES­CO szófiai ülésének eseményeit, az amerikai kül­ügyminiszter európai körútját, az USA „boszorr kányüldözési“ kampányát, melynek során, a nem­zetbiztonsági érdekek védelmének ürügyén ún. vizsgálóbizottságokat hoznak létre. És ismét ír­hatnánk a „csillagháborús“ program nyugatnémet támogatásáról és francia elutasításáról. De mind­erre — a következő év is kínál lehetőségeket. Lap­zártakor — ezelőtt két héttel az új esztendő be­köszöntése előtt — még annyit: szocialista egyjitt­működésünk távlatairól most tárgyal Moszkvába! a KGST 41. (rendkívüli) ülésszaka. Erről már az 1986. évi első számunkban tájékoztatjuk olvasóin­kat. Az új esztendő, — amelyet az ENSZ a béke nemzetközi évévé nyílvánított — bizakodjunk, hogy valóban a béke, az alkotó munka esztendeje lesz. Hogy a Genfben elkezdett párbeszéd tovább enyhíti a nemzetközi légkört és lehetővé teszi, hogy jövő ilyenkor — illetve az év folyamán —< még több megnyugtató, biztató és örvendetes ese­­méuyről számolhassunk be, mint az 1985-ös évben, Összeállította: H. Mészáros Erzsébet T

Next

/
Thumbnails
Contents