Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-21 / 51. szám

i 1985. 'december 21. .SZABAD FÖLDMŰVES. 13 Ellesett monológ Néhány szót az előzményekről, hi­szen — mint a cím is mutatja — kissé rendhagyó módon született az alábbi írás. Annak rendje és módja szerint befejeztük a beszélgetés hiva­talos részét riportalanyunkkal, de nem a szokásos csomagolás, „kutya­­futtábani" búcsúzkodás következett, amikor sürget a lapzárta, az interjú­­alanyt is ezer kötelesség várja, a so­főr is türelmetlenül topog kinn- az autóban — valahogy vitte tovább a lendület a szót. Nehéz lenne így utólag megvonni a határt a szakmai problé­mák boncolgatása és a velünk szem­ben ülő férfi ol­dott, már-már ön­vallomásba hajló monológja között; talán az a pilla­nat volt az, ami­kor önkéntelenül összenéztünk kol­léganőmmel, szin­te egyszerre, alig észrevehetően bó­lintottunk, aztán feltűnés nélkül új­ra lenyomtam a magnó indítógomb­fát. A szó szoros értelmében ellestük tehát ezt a mo­nológot, annak teljes tudatában, hogy mindez kissé ütközik bizonyos újság­író-etikai szabályokkal, de bízva ab­ban, hogy most talán nem kelt azo­kat annyira szó szerint érteni... Min­denesetre hallgassuk együtt a szala­got, amelyről egy megfontolt, nyu­godt, olykor töprengő-tűnődő szüne­teket tartó férfihang így vall munká­járól, önmagáról: — A növénynemesítőt általában fe­hér szakállas, jóságos, öreg bácsi­­kának képzelik el az emberek, aki nagy szeretettel simogatja szemével­­-kezével a növényeit. Ez nem így van: a nemesítő — rossz ember! An­nak van egy kése, amellyel sorra nyakazza le, dobja el a saját maga Síitái életre hívott milliónyi fajtát, a­­melyek felett 0 maga mondta ki a halálos ítéletet. Ezer fajtából egynek, kettőnek, ha megkegyelmezi A töb­bi: zsákutca, tévedés, melléfogás, ne-A jövő mezőgazdasági üzeme? képzeléseinkből. Csoda-e hát, ha tü­relmetlenek vagyunk? Az időt min­denki fékezni próbálja, amúgy is elég gyorsan röpül, mi — siettetjük, azt sem bánva közben, hogy gyorsabban öregszünk... — Hogy milyennek kell lennie egy nemesítőnek? Egy JÖ nemesítőnek? Egyetlen szóval: kíváncsinak. Persze, azért nem a szó hétköznapi értelmé­ben: inkább úgy, hogy kell rendel­keznie alapvető kutatóhajlammal, de főleg egyfajta veleszületett, kiapad­hatatlan fogékonysággal minden új iránt. A növények szeretete szüksé­ges feltétele, de önmagában nem elég! Ha „csak“ ez a tulajdonsága van meg mondjuk egy pályakezdő­nek, akkor — furcsán hangzik, de így van — rövidesen egyszerűen unni fogja magát. Semmit nem fog érezni a kísérletezés öröméből, nem ragad át rá a várakozás izgalma. Ha vi­szont megvannak benne a kellő a­dottságok — egyszerűen beleszeret ebbe a munkába, a rabjává válik. Ak­kor — hogy csak egy példát mond­jak — hazaviszi a munkáját. De nem ám úgy, ahogy azt általában értik: nem rakja be a munkaidő végeztével a terveket, kimutatásokat, a kísérleti eredmények jegyzékét a táskájába, hogy majd otthon tovább dolgozik rajtuk. Egyáltalán, a táskájába sem­mit nem rak bele: a fejében viszi ha­za azt, amin éppen dolgozik, mert azt nem lehet a laboratórium falai között hagyni, kikavcsolni, elfelejte­ni délutánt fél öttől másnap reggel nyolcig: az egy alkotó, dinamikus fo­lyamat, amelyet egy pillanatra sem lehet állóképpé merevíteni! Sokszor éppen otthon, már lefekvés után, fél­álomban „ugrik be“ egy-egy ötlet, variációs lehetőség, amelyet már na­pok óta keresett az ember. Ha vala­ki ennyire a munkájának él, az is könnyen meglehet, hogy rossz férj, sőt rossz apa, anélkül, hogy észre­venné ... Talán a feleségem tudná megmondani... ■— 'Az is gyakori kérdés, hogy al­kotó ember-e a növénynemesítö? Nos, állítom, hogy — igen! Ha létre­hoz egy új fajtát, különbözzék az bármely kicsiségekben az elődeitől, mégis olyan, ami ezelőtt nem volt, nem létezett! Különben is, majdnem minden hivatásra — de a növényne­mesítésre különösképpen — érvényes Bernard Shaw ismert mondása: aki érti, csinálja, aki nem — tanítja... Tehát, ha már valaki ott áll az asz­talnál, a mikroszkóp fölött, és évek óta áll ott, az igenis, alkot. S ha jól — és főleg szeretettel — csinálja, át is érzi közben az alkotás minden gyönyörűségét. ... Körülbelül itt, ennél a résznél kattant a magnó, mert lejárt a sza­lag. Vendéglátónk szinte összerez­zent a pillanatnyi csendbe váratlanul belekoppanó hangtól, aztán elmolyo­­solyodott és csak ennyit kérdezett: „Ezt is rögzítették? “ Szintén elmo­solyodtunk: ennyi volt a válaszunk. Aztán már valóban lassan készülőd­ni kezdtünk, és néhány perc múlva szívélyesen elbúcsúztunk dr. Bartalos Menyhérttől, a Sósszigeti (Solaryf Növénynemesítő Állomás vezetőjétől. VASS GYULA' (Ä szerző felvétele) Újdonságok a burgonyaszaporításban mi tartalék tápanyaguk van. Ä gu­mók vagy „vegetatív magok“ nagysá­ga hasonló a búza-, a borsó és a ku­koricaszemek méretéhez. Egy hektár bevetéséhez 10—15 kg mlnigumó szükséges. A burgonya-minigumó még új ter­mék. Az eddigi tapasztalatok azt mu­tatják, hogy csíraképességük jó, és megfelelő gumótermés van alattuk. Tárolási és szállítási tulajdonságaik kiválóak; az ilyen jellegű költségeik pedig a hagyományos gumó század­részét teszik ki. A minigumók alkalmasak arra, hogy kertészeti szakosltóágyakban dugványtermó anyanövényeket nevel­jünk belőlük, de célszerűen használ­hatók szabad földön vetőgumő ter­mesztésére is. Már hamarosan mód nyílik arra is, hogy nagy mennyiség­ben állítsák elő a vírusmentes mini­gumókat. A biotechnológiai eljárások alkal­mazása a közeljövőben lehetővé te­szi, hogy a burgonya új karriert fus­son be. Módot ad arra is, hogy a faj­ták nagy versenyében — az impor­tált fajták mellett — a régi és az új hazai burgonyafajták is az őket meg­illető szerephez jussanak. (á) Példásan rendezett gazdasági udvar dasági üzem modelljének elemei már ma megtalálhatók a gyakorlatban. Sok műszaki csoda valósággá vált. Talán nem a jövő mezőgazdaságá­nak csíráját hordozzák a termelési rendszerek komplex gépsorai, az automatika segítségével irányított csepegtető öntözés, vagy az üveghá­zak légkörének és a táptalaj össze­tételének szabályozása? A gombnyo­másra működő automatizált takar­mánykeverő és -adagoló berendelé­sek, a korszerű gépjavító és diag­nosztikai csarnokok, a napkollekto­rok hőenergiájával fűtött épületek, a biogázból termelt energiával táplált villanyvezetékek. Egyre több mező­­gazdasági vezető ül hozzá a számító­gép termináljához a termelés irányí­tásához szükséges adatok beszerzése, a döntések megoldása céljából. Igaz, ezek ma még nem általános jelenségek, de lehet, hogy néhány éven belül a termelés nélkülözhetet­len részévé válnak. Kétségtelen, hogy az eddigi tudományos-műszaki hala­dás nem volt képes teljesen kiküszö­bölni a nehéz fizikai munkát és a más ágazatokhoz viszonyítva sokkal kedvezőtlenebb munkakörülményeket. Következetesen, de főleg leleménye­sen megvalósított szociális gondosko­dással, a munkakörülmények javítá­­tásával azonban sokat lehet ellensú­lyozni a mezőgazdasági dolgozók ne­héz munkáján. Ma a mezőgazdasági üzemek több­ségében magától értetődő a lakás­­problémák megoldása, a hazai és külföldi üdültetés, a gyógykezelés, a szórakozással, sporttal vagy kirándu­lással egybekötött kikapcsolódás és az üzemi konyha révén lehetővé tett kulturált étkezés. Egyre nagyobb számban találhatók meg a munkahe­lyeken a zuhanyozók, az öltözők, s nem egy gazdaságban ügyelnek a Fotó: —kmm— jellemzik a gazdaság munkalégkö­rét. Az utóbbi évek során egyre na­gyobb teret hódít a termelés és a munkaszervezés számítógépes irányí­tása. A számítástechnikát sikerrel al­kalmazzák a könyvelésben, a pótal­katrész-raktár nyilvántartásában, va­lamint a gépesítési részlegek teljesít­ményének vezetésében. A vezetők és a dolgozók naprakész információkat kapnak a teljesítményekről, az üzem­anyag-fogyasztásról, a gépek javítá­sának és karbantartásának helyzeté­ről. A számítógépes nyilvántartásnak köszönhetően a nagyobb teljesít­mény mellett csökkent az üzem­anyag-fogyasztás és a pótalkatrészek felhasználása. A számítógép felbecsülhetetlen se­gítséget jelent az optimális tápanyag­­pótlás irányításában, az állattenyész­tésben pedig a legcélszerűbb takar­mányadagok összeállításában. Ugyan­csak számítógép segítségével kísérik figyelemmel és irányítják a repro­dukciós folyamatokat. A számítógéppel való kapcsolatot — az adatok betáplálását, illetve megszerzését — az egyes részlege­ken elhelyezett — összesen nyolc — terminál teszi lehetővé. Igaz, a magas fokú gépesítés, a számítógépes irányítás, a fokozott szervezettség egyelőre nem tette le­hetővé a nehéz fizikai munka meg­szüntetését és a kedvezőtlen környe­zeti hatások kiküszöbölését. Ezért a gazdaság minden területre kiterjedő szociális programjában első helyen áll az emberek egészségének védel­me. S éppen ebben múlják felül ta­lán még a legkorszerűbb ipari üze­meket is. A munkában elhasználódott szervezet regenerálását, a foglalko­zási betegségek megelőzését a szö­vetkezet rehabilitációs központjában végzik. Minden egyes dolgozó évente legalább egy hétig kötelezően részt vesz gyógykezelésen. Ezek mindenek­előtt a reumatikus és az izületi meg­betegedések megelőzésére irányul­nak. de a kemény munka után я szel­lemi és testi frissesség visszanyeré­sére is. A szokványos orvosi rende­lőt a masszázs helyiség követi, fehér lepedővel borított priccsekkel. zuha­­nyozófillkékkel. Kellemes felfrissülést nyűit a szauna a nélkülözhetetlen vízmedencével. A központ gyöngy­szeme vitathatatlanul a vízgyógyke­zelésre szolgáló részleg, ahol külön­böző méretű kádakban, a legkorsze­rűbb technika segítségével vízmasz­­százst végeznek. A színes csempékkel borított falak és padlók feliidítik az egyszerű, de egy kissé szigorú lég­körű környezetet. Az egészségvédelemnek ez a párat­lan példája önmagáért beszél. Su­gallja, hogy az emberekről való gon­doskodásnak ilyen fejlett foka már a jövőbe nyúl át. KLAMARCSIK MARIA v vezhetjük bárminek, a lényeg ez: nincs szükség rá! — Es hajtjuk az éveket, tudják, mit jelent ez? Munkánk eredménye ugyanis csak hosszú idő után mutat­kozik meg. Oltunk, szúrunk, kombi­nálunk, nyesegetjük a géneket — az­tán várunk. Várjuk az elöbúvó nö­vénykét, hogy aztán valósággal rá­vessük magunkat, ízekre szedjük, savba mártsuk, mikroszkóp alá te­gyük, egyszóval, hogy megvallassuk, milyen lett, mennyi vált valóra az el­rÁ búza után a burgonya a legfon­tosabb tápláléknövényünk. Egységnyi termöfelületen a cukornád után a burgonyanövény képes a legtöbb szénhidrátot előállítani. Fehérjeter­melésben csak a szója előzi meg a burgonyát. Ha azonban azt is figye­lembe vesszük, hogy a burgonya fe­hérjéi — ellentétben a szója fehér­jéivel — teljes aminosavkészlettel rendelkeznek, és hogy a cukornád nálunk egyáltalán nem, a szója pedig csak sok nehézséggel termeszthető, akkor a burgonya méltán nevezhető a legfontosabb gazdasági növényeink egyikének. A burgonya azonban nagy hátrány­ban van a versenyben még a kevésbé értékes növényekkel szemben is. En­nek okai: a betegségek, elsősorban a vírusbetegségek iránti nagymértékű fogékonysága, lassú szaporodása — a burgqnyáé 7—10-szeres, míg a ku­koricáé 200—300-szoros, — a vető­gumó térfogata és víztartalma nagy, emiatt szállítása és tárolása nagyon költséges. FERTŐZÖTTBŐL EGÉSZSÉGESET Ä burgonya értékes tulajdonságai csak a modern biotechnológiai eljá­rások segítségével aknázhatók ki. Ä legutóbbi években kifejlődött sejt- és szövettenyésztési módszerek lehető­séget nyújtanak arra, hogy a fenti problémákra megoldást találjunk. Évtizedek óta folyik a nemesítők harca a jelentős terméscsökkenést okozó burgonyavírusokkal. A neme­­sítési programokban a vírusokkal szembeni ellenálló-képesség kialakí­tása alapvető fontosságú. Ennek stra­tégiáját azonban nagyon meg .kell fontolni, mert a vírusok genetikai tulajdonságai gyorsan és spontán változnak; néhány év alatt a koráb­ban kialakított ellenálló-képességet semmibe vevő vírustörzsek jelennek meg. Ezért az ellenálló-képesség növelé­sére törekvő nemesítés mellett gya­korlati jelentősége van annak, hogy szövettenyésztéses eljárásokkal még fertőzött növényekből is leválasztha­tunk olyan sejtcsoportokat, meriszté­­mákat. melyek mentesek minden kór­okozótól. Ezek a sejtcsoportok steril körülmények között növénnyé fej­leszthetők, és mint egészséges, vírus­mentes növények, szaporítóanyagnak használhatók. A növények sejtjeinek és szövetei­nek fejlődése különböző irányba te­relhető; lehet őket sejtosztódásra, hajtásdifferenciálásra, gyökér-, illet­ve gumóképződésre serkenteni. Ez megoldást nyújt a burgonya lassú szaporodóképességének meggyorsítá­sára is. A szövettenyésztéssel egyet­len vírusmentes hajtásról egy év alatt több mint egymillió növény ál­lítható elő — laboratóriumi körülmé­nyek között. Ez azért is nagyon je­lentős, mert ha az így vírusmentesí­tett növényeket hagyományos úton szaporítanánk el, akkor ehhez több évre lenne szükség, és még mielőtt gazdasági célra elvethetnénk a gu­mókat, azok vírusokkal visszafertő­ződnének, és így csak igen kis ter­mést hoznának. palAntäzäsa Ä szaporítás végeredménye azon­ban nem Is a burgonyagumó, hanem a burgonyapalánta. Ez olyan szapo­rítóanyag, amit megszoktunk a para­dicsom, a paprika és más zöldségfé­lék termesztésében, de ismeretlen a burgonyatermesztők körében. A bur­gonyapalántának kétféle hasznosítási lehetősége van: gumőtermelésre kiül­tethető a kerti ágyásba, vagy pedig fóliasátorban, illetve üveghá'zban anyanövényként nevelhető, dugványt szedünk róla, és ezekből további gyö­keres palántákat állítunk elő. A burgonyapalánta — ellentétben a gumóval — nem tárolható; közvet­lenül a kiültetés előtt kell előállíta­ni. Ennek technikája lehetővé teszi az egészséges alapanyag igen gyors felszaporítását; így a szaporodási se­bességet illetően a burgonya már versenyképes a többi növényekkel. A módszer elterjedése világszerte meg­indult. Vietnamban például az egész burgonyatermesztés a palántázáson alapszik. • MINI BURGONYAGUMŰK Ä növényi sejtek differenciálódásá­nak mesterséges irányítása lehetővé tette számunkra, hogy laboratóriumi körülmények között néhány millimé­ter átmérőjű burgonyagumókat töme­gesen állítsunk elő. Ehhez meg kel­lett ismerni a gumó képződésének legfontosabb élettani feltételeit, va lamint a gumóképződés mesterséges ösztönzésének módját. A szövetkultúrában előállított mi­nigumóknak 2—5 érett rügyük és nő-A fantasztikus novellák írói a jövő mezőgazdasági üzemének ecsetelése közben a robotok hadát vonultatják ki a földekre, távvezérlésű gépek szán­tanak, vetnek, aratnak. Komputerek irányítják a föld alatti csarnokokban az állattenyésztést, ahonnan gomb­nyomásra ízléses csomagolású kész­áru jön ki a futószalagról, s automa­ták szabályozzák az óriási kultiváto­­rokban a fényt, a víz- és tápanyag­ellátást. A dolgozók kényelmes mun­karuhában, légkondicionált termek­ben a vezérlőpultok gombjait nyomo­gatják, figyelik a fényjelzéseket és a számítógépek utasításait. Az elképzelés — ha* figyelembe vesszük a' tudományos-műszaki hala­dás mai állását és fejlődési ütemét — nem is áll messze a valóságtól. Végső soron a mezőgazdaság fejlesz­tésének fő célja az, hogy a korszerű iparhoz hasonló feltételek között ter­meljen. A képzeletbeli jövő mezőgaz­tiszta, rendezett munkakörnyezetre. Persze, a szociális gondoskodással kapcsolatban sem mondható el, hogy minden mezőgazdasági üzemben egy­forma jelentőséget tulajdonítanak ennek az alapvető kérdésnek. A bílovicei Béke Egységes Földmű­ves-szövetkezet talán éppen ebben a vonatkozásban sorolható a „jövő“ mezőgazdasági üzemeinek előhírnö­kei közé. Igaz, egyéb területeken is messze meghaladják az országos át­lagot. Impozáns látvány például a tera­szokkal átszőttt domboldal, amelyen több mint kétszáz hektárnyi, szinte egyöntetű területen szőlőültetvény terül el. A karbantartott mezei utak csak annyiban különböznek a műút­­tól, hogy egysávosak. A mezőgazda­sági gépek a fedett rakodóterületen díszkatonák módjára állnak kijelölt helyükön. A gazdasági udvarok mind rendezettek. Apróságok ezek, de jól

Next

/
Thumbnails
Contents