Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-21 / 51. szám

12 .SZABAD FötDMÜVES 1985. december 2Í, A kutatásokat és a kísérleteket korszerű laboratóriumokban végzik Ma sem tudjuk pontosan, Hogy a szőlő őshazája Elő-Azsia-e vagy a Kaukázuson túli terü­let. Csupán annyit tudunk, hogy az őkori Egyiptomból Szicíliába került, s innen terjedt el az egész Római bi­rodalomban. Hazánk területére Mar­cus Aurelius uralkodásának idején telepítették a római légionáriusok. Az első hiteles feljegyzések a hazánk területén telepített szőlőültetvények­ről 1246-ból származnak. Feltehető azonban, hogy a szőlő termesztésével már az ezredforduló előtt is foglal­koztak. Annak idején a szőlő művelése a legnehezebb munkák közé tartozott. Kezdetben a gyümölcsfákkal vegye­sen telepítették, s csak később tér­tek át a monokultúrás termesztésre. A 18. és a 19. században Szlovákia területén a szőlőültetvények hozzáve­tőlegesen húszezer hektárt foglaltak el. A 19. század vége felé Szlovákia szőlőültetvényeit sem kerülte el a filoxéra vész által okozott katasztro­fális méretű pusztítás. Hosszú ideig tartott, amíg a szőlészeknek sikerült némiképpen felújítani az ültetvénye­ket. Sajnos, századunk első felében sem kedvezett a helyzet a szőlőültet­vények bővítésének. Erőteljesebb fej­lődés hazánkban e téren is a felsza­badulás utáni években vette kezde­tét. Míg 1950-ben Szlovákia szőlőte­rülete csak valamivel haladta meg a 12 ezer hektárt, addig napjainkig ez a terület 34 ezer hektárra bővült, s 1990-ig előreláthatóan eléri a 37 ezret. A hazai szőlészet fejlesztésé­ben jelentős szerepet tölt be a Bra­tislava! Komplex Szőlészeti és Borá­szati Kutatóintézet, amely tavaly ün­nepelte fennállásának 60. évforduló­ját Dionüszosz A kutatóintézet fennállása óta számtalanszor igazolta létjogosultsá­gát. Hiszen a tudományos-műszaki haladás alapvető termelőerővé vált a gyakorlatban. A tudományos-műszaki ismeretek széles körű gyakorlati al­kalmazásának köszönhető a termő­­terület bővítése és a hozamok növe­lése egyaránt Az intézet sokrétű te-Dušan Kubečko mérnök, igazgatóhelyettes vékenységét DUSÁN KUBEČKO mér­nök, a tudományok kandidátusa, az intézet tudományos-műszaki és neme­sítés! igazgatóhelyettese ismertette. — Intézetünk a Borüzem termelési­­-gazdasági egységhez tartozik, s or­szágos hatáskörű. Megalakulását — 1924-ben — az az alapvető felisme­rés tette indokolttá, hogy a hazai szőlészet színvonalának céltudatos emeléséhez nem elegendőek csu­pán a gyakorlati tapasztalatok, ha­nem tágabb biológiai, ökológiai és agrotechnikai elméleti ismeretek szükségesek. Főleg azért, hogy a szőlőtermesztést Szlovákia nem jel­legzetesen szőlőtermő körzeteire is kiterjeszthessük, és hogy a szőlőter­melők eredményesen birkózhassanak meg a szőlő betegségeivel, kártevői­vel. — Tevékenységünket három fejlő­dési időszakra bonthatjuk. Az első 1930-ig tartott, vagyis addig, amíg a termelőknek nem sikerült átvészel­niük a bonyodalmak időszakát. Eb­ben az időszakban kezdték alkalmaz­ni a szőlészetben a betegségek elleni hatékonyabb védekezési módszereket. Tevékenységünk második szakaszá­ban egyebek között megkülönbözte­tett figyelmet szenteltünk az új ala­nyok és fajták meghonosításának a különböző termőhelyeken. Vizsgál­tuk alkalmazkodó- és termőképessé­güket, valamint a szőlő minőségét. Ekkor alapoztuk meg a szőlő szelek­tálásán alapuló nemesítést. A harma­dik fejlődési szakasz a nagyüzemi szőlőtermelés elterjedéséhez fűződik. Az 1960-as évekig a kutatás többnyi­re gyakorlati jellegű kérdések meg­oldására irányult, amelyek a korsze­rű nagyüzemi termesztési technoló­gia alkalmazásával függtek össze. hagyatéka Szükségszerű volt a szőlőültetvények korszerűsítése, főleg a szélesebb sor­távolságok, az újszerű telepítési módszerek, valamint a hatékonyabb tápanyagpótlás és növényvédelem al­kalmazása szempontjából. Tulajdon­képpen ebben a szakaszban tértünk át a célszerű tudományos és kutató­munkára, amelynek keretében tág el­méleti ismeretekre alapozva próbál­tuk megoldani a szőlészet és a borá­szat egyes kérdéseit, örvendetes, hogy intézetünk és a gyakorlat kö­zött szoros kapcsolat alakult ki. Az intézet sokoldalú munkájából feltétlenül ki kell emelni a legjobb egyedek kiválasztása, vagyis a szőlő­fajták szelektálása terén kifejtett te­vékenységet. Az eddig elért eredmé­nyeket az idén kiadott zárójelentés foglalja magába. Az elemzésből meg­tudhatjuk, hogy az elmúlt öt év fo­lyamán harminc, hazánkban termesz­tett szőlőfajtát vizsgáltak, s ezek po­pulációjából a legmegfelelőbb biotí­pusokat válogatták ki a gyakorlat számára. Ez annyit jelent, hogy hoz­závetőlegesen 90 ezer szőlővesszőből több mint hétezer egyedet válogattak ki. A legjobb tulajdonságú egyedeket tovább szaporították. Ennek a munkának ma már jelen­tős eredményei vannak a gyakorlat­ban. A Müller Thurgau, a Leányka, a Tramini és a Kékfrankos első 21 kiónját 1984-ben ismerték el. Az idén további 25 klőnt ismertek el, miköz­ben a fajtaválasztékot a Burgundi fe­hér és a Zöld veltelini fajtával bőví­tették. Jövőre előreláthatóan 09 kiónt sorolnak állami elismerésre. A klón­­nemesítéssel kapcsolatos munkákat Dorota Pospíšilová mérnöknő, a tu­dományok kandidátusa irányítja —, s mint ezt a felsorolt tények is iga­zolják, eredményesen. A kutatóintézetben napvilágot lá­tott számos tudományos munka kö­zül feltétlenül említést érdemel Erich Mináriknak, a tudományok doktorá­nak a zárójelentése, amelyben a bor­élesztők tulajdonságaival és felhasz­nálási lehetőségeivel foglalkozik a nagyüzemi bortermelésben. — Munkánknak az volt a fő célja, hogy a borélesztők országos viszony­latban rendelkezésre álló gyűjtemé­nyéből az élettani, biokémiai és bo­rászati szempontból a legjelentősebb törzseket vizsgáljuk. Olyan törzsek kiválasztására összpontosítottuk a ff­­gyelmünket, amelyek rezisztensek a növényvédő szerekkel és toleránsak a tartósítószerekkel szemben, ezen túlmenően jól bírják az etanol hatá­sát. Továbbá új aktív törzsek beve­zetésére törekedtünk a borok és a pezsgők gyártásában. Ezt a feladatot sikeresen megoldottuk és az eredmé­nyeket már sikeresen alkalmazzuk a gyakorlatban. Ha a borkészítésről, de főleg a mi­nőségről beszélünk, ide kívánkozik a „borpancsolással“ kapcsolatban ki­robbantott botrány, mely világszerte nagy port kavart fel. Kitudódott ugyanis, hogy Ausztriában, de több más nyugati országban a borkeres­kedők a borok „minőségének“ javítá­sa érdekében az italt az emberi szer­vezetre erősen mérgező hatású vegy­szerekkel keverték. Milyen anyagok­ról volt tulajdonképpen szó? — ér­deklődtem Minárik elvtárstól. — Több nyugati országban a bor­­kereskedők dietil-gliikollal javították a borokat. Holottt köztudott, hogy a 2-hidroxi-etilétert tartalmazó anyag erősen mérgező. Ez annyit jelent, hogy minden egyes gramm egy kiló testsúlyra számítva halálosan mérge­ző adag. A vizsgálatok során egyes borokban 46 gramm mérgezőanyagot is találtak literenként. A kereskedők viszont az ilyen fajta „feljavítás“ segítségével két minőségi osztállyal fokozták a borok minőségét — a nagyobb ha­szon érdekében. Minden bizonnyal sokakat érdekel, hogy mi a helyzet a hazai borok mi­nőségét illetően. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy a Csehszlo­vák Állami Szabvány szigorúan tiltja a borok idegen anyagokkal való ke­verését, a kéndioxid kivételével. A minőségjavító anyagok közül a szab­vány engedélyezi a zselék, a tanín, a bentonit stb. használását. Ezek az anyagok ugyanis nem károsak az Erich Mlnárlk, a tudományok doktora (A szerző felvételei) egészségre. A hazai borok Jő minő­ségéről a nemzetközi borversenyeken nyert 224 arany-, 457 ezüst- és 41 bornzérem tanúskodik. A bor kis mennyiségben orvosság, állítják a Bakkhosz hódolói, habár erre gyakran rácáfolnak. Louis Pas­teur, a hírneves francia vegyész és bakteriológus is állítólag kijelentet­te, hogy a bor a legegészségesebb, leghigienikusabb italuk egyike. Egy azonban biztos, az ünnepi asztalnak, az ünnepi hangulatnak nélkülözhetet­len kelléke egy-egy márkás palack. Persze, ahhoz, hogy ne hangulatron­tó legyen, a boriváshoz is hozzátar­tozik a mértékletesség és a kulturált­ság. JOZEF SLUKA’ ЯГ-r j Mv/ i и ýi 1 ____ A RIZSTERMESZTÉS FEJLESZTÉSE A Román Szocialista Köztársaság­ban 1990-ig annyira kívánják növelni a rizs termőterületét és terméshoza­mát, hogy az ország függetlenné vál­jon a behozataltól. Az, idén a műit év valóságához viszonyítva 5 ezer hektárral — 40 ezer hektárra — nö­velték a rizs termőterületét, elsősor­ban az ország déli részén, főleg a Duna és mellékfolyói mentén, ahol kedvezőek a talajtani és éghajlati feltételek. Az új területeket főleg a mocsaras vidékek talajjavításával nyerik. A rizsültetvények telepítése mellett nagy gondot fordítanak a régi területek korszerűsítésére is. Az utóbbi három évben a rizstermelés átlagosan elérte az évi 84 ezer ton­nát, s voltak olyan szakosított gaz­daságok is, amelyekben hattonnás termést takarítottak be hektáron­ként. KUKORICAKIVITEL A Magyar Népköztársaság a múlt évben a kukoricatermés két százalé­kát, azaz 160 ezer tonnát exportált, főleg Csehszlovákiába, az NDK-ba, a Szovjetunióba, Lengyelországba és Svájcba. Az idén a kivitelt a kukori­caterméstől, függően 200—300 ezer tonnára kívánják növelni. A SZÄRAZSÄG ELLENSÜLYOZÄSÄRA Etiópia nyugati részén, főleg a wollegai, az illubabori és a kefai tar­tományokban kedvezőek a feltételek — termékeny talajok, bővizű folyók, kedvező éghajlati viszonyok — ah­hoz, hogy a közeljövőben lényegesen növeljék a mezőgazdasági termelés volumenét és nagy terméshozamokat takarítsanak be. Ezeket a tartomá­nyokat kevésbé károsították az utób­bi évek nagy szárazságai. A kormány döntése értelmében az idén ideköl­töztetik az ország északi, szárazsá­gok sújtotta területeinek lakosságát. Az új körzetek talajainak felújításá­hoz az etiópiai földművesek mellett szovjet szakemberek is hozzájárul­nak. Az illubabori tartományban levő Baro és Akobo folyók mentén tölté­seket, gátakat és öntözőrendszereket építenek, ami .lehetővé teszi több mint tízezer hektáros terület öntö­zését. ÖNTÖZÉSSEL TÖBBET Az afgán mezőgazdaság továbbfej­lesztése — elsősorban a mezőgazda­­sági termelés belterjesítése — elkép­zelhetetlen az öntözés adta lehetősé­gek kihasználása nélkül. A múlt gaz­dasági évben (az idén április végén zárult) több száz afgán faluban ala­kultak népi bizottságok, amelyek fel­adata, hogy a vízgazdálkodási kérdé­sekben döntsenek. Az afgán mező­gazdászok nagyrészt öntözőcsator­nákból ka'pják az életet adó vizet. Az idén az országban további 26 melio­rációs létesítményt adnak át ren­deltetésének, ami lehetővé teszi a mezőgazdaságilag művelhető terüle­tek lényeges kiszélesítését. A HÜSTERMELÉS ÖSZTÖNZÉSE A Vietnami Szocialista Köztársa­ságban a piac élelmiszerekkel való ellátásának ellenőrzése az állam egyik legfontosabb feladata, különö­sen a lakosság életszínvonalának emelését illetően. E tekintetben kü­lön kiemelhető a minisztertanács a­­zon rendelete, amely a húsfelvásár­lást szabályozza. A jövő év elejétől új felvásárlási rendszert vezetnek be. A kötelező beadások helyett a húst kétféle módon vásárolják fel: szer-» ződések és előre megszabott felvá­sárlási árak alapján. A szerződés alapján történő felvásárláskor az árakat a minisztertanács, az előre megszabott felvásárlási árakat pedig a tartományi vagy a városi népi ta­nácsok hagyják jóvá. Az állattenyész­tési termelés további ösztönzése ér­dekében a minisztertanács rendeleté alapján megszüntették a hústerme­léssel kapcsolatos adóztatást is. Az állami farmoknak kötelessége, hogy a megkötött szerződések értelmében értékesítsék a húsmennyiséget, s csak a tervezett mennyiségen felül értéke­síthetik a húst az előre megszabott felvásárlási árak alapján. A kiste­­nyésztőket szintén felmentették az adóztatás alól, de ők is kötelesek betartani az ide vonatkozó előíráso­kat és rendeleteket. FAO PROGRAMOK A FEJLŐDŐ ORSZÁGOKBAN A FAO, az ENSZ Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Szervezete a múlt év­ben 32 országban kezdte meg a me­zőgazdasági termelés felújítása 41 programjának megvalósítását, ami összességében 2 milliárd 300 millió dollár értéket képvisel. Tizennégy programot az afrikai országok, főleg Etiópia, Mauretánia, Mozambik, Sze­negál, Zambia és Zimbabwe részére határoztak meg. A FAO szerint ugyan­is ezekben az országokban jut a la­kosságnak a legkevesebb élelmiszer, részben a hosszan tartó szárazság, részben pedig a mezőgazdasági ter­melés elmaradottsága következtében, ÖNTÖZÉS A KARA-KUMBAN A Kara-Kum sivatagban, amely S Türkmén SZSZK területének 80 szá­zalékára terjed ki, legkevesebb 12 millió hektár területet lehet termővé tenni — állapították meg szovjet szakemberek. Ez elsősorban a kara­­-kumi öntözőcsatorna kiszélesítésével és további öntözőrendszerek építésé­vel válik lehetségessé. A több mint 1100 kilométer hosszú kara-kumi ön­tözőcsatorna, amelyet az utóbbi har­minc évben építettek, egyedülálló mind a méretei, mind pedig a mű­szaki megoldás tekintetében. Ma á nagy kiterjedésű öntözőrendszer — amely összeköti az Amu-Darja, a Murgal és a Tedzsen folyókat — ezen alapvető öntözőcsatornáján keresztül jut el az életet adó víz mintegy fél­millió hektár földterületre. Jelentő­ségét különösen a Türkmén SZSZK déli részén méltányolják. Az ország északi részén a temaurl öntözőcsa­torna építésével válnak művelhetővé a földterületek. Építésének jelenleg folyó szakaszában 67 ezer hektár si­vatagi terület válik öntözhetővé és javítja a már korábban termővé tett 100 ezer hektáros földterület vízellá­tását. AGROÖKOLÖGIAI KÖZPONT Razgradban, az Agromodell Mező­­gazdasági Társulat mellett megnyi­tották az első bolgár agroökológiai központot, melynek laboratóriumai­ban a szakemberek kidolgozzák á mezőgazdasági növénykultúrák ter­mészeti adottságokhoz méretezett termesztéstechnológiáit. A központ dolgozói által kidolgozott programok megvalósításával az őszi búza és a tavaszi árpa terméshozama 30 száza­lékkal növekedett, a szemes kukori­ca hektáronkénti terméshozama pe­dig 15—16 tonna között ingadozik. (HIZÍ Feladatukat teljesítették 'Az Olomouci Sigma konszernvállalat érsekújvári (Nové Zámky) leány­­vállalata egyebek között vízszivattyú-állomásokat gyárt nemcsak belföldi megrendelőknek, hanem exportra is. A megrendelők között első helyen áll a Szovjetunió. A Szovjetunióban ugyanis az érsek újvári üzemben gyártott szivattyú­­állomások nélkülözhetetlen elemei annak a nagyszabású élelmiszerprog­ramnak, amelyet az SZKP tűzött ki célul, s amelynek keretében megkü­lönböztetett figyelmet szentelnek a szántóterület termőképessége növelé­sének. Az idén a szovjet kereskedelmi partnerek kilencszáz szivattyúállomást rendeltek a moszkvai Traktor Export-Import vállalaton keresztül. Az üzem dolgozói hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére vállalták, hogy exportfeladatukat teljes mértékben november végéig teljesítik, s a­­mellett kiváló minőségű árut szállítanak a megrendelőknek. Kulich mérnök, az üzem közgazdasági igazgatóhelyettese arról tájékoz­tatott, hogy a vállalat dolgozói felajánlásukat egy héttel az előre megha­tározott határidó előtt maradéktalanul teljesítették. A szerződésileg meg­állapodott 900 darab szivattyúállomás értéke 112 millió korona. Ezzel nemcsak példás szocialista vállalásuknak és az évi exportfeladatuknak tettek eleget, hanem hiánytalanul teljesítették az egész 7. ötéves tervidő­szak exportfeladatait. Becsületes munkájukkal, a feladatok felelősségteljes elvégzésével to­vább öregbítették hazánk iparának hírnevét, s egyidejűleg kedvező kiin­duló alapot hoztak létre a 8. ötéves tervidőszak még igényesebb felada­tainak a valóra váltásához, —díd— > i 3

Next

/
Thumbnails
Contents