Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-21 / 51. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. december 21. 8 byjfUli a Cbdldu »Еду házban laknak mind, akikei .(Moldova György: Malom a pokol Azt mondják, hogy a mai fiatalok ismét a nagy családok — több nemzedék — együttlakását tervezik. De szép is lenne, gondolom, csak nem tudom elképzelni, hogyan. Bodrogközi és mátyusföldi utcák csendje rémlik fel előttem, az autó zajára kapukon kitekintő feketekendős fejek. Öregszülők reménykedő, mindig váró tekintéte: hátha a gyerekek... A gyerekek, akiket a városnak fölneveltek. Tanulni, dolgozni küldték őket. Derűs, unokákkal körülvett öregségüket ők Kőműves Kelemennék módjára új társadalmunk falaiba építették, amikor szívük szomorodván mosolyra biztatták az útra készülőket, menjél csak, mi majd megleszünk valahogy ... Megvannak, egymást vigyázón. Anyagi biztonságuk nyugalmuk, szívós szorgalmuk és a társadalom jóvoltából nem hiányzik. De nemcsak akkor állnak a kapuba, amikor a nyugdíjjal jön a postás. Mindennap reménykedve figyelnek a kapu előtt sietőkre, hátha tőlük jön levél, üdvözlet, üzenet, hátha ők.., Kitölti napjaikat, betölti életüket a várakozás. És a hétköznapokon csöndes utcákat, házakat ilyenkor, karácsonytájt fölveri az öröm, az unokák zsivalya. Kivirulnak a máskor aggodalmas arcok, s a nagymamák előveszik a régen elkészített nagy abroszt, hiszen most nemcsak az asztal sarkára kell teríteni, megint körülülik mindannyian, mint álmukban, réges-régl elaltatott ábrándjaikban mindig... A találkozás, viszontlátás felfelcsapó lerendezésén, lázán túl, már-már fáradtan a beszélgetéstől, halkan megjegyzik: ha mi Azokban az ínséges 'időkben igazság szerint örülnöm kellett volna neki, hogy olyan csupacsöpp vagyok. Hiszen kis ember kis karaj kenyérrel beéri. Ve én nem erre gondoltam, hanem arra, hogy a kis ecetfából ts nagy ecet fa lett már, amelyik velem egyszerre született a házunk elölt, én meg még mindig nem érem föl a kilincset. Ha emiatt nagyon búnak eresztettem a fejemet, édesanyám mindig az ölébe vett és megcirógatta a fejemet: — Nem tesz az semmit, lelkem gyerekem. Látod, Nevenincs királynak is Dióbél királyfi volt a legkisebb fia, mégis azé lett a királyság. Olyan sokszor elmondta nekem szülém ezt a mesét, hogy még most is szóról szóra tudom. Föl is jegyzem, hátha lesz olyan babszemjankó kis gyerek, aki megvigasztalódik rajta. „Nagy volt a bánata Nekeresd országban Nevenincs királynak. Szive facsarodott, könnye záporozott, öreg-béresének ahogy panaszkodott: ■— Se éjem, se napom, tenger a bánatom; ami szívem nyomja, ki nem találhatom. Okos ember volt az öreg-béres, mindig a kezetigyében tartotta az eszét. — Eljárt rajtam az idő — folytatta Nevenincs király —, de még meg is gázolt. Eltörik a kis sótartó, öreg vagyok, sírba hajló. — Nem baj az — vigasztalta koronás gazdáját a bölcs öregbéres — csak a lepény megmaradjon, száj majd csak akad hozzá. Három fia van felségednek, telik gazda a koronára. — Irósvaj, itt a baj — potyogott a könnye az öreg királynak. — Három csillag közül melyik a legfényesebb? Három fenyöszál közt melyik legderekabb? Három sasmadár közt melyik legsebesebb? — Ezért ugyan egy cseppet se rontsa magát, uram-királyom — pittyesztette el a száját az öreg-béres, mert ez sokkal könnyebb munka, mint a lópatkolás. Örömében olyant vigyorgott a Nevenincs király, hogy mind a harminckét foga kilátszott volna, ha mind el nem hullajtottá volna. — Beszélj, szolgám; ezüstbe vágatlak, aranyba öntetlek, ha okosat mondasz. — Idáig fölséged tartott el kaláccsal, azt szolgálom most meg az okos tanáccsal. De nem ezüstjéért, de nem aranyáért: adom a tanácsot egy vörös krajcárért, MÖRÄ FERENC: — Jaj, nagy fát mozgatsz, lelkem, gyerekem — motyogott a Nevenincs király •—, nincs nekem egy vörös krajcárom se. — No hát akkor azt is én adom — mondta kevélyen az öreg-béres, s kivett a szürujjából egy vörös krajcárt. — Hív szolgálatommal, sok fáradságommal ezt mind én takarítottam meg. Kinek a képét látod ezen, felséges király? — A magamét látom, mintha csak a tükörbe néznék — gyönyörködött Nevenincs király a saját képmásában. — Karika a szemem, szélfogó a fülem, a pisze orrom ts enyémnek ismerem. — No, ha tükör, tedd a falra. Három királyfi fiad van. szólítsd őket elő. Aranyos nyilakkal vegyék célba királyt képmásodat a vöröskrajcáron. Aki legjobban célba talál, arra hadd a birodalmad. Az öreg-béres még fel se jármozta az ökröket, már akkor a szülőházak' ajtaján', keresik' 3 „gyökereket", csehországi és magyarországi gyerekek méregetik egymást a Csallóközben: ez a fiú a rokonunk?... Békében született nemzedékek keresik és találják meg egymást, hogy többek legyenek önismeretben, emberségben, hogy megsokszorozva érezzék hovatartozásukat. És mi, akik így éljük életünket, örökös tartozásban, ingázva városi kötelességeink, lakásunk és falura, „haza“ húzó érzéseink között, már csak reménykedhetünk, hogy az utánunk jövők, a fiatalok tényleg megtalálják a módját és lehetőségét annak, hogy egy fedél alatt élhessenek a nemzedékek: nagyszülők, szülők és gyerekek. Talán eljön az idő, hogy nem a város, hanem a falu felé indul majd a fiatalok áradata, nem lesz „ifjú város“ és „öreg falu“, olyan lesz ez is, az is, amilyennek lennie kell, arányosan lakják a fiatalok, mind a középkorúak, mind az öregek nemzedékei. Addig? Addig legalább ilyenkor, ünnepek idején keressük meg egymást,, vegyük számba nagyobb családunkat, rokonságunkat és töltsünk el néhány napot együtt, emlékezéssel és tervezgetéssel, hogy a közénk terülő távolság felett átíveljen az egymással törődés, a szeretet összekötő hídja. H. MÉSZÁROS ERZSÉBET A család hagyományos ünnepi ételeit hagyjuk meg a nagyobb vagy kisebb, de meghittebb családi étkezésekre. Vendégeinket lepjük meg egy-egy ínyencséggel. Karácsony és szilveszter idején talán több időnk és türelmünk van a kísérletezésre. BORSODÖ Hozzávalók: 3 dl fehérbor, 3 tojás, 3 evőkanál kristálycukor. A bort felforraljuk és hűlni hagyjuk. Ha túl erősnek tartjuk, (1 liter bor: 3 dl víz arányában), felhígíthatjuk, s így forraljuk fel. Közben a tojást kristálycukorral habverővel felverjük, hozzáöntjük a kihűlt bort és tűzön egyenletesen addig verjük, amíg felfut és habos nem lesz. Melegen vagy hidegen találjuk. FÄCÄN TEJSZÍNES KRÉMMÄRTÄSSAL Hozzávalók: 2 fiatal fá cán, 15 dkg vaj, 4 dl tej szín, 1 dl konyak, fél cit rom, só, bors, liszt, petre zselyem zöldje, 1 vörös hagyma. A megtisztított fá cánokat kívülbelül besóz zuk, belsejükbe petrezse lyemzöldet teszünk Olvasz tott vajjal leöntve, négyfelé vágott hagymával, többszöri locsolás mellett puhára, pirosra sütjük. A fácánokat kivesszük, a tepsit felöntjük a konyakkal, a tejszínnel és jól összeforraljuk, majd pici liszttel megpergetjük, ha kell, diónyí vajjal elkeverjük. Ha nem elég sima, átszűrjük. Utápaízesítjük, citromlevet csavarunk bele. Tálaláskor az Vendégvárás - vendégjárás ízlésesen felszeletelt fácánra öntjük a mártást. Párolt rizst vagy burgonyapürét adhatunk mellé. GESZTENYÉS TÖLTÖTT KARA) Hozzávalók: 1 kg sovány karaj, 30 dkg gesztenye, 2 tojás, 1 zsemle, só, szerecsendió. A sovány karajt vékonyra kiterítjük (óvatosan vágjuk fel) és kicsit kiverjük. A megfőtt, megtisztított gesztenyét húsdarálón ledaráljuk, a két tojással és az áztatott zsemlével elkeverjük. Kevés sóval, reszelt szerecsendióval fűszerezzük. A tölteléket rákenjük á kiterített karajra, feltekerjük, átkötözzük és megsütjük. Sütés közben sós tejszínnel, zsírral vagy sörrel többször megkenjük. Hidegen szeleteljük fel. Tálalhatjuk salátákkal, hidegen, de fölmelegítve is, burgonyapüré és birskompót illik hozzá. SAJTGOLYÖK Húsz deka krémsajtba belekeverünk egy két gerezd összetört fokhagymát, finomra vágott zöldpetrezselymet. Megborsozzuk, szerecsendióval fűszerezzük és kis golyócskákat formálunk belőle. Alacsony poharakba állított sósrudacskákra tűzdelve kínáljuk. „Csúszik“ rá a szilveszteri ital. TÖLTÖTT GOMBAFEJEK Egyforma csiperkefejeket teletömködünk juhtűrSval, és fogpiszkálóval rátűzünk egy darabka füstölt szalonlát. Tepsibe téve 10—15 perc alatt átsütjük. Finom egyharapásl LÄNGOLÖ ALMA A meghámozott almák magházát kivájjuk, az almákat vékonyra felszeleteljük és tűzálló tálba teszsziik, rámorzsolunk egy darabka vajat, meghintjük cukorral és sütőben puhára sütjük. (Nagyon gyorsan megsül!) Ha sárgulni kezd, kivesszük, leöntjük rummal, meggyújtjuk és azonnal tálaljuk. Tejszínhabot és piskótát adhatunk mellé. KÓKUSZOS TEKERCS Hozzávalók: 15 dkg kókuszreszelék, 10 dkg porcukor, 1 tojásfehérje, 1 evőkanál rum. A gyúródeszkát vagy zsírpapírt megszórjuk porcukorral és ráborítjuk a kókuszreszelékből, porcukorból és tojásfehérjéből az 1 evőkanál rummal összekevert, jól eldolgozott maszszát. Fél íujjnyt vastagra kinyújtjuk, megkenjük savanykás gyümölcsízzel és egy hosszú pengéjű kés, vagy éppen a zsírpapír segítségével feltekerjük. Vigyázva göngyölítsük, mert könnyen töredezik. Meleg helyen szikkadni hagyjuk, majd éles késsel vékony karikákra vágjuk. falra volt Szögezve a vörös krajcár. A másik falat a három királyfi támogatta. Tegez a vállukon, számszeríj kezükben, kérdés a szemükben: mire kell célozni? — Cél az én ábrázatom, koronám a jutalom — hirdette ki Nevenincs király. —■ Egyet tapsolok a legnagyobb fiamnak, kettőt tapsolok a középső fiamnak, hármat tapsolok legkisebb fiamnak. Egyet tapsolt Nevenincs király, Előállt erre Nyakigláb királyfi, sas volt a szeme, acél a keze. — Ha a bal füledbe bele találok én, az enyém lesz akkor korona és lepény. De bizony úgy fúródott bele a krajcáron a képmás bal fülébe a nyíl, hogy Nevenincs az igazi bal füléhez kapott oda. — Hej, mákos-bélés, ez a szem az éles! Kettőt tapsolt király őfelsége, elő is állott rá Telessük királyfi. Borotva a szeme, villám volt a keze. — Nyilam a jobb füledbe, koronád a fejembe. De olyant csendült az a nyíl a képmás jobb fülébe, hogy az igazi füle is csengett bele a királynak. — Malackörmös bableves, ez a kéz ám a sebes. Hármat tapsolt a Nevenincs király, előállott erre Dióbél királyfi. Didergett szegényke, reszketett a keze, teleszaladt könnyel lenvirágszín szeme. — Apám és királyom, életem-halálom kezedbe ajánlom; de én inkább mindjárt beszegődöm kisbéresnek, minthogy a nyilammal a te képmásodat összelövöldözzem. Nevenincs király a szemét törölgette, Dióbél királyfit szivére ölelte. — Tiéd a futatom, mert te fegyver nélkül is a szívembe találtál. Hajdúk és vitézek! Hamar szaladjatok: legkisebb fiamnak koronát hozzatok. Vállára palástot, selymet tultpántost, a markába pedig libazsíros lángostl Ezen aztán szülém is nevetett, meg én is, ámbár biz én az egész királyságomat odaadtam volna a lángosért. Dénes Gy5rgjr egyik verséből idézünk; X ot jók l Keskeny locaszerÜ így Vízimadár T Dán. sziget T4 T Azonos betűk íí évelő Hidrogén, nitrogén Város Belgiumban Rejtvény, 1.réea к Ugyan Rejtvény, 2.rész Rejtvény, 3-rész 1 fű ....T'T? <0 n (0 Sí* Cl Határozói rag Kihel-t futómadár Szsvjet repülőgéptípus - Melyik helyen? \ f i Vegyi elem élet Magyar festő Folyó a Szovjetunióban к azonos * betűk Okból eredS A bárium jele Indulatszo Kelet Műanyag v Magyar királyok bites Hajt kűzepв i.v. Még nem megokolt Zérus tárgyrag Rejtvény. 4.róna Kálium. ígiteat ■Ш m ■ •ti dog Tantál iievetée 0k m János Becézett női uéj ľijteffiea /ek.h./• к Magyar kritikus Kicsinyítő «:épzö Kői név Az. eled földműves Síképzelés Darab« i“Sv. Ritka női név Kötszer Kevert len Víznek szilárd tömege Nme Vitamin Slemér Személyes névmás Relé azono$ hangzói Gége azonos hangzói > Lh í’szaki férfinév i MEGFEJTÉS — NYERTESEK! A A lapunk 49. számában közölt keres ztrejt”ény helyes megfejtése: „Hívlak vetésre takarónak, Játékainkhoz hőgolyónak. Érkezésed a kamasz várja“ 'Nyertesek: Farkas Éva, Fülek (Fiľakovo), Steiner Márta, Komárom (Komárno), Kosztra Ärpádné, Balázsfa (Blažov). már nem leszünk, ti már meg sem ismeritek egymást. Csak addig tart össze a család, amíg mi öszszetartjuk. És konok következetességgel újra meg újra előszedik a megsárgult, régi képeket, elmagyarázzák ki kinek a lánya, nénje, sógora és ángya. Szíves szóval a többi rokon meglátogatására Is ráveszik az „ugyan, hiszen alig ismerem“-mel védekező másféle, ridegebb, „városi“ szokásúvá vált fiatalokat. A legkisebbek csodálkozva, de örömmel egyeznek bele, és mennek, ismerkednek, érdeklődnek. Mert jó, hogy annyi rokona van az embernek. Ki mérnök, ki buszsofőr, és lassan megtanulják azt is, ki kinek az egyenes vagy oldalági rokona, és hogy ki hová került, és miért. Családok a történelemben —> történelem a családokban ... Csak figyelmesen kell szemlélni, tanulmányozni. Egyétlen korban sem változott meg olyan rövid idő alatt annyira a családok élete, mint a felszabadulásunk utáni negyven évben. Falvak indultak el az ország másik végére városokat, gyárakat építeni, fiúk és lányok találtak otthont idegen, távoli tájakon és falunyi emberek kerültek új hazába. Sokáig hittük, meszszire szakadt első nemzedéki rokonaink élete végéig tartjuk csak számon egymást. Hogy ha nem lesznek már a „öregek“, nem indul el senki Tolnából, Baranyából, hogy nagyszülei rokonait fölkeresse, s nem látogat senki Ostravába, Prága mellé, hogy sosem látott unokatestvéreivel találkozzék. A borúlátó jövendölésekre rácáfolt az élet. Tény, hogy harmadik generációk kopogtatnak a vén
