Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-21 / 51. szám
1985. december 21. SZABAD FÖLDMŰVES 5 KÖZÖSEN -a közjóért Ezt ä két folyó közti nagyközséget valaha az „istenhátamögötti“ jelzővel Illették. S jogosan, mert távol esett vasúttól, várostól, járási székhelytől. A község szülöttjei a sártengerből és a porfészekből csak akkor mozdultak, amikor idézést kaptak a Járásbíróságra, vagy halaszthatatlan dolguk akadt a hivatalokban, ahol rendszerint — a sokszor súlyos, vádoló szavak — süket fülekre találtak. No meg akkor, amikor katonai behivő parancsolta őket távolabbi, idegen, sosem látott tájakra. Nos, a történelem 40 évvel ezelőtti fergeteges vihara szertefoszlatta az itteni nincstelenséget, szellemi gúzsbakötöttséget, amelyre a fasiszta rendszer kárhoztatta a lakosság legnagyobb részét, s a község végre elindulhatott az anyagi-szellemi felemelkedéshez vezető úton ... Különösen az utóbbi évtizedek alatt válhatott és vált igazán példamutatóvá, élenjáróvá a Galántai járásnak ez a nagyközsége, s jó híre eljutott a kerület határain túlra is. Minek köszönheti ezt Nádszeg (Trstice) lakossága? Elsősorban annak, hogy nemcsak a szövetkezetei, hanem a községet is a falu szülöttjei irányítják, akik friss észjárásúak, jól felkészültek felelősségteljes munkájuk végzésére — elméleti és gyakorlati téren egyaránt. A nagyközség erőteljes fejlődéséről, a lakosság sokoldalú igényeinek kielégítéséről, az összevont pénzalap közjóra fordításának Jelentőségéről, a képviselők és a lakosság eredményes tevékenységéről és a legközelebbi időre szóló elképzelésekről ugyancsak a falu szülöttjével, Gáspár Béla hnb-titkárral beszélgetünk, Lipkovics Lőrinc hnb-elnök távollétében, aki egészségi okok miatt nem oszthatta meg velünk a közigazgatásban felgyülemlett, gazdag tapasztalatait, nem közölhette ismereteit. SOKOLDALÚ IGÉNYKIELÉGlTÉS A Járási székhely most is éppen ott van, ahol évtizedekkel ezelőtt volt. Csakhogy a járás Iparosodása következtében lényeges változások történtek: Javuló útviszonyok, sűrű autóbuszjáratok, s személyautó is van már jócskán a nagyközségben. Ettől eltekintve azért úgy jó, hogy a járás peremén élő lakosságnak ne kelljen minden kicsiségért a városba, a járási székhelyre rohangálnia, mert az nemcsak időpocsékolás, hanem pénzfecsérlés is. — Milyen a lakosságnak nyújtott szolgáltatás? — érdejflődünk. — Mondhatjuk, eléggé sokrétű, a lakosság óhajának, kívánságainak megfelelő. De azért akad még jócskán tennivaló... — hangzik a tömör válasz. Megtudjuk, hogy a községgazdálkodási üzemben talál munkát, elfoglaltságot s kereseti lehetőséget a kőműves, az asztalos, a lakatos, a villanyszerelő, a bádogos, a cipész, a fodrász, a borbély, az autójavító stb. — S amit mi nem nyújthatunk, azt a járási ipari vállalat szakemberei elvégzik ... Mint például a tévéjavítást és az egyéb, szakmailag igényes munkaműveleteket. Van a községben üvegező, képkeretező, szennyesbegyűjtő és még sorolhatnánk tovább. S amiről külön kell szólnunk: az a pékség. Mert messze földön híres a kenyerük, ízére még hónapok múltával is emlékeznek a vevők. Sokszor nagyobb a kenyér iránti kereslet, mint a kínálat. Ám a pékség emberei mindig azon munkálkodtak — Sárkány Miksa üzemvezetővel az élen (aki nyugállományba készül) —, hogy minden igény a legmesszebbmenően kielégítődjék, s a vevők elégedetten távozzanak és máskor is visszajárjanak. — Mi az, ami tökéletesítésre szorul? — kíváncsiskodunk. — Hiszen jelezte, hogy azért még tennivaló akad bőven. — Legfőbb célunk az — válaszolt a munkabírása teljében levő hnb-titkár —, hogy a nem megfelelő helyiségeket és a szétszórtságot megszüntessük. A következő választási időszakban szolgáltatóház építését szorgalmazzuk, — közösen a helyi egységes földműves-szövetkezettel. A szövetkezet nemcsak pénzzel járul majd hozzá, hanem az építőcsoportja fel is építi ezt a nagyon fontos, közhasznú létesítményt, sőt, vállalja az üzemeltetését is. A további beszélgetésből az is kitűnik, hogy többcélú lesz ez a létesítmény: végre lesz a nagyközségnek egy olyan épülete, amelyben magas színvonalon lebonyolítható lesz majd a családi ünnepségek egész sora, amellett a társadalmi és tömegszervezetek is itt tarthatják nemcsak az összejöveteleket, gyűléseket, hanem sor kerülhet az ének- és táncpróbák lebonyolítására. Virágüzlet, gyógyszerkiadó is helyet kap majd benne. — S ami ugyancsak nem mellékes — hangsúlyozta Gáspár elvtárs —, mivel a szolgáltatóház közvetlenül a szövetkezeti székház tőszomszédságában lesz, a központi fűtés egyetlenegy kazánnal megoldható. Lám, leleményességük a gazdaságosság irányába is kiterjed, ami energiaszűkös korunkban nagyra becsülendő. MI LÉTESÜLT ÜT ÉV ALATT? Mármint a Nemzeti Front választási programterve alapján? Talán a legelejére kívánkozik a kérdésre adott válaszban az, hogy ... No de beszéljen erről az illetékesebb: — Elsősorban tudni kell azt, hogy a két iskolába községünkből és annak közvetlen környékéről 750 tanuló jár. Eddig a diákok kénytelenek voltak hiányolni a tornatermet, amelyre egyébként igen nagy szükség lett volna már az előző években is. A mostani választási időszak cselekvési programjába végre bekerült, sőt, három hónappal a határidő előtt felépült, ötmillió korona költségráfordítással — a tanulók és a község ifjúsága legnagyobb örömére... — magyarázza Gáspár elvtárs. Szólni kell még a legifjabb nemzedékről is. A nemzeti bizottság három óvodát üzemeltet, melyek a 200 ovisnak második otthonuk. Anyukáik nyugodtan dolgozhatnak, hiszen a szakfelügyelet és a nevelés, kosztolás, a róluk való egészségügyi gondoskodás példás. Az iskolai napközi otthonban 220 gyerek étkezik, s természetesen a tanítók is. — A igény ennél azonban jóval több — szól közbe a hnb-titkár. — Legalább 350—400 gyerek étkeztetésére lenne szükség. S ha már a szociális gondoskodásról beszélünk, feltétlenül említést kell tennünk a nyugdíjasklubról, mely két évvel ezelőtt létesült s jelenleg 85—90 tagja van. Ez a létesítmény ugyancsak nagyon fontos szerepet tölt be, hiszen a munkában megfáradt, elmagányosodott, idős emberek élete a klub működése folytán válik tartalmasabbá, örömteljesebbé. — A nyugdíjasklub tagjai a róluk való gondoskodást nagyra becsülik: a kulturális műsorok és az étkeztetés ellenében gondoskodnak a klub környékének és belső helyiségeinek a tisztán- és rendbentartásáról — tájékoztat a községvezető, aki még hozzáfűzi, hogy egy terven kívüli transzformátor teszi tökéletesebbé a közvilágítást, s felépült egy lakatosműhely. A KÉPVISELŐK TEVÉKENYSÉGE Hogyan is nyilatkozott erről a hnbtitkár? Ügy, hogy a képviselők nagy többsége beváltotta a hozzá fűzött reményeket: tevékenyek. Szoros kapcsolatot tartanak körzetükben, utcáikban a választópolgárokkal, elbeszélgetnek velük, kikérik véleményüket a község ügyes-bajos dolgainak, problémáinak a megoldásában. így merült fel az a kérdés is, hogy a három óvoda közül egy nem felel meg az egészségügyi és a modern kor követelményeinek. — Ha minden jól megy — feleli a helyi közigazgatás egyik legfőbb embere —, az új évben egy 90 férőhelyes óvoda építése kezdődik meg — — s a továbbiakban azokat a képviselőket említi, akik rászolgálnak a nyilvános dicséretre, eredményes munkásságukkal, önálló kezdeményezésükkel. Ezek közé tartozik: Molnár Árpád, Király László, Nagy István, Bugár István, Borka Katalin, Juhos Margit, Bede Ilona, Lánczos József (a polgári bizottság elnöke) és Sándor Dénes, aki ugyanezt a tisztséget tölti be, közmegelégedésre. Természetesen van még számos, aki példás tevékenységével hívja fel magára a választópolgárok figyelmét. Többen éppen a különböző szakbizottságokban tevékenykednek. Hogy nem roszszul, azt az eredmények bizonyítják. Megbocsáthatatlan hibát követnénk él, ha nem szólnánk legvégül arról, hogy a lakosságot ők serkentik az önkéntes kötelezettségek vállalására, a közhasznú társadalmi munkában való részvételre. Az így létrehozott érték (a vállalások teljesítése révén) az utóbbi megbízatási időszakban évente elérte a kétmillió koronát. Ehhez természetesen igen jelentősen hozzájárult a közös gazdaság és annak tagsága, valamint a Nőszövetség, a Vöröskereszt, az ifjúság, a szovjetbarát-szervezet, a Csemadok helyi szervezete, a fogyasztási szövetkezet ellenőrző bizottsága, továbbá a kertbarátok, az állattenyésztők, a sportolók, a HSZ-tagok. A cikk legméltóbb befejezéséül még annyit: néhány évvel ezelőtt a község (saját kategóriájában) kormánykitüntetésben részesült, a példás kezdeményezésért, s nemcsak elismerő oklevelet kapott, hanem jelentős összegű pénzjutalmat is. Ugye, érdemes az erőket összefogva, közösen munkálkodni a közjóért... További figyelemre méltó sikereket, örömteljes, boldog ünnepeket! N. KOVÁCS ISTVÁN Г) A hajdani községháza épülete (A szerzőt felvétele) Harangkonduláskor naponta betér a kocsmába. A sarokba ül. Görbebotját a szék karjára akasztja. Kényelmesen elhelyezkedik. Kupakos pipáját megtömi dohánnyal, rágyújt, pöjékel. Intésére a kocsmárosné az asztalára tesz egy pohár bort. Kortyolgat. Majd megpödri nagy bajszát. Tágra nyílt szemmel néz a semmibe. A tiszta helyiségben jól érzi magát az emberek között. A nagyhasú kályhában víg táncot járnak a lángok... — s melegíti őt az emberek mosolya. Figyelem mozdulatait. Ki tudja, mire gondol? Tálán a tovaröppent tavaszra, nyárra? Talán a küzdelmes évekre? Vagy a holnapra?... Hozzáülök. Arckijejezése meleget, kedvességet sugároz. Érzem, jólesik neki, hogy elmondhatja, mi nyomja a lelkét. — Az élet kacskaringós, akár az ostor — kezdi. — Hol ide hajlik, hol meg oda. Előre nem tudjuk kiszámítani hajlásút. — Elgondolkozik, szeme messzire réved, majd így folytatja: — Fiatal koromban ostoroslegény voltam. Mentem oda, ahol munkáskézre volt szükség. Aztán meg a háborúba, a veszedelembe. Szörnyű volt, de átéltem, ép bőrrel hazajöttem. Akkortájt errefelé híre járta, hogy a kútfúrók sokat keresnek. Hozzájuk szegődtem, favakarabeli férfi voltam, erős, egészséges, jártam az országot, kerestem a pénzt. Igaz, a feleségem hazafelé hajlítgatott, de nem sikerült neki. Mivel nem hallgattam reá, egyszeresük bekövetkezett az, amire nem számítottam: elvált tőlem. Húsz éve él egyedül, tíz éve nyugdíjasként, 1500 -korona járadékból. Így elmélkedik a továbbiakban: — Bezzeg, amikor volt pénzem, míg dolgozni, adni tudtam, gyakran felkerestek a gyermekeim. Most, amikor már törődniük kellene velem, egyre ritkábban teszik tiszteletüket. Így van ez, ha az ember az életében szerez valamit. Amikor megöregszik, csak a pénze kell... Mondhatom, igazságosan osztottam szét, amim volt — panaszolja. Én meg hagyom, hogy beszéljen. Kiitta maradék borát, s folytatta: — Annak idején a feleségemmel építettünk egy házat. Amikor elváltunk, a ház jele az övé maradt. A törvény szerint a másik házrésszel én rendelkezhettem. Volt nejem annyira unta az egészet, hogy semmi áron nem akart velem egy fedél alatt lakni. Gondolt egyet: a házrészét eladta és gyorsan elköltözött. Mit tehettem? Én is túladtam a házrészemen, azzal a féltételellel, hogy míg élek, benne lakhatok. Így lett új gazdája a házamnak, melynek az árát szétosztottgm. Adtam belőle annak az asszonynak, aki gondoskodott rólam. Aztán az egyik testvérbátyámnak, aki — ha meghalok — becsületesen eltemettet. A gyermekeim neheztelnek rám, mert nem nekik adtam a pénzem egészét. Egyedül maradt. Ezt-azt tud főzni, néha a rokonok, szomszédok is hoznak neki valamit. Kitakarítanak, kimossák a szennyesét, mert ő már egyre gyengébb. Szívesen eljárogat a kocsmába, mert itt nincs egyedül. A faluban nincs étterem, üzemi konyha. Elmennék én az öregotthonba — tör fel belőle nagyon mélyről a sóhaj —, de nincs aki elintézze. Pedig vannak gyermekeim, unokáim. Csak tudja, hogy van ez manapság. A fiatalok, elfoglaltságukra hivatkozva, gyakran megfeledkeznek azokról, akik felnevelték őket. Csak azt tudnám, ml lesz velem egyedül karácsony estéjén... Remélem, valamelyik gyermekem, unokám rám nyitja az ajtót, s mosolyával megsimogat — fejezi be mondandóját a nagybajszú ember. A karácsony az öröm, a szeretet és a megértés ünnepe. Ilyenkor varázsa van a csengő gyermekkacajnak, a simogató, áldott anyai kéznek, a mindent ígérő hitvesi mosolynak, az ajándéknak, a kalácsnak, a fénynek, a melegnek, s mindennek, ami az embert körülveszi. Boldogok a fáradhatatlan nagymamák és nagyapák gyermekeik, unokáik körében. s. i De milyen a magányosok karácsonya, akiknek senkijük sincs. A szeretet ünnepét is elárvultán kell eltölteniük. Amikor gyöngyöző borral telik a pohár, terített asztalon habzik a pezsgő, a karácsony meghitt, ünnepi perceiben, óráiban poharat emelve s koccintva, nyissunk rájuk ajtót, töltsük meg szobájukat (ha csak néhány percre is) melegséggel, szeretettel. NAGY TERÉZ Rokkantán, de nem megtörve Az uhornái származású JOZEF PECHOTÁT 25 éves korában munkába menet baleset érte. Rokkanttá vált, de ettől függetlenül bátran szembenéz az élettel. — A borzalmas nap után hónapokig nyomtam az ágyat. Az összeroncsolt alsó végtagom nagyon nehezen gyógyult. Többször is amputálni akarták, de makacsságom és fájdalomtűrésem erősebb volt. Bár sántítok, járni azért tudok — magyarázta. Gyógykezelése után új életet kezdett. Ehhez az adott erőt, hogy a kórházban tőle szerencsétlenebbül járt embereket is látott, akikben az élethez való szívós ragaszkodás volt a legjellemzőbb. Családot alapított. Felesége három gyermeket szült. Közösen fel is nevelték őket, tisztességben. Pedig hát... bányászként a hétezret is megkereste... — de a nem üzemi baleset miatt csupán 870 korona havi rokkantjáradékot kap. Köztudott, hogy ez a létminimum fenntartásához is kevés. —• Pótjövedelem után kellett néznem, így lettem méhész, 36 méhcsaláddal foglalkoztam. Nagy szerencsém volt: nemcsak a falu, hanem a környék lakosságát is el tudtam látni mézzel. Ezen a kietlen hegyvidéken ahol szántóból egy barázdányi sincsen. Amellett öt éven át juhász voltam egy magángazdánál. Tizennyolc éve pedig a Prešovi Hulladékgyűjtő Vállalat kassai (Košice) üzemének a felvásárlója vagyok. Saját autójával járja a kerület falvait, naponta 15—20 községbe is ellátogat. ahol megvásárolja a felkínált állati bőröket. Ez a hő nélküli évszakok hétvégeire nyújt számára elfoglaltságot. Faluzás közben szaktanácsot is nyújt a bőr lehúzásához, és ismerteti annak kezelési módját. Fizetsége az összegyűjtött nyersanyag értékéhez arányított nyereségrészesedés. S mit csinál télen? Merinói Juhokat tenyészt. A helyi nemzeti bizottságtól ideiglenesen használatba kapott réten rokonai segítségével 6—7 szekérnyi szénát is begyűjt évente. — Az idén hány gyapjast nevel? — Tizenötöt. Ezenkívül saját szükségletre van még vagy hatvan szárnyas baromfi. Évente disznót is vágunk. No meg bárány és kecske is erre a sorsra jut, hogy a család hússzükségletét fedezni tudjuk... Hiszen a gyerekek — akik már felnőttek és szétszéledtek — és a nyolc unoka gyakorta ülik körül a kicsike ház asztalát. Az utóbbiak nn sevilágként veszik birtokukba a nag szülők portáját és az „alpesi“ tája — Igyekszem becsületesen élni. К ményen megdolgozom minden fiilé ért. Egészségem? „Időjós“, nyomoré lábamon kívül évek óta fáj a gyón rom, s a tüdőmre is panaszkodha nék, de örökös dologtevéssel, elfő] laltsággal próbálom megőrizni fiz kai-hangulati egyensúlyomat. Ha pi dig már elfáradok, egy-egy tévémi sort is szívesen megnézek ... (—ros) Ä nagybajuszt! ember r
