Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-21 / 51. szám
\ 4 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. Hecember 2Í, VANYÖ JÄNOS bácsi 7l 'éves, kiskovácsházi (Kováčovo) születésű., betegeskedő, törékeny ember. A felesége, Maris néni vele egykorú, vidám természetű, filrgemozgású háziaszszony. Hét gyermeket neveltek fel. Hogyan, milyen körülmények közepette? Erről beszélgetve elindulunk a gondolatok, az emlékek fonalát bogozva a múltba. — Huszonöt éves korunkban házasodtunk össze — kezdi a szét János bácsi. — Egy színmű betanulása közben melegedtünk egymáshoz. Kétezer pengőt kölcsönöztünk ki az esküvőnkre a Filléres Bankból, két tanúval. Aztán 'Maris néni így folytatja: ■— Egy rossz ház volt a fussunk. Alighogy beköltöztünk, a zsindelyjö-A Vanyő házaspár delet lefújta a szél. Ojra kölcsönt kellett kérni, hogy új tetőt ácsolhassunk. Kezdetben egy komód, egy láda meg egy virkoly volt minden bútorzatunk, s egyben az összes vagyonunk. Később még csináltattunk két ruhásszekrényt és két ágyszéket. — Ilyen körülmények között hogyan tudtak megélni, családot alapítani? — fordulok az őszhajú apóka felé. Finom vonalú arcára bánat ül, mikor ezeket moundja: — Pénzszűkében voltunk, ezért olyan kereseti lehetőség után kellett nézni, melyből az adósságot is törleszthetjük. így jutottam el a dernöi (Drnavaj vasércbányába, ahol 21 évet dolgoztam le nyugdíjazásomig. Kezdetben vaskövet pakoltam a felszínen, de mivel keveset kerestem, a mélybe kérettem magamai (250 méter], ahol két évtizeden át dolgoztam. ’Állvány híján a fúrógépet a vállamon kellett tartani. A ventilátor sem volt akkor még közismert, emiatt. a fúráskor keletkezett por olyan sűrű volt, hogy a villanyégő fénye csak halványan derengett. Éz tette tönkre idő előtt az egészségemet. Gyalog járt a munkába. Később vett egy biciklit, amit a háború alatt elvittek tőle a román katonák.., Hol délelőtti, hol délutáni műszakos volt; szabadidejében meg a mezőre járt (felvállalt egy félhely birtokot], hogy egy kis krumplit meg búzát kapjon. — Aratás idején volt a legfárasztóbb az élet — magyarázza. — Ebéd után már az alvás szorongatott, de estig aratnom kellett. Utána meg hozzáfogtunk a rendre vágott gabona kévékbe kötéséhez. De reggel ötkor már menni kellett a bányába. Hogy miket ettünk? Hát legtöbbször szalonnát, túrót, vajat, Titkán húst. (A szerző felvételei) Reggelire olykor haluskát. И vízen kívül pedig a tej volt a legfőbb italunk. ■— A háborút hogyan vészelték át? ■— Három gyerekünk volt, s bányászkodtam is, ezért felmentést kaptam. Amikor „ideért“ a front, akkor azonban összeszedték a magamfajtát a tábori csendőrök, s gyalog hajtottak el minket, azt sem tudom hová. A nagy hidegben megbetegedtem, így kerültem volna a Trencianské Teplice-i kórházba, de a sebesülteket szállító vonat Bécsig meg sem állt. Ütközően (mivel halottakkal együtt utaztam] tífuszt kaptam, s már magában az is csodának számított, hogy életben maradtam. Az amerikai fogságból hazajövet ismét a bányába mentem. Hirtelen Maris néni veszt át a szót: — 'Amíg a férjem fogságban volt, minden gond rám hárult. Amiből tudtunk (tejföl, vaj, tojás, bab, stb.f abból Csináltunk pénzt rSzomolnokon ’(Smolník], Nyáron, segítség híján, kaszát ragadtam, hogy legyen széna a tehénnek. Rövid időre abba kellett hagyni a múltidézést, mert János bácsi beteg szíve és tüdeje pihenőt parancsolt. Kisvártatva folytattuk a beszélgetést. '— A tengernyi munka és gond mellett jutott-e csöppnyi idő a szórakozásra, vidámságra? ■— Amikor még gyerek voltam, apám sokat mesélt esténként a kalyibában égő tűz mellett. Fából játékszereket is készített, amit nagy buzgalommal húzogattam. S ha erre rá- Untam, a nyírfagombából faragott labdát ütögettük. Ha szófogadó voltam, a kalendáriumból csodálhattam a világot. Akkoriban még gyakori volt a színdarab, amit az itteni fiatalok tanultak be és adtak elő. — Nem úgy, mint most — vág közbe Maris néni, aki még nem is olyan régen a helyi folklór cső portban táncolt. — Karácsony táján volt a legtöbb örömben részünk. Bár ajándékot nem igen kaptunk, nagy élmény volt számunkra a szaloncukor főzés. Ebből a masszából készült a karácsonyfadísz, az alma, a dió és a mézeskalácsok mellé. Télen a fonóba jártunk. Nyáron majdnem minden vasárnap bál volt, hol az egyik, hol a másik hídon, hol meg egy nagy hársfa alatt, vagy valamelyik csűrben. Űjra csönd ereszkedik közénk. Nézem a két öreget. Félig behunyt szemmel befelé figyelnek. A hajuk ősz, arcukon ráncot szőtt az idő, kérges kezük nyugodtan pihen az asztallapon. — Tudod-e, hogyan nevelt, mire tanított engemet az apám!? — töri meg az est csöndjét a családfő. — Apám sosem dicsért, mégis mindig tudtam, mikor örül a cselekedetemnek. Tisztességre és becsületességre tanított. Amikor kölcsönkértünk valamilyen szerszámot vagy miegymást a faluban (és ez elég gyakran előfordult j, ezt kellett mondani: „Köszönjük szépen, még megszolgáljuk ..." Alázatosságra azért nevelt, „hogy munkát kapj az uraktól“. En is ilyen szellemben igyekeztem a gyermekeim tudatát formálni; a saját képmásomra kalapálni. Boldogan mondhtatom, valamennyien megadják nekünk a tiszteletet. A tizennégy unoka is nagyon megbecsül. A kalyibában és a bányában leromlott egészségi állapotom gyötrelmeiről ők terelik el a figyelmemet. —- Rendszeresen hazajárnak summázza 70 évnyi életútjuk nemes értékét Maris néni. — Ünnepnapokon tele van velük az udvar, a ház. Ajándékot hoznak. Dezső fiam hegedül, a felesége dalol, a többiek meg körülülik őket, úgy hallgatják. Jánossal mi is odakuporodunk hozzájuk, s csak nézzük őket: milyen nagy család is lettünk. Még a könny is kicsordul a szemünkből. Elfeledjük ilyenkor a sok-sok küzdelmet, gürcölést, meg keserűséget, amiről most magának számot adtunk, Korcsmáros László Egy mai agrárértelmiségi Látja, Itt lakunk á kisvárosi pánelház harmadik emeletén. Három szobaösszkomfort —< más biztosan örülne neki —, de nekem szűk. Ügy érzem magam itt, mint madár a kalitkában. Gondolatban már a saját családi házam udvarán bütykölöm az általam tervezett klstraktort. Hallom az ólban a disznó röfögését, s megízlelem az általam termesztett és szakított piros almát. Gyakran beszélgetünk is minderről á feleségemmel, aki a kisvárosi életforma híve. Érvelt, érveltem. Végül is sikerült meggyőznöm. Már be is adtuk a telekigénylésünket. A pénz az induláshoz, az építkezéshez megvan ... — Ekecsen (Окой)’ születtem és cseperedtem föl. Nagyapám a helyi közös gazdaság alapító tagja. Apám sofőr volt, s ha csak tehettem, mindig az autójában ültem, vagy az autó körül sündörögtem. Mikor már nagyobbacska voltam, hosszabb utakra is vele mentem, s azon fohászkodtam, hogy bárcsak romlana el az autó, mert akkor az apám felnyitná a motorház fedelét és megláthatnám a rejtelmes szerkezetet, a motort. Apám örült a gépek iránti vonzalmamnak, s mondta is anyámnak, hogy szerelő lesz a gyerekből. Aztán mégsem adtak tanoncnak, anyám meggyőzte apámat, mondván — mivel vézna gyerek voltam — hadd erősödjön, Írassuk gimnáziumba ... Riportalanyunk leérettségizett. Majd elvégezte a Nyitrai (Nitra) Mezőgazdasági Főiskolát, s az ekecs-szakállasi szövetkezethez szerződött. Aratáskor lépett munkába. Egy kombájnoscsoport irányításával bízták meg, melyben vendégkombájnosok is voltak. — A kombájnosok elszállásolásától kezdve a bérezésükig mindent nekem kellett megoldani. Bizony, elkelt volna néhány jótanács, de az akkori agronómus tartózkodó magatartást tanúsított velem szemben, reá nem számíthattam. Minden energiámat latba vetve, végül is helytálltam, sikeresen átestem a „főpróbán“. A 3 ezer 200 hektáros ekecs-szakállasi szövetkezet növénytermesztési ágazatának gépesítője. Már csak a kertészetben van jelen a kézi munka, habár ott is mindinkább helyet követelnek maguknak a gépek. Ebből is látszik, milyen jelentősége van a munkájának. Nagy teljesítményű gépek, gépsorok gazdaságos üzemeltetése, élettartamuk meghoszszabbítása a fő cél. Ezeknek az elvárásoknak tesz eleget Bogár József agrármérnök. Tavaly áttértek az üzemanyag-fogyasztás számítógépes értékelésére. Eredménye: jelentős mennyiségű gázolaj és olaj megtakarítása. * — A tervezésben és a gazdaságirányításban a számítógépeké a jövő. A termelésben is új és újabb géptípusok szorítják ki a régieket. Vegyük csak a fotocellás vetőgépeket. A gépkezelőnek a traktorkabinban elhelyezett vevőkészülék jelzi vetésnél az esetleges meghibásodást. Persze, az ilyen gépek üzemeltetéséhez feltétlenül szakképzett dolgozókra van szükség, akikből még több kellene a szövetkezetnek' — mondja. Majd a dolgozókkal való kapcsolatáról beszél: — A szövetkezeti tagok egyszerűen a nevemen szólítanak. Szülőfalumban dolgozom. Némelyik dolgozó apám lehetne. A jól végzett becsületes munkát azonban mindenkitől megkövetelem. Az emberek hallgatnak a szavamra. S ha a hónap végén valamivel vastagabb a boríték, együtt örülünk, hiszen ez azt jelenti: jő munkát végeztünk. Bogár József agrármérnök szenvedélyes vadász. Ezenkívül szeretne minél több országot megismerni. Az idén szabadságának egy részét feleségével együtt a romániai tengerparton töltötte. Két éve Franciaországban voltak. Szabadidejében előszeretettel forgatja a szakkönyveket. Ha csak teheti, mindig megnézi a tévéhíradót. — Az utóbbi időben terrorcselekményekről, természeti katasztrófákról, pattanásig feszült nemzetközi helyzetről adtak hírt a képek. Szívszorongva vártam tehát én is a Szovjetunió Kommunista Pártja főtitkárának, Mihail Gorbaesovnak és R. Reagannak, az USA elnökének a csúcstalálkozóját. A tárgyalások eredménye, a kiadott közös közlemény azt sugallja, hogy megtört a jég, a lázas fegyverkezés helyett a párbeszéd, a békés egymásmelleit élés kerül napirendre. Nyugodtabbari végezhetjük tehát mindennapi dolgainkat. És ez jó, biztató gyermekeink jövőjére nézve is — reménykedik, s a gyermekszoba felé tekint, ahol az igazak álmát alussza az ötéves Andrea. Marton Iván Ismerkedés Sík területen fekszik až 1500 lakosú Rété (Reca), a Galántai és a Bratislava-vidéki járás határán. Messziről idelátszanak a Kis-Kárpátok szürke gerincei. Sajnos, a lakosság létszáma évről évre csökken, mivel a városban tanuló és dolgozó fiatalok családalapítás után elköltöznek a jobb, kényelmesebb életet kínáló városba. Ezen nem is lehet csodálkozni, hiszen a helyi közös gazdaságon kívül másutt nem tudnak kereseti lehetőséghez jutni. A munkaviszonyban levők nagy része az innen 30 kilométerre levő Bratislavában dolgozik. A napi ingázás miatt már a kora hajnali órákban úton vannak, s csak késő délután térnek haza. A falu több évszázados történelme arról tanúskodik, hogy az itteni lakosoknak mindig kijutott a megpróbáltatások keserű kenyeréből. A legtöbb szenvedést a második világháború hozta, amikor a nyomor és a megaláztatás már-már elviselhetetlenné vált. Azóta 40 év telt el békében. A szabadság új távlatot nyitott a falu életében, s megindulhatott a lassú talpraállás. Kezdetben mindenki a saját céljainak az elérésére törekedett. Nehéz lett volna Farkas Irmától illetékesebb személytől a falu életéről érdeklődni, hiszen 1964-től б a Rétéi Hnb elnöke, s közéleti tevékenységét már több mint húsz éve megbecsülik. Kérésünkre önmagáról a következőket mondta el: — Még fiatalon elveszítettem ä férjemet, ennélfogva a két fiúgyermek felnevelésének minden gondja, terhe reám hárult. 1965—1968 között elvégeztem a marxizmus—leninizmus esti egyetemét. Évente részt veszek a hnb-tísztségviselők tanfolyamán. Az 1962—1964-es év között a falu népbírája voltam. Ezt követően választottak a hnb elnökévé, a helyi pártszervezet pénztárosává és a galántai járási pártbizottság elnökségének tagjává. Mindamellett elnöke vagyok a Nőszövetség helyi szervezete ellenőrző bizottságának, alelnöke a Nemzeti Front helyi szervének, s a vöröskereszt-szervezetnek is vezetőségi tagja. A helyi nemzeti bizottság képviselőjeként 1957-től tevékenykedem. A nyugtalan emberek' életét éli. Igazán csak akkor boldog, ha munkájával embertársai bajait, panaszait orvosolhatja. A falu társadalmi és tömegszervezeteit röviden így jellemezte: — Legaktívabbak a falu szervezett női. Bármily meglepő, a nők tevékenységével vagyok a legelégedettebb: munkájukat a pontosság és a nagy felelősségérzet jellemzi. A társadalmi munka szervezői és végzői között találjuk a vöröskereszt-szervezetet és a tűzoltókat. Rétén a kertbarátszervezet 1982-ben alakult meg'. Eddig, sajnos, nem úgy működik, ahogy azzal elégedettek lehetnénk. Tevékenységüket nehezíti az a körülmény, hogy a termelt gyümölcs-zöldség értékesítése a mai napig megoldatlan. A jövő évben kezdi meg működését a Szlovákiai Állattenyésztők Szövetségének helyi szervezete, ugyanis nagy az érdeklődés iránta. Reméljük, nekik több szerencséjük lesz... — A hnb felelős tevékenységét kik segítik a leginkább? — Munkánkban főleg a képviselők és a püt-tagok segítségére támaszkodhatunk. — Négy és fél év alatt mit sikerült megvalósítaniuk a nemzeti Front cselekvési programjából? — Legégetőbb feladataink közé tartozott az új építkezési körzet megvalósítása. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy új utcát nyitottunk, amelyben 22 családi ház épül jelenleg és 80 ház lesz összesen. Ezzel a lakosság-létszám csökkentésének a megállítását szeretnénk elérni. Oj üzlet átadását szorgalmazzuk, amelyben hús- és hentesáru, illetve élelmiszer lesz majd kapható, bő választékkal szeretnénk kielégíteni a lakosság igényeit. Nagy gondot fordítunk az utak korszerűsítésére, járdák építésére. A munkálatok befejezése átnyúlik majd a 8. ötéves tervidőszakba. Tökéletesítettük Újvilágon (Nový Svet) a közvilágítást. Sajnos, az óvoda korszerűsítése objektív okokból még várat magára. Felmerült egy új óvoda építésének a gondolata; ugyanis a helyi szövetkezet hajlandó lenne 300 ezer koronával hozzájárulni a felépítéséhez. egy faluval A falu lakossága 844 ezer 592 köróna értékű társadalmi munka végzését vállalta, s természetesen az épülő üzletnél jelentősen túl is tel-1 jesítette. Az éves terv és az ötéves tervidőszak feladatai is teljesülnek. — Hogyan oldják meg a középületek gondozását, karbantartását? — Nagyon jól bevált módszert vet-; tünk át: minden tömegszervezetünk konkrétan felelős valamely középület, létesítmény gondozásáért. A Csemadok-tagok például a kultúrházat és annak környékét tartják tisztán, á nőszervezet tagjai a park és a játszótér, a vöröskeresztesek pedig a temető és a halottasház rendjéért vállaltak felelősséget. A falufejlesztés és -csinosítás területén nagy hasznát vesszük a helyi efsz gépi segítségének. A lakosság nyáron á legaktívabb. Falugyűléseken mindig hangsúlyozzuk, hogy mindaz, amit a falu érdekében teszünk, önmaguk kért tesszük. — Mennyire elégedettek a képvisel lök munkájával? — Elégedettek lehetünk a munkájukkái. A megbízatási időszak elején még 30-an voltunk, de időközben öten elköltöztek a faluból. így most több feladat hárul egy-egy képviselőre. Többnyire beváltották a hozzá-1 juk fűzött reményeket. Az új képviselők jelöléséről már a novemberi évzáró párttaggyfilésen beszélgettünk, Dóka Gábor elnök vezetésével. Farkas Irma, a hnb példás elnöke 1— A püt-nek milyen szerepe vari a falu életében? — A testület tagjainak van a legszorosabb kapcsolatuk a lakossággal. Gyakorlatilag az ember születésétől a haláláig figyelemmel kísérik a lakosok életét. Találkoznak velük az újszülöttek névadó ünnepségén, a személyi igazolványok ünnepélyes átadásakor, bevonuláskor, lakodalmak alkalmából, a szikrák és pioní-1 rok fogadalomtételénél, az idős emberek köszöntésekor, a nőnap és a nyugdíjasnap alkalmából. Megemlékezünk rokkant polgártársainkról is. Az idén először összejövetelen emlékeztünk elhunyt polgárainkra. 1— Milyen fogyatékosságokat lát ri lakosságszolgáltatás terén? — Szükség lenne cipőjavító és üvegezőműhelyre. Sajnos, itt helyben nincs szakemberünk, aki elvéi gezné a villanyszerelési munkát. Gondjaink vannak a lakosság tüzelőanyag-ellátásával, amióta a szenei (Senec) széntelepet áthelyezték Modrába. Nem értjük, mi ebben a gazdaságos ...54 — Milyen a kapcsolatuk Újvilág lakosaival? — Itt a polgári bizottság irányítja' a lakosság életét, intézi ügyes-bajos dolgait. Negyedévenként a hnb tisztségviselői kijárnak, s gyűléseken megtárgyaljuk az itt élő 82 lakos problémáit. Az alacsony népszaporulat miatt az Újvilági Alapiskola bezárta kapuit. Az ottani emberekről elmondhatom, tevékenyek, szívesen segítenek minden téren. — Mire fordítja (ha van egyáltalán) szabadidejét? — Szívesen kézimunkázom, 'olvasok vagy kerti munkát végzek. Äm á legboldogabb akkor vagyok, amikor az unokáim körében lehetek. Szeretem az embereket, s talán ez a magyarázata annak, hogy képes voltam végigcsinálni mindazt, ami mögöttem van. Remélem: a jövőben sem lesz ez másképpen. Macsicza Sándor r-1 Hét évtizednyi emlékezés
