Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-07-20 / 29. szám

*985 július 20. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Ä negyvenedik szabad, békés esz­tendőben harmincadszor rendezték meg a csehszlovákiai magyar dolgo­zók Országos Kulturális Ünnepségét — hazánk felszabadulásának 40. év­fordulója Jegyében. A seregszemlén párt- és állami küldöttség vett részt, Peter Cnlotkának, a CSKP KB Elnök­sége tagjának, az SZSZK miniszter­elnökének vezeté­sével. Megjelent Sídé Zoltán, a Cse­­madok KB elnöke, valamint politikai és kulturális éle­tünk számos más képviseuője. Ott volt Boros Jenő, a Magyar Népköz­társaság bratislaval főkonzulátusá­nak konzulja. Huszonöt éve annak, hogy Gomba­szög völgyének szabadtéri színpadán együtt szerepelnek a hazai magyar amatőr művészeti mozgalom legjele­sebb képviselői. Két és fél évtizedes íme ez a gorabaszögt varázslat, mely a csehszlovákiai magyarság legjobb folklór- és tánccsoportjait. éneklő­csoportjait, zenészeit kapcsolja egybe a hazánkban élő nemzetek és nem­zetiségek, továbbá a szomszédos test­vérnépek kultúrájával, képviselőivel, a több tízezres közönséggel. Itt й)гз és újra bebizonyosodik, hogy a nem­zetiségek léte gazdagítja hazánk tár­sadalmi és kulturális életét, s csak örülhetünk annak, hogy vannak ilyen kulturális fórumaink. Ahhoz sem fér kétség, hogy a tavasszal kezdődő sok-sok fesztivál, seregszemle közül a gombaszögi mérlegkészítő nagy népünnepély a legrangosabb. Ennek ellenére — rögtön az ele­jén — Ide kívánkozik néhány szo­morkás gondolat az idei rendezvény­nyel kapcsolatban. Elsősorban, hogy a műsorfüzet kurta statisztikai ki­mutatásain kívül semmi egyéb nem Jelezte a kerek évforduló ünnepi Jel­legét. A másik- a Gombaszögön 1961- ben első ízben megrendezett Jakkor még) Országos Dal- és Táncünne­pélyt nyolcezer főnyi közönség te­kintette meg. Az érdeklődők száma évről évre nőtt, majd öt évvel ké­sőbb elérte a 40 ezres eddigi ma­ximumot. Hetvenkettőig közel azo­nos szinten volt az ünnepség iránti érdeklődés, azt követően viszont év­ről évre kevesebben zarándokolnak el nemzetiségi kultúránk nemzetkö­zivé vált seregszemléjére A „néző­apadás“ a nyolcvanas évek elején (HARMINCADSZOR GOMBASZÖGŰN) érte el a mélypontot, s azóta is a 14—16 ezres szinten állandósult... Érdemes volna kinyomozni, vajon mi ingatta meg az emberek „Gombaszög­­bizamát“* Az egyik ok talán az, hogy a kétnapos rendezvénynek még min­dig számos (és sajnos évről évre is­métlődő) szépséghibája akad. Legin­kább a szervezési fogyatékosságokról hallottam kritikus, ám nagyon is va­lóságos vélekedéseket a nézők sorai­ból. Például az idén nem volt Ma­­dách-könyvsátor, sem pedig dediká­lással egybekötött könyv- és lemez­vásár. A néhány évvel ezelőtt újdon­ságként bevezetett népművészeti ki­rakodóvásárnak most sem volt kö­­zönségvonző, hangulatkeltő hatása. A műsor szünetközeiben személyes bemutatással kellett volna amatőr keramikusainkat, fafaragóinkat, bőr­díszműveseinket, kolomp- és hang­szerkészítőinket a nagyközönséghez édesgetni. A műsorajánlatból kima­radt a sokak által várt táncház pro­pagálása, melyet szombaton éjjel a borzovaf (Sílická Brezová) kultúr­­házban tartottak meg. Sajnos, csak kevesen tudtak erről, és még keve­sebben Jutottak el oda ... SZOMBATI SZÁMVETÉS Gombaszögről mint kétnapos ren­dezvényről Írunk és beszélünk. Pon­tatlanul. hiszen alig másfél napos­nak nevezhetjük. Míg 1983-ban szom­baton délelőtt tizenegy órakor kez­dődött a műsor, tavaly már csak délután egykor, az idén pedig este öt órára tették a kezdés időpont­ját. A bratlslavai MODUS együttes könnyűzenei műsora után a Csilla­gok. csillagok, szépen ragyogjatok ünnepi összeállítás keretében fellé­pett a Szőttes, az Ifjú Szívek, a bu­dapesti Vadrózsák táncegyüttes, to­vábbá a lengyel Bukowiane együttes, a ružomberok! Radosť folklórcsoport és a hazai lengyel kultúrát képvi­selő Goráié együttes. Jő volt nézni, hallgatni néphagyományaink össze­gyűjtött kincseinek bemutatóját. Az egész nézőtér a néphagyományok, a népművészet tiszta forrásvizében üszőit. Este tíz felé Járt az idő, amikor a szereplők biztatására a műsorcím „felköltözött“ az égboltra: a csilla­gok már valóban szépen ragyogtak, de a Thália „Csapodár madárká­jára* még másfél órát kellett vár­ni ... A közönség java része türel­mét vesztve szétszéledt: ki hazament, ki a borzovai táncházba vagy a bar­lang előtti tisztáson megtartott disz­kóba, esetleg a tábortűz mellé pár­tolt. Éjfél előtt néhány perccel kez­dődött el a MATESZ Thália színpa­dának előadása — alig néhány tucat türelmes és álmatlan néző előtt. GOMBASZÖGI ÉJSZAKA Magamra apadtam a nézőtéren. Egy darabig búsan üldögéltem, de mivel kedvelt időtöltésem az éjszakai ba­rangolás, felgyűrtem a nadrágszára­mat és felcsaptam az gombaszögi éj­szaka kutatójának. A színpad sötétre váltott, kihuny­tak a csillagok is. Fáztam, ezért egy ideig a tábortűz körül alvók sokasá­ga fölött baglyoskodtam. Azután kör­bejártam a szabadtéri szállodává át­rendeződött tisztást: nyugalmat, de- TŰt, békét, árasztott. Innen széles fennsíkra vezet tovább az ösvény, megindftóan vadregényes tájon, ahol a szénaboglyák és szétszórt bokor­csoportok, a víznyelő töbrök és a kőoltárok akár egy egzotikus da­rab díszletei is lehetnének. Az ég szénfeketén hajlott a kör­nyező hegyek peremére. A díszkő is bezárt, a legtöbb sátorba is belépett már az éjszaka. Véget vetettem hát én is az őgyelgésnek, és bebújtam kicsi vászonbarlangomba. Még álmot is láttam, amely benőtte reggelig a csendet: a közeit cseppkőbarlang mély járataiban bolyongtam, ame­lyekre a földtörténet fejezeteit vés­ték rá az évezredek . .. A kicsi sátorablak megvilágoso­dott. egy fél néeyzetméteres darabot mulatva a hajnali égből. Alig húz­tam le .azonban a villámzárat, a Nap elbújt a felhők mögé. hogy aztán már ránk se mosolyogjon többé ezen a napon. Eleredt az eáő; már csak a fényképezőgépem őrizte lencséjé­ben a tegnapi derűs táj képét. AZ ÉG NYITOTT ZSILIPET ALATT A vasárnapi program a népművé­szeti együttesek színes menettáncá­val és a felszabadulási emlékmű ün­nepélyes megkoszorúzásával kezdő­dött Rozsnyón (Rožňava], a Bányá­szok terén. A délelőtti gyermekmű­sorban a központi versenyek győz­tes csoportjait láthattuk. Ezrek áll­tak és ültek az ég nyitott zsilipjei alatt. A gyerekek az eső ellenére is felszabadultan játszottak, énekeltek és táncoltak. Amit éreztem, nagyon emlékeztetett gyermekkorom áhíta­tára. Engedtem, hogy hasson rám a pódium feszültsége. Később egy sátrat állítottak fe! a színpadon. Sánta Ferenc és népt ze­nekara, valamint Béres Ferenc. Ma­darász Katalin. Gaál Gabriella és más neves magyarországi művészek ez alá húzódva szórakoztatták, vidítot­ták az állhatatos közönséget. AZ ÜNNEPI NAGYGYŰLÉS GONDOLATAI A népművészet szuggesztfv erő, amely jelzi a Jelen és a lövő nemze­tiségi öntudatában mindig elevenen élő történelmet. Az egymás mellett élő és felnövekvő nemzetiségek új nemzedékeinek tagjai a történelmi párhuzamok és az egymásra utaltság tényét tudatosítják. Mindnyájunknak tudatosítani kell: egy hazában élűnk, ezzel a valósággal kell átitatni esz­méletünket. eszméinket, ebben a tör­ténelmi helyzetben kell keresnünk a csehszlovákiai magyar nemzetiség boldogulását... Ezeket a gondolato­kat közvetítették az ünnepi nagy­gyűlésen felszólalók. Az alábbiakban Peter Colotka elvtárs beszédéből idé­zünk néhány fejezetet: „ ... A gombaszögi ünnepség immár hagyományosan híven fejezi ki béke­­vágyunkat, nemzeteink és nemzetisé­geink egységét és testvéri együvé tartozását, s egyúttal annak az ü] életnek az ünneplése is. amelynek Az ünnepi nagygyűlés megnyitója (balról jobbra Sidó Zoltán, Lukács Ti­bor és Peter Colotka) alapjait négy évtizeddel ezelőtt kezd­tük lerakni szocialista hazánkban ... Közismert, hogy a magyar nemzeti­ségű dolgozók is milyen áldozatkész építő munkát végeztek az iparban, a mezőgazdaságban és a népgazdaság más fontos ágazataiban, s hazánk más nemzetiségű polgáraival együtt vállvetve dolgoztak új életünk mind teljesebb kibontakoztatásáért... E közös munkák során tovább erősö­dött Csehszlovákia nemzeteinek és nemzetiségeinek testvéri egysége; mindazoké, akiknek ez az ország kö­zös hazájuk. A lenini nemzetiségi politika gyümölcsei: a nemzetek és a nemzetiségek közötti egység és egyenjogúság elveinek következetes érvényesítése a szocializmus legna­gyobb történelmi vívmányai közé tartoznak... Éppen a gombaszögi ünnepségeken jogos büszkeséggel ér­tékelhetjük a magyar nerrjzefiségű dolgozók gazdag és sokrétű kulturá­lis életét. Ezt igazolják nemcsak az Itt fellépő táncosok és énekesek, de erről tanúskodik az a több mint 500 amatőr együttes is, amelyben a fia­talabb és az Idősebb magyar nem­zetiségű dolgozók őrzik és terjesztik a népdalokat és a néphagyományo­kat. Amikor a hazafisáe és az inter­nacionalizmus egységéről beszélünk, hadd tegyek egy meglegyzést. Mind­annyian szeretjük, becsüljük anya­nyelvűnket, amely különböző lehet, de ha azt mondjuk: szülőföld, ak­kor — más-más nyelven — ugyanazt az érzést, ugyanazt az Igaz gondola­tot fejezzük ki: mindannyiunk viszo­nyát, kapcsolatát hazánkhoz, a Cseh­szlovák Szocialista Köztársasághoz. A ml gondunk és feladatunk úgy épí­teni és fejleszteni tovább ezt a ha­zát, hogy a mai és az elkövetkező nemzedékek ís őszinte barátságban, testvéri egységben, együttműködve, egymást kölcsönösen tisztelve dol­gozzanak és éljenek Itt...“ GÄLAMÜSOR — ESŐBEN A vasárnap délutáni gálaműsorban csúcsosodott ki az ünnepély, amely­nek egy részét egyenes adásban a Csehszlovák Televízió is közvetítet­te. A dramaturgíallag Jöl összeállí­tott műsorban a szombaton szerepelt hazai és külföldi együtteseken kí­vül legjobb szlovákiai magyar ama­tőr néptánccsoportjaink, többek kö­zött a kassai (Košice) Oj Nemzedék és a somorjai (Samorín) Csalié lé­pett színpadra. A szereplőknek vizes színpadon kellett helytállniuk. A záróműsorra már csak kevesen voltak kíváncsiak, hiszen a Locomn­­tív GT helyett a hazai közönség előtt ismeretlen budapesti Spirit együttes adott koncertet. A Rozsnyói Bányász Múzeumban kiállítást tekinthettünk meg Az or­szágos kulturális ünnepély 30 éve fotókban címmel. A képek java ré­szét — kár, hogy képszövegek és év­­számok nélkül — Prandl Sándor, a Hét fényképésze bocsátotta közre. A veterán fotós így vall emlékeiről: — A kezdettől hűséges zarándoka vagyok a gombaszögi völgynek- Ami­kor először léptem át a színtiszta palóc világ kapuját, örömteli csodál­kozásra fakadtam: hát ennyi embert össze lehet hívni?! Pedig akkor még aiig haladta meg az ötezret a kö­zönség létszáma. Legszebb élmé­nyem? ... Azt hiszem 1967-ben volt, amikor a János vitézt mutatták be. A nézőtéren már nem fértek el az emberek, az erdő aljáig megtelt a csodálatos természeti amfiteátrum. A közönség lelkesedése leírhatatlan volt. Azóta sem láttam annyi elége­dett arcot... S azőta — máig? ... Persze vannak hullámvölgyek ís, de ezen a szép és nemes ünnepen min­dig van valami rendkívüli felemelő, megörökítésre érdemes szép pillanat. Csicsay Alajost, a Stúrovői Magyar Tannyelvű Alapiskola igazgatóját is megtaláltam a vendégek között: „Ä Jelenne! kezdem: az Idén három nagydíjas csoportunk tört be az él­vonalba. A mi célunk nem az, hogy sikeresen szerepeljünk egy-egy or­szágos rendezvényen, hanem minél több tanulót bekapcsolni az iskolán kívüli kultúrmunkába. A versenyek érdekében nem akarjuk a gyereke­ket beskatulyázni. Amit feladatunk­nak tartunk: a rendszeres munka, amelyet szeptemberben kezdünk és nem fejeződik be Júniusban. Jelen lenni, élni, alkotni, uátnpótlást biz­tosítani! ...“ Ebben a sok szívdobogású hazában évszázadok őta az a szerep Jut az itt élő nemzeteknek és nemzetiségek­nek, hogy az együvé tartozásban, az egymásra utaltságban őrizzék saját kultúrájuk egységét, abban a hitben, hogy lelke van ezáltal a nemzetnek. Gombaszög bölcsőből lett fészek: erre született intézménye a csehszlo­vákiai magyar amatőrművész-mozga­­lomnak. De egyszersmind „kisde­deink“ bölcsője gyanánt is szolgál. Arra való tehát, hogy — képletesen kifejezve — életritmussá erősítse, állandósítsa a szellő lengedezését, a legkisebb fuvallatot Is Ezért érzem jelképesnek és pótolhatatlannak, amit számunkra Gombaszög Jelent. KORCSMAROS LáSZLÖ Legjobb gyermoktánccsoportunk, a štúrovói Kisbojtár Fotó: Korcsmáros (2), Prandl (3) Az Ifjú Szívek néptánccsoportja

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents