Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-07 / 49. szám
1985. äecember 7. SZABAD BOLDM0VEŠ, 13 A tehenek takarmányozásának vitatott kérdései П. RÉSZ A cikk első részében a három leg* jelentősebb anyagcserezavar kórtanának ismertetésével foglalkoztam, a továbbiakban azt kívánom megvitatni, hogy a gyakorlati takarmányozás Jóvátehetetlen mulasztásait, az abból származó felmérhetetlen népgazdasági károkat milyen tényezők okozzák. Utat keresek a takarmányozás tudományos ismereteire épülő elmélet és annak gyakorlati megvalósítása lehetősége között. Céljainkat nagy tejelékenységü tehenekkel kívánjuk elérni. Elapasztásukkor azonban nem Járunk el kellő óvatossággal, s ez szorosan összefügg a tőgygyulladás gyakoriságával. A vemhes tehenet ellés előtt 8—9 héttel állítjuk szárazra. Ez a fejések számának és a kifejt tej fokozatos csökkentésével, majd a fejés teljes megszüntetésével történik. Véleményem szerint az abrakot egy hónapra el kell vonni. A takarmányadagot az életfenntartó szintre csökkentjük. A széna, a lédús takarmányok adagját, sőt, még az Ivóvíz fogyasztását is korlátozzuk, Illetve megvonjuk. Az abraktakarmányozás megkezdését és annak fokozatos növelését az ellés előtt egy hónappal tartom indokoltnak. Ha a teheneket sikerül a laktácló utolsó harmadában kellő kondícióra hoznunk, egyetértek a magzat tömeggyarapodását fedező takarmányadaggal. Ha gyenge az állatok kondíciója, akkor az gyorsan leromlik és így a magzat fejlődése is károsodhat. Ebben az esetben lehetővé kell tenni, hogy felkészüljön a következő laktáclőra. A szárazonállás Időszakában a várható tejtermeléstől függetlenül és a kondíciótól függően az életfenntartó szükségleten felül, maximálisan 8 liter tejnek megfelelő tápanyagmenynylséget Indokolt adagolni. Sőt, a szárazonállás első hónapjában még ennél Is kevesebb takarmányozható. Ajánlatos viszont 3 héttel az ellés előtt a napi takarmányadagban a nagy rosttartalmú tömegtakarmányok és az erőtakarmányok arányát olyan szinten biztosítani, mint amilyen a laktácló elején szükséges. Nem szabad viszont az állatot túltáplálni, mert az elhízás oka lehet az ellési komplikációknak. Túltáplálás esetén ugyanis nagyra nő a magzat és a még teljesen ki nem fejlődött Juvenilis medencegyűrű a zsír felrakódása miatt viszonylag szűkké válik, s ellési nehézségeket okoz. A túltáplált állatban nem megfelelő a méh és a hasizmok akcióképessége. Mindez a nehéz ellésen kívül magzatburok•visszatartást, elhúzódó lnvolúciót, rossz vemhesülést, gyakran pedig a borjú, esetleg a tehén elvesztését eredményezi. A gyakorlati szakemberek arról feledkeznek meg, illetve azt tévesztik szem elől, hogy a vemhes állat Jól értékesíti a takarmányt, és Jobb a táplálóanyag felszívódása. A szárazra állított tehenek és az előhasi üszők takarmánya karotinban gazdag legyen, és a D-vitamin pótlásáról is gondoskodnunk kell. A vemhes állat takarmánya ne legyen túlságosan terimés. de az nem igaz, hogy a takarmányadagból a tömegtakarmányt ki kell zárni. Igaz, hagyományos adagban nyomná a magzatot, és terhelné az anya vérkeringés! és emésztőszerveit. Azonkívül növeli a gázképződést. A takarmány na tartalmazzon romlott, penészes anyagokat, ne legyen hideg, mert vetélést idézhet elő. Óvakodjunk a túlzott fehérjetartalmú takarmány etetésétől, a fehérjekoncentráció 12—13 százaléknál nagyobb na legyen, mert a tehén nem tejel és a fehérjét csak kismértékben képes elraktározni, bomlástermékei pedig károsak a szervezetre. Gyakori hiba a borjas tehenek mozgáskorlátozása. Nem szabad elfelednünk a legeltetést, vagy a kifutóban tartózkodás jótékony hatását. Osztozom Dr. Herold István egyetemi tanár véleményével, amikor az ellés előtt 2—3 héttel a Ca : P arányát 1:1-ben jelöli meg. S az elléstől a megtermékenyülésig 0,5 :1 arányt javasol. A legújabb nemzetközi kutatások • eredményei is ezt igazolják. Ettől a hazai gyakorlat még nagyon távol van. A tejtermelés a neurohormonális szabályos következtében a laktácló egyes szakaszaiban nagymértékben változik, ezen kívül a te] összetételében is bekövetkezik némi változás, a tehenek takarmányozásakor ezekre a tényezőkre tekintettel kell lenni. A laktáció kezdeti időszaka az elléstől számítva 100 napig tart. Különös figyelmet fordítsunk a bőséges foszfor- és a kielégítő kalcíumellátásra. A takarmányok kedvező étrendi hatásúak és könnyen emészthetőek legyenek. A 10. naptól a friss fejősteheneket a termelőképességtől függően 2—4 literrel több tejre takarmányozzuk, mint a tényleges tejtermelésük. Ezt az ún. ráetetést addig érdemes folytatni, amíg a tejtermelés el nem éri a maximumot. Ezzel el lehet nyújtani a perzisztenctát. Gyakorlati hiba, ha ilyenkor nem ügyelünk a takarmány nagy teriméjére, hogy az állatok az egyébként is nagy takarmányadagokat el tudják fogyasztani. A megfelelő arányban összeállított takarmányadaggal és gyakoribb etetéssel lehet ezen segíteni. A laktáció ezen időszakában alkalmazott energiahiányos takarmányozás egyéb anyagcsere-forgalmi zavarok mellett — komoly termékenyülésl zavarokhoz vezet. A laktáció középső időszaka — ha a tehén az ellés után 2 hónapon belül termékenyül, ami nagyon fontos — a 100-ik naptól a hatodik hónap végéig tart. Kezdetén a tejtermelés fokozatosan, majd hirtelen csökken. Ennek oka, hogy a vemhesség 5. hónapjától a vér ösztrogőntartalmának csökkenése nem kedvez a tejfehérje szintézisének. A takarmányadagot esetleg egyliteres ráetetéssel kell megállapítani. Adottságaink között minimális mennyiségű erőtakarmányt etethetünk csak. Annál több és Jobb minőségű teriméstakarmányt kell adni az állatoknak. A laktáció végső szakasza egészen az elapasztáslg tart. Jellemző rá a tejtermelés folyamatos és Jelentős csökkenése. Ez a folyamat annál gyorsabb, minél kisebb tejhozamú az állat és minél később termékenyölt. A nagy tejhozamú és termelőképességű, valamint az ellés után az első folyatáskor termékenyült tehenek még ebben az időszakban is Jól tejelnek. A nyersrostemésztés mértékét és ütemét a bendő mikroorganizmusainak aktivitása befolyásolja, ami a bendő vegyhatása mellett függ annak fehérjekoncentrációjától, az ásványisók tartalmától, a takarmánynövény fajtájától, a tenyészidő idejével összefüggő nyersrost-tartalomtól és annak minőségétől. Sokszor tapasztalt hiba a takarmányösszetétel gyakori és hirtelen módosítása, ami igen jelentős változást okozhat a hendő-mlkroorgantzmusok populációjában. Ugyancsak helytelen gyakórlat, ha nagyon finomra őröjt, keményltődús takarmányt etetünk, annak gyors fermentációja során sok zsírsav keletkezik, ami csökkentve a bendőtartalom pH- értékét, ugyancsak károsan hat a mikroorganizmusokra, sőt, a pH 3—4 között к prototónok teljes kipusztulását okozhatja. A takarmánynak megfelelő hosszúságú és mennyiségű rostanyagot kell tartalmaznia. ■ A roat «árként! a bendő és a recés apithelMlis receptorait, ami fenntartja az előgyomrrtk normális motlUtását. növeli a bendö-mikroorganizmnsok generációváltását és segíti a mikroorganizmusok továbbjutását a balekbe. ■ Csökkenti a kendőben az И16 zsírsavak töménységét, ezzel csökken a bendő eclditása, megnő az ecetsav részaránya, és csökken a propionsav aránya, ami miatt kevesebb lesz a raktározott zzlr. ■ Növeli a nyélslválasztést. amivel javnl a bendőtartalom pnfferoltsága. és kisebb lass az előgyomorban az aciditáz, ez a calllőa protozonok ét a callulolitikna baktériumok populációjának növekedéséhez vezet ■ Nemesek a kendőben levő mikroorganizmusok összetételét szabályozza, amelyek nagyobb mennyiségben kérőinek a vékonybélbe, hanem a takarmánnyal felvett elegendő fehérje átfolyását a bélbe, amely exntán az emésztés számára hozzáférhetővé válik. Kelet-Szlovákiában még napjainkban is a szilárdított sllógödrök hiánya és a silókukorica betakarításának Idejével egybeeső esős időjárás következtében sok esetben földdel szennyezett szllázs takarmányozására kerül sor, aminek következtében a bendöban egyébként kis számban található rothasztó baktériumok nagymértékben elszaporodhatnak. Hazánkban a szálastakarmány termesztése s annak veszteségmentes betakarítása, a fejőstehenek igényének kielégítése három oknál fogva körülményesebb, mint Magyarországon. A gabonatermesztés népgazdasági létkérdés. A szántóterületek maximum 20 százalékán termeszthető takarmánynövény. Dombokon, hegyaljakon és hegyekben a gépesítés, illetve a begyűjtési technológia elmarad a nagyüzemi gyakorlat kívánt színvonalától. Éghajlatunkra Jellemző a sok csapadék. Száz hektár mezőgazdasági területre 74 darab szarvasmarha Jut — ennek 95 százaléka a mezőgazdasági nagyüzemekben van —. amit 83 darabra szándékozunk növelni. A Bodolől Kfaz-bm (Kelat-axlovákiai kerület. Kassal férés) 8 ezer 500 hektár mezőgazdasági területen ötezer darab szarvasmarhát tartunk. Az almáit tervidőszak végén volt olyan év, hogy • fejősterenek egész éven ét nem láttak szénát Annak hatása hamar jelentkezett a szaporodásbiológiái mutatókban. Az idén 3 ezer tonna szénánk van.de nagyok a betakarítási veszteségek. Az elméit évben, áa az idén orzzégzzerte n kedvezőtlen Időjárás, illetve a nem megfelelő betekertté« miatt — a laboratóriumi vizsgálatok aorán — a takarmányok hatóanyagjaiban több esetben 40—50 százalékot veszteséget éllapftanak mag. Az Ilyen takarmányokban sokazor már érzékszerviig is kimutatható a megromlás, máskor meg a bennük keletkező, de ki nem mutatható potenciálisan toxikus bomlástermékek felhalmozódása miatt a termelés csökkenését, szaporodásbiológiai problémákat, sőt, elhullással járó egészségkárosodást okozhatnak. Szálastakarmány-termésünk megmentésének — adott feltételeink között — csak egy járható útja van: a savanyítással történő tartósítás! Ez a takarmánybetakarítási és -tartósítási mód már elég Jól gépesíthető, viszonylag Jól Is szervezhető, kevésbé energia- és munkaigényes. Persze, az sem megoldás, ha a savanyítással történő tartósításnál nem tartjuk be a legszigorúbb technológiai fegyelmet. Labuda professzor és társai 3 év alatt 940 tartósított-takarmány-mtntát vizsgáltak meg. Ennek 31 százaléka romlott volt, 30 százaléka értéktelen, s csak feltételekkel etethető, s mindössze 38 százalék volt besorolva az 1„ 2., illetve a 3-as osztályba. A Vítkovice! OH 9130 típusú szénástornyok jól beváltak a mlnőséges szenázs készítésére. Egy torony kapacitása 1000 tonna. Plesník akadémikus szerint a lucernaszenázs készítéséhez a zöld növény betakarítási optimuma a bimbózás szakaszában van, vagyis a 16—20 százalék szárazanyag-tartalom elérésekor. Későbbi kaszálás esetén a tákarmánynak az emészthetősége 10— 20 százalékkal csökken. A kaszálás után a lucernát a 40—44 százalék szárazanyag-tartalom eléréséig fonynyasztanl kell ahhoz, hogy jó minőségű takarmányt készíthessünk. Labuda professzor szerint egy takarmányegység energiára átszámítva szénában 50 százalékkal drágább, mint szenázsban. Az energiatakarékosságon kfvül a lucernaszenázs készítésének még az is előnye, hogy viszonylag kicsi az erjesztési veszteség, és a szilázshoz képest nő a szarvasmarhák takarmányfogyasztása. A nagyüzemi tehenészeti telepek egyik sürgős, megoldásra várő gondja a tehénállomány kellő karotlnellátása. A takarmányok laboratóriumi vizsgálatánál — a takarmányadag összeállításánál, a karotinhiány kiegészítésére több figyelmet szentelhetne a takarmányozás gyakorlata. A növényi eredetű takarmányokban csak karotlnok fordulnak eló, közülük a legfontosabb a béta-karotln, amely a bélnyálkahártyában alakul át A-vltaminná (5 mikrogramm béta-karotlnből 1 mikrogramm A-vitamln keletkezikl. Hiánya csapadékban szegény években, télen és az istállóban tartott állatoknál Jelentkezik. A takarmányok szemcsézése során a béta-karotln eredeti mennyiségének 32 százaléka elvész. A napon sokáig száradó, többször megázott szálastakarmányok karotintartalma az eredetinek alig 10 százalékát teszi ki. Gyakorlati vezetők közül sokan пега hiszik el, hogy a hideg levegővel szárított szénák karotinban szegények. Huzatos kazlakban tárolt szénákban ugyancsak nagy a karotlnveszteség. A karotinok szárazanyag-tömegre vonatkoztatott összmennyisége a bimbózásig nő, majd a virágzástól kezdve fokozatosan csökken. Forró levegővel szárított szénában kb. a karotlnnak 40 százaléka, a rendben valő szárítódban kb. 95 százaléka hatástalanná válik. A béta karotinnak A- vitaminná való átalakulását kedvezőtlenül befolyásolják a magasan klórozott naftalinek, a viszonylagos fószforhlány, a takarmány nagy nitráttartalma. A retinol szállítását és felhasználását a szervezetlen hátráltatja a fehérjék hiánya. A fehérjedús takarmányozás viszont csökkenti a szervezet А-vitamin készletét. A vemhesség ideje alatt A-vitaminhiányban szenvedő tehenek borjai gyengék, az életképességük csökkent. A felnőtt szarvasmarhák A-vitamin-hiánya mindenekelőtt szaporodási zavarokban nyilvánul meg. Fel« tűnő az ismétlődő véres ivarzás és a két ellés közötti idő meghosszabbodása. Vrzgnla szerint a klinikai tünetek akkor jelentkeznek, amikor az А-vitamin szintje plazmaliterenként 0,174 mikromol, illetve a májszövet egy grammjában 05,—2,0 mikrogramm értékre csökken. A legtermészetesebb karotlnforrás a 40—50 százalékos szárazanyag-tartalmú füsze« názs. Elfogyasztása szárazanyag-kilogrammonként 40 mg karotinbevitelt jelent. Az, hogy a fejőstehenek karotín« ellátására külön fejezetet szentelek, mind hazánk, mind pedig Kelet-Szlovákia sajátos problémája. A karotínhiányt természetes forrásokból a nagyüzemi termelés a mai napig nem volt képes fedezni. És sajnálatos, hogy országunkban még szintetikus béta* -karotín premix nincs forgalomban. A takarmányozási ártalmak iránt fogékony szervezet, már korán szaporodási zavarokkal, az anyagcsere romlásával, a tejtermelés csökkenésével szubklinlkai, vagy klinikai tünetekkel válaszol. Ehhez az is hozzájárul, hogy az állatsűrüség növelésé érdekében nemcsak a legkiválóbb tehenek utódai maradnak tenyészetben. Ezen kívül megbomlott a biológiai egyensúly, megnövekedtek a környezeti ártalmak. A kelet-szlovákiai vegyipar évente 100—200 tonna káros melléktermékkel szennyezi hektáronként a környezetet, károsan befolyásolja a talajéletet valamint a növény- és állatvilág anyagcsereforgalmát. A savanyú esők, az egyoldalú műtrágyázás rontja a talaj pH-ját a savanyú kémhatás felé. Az új szakosított telepek almozás nélküli megoldása jóvátehetetlen vétek a talajélet és a talaj termőképességének megőrzése szemszögéből. A herbicidek — mint a zeazin —, a pesztirldek és a fungicidek nagy dózisai nem illenek az integrált növényvédelem szerkezetébe. A foszforhiányos nagy mennyiségű trágyalé egész nyáron csak a legelőre öntözhető. Ez növeli a nitráttartalmát. Ez pedig akár csak a foszforhiány a béta-karotinnak a vitaminná vaíő átalakulását kedvezőtlenül befolyásolja. A P hiányos trágyalevet 2 kg szuperfoszfáttal célszerű dúsítani hl-ként. Mindezen keresztül, és az elmondottak alapján arra következtethetek, hogy a szakszerűtlen takarmányozásra vezethető vissza a szarvarmarhák szaporodásbiológiái mutatóinak félelmetes romlása. A vemhes üszők első elléskorl életkora eléri a 30 hónapot. A genitálie traktus regenerálódásának 65 napos Ideje még tűrhető. Azonban a szervisz periódus ideje 100 nap. A két ellés közötti Idő eléri a 400 napot< A kiselejtezésre kerülő állatok legnagyobb hányadát meddőségi okok végett vágják le. A tehénállománynak évente több mint 30 százalékát ki kell selejtezni. Viszont minél nagyobb az állományon belüli tejtermelés, annál nagyobb gazdasági érdek fűződik a két ellés közötti Idő lerövidítéséhez. A reprodukció ütemét mindenesetre a két ellés között eltelt Idő határozza meg, amely az ellőstől az újratermékenyülésig terjedő Intervallumból (a szervisz periódusból), valamint a vemhességl időből tevődik össze. Mindennek oka elsősorban a helytelen takarmányozásra vezethető vissza, amiben nem kevés felelősség hárul a karotlnszükséglet gyakorlati kiegészítésének hiányára. Dr. Köteles Ágoston agrármérnök, a Bodolől Efsz elnöke
