Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-07 / 49. szám
1985. äecemtier 7. SZABAD FÖLDMŰVES, AZ ÜZEM KEZDETEI egészen az 1904—1910-es évekig nyúlnak vissza, amikor is a gyár a Dunaszerdalielyt járás és az egész Csallóköz egyik első üzemeként felépült, és elkezdte a folyamatos termelőtevékenységet. Megszületett tehát a feldolgozóipar első létesítménye a Csallóközben. Az eredeti tulajdonos osztrák—magyar tőkések mindenekelőtt e terület megfelelő termő- és nyersanyag-biztosító kópességét vették figyelembe, amikor a Csallóköz szívében felépítették az első élelmiszer-ipari üzemet. Vladberg—Habermanéktól, az eredeti tulajdonosoktól az üzemet hamarosan megvásárolta a galgóci Dukesz és Herzog-féle magántársaság, amely 200 hektár termőföldet is birtokolt a környéken, állattartásukban mintegy 150 ökörrel, sertéssel és lóval. Az üzem eredetileg „Keményitőgyár“ként működött: keményítőt álíított elő burgonyából. Ezekben az években csupán Idényjellegű termelés folyt az üzemben, 25—30 állandó dolgozóval. A feldolgozandó nyersanyagot az üzembe lovas- és ökrösfogatokkal szállították, főleg azonban vasúton. Az üzem tulajdonosai a gyártól a dunaszérdahelyl vasútállomásig keskenyvágányú vonalat építettek ki, amelyen a kocsikat lovak húzták. Kezdetben egy szezon alatt, ami 3—4 téli hónapot jelentett, hozzávetőlegesen 600 tonna burgonyakeményítőt készítettek. 1913-túl már 1200 tonnát évente. A szükséges nyersanyagot a tulajdonosok részben saját földjeiken termelték, részben a járás többi nagytermetűjétől, földművelőjétől vásárolták fel. A keményítőt főleg a Monarchia területén értékesítették, mintegy 5—10 százalék pedig kivitelre került. A munkanap 12 órás volt a gyárban, szükség esetén vasárnap is dolgozni kellett az aránytalanul alacsony munkabérért. A munkások változásban reménykedtek a háborút követő forradalmi időkben, de az új Csehszlovák Köztársaságban is csak a burzsoázia kezében máradt a gyár. A huszas évek második felében bevezették például a krumplicukor gyártását, 1931-ben pedig átépítették a gyárat; ekkor már több mint 100 alkalmazottja volt, szezon Idején még több Is, s ez, a járás agrárjellegét tekintve, bizony már elég nagy szám volt. Az 1938— 1944-es években a magyar kormány minisztériumi tisztviselői, dr. Forray T. és Roszinszkl L. bérelték a céget. 1940-ben bevezették a zöldség és gyümölcs szárítását az újonnan fel-, épített szárítőkamrában. Ötféle zöldséget és négyféle gyümölcsöt szárítottak, s a termelés a második világháború egész ideje alatt folyt. A FELSZABADULÁST KÖVETŐEM az üzem számára is elérkezett a sok oldalú fejlődés Időszaka. Gyakorlatilag bázisává vált a munkásosztály formálódásának, mert abban az Idő(Fogas Ferenc felvételei) szakban a városi és környező nincstelenéknek csak Itt volt lehetőségük arra, hogy munkába álljanak. Az államosítás után az üzemben megalakították a Forradalmi Szakszervezeti Mozgalom üzemi szervezetét, majd az üzem dolgozót — kommunistát — a járásban elsőként alakították meg a Népi Milícia egységét, amelynek születésénél Nagy István — az egy évvel később megalakított üzemi pártszervezet elnöke —, Horváth Béla és más elvtársak bábáskodtak. A felszabadulást követő tíz-tizenöt esztendőben rengeteg átszervezésen ment át az üzem, a neve is sokszor változott. Megszűnt a keményítő gyártása, a népi demokratikus állam szükségleteihez és lehetőségeihez jobban igazodó gépsorokat és berendezéseket szereltek fel,^termékszerkezetet alakítottak ki. Ekkor kezdett az üzem gyümölcsbefőtteket és paradicsompürét, később zöldborsőkonzerveket gyártani. A hatvanas évek másik fele és a hetvenes évek eleje a nagy építkezések időszaka volt az üzem életében: késztermékraktár, hűtöraktár (mert időközben bevezették a húsfeldolgozást is), fűtőközpont, szociális épület. irodaház, csomagolóanyag-raktár stb. épült. Egyszóval: a termelési-mflszaki bázis rohamos növekedése volt jellemző az üzemre ezekben az években. Ezt a gyarapodást természetesen A TERMELÉS NÖVEKEDÉSE Is követte. A legutóbbi három ötéves tervidőszakban az üzem sikeresen teljesítette meghatározott gazdasági feladatait. Szemléltetésképpen néhány számadat: az 1950—60-as esztendőkben a termelés értéke 5-től 15 millió koronáig terjedt, 1970-ben az árutermelés 47, a tavalyt évben pedig már több mint 72 millió koronát képviselt. Az üzemnek megállapodott termelési programja van, amely kompőtok, sterilizált és savanyított zöldség és uborka, paradicsompüré, készételek, húskonzervek és kenőpástétomok gyártására irányul. Ez Idő tájt az üzemben évente ötezer tonna zöldséget és gyümölcsöt, valamint 900 tonna húst dolgoznak íel. Ebből a tekintélyes mennyiségű nyersanyagból 600 tonna Uompótot, 700 tonna paradicsompürét, 1400 tonna sterilizált zöldsávét. 800 tonna Háromnegyed évszázad tanúja Fennállásának 75. évfordulóját ünnepelte a közelmúltban egy bensőséges hangulatú üzemi gyűlésen a Sloviik dunaszerdaheiyi (Dunajská Streda) zöldség- és gyümölcsfeldolgozó üzeme, melyet a múltban közönségesen csak lekvár-, illetve konzervgyárnak hívtak a környékbeliek. E nagyon szép jubileum fényét csak növeli az a tény, hogy szintén erre az esztendőre esik a szeszgyártó és konzervipari termelési-gazdasági egység (Liko), valamint a trenčíni Slovlik-váilalat megalakításának 25. évfordulója. uborkát (a rossz termés következtében ezt Idén pótlólagos termelést programmal igyekeztek megoldani), 600 tonna készételt, 450 tonna kenőpástétomot és 450 tonna húskonzervet állítanak elő. Késztermékeik gyakorlatilag az ország minden zugába eljutnak és közkedveltek; az évi termelés 6—10 százaléka kerül exportra. A HŰSÉGESEK GYÄRA Az üzemre évtizedek óta jellemző, hogy az alkalmazottak magvát az állandó dolgozók szilárd és hűséges munkaközössége alkotja, köztük néhány „dinasztiával“, mint amilyen a Miklós, a Czafik és a Takács család. Az üzem dolgozóinak zöme bekapcsolódik a szocialista verseny különböző formáiba. A szoclallstabrigádmozgalmat 132 dolgozóval 9 kollektíva képviseli. Közülük három brigád 30 dolgozója éppen az ünnepi jubileumi gyűlésen vehette át a mozgalom aranyjelvényét, az ezüstjelvényt 7, a bronzjelvényt pedig 13 dolgozó kapta meg becsületes munkájáért. Az Idei évre vonatkozó, 122 ezer korona értékű kötelezettségvállalásukat az üzem dolgozói már jóval az év befejezése előtt teljesítették. Az újítómozgalom szakaszán ts vannak eredményeik, hiszen csupán a 7. ötéves tervidőszak sbrán 83 újítási Javaslatot nyújtottak be, 2 és fél millió korona pénzben kifejezhető társadalmi haszonértékkel. Meghonosodtak az üzemben a haladó munkamódszerek és kezdeményezési formák, s megtették az első lépéseket a brigádformájú munkaszervezés és javadalmazás területén is. Tudatában vannak ugyanis, hogy A TERMELÉS TOVÄBBI NÖVELÉSE csak a belterjesítő és ésszerűsítő tényezők biztosítása révén érhető el. A bruttó termelést például az idei 72 millió koronáról 75 millióra, az árutermelést az idei 73 millióról 80 millió koronára kell növelni az 1988-os évben. S ugyanezeket a mutatókat tekintve 1990-ben már 88 millió koronás bruttó és 82 millió koronás árutermelést kell produkálniuk. S az elkövetkező ötéves tervidőszakban mindezen kívül lényegesen szigorúbb követelményeket fognak támasztani a termékek minőségével, kivitelre való alkalmasságával, a termelés gazdaságosságával és hatékonyságával szemben. Persze, mindezzel a fejlesztésnek fs lépést kell tartania, mint ahogy azt a jubileum alkalmával dr. Ján Jarina, az üzem igazgatója sem rejtette véka alá. „Ügy gondoljuk és érezzük, hogy már csak üzemünk, e gyár 75 éves jubileuma kapcsán is intenzivebb fejlesziést érdemelnénk a felsőbb gazdasági szervek részéről, mert noha néhányszorosan nőtt is a termelés, a fejlesztés ütemével nem lehetünk elégedettek olyan produktív vidéken, mint amilyen a Dunaszerdaheiyi járás. Szilárdan hisszük, hogy üzemünk centenáriumának évében már ö| üzemben, jobb feltételek közepette fogunk termelni, hogy minél eredményesebben hozzájárulhassunk a társadalmi szükségletek kielégítéséhez.“ Ehhez csak arinyit tehetünk hozzá: Ügy legyenl Türelempróba, avagy kínálat kerestetik--------------------------------11 Az áruházakat és a bútorüzleteket járva nem szükséges különös szakértelem ahhoz, hogy megállapítsuk: a bútorkínálat enyhén szólva nem kielégítő. Azért merem ezt ilyen kategorikusan kijelenteni, illetve leírni, mert az idén akarva-akaratlan meg kellett ismerkednem a bútorgyártás és -forgalmazás eléggé bonyolult, problémáktól sem mentes kérdéseivel. Az egész valahogy úgy kezdődött, hogy a több éves türelmi időszakot átvészelve végre megkaptuk a szövetkezeti lakás kulcsát. Akkor még nem is sejtettük, hogy ezzel korántsem zárult le az eléggé hosszúra sikeredett türelempróba. Igaz ugyan, hogy a lakásszövetkezet képviselőivel való, egy egész tervidőszakot felölelő kapcsolatunk során már eléggé megedződtünk, s tudtuk, mikor és milyen Ígéretet lehet vagy pedig szabad komolyan vennünk, a folytatást — a bútorvásárlást — azonban egészen másképpen képzeltük el. Aki az utóbbi időszakban szintén megpróbálkozott azzal, hogy elképzelése szerint rendezze, illetve bútorozza be lakását, és így próbálja hangulatossá teremteni otthonát, bizonyára Igazolni tudja a fenti állítás megalapozottságát. Visszapergetve az idei bútoripari termékek népszerűsítésével kapcsolatos jelentősebb eseményeket azt kell mondanunk, sajnos, a tavaszi brnói kiállításon látottak alapján hiába reménykedtünk a várva várt kedvező fordulatban. A hagyományokhoz - hűen a kiállítások mintadarabjai a legjobb esetben is csak több éves késéssel kerülnek (7) a bútorüzletekbe. Vajon ml ennek az oka, teszik fel sokan a jogus kérdést. Kamil Masný mérnöknek, a Bútorforgalmazási Vállalat vezérigazgatójának véleménye szerint a jelenlegi problémák okai a hatvanas évek egyoldalú bútoripari fejlesztésében gyökereznek. Mint ismeretes az akkor ugrásszerűen megnőtt piaci kereslet kielégitése céljából a bútoriparban az extenzív fejlesztési formákat részesítettték előnyben. A Fa- és Bútor ipari Tröszt vállalatai keretében gomba mádra szaporodtak az új üzemrészlegek és az úgynevezett fiökűzemek. mégpedig többnyire olyan vidékeken, ahol a bútorgyártásnak semmilyen hagyományai nem voltak. Az új részlegek felépítése és a kapacitások üzembe helyezése felemésztette az ágazat továbbfejlesztésére szolgáló anyagi eszközöket. Ezzel magyarázható, hogy viszonylag rövid idő elteltével в mennyiségi igényeket agyán ki tudta elégíteni a bútoripar, a minőségi mutatók tekintetében azonban messze elmaradt a várakozástól. sága és a piac telítettsége követkéz* tében a hetvenes évek kezdetétől jelentősen csökkent a bútornk iránti kereslet. Mi sem bizonyftja ezt jobban mint az, hogy a szlovákiai bútorüzletek tavalyi bevétele alig haladta meg a tiz évvel korábbi szintet. És akkor még nem is említettük a lassú termékszerkezet-váltás következtében az utóbbi években egyre több gondot okozó problémákat. Az iménti adatok ismeretében már nem meglepő, hogy a bútorkatalógusokban miért csak az évszám változik rendszeresen és nem a bútorkínálat. Bármilyen furcsán hangzik is, a 3—4 éve kiadott katalógusokban ajánlott bútortípusokat szinte változás nélkül megtalálhatjuk a következő esztendőre érvényes kínálat lapjai között. Ez azt jelenti, hogy a vállalatok csökönyösen ragaszkodnak a jó néhány évvel ezelőtt talán még megfelelő tipusok további gyártásához. Pedig a bútoriparra kiváltképp érvényes, hogy módosítások, újítások és főleg hasznosítható ötletek nélkül csak elkoptatott frázisként hatnak az innovációs programokban oly sokszor megfogalmazott elképzelések. Tény, hogy a bútoripari vállalatok műszaki-anyagi bázisa nem teszi lehetővé az ugrásszerű javulást. Ez viszont nem szolgálhat huzamosabb ideig magyarázatként az ágazat korszerűsítéséért és a rugalmasabb termékszerkezet-váltásért felelős szakemberek számára. Már évek óta jogosan bírálják a bútoripari szakembereket, mivel a tröszt egyes vállalatai által gyártott bútortípusok csak jelentéktelen apróságokban különböznek. Így az egyes típusokból felhalmozódnak a raktárkészletek, míg néhány keresett bútordarab csak a hiánylistán szerepel. Ez tovább nehezíti a forgalmazást vállaló kereskedelmi dolgozók helyzetét. Az áldatlan helyzet orvoslására az idén első Ízben került sor az úgynevezett irányított központi szelektálásra, ahol az egyes vállalatok képviselőinek jelenlétében a szakemberek eldöntötték, hogy mely bútortípusok gyártását kell a közeljövőben megszüntetni. így a szabad kapacitások már nagyobb lehetőséget nyújthatnak és tágabb teret biztosíthatnak az újdonságok eddig eléggé akadozó gyártásának. A bútoripar továbbfejlesztési lehetőségeit tekintve józanul szükséges megítélni az elkövetkező időszakra vonatkozó elképzeléseket és terveket. Erre főleg azért van szükség, mert a vásárlók bizalmát nem hangzatos szólamokkal, hanem korszerű, a piaci keresletnek megfelelő bútortípusok gyártásával lehet csak visszaszerezni. Bárdos Gyula A níarkntatéii módszerek elavult(Fotó: archív) Borzasztó! A zöldség- és gyümölcsüzlet előtt szinte végeláthatatlan a hóhullást is türelmesen elviselő, de azért az eresz alatt időnként meg-meghúzódó emberfonal. A vitaminházba befutni vágyók száma végképp nem meglepő. Hiszen valahányszor az üzlet előtt haladok el, mindig Óvatosan kell áttörnöm a szilárd emberfalat. Ma talán ismét banánt kaptak? Vagy éppen megérkezett az újabb szállítmány narancsból? A kitartóan vacogók optimizmusa akkor hág a csúcsára, amikor az üzlet elé berobog egy teherautó — egész rakomány mandarinnal. Ennek láttán a környék valamennyi emberi lénye a „színhelyre* seregük. Az árut meghozók ügyesen munkálkodnak. A hozzáértő mozdulatok sorozata rövidesen meghozza az eredményt: szinte pillanatokon belül elfogy az áru a kocsi rakodóteréről. A várakozás folyamata ezzel tetéződlk. Az elárusltőnők ismét tapadó tekintettel figyelik a mérleg nyelvét, a fürge ujjak el eltűnnek a gyümölcs- és zöldségtengerben. A már éppen távozni készülő áru• szállítókat a sor végén élénken fel« csendülő nőt hang tarifa vissza: — Fügét nem tetszenek hozni? Miután a hölgy tudomásul veszt d nemleges választ, kirobban belőle a dühroham: — Hát ez borzasztói Még kard* csonykor sem ehetünk fügétl Hogy ilyesmitI Igen. Az már természetes, hogy karácsonykor a megszokottnál kissé tarkábbá szeretnénk varázsolni a családi asztalt. De azért mégsem lesz annyira borzasztó, ha csak éppen a füge fog hiányozni a béke és a szeretet ünnepét tisztelő és megbecsülő emberek asztaláról. (susla)
