Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-12-07 / 49. szám
6 SŽAáÄD FÖLMŰVES, r-~ 1983. ЗесешБег У, Vallatóra fogni a múltat Rimaszombatban f Rimavská Sobota) és környékén a régészeti leletek iránti érdeklődés gyökerei a mölt század elejéig nyúlnak vissza. Első ízben Kollár Sámuelnek, a Kishontl Tüdős Társaság egyik oszlopos tagjának, a Rimaszombat történetéről írott, 1821-ben megjelent latin nyelvű munkájában találunk utalást földből előkerült leletekre. Napjainkban, pontosabban a felszabadulás óta a kutatásokat á Szlovák Tudományos Akadémia nyitral régészeti intézete és a Szlovák Nemzeti Múzeum irányítja, de — egyetlen regionális intézményként — jelentős részt vállai belőlük a rimaszombati Gümöri Múzeum, B. Kovács István régész irányításával. Az igazsághoz tartozik, hogy a tervszerű régészeti kutatómunka feltételei a múzeumban csak 1977 után kezdtek fokozatosan kialakulni. Az azóta eltelt években viszont örvendetesen fellendült a múzeum régészeti tevékenysége. Erről tanúskodik egyebek közt a vázolt Időszakban végzett feltárások és terepjárások viszonylag nagy száma is. A leletanyagból — amely az őskortól a középkor végéig terjetj — kiállítást rendeztek. Jelentős határkőnek számít ez a Gömöri Múzeum több mint egy évszázados történetében, hisz első ízben tárja a szakmai és nagyközönség elé a múzeum újabb .szerzeményeit. A kiállítás legfontosabb célja, hogy áttekintést nyújtson az 1978-tól 1984-ig terjedő időszak során végzett régészeti feltárómunkájáról a járás területén. A célnak megfelelően a kiállítás rendezésénél a tematikus-lokális szempontok érvényesültek elsősorban. Az alábbiakban megkíséreljük e kiállításnak az áttekintő, vázlatos összefoglalását. » • • X kiállítás korban legrégibb emlékei Runya — „Szele"ből és Méhi „Nagy al“-ből (Vöelince) származnak. A neandervölgyi ősember pattintott kőszereeámal az ember jelenlétének legkorábbi ismert emlékei a Rimaszombati járás területén. A Rima-medence legrégebbi lakóitól származnak azok a leletek, amelyek Safárikovo-Királyiban kerültek elő. Az 1. e. 5. évezred közepére keltezhető anyagban különös figyelmet érdemel egy embert formázó szobor, valamint egy szögletes szájnyilású. fazék formájú edény, melynek külső felületén a női ölnek, mint a termékenység ősi szimbólumának a jelképes ábrázolásával találkozhatunk. Időben némileg fiatalabbak a Méhi — „Feketesái-“-ban részben feltárt újkőkori település leletei. Az ön. Tiszadob—KapuSanyl csoport emlékanyaga az 1. e. 5. évezred 2. feléből származik. A keleti vonalszínes kerámia további fejlődését az ún. bükki kultúra (1. e. 4000 körül) képviseli, amelynek emlékanyaga Királyiból és Felsővály—„Katona vágásiból (H. Valice) került napvilágra. A rézkort talán a leggazdagabb emlékanyag képviseli a kiállításon. A Méhi—„Feketesár“-ban Szlovákia területén első ízben sikerült feltárni a javarézkorl, ún. bodrogkeresztúri csoport (i. e. 3000 körül), .sírjait. A kiállításon két sír anyaga tekirithető meg. Az ún. bádenl kultúra (1. e. 2800—2000) körében tett felfedezések az utóbbi évek legjelentősebb régészeti feltárásai közé tartoznak. Telepeken és temetőkben egyaránt folytak ásatások. A régészetben járatlanabb olvasó számára jegyezzük meg, hogy a Kárpát-medencében formálódó bádenl népesség hamvasztással temetkezett. Az egyik sír mellett feltárt „kősztélé“ a sfrkiállítás szokásának legkorábbi hiteles emléke a Kárpát-medencében. A sírokban talált Istenségeket ábrázoló edények és szobrok világviszonylatban is egyedülállóak. Az i. e. 2. században a kelták telepednek meg a lelőhelyen. Az eddigi kutatások során több helyütt település nyomaira — földbe mélyített házra, fazekaskemencére, színezett dísztárgyakra, stb. — bukkantak. Ezt követően germán (kvád) törzsek érkeztek a Sajó völgyébe. Jelenlétükről a szórványos cserépanyqgon kívül egy földbe mélyített kunyhó maradványai is tanúskodnak. A járás területén jelenleg ismert legjelentősebb telepük Oldalfala—„Mogyorósion található. Szórványleletek alapján feltehető, hogy a lelőhelyen egy népvándorlás kori (5. század) temető is található, amiről bronzból és vasból készült övcsatok tanúskodnak. A 8. század forduló körüli évtizedekbe keltezhető agyagedény és vaskések egy szláv település nyomai. A bádenl kultúra Sajó menti temetőinek páratlan emlékei az ember formájú urnák. Világviszonylatban is egyedülálló a méhi temető 1. számú sírja. Ebben a nem kevesebb mint S ember formájú urnán kívül 2 ember formájú kultikus edény, 1 ugyancsak ember formájú szobrocska, valamint 1 kónikus edénybe volt. A rendkívül bonyolult, részleteiben talán soha fel nem deríthető szellemi háttérből tanúskodó urnák és kultikus edények számtalan nagy fontosságú kérdést vetnek fel, amelyek megválaszolása a további kutatások feladata. Annyi bizonyos, hogy ezek az emlékek ékes bizonyságai a Kárpát-medence és a Földközi-tenger keleti medencéje közti szoros kapcsolatoknak az i. e. 3. évezred végén. A korai bronzkor (1. e. 1810—1.430) helyi viszonyainak kutatásában előkelő hely illeti meg a Méhi—„Lászlófalá“ n feltárás alatt lávő többrétegű, teli típusú települést. A lelőhelyen 1983-től folyik egy bronzkori többrétegű erődített telep feltárása a hatvani kultúra időszakából, amelyet az ún. ottohány-kultúra váltott fel (kővel bélelt tűzhelyek, kavics alapozású házak maradványai). Az üt folyó ásatás első ízben nyújt lehetőséget a korát bronzkor helyi emlékanyagának közelebbi tanulmányozására. A középső és a késő bronzkori fejlődésről a Méhlben, Bátkában és Kyiaticében folytatott feltárások révén alkothatunk képet. Az 1941-ben végzett kisebb mentőásatások során e falvakban 52 hamvasztásos sírra bukkantak, amelyek anyaga bebizonyította, hogy a kyjaticei kultúra népe a mai Közép-Szlovákia déli részén és Észak-Magyarország középső területén élt 1. e. 1100— 700 között. Megélhetésük alapját a földművelés jelentetgyártás technológiáját is megismerték. A vastárgyak: a közeledő vaskor hírnökei. Bővültek ismereteik a Rima medence római kori (0—400] településhálózatáról is. Oj, fontos lelőhelyeket tártak fel Runya (Rumince) és Balogújfalu (Vieska nad Blhom) határában. Különös figyelmet érdemel a Baracca „Kovalcsík tag“ nevű dűlőjében felfedezett település, ahol a Pannóniából származó kiilönbözó típusú kerámia edények töredékei, valamint Gallienus császár egy érme bizonyítja a helyi germán lakosságnak a római birodalommal fenntartott élénk kapcsolatait. A 11—12. századba keltezhető az ugyancsak a „Jíovalcsík tag“-ból származó vasbuzogány, valamint egy figurális motívumot ábrázoló fenékbélyeg. Az utóbbin egy négylábú, szarvat viselő állaton álló vízimadár látható. A figurális kompozíciót ábrázoló fenékbélyeg Is egyedülálló régészeti lelet. A Rimaszombat történeti városmagjában feltárt 13— 16. századi településrétegekből és objektumokból is gazdag emlékanyagot szerzett a Gömöri Múztim. A Szlovák Nemzett Múzeum Gortva—Bizöfalán folyó ásatásának a célja egy elpusztult középkori település feltárása. Rimaszombatban a szabadkai török várban első ízben szintén a SZNM (Drenko Zoltán) végzett ásatást, melynek eredményei Rimaszombat török uralom alatti időszakának megismeréséhez járulnak hozzá. A leletanyagban egyaránt megtalálható a helyi lakosság és a török hódítók hagyatéka. e • • Mint az elmondottakból kitűnik, az utóbbi évek a régészeti kutatómunka terén termékenynek és sikeresnek mondhatók. Az újabb feltárások és leletek ismeretében mielőbb szükséges a Rima-medence őskori fejlődéséről korábban kialakított kép átértékelése. A leletanyag megbízható alapot és kiindulópontot jelent az őskori és a régi történeti korok jónéhány kérdésének szélesebb össszefüggésekben való értékeléséhez is. Az újabban szerzett leletanyagnak a múzeum állandó régészeti kiállításába való beépítésével lehetőség nyílik a Rimamedence őskorának arányosabb, és árnyaltabb bemutatására. E cikk megírásában B. Kovács István, a Gömöri Múzeum régésze volt a segítségemre. Lejegyezte: Korcsmárni László Moszkvai utcakép (Vass Gyula felvétele) Egy kiállítás margójára A csehszlovák—szovjet barátsági hónap eseménysorozata keretében rendezte meg a Gellet [Holice na Ostrove) Művelődési Ház irt képzőművész kiállítását. Alexej Krasöeníő, František Petrla, Szkulák Lajos, Jozef Tihanyi és Gödény Sándor kiállított alkotásait a nézetek és elképzelések sokrétűsége jellemzi, s egyben a kiállítók útkereséséről tanúskodnak. Elemezni a kifejezés eszközeit, a választott motívumcentrumokat, a színhasználatot, az ecsetkezslést, esetleg megítélni az alkotó eszmei-tartalmi közelítését a témákhoz egy kimerítő bírálatnál elengedhetetlen, de egy rövid ismertetésnél eltekinthetünk tőle. Ezért megpróbálom pár mondatban összefoglalni a tárlaton szereplő munkák közös vonásait, az alkotók kiindulási alapját. Alexej KrasCeniö portréi és tájképei, František Petrla figurális motívumai és csendéletet, Szkukálek Lajos rafzat, Jozef Tihanyi tájképet és csendéletei, Godányi Sándor tájképet és figurális kompozíciói az alkotók szerteágazó érdeklődését tanúsítják. Alkotásaik között előfordulnak expresszien drámai, intim és hangulati kompozíciók, sőt a kiállított képek némelyike sajnos, némi erőltetett dekorativizmustól nem mentes. Témáik között békésen megfér a tájábrázolás, a csendélet, a figurális kompozíció, de mindegyikük közös vonása — vagy Inkább célja — a néző bevonása az alkotó folyamatba. Motívumaikat egyéni képzőművészeit eszközökkel próbálják ábrázolni, saját szépségideáljukat, a harmóniáról alkotott elképzeléseiket fejezik ki. A kiállított képek a művészt munka sokszor buktatókkal is teljes első szakaszát tükrözik, de bemutatják egyben azt a fejlődést is, amely záloga és biztosítéka munkájuk további kiteljesedésének. Bízunk abbpn, hogy Alexej Krasfenié, František Petrla, Szkukálek Lajos, jozef Tihanyi és Godány Sándor munkássága az évek során még sok új élménnyel, a művészi munkát Is befolyásoiö tapasztalattal gazdagodik, amelynek eredményeiről egy újabb kiállításon majd mi ts meggyőződhetünk. Nagy Kornélia A MATESZ decemberi műsora december 7., Nagyfödámes (Veiké Üfany) Névnap 19.D0 december 13., Komárom (Komárno) Coriolanus 19.30 december 14., Komárom (Komárno) Coriolanus - 19.00 december 17., Nagymegyer (Galovo) Coriolanus (bemutató) 19.30 december 18., Nyitra (Nitra) Névnap 19.00 december 19., Dunaszerdaheiy (Dunajské Streda) Coriolanus 19.30 A szfnház a műsorváltoztatás jogát fenntartja! '••»••■■■■«»■•■■■аи««е»е«ив2чя1ивяше«я»а»«е«*ешее»е*?тявве»в«еевеяе*т»а**е*«в»ряееаееше««е*ее*»еее«е«*1 A vékonyka, rövid barna hajú, mosolygós kislány halkan betette maga mögött a szoba ajtaját, majd megállt az íróasztal mögött foglalatoskodó fiatalasszony előtt. — Jó napot kívánok. Tercsiké néni — köszönt iilemtudóan. — Nagy Zsuzsannának hívnak, tavalv még óvodás koromban pajtársaimmal jártam Itt néhányszor mesedélutánon, meg irodalom órán. Akkor megígértem, ha megismerem a betűket, eljövök, s csatlakozom a könyvtár olvasótáborához. "Nos, állom a szavamat, íme, Itt vagyok! , Terebessv Zoltánná, az ipolynyéki (Vinica) népkönyvtár vezetője szólni sem tudott a meglepetéstől. Hfi, de megörült a nagy kék szemű „olvasőpalánta“ szavalrfak! — Tetsztk tudni — folytatta Zsuzsika a mondökáját —, anyu a szövetkezetben dolgozik, apu meg a házépítéssel van elfoglalva, hát nemigen érnek rá olvasni. Pedig mindketten nagyon szeretik a könyveket! Elhatároztam hát. hogy esténként, vacsora után, majd én olvasok fél nekik. Teréz asszony büszkén újságolja: jelen pillanatban 629 olvasója van a könyvtárnak. 1969-ben. amikor először állt munkába, mindössze 37 diák és 43 felnőtt kölcsönzött rendszeresen könyvet a nagyközségben. — A terem közepén egyetlen kupacban hevertek a különféle kötetek — emlékezik — s egerek futkároztak közöttük. Mindössze 1280 könyvünk volt. most viszont 11 ezer 439 regény, verseskőnyv, kalandos útle-Egv 1ШШ&Ш- a barátsági hónap idején Terebessy Zoltánná: „Örömmel segítek a könyvváTasztásnál...“ ÍA szerző felvétele) írás és egyéb szórakoztató olvasmány található népkönyvtárunkban. Ebből 7300 magyar nyelvű példány. — Ma már — magyaráz tovább — egyre gyakrabban nyitják ránk a környező falvak lakói is az ajtót. Legtöbb persze a helyi olvasógárda, ám inámiak (Dolinka), ipnlybalogiak (Balog nad Ipfom) meg szécsénkeiek (Seéianky) is kölcsönöznek mitölünk könyveket. Sőt, s erre külön büszke vagyok, még városból, Ipolyságról (Šahy) is járnak a könyvtárba. Most, a barátsági hónap Idején a szokásosnál is többet forgatják az emberek errefelé az orosz és szovjet szerzők müveit A legnépszerűbbek Polevoj és Katajev írásai, no és hát a klasszikusok: Tolsztoj, Kuprin, Dosztojevszkij remek munkái. Egyébként minden esztendő novemberében egy-egy ismert 'szovjet író életének, munkásságának főbb müveinek a megismertetésével, rendhagyó estet állít össze Terebessy Zoltánné, a könyvtár fáradhatatlan dolgozója. — Sőt, az idén újdonsággal nék előrukkolni: orosz nyelvtanfolyamot szeretnék szervezni. Sor került ezenkívül szovjet és orosz szerzők könyveinek a kiállítására, valamint a helyi alapiskola diákjaival közös emlékműsorra, ahol — diafilm-vetftéssel egybekapcsolt összeállításban — a nagy októberi szocialista forradalom eseményeivel ismerkedhettek meg a résztvevők. A már ugyancsak hagyományos könyvvásáron minden évben elfogy vagy félszáz orosz regény, elbeszélés vagy verseskötet. — Ha jól számolom, a barátsági hónap majd minden napjára jut va; lamilyen rendezvény — teszi hozzá a könyvtár vezetője. — Es még a szamovár körül zajló beszélgetésekről nem Is tettem említést! Pedig ezek eseményszámba mennek faluszerte. Kicsik, felnőttek egyaránt kedvelik. Vasárnap is nyitva tart a könyvtár. Sajnos, néhány hűséges olvasójával az utóbbi időben kénytelen volt Teréz asszony megválni: a nehezen mozgó, idős emberek ugyanis nem tudják a második emeleti könyvtár* szobáig feltornázni magukat. Néhány kiragadott adat Terebessy Zoltánná feljegyzéseiből: a leghűségesebb olvasók közé tartozik a nyolcvanadik életévén túljutó Tóth Erzsi néni; a hetvenévesnél Idősebb Dimik Bözsi néni, a juhász-család, Micsékaztán a Bugyi-testvérek: Laci és Tamás, Vicián Margit, de sorolhatnám még sokáig a neveket. A Nagykürtösi (Veľký Krtíš) járásban elsőként Ipolynyéken létesült önálló falusi könyvkölcsönző, amely hét éve már a Példás népkönyvtár cím viselője. Ilyenkor, „őszutón meg télvíz Idején a legtöbb a látogató. Leggyakrabban a gyermekek kölcsönöznek könyveket, legtöbb viszont a diák és a felnőtt olvasó. Az író-olvasó találkozók nagyon népszerűek, az alapiskolával, a Csemadok, a Nőszövetség és a CSSZSZBSZ alapszervezeteívei Is példás a könyvtár kapcsolata. Még most, vasárnap délután is sűrűn nyílik a könyvtárszoba ajtaja, pedig éppen egy érdekes film megy a tévében. Afrofrizurás, nyolcadikos forma leány rak le jókora könyvpakkot Teréz asszony elé. az asztalra. — Jaj — csacsogja közben — Igazán remek könyveket ajánlott a múltkor. Még a barátnőim is végigolvasták mindet, egytől egyig. Mondták Is, hogy a jövő héten jönnek, váltanak olvasójegyet. — Szívesen látom őket — szól Terebessy Zoltánná mosolyogva _, biztos találnak maguknak megfelelő olvasnivalót. ZOLCZER LÁSZLÓ
