Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-07 / 49. szám

1985. december 7.

SZABAD FÖLDMŰVES

A

családi tanács úgy döntött, hogy kifestjük a lakást, átmázoltatluk az ajtókat-ablakokat. Amikor a részletek kerültek szóba, elsőként a nagypapa szólalt meg:

w Hívjuk el a Kristóf szakit. Eljön, körülnéz, megmondja, mire van szüksége, besegítünk neki és pár nap alatt kész az egész.

— Füstről szó sem lehet — jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon. — Szolgáltatások is vannak a világon, és ez az egyenes út. Különben ts, az ilyen Kristóf szakik hol ráérnek, hol nem, leshetjük a kényekedvüket, arról nem is szólva, hogy milyen arcátlan összegeket kérnek. Bízzátok rám, majd én elintézem; észre se veszitek, és ki lesz festve a lakás.

A család minden tagja nagy lendülettel látott az elökészttö munkákhoz. Persze, a gyerekek sem akartak kimaradni, így aztán a régi festék itt-ott vakolatostól jött le, sőt, az egyik nedvesebb helyen az egész falat sikerült átlyukasztaniuk.

— Holnapután jönnek — állítottam be a jó hírrel már aznap délután. —Korábban nem lehet, munkabiztonsági tanfolyamon vannak.

—Hm — morfondírozott a nagypapa. — Fura dolog, hogy most rendeznek ilyen tanfolyamot. Nem érnének rá az ilyesmire télen, amikor amúgy sincs mit csinálniuk?

Holnapután helyett három nap múlva jöttek, akkor azonban teljes felállásban: csoportvezető, két helyettes és három tanonc. Megfontoltan végigjárták a szobákat, a csoportvezető gondosan feljegyezett minden egy noteszbe, az egyik helyettes pedig közölte, hogy az általunk kívánt színű festékek közül melyek nincsenek raktáron. Miután így kissé módosítani voltunk kénytelenek a megrendelést, a főnöknek már csak egy kérdése volt:

— És mt lesz ezekkel a lyukakkal? Ki fogja rendbehozni?

— Én úgy gondoltam, hogy talán maguk... — kezdte bátortalanul a feleségem, de a mester máris letorkolta:

— Faljavítással mt nem foglalkozunk. Szakosodott vállalat vagyunk, drága asszonyomI Tessék felhívni az еду-bé részlegünket, a kőművesmunka az ő reszortjuk. Ha ők végeztek, jövünk. Addig a viszontlátásra! — Kihörpintették a sört, amellyel megkínáltuk őket, és elmasíroztak. Csak a létrák és a festékesvödrök maradtak utánuk.

— Inkább szólhattunk volna... —> kezdte a nagypapa, de megbotlott egy vödörben. Sárga festék ömlött szét a parketten, mire az öreg megszeppenten elhallgatott.

— Megyek és felhívom azt a részleget. Ha egyszer szakosodtak. KUJÄN VLAŠSKÝ:

Szakosodás

lönben ts, ma már mindenhol így van — mondta a feleségem.

Néhány perc múlva letette a kagylót és odafordult hozzánk:

— Azt mondják, ezen a héten szó sem lehet róla. Hárman is betegállományban vannak, azonkívül sürgős munkájuk van egy Iskolában, ahol a gyerekek kidöntőtték a tornaterem falát. A főnök azt mondta, hogy a lövő hét elején majd küld valakit.

A jövő héten csakugyan jött egy kőműves, igaz, hogy pénteken, de szépen rendbehazta a falakat. Boldogan írtam alá a munkanaplóját, amelybe különben két napot írt be két óra helyett, de ki ügyel ilyenkor Hyen apróságokra? Fő az, hogy mielőbb ki legyen festve a lakás!

— Én azt mondom... — kezdte megint a nagypapa, de szúrós pillantásomra gyorsan elhallgatott. A feleségem felhívta a festőket és közölte

ВАМ

„Ml az, hogy BAMOBU? Egy külföldi jégkrém neve, vagy egy afrikai állam új elnökét hívják így ...? Mármár dühösen válaszoltam kollégám élcelődéssel átitatott „tudatlanságára“, ám rájöttem: 6 nem motoros, fgy bizonyára elkerülte figyelmét a mozaikszó jelentése. „Tudod, ez egy nagyszerű d olog — feleltem —, afféle motoros börze. Alkatrészt cserélhetsz, vehetsz, szaktanáccsal látnak el, de használt autókat, motorokat Is árulnak Itt.*

Hogy mennyire nagyszerű dolog, arról meggyőződhetett az, aki egy november elejei — még hőmentes — napsütéses szombaton Bratislavában a Művelődési és Pihenőparkban részt vett a BAMOBU-n, vagyis a bratlslaval motoros börzén.

Az érdeklődés milyensége már a főbejáratnál érződött. Klgyószerűen tekeredő sorokban álltak az emberek a pénztárak előtt. Aki aztán bejutott, kedvére böngészhetett az alkatrészek között — alkalmi árusok pultjain, gépkocsik pokróccal letakart motorfedelén, vagy éppenséggel a sétány aszfaltján. Persze, aki egy nehezen felhajtható alkatrész — gumimütyür, kallantyú, billentyű — után kutatott, azt a „terítés“ milyensége korántsem érdekelte.

Mialatt én is becsülettel vizsgálgattam az árut, nem kevés meglepetésben volt részem. Kollégáktól tudom, hogy könnyebb megmászni a Himaláját, mint felhajtani négy sárhányót a már veteránnak számító „csehszlovák Volkswagenre*, vagyis az MB 1000-re. itt volt. Annyi, amennyi csak kellett.

A leginkább természetesen azok örülnek ennek a vásárnak, akik olyan kocsik tulajdonosai, melyekre alkatrészt felhajtani már nemigen lehet. Štefan Boženík például Bystricáról érkezett, s egy Renault 8-ast hozott fel Moszkvicsán: „Tudja, alkatrészhiány miatt lerobbant a kocsim. Így nem kellett senkinek, hát szétszedtem alkatrészekre. Az R 8-asra nincs ám pótalkatrész, s mivel olcsón adóm. viszik, mint a mézet.“ Hogy Štefan Boženík mennyire igazat mondott, ezt autós kollégája, a brattslavai Laczkó János is bizonyította: „Ha hiszi, ha nem, három éve áll az R 8- asom, csak azért, mert nem tudtam felhajtani hozzá szélvédő üveget. A kolléga segített rajtam...*

A böngészésbe belemerülve én Is emberemre találtam. Habár a Lada

O в и

táblával jelölt pultnál nem bukkantam rá a már fél éve keresett alkatrészre, a „laudasapkás“ fiatalember egy kurjantással segített a bajomon: „Lajcsi, küldök egy kuncsaftot...“ Lajcsi, vagyis Szabó Lajos buszsofőr kézfelemeléssel jelezte: itt vagyok. Meg is leltem nála az óhajtott alkatrészt, s nem győztem magamban dicsérni az árusok jólinformáltságát, segl tőkészségét.

Persze, nemcsak alkatrészt, gépkoJ csit, motorkerékpárt, hanem kístraktort, utánfutót, lakókocsit, motoros fűkaszálót Is vehetett az, aki mind anyagilag, mind pedig a szaktudás terén elég erősnek érezte magát ahhoz, hogy „nem vágják át* holmiféle selejtáruval. Sajnos, volt ám itt ilyen áru is. Szép példája volt ennek egy gyönyörűen kifényezett nikkelcsoda, egy füstüveggel ellátott hatalmas 300-as Mercedes, mely előtt mindenki szájtátva állt meg. Ezt a százötven ezer koronás „mézesmadzagot* Ladislav Šulc autószerelő igen egyszerűen vizsgáztatta le: elővett a zsebéből egy szöget, s ezzel szurkálta meg a kocsi alját. Mit ád az ég, a szög beleszaladt az — aszfalttal máskülönben alaposan bekent — elrozsdult, lyukas alvázba. De emellett kopogott a raerci kerékcsapja, a motor főtengelyének csapágyat is igen keserves hattyúdalt nyikorogtak. Persze, gazdát cseréltek itt olyan kocsik is — Skodák, Ladák, Moszkvicsok, Zastavák —, amelyek műszaki állapota valóban arányban volt árukkal.

Börzéről lévén szó, nem hiányzott itt a fantázia, a móka, de a füllentés sem. Egy teherautó platóján egy helikopter-motor kínálta magát eladásra. A teljesítményét olvasva volt. aki azt mondta: „Ha megvenném ezt a motort háromezerért, hozzá egy öreg jachtot, a nyáron már hajókázhatnák a Dunán.* Olyanok is akadtak, akik áramfejlesztőt, kistraktort, sífelvonót, üvegházi meleglevegő-fűvatót készítettek volna inkább belőle.

Nagyot néztem, amikor két tinédzser korú fiú előtt egy pokrócon körülbelül ötven visszapillantó tükröt láttam. Hát — hadd ne kommentáljam az efféle boltot. Amikor hazafelé tartottam, a srácok már nem voltak a helyükön. A rendezőség éberségét dicséri ez, hiszen egy ilyen rendezvényen sincs helyük „az idegen toliakkal ékeskedőknek*.

A börzén jelen volt a Mototechna

velük, hogy jöhetnek, rendben vannak a falak.

— Nem megy, drága hölgyem — hallatszott a vonal túlsó végéről. — Éppen félbe vagyunk egy családi házzal, és amíg be nem fejezzük; új megrendelést nem vállalhatunk. Magukat újra fel kell vennünk a listára, ezért egy kicsit várniuk kell. legkorábban jövő kedden tudunk menni, de szerdán bizonyosan.

Csütörtökön jöttek, de meg kell hagyni, hogy akkor nekifogtak rendesen. A falak egykettőre új köntösbe öltöztek, de velük együtt minden ajtó és az ablak, sőt a parketta is száz színben pompázott. Miután illően megvendégeltük a szorgos társaságot, a feleségem ,félénken megkérdezte:

— Na és az ajtók meg az ablakok? Holnap? ...

— Szó sem lehet róla — jelentette kt a mester. — Az a négy-dé részleg reszortja. Megadhatom a számukat. — És odafirkantotta egy festéktől tarkálló újságlap szélére.

Az ajtó- és ablakfestök alig tíz nap múlva megérkeztek. Utána már csak egy hetet kellett várnunk a parkettacsiszolókra. A takarítóbrigád a három-c részlegről egy kicsit később, két hét múlva jött, mert egy körorvos villáját kellett előbb rendbehozniuk. De utána már csakugyan büszkén nézhettünk körül: rendben volt a lakás! Csak úgy ragyogtak az ajtók, az ablakok, nem győztük csodálni a falak mintázatát, és a parketta tükörként verte vissza a Nap sugarait. Igaz, hogy más következményekkel is járt az egész akció: a feleségem rászokott a nyugtatókra, a nagymamát háromszor vittük kórházba tnfarktusgyanús tünetekkel, a gyerekek sorra hozták a rossz jegyeket, a nagypapa pedig azóta látni sem akarja a teát: rumot iszik, sörrel, ahogy a mesterektől látta.

fa, hogy el ne felejtsem: a szomszédok ts kifestették a lakásukat. Ök a Kristóf szakinak szóltak. Azt állítják, hogy egy hétig sem tartott az egész. Nekünk ugyan másfél hónapig, de büszkén nézünk a szemükbe. Nem holmi fusimunka volt: szakosodott vállalat csinálta!

(Vass Gyula fordítása)

nemzeti vállalat is. amely ezúttal a megszokottnál bővebb áruválasztékkal várta a vásárlókat. Ügy látszik, nem akartak szégyenben maradni az alkalmi árusok szinte korlátlan alkatrészkínálata mellett.

Amíg a vásárlók böngésztek, az eladók alkudoztak, a hangosanbeszélő alkatrészeket, személyautókat, stb. kínált eladásra, Štefan Fylypov, a BAMOBU szervezőbizottságának elnöke elégedetten közölte, hogy idén jól beváltak az új intézkedések. Ugyanis kocsi- és alkatrésztípus szerint 23 szekcióban rendezték meg a börzét. A számozott asztalok, a parkolóhelyek Idejében történt elosztása, a tanácsadó szolgálat mind-mind az érdeklődő autósok, motorosok érdekeit szolgálta. A novemberi BAMOBU-on összesen 200 ezer látogató vett részt. A motorsok börzéje tehát — bevált, nagy sikernek örvend a nagyközönség körében. Éppen ezért kellene elgondolkodni a következőkön: miért nem lehetne megrendezni ugyanígy a kézművesek, népművészek, műkedvelő képzőművészek szlovákiai méretű találkozóját, börzéjét? Mivel az emberek érdeklődése széles körű, bízzunk abban, hogy a jövőben nemcsak a motorosok, autósok élvezhetik majd az Ilyen hasziios börzék előnyeit.

Kalifa Gábor

Leonce is Ши

Induláskor olyannak tűnik a darab, mintha a hagyományos dramaturgiai szabályoknak végképp fitytyet hányva, a szellemes gondolatok, fricskák, koreografált epigrammák garmadáját csak szeszélyes kedvtelésből hordta volna öszse a szerző.

Georg Büchner Leonce és Léna című darabjáról van szó, amelyet november 7-én mutatott be a Magyar Területi Színház kassai (Košice) Thália Színpada.

Az előadás formabontó előjátékkal kezdődik. A szereplők egy része a közönség sorai között vonul színpadra, miközben — mintegy rituálisan „mossák kezeiket“, az előre szabadkozó embert juttatva a jelképekre fogékony néző eszébe. Erre a fogékonyságra az előadás végéig szüksége Is van a nézőnek. És akinek a drámaíró hol finom intelligenciával cizellált, hol vaskos kifejezésekkel kódolt utalásait sikerült megértenie, valamint a Horváth Lajos rendező által elképzelt és Alice Csonthová koreográfus Irányításával aprólékosan kidolgozott, élvezetes színészi játékot összefüggéseiben nyomon követnie, annak ritka szép élményben van része. Tulajdonképpen ezek a tényezők szükségeltetnek minden drámai mű élvezhetőségéhez, ez a darab azonban rendhagyó formája miatt a néző részéről is rendhagyó módon való reagálást igényel. „ ,

A szerző korában Németország sok kicsi hercegségre volt osztva. Büchner az egyik hercegségben uralkodó állapotokat ostorozza ezzel a műfajilag elég nehezen meghatározó művel; előtte már Schiller is megrázóan ábrázolja ezt a kort Ármány és szerelem című drámája Lady-képében. Georg Büchner ilyeténképpen diagnosztizál: „A paraszt élete egyetlen hosszú munkanap; idegenek élik fel szeme láttára földjének termését, teste merő seb és heg, verítéke pedig só az előkelők asztalán... A katonaság fenntartására ugyanakkor rengeteg pénzt fordítanak ...“ Innen ered a világ egyik legfurcsább vígjátékának alapötlete. Rövid tartalmát pedig lássuk a Thália Színpad műsorfüzetéből: „,Egy mulatságos nevű ország tétlen királyfija a szabad akarat tételére hivatkozva elfut az államérdek diktálta kényszerházasság bilincsei elől és némi bolyongás után önszántából, mert ismeretlenül, tehát mégis szabad akaratából belefut eredetileg kijelölt menyasszonya karjaiba.“ ... De amíg mindez végbemegy, elénk tárul a fejedelmi kis udvar karikatúrája. A magát csak gyilkos erőszakkal fenntartani tudó rendszer kárvallottjai csúfolódva vallanak életükről és a velük, körülöttük történő dolgokhoz való viszonyulásukról.

Horváth Lajosnak, a Thália Színpad rendezőjének ez a nyolcadik rendezése (két darabot Prágában rendezett). Különös gonddal nyúlt a darabhoz: ötletei révén élő pamflettá válik a játék, melynek pergésében bizony az „alapismeretekkel“ nem rendelkező néző eleinte tanácstalanul kapkodja a fejét. Pedig az egyes figurák karikfrozása igazán elismerést érdemlően sikerült. Példának okáért megemlíteném az udvar körüli „méltóságok“ és a klérus gólyalábát, mely félreérthetetlenül á „nagylábon élés“-t jelképezi. A rendőrkopók ugrálósdija ugyanakkor a magukat fontosnak feltüntetni akarók, azaz a „mitugrászok“ okvetetlenkedését juttatja eszünkbe. А királyfi barátja, (vagy mindenese), Valerio, az ösztönös életei magasztaló filozófiával traktálja a királyfit, miszerint: ez evés-ivás, szeretkezés az orvosság minden búra és gondra.

A szereplők szinte tökéletesre mívelt mozgáskultúrája Alice Csonthová koreográfus jó munkáját dicséri.

"Egy jóindulatú megjegyzés mégis engedtessék meg. Az igaz, hogy a játék sajátos módon „teríti“ a poénokat, de zenei példával élve, nemcsak

az állandó pianissimo, de a szüntelen fortissimo is egyhangúnak tűnhet. És emiatt az előadások során' valószínűleg többször találkoznak majd elégedetlenkedéssel.

Kopúcs Tibor díszlete látványos, elegáns. Jelmezei mutatósak, a célnak megfelelően kiíejezőek, segítik a színészi játékot.

A szereplőkről a megadott sorrendben szólunk: Lengyel Ferenc Pétere a jól bevált „lengyeles“ rutinnal kidolgozott figura. Talán — a rendező részéről — nem ártott volna a királyi együgyűség mellett a zsarnok tulajdonságait is kihangsúlyozni. Mokos Attila Leonce-ja lélegzetelállító könnyedséggel indul. Minden gesztusa helyrerakott és természetes intelligenciáról tanúskodik. Ha beszédkultúrában is felzárkózik, az együttes egyik pillérévé válhat. Danyi Irén Léna hercegnője bájos, elhihető — ami a szövegmondást illeti, rá is a Mokosnak szánt jótanács érvényes. László Géza Valériája és Kövesdi Szabó Marika nevelőnője nemcsak küldetésében, de felszabadult, harsány és élvezetes Játékban is hasonlít egymásra. Bajcsi Lajos hoppmestere, Dudás Péter államtanácsosa és Érsek György bíborosa — a három „nagy lábon élő“ — egymást kiegészítő, telitalálatos figurák. Gombos Ilona iskolamestere hivatása magaslatán álló alakítás. A két „mítugrász“ rendőrkopó: Várady Béla ёз Pólós Árpád párosítása a szereposztás egyik legszerencsésebb ötlete volt. Az „ordító“ killalaki eltérés; az alacsony és a magas kontrasztja, ami az ő esetükben fennáll, eleve vígjátéki sikerrel kecsegtető tényező, de játékuk sem okoz csalódást. Kovács Ildikó Rosettája (fel-) kínálkozásában sem tolakodó, ezért szeretetre méltó figura, jól sikerült alakítás. Dér Líviát, a csillogás megtestesítőjét pedig látni kell! Produkciója, főleg férfiszemnek, élvezetet nyújtó alakítás. A nyomorgók: Bajcsi Bea, Horváth Erzsi és Szopták Zoltán, valamint Mícs Ildikó és Török István pantomimjátéka Jól illeszkedik az előadásba.

KOVÁCS JÓZSEF

(Bodnár Gábor felvételei)

*

4

V