Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-12-07 / 49. szám

1985. 'december 7. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Elvhű forradalmár volt Száztíz évvel ezelőtt, 1875. decem­ber 5-én Dobiinában született Herz Sándor, Keimarokban fárt középisko­lába, egyetemi tanulmányait Budapes­ten végezte, ahol fogorvosi diplomát szerzett. Városunkba, Losoncra (Luőe­­nec) 1902-ben költözött. Fogorvosként tevékenykedett a vasútnál (az Oszt­rák Magyar Monarchia idejében), a­­hol rövid időn belül kapcsolatot te­remtett a kibontakozóban levő mun­kásmozgalommal. Mint haladó értel­miségi, a munkásmozgalom egységesí­tésén fáradozott. A Magyar Szociál­demokrata Pártnak 1906-ban vált tag­jává, melynek később egyik vezére­gyénisége lett. A munkásság érdekeit védve, mind nagyob tekintélyre tett szert. Tudatában volt az elnyomott proletárok öntudatra ébresztése nagy jelentőségének, ezért a helyes irányú nevelést szorgalmazta, melyhez előa­dásaival 6 is hozzájárult. Több újságban jelentek meg cikkel, írásai. Célratörően harcolt a burzso­ázia ellen. Az első világháború kitörésekor tar­talékos tisztként az olasz frontra küldték, ahol megsebesült. Hazatéré­se előtt (1917-ben) gyógyulása közben megírja antiimperialista és háborúel­lenes könyvét „Embertenyésztés“ cím­mel, amelyet Budapesten a dtak ki. Az olasz frontról való hazatérése u­­tán (1918-ban) ismét hozzáfog a mun; kásság szervezéséhez, önálló fogászati rendelője a nincstelen proletárok ren­delkezésére állt. Lakásán pedig gyak­ran találkoztak a munkásvezetők, a haladó eszméket valló fiatalok kép­viselői. A nagy októberi szocialista forra­dalom pozitívan hatott a Losonci já­rás földmunkásaira, proletárjaira is, akik később Herz Sándort választják a városi képviselő-testületbe. Tanács­tagként harcol a szegénysorsúak szo­ciális helyzetének javításáért. A mun­kásság jogainak érvényesítése érde­kében többször is tüntetéseket, sztráj­kokat szervez. Ezért gyakran össze­ütközésbe kerül a csendőrséggel. 1919-ben a rend elleni izgatás vád­jával őt és 70 társát letartóztatják A hatóságok azonban a munkásság nyomására szabadon engedik A Magyar Tanácsköztársaság kiki­áltása után kapcsolatot teremt a Kom­munisták Magyarországi Pártja Köz­ponti Vezetőségével. A munkásság összejövetelein terjeszti a Tanácsköz­társaság kommunista eszméit. Árulás révén a rendőrség tudomást szerez a KMP-vel való együttműködéséről, s mint „bolsevista ügynököt“, 1919. március 29-én letartóztatják. Az Ha­vai fegyházban raboskodik. Onnét — ugyancsak a munkásság követelései révén, társaival együtt szabadlábra helyezik Amikor 1919-ben a Magyar Vörös Hadsereg alakulatai bevonulnak Lo­soncra. társaival együtt Direktóriu­mot alakit, melynek élére elnökként őt választják meg. Az MKP KB Salgó­tarjánba küldi, hogy ott szervezze a munkásokat, bányászokat az új pro­letárhatalom megvédésére... A Tanács­­köztársaság bukása után ismét Lo­soncra kerül vissza, ahol a cseh rend­őrség — kommunista tevékenysége miatt — nemsokára ismét letartóztat­ja. A bő-- önből megintcsak hűséges elvtársai követelésére engedik szaba­­dqn. Cjfent azon munkálkodik, bogy az „új társadalmi viszonyokat figye­lembe véve“ a munkásosztálynak le­gyen saját pártja. Újjászervezi a szo­ciáldemokrata pártot. Ennek alakuló taggyűlésén, 1919. októberében, a tag­ság Herz Sándort a párt elnökévé vá­lasztja. Vezetése alatt megerősödik a párt balszárnya. A Losonci járásban 1920-ban is több sztrájk robbant ki. Herz Sándor sze­mélyesen irányította a sztrájkokat. In­ternacionalista mivoltját mi sem bizo­nyítja jobban, mint az a tény is, hogy a krompachyi nagy munkássztrájk 1- dején (a korompaiak támogatására) nagy szolidaritási tüntetést szervezett. Ugyanilyen tüntetéseket és egyéb meg­mozdulásokat szervezett több alka­lommal is a fiatal szovjethatalom tá­mogatásira. Mint a szociáldemokrata párt bal­szárnyának vezetője, 1921. január 21- -én részt vesz Lubochiiában a CSKP szlovákiai alakuló konferenciáján. Még ugyanazon év májusában Prágá­ban, a CSKP egyeztető kongresszusán ő vezeti a losonci küldöttséget. Ha­zatérése után, társaival együtt Herz Sándor megalakítja a CSKP városi szervezetét (1921. május 25-én), a­­meiynek ő az első elnöke. Az ezt kö­vető években a Losonc környéki ipar­telepeken és községekben népszerű­síti a CSKP politikáját, s alapszerve­zeteket alakít. Losoncon — a CSKP támogatásával — megszervezi a Kom­munista Ifjúsági Szövetséget s annak területi bizottságát. E szövetség fela­data volt a munkásifjúság megnyerése a kommunista eszméknek. Az б nevé­hez, szervezőtevékenységéhez fűződik a CSKP losonci szekciójának a meg­alakítása. Herz Sándor elvtárs nagy szerepet játszott városunk munkástestnevelési szervezetének (FRTJ), valamint a mun­kásdalárda és a munkásszínjátszó csoport megalakításában. A szakszer­vezet tagjain kívül ezek a szervezetek voltak a kommunista párt egyre job­ban erősödő bázisai. Herz elvtárs tu­datában volt a kommunista, illetve munkássajtó jelentőségének. Az 6 kez­deményezésére 1921-ben a párt kia­datja a Népakarat című újságot, élé­re Herz Sándort nevezi ki, főszerkesz­tőnek. Az elvhfi kommunista, forradalmár rendszeresen szorgalmazta a Szovjet­unióval való szövetséget és barátsá­got, valamint az együttműködést. A különböző nemzetközi kommunista perek alkalmával, minden esetben felemelte szavát. Az üldözött kom­munisták támogatására tüntetéseket szervezett. Utasításokra sosem várt; tudta mindig, mi a kötelessége. Nagy műveltségű, humanista ember volt, ■ haladó szellemben nevelte a környe­zetében levőket, munkatársait. Neve, híre ismert volt nemcsak a Losonci járásban, hanem Szlovákia-szerte. sőt az államhatárokon túl is. Például az illegalitásba kényszerült MKP KB ta­mely Bécsben székelt), kérésére tár­saival együtt megszervezi a Nógrádi sz^imedence bányászainak illegális konferenciáját, amely egyúttal az ille­gális MKP KB ülése is volt, amelyen részt vett Kun Béla, Orosz Nándor, Révai József és mások, valamint Sal­gótarján és környéke kommunistái, bányászai. 1925-30 között, mint CSKP-alapító­­tag, szenátorként működött az akkori nemzetgyűlésben. A CSKP KB megbí­zatásából több Ízben is járt Moszk­vában. például 1927-ben részt vett a Kommunista Internacionálé ülésén. Ekkor vette át a Moszkvai Dinamó (most Sz. M. Kirov) üzem kommu­nistái által adományozott vörös zász­lót, melyet a losonci kommunisták kaptak példás és eredményes tevé­kenységükért. Aztán 1929-ben egy kéthónapos tanulmányúton szerez gazdag tapasztalatokat, melyeket ér­vényesít a párt szervezőmunkájában. A Szovjetunióból hazajövet hat év börtönbüntetés várt reája, de mint szenátornak mentelmi joga volt. Vi­szont 1930-ban már kevés remény volt az újbóli képviselővé választására, fgy azután (hogy a börtönbüntetést elkerülje), a CSKP KB és a Hl. Inter­nacionálé határozatával összhangban (még a képviselői mandátusa lejárta előtt) több társával együtt a Szovjet­unióba emigrált. Moszkvában telepe­dik le. ahol egy speciális egészség­ügyi kutatóintézetben orvosként dol­gozik. Amellett, hogy megtartotta CSKP-tagságát, tagja lett a Szovjetu­nió Kommunista Pártjának is. A Nem­zetközi Marxista Egyetemen mint elő­adó tevékenykedik a külföldi kommu­nisták között. Persze, Moszkvában tar­tózkodása idején is szoros kapcsola­tot tartott a losonci kommunistákkal. Losonc város méltóképpen őrzi az 1938. november 17-én a Szovjetunió­ban elhunyt Herz Sándor forradalmár emlékét. Születésének 85. évforduló­ján a városban utcát neveztek el ró­la. Ahol régen lakása volt, emléktáb­la jelzi: Itt lakott Losonc és környé­ke kimagasló egyénisége, munkásve­zére, a CSKP alapító tagja. Szellemi hagyatékát tovább ápolják az utódok. Születésének 110. évfordulója alkal­mából is méltóképpen adózunk emlé­kének. Elvhü. igazi forradalmár volt. Megalkuvás nélkül harcolt az új, em­berségesebb társadalomért, a munkás­­osztály végső győzelméért. • < Csák István Az Ipoly folyót kordába szorító töltésről Ipolybalog (Balog nad Iplom) határában messzire látni... A mezőőr becsülete A gyéren kandikáló vetés felé Jó­kora llbacsapat Indul. A tapasztalt, több telet megélt vezérgúnár azonban — nem árt az óvatossági — körbe­pillant még egyszer. Észre Is vehe­tett valamit, mert sebtében odagá­­glnt a mögötte megtorpant seregnek, mire azon melegében gyors futásnak ered a csoport. Néhány méternyi tál­palás után meg, szárnyra Is kel va­lahány. Tudfák főt: szégyen a futás, dm módfelett hasznos, ökelméék ezt néhányszor a saját bőrükön, tollú­kon tapasztalták már. — Nézd Bungyt, meglá­tott minket az öreg babos — mondja a gát tetején figyelő csősz hűséges kutyá­jának. — Hiába, ravasz egy jószágI Még a róka eszén ts túljárna talán... Aztán az ember a folyó felé figyel. De talán inkább csak a vizet nézi, segítőtár­sa közben a lábához tör­­leszkedik. Hej, nem ts olyan régen — mereng el élete eddigi alakulásán — a Duna hul­lámat fodroztak, csacsogtak a talpam alatt. Gyors számvetést végez: betöltötte a negyvenötödik esztendejét. Kitanulta a kő­­müvesszakmát, aztán hét évig mégis bányában dolgo­zott. A katonaidő letöltése után meg, amikor hazafelé jövet matrózzal hozta ősz­­sze a jósorsa, uszálykezelö lett belőle. Pedig mennyire mondták az Ismerősei: ne menj el, maradj Idehaza, még elrabolnak a kutyafejű tatárok. A brattslaval kikö­tőben Is ugratták л társat eleget. A vfzfdró ember, — duru­zsoltak a fülébe — mindig elegáns. Csak nyakkendőben léphetsz a jedélzetre. Azt viszont karvastag­­ságú horgonykötélből kell magadnak elkészíteni. Négy kemény esztendőn át napjai túlnyomó részét vízi alkalmatosságo­kon töltötte. Uszályával egész a Fe­kete-tengerig járt. Aztán belefáradt az utazgatásba. Hazaköltözött, megnősült, szülőfalu­jából Ipolykeszlről (Kosthy nad lp­­lom) Nagyfaluba (Velkd Vés nad lp- Tom) került. Házépítésbe fogott. Köz­ben lakáscsempézőként ismét útra kelt. Bejárta a fél országot. Végül ifjú felesége megelégelte a dolgot: „Elég volt a sók utazgatásból — állt eléje egyszer —, maradj velünk, a földműves-szövetkezetben biztos akad munka a számodra is.* Dénes János ráhallgatott a szép, kérlelő szóra. Az állattenyésztésben helyezkedett el, majd traktorosként dolgozott. Egy­szer aztán aratáskor, gabonaszállítás közben az egyik szécsénket (Se- Clankyj meredekebb domboldalon a jármüvével együtt felborult. Kórházba került, hónapokig nyom­ta az ágyat. Nyugdíjazták, azóta or­vost utasításra csak könnyebb mun­kát végezhet. Így lett mezőőr. Kora tavasztól a tél beálltáig a ha­tárt járja, telente pedig a közös konyháján fűt. „A csősz fegyvere az éberség!“ A szerző felvétele Ha levelet hajt a lucerna, zöldell a mező, akad dolga épp elég. Ami­kor raýacsípett valakit a szövetke­zett vagyon dézsmálásán, kérldlnt kezdte: ,jaj, Janikám, ha kitudódik a vétkem, szájára vesz a falu, oda a becsületem". — Előbb kelleit volna ilyesmin gondolkodnod — oktat gatta-ptrongat­­ta a kárvallottat —, hát az én becsü­letem semmi? A határcsősz, a mező­őr becsülete szerinted kevesebbet ér? A miénket vigyázom, őrzöm, engem nem lehet szép szóval lekenyereznl, pénzzel, portékával megvásárolni. Idővel persze maguktól is rájöttek erre az emberek. Amt igaz, az igaz, sokszor megpróbálták kijátszani az éberségét, figyelmét. Volt, aki verés beigérésével igyekezett jobb belátás­ra bírni. Nemegyszer életveszélyesen megfenyegették. Az egyik haragosa két részeges tvócimborát bérelt fel, hogy tanítsák móresre a makacs me­zőőrt. A borbarátok szőlőkaróval tá­madtak rá. Bizony, menekülésre kel­lett fognia a dolgot. Közben a kis szövetkezetből igazi nagygazdaság lett. Most már hét köz­ség rétéit, mezőit vigyázza másod­magával. Szabadszombatokon, vasárnapon­ként, pirosbetűs ünnepeken is a föl­deken barangol. Eá aztán ne mond­hassák a felettesei, hogy hanyagul végzi a dolgátI Hisz gyakorta járnak ellenőrizni őt. Lármás vadlibacsapat húz el a fe­jük fölött. Bungyt feddőleg megugat­ja a rikácsolva tovarepülö madara­kat. ,Jde zavarjátok a gazdámat, em­lékei között kutatt" Dénes János megslmogatfa az állat fejét. Nem ts tudja, mihez kezdene nélküle. Hiszen a tolvaj éjszaka in­dul vadászatra, nem hordhat hát ma­gánál lámpást, az eb az egyedüli tá­masza. Ha borzolja a szőrét, Óvatosab­ban kell mozdulni, valakt a közelben ólálkodik, rosszban sántikál. Az idén a kukoricát kellett a leg­jobban őrizni. De azért a hagymát, káposztát ts megdézsmálták volna a kertészet hídvégi (Ipelské Predmos­­stiej részlegén, ha nem vigyázzák. Emlékcserepeket rakosgat történe­tekké. A hagymaföldön parkoló piros Sko­da utasai is mennybe megrémültek, amikor rdfuk zörgették társával az ablakot. „Mi nem lopni főttünk, akár át is vizsgálhatják a kocsit — szabó­­dott az autó egyik utasa, az alig hu­szonéves fiatalember —, csak meg­álltunk a menyasszonyommal beszél­getni egy kicsit." Az elemlámpa fény­­csóvája a tűzpiros arcú leányra esett, Éjfél után fél kettőt mutatott az Óra... Volt, akt cselhez folyamodott. ,'A kertész mondta — ágált egy köpcös bácst —, hogy egy zsák hagymát el­vihetek“ — Azt már nem, bátyámI Hozzon előbb írást, Igazolást, aztán viheti a portékátI Vagy itt van ez a másik eset. Egy ember azzal heívenkedett a kocsmá­ban, hogy 6 biz az ilyen csősztől a fél szövetkezett vagyont hazalopja. De kifigyeltem, egyetlen éjszakán két ízben is raftacsíptem a tolvajldson. Azóta lám, hogy megcsendesedett, Előre köszöni Az a bizonyos hagymaorzó meg, miután észrevette a csőszt, futásnak eredt. Inkább áttalpalt a sekély vizű Ipolyon Magyarországra, mintsem hogy a csősz vizslató szeme elé ke­rüljön. Annyit figyelt csak meg Dé­nes János, hogy nő volt az Illető. A házuk építésébe 1975 őszén fo­gott, s a következő tavasszal mán tető alatt volt a takaros porta. A lá­nyok nőnek, akár a gomba. Teréz ki­lencéves, Katus meg tizennégy esz­tendős. Mostanság a szécsénket, kelenyel (Kleaňny), meg a nagy falusi határ van a gondfaira bízva. Ipolybalogon csak besegít. — Na, szolgám — simítja végig pa­rázsszemű kutyája hátát —, elég volt a merengésből, Induljunk tovább. Tu­dod — határoz hirtelenében —, jövő­re naplót vezetek, feljegyzem az ér­dekesebb eseteinket. Mordul az eb, biztosan azt feleli: ,„Ügy legyen, gazdikámľ Sötétedik. A mezőőr kerékpárjára ül, nekiindul az útnak. A kutya mel­lette poroszkál... Két felvétel es egyre szépülő Tardoskeddről ( Tvrdoiovce): az egyiken a bevésirlóküzpont, a másikon egy ntearésslet látható Fotó: t—kov-* 9 Zolczer László ?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents