Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-23 / 47. szám

1985. november 23. SZABAD FÖLDMŰVES Npm szükséges külön hangsúlyoz­nánk. hogy a belkereskedelmi üzlet­hálózatban milyen jelentős szerepet tölt be a különböző tejtermékekből való folyamatos ellátás. A CSKP KB 11. és az SZLKP KB ezt követő ülése nem véletlenül foglalkozott részletesen az alapvető élelmiszer-ipari termékek gyártásának és forgalmazásának kér­déskörével. A lakosság élelmezését biztosító ágazatok hosszú távú fej­lesztésének programtervezete kulcs­­fontosságú feladatként tárgyalja a tejipar továbbfejlesztését. Az ésszerű táplálkozás szempontjából is megha­tározó fontosságú, hogy miként tud­nak az ágazat képviselői megbirkózni az előttük álló valóban igényes fel­adatokkal. Az elmúlt évben a szlovákiai me­zőgazdasági üzemek a korábbi esz­tendő adataihoz viszonyitva több mint 73 millió liter tejjel termeltek töb­bet. Sokak számára bizonyára fur­csának tűnik, bogy ezzel ellentétben a tej és tejtermékek iránti piaci ke­reslet jelentős mértékben csökkent. Ebből következik, hogy a Tejipari Tröszt termelési-gazdasági egység képviselőinek az jelentette a legne­hezebb feladatot, hogy a gyártás üte­mét a lehető legrövidebb időn beiül a kereslethez tudják igazítani. Ter­mészetesen mindenekelőtt az üzletek­ben leginkább keresett termékekből igyekeztek a tervezettnél jóval töb­Korszerű fejőház bet készíteni a belkereskedelmi üz­lethálózat számára. Amint jozef Rosinen mérnöktől, a Tejipari Tröszt vezérigazgatóságának termelési és kereskedelmi igazgató­jától megtudtuk, a termelés tovább­fejlesztése, illetve korszerűsítése nél­külözhetetlen. mivel a rendelkezésre álló gépsorok jelenlegi műszaki szín­vonala nem teszi lehetővé az egyre fokozottabb igények maradéktalan kielégítését. Ezért olyan intézkezdések fogana­tosítására volt szükség, amelyek je­lentős mértékben elősegítették és elősegítik a gyártási eljárások kor­szerűsítését. Napjainkban már folya­matban van a legnagyobb tejipari üzemek rekonstrukciós munkálatai­nak elvégzése, a közeljövőben az ed­digieknél jóval nagyobb teljesítmé­nyű, a korszerű követelményeknek megfelelő gépsorok széles körű al­kalmazásával számolnak. A mííszaki­­-anyagi bázis felújítása minden bi­zonnyal jelentősen meggyorsítja az alapanyagok feldolgozását, az eddi­gieknél jóval szélesebb körű lehe­tőségeket biztosít a rugalasabb ter­mékszerkezet-váltáshoz. Különösen a tejipari szakemberek számára fontosak a tej- és tejtermék­fogyasztással kapcsolatos statisztikai adatok. Közismert, hogy a tejipari termékek vásárlását és fogyasztását illetően alaposan elmaradunk a kö­zép-európai szinttől. Még a cseh or­szágrészek, valamint Szlovákia ada­tait tekintve is számottevő különbsé­geket észlelhetünk, hiszen a CSSZK- ban az egy főre eső évi átlagos tej­fogyasztás 20 literrel több a szlová­kiai fogyasztásnál. A különböző tej­termékek átlagos fogyasztása terén még jelentősebb a különbség, mivel a cseh országrészben több mint 40 kilogrammal nagyobb évi fogyasztást könyvelhetnek el. Ezért az ágazat hosszú távú továbbfejlesztési terveze­te az átlagos fogyasztás jelentős mér­tékű növelését irányozza elő. Amint azt a fentiek során említet­tük, a mezőgazdasági üzemek a tej­termelés terén számottevő előreha­ladást értek el, s remélhetőleg a kö vetkező ötéves tervidőszakban sem lesz fennakadás a folyamatos alap­anyag-ellátásban. Az utóbbi években főleg a különböző sajtok és ízesített tejipari termékek gyártásához nél­külözhetetlen beruházások befejezé­sét helyezték előtérbe a tröszt veze­tői. Ennek ellenére az ágazatban használatos gépek és berendezések műszaki színvonalával nem lehetünk teljes mértékben elégedettek. Az okok felderítése során a szálak első­sorban a hazai élelmiszer-ipari gép­gyártás hiányosságaihoz vezetnek. A tejipari szakemberek már évekkel ko­­bábban hangsúlyozták a kooperáció elmélyítésének fontosságát, a gép­gyártó üzemek képviselői azonban nem sok hajlandóságot mutattak az együttműködés új formáinak kialakí­tása során. A műszaki fejlesztésben ezért számos esetben csak a külföldi gépsorok behozatala jelentett ideig­lenes megoldást. A tejiparban is olyannyira hangsú­lyozott minőségi színvonal emelése —a többi élelmiszer-ipari ágazathoz hasonlóan — szintén nem képzelhető el a szigorú műszaki követelmények­nek teljes mértékben megfelelő gép­sorok üzembe helyezése nélkül. A tő­kés országokból való importtal na­gyobb tételekben a jövőben nem szá­molhatunk, mivel ez népgazdasági szempontból óriási devizaköltségeket jelentene. Ezért nem marad más hátra: a ha­zai gépgyártás képviselőivel újra meg kell próbálni — a sikeres együttmű­ködés reményében — felélénkíteni a két ágazat közötti kooperációt. A csomagolástechnika színvonalát te­kintve a tejiparban is jelentősen le­maradtunk a fejlett ipari országok mögött. Amint azt Anton Suchánek mérnök, az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériumának igaz­gatója elmondta, számos esetben a korszerűtlen csomagolástechnika gá­tolja a folyamatos áruellátást. Az utóbbi időszakban főleg a sajtok, a savanyított tejtermékek és különböző édesített italok iránt mutatkozik fo­kozott piaci igény. Elsősorban a sokat bírált műanyag tégelyek folyamato­sabb gyártása segítené leküzdeni a túl gyakran felmerülő nehézségeket, de sajnos, ezen a téren sem hoztak jelentősebb sikereket a gyártóüze­mekkel folytatott üzleti megbeszélé­sek. Sikerként könyvelhető el viszont, hogy a Tejipari Tröszt két új — évi ezertonnás kapacitással működő — satjkészítő gépsort kezdett az idén üzemeltetni a bratislavai, illetve a kassai (Košice) üzemben. Remélhető­leg a közeljövőben több új korszerű berendezés segjti majd a technoló­giai eljárások meggyorsítását és a termékek minőségének javítását. A mennyiségi mutatók teljesítése ma már korántsem elégséges, s ez fokozottan érvényes az elkövetkező időszakra. Az ez irányú javulást szolgálja többek között a tcjfelvá­­sárlás során a közeljövőben érvény­be lépő új szabvány, amely lényege­sen megszigorítja a tej minőségét el­döntő eddigi kritériumokat, főleg a megengedett csíraszám tekintetében. Az új szabvány nemcsak a mezőgaz­dasági üzemek dolgozóinak, hanem a tejipari dolgozókkal szemben is az eddigieknél fokozottabb igényeket támaszt. Ezért a tröszt vezetősége olyan intézkedéseket hozott, amelyek megvalósítása szavatolja az eddigiek­nél hatékonyabb és jobb minőségű termékek gyártását. Ezenkívül a tej­ipar képviselői el szeretnék mélyí­teni a belkereskedelmi dolgozókkal való együttműködésüket, hogy ezál­tal is hozzájáruljanak a belkereske­delmi üzlethálózat tejtermékekkel va­ló folyamatosabb áruellátásához. Amint azt a Tejipari Tröszt vezér­igazgatója is hangsúlyozta, a minő­ségi ellenőrzés megszigorításával igyekeznek a sokszor jogos panaszo­kat mielőbb orvosolni. Nem szabad azonban azt sem figyelmen kívül hagyni, hogy az üzlethálózatba ke­rülő tejipari termékek minősége több tényező együttes függvénye. Ezért a mezőgazdasági üzemek, a tejipar, a szállítást végző szervezetek és nem utolsósorban a belkereskedelmi üz­lethálózat dolgozóinak az együttmű­ködését szükséges elsősorban javíta­ni. Bárdos Gyula A TENGERI HALÁSZAT FEJLESZTÉSE A Vietnami Szocialista Köztársaság tengeri halászatának legfontosabb feladata, hogy 1990-tg a jelenlegi 780 ezer tonnáról 1 millió tonnára növel­je a halak és további tengert állatok halászatát. Mindez lehetővé tenné, hogy az egy lakosra számított hal és és tengeri állatok évi fogyasztását 16 kilogrammra növeljék. Ezen igényes feladat teljesítésének rendelték alá az ágazat anyagi-műszaki bázisának fejlesztését és a szakemberképzést. A VSZK 3260 kilométer hosszúságban határos a tengerekkel, amelyek gaz­dagok halakban és további állatok­ban, főleg garnélákban. languszta­félékben, rövidfarkű rákokban és kö­zönséges tintahalakban, jelenleg eb­ben a népgazdasági ágazatban 250 ezer főt foglalkoztatnak. A tengeri halászat továbbfejlesztése abból a szempontból is igényes feladat, hogy a halászzsákmány 85 százalékát az egyéni halászok adják. A jövőben ezért számolnak a halászati szövet­kezetek hálózatának kiszélesítésével is. A halászzsákmány többsége hazat felhasználásra kerül, kisebb részét pedig exportálják, hogy ezáltal te­remtsék meg az ágazat továbbfejlesz­téséhez szükséges eszközöket. REKORDTERMÉS REPCÉBŐL Ä világ repcetermelése az 1985— 1986-os idényben (júliustól júniusig) 18,1 millió tonna lesz, ami rekord­­termésnek számít. Ebből további fel­dolgozásra 18,2 mii. tonna kerül, ami az előző év valóságához viszonyítva 9 százalékkal több. A feldolgozás el­sősorban a Kínai Népköztársaságban (21 százalékkal), Indiában (13 szá­zalékkal). továbbá Kanadában, Japán­ban és a szocialista közösség euró­pai országaiban növekszik. A repce­olaj termelése az 1^85/1986-os idény­ben előreláthatólag 500 ezer tonná­val — 6,5 millió tonnára növekszik. Ez mindenekelőtt annak köszönhető, hogy a termőterület 6.8 százalékkal 14,9 millió hektárra növekedett. A szocialista közösség országaiban és a Szovjetunióban előreláthatólag 1,9 millió tonna termést takarítanak be. A MÁSODLAGOS NYERSANYGOK HASZNOSÍTÁSA Ä szovjet népgazdaság tntenzifiká­­ciós programtervezete a másodlagos nyersanyagok nagyobb arányú hasz­nosításával is számol. A Szovjetunió­ban jelenleg minden harmadik tonna acélt, minden negyedik tonna papírt, minden ötödik tonna nem vastartal­mú fémet a másodlagos nyersanya­gokból állítják elő. A lehetőségek azonban ennél jóval nagyobbak. Csak az OSZSZSZK-ban évente mintegy 28 millió tonna ipari hulladék keletke­zik, amit csak részben hasznosíta­nak. A Szovjetunióban külön nagy üzemeket építenek a másodlagos nyersanyagok hasznosítására, ami maga után vonja a gyűjtés összpon­tosítását is. A másodlagos nyersanya­gok gyűjtése és hasznosítása azon­ban nemcsak gazdasági, hanem'öko­lógiai kérdés Is egyúttal. Ha például az acélt hulladékvasból állítják elő, a környezetre gyakorolt káros hatá­sokat a klasszikus előállítási mód­szerhez viszonyítva több mint 80 szá­zalékkal lehet csökkenteni. A jövő­ben az üzemek, vállalatok dolgozóit Is érdekeltté teszik a másodlagos nyersanyagok gyűjtésében. A másod­lagos nyersanyagok hasznosításán az állam háromszor nyerhet: jó forrásul szolgálnak a termelésnél, megtaka­rítják a természetes nyersanyagokat és védik a környezetet. A TEATERMELÉS NÖVELÉSE Az Azerbajdzsán SZSZK szubtropi­­kus éghajlatú körzetében hatalmas teaültetvényeket létesítenek. A múlt évben már 30 ezer tonna termést ta­karítottak be. A talajminta-elemzések eredményei és a kedvező éghajlati feltételek lehetővé teszik új teaültet­vények létesítését. Az elfogadott programtervezet értelmében az elkö­vetkező tíz évben az Azerbajdzsán SZSZK déli részén a teatermelést a tízszeresére növelik. A szakemberek szerint az azerbajdzsán! tea kitűnő ízű és jó gyógyhatású. A legkereset­tebb fajta az „.Azerbajdzsán aromá­ja“, amelyet a szubtroplkus éghajla­tú körzet középső részén termesz­tenek. GYENGÉBB SZŐLŐTERMÉS Ausztriában az idén a szőlőtermés alig haladja meg az előző évi ter­mésnek a felét, így csak 1,3 millió hektoliter bor termelésével számol-1 nak. Ez egyben az utóbbi huszonöt év leggyérebb termését jelentette. Ez a kedvezőtlen hír az ausztriai bor­termelők számára még örvendetes­nek is nevezhető, mert a korábbi borhamisítások következtében amúgy is problémáik voltak az értékesítés­sel, ráadásul nem tudtak értékesíteni négymillió hektoliter bort, ami a tá­rolókban található. Végül a kisebb termés a felvásárlási árak növekedé­sével is párosulhat. ' REKORDTERMÉS BÜZÄBÖL Ä szakemberek szerint az idei bú* za -és kukoricatermés világviszony­latban elért az 1,35 milliárd tonnát, ami ismét rekordtermésnek számit. A kukorica termését 836 millió (1984- ben 798 millió tonna volt), a búzáét 515 millió (1984-ben 521 millió tonna volt) tonnára becsülik. A búzaterme­lés az Egyesült Államokban várha­tóan eléri a 65,3. a Közös Piac orszá­gaiban a 68, a Szovjetunióban a 86, Kínában a 88, Kanadában a 21.6, Ausztráliában a 16,3, Argentínában pedig a 11,5 millió tonnát. Az előző év valóságához viszonyítva növeke­dés csak a Szovjetunióban, a Kínai Népköztársaságban és Kanadában ta­pasztalható. A szakemberek előrejel­zése szerint az Egyesült Államokban az idén 215 millió, a Szovjetunióban pedig 95 millió kukoricát takaríta* nak be. A LEGNAGYOBB BORSTERMELŐK A múlt évben a világ borstermelé­­se meghaladta a 115 ezer tonnát. A legnagyobb termelők közé India (35 ezer tonna), Indonézia (34 ezer t), Brazilia (15 ezer t) és a Maláj-fél­sziget (14 ezer 950 t) tartozik. A ma­láj bors hagyományos feldolgozója Singapore ban található, amely 70 szá­zalékban fekete-, 30 százalékban pe­dig fehérborsból tevődik össze. A' maláj borsot például 15 tengerentúli országba exportálják, köztük Japán­ba, Nagy-Britanniába, Ausztráliába, Belgiumba és Amerikába. CSÖKKENT A VILÄG SÖRTERMELÉSE A szakemberek előrejelzései sze­rint a múlt évben az előző év való­ságához viszonyítva 0,2 százalékkal — ,969,7 millió hektoliterre — csök­kent á világ sörtermelése. Az Egye­sült Államokban 225,5 millió (1,7 Vo­kal kevesebb), az NSZK-ban 92.6 mil­lió (2,5 %-kal kevesebb), Japánban pedig 47 millió hektolitert (5.3 ,%-kal kevesebb) termeltek. Ezzel szemben a Kínai Népköztársaságban 21,9 millió hektoliterről 36,9 millió hektoliterre növekedett a sörtermelés. (HÍZ) Takarékoskodjunk az ivóvízzel! Ha máshonnan nem, akkor a kalandregények­ből bizonyára mindenki tisztában van azzal, hogy a sivatagban egy kevés víznek az aranynál is na­gyobb az értéke. Többnyire abban sem kételke­dünk. hogy a víz szűkében lévő vidékeken az ivó­víznek nagyobb értéke van, mint az aranynak nevezett kőolajnak, amely manapság világviszony­latban olyan jelentős gazdasági szerepet játszik. Azt viszont már kevesebben tudják, hogy számos iparilag fejlett országban is a legnagyobb problé­mák közé tartozik az ivóvízellátás kérdésének mielőbbi megoldása. Egyes helyeken tartályokban, illetve üvegekben árusítják az ivóvizet — és nem is olcsón. Néhány tudós véleménye szerint — más okok­tól eltekinlve, amelyekre még kitérünk — ez fő­leg azzal magyarázható, hogy földgolyónk túlju­tott élete „delelöjén“, és lassan teret hódít a si­vatagos, aszályos, szikes terület, amely napjaink­ban a szárazföldnek mintegy egyharmadát teszi ki. Ez persze, nem azt jelenti, hogy nincs meg­felelő megoldás, hiszen a föld felszfnének kéthar­madát tengerek borítják, s ha ezt az óriási víz­mennyiséget megóvjuk a további szennyeződéstől, ekkor szükség esetén Ivóvízként ts hasznosítani tudjuk. Az Ivóvízzel kapcsolatos kérdések, problémák szinte az egész világ közvéleményét foglalkoztat­ják, így természetesen minket is. Annál is inkább, mivel hazánk vízben nem éppen a leggazdagabb ország, és ugyanakkor az íparfejlessztés, vala­mint a lakosság egyre nagyobb vízszükséglete kö­vetkeztében évről évre növekszik a vízfogyasztás, miközben jelentős folyamaink és vízforrásaink szennyezettsége. Ez utóbbival kapcsolatosan elég utalnunk arra, hogy a néhány évtizeddel ezelőtt tiszta Vág vagy Garam jelenleg már fürdésre szinte teljesen alkalmatlan. Rendkívül-nagy erőfeszítést igényel az is, hogy megmentsük a Csallóköz — Közép-Európában pá­ratlan — talajvízkészletét, amely a többi vidék ellátását ts hosszú távon megoldhatja. Ezért te­kinthető rendkívül fontosnak minden olyan intéz­kedés, melynek célja javítani a jelenlegi helyze­ten. Nem kevésbé fontos az sem, hogy az üzemek dolgozói és a lakosság egyaránt takarékoskodjék a vízzel. Azt, hogy mennyire értékes az ivóvíz, ékesen bizonyítja: mennyibe kerül egy olyan víz­forrás kialakitása. amely másodpercenként 100 liter vizet szolgáltat. Az ilyen vízforrá3 kialakí­tásának költségei meghaladják a 100 millió koro­nát. Ezzel kapcsolatban gondoljunk csak arra, hogy egy nagyobb városban hány hektoliter víz folyik el másodpercenként, sokszor szinte teljesen fölöslegesen. Ezért rendkívül időszerű feladat a vízfogyasztás ellenőrzése, mivel ezáltal is jelen­tős megtakarításokat érhetünk el. Az ésszerű vízgazdálkodás mindenkitől fegyel­mezett és gazdaságos hozzáállást, illetve növekvő felelősségtudatot igényel. Elgondolkoztató az is, hogy sok esetben közületek, de az egyének is mi­lyen nagymértékben szennyezik környezetünket, beleértve a vízforrásokat Is. A vízgazdálkodásban is korszerű szemlélet ki­alakítására van szükség. Ebben a folyamatban sokat tehetnek a Nemzeti Front társadalmi szer­vezetei, á népyművelési intézmények és a lakos­ság képviselői is. Ugyancsak fokozni kell az lskoJ Iák pedagógusai és a szülők részéről a környe­zetvédelmi nevelés hatékonyságát, mert csakis Ily módon érhetünk el a közeljövőben számottevő javulást ezen a téren. Szükség esetén bátran és következetesen kell alkalmazni a törvényes ren­delkezéseket azokkal szemben, akik számára kö-i zömhös az ivóvíz védelme. Tudatosítanunk szük­séges. hogy csakis közös összefogással léphetünk előbbre — s ez mindannyinnk érdeke. SVINGER ISTVÁN (Tóth József felvétele] Ä termékskála bővítéséért A sajt csomagolása (Archív felvétel)

Next

/
Thumbnails
Contents