Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-23 / 47. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1981 november 21 Szürkülő ünnepnapjaink Visszapillantás a XV. Szenei Molnár Albert Napok eseményeire Nem véletlenül soroljuk nemzetiségi kultúránk jeles eseményei közé a kiváló nyelvtudós és irodalmár emlékét felidéző, illetve munkássága előtt tisztelgő Szenei Molnár Albert Napokat. A mátynsföldi kisváros Csemadok-tagjai erkölcsi kötelességüknek érzik, hogy kellő alapossággal szervezzék meg az éppen soron levő évklubteremben, amely már számos rangos képzőművészeti tárlatnak volt a színhelye, ezúttal a Balogh György által vezetett szakkör tagjai munkáinak adott otthont. A sikeres bemutatóról — a későbbiek folyamán — lapunk hasábjain külön számolunk be. A tárlatnyitás után a Lúč Szállő különtermében került sor a Csemadok így a szervezők nem véletlenül sorolták az érsekújvári színjátszók és énekesek fellépését a rendezvénysorozat fő műsorszámai közé. Sajnos, az történt. amivel a szervezők sem számolhattak. Műszaki okokból ugyanis nem a tervezett helyszínen — a művelődési központban — került sor a műsor bemutatására, hanem a helyi Csehszlovák-Szovjet Barátság Állami Gazdaság városszéli, korszerűtlen épületében. így az érsekújváriak a megszokottnál jóval szerényebb számú nézőközönség előtt ideálisnak nem éppen mondható körülmények között léptek fel. Dicséretükre szolgál, hogy az említett kedvezőtlen körülmények ellenére színvonalas produkcióval gazdagították az idei rendezvénysorozat programját. Vasárnap, október 20-án délután mér a városi művelődési központ előadótermében került sor Bánffy György magyarországi előadóművész Érdes, ékes anyanyelvűnk című műsorára. Az ismert színész előadásában a régebbi korok íróinak, költőinek munkái mellett napjaink anyanyelvi témájú írásaiból is keresztmetszetet kapott a közönség. Érsekújvár történetéről, a vár török megszállás alóli felszabadulásáról és a helyi céhek kialakulásáról és szerepéről Major Ferenc tartott érdekes, vetítéssel egybekötött előadást. A csehszlovákiai magyar irodalom képviselőivel, Gál Sándorral és Soóky Lászlóval a legkisebbek mellett a gimnazisták, és este iró-olvasó találkozón a felnőttek is találkozhattak. Főleg a kicsikkel való találkozás mondható valóban sikeresnek. A gimnazisták számára tartott rendhagyó irodalomóra kapcsán el kell mondanunk, hogy azt még a legnagyobb jóindulattal sem nevezhetjük sikeresnek. A gimnazisták ki tudja mire alapozott fölényeskedései az irodalomoktatás hiányosságaira hívták fel — nem első alkalommal — a figyelmet. Jó volna, ha ezekre a negatív jelenségekre végre a tanárok is odafigyelnének. A gyönyörű napsütéses őszi délután Lehel Zsolt vezetésével megszervezett szenei séta résztvevői tüzetesebben mgismerkedhettek a város történelmi múltjával, érdekes épületeivel és szobraival. A nagy érdeklődésre való tekintettel a közeljövőben újabb séta, esetleg előadás megszervezését vállalták örömmel a Csemadok helyi szervezetének vezetőségi tagjai. Az egyhetes rendezvénysorozat zárómüsoraként az Ifjú Szívek énekeseinek és táncosainak műsorát tekinthették meg az érdeklődők. ^Bár az idei — sorrendben XV. — Szenei Molnár Albert Napok szervezőinek színvonalas, sokrétű műsort sikerült összeállítaniuk, mégis több ízben vegyes érzelmekkel, illetve benyomásokkal távoztunk az egyes előadásokról. Találóan fejezte ki az esti író-olvasó találkozón az első SZMA-napok egyik — akkor még szenei — szervezője, Gál Sándor: „Valahogyan szürkülnek, hétköznapiasodnak jeles ünnepnapjaink“. Bizonyára nem a külsőségekre gondolt... Bárdos Gyula Kalita Gábor (1) és Görföl Jenő (2) felvétele Vojtek László, a helyi szervezet elnöke, a háttérben a Napsugár vegyeskar tagjai folyam rendezvényeit. Ez alkalomból szép hagyománnyá vált, hogy a város és a környék magyar ajkú lakosai, diákjai a vendégekkel: előadókkal és szereplőkkel közösen tisztelegnek a XVII. századi szellemi élet meghatározó egyéniségének emléke előtt. Azok a lelkes szervezők, akiknek köszönhetően az elképzelés valóra válhatott, s az idén már 15. alkalommal kerülhetett sor az SZMA-napokra, tudatosították a kezdeményezés fontosságát. Tisztában voltak azzal, hogy múltismeretünk hiányosságait valamilyen módon pótolni szükséges. Sajnos, valóban nem ismerjük eléggé elődeink szellemi hagyatékát, s ezáltal mi magunk vagyunk szegényebbek. Tapasztalatból mondom, hogy még a bölcsészkar magyar szakos hallgatói is csak keveset hallanak, tudnuk meg az Európa-szerte elismert nyelvtudósról. Ezért ügy érzem, hogy nsm fölösleges szószaporítás, ha röviden vázoljuk Szenei Molnár Albert pályáját és munkásságát. Négyszáztíz évvel ezelőtt, 1574-ben született, s a leghíresebb külföldi egyeteraeken tanult, majd tanított. Az ő nevéhez fűződik az első teljes — a mondattant is részletesen tárgyaló — magyar nyelvtankönyv születése. Bölcseleti, nyelvészeti és vallási témájú munkái közül talán latin-görög-raagyar szótárát emelhetjük ki, amely több nemzedék tudósai számára valóban alapműnek számított. Zsoltárfordításaira nem véletlenül figyelt föl a müveit Európa. Bár több mint három évtizeden át külföldön tartózkodóit, hazai irodalomszervezői mukássága is számottevő. Kiterjedt levelezése folytán kapcsolatban állt kora tudósaival, s Így tanácsai nagymértékben hozzájárultak a hazai szellemi élet felemelkedéséhez. Ötvenkilenc éves korában, 1633-ban halt meg. A liázsnngárdi temetőben helyezték örök nyugalomra. Egy évvel ezelőtt a XIV. Szenei Molnár Albert Napokról írt beszámolónkat annak reményében fejeztük be, hogy a jubileumi rendezvénysorozat alkalmából sem teszik a szenciek lejjebb a mércét. Most tehát idézzük fel az idei eseményeket, s nézzük, mit sikerült az elképzelésekből valóra váltani. Miután az előző évfolyamok során főleg a város nagy szülöttjének életpályáját és munkásságát ismertető, értékelő előadások, szemináriumok voltak túlsúlyban, a szervezők döntése alapján az idén — az ismétlés elkerülendő — új módszerrel kísérleteztek. Ennek lényege, hogy egy-egy alkalommal valamelyik Csemadnk-szervezet tagjainak tevékenységéből kapjanak a rendezvénysorozat résztvevői valós képet. Az első alkalommal' a Csemadok Érsekújvári (Nové Zámky) Helyi Szervezete mutatkozott be. A sorrendet követve kezdjük az első nap eseményeivel. Október 18-án a városi művelődési központban Vojtek László, a helyi szervezet elnöke nyitotta meg a jubileumi XV. SZMA-napokat. A szenei Napsugár vegyeskar rövid műsorát követően Pénzes István bevezetőjével megnyílt az Érsekújvári Helyi Szervezet Képzőművészetet Kedvelők Klubjának kéthetes kiállítása. A Érsekújvári, illetve Szenei Helyi Szervezetének közös vezetőségi ülésére. A kezdeményezés elsődleges célja az volt, hogy a két szervezet vezetőségének képviselői részletesebben megismerkedjenek a különböző szakkörökben kifejtett tevékenységgel, bepillantást nyerjenek a sikerek kulisszati'kai-Major Ferenc ba. Az ötlet jónak bizonyult, s remélhetőleg a folytatás sem marad el és a két szervezet képviselői mielőbb kamatoztatni tudják az ily módon szerzett tapasztalatokat, ismereteket. A szenei közönség előtt nem ismeretlen az érsekújvári mííkedvelők eredménycs munkája. Előadásaikkal mindig nagy közönségsikert arattak, Gál Sándor és Soóky László Az együttes az október végi jubileumi fellépésen (Tokár József felvétele) A Rimavan jubileuma A Rimaszombati /Rimavská Sobota) Városi Művelődési Hifz Rimavan népi együttese 1970-ben alakult meg. A művelődési ház akkori igazgatója, Dušan Mantca, Ladislav Zákalický művészeti vezetővel közösen kezdtek hozzá az együttes tagjainak toborzásához a helybéli iskolákban, üzemekben és falvakban. Személyesen keresték jel azokat a fiatalokat, akik érdeklődést tanúsítottak a népművészet, a néptánc iránt. Igaz, kezdetben még nem voltak konkrét elképzeléseik, inkább közvéleménykutatás formájában, figyelmen kívül hagyva a színvonal és minőség szempontjait végezték az együttes építését. Később kidolgozták a próbák pontos ütemtervét, összeállították az együttes programját, meghatározták a küldetését. Céljuk a népművészet, a néptánc, a népdal, a népi muzsika irántl szeretet ápolása lett, hogy ezeken keresztül ismertessék meg a város és az egész járás lakosságát a néphagyományokkal, a gyönyörű gömöri folklór szépségeivel. Segíteni akartak a fiataloknak az együttes tagjainak szabadidejük hasznos eltöltésébe, a próbákon, az összpontosításokon és a fellépéseken keresztül. A megismerés és a művelődés mellett nagyban hozzájárultak a fiatalok testi fejlődéséhez, az egészséges optimizmushoz, amelyekhez az út legtöbbször nehéz gyakorlatok begyakorlásán, próbáin keresztül vezetett. Kezdetben nagyon sok fiatal jelentkezett az együttesbe, Ám a kezdeti lelkesedés és jellángolás egyeseknél rövid ideig tartott,1 s ezek gyorsan távoztak az együttesből. így azok maradtak meg, akik elkötelezték magukat a folklór mellett, s ők lettek az együttes sikereinek megalapozói. A távozók helyébe mindig jöttek újak, s ennek köszönhető az együttes folyamatos létezése. A csoport az elmúlt évek során Szlovákia számos vidékének folklórkincséből is bővítette repertoárját, de tevékenységét többnyire mindig Göműr népművészetének szentelte, annál is inkább, mivel nagy segítséget kaptak a Dubnice nad Váhom-i Vršatec népi együttes művészeti vezetőjétől, Mikulás Senko-tól\f Gömör szülöttétől. Az együttes szervezési vezetője Stefan Bálái, a művelődési ház igazgatója, művészeti vezetője Elena Hroncová, a járási népművelési központ i-> gazgatónője, helyettes művészeti vezetője Alena Dovalová és Ján Števko, az énekkar vezetője pedig Elena Pusztayová. A Rimavan mögött ma már fellépések százai állnak. Az együttes megalakulása óta minden évben az első helyen végzett a járási versenyekenj Fellépéseik közül említsük meg talán a legértékesebbeket: bemutatkoztak a város megalapítása 700. évfordulójának ünnepségein, a népművészeti együttesek martini seregszemléjén, a detvai Polianka ünnepségeken, a szlovák nemzeti felkelés 30. évfordulója ünnepségein Banská Bystricában, a népművészeti együttesek očovái fesztiválján, a gömöri folklór napján Bratislavában, a „Magunk — önmagunknak“ és a „Győzelmes út“ televíziós versenyeken; az NDK-ban, Berlin, Rostock, Glauchau, Bernburg, Erfurt voltak fellépéseik állomásai. Ezen kívül vendégszerepeitek Magyarországon ős Lengyelországban is. Az elmúlt tizenöt év krónikája a felsoroltakkal természetesen korántsem teljes, de ennyiből is láthatjuk, hogy az együttes nemcsak a Rimaszombati járás, de egész, Gömör népművészeté* nek, néptánc- és népdalkrónikájának méltó képviselője. Ezért nemcsak az együttesnek jár őszinte köszönet és elismerés, de az őket támogató járási párt- és állami szerveknek, sőt a lelkes közönségnek is: mindez együttesen eredményezi azt, hogy az együttes él, olyan jeltételek biztosítottak a számára, hogy eredményei évről évre szebbek. Köszöntjük a Rimaszombati Városi Művelődési Ház mellett működő Rimavan népi együttest 15. születésnapja alkalmából és kívánjuk, hogy az időközben változott körülmények között — átadták a város új művelődési otthonát —továbbra is méltón képviselje Gömörország kultúráját, itthon és külföldön is egyaránt. Hogy a csoport tagjainak is ez a szándékuk, erről meggyőződhettünk az évforduló tiszteletére rendezett gálajellépés során, az új művelődési házban, október végéni Torpis József AM a Mjelmi nevelés közügy Az Ipolyhalogi (Balog nad Iplom) Egységes Földműves-szövetkezetben nem frázis, hanem valóság, hogy a honvédelmi nevelés minden dolgozó elkötelezett ügye. Fényesen bizonyította ezt a közelmúltban megrendezett sport- és honvédelmi nap is. A gondosan előkészített versenypályán felsorakozott versenyzők előtt Bodonyi János agrármérnök, a szövetkezet elnöke beszélt a honvédelmi nevelés egyre növekvő jelentőségéről. Ezt követően Burls Antal és Molnár Barnabás ismertette a versenyfeladatokat és -szabályokat. Miután a Tátidéi László, id. és ifj. Bodzsár István, Molnár Barnabás. Belá József, Sógor József, Mics József és Molnár József összetételű bíráló bizottság még egyszer mindent ellenőrzött, nekivágott a pályának az első három versenyző, akiket tízpercenként követtek a további hármas csoportok. Az első feladat a célba történő gránátdqbás volt, amelyet célbalövés és „fertőzött területen“ gázálarcban való átkelés követett. Énnek az igényes résznek a teljesítése után a versenyzők előtt egészségügyi feladatok álltak: eisősegélynyújtásb'ól és sebesültszállításból vizsgáztak. A verseny befejező száma ismét gránátdobás volt, ezúttal távolságra. A versenyfeladatok legnagyobb részét terepfutás közben kellett teljesíteniük. a versenyzőknek. A természetes akadályokon át vezető pálya hoszsza 3 kilométert tett ki, s az egyes feladatok minőségi teljesítésén kívül természetesen az elért időeredményt is figyelembe vették. Igen örvendetes tény, hogy a meglehetősen fárasztó verseny valamennyi résztvevője helytállt. és becsülettel teljesítette a távot; ezzel is bizonyságot adtak felkészültségükről, rátermettségükről. A versenyszámok abszolválása után következtek az eredményhirdetés türelmetlenül várt percei. Eszerint a nők csapatversenyében a Lestyanszky Judit—Gyebnár Ildikó—Balík Piroska összetételű gárda végzett az első helyen, míg a férfiaknál Lestyanszky Viktor, Ferencz Sándor és Szalai József állhatott fel a dobogó legmagasabb fokára. A győzelmen kívül más tétje is volt ennek a honvédelmi versenynek: azt is eldönteni hivatott, hogy kik fogják képviselni az ípolybalogi szövetkezetét a járás mezőgazdasági üzemeinek jövőre megrendezésre kerülő versenyén. Erről az erőpróbáról egyébként eddig minden évben babérokkal tértek haza a szövetkezet versenyzői; minden feltétel adott hozzá, a látottak alapján, hogy ez legközelebb is így legyen. Ülés József t
