Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-23 / 47. szám
1985. november 23. SZABAD FÖLDMŰVES 7 csaknem tízezer — felégetett, lerombolt belorusz településnek, s a bennük elpusztult sok százezer embernek is .A komplexum harmadik egysége a Belorusszia területén a nácik által létesített 280 koncentrációs tábor emlékműve. A kegyhelyet eddig több mint 22 millió látogató tekintette meg.-f * + Falvak sírfai... Az emlékmű-komplexum második részébe érkeztünk. Virágoskert nagyságú, betonnal körülkerített, négyzet alakú parcellák végeláthatatlan sora. Mindegyikben egy-egy betonkocka a sírkő rajta egy név. Egy falunév: ez a földdarabka egy egész falu jelképes temetője. Olyané, amely Hatiny sorsára jutott. Az egyik közülük: Dremlevo. Tragédiája 1942. szeptember 11-én, hajnalban játszódott le. A fasiszta pribékek egy tágas udvarra terelték a Talu valamennyi lakosát — kétszáznyolcvanhat embert, köztük százhuszonnégy gyermeket. Kiéhezett, megvadított farkaskutyákat eresztettek közéjük, amelyek először az apró, védekezésre képtelen gyermekekre rontottak rá... Amikor a náci hóhérok elunták a szórakozást, magukhoz parancsolták a kutyákat, és megszólaltak a géppisztolyok... Az udvar talaját rövidesen megtépett, vérző holttestek tömege borította. Senki nem menekült meg ... Emléküket ma a sok száz parcella egyike őrzi a falvak hatinyi temetőjében. Megrázó sétánk utolsó állomása következik. Komor, fekete fal állja utunkat, a legnagyobb monolitikus tömb a komplexum egész területén: magassága három, hossza százötven méter. A Sztyena pamjatyi — az Emlékezés Fala. Szabályos távolságban kétszázhatvan alkóvszerű mélvedés sorakozik benne, mindkét oldalán. Kétszázhatvan koncentrációs tábort hoztak létre a nácik 1941 és 1944 között Belorussziában, s az itt elpusztult több mint egymillió ember emlékét őrzi az Emlékezés Fala. Megállunk a 6-os számot viselő alkóv előtt. Fölötte a táblán két, domború betűkből formált szó: MALIJ TROSZTYENYEC — 6500 EMBER. Borzadáilyal hallgatjuk kísérőnk szavait: ezt nem tehették emberek... A Minszktől 10 kilométerre levő kis falucskában ,.politikai“ foglyok számára létesített koncentrációs tábort a Gestapo. Tömegével hurcolták ide az embereket, akiknek, a hevenyészett fabarakok elkészültéig a szabad ég alatt kellett aludniuk, tizenöt-húsz fokos fagyban ... Naponta tucatszám lőtték agyon őket, a maguk ásta tömegsír szélén, bulldózer tolta rájuk a földet és taposta le lánctalpaival. Sokszor úgy ment rá a gép a sírra, hogy még mozgott a föld a csupán megsebesített, elevenen eltemetett emberek fölött... 1943 őszén, amikor a Vörös Hadsereg már benyomult Belorusszia területére, a fasiszták el akarták tüntetni rératetteik nyomait. Felnyitották a tömegsírokat, és a holttesteket teherautón szállították Minszk kohóüzemének kemencéibe. Ezt a munkát a még élő foglyokkal végeztették, akiket minden szállítmány után a kohó udvarán lőttek agyon ... Nem maradt azonban idejük rá, hogy borzalmas cselekedeteik nyomát végleg eltüntessék. Menekülniük kellett: a benyomuló szovjet katonák nyitott, feltúrt, oszlófélben lévő hullákkal teli tömegsírokat találtak ... ♦ * + Mély csendben lépegetünk visszafelé a betonkockákkal kirakott járdán. Elmarad mellettünk a falu egykori szélső házának helyén álló kis obeliszk is, már csak a fűben tarkálló vadvirágok kísérnek bennünket. A tájat újra a nyárba forduló tavasz veszi birtokába; csak a hátunk mögött halljuk még sokáig a huszonhat harang egybeolvadó, dallamos kondulását. Vass Gyula A Megtörhetetlen lorusz építészek csoportja készítette, s építésébe a köztársaság számos üzeme, intézménye bekapcsolódott. Három és fél évi munka után, 1989. július 5-én, Belorusszia felszabadításának 25. évfordulóján nyitotta meg kapuit ez az egyedülálló emlékmú-együtes, amelyet tulajdonképpen kegyhelynek is nevezhetnénk. Nemcsak az elpuszított kis falunak állítottak itt örök emléket, de valamennyi — ■ > Az emléktáblák, * az elpusztított települések neveivel Alacsony betonkerítéssel körülvett kis udvar előtt állunk meg. Közepén karcsú botonoszlop áll. oldalán fekete márványtáblával, a csúcsán kis haranggal. A táblán tizenegy név: itt élt a jaszkavics család, apa. anya és kilenc gyermekük. Egyikük volt Anton, aki megmenekült. Huszonhat ugyanilyen kis udvart látunk, elszórva az egykori falu helyén zöldellő hatalmas réten, csak a márványtáblákra vésett nevek mások. A felégetett házak helyét Jelzik ezek a téglalap alakú kis udvarok. Félpercenként egy elektromos impulzus nyomán pontosan egyszerre kondul meg a huszonhat harang, s a különböző távolságból jövő hangok egyetlen, hosszan zengő akkorddá olvadnak össze a rét fölött. ♦ * + Ezerkllencszázhatvanhat januárjában született meg a határozat, miszerint a felperzselt belorusz falvak egyike, Hatiny helyén emlékműkomplexum létesül. Terveit neves be-A kegyelet virága... 4 (A szerző felvételei) S S2Ž............ Minszk és Vítyebszk között csaknem végig zöltiellö erdők, ligetek szegélyezik a nyílegyenesen futó autöutat. Május végén már Belorussziában is lassan nyárba fordul a tavasz: az autóbusz nyitott ablakain beáramló levegő a természet ezer illatát hozza magával. Szikrázó napfényben fürdik a táj. Az idilli hangulat bennünket is hatalmába kerít, pedig tudjuk: megrázó élmény vár ránk. Az ötvenneayedik kilométernél letérünk a széles, négysávos műútról. Nyírfaligetek között kanyaraó. kés kesny úton haladunk tovább: az autóbusz belsejében önkéntelenül megilletődött csend váltja fel az élénk beszélgetést. Fehér márványból faragott kilométerköveket hagyunk magunk mögött, melyeken egyre fogynak a számok: négy-három kettő ... A hatalmas, masszív köbetükből formált szó mégis olyan váratlanul jelenik meg előttünk, hogy szinte felkiáltunk a meglepetéstől. Hatiny. ♦ * + roskadt, és a fasiszták halottnak hitték ... Hasonló módon sikerült kimenekülnie a lángoló tömegsírból joszif Kaminszkij kovácsmesternek. A falut körülvevő erdőben töltötte a szörnyű órákat, s este, visszatérve a tragédia színhelyére, az üszkös romok között megtalálta a fia össszeégett holttestét... A halálsikolyok elcsendesedtével némaság ülte meg a tálat. Csupán a tragédia néma tanúi, a felperzselt házak ilszküs csonkjai meredtek kormos felkiáltójelként az égnek. Ismét eltűnt egy falu — ki tudja, már hányadik? — Belorusszia térképéről. + * + Széles, kikövezett járdán lépdelünk: szegélyei hegyesszögben futnak össze a távolban, egy fűzfacsoport tövében. Odaérve alacsony, zömök kőtömbre vésett felirat adfa tudtunkra: itt kezdődött az egykori falu. A járda kettéágazik: keskenyebb ága hatalmas, fekete márványhasábnál ér véget, mely az első pillantásra lefelé fordított, óriási nyitott könyvet juttat az ember eszébe. Hamarosan megtudjuk, hogy mégsem könyvet jelképez. Tetőt. Az egykori csűr tetejét. Itt, ezen a helven lelte a halálát a lángok között Hatiny száznegyvenkilenc lakója. A most fehér márvánnyal kikövezett járda az utolsó útjuk volt annakidején. A komor, fekete márványtömb oldalán felirat. Mindössze két mondat: „Halljátok sikolyainkat! A szívetekkel halljátok!...“ Odébb: a tömegsír. Kertnyi nagyságú. szabályos zöld négyszög: leginkább talán gondozott pázsitra hasonlít. Sírköve két hatalmas márványfal, rajtuk fekete betűkkel az itt nyugvók üzenete: „Szerettük az életet. hazánkat, szerettük az embereket. Elevenen égtünk el a lángok között. Kik err^ jártok, álljatok meg itt! Hajtsátok le fejeteket! Egy percig némán emlékezzetek ránk!...“ Továbbmegviink, az egész rét fölött domináló, óriási szobor felé. Szögletesen, durván megformált bronz férfialak, márványtalapzatán egyetlen szó: A Megtörhetetlen. Teste meggyötört, de szálegyenes, vállai, amelyek a háború egész súlyát viselték. megroppanthatatlannak tűnnek. Karjaiban halálra kínzott fiát tartja, arcáról, ajkáról, szeméből izzón sugárzik az átok: FASIZMUS, LÉGY ŐRÜKRE ATKOZOTT! Lábainál a fekete márvá^ytalapzatot virágcsokrok százszínű szőnyege borítja. No A cikk a k's belorusz falu tragédiáját írta le, megrázóan drámai szavakkal. Igaz, maga a puszta valóság volt a megrázó. drámai... Március huszonkettedikének éjszakáján speciálisan kiképzett nénjet hóhérosztagok kerítették be a falut. Gyűrűjükön senki át nem juthatott... Hajnalban berontottak a házakba, kirángatták az ágyaikból az embereket, nőket, gyerekeket, öregeket egyaránt, és beterelték őket egy, a falu közepén álló hatalmas csűrbe. Miután ajtaját bezárták és gerendákkal eltör- A „Falvak temetője“ leszólták, a faépületet szalmával rakták körül. Oda- nyolc testvére égett szénné a csűrbent százötvenkét ember szorongott, ben. О maga egy lángoló deszkát kiköztük hetvenöt gyermek, akik sem feszítve jutott ki. Menekülés közben mit nem értettek, csak azt tudták, golyót kapott mindkét lábába: összer............ • ' .....о • • ...••••• - ■ - ■ ■ И«ЙЩМШ hogy hideg van, álmosak és fáznak... Közben vastag sugarakban ömlött a benzin a szalmára és a deszkafalakra, és hamarosan kormos lángnyelvek csaptak az ég .felé... A csűr, a falu több házával együttt csakhamar óriási fáklyává változott, és belsejében, velőtrázó sikolyok közepette másfélszáz ember égett meg elevenen... Hárman menekültek meg, a csodával határos módon. Köztük két gyermek: a hétéves Viktor és a kilencéves Anton. A kis Vityát az édesanyja ragadta fel és tört ki vele a lángok közül. Nem jutott messzire: géppisztolysorozattól találva rogyott a földre... A kisfiú, a rémülettől szinte eszméletlenül, órákig feküdt édesanyja holtteste alatt, aki a saját testével óvta őt meg a golyóktól... Anton Paranovszkijnak apja, anyja és Ezerkilencszdzneqyvenegy nyarán Belorusszia teljes egészében fasiszta megszállás alá került. Hitler „Kelet“ fedőnevű tervében benne volt a fasizmus minden embertelensége: az általa alacsonyabb rendűnek kikiáltott népnek nincs joga az éleihez. A nácik terve a belorusz néppel ennek az ördögi eszmének a jegyében fogant: a lakosság háromnegyed részét kiirtani, egynegyed részét pedig az állati sorssal egyenlő szintű rabszolansáaba taszítani. A hóhérok alaposságával és módszerességével láttak hozzá a megvalósításhoz. Pémurgimuk három esztendeje alatt 200 belorusz várost romboltak le és 4200 falut tettek a földdel eauenlővé. Es megöltek 2 millió 200 ezer embert. Kétmillió-kétszázezer nőt, férfit, öreaet, gyereket... Az elnusztfintt, felégetett falvak egyike volt Hatiny. Ez*?rfcfT*»nc«:74zпеяугепЪбгот ánrilis ötödikén Poinmsszla neue a döbbenettől elszórni« torokkal olvashatta a kommunista párt lapiában. a Tenlnvec ben a komor, fekete betűs címet: „Nem feledlek — megbosszuljak!“ «