Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-16 / 46. szám
12 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 18. Akiktől tanulni lehet A Znojmói Járás mezőgazdasági üzemeinek többsége gyümölcs- és szőlőtermesztéséről hírneves. Ebből a práöei Béke Egységes Földműves-szövetkezet sem kivétel, hiszen termőhelyi adottságai szinte erre a tevékenységre rendeltetnek. Am amiben mégis eltérnek a többi mezőgazdasági üzemtől, s amivel az utóbbi évek során felhívták magukra a figyelmet, az a gyors ütemű fejlődés, amely gyökeres változást hozott a szövetkezet gazdasági életében. Olyan méretű változást, hogy a néhány évvel ezelőtt még közepes, sőt, egyes ágazatok tekintetében elmaradt szövetkezet, ma a járás élenjárói közé zárkózott fel. A sikerhez bonyolult, kacskaringós út vezetett, nehéz lenne részletezni, tömören fogalmazva azonban a sikert a korszerű technológiák s az ésszerű munkamódszerek alkalmazása, a megfontolt szerkezeti változások, a hatékonyságra és a minőségre való törekvés jellemezte. LEMARADOZÖKBÖL ÉLENJÄRÔK Ne maradjunk azonban csupán az állítások mellett, s hadd hozzunk fel legalább néhány példát a szövetkezet eredményeinek felfelé íveléséről. Még néhány évvel ezelőtt a 4400 hektár mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezet a járás gabonatermelőinek a listáján az ötödik-hatodik helyen helyezkedett el, az idén viszont 6,65 tonnás hektárhozammal az első helyre került. Pedig a gabonaféléket 1700 hektáron termesztik, ami nem csekély terület. A múltban a gazdaságnak komoly gondot okozott a takarmányalap biztosítása. Mára ezt a kérdést is megoldották. Elsősorban kétszáz hektárra növelték a lucerna vetésterületét és a vetésforgóba besorolták a takarmányhüvelyesek termesztését. A takarmánykészletet jól kiegészíti a 300 hektárnyi silókukorica, valamint a 450 hektáron termesztett cukorrépa melléktermékei. A takarmányok be•gyűjtésében és tartósításában a legkorszerűbb tehnolőgiák bevezetésével próbálkoznak. A lóbab begyűjtésében már tavaly eredményesen alkalmazták a GPS-múdszert. lényege az, hogy 5—10 nappal a hagyományos módon történő betakarítás előtt speciális szecskázógépekkel az egész növényzetet betakarítják, majd fekete fóliával kibélelt silókban tárolják. Az ezzel a módszerrel tartósított takarmánynak legalább 20 százalékkal nagyobb a tápanyagtartalma a hagyományossal szemben. Az idén a silókukorica egy részét is GPS-módszerrel takarították be. A hatékonyság szem előtt tartása a növénytermesztés minden területén megnyilvánul. Egyebek között a terület 60 százalékán a cseppfolyós műtrágyázást alkalmazzák. A jövedelmezőség növelése érdekében pedig a vetőmagtermelés bővítését szorgalmazzák, főleg a búza, az árpa, a lucerna és a bab termesztésében. A legmélyrehatóbb változások azonban a tehenészetben mentek végbe. ahol hosszú éveken át az elmaradottság uralkodott. A gyökeres változásról mi sem tanúskodik jobban, mint az a tény, hogy rövid három év alatt az egyedenkénti évi tejtermelést az 1100 darabos tehénállománynál 2500 literről 4500 literre növelték, jóval meghaladva a többi gazdaság tejtermelési átlagát, amely egyetlen esetben sem lépi túl a négyezer litert. A tejtermelés növelésére irányuló intézkedések közül a legfontosabb a takarmányozási szakágazat létrehozása, egy saját laboratórium felépítése és berendezése a takarná nyok beltartalmi értékének az elem zésére, az állattartó telepek gépest tése, a termelékenységet szolgáló ke resztezés, az állatgondozók munká jának a Javítása, valamint a tehené szett farmok átszervezése volt. A leg jobban tejelő teheneket egy telepre összpontosították, ahol ma már elérik az egyedenkénti évi 5500 literes fejési átlagot. ÉRTÉKESÍTÉSI GONDOK NÉLKÜL Ä gazdaság egyik legmunkaigényesebb, de egyben a legjövedelmezőbb ágazata a gyümölcstermesztés. A 324 hektárnyi kiterjedésű gyümölcsös több mint kétharmadán almát és kajszibarackot termesztenek. Kisebb területet foglalnak el a sárgabarack és a meggyültetvények. Ezenkívül termesztenek még cseresznyét, szilvát és ringlót. Az idei kemény tél számottevő károkat okozott a gyümölcsültetvényekben. Egyedül az alma termése váltotta be a hozzá fűzött reményeket, és a tervezett 210 tonnával szemben hozzávetőlegesen háromszáz tonnát szüreteltek. Emiímindössze 50 tonnát tett ki az idei termés, holott még átlagos évjáratokban is 800—1000 tonna szőlőt szüreteltek, elérve a 80—90 tonnás hektáronkénti átlagot. Amíg más gazdaságokban a gyenge termésnél jóval nagyobb gondokat okoz a bő termés, a már jól is- , mert értékesítési nehézségek miatt, a práčei szövetkezetben sikerült ezt a kérdést eredményesen megoldani. Melléküzemági tevékenységük keretében ugyanis egyebek között kereskedelmi tevékenységet is folytatnak, saját zöldségbolthálózatuk révén jelenleg nyolc üzletükben értékesítik a gyümölcsöt és a zöldségellátásről is gondoskodnak. Ugyan a szövetkezet üt hektárnyi zöldségterülete csupán az üzemi konyha szükségleteit elégíti ki, az üzletek ellátását a szövetkezeti tagok háztáji termeléséből biztosítják úgy, hogy szerződéses alapon felvásárolják tőlük a zöldségféléket. Elsősorban a primőrzöldség termelését szorgalmazzák. Azon elv által vezérelve, hogy semmi se vesszen kárba, ami megterem, a nem standard gyümölcsből szörpöket készítenek. Azonban a gyümölcs egyéb hasznosítási módjával is foglalkoznak, például a gyümölcs szári-' fásával, valamint az almapezsgő gyártásával. Említést érdemel, hogy a melléküzemági termelés keretében a gyümölcs szállítására alkalmas palettákat és nagy kapacitású konténereket gyártanak. Jelentős hasznot hoz az ásványi keveréktakarmányok készítése is. A melléküzemági termelés számottevő bevételét az őstermelés fejlesztésére fordítják. Csakis így fejleszthették ki a számítógépes központot, a fejlesztési részleget, ebből fedezhették a laboratórium létrehoA szövetkezet székháza előtt Is gyakran tartanak gépbemutatót Fotó: —klmtést érdemel, hogy a korszerű telepítésű almaültetvényben a legkiválóbb téli almafajtákat termesztik. A nyári fajták a választék mindössze 5 százalékát teszik ki. A legújabb termelési módszereket és fajtákat saját kísérleteikben próbálják ki. A gyümölcsös jelentős részét öntözik. A tápanyagpótlást és a növényvédelmet az egyes fajták igényei szerint végzik. A kajszi- és a sárgabarack ültetvényekben Jelentősek voltak a fagykárok. Kajszibarackból a tervezett 640 tonnával szemben mindössze. 140 tonnát, a sárgabarack tervezett termésének pedig csupán a 38 százalékát szüretelhették. Ezt a számottevő veszteséget legalább részben ellensúlyozta a meggy jó termése. Az erős fagyok azonban a legnagyobb károkat a szőlőültetvényben okozták. A 120 hektárnyi területről zását, valamint egy korszerű gabonaszárító és tisztító felépítését. Ilyen termelési feltételek mellett érthető, hogy a szövetkezet szilárd gazdasági helyzetére a jövedelmezőség és a magasfokú munkatermelékenység a jellemző. A teljesítmények értéke tavaly elérte a 205 millió koronát, a tiszta nyereség pedig meghaladta a 25 milliót. Ilyen méretű termelésnél nemcsak a gazdaság, de a szövetkezet tagsága is megtalálja számítását, hiszen egy dolgozó átlagbére 2900 korona. Nem beszélve arról, hogy egy ilyen gazdasági háttér magas színvonalú szociális gondoskodás biztosítását teszi lehetővé. Egyszóval jól jár a társadalom, a gazdaság és a termelési javakat előállító egyén is. KLAMARCSIK MÄRIÄ A takarmányai^ helyes értelmezése Ä takarmányalap' biztosítása egyik előfeltétele annak, hogy jó eredményeket érjünk el az állattenyésztésben. A takarmányfélék — főleg a tümegtakarmányok — előállításának feltételeit a mezőgazdasági termelésben a termőföld határozza meg, amelynek nagyságát, területét gyakorlatilag nem bővíthetjük, ezért olyan intézkedések szükségesek, melyek által az egységnyi területről a legnagyobb mennyiségű és a legjobb minőségű takarmányt biztosíthatjuk. A takarmányalap megteremtése az állattenyésztés számára komoly feladat, hiszen a takarmányok beltartalmi értéke, a takarmányok gazdaságos felhasználása, az állatok szakszerű takarmányozása révén biztosítható az állatok termelőképessége, s természetesen a beruházási költségek gyors megtérülése is. melyek tetemes öszszeget tesznek ki a mezőgazdasági üzemekben. Milyen takarmányféléket etessünk tehát? — tesszük fel gyakran önkéntelenül a kérdést. Papírt és ceruzát kell elővenni, s kalkulálni a takarmányadagokat, olyan összetételben, hogy a fehérjetartalom és a keményítőérték között egyensúly legyen. A mezőgazdasági üzemekben a takarmányfélék begyűjtése Jóformán az egész év folyamán történik, kezdve a lucerna és a keverékek betakarításával, s ősszel pedig a silókukoricával, a nyári keverékkel és a belterjes fűfélékkel bezárva a kört. A szilázsolásnál ügyelni kell arrra, hogy a növényt megfelelő érettségi fokon takarítsuk be. és az optimális szárazanyag-tartalom mellett maximális mennyiségű tápanyaggal rendelkező takarmányt tároljunk. A takarmánynövények vetésterületének meghatározása általában a többi gazdasági növény termőterületének betervezése után történik, eleget téve így a társadalmi elvárásoknak nemcsak az állattenyésztésben, hanem a növénytermesztés területén is. A takarmányfélék vetési területének meghatározásakor — amikor a termőföld a döntő tényező — figyelembe kell venni azt, hogy egy hektárról mennyi fehérje- és keményitőértéket állítunk elő, a másik oldalon viszont figyelembe kell venni azt, hogy az adott tápértékből mennyi szükséges a hús-, a tojás- és a tejtermeléshez. Ugyanis nem mindegy, hogy baromfi-, sertés- vagy marhahúst termelünk egy bizonyos takarmány tápértékének felhasználásával. A mezőgazdasági üzemeknek foglalkozni kell azon kérdések boncolgatásával is, hogy melyik termelési ágazatra szakosodjanak, amely kifizetődőbb lenne számukra, de a népgazdasági igényeknek is megfelelne. Környékünkön főleg a sertés- és a baromfihús fogyasztása kerül előtérbe a marhahúsfogyasztással szemben. Az egyik oldalról vizsgálva a helyzetet megállapíthatjuk, hogy egy kiló sertés- illet* ve baromfihús előállításához kisebb termőföld szükséges, mint egy kiló marhahús előállításához. De ugyanakkor figyelembe keli venni egy másik tényt is, 'mégpedig azt, hogy a marhahústermelés ugyan több termőföldet igényel, de a mai korszerű gazdálkodás feltételei mellett ez az állatállomány másodvetésekből, valamint élelmiszeripari melléktermékekből is eltartható. Nem beszélve arról, hogy az erőtakarmányszükséglet bizonyos mértékben tömegtakarmányokkal is jól pótolható. Nagyon jó feltételek vannak a’ másodnövények termesztésére, főleg olyan területeken, ahol beépített öntözőberendezések működnek, s így a másodvetés fejlődését nem gátolhatja a száraz időjárás sem, sőt a kellőképpen irányított és szervezett öntözés segítségével nagyon jó hektárhozamok érhetők el. A növény szinte megduplázhatja a hektárhozamot, ha a vetőterület kiválasztásánál szem előtt tartjuk azt, hogy olyan fajokat, illetve fajtát vessünk az öntözhető területekre, amely a vizet jől bírja, és ezt a hozammal meéhálálja. Itt meg kell említeni, hogy a hektárhozamot ne csak mennyiségileg, tehát tonnában kifejezve figyeljük — habár ez lenne a legegyszerűbb —. hanem a tápanyag mennyisége és minősége szerint Is. Rendszerint ennek a tényezőnek a fontosságáról keveset beszélünk. Példának okáért felhozom itt két termény tápanyagmennyiségének összehasonlítását. Figyeljük meg, hogy egy kiló kukorica és egy kiló silókukorica között milyen a tápanyagarány. Figyelembe kell venni a költségeket is, tehát összehasonlítani a költségek arányát a szilázsolás, valamint a szemes kukorica betakarítási folyamata között. Ezen összehasonlítások nyomán kiderül, hogyha hasonló mennyiségű keményttőértéket akarunk elérni az emlitett két terménynél, akkor a silókukorica esetében 8—lü-szer nagyobb hektárhozam elérései szükséges. Vagyis a 6—7 tonnás szemes kukorica hozamának 50— 70 tonnás silúkukoricahozam felel meg, ha azonos értékű tápanyagmennyiséget akarunk elérni. A termelés alapja a tervezés. Év vége felé közeledve fontos, hogy a jövő évi tervek kidolgozásával foglalkozzunk. Most, amikor a 7. ötéves tervidőszakot zárjuk, nemcsak egy évre kell pontos számvetés alapján felállítani terveinket. hanem az egész 8. ötéves terv időszakára is. A termelés növelése érdekében használjuk fel a legújabb ismereteket, tapasztalatokat, mind a növénytermesztés, mind az állattenyésztés szakaszán, hogy minél olcsóbban és minél többet tudjunk termelni, s ezáltal gazdaságilag még jobban stabilizálódni. Brányik Károly agrármérnök, az Alsópéterl (Dolný Peter) Efsz elnöke A Kelet - szlovákiai síkság öntözéses gazdálkodásának kérdései Ä Kelet-szlovákiai síkság öntözése lehetőségeinek ésszerű kihasználása. valamint az öntözőberendezések további bővítése megköveteli azon kutatások folytatását, amelyek az öntözőgazdálkodási rendszerek irányításával és az öntözött kötött talajok művelésével függnek össze. A hazai és külföldi kísérleti eredményeik egyértelműen azt igazolták, hogy az agrotechnikai intézkedések egyes tényezöl, mint például a tápanyagpótlás, a talajművelés, 'a biológiai anyag, a növényzet sűrűsége stb. bizonyos mértékben befolyásolják az öntözési rendszereket is. Ezzel a témakörrel kapcsolatos eddigi ismereteink nem kielégítöek. Ezért a 8. ötéves tervidőszakban szükséges lesz ezekkel a kérdésekkel behatóbban foglalkozni. A Kelet-szlovákiai síkság öntözőgazdálkodásával kapcsolatban azonban már eddig Is bizonyos pozitív eredményeket értünk el. Bebizonyosodott, hogy a síkság bonyolult termőhelyi adottságai között ts optimális agrotechnika alkalmazásával az egyes növénykultúrák hektárhozamai az öntözés hatására növekedtek. A Tőketerebesi (Trebišov) járásban a gabonafélék hektárhnzamai 10—19 százalékkal, a szemes kukoricáé 15— 20 százalékkal, a cukorrépa és a belterjes f íí fél éké pedig 100 százalékkal növekedtek. A síkság adottságai között az öntözési idény rendszerint május második felében kezdődik és augusztus derekáig tart — a növények vízszükségletétől és az időjárási viszonyok alakulásától függően. Az idén például a júniustól augusztusig lehullott csapadékmennyiség teljes mértékben fedezte a vízszükségletet. Közismert, hogy az egyes növények vízigénye a fejlődésük folyamán változik. A cukorrépa például a föld feletti részeinek és a gyökér fejlesztésének időszakában igényli a legtöbb vizet. Éghajlati adottságaink között ez az időszak június végétől augusztus derekáig tart. Ebben a fejlődési szakaszban kétszeri, sőt háromszori öntözéssel 30—35 milliméteres adagban fedezni kell a növény vízszükségletét úgy, hogy megfelelő szinten tartsuk a talaj nedvességtartalmát. Kevés csapadék esetén az öntözés hiánya kedvezőtlenül hat egyrészt a növényzet fejlődésére, másrészt pedig a betakarítási munkákra, valamint az ezt követő növények termesztésére. A szemes kukorica is, mint a többi növény, jelentős mennyiségű vizet igényel a csírázás és a kelés időszakában. A vízszükséglete azonban a címerhányás és a tejérés szakaszában a legnagyobb. Természeti adottságaink között száraz évjáratokban a tenyészidő folyamán háromszor-négyszer ajánlatos a kukoricát öntözni 30 milliméteres adagban. Átlagos csapadékú évjáratokban elég, ha a kukoricát kétszer, illetve háromszor öntözzük. Az évelő takarmánynövények és a fűfélék az egész tenyészidő folyamán jelentős mennyiségű vizet igényelnek. Öntözővíz szükségletük 650—700 milliméter körüli. Még egy átlagos csapadékos évben is a tenyészidő folyamán legalább 200—250 milliméter öntözővíz szükséges zavarmentes fejlődésükhöz. Az öntözéses gazdálkodás feltételei között az osztott nitrogén-műtrágyázás, valamint a többi agrotechnika intézkedés betartása esetén a belterjes fűfélék szénában számított hozama elérte a 15 tonnát hektáronként. Ez önmagában véve is igazolja a Kelet-szlovákai síkság talajainak magas bioenergetikai képességét, feltéve, ha megfelelő gazdálkodási rendszert alkalmaznak. Ez ideig nem szenteltünk kellő figyelmet az őszi búza öntözésének, mivel ez az intézkedés mindenekelőtt a könnyű, homokos és a sekély termőrátegű talajokén időszerű. A tapasztalatok azonban azt igazolták, hogy a kötött talajokon is gyakori a káros hatásokkal járó nedvességtartalom-csökkenés, ami indokolttá teszi az öntözést. Tény azonban, hogy az őszi búza esetében az öntözés hozamnövelő hatása és gazdasági hatékonysága alacsonyabb a többi növénykultúrával szemben. Az öntözés gazdasági hatékonyságának elérése érdekében az öntözőgazdálkodási rendszer és az agrotechnikai intézkedések maradéktalan betartására kell törekedni. Az olyan száraz őszi időszak, mint amilyen az idén volt, lehetővé teszi, hogy az öntözést, mint fontos belterjesftő tényezőt teljes mértékben kihasználjuk, főleg az őszi búza idény előtti öntözésére. Az öntözés fő célja kedvező feltételeket teremteni a gyors és egyenletes csírázáshoz, keléshez, valamint a növényzet erőteljes fejlődésébe?;, úgy, hogy a növényzet Jől átteleljen. Az Idény előtti öntözéssel nemcsak a talaj nedvességtartalma szabályozható, hanem kedvező feltételeket teremthetünk a megfelelő magágy kialakításához és a minőségi vetéshez. Az Iflény előtti öntözés a szántás vagy egyéb talajművelő munka előtt is előnyös. Elsősorban azért, mert a talajmővelés során nem romlik a talajszerkezet, továbbá valamennyi munkaművelet minőségesen, kevesebb beavatkozás* sál elvégezhető. Ezáltal jelentős mennyiségű üzemanyagot takaríthatunk meg. A kedvező vízgazdálkodású talajban intenzív mikrobiális tevő* kenység folyik, aminek következtőben könnyebben szabadulnak fel táp^ anyagok. Tekintettel a felsorolt pozitív tényezőkre az öntözőberendezések jobb kihasználása érdekében a Kelet-szlovákiai síkságon az idén is kisparcel* lás és nagyüzemi szántóföldi kísérletekben kipróbáltuk az őszi búza idény előtti öntözését. Mivel a szélsőségesen aszályos ősz következté-1 ben az őszi búza kelése eléggé vontatott, a fejlődés meggyorsítása érdekében több esetben vetés utáni öntözést alkalmaztunk. Egy-egy öntözés során 20 milliméter öntözővizet alkalmaztunk. Ebben az esetben az öntözési technikán is változtatni kell, nehogy a helytelen öntözéssel megbontsuk a talajszerkezetet. Feltételezzük, hogy a jövőben az őszi búza idény előtti öntözése a Kelet-szlovákiai síkság adottságai‘között Is hozzájárul az öntözőberendezések jobb kihasználásához, s ezáltal a termelés hatékonyságának a növeléséhez. JÄN TAKÄC agrármérnök," a tudományok kandidátusa, az Öntözőgazdálkodási Kutatóintézeť Szomotorl Kutatóállomásának vezetője
