Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-16 / 46. szám
1985. november 16. Szabad földműves з Atomorségben az ENSZ Négy évtizede, 1945. október 24-én lépett hatályba az Egyesült Nemzetek Szervezetének alapokmánya. Ezzel létrejött a mai világ nemzetközi rendjének központi intézménye. Megteremtésében az a felismerés vezette az alapító államokat, amelyeket a második világháborút kirobbantó fasizmus elleni küzdelem egyesített, hogy a katonai győzelem nem elég a béke biztosításához. Ahhoz olyan Intézményre van szükség, amely tagjainak közös kötelezettségvállalásával képes meggátolni egy újabb világháború kitörését, evégett békés eszközökkel elsimítani a nemzetközi ellentéteket, enyhíteni a viszályok okait. E cél érdekében az ENSZ számos szervezetet hívott életre az emberiség legégetőbb gondjainak leküzdésére. Ezek családjába tartozik a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség is. A második világháború utáni korszakot atomkornak is szokás nevezni. Ez a fogalom elsőként a „pusztító atom“ képzetét idézi föl, hiszen ennek elrettentő bemutatkozása a látványos korkezdet. De jelentéstartalma az „éltető atom“-ot is magában foglalja. Éppen ez a kétélű szerep hívta létre a Nemzeközi Atomenergia Ügynökségét. Ez szeptember végén Bécsben tartotta közgyűlését. TÜDŐSÖK: FELELŐSSÉGGEL Az atomenergia békés felhasználásának eszméje már ennek az energiának a feltárása közben megszületett. Igaz, a kutatásokat a háború serkentette. Az a veszély, hogy a fasiszta Németország kifejlesztheti az atomfegyvert, a szemben álló országokat arra ösztönözte, hogy nagy erőket fordítsanak a kutatásra, s megelőzzék a veszélyes ellenséget. A tudósok, akik átérezték a fasizmusnak az emberiséget fenyegető veszélyét, ezért fogtak össze jó lelkiismerettel és — eredményesen. De tisztában lévén a palackból kiszabadított szellem erejével, a békés felhasználás érdekében kezdettől fogva a nemzetközi ellenőrzést sürgették közülük azok — például a magyar származású Szilárd Leó —, akik emberi felelősségüket is fölismerték. A nemzetközi politikában a békés felhasználás és az ellenőrzés gondolata szintén hamar megjelent. Csakhogy mindjárt hatalmi szerep fűződött hozzá. Az Egyesült Államok, amely akkor kizárólagos birtokosa volt az atomfegyvernek, ezt a monopóliumát addigi szövetségesével, a fasizmus agressziójától legtöbbet szenvedő Szovjetunióval szemben politikai fölényének biztosítására kívánta megőrizni. Ezt fejezte ki az ENSZ 1946 Januárjában tartott közgyűlésén az Egyesült Államok küldöttségének vezetője, Bemard E. M. Baruch által előterjesztett terv. Baruch azt javasolta, hogy állítsanak föl egy nemzetközi atomenergia-hatóságot, melynek hatáskörébe tartozna az atomenergia kutatásának és felhasználásának minden részlete, de olyképpen, hogy ez a hatóság független legyen az ENSZ egyik legfontosabb szervétől, a Biztonsági Tanácstól (mert abban a Szovjetuniónak is vétójoga van). A terv valódi célját — azt, hogy az Egyesült Államok megőrizhesse monopóliumát — a Szovjetunió képviselője, Gromiko leleplezte. A szovjet kormány természetszerűen azt szorgalmazta, hogy a nukleáris fegyvereket helyezzék törvényen kívül, s építsék ki a békés célú felhasználás valóban nemzetközi rendszerét. ' A kérdés akkor kerülhetett a megoldás esélyével napirendre, miután a katonai erőviszonyok megváltoztak. Ezt a tényt ismerte el Eisenhower amerikaí elnök, amikor az ENSZ 1953- évi decemberi kázgyfilésén meghirdette az Atoms for Peace (atomok a békéért) nevű programot, kilátásba helyezve a Szovjetunióval való együttműködést is a békés célú atomkutatások eredményeinek kicserélésében és nemzetközi- elterjesztésében. 1955-ben egy nemzetközi tudományos konferencián a Szovjetunió is bemutatta eredményeit e téren, s ezek egyenrangúságát bizonyították. Ezt követően 1956 őszén kidolgozták a Nemzetközi Atomenergia Ügynökség alapokmányát, s az 1957 júliusában hatályba lépett. Az Ügynökséget — amelynek székhelye Bécs — mindennapi munkájában a kormányzótanács és az általa négy évre kinevezett főigazgató irányítja, míg „parlamentje“ az évenként — rendszerint szeptemberben — ülésező közgyűlés, amelyben valamennyi tagország képviselve van (számuk jelenleg 112). A mostani közgyűlésen a jelenlegi főigazgató — dr. Hans Blix, volt svéd külügyminiszter — hangsúlyozta, hogy az Ügynökségnek központi szerepe van az atomenergia békés hasznosításának biztosításában és az ezzel kapcsolatos műszaki együttműködésben. Mit is jelent ez a szerep valójában? Leegyszerűsítve egyfelől a békés felhasználás felügyeletét, másfelől a képzést, a továbbképzést és mindenekelőtt — mivel ellenőrizni csak azt lehet, ami már megvan — a felhasználás elősegítését anyagi támogatással is. Emellett a sugárzó anyagok kezelésének szabályozásában, szabványosításában is szerepe van az Ügynökségnek. ÖNKÉNTESSÉG Bizonyára sokakban fölvetődik a kérdés, hogy miként lehet biztosítani a békés hasznosítást. Mindenekelőtt önkéntesség alapján: hiszen az egész nemzetközi rend az államok szuverenitásának alapján áll. Más államok belső ügyeibe beavatkozni tehát nem szabad, de minthogy minden ország szükségképpen függ egymástól, a kereskedelemben, a tudományos és egyéb szakismeretekben szükségük van egymásra, s külső biztonságuk is csak kölcsönösen szavatolható, ezért többnyire és a kérdések többségében önkéntesen illeszkednek a nemzetközi rendbe. A Nemzetközi A- tomenergia Ügynökség esetében a tagországok elfogadják a közös előírásokat, megadnak a nukleáris anyagaikra és létesítményeikre vonatkozóan előírt adatokat, s azt is lehetővé teszik, hogy az Ügynökség szakemberei a helyszínen ellenőrizzék és igazolják (verifikálják) a jelentésekben szereplő adatokat. Az 4968-ban létrejött atomsorompőszerződés betartásának ellenőrzésével is az Ügynökséget bízták meg. Ennek az ellenőrzésnek az a célja, hogy ne bővüljön az atomfegyverrel rendelkezők köre, másrészt, hogy a békés célú fölhasználás ne leplezhessen atombombák létrehozására irányuló munkát. E tekintetben egyébként az atomfegyverrel rendelkező öt hatalom nem tartozik a kötelező ellenőrzés alá. A nukleáris hatalmak katonai készleteinek korlátozása vagy leépítése más egyezmények, illetőleg tárgyalások tárgya. E készletek veszélyessége, tudjuk, hatalmas, és reméljük, hogy ezek dolgában eredményesek lesznek az újabb enyhülésre törekvő kezdeményezések. Egyébként az atorahatalmak is önként az Ügynökség ellenőrzése alá helyeznek nukleáris létesítményeket és anyagokat. Ez év februárjában a Szovjetunió szintén aláírt egy egyezményt, így vele együtt most már négy atomfegyverrel bíró hatalom meghatározott, nem katonai célú, nukleáris anyagait.is ellenőrzi az Ügynökség. Várható ’ az is, hogy amennyiben a Kínai Népköztársaság más országokkal való kooperációban létesít atomerőműveket, úgy ezek szintén az Ügynökség ellenőrzése alá kerülnek. Egyébként a legutóbbi jelentés szerint 1984-ben az Ügynökség 1800 felülvizsgálatot tartott a világ 474 nukleáris létesítményében, laboratóriuma 1080 plutónium és urán anyagmintát ellenőrzött, önműködő helyszíni ellenőrző berendezései mintegy 10 millió felvételt készítettek, s több mint 8000, az illetéktelen felhasználást vagy beavatkozást kimutató pecsétet helyeztek el, illetőleg vizsgáltak felül. A REAKTOROKTÓL A CECELÉGYIO Még körképet is nehéz adni az Ügynökség sokféle segítő tevékenységéről. Ez a villamos energiát fejlesztő reaktorok szakembereinek tapasztalatcseréjén és képzésén kívül — erről egyébként a legutóbbi közgyűlés egyik délutánján külön tudományos ülésszakot tartottak a közepes teljesítményű reaktorokról tárgyalva — kiterjed az egészségügyi, a vízkutatási, a tápláléktartósításij a kártékony rovarok irtására irányuló kérdésekre, a nukleáris anyagok szállításának és a kiégetett fűtőelemek újrafeldolgozásának, valamint az elhasznált sugárzó anyag biztonságos tárolásának kérdéseire. Olyan „projektumokéra, támogatott feladatokra, mint a többi afrikai, illetve dél-amerikai országot érintő cecelégy- illetve gyümölcslégy-ivartalanítás vagy más berendezések létesítésére. Az egyik legfontosabb kérdés a közös nukleáris hulladéktárolók létrehozása. Ez nem annyira földtani vagy műszaki probléma, mint inkább megegyezés, kölcsönös belátás kérdése. Nem minden országban vannak meg ennek a természeti föltételei, és idegenkednek attól, hogy területükön bármilyen biztonságos körülmények közepette is Ilyen anyagokat tároljanak. Ahhoz, hogy az atomenergia ne pusztítson, hanem éltessen bennünket, a legkülönbözőbb országok, is megtalálhatják a közös utat. Persze, csak és csak közmegegyezéssel, közös törekvéssel. Mai világunkban más út nincsenl N. F. A szovjet emberek számára november hetedike nemcsak az országos, az állami ünnepek egyike. Sakkal több annál. A szocialista társadalom születésnapja, tehát a legnagyobb ünnep, az a nap, amelyre úgy készülnek, mint a családi ünnepekre szokás. Képes üdvözlőlapokkal köszöntik egymást, vendégségbe mennek és ajándékokkal lepik meg szeretteiket. Az idén is fénybe öltözött a főváros és zászlódísz borította a Szovjetunió összes városát ezen a napon. A XXVII. kongresszusra készülőben, amikor a szovjet emberek milliói — párttagok és pártonkívüliek — kapcsolódtak be a kongresszusi dokumentumokról folyó össznépi vitába, különös jelentőségűvé vált ez az évforduló, hiszen alig néhány nappal előzte meg a genfi csúcstalálkozót, amelyen a békét óvó szovjet leszerelési javaslatokról tárgyalnak. A nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulója alkalmából Moszkvában a Vörös téren katonai díszszemlét rendeztek. A Lenin-mauzóleum melletti díszemelvényen foglaltak helyet az ünnepség vendégei — az SZKP érdemes tagjai, az első ötéves tervek élmunkásai ,a nagy honvédő háború veteránjai, kiváló szovjet munkások, tudósok és művészek. Az SZKP és a szovjet állam vezetőit, élükön Mihail Gorbacsovval, az SZKP KB főtitkárával, akik a Lenih-mauzóleum mellvédjén foglaltak helyet, az ünneplő emberek tapsa köszöntötte. Szergej Szokolov marsall, az SZKP KB Politikai Bizottságának póttagja, honvédelmi miniszter fogadta a díszszemle parancsnokának jelentését, majd beszédet mondott, amelyben hangsúlyozta, hogy az októberi forradalom eszméi és tettei korunk zászlajává váltak. Ezt bizonyítja a létező szocializmus erősödése, azé a szocializmusé, amely a marxista— lenista elmélet élő megtestesítője. A szovjet emberek valamennyi nemzedéke munkájának és tehetségének köszönhetően olyan társadalom épült fel, amely az emberi civilizáció rendkívüli vívmányait testesíti meg, a szociális biztonság, az igazságosság társadalmát, ahol valóban a népé a hatalom. Növekszik példájának és felbecsülhetetlen tapasztalatainak a vonzóereje. A szovjet nép alkotó munkája bonyolult nemzetközi helyzetben történik. melyben az agresszív imperialista körök hibájából növekszik a háborús veszély. A világban aktivizálták tevékenységüket azok az erők, Október forradalmi szelemében, a békéért vállalt felelősséggel amelyek szeretnék meghiúsítani az enyhülés időszakának legfontosabb eredményeit és katonai erőfölényre akarnak szert tenni a szocialista közösséggel szemben. A legveszélyesebb az Egyesült Államok által elindított lázas nukleáris fegyverkezés újabb fordulója, s különösen a világűr miiitarizálására Irányuló tervei. A Szovjetunió konstruktív Javaslataival és új békekezdeményezéscivel, valamint kiemelkedő egyoldalú intézkedéseivel azt bizonyítja, hogy őszintén óhajtja a nukleáris katasztrófa elhárítását és a nemzetközi légkör javítását. Tudatában van a béke sorsáért vállalt és viselt felelősségének és mindent megtesz azért, hogy áttörje a lázas fegyverkezés bűvös körét, lényegesen csökkentse a katonai konfrontáció szintjét s biztosítsa az áttérést a konfrontációtól az enyhüléshez és a széles körű nemzetközi együttműködéshez. Szokolov marsall arra Is rámutatott, hogy a robbanékony nemzetközi helyzetben, amikor az imperialista körök a békét fenyegetik, a kommunista párt és a szovjet állam rendíthetetlenül teljesíti Leninnek a szocialista haza védelmére vonatkozó hagyatékát, szüntelenül erősíti az állam gazdasági és védelmi erejét, s minden szükséges eszközzel ellátja a Szovjetunió fegyveres erőit. A szovjet állam gazdasági és tudományosműszaki {potenciálja akkora,- hogy senki sem vonhatja kétségbe: a szovjet nép képes és kész válaszolni bármilyen provokációra és megvédeni a szocialista vívmányokat. A béke védelmének nemes céljához járul hozzá a hatalmas szocialista közösség országainak egyre erősödő egysége Is — hangoztatta végezetül Szergej Szokolov. A Szovjetunió honvédelmi miniszterének beszéde ntán került sor a katonai díszszemlére, majd a moszkvaiak színpompás felvonulása következett, amelyet áthatott a nagyszabású célok eléréséért érzett felelősség. A minőség, a gazdaságosság, a szervezettség és a gyorsaság — ezek napjainkban a fő jelszavak — ennek Jegyében dolgoznak ma a szovjet emberek. A 12. ötéves tervidőszak sikeres megkezdése érdekében a szovjet kommunisták és dolgozók törekvéseit most az idei év feladatainak és az egész 11. ötéves tervidőszak feladatainak sikeres teljesítésére összpontosítják. E nagyszabású célok eléréséhez a Szovjetuniónak békére — tartós békére —, nyugodt légkörre, normális nemzetközi helyzetre van szüksége. Ezek határozzák meg az SZKP és a szovjet állam külpolitikáját is, amelynek szilárd alapjait a nagy október és Lenin békedekrétuma rakta le. „A szovjet Javaslatok nem puszta nyilatkozatok“ — szögezte le Szergej Szokolov marsall a moszkvai Pravdának írott cikkében —. „Az utóbbi időben jelentős gyakorlati lépéseket tettünk: a genfi tárgyalásokon terjesztettük elő a csapásmérő ürfegyverek fejlesztésének és rendszerbe állításának megakadályozására, valamint a nukleáris fegyverek radikális csökkentésére irányuló konkrét javaslatainkat, egyoldalúan beszüntettük az atomrobbantásokat, a közepes hatótávolságú nukleáris eszközök rendszerbe állításának moratóriuma mellett az ország európai részén válaszintézkedésként telepített SS—20-as rakétáinkat kivontuk a harci készültségből.“ A Szovjetunió síkraszáll a minden állammal, elsősorban az Egyesült AH lamokkal folytatott konstruktív párbeszédért. E párbeszéd feszültségeket enyhítő. az emberiség legnagyobb gondjait távlatilag megoldó lehetőségeiben bízva emlékezett meg a haladásért és a békéért felelősséget érző emberiség a világ minden táján a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulójáról. A szocialista országok fővárosaiban ünnepi nagygyűléseken, ünnepségeken méltatták október korszakalkotó jelentőségét. Koszorúzást ünnnepségeken kegyelettel emlékeztek meg a felszabadítási harcok áldozatainak emlékműveinél és kifejezték azt a készségüket, hogy a Varsói Szerződés tagállamai készek közösen, vállvetve dolgozni és harcolni a háború megakadályozásáért, a béke megvédéséért. E nagy évforduló, amelyet áthatott október forradalmi hagyatékának szelleme, tovább szilárdította a lenini eszmék megvalósításáért küzdők egységét KÜLPOLITIKAI Micsoda per volt ez, amelyen a gyorsírással készített jegyzőkönyv 17 ezer oldalt tett ki, amelyről 3032 km-nyi magnószalagra, 5200 lemezre játszották fel a tárgyalások anyagát, a vádakat és a vallomásokat. Amelyen összesen 403 nyilvános tárgyalást tartottak, amelyen csaknem kétezer személy volt a vád tanúja és 38 ezer írásbeli vallomást 155 ezer további ember erősített meg aláírásával. Az elpusztítottak, a megnyomorítottak — a szenvedők képviselték a vádat azok ellen a náci hóhérok ellen, akik tűzzel pusztították a civilizáció teremtette értékeket, és ezerféle kínzással az ártatlan emberek millióit. Göríng, Ribbentrop, Keitel, Kaltenbrunner, Bormann, Hess - és a többi, aki szerencsére nem nyert egérutat, mint jőnéhány fasiszta tömeggyilkos — itt került az emberiség ítélőszéke elé. Mert a fasiszták által a második világháborúban elkövetett borzalmas bűncselekmények nem maradhattak megtorlatlanul. A Szovjetunió, Nagv- Britannia és az USA a moszkvai külügyminiszteri értekezleten már 1943. október 30-án kiadta azt a nyilatkozatot, amelyben megállapodtak, hogy a háborús bűnösöket abban az országban és annak az országnak a törvényei szerint fogják felelősségre vonni, amelyben bűneiket elkövették. Megállapodtak abban is, hogy azokat a személyeket, akiknek bűncselekményei nem függnek össze valamely földrajzi hellyel, a szövetséges államok közös elhatározása alapján vonják felelősségre. A szövetséges nagyhatalmak 1945 augusztusában Londonban egyezményt írtak alá az európai háborús bűnösök üldözéséről és megbüntetéséről. Eszerint a fő háborús bűnösök felelősségre vonására Nemzetközi Katonai Törvényszéket kellett létrehozni, amelyben a vádat a négy nagyhatalom egy-egy fővádlója képviselte. Az egyezmény a nemzetközi bűncselekmények következő három csoportját állapította meg: 1. A béke elleni bűncselekmények, vagyis agresszív vagy szerződéssel ellentétes háború előkészítése, kirob-KOMMENTÁR 1 —i hántása vagy folytatása, továbbá r észtvétel olyan általános tervben vagy összeesküvésben, amely ilyen békeellenes bűncselekményre Irányul. 2. A háborús bűncselekmények, vagyis a hadviselés törvényeinek és szokásainak megszegése. 3. Az emberiség elleni bűncselekmények, vagyis a polgári lakosság irtása, deportálása, politikai, vallási vagy faji okokból való üldözése. A nürnbergi per A Nürnbergi Katonai Törvényszék 1945. november 14-én kezdte meg működését, és 1946. október 1-jén hirdetett ítéletet a fő német háborús bűnösök egy csoportja felett. 12 vádlottat halálra, 3-at életfogytiglani fegyházra ítélt, 3-at felmentett, a többit hosszú szabadságvesztéssel sújtotta. Milyen elenyésztőnek tűnik ez a büntetés a bűntettekhez mérteni Ekkortájt mondták, akik túlélték a szörnyű kínzásokat és sosem felejthették a többiek pusztulását: milyen kár, hogy egy embert csak egyetlen halállal lehet sújtani... Hány halállal kellett volna halnia Himmlernek, az SS vezetőjének, akinek a rendeletére létrehozták az auschwitzi 40 haláltáborból álló komplexumot, amelyekben egyidejűleg 180—250 ezer foglyot tartottak és több millió embert végeztek ki. Auschwitzot, amely egyben az élő embereken végzett „orvosi kísérletek“ legnagyobb központja volt a fasiszta Németországban. Már az első jelentés részletezte ezeket a kísérleteket: sterilizáció röntgensugarakkal, mesterséges bőrfertőzések, továbbá daganatok létrehozása, szívbe adott phenolinjekciók, gyógyszerek kipróbálása, az emberi szervezet mélyhűtése, valamint kísérletek Ikrekkel. Dr. Josef Mengele neve a vizsgálatokban, majd a nürnbergi per során sokszor feltűnik, ö állt leggyakrabban makulátlan egyenruhában, fehér kesztyűben annál a sorompónál, ahol a szelektálás folyt. Balra azok, akik még alkalmasak t munkára, Jobbra — a gázkamrába — a betegek, az öregek, a gyerekek. De 6 végezte a kísérleteket Is. Kivonat tanúvallomásokból, amelyek a nürnbergi per során hangzottak el: „Mengele elkötötte a mellemet, hogy ne tudjam csecsemőmet táplálni. Mérni akarta az időt, mennyi ideig marad életben táplálék nélkül.“ „Láttam, amint csecsemők szemébe mérget fecskendezett, amely megölte őket.“ „Több cigány ikerpárt meggyilkolt, hogy azután felboncolhassa őket.“... Csupán egyetlen a számtalan hóhér közül, akit nem sújthatott halálra az emberiség lelkiismeretét képviselő Igazságszolgáltatás. Az ún. „patkánylánc“ útján elmenekültek Brazíliába és fokozatosan a többi nyugati országba. A nyugati hatalmak katonai bíróságainak tevékenysége ugyanis mindinkább gyöngült. A háborús imperialista körök egyre nyíltabban kezdték hangoztatni, hogy a háborús bűnösöknek meg kell bocsátani, és ennek megfelelően elkezdődött tömeges szabadon bocsátásuk, sőt rehabilitálásuk. Olyannyira, hogy az ENSZ közgyűlésének 1. ülészaka 1946-ban nyilatkozatot tett a háborús bűnösök kiszolgáltatásáról és megbüntetéséről. A 23. ülésszak 1968-ban pedig elfogadta a háborús bűnök és az emberiség elleni bűnök el nem évüléséről szóló egyezmény tervezetét, hogy olyan belső jogszabályok megalkotására kötelezze az államokat, amelyek megakadályozzák e bűnök elkövetőinek bújtatását, büntetésének enyhítését. Ennek ellenére Mengeléhez hasonlóan mintegy tízezer náci bűnös élt és él haláláig háboríthatatlanul az Egyesült Államokban, Brazíliában vagy más, fasiszta eszmékkel rokonszenvező országokban. Ezért kerülhetett sor Bitburgra, ezért kerül sor a neofasizmus újraéledésére ott, ahol — negyven évvel ezelőtt úgy fogadták meg — még az írmagját is el akarták pusztítani. Ott, ahol annyiszor hivatkoznak az emberi jogokra, azt is tudniuk kellene, hogy az emberiségnek joga van az ellene elkövetett bűntett megtorlására és büntetésére. Ezért —• ahogyan az ENSZ- egyezmény kimondta: az emberiség ellen elkövetett gaztettek nem évülhetnek ell —h— *
