Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-16 / 46. szám
2 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 18* • Hazánk fővárosában, Prágában a Kultúrpalota kongresszusi termében ünnepi gyűlésen emlékeztek meg a nagy októberi szocialista forradalom 68. évfordulójáról. A díszemelvényen helyet foglalt Gustáv Husák, a CSKP KB főtitkára, köztársasági elnök, Ľubomír Štrougal, a CSKP KB Elnökségének tagja, szövetségi miniszterelnök, Vasil Bil'ak, Peter Colotka, Karel Hoffmann, Alois Indra, Miloš Jakeš, Antonín Kapek, Josef Kempný és Josef Koreák a CSKP KB Elnökségének tagjai, Jan Fojtík és Josef Haman, a CSKP KB Elnökségének póttagjai, valamint a CSKP KB titkárai és Titkárságának tagjai és Jaroslav Hajn, a CSKP KERB elnöke. Az ünnepségen részt vettek a kormány, a Szövetségi Gyűlés és a Nemzeti Front szerveinek, valamint a Csehszlovák Néphadsereg tábornoki karának magasrangú képviselői, kulturális és közéletünk neves személyiségei. Ünnepi beszédet Miloš Jakeš, a nyolást és a munkanélküliséget. Szé- CSKP KB Elnökségének tagja, a KB les körűen fejlesztettük az állarapoltitkára mondott, aki méltatta a nagy gári szabadságjogokat, népünk oroktóberi szocialista forradalom tör- szágának tényleges ura és gazdája ténelmi jelentőségét, a szocialista lett. Marxista—leninista alapokon társadalom eddig elért eredményeit, megoldottuk a nemzetiségi kérdést. Csehszlovákia 40 szabad esztendejé- Megszilárdult Csehszlovákia nemzetről szólva kijelentette: „Az elmúlt közi helyzete.“ A továbbiakban hangnegyven esztendőben példátlan mé- súlyozta, hogy döntő fontosságot turetekben fejlődtek a termelőerők, lajdonítunk a Szovjetunióval való egazdaságilag kiegyenlitődtek az or- gyüttmüködésünknek. „Az együttműság egyes területei és óriási fejlődé- ködés fejlesztésére tett további lépés sen ment át Szlovákia. Ez lehetővé a CSSZSZK és a Szovjetunió gazdatette a nép életszínvonalának lénye- sági és tudományos-műszaki együttges emelését, szociális biztonságérze- működésének hosszú távú, 2U00-ig tének szavatolását, a kultúra és a szóló programja." Beszédének befejeműveltség sokoldalú fejlődését. Örök ző részében a csehszlovák—szovjet időkre megszüntettük a kizsákmá- barátság további elmélyítését, kölcsönös együttműködésünket éltette. Ezt követően Viktor Lomakin, a Szovjetunió csehszlovákiai nagykövete mondott beszédet. Kapcsolataink történelmi tapasztalatait méltatva a Szovjetunió előtt álló mostani feladatokról szólott: „Az idő sürget bennünket, hogy leküzdjük az eddigi nehézségeket és sikertelenségeket, hogy határozotton javítsunk a helyzeten, jelentős változtatásokat s reformokat hajtsunk végre, és a társadalom minőségileg magasabb színvonalat érjen el“ — mondotta. — „A szocializmus érdekei, további fokozatos fejlesztése és tökéletesítése most országunk elé azt a forradalmi feladatot állítja, hogy a népgazdaságot egészen új tudományos-műszaki és szervezeti-gazdasági színvonalra emeljük, hogy lényeges fordulatot érjünk el a társadalmi termelés intenzifikálásában. aktivizáljuk a politikai és társadalmi intézmények egész rendszerét, elmélyítsük a szocialista demokráciát és a nép önigazgatását. A következő 15 évben, vagyis az ezredfordulóig olyan gazdasági potenciált kell létrehoznunk, amely a szovjet hatalom eddigi évei alatt létrehozott potenciálnak felel meg, és csaknem a kétszeresére emelkedik a nemzeti jövedelem és az ipari termelés.“ Az évforduló tiszteletére gyűlést rendezett Bratislavában a Szakszervezetek Házában az SZLKP KB, a bra- Kslaval városi és a nyugat szlovákiai kerületi pártbizottság, valamint a Szlovák Nemzeti Front Központi Bizottsága. A díszemelvénnyen foglaltak helyett: Jozef Lenárt, a CSKP KB elnökségének tagja, az SZLKP KB első titkára, Miloslav Hruškovič, a CSKP KB Elnökségének póttagja, az SZLKP KB titkára, Viliam Šalgovič, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a Szlovák Nemzeti Tanács elnöke, valamint politikai és társadalmi életünk számos neves személyisége, képviselője. Jelen volt Jurij Kandalov, a Szovjetunió bratislavai főkonzulja és a konzuláris hivatalok más képviselői is. Ünnepi beszédet Ignác Janák, az SZLKP KB Elnökségének tagja, a nyugat-szlovákiai kerületi pártbizottság vezető titkára mondott. Megem lékexett 1917 dicső októberi napjairól, az első szocialista ország építésének sikereiről, a nagy október ösztönző erejéről, majd beszédét így fejezte be: „A szovjet nép sikerei a szocialista társadalom tökéletesítésében világviszonylatban ösztönzően hatnak a kommunista mozgalom, a demokratikus erők előrelépésére. Időszerű tanúbizonyságai a nagy mű folytatásának, amelynek alapkövét 1917 októbere fektette le." £vente mintegy hetvenezer fiatal ember találja magát szemben a problémával: hová menjen dolgozni tanulmányai befejezése után? Nézzük egy kissé konkrétabban: a szaktanintézetekben évente végző mintegy 40 ezer tanuló közül gyakorlatilag mindenki munkaviszonyba lép. A szakközépiskolák 22—24 ezer végzősének kb. egynegyede tanul tovább, a többit szintén a pályakezdés gondjai várják. S végül a főiskolások: évente mintegy 11 ezren hagyják el az egyetemek és a főiskolák kapuit, s a következő állomás számukra is értelemszerűen a munka. Természetes, hogy a fiatal embereknek elképzeléseik és, igényeik vannak a jövendő munkahelyükkel kapcsolatban, mind a munka tartalmát, mind második otthonuk földrajzi elhelyezkedését illetően. Problémát jelent azonban és egyre -nagyobb problémát —, hagy ezek ,-ez Igények nem mindig találkoznak a társadalom igényeivel és szükségleteivel. Nézzünk egy mindennapi példát, egy átlagesetet. Egy leendő mérnök, valahonnan az ország perifériális vidékeiről, befejezi tanulmányait a fővárosban. Mennyi a valószínűsége annak, hogy lakóhelyén, vagy annak környékén keres magának munkát, ahol pedig szükség lenne a szakértelmére és a mérnöki diplomájára? 'A statisztikai adatok azt mutatják, A pályakezdés hogy alig 25 százalék. A gyakorlatban ez annyit jelent, hogy a fiatal mérnök mindent megtesz azért, hpgy a fővárosban maradhasson, vélt vagy valós előnyökben bizakodva. Ugyanakkor közismert, hogy az értelmiségi munkahelyek a település nagyságával egyenes arányban egyre telítettebbek, s nagyvárosban — a fővárosról nem is beszélve — lakáshoz jutni is komoly problémát jelent. A város vonzása azonban sokszor erősebbnek bizonyul minden józan megfontolásnál: a fiatal értelmiségi pályakezdő vállal mindent, csak hogy a fővárosban maradhasson. Hogy egészen konkrétak legyünk: dolgozik gépészmém&kj, diplomával géplakatosként vagy -villamosvezetőként, orvosi diplomával, .■ mütőasszisztensként -vagy . pjentőkocpi-spfőnjeként. Sokszor, évekig, . a megüresedő helyre várva. Minderre tucatszám találhatunk példát. Persze, nem maradhatunk csupán a főváros problémáinál. Általánosítsunk egy kissé, és meghökkentő — olykor egymásnak látszólag ellentmondó — tényekkel találjuk szemben magunkat. Mert ellentmondásosnak tűnik az, hogy míg jelenleg Szlovákiában 190 ezer diplomás dolgozik alacsonyabb végzettséget igényproblémáiról lő beosztásban — közülük négyezer kétkezi munkás —, addig a mintegy 620 ezer főiskolai végzettséget igénylő munkahely közül 131 ezer alacsonyabb végzettséggel rendelkező dolgozókkal van betöltve. Az okok természetesen mélyebbre nyúlnak: viszonylag sok közöttük az idősebb dolgozó, akiknek húsz-huszonöt éves gyakorlatával szemben semmi esélye nincs a pályakezdő diplomásnak. A másik ok az úgynevezett kivételek megítélése, amelyről azonban ki kell mondanunk, hogy a visszaélések teljesen áttekinthetetlen tömegére ad módot. Az ezen a téren 1985. januárjától bevezetett szigorítás eredményei meglehetősen lassan mutatkoznak, s mindet' csak' tovább nehezíti, a pályakezdő■ értelmiségiek gondjait. Félig sem merítenénk kt a problémát, ha csupán a lokális szempontoknál maradnánk. Legalább ennyire figyelmeztető és elgondolkoztató az az aránytalanság, amely egyre nagyobb méreteket ölt némely szakma vagy hivatás társadalmi szükséglete és egyéni népszerűsége, vonzása között. Az okok az egészen egyszerűektől a legösszetettebbekig terjednek, s ami különösen szomorú: a döntéseket a legritkább esetben hozzák maguk az érdekeltek.,.- Manapság az autószerelő, szobafestő, tévéjavító stb. szakma aranybánya, s minthogy ezt sokan tudják, a frissen végzett szerelőkkel, festőkkel a szó szoros értelmében Dunát lehetne rekesztent. Nem titok az sem, miben áll némely diplomás — elsősorban az orvosi és a jogi — hivatás-népszerűsége: a hálapénz formájában hallatlan összeget elérő „mellékesben". Kettős csapda ez: egyrészt rengeteg alkalmatlan, a munkáját nem hivatásnak tekintő ember áll felelős posztokon, másrészt egyre növekvő terhet jelent a társadalom számára a divatszakmák" konjunktúralovag jaingk elhelyezése. Egyenes következménye mindennek, hogy az aránytalan többletnek valahol hiány formájában kell megnyilvánulnia. Sajnos, a legtöbbször éppen ott, ahol ez a hiány társadalmi és népgazdasági szempontból a legfájóbb. Az energetikai és fűtőanyagipar például évek óta nem teljesíti toborzási tervét, s még inkább áll ez a katonai hivatásra. Meg kell tehát találnunk a helyes arányokat saját igényeink és a társadalom szükségletet között. Ezt természetesen nemcsak a pályakezdők címére mondjuk — ők csak jelzik a mélyebben" gyökerező problémákat —, hanem az őket irányító, befolyásoló pedagógusokéra, szülőkére is. Sőt: ELSŐSORBAN az övékére. Vass Gyula A közelmúltban ideológiai konferenciára került sor Bútorkaszin (Vojnice), amelyen megjelent Vavrína elvtárs, az SZLKP Nyugat-szlovákiai Kerületi Bizottsága Elnökségének tagja, valamint František Škrek о, az SZLKP Komáromi Járási Bizottsága ideológiai titkára. A konferenciát Kovács Imre, a helyi pártszervezet elnöke nyitotta meg. A fóbeszámolóban Szegi István, az efsz üzemi pártszervezetének elnöke rámutatott arra, hogy mind minden területen, az ideológiai munkában is érvényes az a követelmény, miszerint javítanunk kell a minőséget és a hatékonyságot. Kijelentette, hogy igényesebbeknek kell lennünk a marxista-leninista világnézet, a szó" Ideológiai konferencia clalista tudat formálása területén, amely a szocialista erkölcsben, a hazafiságban és a proletár internaciolizmusban nyilvánul meg. Ez az alap" ja a munkához való viszonynak, a dolgozók aktivitásának a szocializmus ellenségei ellen folytatott harcban. Ennek a munkának a sikerességét döntően befolyásodba a kommunisták példamutatása. Az ideológiai munkára azért is fokozott figyelmet kell fordítanunk, mert ellenségeink egyre élesebb és alattomosabb támadásokat intéznek a szocialista közös" ség országai ellen, s ezzel fokozzák a lélektani háborút. A tömegpolitikai munka megvalósításában előtérbe kell helyezni a közösség szocialista fejlődését, együttműködését a gazdasági és tömegszervezeti vezetéssel. Meg kell győzni a dolgozókat, hogy egyéni ér" dekeik elérése mellett a társadalmi érdekeket is előnybe kell helyezni. Külön el kell mélyíteni és meg kell erősíteni az ifjúságnak a szocialista hazánk iránt érzett büszkeségét és felelősségtudatát. Elért eredményeink Igazolják, hogy következetesen alkalmaztuk a párt politikáját, s biztosítottuk annak vezető szerepét. A szocialista embertípus nevelése bonyolult és hosszú folyamat, amelyre nagy hatást gyakorol a családi környezet, az iskolai és a munkahelyi légkör egyaránt. A beszámoló következő részében értékelték a 7. ötéves tervidőszak által kitűzött feladatok teljesítését. A dolgozók aktivitásának, kezdeményezésének és áldozatkészségének köszönhetően a község évről évre szebb és csinosabb. Természetesen vannak még hiányosságok. A lakosság érdekében határozottabban kell fellépni a különböző visszaélésekkel szemben. Minden téren növelni kell a dolgozókkal szemben támasztott igényeket. Miriák Ferenc Mint ahogy pártunk egészének vezető szerepére érvényes az a politikánk lényegéből fakadó megállapítás, hogy ez a szerep nem uralkodást jelent, hanem szolgálatot, ugyanígy csak ezzel a szóval határozhatjuk meg a párttagok feladatát is. Párttagnak lenni szolgálatot jelent: a munkásosztály, a dolgozók, egész népünk legigazibb érdekeiért. a párt politikájának megvalósításáért vállalt és folytatott mindennapi szolgálatot, a párttól kapott megtisztelő megbízást. E mindennapi szolgálat lényege változatlan: az évek során azonban, különösen a fejlett szocialista társadalom építésének bonyolult körülményei között, változnak e munka feltételei, egyre több hozzáértést kíván, egyre magasabbak a vele szemben támasztott politikai, erkölcsi követelmények. Milyen tapasztalatokat szereztek mindezekről a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz-ben — e témáról Szalay Antallal, az üzemi pártszervezet elnökével beszélgettünk. — A 4570 hektáros mezőgazdasági területen gazdálkodó szövetkezetünkben nyolcszáz az állandó dolgozók száma, s közülük 192 a párttag. A pártmunkát a 11 tagú üzemi bizottság irányítja és szervezi. A demokratikus centralizmus elveinek megfelelően Kürtön (Ohrady), Nyárasdon (Topofníky) és Vásárűton három pártalapszervezetünk működik Mészáros Lajos. Berecz Árpád, Illetve Gányovics Ferenc irányításával. A pártatapszervezetekhez hasonló eredményes munkát fejtenek ki a pártcsoportok, a mezőgazdasági munkacsúcsok időszakában pedig az ideiglenes pártcsoportok. A beszámoló évzáró taggyűlésre való felkészülés Időszakában eredményesen hasznosítottuk a CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének határozatát, mely többek között teljes egyöntetűséggel fogalmazta meg azt az igényt, hogy az egyéni elvtársi eszmecsere ne egyszeri rendkívüli alkalom legyen pártéletünkben. Most jutott idő és energia arra, hogy szót váltsunk és értsünk a párt tagjaival: személyenként külön-külön, és a pártcsoportokban ts mérlegeltük valamennyiünk munkáját, politikai helytállását, közös erőfeszítéseink kedvező és kedvezőtlen tapasztalatait. ■ Milyen fontosabb tanulságokat vont le az üzemi pártszervezet a kommunistákkal folytatott beszélgetésekből, politikai helytállásából, munkájuk mérlegeléséből? — A beszélgetések és az értékelések során abból Indultunk ki, hogyan állt helyt párttagságunk a saját posztján. A kommunista ugyanis csak akkor vívhat ki .magának megbecsülést, csak akkor lesz hitele a szavának, ha azt a munkát, amit rábíztak, kifogástalanul végzi. Ezt azért hangsúlyozom, mert úgy véltük: az értékelések és a személyenként folytatott beszélgetések semmiképpen sem lehetnek csak a „tiszta pártmunkáról“ folytatott mérlegelések, illetve eszmecserék. A siker igazi fokmérőjeként а XVI. pártkongresszus határozatainak következetes végrehajtásához való hozzájárulást vettük. Ha most ehhez viszonyítjuk az eredményt, s ebből is csupán a legfontosabbat, a gazdaságpolitikai célok elérését értékeljük, akkor őszinte elismeréssel kell szólnunk szövetkezetünk párttagságáról. Pártunk politikai vonalával а XVI. pártkongresszus határozataival, a 7. ötéves tervidőszak igényes feladataival ugyanis nemcsak a szövetkezetünk párttagsága, hanem a pártonkívüli dolgozóink sokasága is egyetértett. Ez még inkább arra kötelez bennünket, hogy a Jövőben még következetesebben és torzítás nélkül hajtsuk végre a jó politikát, híven ahhoz, ahogyan az majd а XVII. pártkongresszuson megfogalmazódik. Mindezt azért hangsúlyozom, mert a pártmunkánkban fellelhető gyengeségek többsége éppen a végrehajtáshoz kapcsolódott. Ez megerősít bennünket abban, hogy a pártmunka operativitását nemcsak fenn kell tartanunk, de meg is kell erősítenünk. ■ A negatív esetek persze jobban szembe ötlenek ... — Igen, de ez azt Is jelenti, hogy ha felfedtük őket, akkor fokozottabb figyelmet kell fordítani a rendbehozásukra is. Mindezt azért hangsúlyozom, mert számunkra a dolgozó ember gondjainak, örömeinek megismerése, a velük való rendszeres kapcsolattartás, véleményük, tapasztalataik rendszeres összegyűjtése, becsületes kezelése és hasznosítása szövetkezetünk és egész társadalmunk javára — olyan kötelesség, amely egyúttal örömteli alkotássá teszi munkánkat. Ezért a jövőben nagyobb szigorral lépünk fel az olyan párttagokkal szemben, akik a párttagságot úgy fogják fel, mintha ez a személyes kiváltságuk lenne. Napjainkban a puszta szavakkal bizonytott egyetértésekkel, az efféle kinyilatkoztatásokkal nem megyünk sokra. Életünk rendje ugyanis úgy alakult, hogy nálunk az egyetértést tettekkel kell bizonyítani. Ebből a szempontból is nagyobb aktivitást várunk párttagjainktól. A pártdemokrácia további megszilárdításával el kell érnünk, hogy a gazdasági vezetők beszámolása után a döntés ne kollektív fejbólintás legyen, hanem a nézetek ütköztetése és a vitában kialakított egységes álláspont. Ehhez a többi között érdemibb tájékoztatásra és tájékozódásra van szüáség és arra is, hogy a párttag munkahelye, környezete ismeretében mondjon véleményt, hogy a döntés után is álljon ki, a pártonkívüliek előtt mozgósítóén érveljen a helyi és a központi határozatok mellett, s rendszeresen tájékoztassa tapasztalatairól az üzemi pártszervezet vezetőségét. Nagy figyelmet fordítunk a párt" taggyarapításra, gyakran megfeledkezünk viszont a párttagjelöltek eszmei-politikai képzéséről, s ezt leghosszú távra gyakrabban a járási politikai nevelés házára bízzuk. Az ajánlók eddig, sajnos, eléggé szűk körben mozogtak a tagjelöltek jfelkészítése és nevelése szakaszán. Számunkra tehát egyike a nagy tanulságoknak: sokkal jobban meg kell ismernünk a tagjelölteket, sokkal nagyobb gondossággal kell felkészítenünk őket a párttagságra. A másik talán ennél is fontosabb, hogy a tagjelölteket konkrét feladatokkal bízzuk meg, s ezek teljesítését rendszeresen ellenőrizük, értékeljük. A vásárúti Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben az üzemi pártszervezet 192 kommunistája a beszámoló taggyűlésre készül. Örömteli, hogy a 7. ötéves tervidőszakban elért kiváló gazdasági eredményeik elemzése mellett, a taggyűlésre való felkészülés időszakában mindenre kiterjedő, alapos elvi-politikai számvetést is végeztek. Kiváló gazdasági eredményeik alakulásához meghatározó módon járult hozná az a tény, hogy pártéletünk rendje, a párttagság fegyelme a XVI. pártkongresszust követően ebben a nagygazdaságban Is tovább szilárdult. Nyilvánvaló, hogy az üzemi pártszervezet kommunistáinak dönti része van abban, hogy a pártonkívü* liek többsége is becsülettel, odaadással és hozzáértéssel végezte és végzi a feladatát. Ez még akkor is igaz, ha a pártmunkában még nagy tártaié" kokkal rendelkeznek: s olyan párt" tagjaik is akadnak — akik megsértik a pártélet rendjét. Egy élenjáró mezőgazdasági nagyüzem pártelnökének építő, bíráló szellemben elhangzott szavai — ezeket főleg a szubjektív és objektív okokra hivatkozóknak ajánljuk meghallgatásra — arra figyelmeztetnek, hogy minden gazdaságban, munkahelyen s közéletünk valamennyi szintjén fokozottabban kell számon kérni — főleg a párttagoktól — a felelősséget. Ennek viszont az a feltétele, hogy minden szinten mindenki pontosan tudja, miért, milyen fo" kon felelős. A hibák, a visszásságok és az egyéb gondok megoldásáért az üzemi párt" szervezetek és a gazdasági vezetők tehetik a legtöbbet. Társadalmi és személyes érdek is, hogy megfelelő légkörben dolgozhassunk, alkothassunk. A munkahelyi kollektíváknak pedig létérdekük, hogy az így dolgozókat minden lehetséges módon bátorítsák és támogassák. Sokat tehetnek ilyen vonatkozásban a pártszervezetek. — Kommunistának, pártunk köztisztségviselőjének jól meg kell gondolnia elhatározását. De ha már elhatározta magát, teljesítenie kell azt, amit vállalt. Szövetkezetünk üzemi pártszervezetében — a tapasztalatok ismeretében — arra törekszünk, hogy ez a szemlélet a jövőben töretlenül érvényesüljön pártéletünk és közéletünk valamennyi szintjén — mondotta befejezésül Szalay elvtárs. CSIBA LÄSZLÜ Szilárduljon as erösiidn népeink RieyMaMfan barátsága
