Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-02 / 44. szám

1985. november 2. .SZABAD FÖLDMŰVES. 13 SZEPESSÉGI KÖRKÉP Ha a délvidéki járások mezőgazda­­sági üzemei az időjárás viszontagsá­gaira. a nehéz termelési körülmé­nyekre panaszkodnak, akkor mit szóljanak a szepességiek? A Magas- Tótra szomszédságában elterülő Spiüská Nová Vés i járás dimbes dom­­bos vidékén aligha található egy talpalatnyi sík terület. Hiszen a já­rás 55 ezer hektárnyi mezőgazdasági területének 65 százaléka a hegyvidé­ki, 35 százaléka pedig a burgonya­­termelő körzetbe tartozik. A szántó a mezőgazdasági területnek a felét teszt ki. Többnyire a nehezen meg­művelhető kötött, agyagos talajok „uralják“ a határt. A rétek és a le­gelők kiterjedése meghaladja a szán­tó területét. De ezek terepviszonyai sem kedvezőek, mivel sok esetben meredek, nehezen megközelíthető kaszálókról van szó. Az évi csapadék jóval meghaladja az országos átla­got. Igaz, öntözésre nem Igen szo­rulnak rá. ám annál több kárt okoz­nak a hetekig tartó esőzések, a he­ves szélviharok, az áradások, az al­talajvíz. Ilyen nehéz termőhelyi a­­dottságok között gazdálkodik a járás 15 egységes földműves-szövetkezete, két állami gazdasága és három köz­pontilag irányított mezőgazdasági üzeme. Bár a természeti adottságok nem sokat változtak, a termelési viszo­nyok és módszerek jelentős átalaku­láson mentek át. Ma valamennyi gaz­daságban korszerű nagyüzemi ter­melés folyik, persze, egyelőre még nem olyan magas fokú termelékeny­ségi szinten, mint a síkvidéki körze­tekben. ami érthető is, ha figyelem­be vesszük a sokkal kedvezőtlenebb körülményeket. Az utóbbi években azonban egyre Inkább előtérbe kerül­nek azon termelésszerkezeti megol­dások. termelési módszerek és tech­nológiák, amelyek az adott körülmé­nyekhez a legjobban igazodnak, és közgazdasági szempontból is előnyö­sek. Erről győzött meg bennünket Rudolf Curny agrármérnökkel, a me­zőgazdasági termelési igazgatóság termelés igazgatóhelyettesével, fán Lacus tervezővel és Ladislav Pétéi mérnökkel, a közgazdasági részleg vezetőjével folytatott beszélgetésünk. A CÉL: A HOZAMOK NÖVELÉSE ÉS STABILIZÄLÄSA A hajdanában burgonyatermelésről hírneves járás növénytermesztését ma 53 százalékos aránvban a gabo­natermelés. 12 százalékban a burgo­nyatermelés, 2Я százalékban pedig a szántóföldi takarmánytermelés alkot­ja. A másodnövények részaránya ei­­éri a 8 százalékot. Ebben a járásban Is, más járásokhoz hasonlóan, a nö­vénytermesztés súlypontja a gabona­­termelésre helyezkedik. A gabonafé­lék közül a búzát, az árpát és a rozsot termesztik. Az idén a gabona­­termesztés nem hozta meg a várt eredményt. A kedvezőtlen Időjárás következtében, főleg az aratás ide­jén, jelentősen megcsappant a jónak ígérkező termés és a tervezett 3,78 tonnás hektárliozammal szemben mindössze 3,30 tonnát értek el. A 7. ötéves tervidőszakra előirányzott termelést azonban a kiesés ellenére is sikerült teljesíteniük, s öt év át­lagában 3,78 tonnás hektárhozamot értek el. Mivel a gabonatermelés a következő ötéves tervidőszakban is a növénytermesztés legjelentősebb ágazata lesz, már az idei ősz folya­mán mindent elkövettek a jövő évi termés megalapozása érdekében. Ezen a szakaszon a fő cél a vetésterület és a hozamok stabilizálása. A burgonyatermesztés idei ered­ményei nem tanúskodnak éppen az évszázados hagyományokról. Az elő­zetes felmérések szerint a tervet mindössze 87 százalékra teljesítik. A számottevő terméskiesést a burgo­nyavész nagyarányú elterjedése okoz­ta. A betegség leküzdéséhez pedig hiányoztak a megfelelő gombaölő szerek. Így nem csoda, hogy a bur­gonya a termőterület 75 százalékán fertőződött. Persze, nem minden év­járat volt ilyen kedvezőtlen a burgo­nyatermelés szempontjából mint az Idei. Tavaly például 24.5 tonnát ta­karítottak be hektáronként és az öt­éves tervfeladatukat ebben az ága­zatban is teljesítik. A burgonya idei termésének a begyűjtése egyelőre még nem ért véget. Diákok és a védnök­­ségl üzemek dolgozói segítenek a gazdaságoknak. Sajnos, a gépesítés fejlesztése egyelőre nem hozott nagy segítséget a burgonya betakarításá­ban. Az NDK-ból behozott kombájnok nem alkalmasak a kötött talajokra, ezért a járás burgonyaföldjeinek mindössze egyharmadán alkalmaz­zák a gépi betakarítást. A terület ja­va részén, úgy, mint hajdanában, kézzel szedik a burgonyát. A járási vezetők véleménye szerint a tömegtakarmányok termelése az idén sikeresnek bizonyult. Egy szá­mosállatra szénában számítva 4.7 tonna tömegtakarmány jut, ami bő­ven fedezi a téli szükségletet, sőt, bizonyos tartalékalap létrehozását is lehetővé teszi. Mivel a járás állatál­lománya jelentősen gyarapodott az utóbbi évek során, egyre nagyobb gondot fordítanak a rétek és legelők kezelésének. Jelenleg a rétekről 4,4, a legelőkről pedig 2,4 tonna szénát takarítanak be hektáronként. Persze, ennél nagyobb hozamok elérése a cél. Ezért a járás gazdaságaiban fo­kozatosan megvalósítják az ésszerű gyepgazdálkodás távlati tervét, amely a gyepterületek rekultiválásáből, ter­mőképességük növeléséből, a szaka­szos legeltetés bevezetéséből, vala­mint a nehezen hozzáférhető terüle­tek hasznosításából áll. A tehené­szeti telepeken is intenzív — szaka­szos legeltetésre felszerelt — legelő­ket létesítenek. az adottságok kihasznäläsärA TÖREKEDVE A járás állattenyésztését elsősor­ban a szarvasmarha- és a juhtenyész­tés fejlesztésére irányítják, jelenleg járási átlagban száz hektárra számít­va 85 darab szarvasmarhát és ötven darab juhot tartanak. De akadnak gazdaságok — főleg a valamivel ked­vezőbb adottságú burgonyatermelő körzetekben —, ahol a szarvasmar­hák sűrűsége eléri a 8ü—90 darabot száz hektárra. A kedvezőbb takarmányozási felté­telek ■ biztosításával párhuzamosan növekedett az állatok termelékenysé­ge is. A tehenészetben például a múlt évhez viszonyítva az idei első három negyedévben 54 literrel javult a tehenek egyedenkénti tejelékenysé­­ge. Feltehetően tehenenkénti évi át­lagban elérik a 3200 literes tejter­melést a 3050 literes tervvel szem­ben. Az utóbbi időben fokozott fi­gyelmet fordítottak a fejés és a tej­kezelés higiéniai követelményei be­tartására. Ennek köszönhetően nagy­mértékben javult a tej minősége. Az idén az értékesített tejnek a 88 szá­zaléka az első osztályba került. A tej zsírtartalma elérte a 3,7 százalékot. Lényegesen gyengébbek az eredmé­nyek a marhahizlalásban, A hízömar­hákat két gazdaságba, korszerű nagy­üzemi állattartó telepekre összponto­sították. Am a naDi súlygyarapodás­ban nem haladták meg a tervezett szintet, vagyis e 0.67 kilót, A járásban túlnyomóé:- a pinzgaui fajtát tenyésztik. Az állománynak 32 százaléka a tejelő típus, 18 százalé­ka nemesített, 52 százaléka pedig kétbasznű. Az elkövetkezendő évekre előirányzott nemesítést program a termelékenység növelésére irányul. Jelenleg a járás állattenyésztésé­nek egyik legkiemeltebb ágazata a juhtenyésztés. Érdemes vele foglal­kozni, tartják a járösbeliek, mert egyrészt kifizetődő a gazdaságok szá­mára. másrészt pedig lehetővé teszt a nehezen hozzáférhető rétek és le­gelők hasznosítását. Ez ideig túlnyo­móan a hármas hasznosítású nemesí­tett racka tartásával foglalkoztak. De fokozatosan áttérnek a merino fajta tartására, amelyet kettős hasz­nosításra — hús- és gyapjútermelés­re — tenyésztenek. A merino íaita tartásával nagyon jő eredményt ér-A hegyi legelőkön a juhászok számára talán az egyik legnehezebb тппкя я iiihnk nvírása Fotó: Pethő Iván tek el az odorini — kimondottan le­gelőgazdálkodásra berendezett — szövetkezetben, ahol immár hagyo­mányosan folytatják az Intenzív bá­­rányhlzlalást. A juhtenyésztés fejlesztése az ál­lományok bővítésére, valamint a hús-, a gyapjú- és a sajttermelés nö­velésére irányul. Ennek érdekében szakosított, nagy kapacitású juhfar­­mnkat létesítenek, amelyekbe több mint ezer darab állatot lellet telepí­teni. Fzekben korszerű tartási mód­szerekkel, tökéletesebb munkaszer­vezéssel folyik majd a termelés. A járás mezőgazdasági üzemei évek óta Igen jő eredményt érnek el a sertéstenyésztésben. A sertéshizlalás­ban az idén járási átlagban 0,55 ki­logrammos napi súlygyarapodást ér­tek el. Ennél még jobb eredménnyel a nagyüzemi sertéshizlalásra szako­sodott Szepesv^raljai (Spišské Pod­hradie) Efsz dicsekedhet, ahol a tíz­ezer férőhelyes sertéstelepen 0,57 kilogrammos napi súlygyarapodási átlagot értek el. Az egy kiló hús elő­állítására szükséges erőtakarmány­­-fogyasztás pedig nőm haladta meg a 3,60 kilót. Egy kocától évi átlagban 19 darab malacot választanak el. A sertéstenyésztés Igen kedvező, és stabilizált eredményei a korszerű tartási és takarmányozási módszerek alkalmazásának köszönhetőek. Az előhizlaldában a ketreces tartást al­kalmazzák. A sertéshizlaldák gépesí­tettek. Az esetek többségében pedig a nedves takarmányozást alkalmaz­zák. A sertések takarmányozásában a lehető legnagyobb mértékben hasz­nosítják a tejipari melléktermékeket, főleg a tejsavőt. Az erőtakarmányo­kat párolt, Illetve szilázsolt burgo­nyával és a tenyésztdő folyamán fe­hérjedús zöldtakarmánnyal igyekez­nek pótolni. ) Érdemes megemlíteni, hogy a járás valamennyi gazdaságának van mel­léküzemága. A melléküzemági terme­lés, amely az összteljesítménynek hozzávetőlegesen a 17 százalékát te­szi ki, közel 680 dolgozót, főleg női munkaerőt foglalkoztat. EGYRE SZILÁRDABB GAZDASÁGI ALAP • A járás mezőgazdasági termelésé­ben végbement ütemes fejlődésről a közgazdasági mutatók is világosan tanúskodnak. A 7. ötéves tervidő­szakra előirányzott mezőgazdasági bruttó termelést és a piaci termelést minden szakágazat vonatkozásában teljesítik, illetve túlteljesítik. Az elő­ző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva a teljesítmények 894 millió koroná­val, a költségek pedig mindössze 720 millió koronával növekedtek. Az elő­jelek szerint a mezőgazdasági üze­mek 174 millió koronával több tiszta nyereségre tesznek szert, mint az előző időszakban. A mezőgazdasági üzemek gazdasági helyzetének szi­lárdulójáról még szemieltetőbb képet kapunk, ha összehasonlítjuk az egy hektár mezőgazdasági területre jutó nyereséget, amely az előző ötéves tervidőszak 2123 koronájával szem­ben ebben az ötéves tervidőszakban elérte a 6900 koronát. A gazdaságok jövedelmezősége 3,3 százalékról 8 százalékra nőtt. Az egy dolgozóra jutó munkatermelékenység öt év át­lagában a szövetkezetekben elérte a 104 ezer, az állami gazdaságokban pedig a 134 ezer koronát. Ez az elő­ző ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 120, illetve 116 százalékos növeke­dést jelent. Bár a járás mezőgazdasági termelé­se nem minden tekintetben probléma­­mentes és a kívánt szint eléréséhez még sokat kell tenniük, az eddigi eredmények jelzik, hogy jő irányba haladnak a fejlesztésben, s egyidejű­leg igazolják azt is, hogy nehéz termelési körülmények között is le­bet eredményesen és hatékonvan gazdálkodni. Kiamarcsik Mária Mit tettek a Rozsnyói (Rožňa­va) járás mezőgazdasági üze­mei a 7. ötéves terv növény­­termesztési és állattenyésztési felada­tainak teljesítése érdekében, és ho­gyan készülnek a következő ötéves tervidőszakra? Ezen kérdésekre vá­laszt keresve látogattunk el a Rozs­nyói járási Mezőgazdasági Igazgató­ságra. Az idei eredményekről készített gyorsmérleg alapján már rendelke­zésre állnak a 7. ötéves tervfelada­tok teljesítésére vonatkozó összege­zések. Ezek szerint a mostoha ter­mészeti adottságok között gazdálkodó Rozsnyói járás mezőgazdasági üze­meiben a 6. ötéves tervidőszakhoz képest várhatóan 16 százalékkal nö­vekszik a mezőgazdasági bruttóter­melés. Ezzel szemben a piaci terme­lést mindössze 90 százalékra sikerült teljesfteniük, s ezzel mintegy nyolc százalékkal maradtak el az orszá­gos átlagtól. Mérséklődött azonban a növénytermesztés és az állattenyész­tés közötti aránytalanság. Közel tíz százalékkal termeltek többet növé­nyi termékekből mint állati eredetű termékből. Az intenzív termesztési módszerek bevezetésének köszönhe­tően az utóbbi fél évtized alatt négy százalékkal emelkedett a gabona. 22 százalékkal a burgonya, és 15 szá­zalékkal az évelő takarmánynövé­nyek átlaghozama. A tejtermelés nö­vekedése megközelftette a tíz száza­lékot. Ellenben a hízómarhák súly­­gyarapodásában 1973 óta a 0,75 kilo­grammos napi súlygyarapodást átla­gon vesztegelnek. Az indoklás: nem állt rendelkezésre elegendő és meg­felelő tápértékű tömegtakarmány a korlátozott mennyiségű ahraktakar­­mány pótlására. A takarmányadagok összeállítási és elkészítési módja is hagyott kívánnivalót maga után. Nem utolsósorban az „emberi tényezők“ is közrejátszottak az idültté vált probléma kialakulásában. Az össztermelés növelését az előző ötéves tervidőszakban felhasznált Az elmúlt két esztendőben lénye­gesen javult a munkagépekkel való ellátottság. Ugyanakkor csak korláto­zott mennyiségben vásárolhattak az energiatakarékos, nagy teljesítményű, elsőkerék meghajtású traktorokból. Egyelőre a növényvédelem gépesítése sem teljesen megoldott. Nem beszél­ve a nélkülözhetetlen növényvédő szerek hiányáról. üzemanyag 89 százalékának megfele- A mezőgazdasági üzemek hósérté-Távlati elképzelések kritikus lő mennyiséggel biztosították, miköz­ben a munkatermelékenység harminc százalékkal növekedett. Az 1975— 1980-as időszakban évi átlagban 8 millió korona veszteséget könyvel­tek el, az utóbbi öt esztendőben pe­dig a nyereség évi átlagban elérte a 16 millió koronát. Ebben a tervidőszakban modernizál ták a gépparkot, felújították a gazda­sági épületek jelentős részét és 228 millió koronát fordítottak őj terme­lési egységek építésére. A talajvédelem a legfontosabb teen­dők között szerepelt. Oszesen 5 ezer 700 hektár mezőgazdasági területen végeztek rekultivációt. Harmincegy ezer köbméter szilázs befogadására építettek betontárolókat. A 15 ój me­zei trágyatelep tárolási kapacitása B4 ezer köbméter. Felépítésükkel a környezetvédelemnek is jó szolgála­tot tettek kesítési tervüket 250 tonnával túl­teljesítették, tejből 700 literrel érté­kesítenek többet a tervezettnél. A hús- és tejfeldolgozó ipar azonban szűkös választékot kínál a vásárlók­nak. Például csomagolt húst egyelő­re nem lehet kapni az üzletekben. Hivatkoznak ugyan a modern csoma­gológépek hiányára, de a problémá­kat inkább a termékváltásban és a technológiai fegyelemben kell keres­ni. Megállapítható, hogy a legtöbb mezőgazdasági üzem adósa maradt a tudományos-műszaki haladás vív­mányai kihasználásának. Kevés gaz­daságban vezették be a belüzemi ön­­elszámolási rendszert, valamint a bri­gádszerű munkaszervezést és java­dalmazást. A mezőgazdasági üzemek közül ä hosszúszéi (Dlhá Ves), a pel­­sőci (Plešivec) és a görgői (jablonov nad Turňou) szövetkezet, valamint a Jelsavai Állami Gazdaság rendelkezik a legnagyobb tartalékkal. A pelsűciek és a hosszúszéiak az idén a sereghaj­tók közé kerültek a gabonatermelés­ben. Görgőn pedig az első félévben ötven dekán aluli volt a hízómarhák napi súly gyarapodási átlaga. Felső­­cön a sertéshizlalás stagnál. Ha már a gondok feltárásánál tar­tunk, hadd soroljam ide azt is, hogy sok esetben késnek a nagy beruhá­számvetéssel zások átadási határidejének a betar­tásával. A 8. ötéves tervidőszakba az ala­pos felkészültség mellett is még több felszámolásra váró problémát visz­nek át. Ilyen teherrel meglehetősen nehéz — de nem lehetetlen — ele­get tenni a fokozott igényeknek. A mezőgazdasági bruttótermelés idei szintjét 1990-ig 8,4 százalékkal kell növelni. Továbbra is kulcsfeladatnak számít a növénytermesztés belterjes fejlesztése, s ezen belül a takarmány­program megvalósítása. A hiányzó erőtakarmányt a szükséglet 15—20 százalékát meghaladó „tartalék“ tö­­megtakarmány-készlettel kell pótolni. Az eddiginél jobban kihasználják az elhanyagolt legelőket is. Gabonafé­lékből egytizednyi résszel növelik a termelést. A hüvelyesekből 11 száza­lékkal veinek majd többet. A burgo­nya és a mák termőterülete váltuzat­­lan marad. Az állattenyésztésben átlagosan 8 százalékkal kívánják növelni a ter­melést. Ezt az állatok termelékeny­ségének a növelésével akarják elér­ni. Ennek érdekében intenzívebbé kell tenni a fajtauemesítést. és haté­konyabbá az állat-egészségügyi szol­gáltatást. A beruházásra szánt össze­gek nagyobhbik hányadát további ta­karmánytárolók. mezei trágyatelepek építésére és takerménybetakarító gép­sorok beszerzésére fordítják. A felsorolt Igényes feladatok való­ra váltásában döntő szerepe lesz a tökéletesített Irányítási rendszer al­kalmazásának. A központilag megba­tározott árszabályozókon kívül Járási és helyi jellegű irányítási-szervezési változásokra és lényeges szemléiet­­mődváltásra is szükség lesz. A Jutal­mazás módszerei is módosításra szo­rulnak, a teljesítménynormákat pedig a belüzemi elszámolási rendszer és a helyi műszaki-gazdasági viszonyok összefüggésében kell átértékelni. El­odázhatatlan a brigádszerű munka­szervezés és javadalmazás minél szé­lesebb körű bevezetése. A szocialista és a komplex ésszerűsítő brigádokat, valamint az újítómozgalmat meg kell tisztítani a formalizmustól. A dolgo­zókról való sokrétű gondoskodást a lehető legmagasabb szintre kell emel­ni. KORCSMAROS LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents