Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-02 / 44. szám
14-SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 2. MÉHÉSZÉT ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET ■ MÉHÉSZET a MÉHÉSZET И MÉHÉSZÉT méhészet a méhészet a méhészet \ November a méhesben Az év utolsó előtti hónapjában az időjárás általában hűvösre fordul, s a méhésznaptár szerint beköszönt az úgynevezett fagyos időszak. Ilyenkor a méhész ■ számára nem marad más hátra, mint az eddig el nem végzett betelelési munkálatok mielőbbi elvégzése. Mindenekelőtt a méhcsalád sikeres átteleléséhez nélkülözhetetlen-lehető legnptimálisabbfennáll a noszémalertőzés veszélye. Az első hó lehullását megelőzően ne feledjük a kijárőnyílást ráccsal ellátni, hogy az egerek ne juthassanak a kaptárba. A rács emellett megvédi a családokat a cinegéktől is. Sokan nem fordítanak erre kellő figyelmet, s gyakran előfordul, hogy egér vagy valamilyen kisebb állat be-О A megfelelő kaptár a sikeres telelés egyik biztosítéka hőmérsékletet kell biztosítani, a kaptárt megfelelően szigetelni, valamint a kijárónyílást ógy szőkíteni, hogy azon az egerek ne juthassanak be. Ajánlatos a kaptártetőt megfelelően a kaptárfalhoz erősíteni, hogy az esetleges erős szél ne tehessen kárt a méhállományban. Az sem árt, ha a kaptárakat valamilyen módon rögzítjük, mivel így bizonyosak lehetünk abban, bogy azok nem dőlhetnek föl. Fontos, hogy a területi és az éghajlati viszonyoknak megfelelően, időben gondoskodjunk a méhállományról. A Szlovákiában általában használt kaptártipnsok közül számos típusnál szükséges a hőszigetelést időben elvégezni. A legjobb hőszigetelőnek a 10—15 milliméteres vastagságú filctakarót tartják a szakemberek. Előnye, hogy a kaptár felső részére helyezve tartja a kaptármeleget, s enrellett jól szellőzik. Ha nincs módunkban filctakarót beszerezni, po Hsztiréniemezt is használhatunk, de ez már nem engedi át a nedvességet, s ennek következtében a kaptár sem szellőzik megfelelően, jobb az 5—8 centiméteres speciális szalmatakaró, csak nehéz beszerezni. Azok a méhé szék. akik a téli időszakban a fészekben hagyják az üres mézkamrát, ezekbe mohával, fíírészporral vagy pedig pelyvával kitömött kis vánkosokat helyeznek. A méhcsaládok szőkítését követően az utolsó lép mögötti teret is ajánlatos szalmatakaróval, esetleg polisztiréntáblával kitölteni. Ez utóbbi használatakor a polisztirént célszerű valamilyen zsákszerű anyaggal bevonni. mert máskülönben a méhek kirágják. Az utolsó lép mögötti tér kitöltése nélkül a méhcsalád szőkítésének nines gyakorlati értelme, mivel a melleknek a szabad térséget is melegíteniük kell. Az állomány megfelelő szigetelése nagymértékben befolyásolja a telelést, s meghatározó fontosságú különösen a későbbi (januári) fiasítás során, amikor már nem ajánlatos a méhcsaládokat fölöslegesen zavarni. Ne feledjük a régi tapasztalt méhészelődeink intelmét. mely szerint a telelést követően a méhkaptárak „kulcsát“ egészen tavaszig nem kell ok nélkül elővenni. A családok zaklatása már csak azért sem ajánlatos mivel a beavatkozást követően ugrásszerűen megnövekszik az élelemtarialék-fogyasztás, ez pedig a méhek túlzott igénybevételét vonja maga után. Ezért, ha egy mód van rá ne zavarjuk fölöslegesen a méheket. a háziállatokat se engedjük a kaptárak közelébe, s a méhes körül levő fák ágait is ajánlatos eltávolítani. hogy a méhcsaládok nyugodt csendes környezetben telelhessenek Mindenekelőtt arra kell gondolni. hogy megakadátyozzuk az indokolatlan élelemfogyasztást. mert annek egészségügyi szempontból is jelentős szerepe van. Arról van szú ugyanis, hogy a kelleténél nagvobb fogyasztás következtében a méhek iirUlékzacskója megduzzad, s így jut a kaptárba, ahol jelentős károkat okoz. Egyrészt elfogyaszthatja a lupékét. másrészt pedig megzavarhatja a kaptár nyugalmát, s így nagyobb élelemfogyasztást idézhet elő, amelynek káros hatásáról már a korábbiak folyamán szóltunk. A kijárúnyílás téli átalakításának elhanyagolása akár az egész család pusztulását is előidézheti. A szakemberek egy része amellett foglal állást, hogy a kijárónyílás csak 7 milliméteres legyen. Csakhogy adott esetben a nyílás az elpusztult méhek tetemeitől el is tömődhet, s a családot ilyenkor a megfulladás veszélye feszükséges kiselejtezni, amelyeket már a mézkamrába sem ajánlatos behelyezni. A lépeket a keretből kivágjuk, majd három kategóriába osztályozzuk, s elküldjük azokat csere vagy pedig feldolgozás céljából a feldolgozóüzemekbe. Az első kategóriába a rosszul kiépített és megsérült lépek kerülnek, a másodikba a zsemleszínűek, a harmadikba pedig a sötét színűek. Csere esetén az első kategóriába tartozó (épekért 85—30, a másodikba soroltakért 45—50, s a harmadikba tartozókért pedig 30—35 százaléknak megfejelő műlépet juttatnak a feldolgozóüzemek. Gazdasági szempontból kifizetődőbb a megsérült lépeket és a szőzlépeket kinlvasztani. s a viaszt küldeni míílépért cserébe. A 20—30 méhcsaláddal gazdálkodó méhészek általában a házi viaszkészítés mellett döntenek, s így általában 30 százalékkal több viaszt nyernek. Ebben az esetben alapos megfontolás szükséges, hogy kifizetődo-e a házi módszer alkalmazása, magtérül-e a befektetés. Amikor a méhek fiirtbe tömörülnek behelyezzük a kaptárba az alátétet, amelyet egészen tavaszig ott is hagyunk. Az alátét a kaptárban a méhek állapotáról nyújt fontos információkat. Az alátét alapján az első tavaszi tisztuló kirepülést megelőzően megítélhetjük az állomány egészségi állapotát. Szintén az alátét segít annak megismerésében, hogy mermyi élelmet fogyasztottak el a méhek, milyen mértékrí volt a méhek pusztulása, s van-e atkaveszély. Szintén az alátét alapján állapíthatjuk meg, hogy hány láputcában telel a család. Az alátéten tapasztaltakat nem árt, ha egy füzetbe beírjuk, s az adatokat összehasonlítjuk a korábbi évek adataival. Az alapos megfigyelés később az anyaneveiés során is fontos támpontokkal szolgálhat. A lépek szakszerű tárolása az egész év folyamán jelentős figyelmet igényel. Ha a hőmérséklet átlagosan 12 Celsius-fok körül alakul, szükséges a lépeket kénezni, mégpedig kétszer egymást követően. Pavel Silný Napjainkban ritkaságnak számító iómkaptárak (Fotó: -b!mnyegeti. Ezért a tapasztaltabb méhészek inkább a 10—12 milliméteres nagyságú nyílás mellett döntenek. Ilyenkor azonban még íontosabb, hogy a kijárőnyílást mielőbb ráccsal lássuk el. A novemberi kötelességek közé tartozik az atkafertőzés megakadályozására szolgáló, sorrendben második kezelés, amely azért fontos, mivel a méhcsaládok az előző kezelést követően újra fertőződhettek. Ha a második kezelést nem vesszük koma lyan. akaratlanul is a fertőzés terjedéséhez'..biztosítunk“ jó feltételeket. A közvetlenül a méhesben elvégzendő munkák után a lépek osztályozása. majd pedig szakszerű tárolása következik. A lépeket öt kategóriába soroljuk. Az elsőbe kerülnek a szűzlépek, valamint a kiépítetlen lépek, a másodikba a zsemleszínűek, amelyek már legalább egy ízben Hasítva voltak. A harmadik kategóriába a világos színűeket tegyük, amelyek még Hasításra alkalmasak. A negyedikbe a kizárólag csak a mézkamráha hasznosíthatnak kerülnek. Az ötödik kategóriát pedig a kiselejtezettek és a nem megfelelőek alkotják. Elsősorban sötét színű, megsérült lépeket Hirdetés Méhek végveszélyben Századunk első éveiben A. A. Jacobson, német zoológus Jáva szigetén járva egy élősködő atkafélct fedezett föl az indiai méheken. A fölfedežésntík akkoriban nem tulajdonítottak különösebb jelentőséget: az indiai méhekben csak kevés kárt tett az atka. Az európai méheket elérve azonban rohamosan terjedni kezdett. . Talán nincs olyan élőlény, amelynek ne lenne néhány eluskodoje. Az élősködők és gazdaállatok kapcsolata rendszerint úgy alakul, hogy a kecske is jóllakjon és a káposzta is megmaradjon, elvegre az eioskodak későbbi nemzedékeinek is meg kell élniük valahogy. Ha ellenben egy parazita új gazdára lel, a mérkőzés háromesélyes, végződhet döntetlennel, illetve bármelyik léi pusztulásával, hebet, hogy az új méhatka elterjedése végveszélybe hozza a védekezésre képtelen európai méheket? Értesítjük a tisztelt méhésztársakat, hogy a beküldött viaszból megrendelésre 10,— koronáért — sonkolyból pedig kilónként 12.— koronáért jó minőségű műlépet készítünk, s azt kívánatra fertőtlenítjük. A műlépet megrendelés szerinti méretre vágjuk, s ha partnereink kívánják, foszforral feljavítjuk, hogy a méllek egészségesen szaporodónak. A viaszt, a sonkolyt, s a megrendelést az alább! címre küldjék: Výrobňa medzistienok 991 U8 2 e I o v c e Telefon: 931-14 Aligha gondolta ezt Quadmans lipiland zoológus, aki 1904-ben rendszerezte ezt az atkát, és az ókori méhész íróról, Varróról, valamint a felfedező Jacobsonról Varroa jacobsoninak nevezte el. A magyar nevét örösi Pál Zoltántól kapta az állat: ázsiai nagy méhatkának keresztelte. Az 1960-as évek elejétől érkeztek az első riasztó hírek Dél-Kínából, a Szovjetunió távol-keleti részeiből, Japánból és még néhány környező országból, jelezve, hogy egyre több méhállományt fertőz meg az atka. A betegség — a varroózis — terjedésének szigorú intézkedésekkel próbáltak gátat vetni, ez azonban alig járt eredménnyel. A méhkereskedelem különös gyorsasággal siettette a betegség terjedését, így jutott el az élősködő sok európai és észak-afrikai országba is, s napjainkban Ausztrália és néhány kisebb terület kivételével az egész földön előtörőül. VÉRSZÍVOK A FIASÍTÄSBAN Milyen is ez az apró atka? A nőstény teste tojásdad. barna, hossza mindössze 1,1—3,7 mm, szélessége 1,5—2 mm. A hím csak félakkora, mint a nőstény, színe a csontfehértől a világosbarnáig változik, s az alakja nagyjából kerek. A méhek méretéhez képest persze, így is olyan nagyok, mintha az ember vérét arasznyi, szúnyogok szívnák. Az atkák rágószívő szájkészülékükkel a méhálcák ürülékét és a bábingei szívogatják, de főként a fejlődő méhek vérét '(haemolympháját) csapolják. Emiatt a méhek vérének fehérjetartaléka és sejtszáma nagymértékben csökken. A Varroa iacobsoni nősténye igen mozgékony, könnyen vándorol méhről mellre. A méhanya által bepetézett léoseiteklie bemászik, mielőtt azokra rákerülne a viaszfedő, s a fejlődő álcából vért szív. Ezután néhányszor kettő-öt tejfeltér petét rak a sejtekbe, illetőleg a méhlárvákra. Leggyakrabban a heresejtekbe petézik. Miközben a méhlárva megnyúlik, s finom gubát 'Sző maga köré. az új atkanemzeri'ék is kifejlődik. A fészek 34 Celsnis-fokos hőmérsékletén egy nap alatt — még a peteburkon belül — kifejlődik a hatlábű atkalárva, majd előnimfaként kel ki. Ez a fejlődési alak már vért szív a méhálcákhól, maid ismét átalakulva néhány nap alatt kifejlett atkává válik. A nőstények teljes fejlődési ideje nyolckilenc, a hímeké bat-hét nap. Az ivarérett atkák a leľedett méhsejtekben párosodnak. A hímek szájszerve Spermatovábbító készülékké alakult, táplálkozásra alkalmatlan, ezért a párosodás után hamarosan elpusztulnak. A megtermékenyített nőstények a kikelő méhekkel együtt hagyják el a sejtet. Rámásznak a Hasítás körül szorgoskodó dajkaméhekre. s azok eljuttatják őket a következő. még lefedetlen álcákhoz. Ezzel az atka nvári szaporodási ciklusa újra kezdődik. Az atka általában öt hónapon át kénes szaporodni, s ez — tíznapos fejlődési időt véve alapul — azt jelenti, hogy egy évben tizenöt nemzedéke van. Ha föltesszük, hogy éleiében egv nőstény két alkalommal ötöt petét, tehát összesen tizet képes lerakni, s ennek a fele nőivarú egyed, ez a tizenöt nemzedék elvileg több milliárd atkából áll. Ősszel, amikor megszűnik a méhek szaporodása. az atkák a telelőfürt belsejében tartózkodó kifejlett méhekbe kapaszkodnak, s egész télen ezek vérét szívják. LEGYENGÜL A CSALÄD A méhész a fertőzés évében szinte semmi gyanúsat nem vesz észre méhcsaládjain. A második-negyedik évben „elnyomorodott“ méhek megjelenése jelzi a vérszívő atkák működését. A „rokkant“ méhek potroha rövid, a szárnyuk pödrött és néha bunkős végű, a lábaik is csnköttek. Mondani sem kell, hogy ezek gyűjtésre alkalmatlanok. Ahol sok a beteg méh. ott a család legyengül, és télen még bő séges élelemkészlet közelében is egyik napról a másikra elpusztulhat Előfordul, hogy a fertőzött méhek — talán az atkák elöl menekülve — hideg időben is kirajzanak a kaptárból. Ekkor többnyire a meghűlés és a táplálékhiány végez velük. A méhek pusztulását általában mégsem az atka. banem valamilyen, a működése miatt támadó másodlagos betegség (például gyomorvész, európai költésrothadás) vagy a szegényes téli táplálkozás, a zavarás stb. okozza. Az atkának méhcsaládról méhcsaládra való terjedését a rablás, az atkás méhek eltévedése, a hereüzés, az egészséges családoknak fertőzött Hasítással való erősítése, a méhkereskedelem stb, is okozhatja. A Varroa-atka az ember közvetítése nélkül valószínűleg soha nem jutott volna el az európai mellekhez. De ha már eljutott, az ember közbelépése nélkül ki is pusztíthatja a méheket. A közbelépés azonban nem marad el, hiszen a méhek termékeinek, ^ a méznek, a virágpornak, a propolisznak a gazdasági jelentősége egyre nagyobb. Hogy azok a méhészek is, akik eddig nem találkoztak az atkával, és nem tapasztalták annak kártételét, felkészültebben számíthassanak a megjelenésére, az alábbiakban néhány hasznos gyakorlati tanácsot adunk az ázsiai nagy méhatka megfékezésére. KÉMIAI ÉS BIOLÓGIAI VÉDEKEZÉS A betegség földerítésének többféle módja van. A kifejlett méheken az atka többnyire szabad szemmel is látható. Rendszerint a potrohgyűrük között, azok oldalsó részén tartózkodik. Gyakran kapaszkodik meg a fej és a tor, valamint a tor és a potroh között is, ahol a méhtest kitinrétege vékony, s így azt az atka könnyen át tudja szúrni. Az élősködők előnyben részesítik a fiatal dajkaméheket és a heréket. A mellekre kevésbé veszélyes vaksi méhletűtől a Varma alaktani sajátosságok alapján können megkülönböztethető. A méhtetű — az atkával ellentétben — szelvényezett testű állat, s három pár, a testétől elálló' lába van, olyan, mint egy parányi szárnyatlan méh. A vaksi méh'etíí korántsem annyira kártékony, mint az atka, hiszen nem a méh testnedvét szívja, hanem a dajkaméhek nempőjét cseni el, miközben azok az anyát táplálják. • Az atkák közül viszonylag sok pusztul el a tél folyamán. Ezért hasznos adatokat szerezhetünk a fertőzés mértékéről tavasszal a kaptársöpredéket vizsgálva. Végezhetünk bajmegállapító kezelést füstölőcsílc segítségével. E beavatkozás' előtt helyezzünk egy fehér papírlapot a kaptár aljára, majd a füstölés után huszonnégy órával ellenőrizzük, mennyi atka hullott a lapra! Ezzel egvideiőleg a herefiasításokat Is célszerű megvizsgálni. A fehér bábokon jól láthatók a barna színű nőstény atkák és a tűszúrásnyi fehér ürülékcsomók. A füstöléseket lehetőleg olyankor kell végezni, amikor a lépőkben nincsen fiasítás, és nincs 10 Celsiusfoknál hidegebb. Uvenkor alkonytájt, amikor a méhek többsége már hazatért, dogjuk be egy meggvójtott füstölőcsíkot a kaptár alsó kijárőnyílásán vagy a füstölés céljára készlett lyukon. (A csíkot ajánlatos előbb hosszában kettéhajtani, s fordított V alakban egy fémlapra helyezni.) Ezután a kaptár nyílásait egy órára zárjuk le. A füstölést háromnaponként ismételjük meg néhányszor, esetleg egyszerre két csíkkal! A sorozatos kezelésre azért van szükség, mert csak a kikelt atkák pusztulnak el, a Hasításban iévők védve vannak a vegyszertől. A vegyi védekezéssel együtt ajánlatos biológiai eljárásokat is alkalmazni. Ezek közül a legegyszerűbb az, ha a fölösleges herefiásítást eltávolítjuk. Még jobb eredményt érhetünk el azzal, hogy a méhekkel minél több herefiasítást neveltetünk, majd az odacsalt atkákat a herebábokkal együtt eltávolítjuk. (Élet és Tudománvl
