Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-02 / 44. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

1985. november 2.

Készül a kukoricaszilázs

nát, illetve szenázst készítettek belőle. A lucernaszenázsuk most 1200 tonnányi.

Háromszáztiz hektáron termesztettek nyári keveréket (perko, mustár); a termés kisebb hányada zöldtrágyaként hasznosult. Ezt a megoldást azért választják, mert szűkös a szervestrágya-készletük, éppen az évi 30—35 százalékos szántőtrágyázás következtében.

EGYÉB KÉSZLETGAZDAGlTŰ TÉNYEZŐK

Mint már az előbbiekben utalás történt rá: a következő tervidőszakban sem mondhatunk le a minőségre és a gazdaságosságra törekvésről. Köztudott, hogy a tejtermelésben nagyobbak lesznek a minőségi elvárások. Ha a gazdaságok boldogulni akarnak, méginkább az olcsóbban előállítható tömegtakarmányokat részesítik majd előnyben. Tehát a fő- és másodnövényként termesztett silókukoricán kívül még nagyobb ügyeimet fordítanak majd a másodnövények termesztésére, amelyek nagy mennyiségű zöldtömeget adnak. Ezenkívül még nagyobb becsUlete lesz a répaszeletnek, a répafejnek, továbbá a kukoricaszárnak.

Ügy hisszük, a már több mint három és fél évtizede fennálló, termelési hagyományokban gazdag nádszegi (Trstice) Csehszlovák-Szovjet Barátság Efsz-t nem kell részletesebben bemutatni. Kiváló eredményeiről gyakorta hallat, s ennélfogva nemcsak járási, kerületi, hanem szlovákiai viszonylatban is közismert.

Méltán tekinthető nagy plusznak: nemcsak felküzdötte magát — sok évvel ezelőtt — az élenjáró nteaőgazdasági üzemek sorába, hanem képes is az élen maradni. Ezt jórészt hangyaszorgalmú tagságának köszönheti, amely megérti a társadalmi elvárások teljesítésének az elsődlegességét. Amellett a közös gazdaság vezető- és szakembergárdája szakmailag és politikailag is jól, magas színvonalúan felkészült. Fiatalos lendület hatja át valamennyi őket, s az újtól, a fejlő dést előmozdító intézkedésektől, döntésektől sem riadnak meg.

szövetkezetben a két termelési szakágazat jó összhangja hagyományos. A növénytermesztési dolgozók valamennyien tudják: az ű céltudatos tervteljesítésük, lelkiismeretes, gondos és szakszerű munkájuk szükséges ahhoz, hogy nemcsak elegendő, hanem egyben jó minőségű takarmányt termeljenek, valamint tároljanak és tartósítsanak. Éneikül az állattenyésztés nem boldogulna ... Ennek a magas fokú felelősségnek a tudatában látnak hát dologhoz, tudásuk, szorgalmuk, igyekezetük latbavetésével...

A növénytermesztés dolgozóira háruló ez irányú feladatteljesítés jó előfeltételéit a gazdaságvezetés kellően megteremtette, főleg azáltal, hogy a mezsgyétlen határ 94 százaléka (2200 hektárt szántó) immár öntözhető. A másik fő tényező: évente a szántó 30—35 százalékát istálló- és zöldtrágyázzák.

— Mi a répafejet részben tisztán, betongödrökben tartósítjuk, részben meg kukoricaszárral (tépetten) vegyítve — magyarázza a főagronómus. — A 678 hektáron termesztett szemes kukorica szára sem megy veszendőbe: ebből 300 hektárnyit különböző formában takarmányként hasznosítunk, a többiből meg aljazó lesz... Felújítottuk a takarmányrépa termesztését, nemcsak nagy tömege, hanem dietetikus haszna miatt is. Az idén 16 hektáron termesztettük, jó eredménnyel.

JÖVEDELMEZŐSÉG

Eddig nem szóltunk még az ugyancsak nagy mennyiségű takarmányt adó szemes kukoricáról. Milyen az idei várható termés? Hektáronként 6,6 tonnát irányoztak elő, a kilátás valamivel jobb.

A rövidesen záruló ötéves időszak tcrvfcladatainak a példás teljesítését szemlélteti a székhazukban ékeskedő, szépen kivitelezett vörös vándorzászló is, melyre mágnesként tapad az ember tekintete.

Kell a sok és jó minőségű takarmány, hiszen — Mészáros Győző főüzemgazdász szerint — a 2100 szarvasmarha, az 500-as forgójű hízómarha-ál!omány, no meg a hízósertéshad naponta nagy mennyiséget felemészt.

ÜJSZERÜEN-sokszoros felelősséggel

KURTA DISPUTA,

KOMOLY DOLGOKRÚL

Október első felében nyitottunk ajtót a jócskán elfoglalt vezetőkre, akik egyenest a határból jövet csak rövidke időre kukkantottak be a székházba. A kölcsönös, baráti kézszorítás után a legérzékenyebbre terelődik a szó:

— Amióta szövetkezetünk létezik, még ilyen aszály sosem volt, mint az idei őszön — rukkol ki mondandójával Nagy István efsz-elnök, aki menten érzékelteti, milyen gondokkal küzdenek a szántás-vetést és a cukorrépa-betakarítást illetően. — Naponta kétszer kellett a traktorosoknak ekevasat cserélniük, hogy a szántás haladhasson. Aztán azt ecseteli, hogy a nehézségeiket azért mégiscsak sikerült leküzdeniük: öntözték a talajt szántás előtt és vetés után is. A cukorrépa betakarítását ugyancsak a talaj öntözésével könvnyítették. Így hasznosították öntözőberendezéseiket az októberi napokban is.

— Takarmánynövényeket a szántóföld hány százalékán termesztenek? — vetem fel a kérdést. A fiatal szakember nem tétováz a válaszadással:

— Szántónk 23,4 százaléka takarmánytermő terület, ebből 14 százalék a lucerna. Silókukoricát főnövényként 115, másodnövényként pedig 47 hektáron termesztettünk. Ehhez még hozzáfűzhetem: 55 tonnás hektárhozammal. A betakarítására és a szilázsolásra rendkívüli figyelmet fordítottunk, 6500 tonnányit készítve belőle. A minőségéről még nem tudok számot adni, mert a minőségi ellenőrzés hátra van. A szárazanyagtartalma 32 százalékos volt; a tartósításhoz a jól bevált konzerváló szert használtuk. A betakarításhoz három nagy teljesítményű silőkombájnt alkalmaztunk. Míg a silókukoricát részben, a lucernát csaknem teljes egészében öntöztük.

Említést érdemel, hogy a nádszegiek tavaly lucernából (szénára átszámítva) hektáronként 14,6 tonnát takarítottak be. Az idén (mint más években is) fele-fele arányban szé-S most hadd szóljunk elismerően, nemcsak a növénytermesztési, hanem az állattenyésztési szakágazat dolgozóiról. A számosállatonként 4,4 tonna tömegtakarmányt a takarmányosok, a fejűk és állatgondozók nem herdálják el: ügyelnek arra, hogy ezt az állatok jól hasznosítsák. A takarmány jól hasznosul, hiszen már több éven át élenjárók a tej- és hústermelésben. Az éves fejési átlag tehenenként 4200 liter. Sajnos, a tejtermelési költség, literenként 3,90 korona, s ugyanennyiért értékesítik. A hízómarhák darabonkénti, napi felhízása 900 gramm, a hízósertéseké meg 670 gramm. Ez az eredmény önmagáért beszél.

Tehát a minőség és a gazdaságosság követelménye a továbbiakban is az előtérben szerepel majd. Vezetőknek, szakembereknek az eddigieknél többször össze kell majd dugni a fejüket, s kiötleni a legjobb, legcélravezetőbb megoldásokat, hogy az éves fáradozásnak kielégítő haszna is legyen.

N. KOVÁCS ISTVÁN

Sok fejtörést okoz, mélyreható elemzéseket, összehasonlításokat és magas fokú éleslátást kíván a 8. ötéves tervidőszak első éve célkitűzéseinek a rögzítése. Sok mindent másképp, újszerű hozzáállással kell majd csinálniuk. Tudják jól: a sopánkodás ezúttal sem segít maid. annál inkább az éles paraszti logika, az emberekben rejiő szellemi löké maximális hasznosítása, valamint az ésszerűbb üzemszervezés, továbbra is a minőségre és a gazdaságosságra való törekvés. Legyen az a növénytermesztés, vagy az állattenyésztés, vagy éppenséggel a melléküzemági termelés.

Miután mind az elnököt, mind Juhos Arpád alelnnköt a községtől távolabbra szólította a kötelesség, Frey György agrármérnökkel, a közös gazdaság növénytermesztési főágazatvezetőiével arról beszélgettünk, miként álltak helyt a szakágazat dolgozói, hogy elegendő és jó minőségű legyen az állatállomány átteleltetéséhez a nedvdüs szálastakarmány.

AMI NÉLKÜLÖZHETETLEN...

Ebben a Mátyusföld peremén levő Ízlik a jó minőségű takarmány

Fotó: Farkas Ottó

Pillanatképek

a dolgos hétköznapokról

A kárpá'tontúli írsavai körzet Üj Életért szovhozba igyekeztünk. A határban nagyon különböző talajok találhatók. Az előbb még fekete föld mellett vitt az utunk, amelyen kukoricát ringatott az őszi szél, alig haladtunk egy kilométert, mór homokdűnék között autóztunk. A terepjáró egyike-másika alig bírt felkapaszkodni, nem így a K-700-as traktor, amelyik a vetőgépet húzta.

ÍGY LATJA A CSOPORTVEZETŐ

— Földjeink változatosak, akad laza homokos talaj, csernozjom, erősen kötött talaj és még sorolhatnám tovább — jellemzi Pitra Jurij, a Szocialista Munka Hőse kitüntetés viselője, az Oj Életért szovhoz állami díjas csoportvezetője, akivel a kukorica betakarítását indultunk megszemlélni. — A búza vetésével egykét nap alatt végzünk, de a kukorica begyűjtése elég lassan megy, sajnos, nem tudunk gyorsabban haladni. Az ide látogató idegen talán nehezen is hiszi: több mint harminc táblán termelünk kukoricát.

Valóban a talajadottságok nem éppen a legldeálisabbak. Olyan lejtők is vannak, amelyeken gyalog Is nehéz felmenni, nemhogy munkagéppel.

Bizonyságul a szavakra az egyik akácfasor melletti domb mögül váratlanul felerősödik az eddig nagyon távolról Ideszüremlő traktorzaj. Feltűnik a nagy vontató, mögötte a vetőgép. A „csúcsra“ érve majdhogynem elfogy a szusz a hörgő motorból. Kissé rángatva bár, de végül is felér. A nagy erőfeszítésről a kipufogó árulkodik: feketén gomolyog ki belőle a terheléstől rosszul elégett gázolaj kormos füstje.

— Nagyon megfogja a domb, és nem is igen menne fel rá, ha nem „futnánk neki“ kellő lendülettel — árulja el a titkot Béres Sándor, a K-7G0-as vezetője. — Meg aztán egy kissé „srégen“ vesszük az irányt, mert merőlegesen nagyon igénybe venné a gép erejét. Arra vigyázunk, hogy a vetésbe hiba ne csússzon, mert a vetésért külön prémiumban részesülünk. A norma teljesítéséért járá bér húsz százalékát csak azután fizetik ki, ha kikelt a vetés és egy közös ellenőrzés után a traktoros és a szakember megfelelőnek találja.

Amíg a kukoricaföldekre érünk, Pitra Juri) önmagáról beszél:

— Harminchét éve foglalkozom kukoricatermesztéssel. Túlzás nélkül állíthatom, az Ideihez hasonló nehéz tavaszunk alig akadt. A vetési időszak kellős közepén az esőzések miatt nem tudtunk a földekre menni. Mint az égen gomolygő esőfelhők, úgy tornyosultak elénk az akadályok. Nem emlékszem, mikor volt példa hasonlóra — vetőgápeink még május közepén is a földeken dőlgoztak.

Я Szépek a kukoricatáblák — nyugtázom.

— A földnek meg kell adni, ami neki jár — ezt a legnehezebb körülmények között is szem előtt tartottuk. Az agrotechnikai előírásoktól a viszontagságok ellenére sem térünk el. Ez meghozta a várt eredményt. Amikor hozzáláttunk a betakarításhoz, megnyugodhattunk. A tömött, fejlett csövek azt bizonyították — az idén is jól fizet a kukorica.

H Ön többször járt Kelet-Szlovákiában, annak idején a Tőketerebesi (Trebišov) járásban az agronémusoknak elmondta a kukoricatermesztési tapasztalatait, jómagam is hallottam. Itt vajon van-e, aki a munkájában követi?

— Ahogy a földműves óvja, vigyázza a vetést, úgy kell nekünk, idősebbeknek nevelnünk a fiatalokat. S ez a munka legalább olyan fontos, mint a bő termés elérése. És legalább olyan örömet ad. Egyik legtehetségesebb, legszorgalmasabb fiatal szakemberünk, Jantolik Mária. Harmadik éve irányítja az egyik gépesített csoportot, amely hetven hektáron foglalkozik kukoricatermesztéssel. Az én területemet vette át, most ő gondozza a kukoricát. Gyakran kijárok földjeire. Ott voltam most, a betakarítás kezdetekor is, s nem volt okom szégyenre. Mária jó tanítványnak bizonyult. Végtelenül örülök a sikerének.

П Egy hatalmas kukoricatáblán két gépesített csoport serénykedett azon, hogy tovább öregbítse szovhozunk kukoricatermesztőinek hírnevét...

Honenko Viktor, a Herszonec 200- as kombájn kezelője arra vállalkozott — s szavát állta is —, hogy azon a napon száz tonna kukoricát takarít be.

— Az elmúlt években elért nagyszerű teljesítmények, a tavalyi 12 tonna feletti hektáronkénti átlag

nem véletlen, hanem éppen e két tényező összhangjának az eredménye — mondja Pitra Jurij, — Mint a traktorosbrigád pártszervezetének helyettes titkárának a nevelés éppúgy mindennapi feladataim közé tartozik, mint az Időszerű szántóföldi teendők elvégzése.

Я Hogyan halad a betakarítás?

— A korán érő BC 66-25 hibridet már begyűjtöttük. Most a Dnyeprovszkij-430-ast vágjuk. Honenko Viktor, Hohidra Iván, Béres János és a csoport többi tagja tizedik alkalommal látott együtt neki a kukoricabetakarításnak. A szervezéssel nincs különösebb gond. Mindenki tudja és becsülettel végzi feladatát. Célunk: mindent, ami megtermett, azt veszteség nélkül a tárolóba juttatni. Az eddigi behordott termést vizsgálva — 11 tonna körüli hektáronkénti átlagra számíthatunk.

DIVATOT DIKTÁLNÁK

Az emberek ma már sokat adnak az öltözködésre. Nos, azok a női cipzárás sportkabátok, baüonkabátok, a* melyek a Beregszászi Ruhagyárban készülnek, méltán keresettek az üzletekben: színük, ízléses szabásuk célszerű, elegáns. Ezenkívül a gyár számos más terméke Is népszerűségnek örvend.

Ahogy megtudtuk, ebben lényeges szerepük van a kommunista brigádoknak. Ma már 16 ilyen brigádot tartanak nyílván a vállalatnál. Mlnőséges munkájukkal, hozzáállásukkal vívták ki ezt a megbecsülést.

Az elsők egyike Mucsicska Erzsébet brigádja volt. Az események 1958-ra nyúlnak vissza.

— Szóltak nekünk. Jő lenne, ha a komszomoltagekból egy varróbrigádnt alakítanánk — innndja Mucsicska Erzsébet védnökszakoktató. — Ha jól emlékszem, 30 lánnyal és néhány fiúval kezdtük meg a közös munkát. Fiatalok voltak, ügyesek, lelkesek. Ez pedig meghatározónak bizonyult. Idő múltával mindjobban „összerázódtak“, és elsajátították a szakma fortélyait. A következő évben megkaptuk a kommunistamunka-brigád címet. Ekkora megbecsülésre nem is számítoltunk. Jöttek az újságírók, rádiósok, kérdezgettek, faggattak bennünket. Sok mindenről szó esett, beszéltünk munkánkról, eredményeinkről, problémáinkról, a terveinkről stb. Többek között megkérdezték, vajon tudjuk-e, hogy a területben az elsők között kaptuk meg a elmet? Valamennyien határtalanul büszkék voltunk.

В Vajon megvannak még azok d

lányok? — érdeklődöm.

— Természetesen — mondja vidáman.

Néhány percen belül egy csoportban vannak a fürge ujjú, kipirult arcú aszonyok. Mucsicska Erzsébet sorra mutatja be őket:

— Amint látja sokan jelenleg is ft gyárban dolgoznak, különféle beosztásban. Dudás Erzsébet a bérezési osztály vezetője. Honcsarova Ariadna a varróüzem technológusa, Cseresznye Mária minőségi ellenőrként éber szemmel bírálja el az eléje kerülő termékeket. Frink Jolán a 2. számú brigád megbecsült tagja ... Annak az egykori híres brigádnak a mechanikusa Fekete Sándor volt. Ugyanaz a Fekete, aki ma a vállalat Igazgatója.

— A szép hagyományok gyakorlását folytatják az utódok Is — veszt át a szót a gyár igazgatója —, például a 14. számú komszomol ifjúsági brigád tagjai. A kis kollektíva irányítását immár harmadik éve Bara Galina vette át Mucsicska Erzsébettől. Harmincegyen vannak. Döntő többségük komszomoltag, s megbízható munkaerő. Zékány Jolán, Ciprisz Jeleňa, Deák Anna például az eltelt kilenc hónap alatt teljesítette évi tervét. Javarészt női rövidkabátokat készítenek, napi átlagban 225 ilyen ruhadarab kerül ki a kezük alól. Emellett természetesen másféle terméket is készítenek, így műbőr és ballonkabátokat, blézereket.

Búcsúzáskor Mucsicska Erzsébet elmondja magáról, hogy két éve a készáru raktár vezetője. Nem titkolja, hogy a raktárba néha befutnak olyan termékek is, melyek minősége kívánnivalót hagy maga után. Ezért gyakran eljár az üzemrészekbe, elemzi a hibákat .rámutat, hogyan lehet ezeket kiküszöbölni. Persze, nemcsak ilyenkor keresi fel a fiatalokat. Ab landő kapcsolatot tart fenn velük, hasznos szakmai tanácsokat, útmutatásokat ad nekik.

Hát így élnek a dolgozók a Beregszászi Ruhagyárban.

Illés Bertalan