Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-02 / 44. szám

8 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. november 2. Egyedül, amolyan mélabús, az őszhöz illő hangulatban bal­lagtam végig a Szőlőskerti utcán. Kókadt falevelek integet­tek repülések közepette. Búcsút intettek, s miután leszakadtak az ágról, a földre peregtek. Éhben a nagy levélhullásban a kertekben szüreteink csodálkozó tekintetére lettem figyelmes. Sokáig azt hittem, rossz helyen járok. Félretettem bánato­mat. az ősz rezdülései helyett a házszámokat nézegettem. Az utca közepe táján, az egyik családi házon a következő két­nyelvű feliratot olvastam: Detský domov — Gyermekotthon. GYERMEKOTTHON 'A Szőlöskeríi utca családi házai között találtam meg az árvaházat, ahogy népiesen errefelé nevezik. Az egyemeletes családi ház, az el­hagyott gyermekek otthona kívül­ről semmivel sem különbözik a többi háztól (ezért is nehéz felis­merni). A ház előtti pádon egy macska szúnyókált, az őszi napsü­tésben észre sem vette az idegent. Ellenben a hervadó virágok közül hirtelen előbújt egy kiskutya. Nem véreb, csak közönséges házőrző kutyuska. Mégis megijedtem tőle, mert miután kiskoromban egy rossz kutya széjjeltépte népviseleti szoknyámat, azóta félek az idegen kutyáktól. Lassan becsuktam ma­gam mögött a kiskaput, s. barát­kozni kezdtem a nevestncs kutyá­val. Erre mi történt? Egy tizenöt év körüli, mosolygós arcú, szőke legényke sietett a segítségemre. Azt mondta, bátran menjek bel­jebb, mert ez a kutya nem harap. Kérésemre az igazgatónő szobájá­ba vezetett, majd hirtelen, mint aki rossz fát tett a tűzre, elfu­tott. GYERMEKÜGY Horváth Klára, a somorjai (Sa­­morin) Gyermekotthon igazgató­nője meglepődött érkezésem pilla­natában, hiszen nem várt vendég­ként toppantam be, s így azt hit­te, hogy gyermekügyben keresem öt, ami náluk szinte mindennapos eset. A múltkor Is meglepődött, amikor az egyik gyermekük meg­szökött az iskolából. Előtte bo­lyongott egy kicsit, kisebb csíny­­tevéseket követett ei, mivel nem mert hazamenni, a rendőrök vit­ték vissza az intézetbe. Újabb gond az elhelyezése, a pályaválasztása, a gondoskodás, a társadalomba való beilleszkedése. Miután Klára asszony megnyu­godott, arra kértem őt, beszéljen jónéhány évtizedes pedagógiai munkájáról, amely bizonyára bő­velkedik eseményekben, fordula­tokban. gazdag tapasztalatokban. Kezével végigsimította homlo­kát, röviden annyit mondott: „Sok gyermek volt már a kezem alatt, de nem lehetek, nem tudok derü­látó lenni“. • Miért? — Akárcsak a szülőknél^, ne­künk sem könnyű a dolgunk. Ne­héz gyermekeinkről, gyermeink életéről beszélni. Őszintén szólva, igen sokszor borúlátó vagyok, alig látok egy kis reményt arra. hogy mélyrehatóbb változást érjünk el. Minden igyekezetünk ellenére a meggyőzés, a szép szó, a szeretet, ^.hatékony nevelés, gyakran ku­darcba fullad. Csak egy példa a sok közül: Dornai Józsefet három­éves korától mi növeltük. Rendes, szófogadó, értelmes fiú volt. Kö­zepesen tanult. Önként jelentke­zett a Banská Bystrica-i Katonai Szakközépiskolába. Aztán kél hét után hazajött. Egy másik példa: Rafael Ondrej tizennégy éves. Mint mondotta, kőműves szeretne len­ni. De már házi őrizetben van, mert kisebb bűncselekményt köve­tett el. De azért rendesebb gyere­keink is vannak. Mint például Teplý Peter. Ó itthon szintén igyekvő volt, jól is tanult. A nyit­­rai (Nitra) Katonai Szakközépis­kolában felvételizett. Felvették. Bízunk abban, hogy megállja a he­lyét és leérettségizik. Itt van kö­zöttünk a húga is, Anička, a mi kedvencünk. Most éppen beteg, ezért nincs az iskolában. A beszélgetést egy telefonhívás szakította félbe. Az igazgatónő arca elhalványodott. — No tessék, az imént még dicsértem a Pétert. Most meg azt telefonálták az is­kolából. hogy tovább gondoskod­junk róla, mert ott akarja hagyni, vissza akar jönni. Gyermekkori bajtársaiva) találkozni, velük e­­gyütt járni Bratislavába, mert ő is kőműves szeretne lenni... BESZÉLGETÉS Míg az Igazgatónő és Szabó Aranka, a gyermekotthon minde­nese, azon töprengtek, mitévők le­gyenek. addig én elbeszélgettem néhány gyerekkel. Arra voltam kí­váncsi, honnan jöttek, mióta élnek a gyermekotthonban, mik a szü­leik, miért vannak itt, hogyan ér­zik magukat, hogyan képzelik el jövőjüket, az életet. Az Ipolysági tizennégy éves Ondrej Rafael így nyilatkozott: „Hároméves voltam, amikor en­gem idehoztak. Mint később kide­rült. azért, mert sokan voltunk testvérek. Szüléink tizenkettónket nem bírtak eltartani, inkább le­mondtak rólunk. Talán örökre. Mert a szünidőben sem vittek ha­za. sőt meg sem látogattak. Meg­tudtam. hogy apám három éve meghalt, anyám éli a maga éle­tét. s velünk gyerekekkel a kutya sem törődik. ф Te hogyan képzeled el az életed? — Én nem szeretek inni és ci­garettázni sem. Tanulni sem sze1 retek. Szívesen járok a sportszer­vezetbe, ahol jól kibokszolhatom magam. Azt mondják, jól bokszo­lok, a tehetségemmel többre is vi­­hetném. Én nem tudom ... Az éle­temet úgy képzelem el. hogy a ka­tonaság után mint kőműves fo­gok dolgozni, de mivel nem sze­retek tanulni, és ha nem sikerül kitanulni a szakmát, akkor segéd­munkásként dolgozok majd vala­melyik építővállalatnál. Azután megnősülök, családot alapítok, a gyermekeimet szeretném tisztessé­gesen felnevelni. Bárhogyan ala­kul is az életem, ezt az otthont sohasem felejtem el. mert itt jól éreztem magam. Talán az is a baj, hogy túl elkényeztettek. Mindent megadtak, amire szükségem volt. Szép tiszta szoba, az ágyon raiij­­dig tiszta a huzat, az étel kitűnő, zsebpénzt is adnak, televíziót is nézhetek, otthon viszont semmi, az ég világon semmi. Itt meg a haverok, a velem hasonló módon bajba jutottak, az űtszélre kerül­tek. azok megvigasztalnak. Talán ezért is — bárhová megyek, bár­mit csinálok — visszatérek ebbe az otthonba. • Anička Teplová: „Veľké Rip­­ňanyból fTopoľčanyi járás) szár­mazom. 1976-tól élek itt. Szüleim munkásemberek. Kelten vagyunk testvérek, mind a ketten itt nevel­kedtünk. Most tizennégy éves va­gyok, döntenem kell. Úgy Hatá­roztam. hogy optikus leszek. Nem tudom, sikerül e bejutnom. Hogy miért vagyok itt? Magam sem tu­dom. Azt mondják azért, mert a szüleim nem bírtak eltartani. Fáj kimondani, dR mégis kimondom: a szüleim isznak, mind a ketten alkoholisták, de én mégiscsak sze­retem őket. Ok viszont nem sze­retnek minket. Tőlük jobban sze rét a nagymama, aki legalább a nyári szünidőben hazavisz, és né­ha év közben meglátogat. Anička tovább nem bírja szóval, lehajtja fejét, mert lázas, szomorú szemé­ből potyognak a könnyek ... Dórái József bratislavai lakos, szintén véget vetett tanulmányai­nak. OKOK Ez a néhány példa is igazolja a szülők állásfoglalását. Aničká­­nak lehetne igazi otthona, ha a szülők nem lennének felelőtlenek, könnyelműek. Hogyan kerülnek ide a gyere kék? Mi az, ami miatt nem élhet­nek otthon? Erre a kérdésemre Szabó Aranka válaszolt: — A gye­■ Ne állítsuk a szekrényeket szorosan a fal elé, mert légcir­­kuláció híján nem tudnak szellőz­ni. és meg is penészedhet a hát­faluk. • • • ■ Előfordulhat, hogy a régi vagy az új szekrénynek ..bútor­szaga“ van. Ellenszere: lábosban forrásban levő tejet teszünk bele. szorosan bezárjuk az ajtaját, és rekek többsége szociális okok miatt kerül ki a családi fészek­ből. Az anyák (a szülők) körül­ményeikre hivatkoznak (alacsony­­kereseti lehetőség stb.), tehát a gyermek nevelése nehézségekbe ütközik. Az az igazság, hogy a szülők kilencvenkilenc százaléka alkoholista, munkakerülő. Az ital miatt inkább lemondanak gyerme kükről. • Gyakori a látogatás? — Sajnos, nem — tette hozzá nagyot sóhajtva Horváth Klára igazgatónő. — Az ilyen eset rit­kán fordul elő. Akinek nem kell a gyermek, az nem Is kíváncsi rá, az keres és talál is kifogást. Ké­nyelmesebb inni, könnyelműen, felszabadultan élni. mint gyerme­ket neveim! Esetleg fizetni érte, a neveltetéséért, sokuk erről is megfeledkezik. Pedig égy gyermek fölnevelése több ezer koronába kerül. S mit térít ebből a szülő? lóformán semmit. Konkrétan itt nálunk a bíróság — a fizetés sze­rint — határozza meg az össze­get, ami 40—200 koronáig terjed. Legtöbbjük erről az összegről is megfeledkezik, mint ahogy a lá­togatásról. Mi kísérjük figyelem­mel gyermekeink életét. Évente négyszer minden gyermeket meg­látogatunk a szülői értekezlet keretében, ami legtöbbször szom­baton van. OTTHONI ÉLET Összeszorult szívvel néztem vé­gig a gyermekotthon helyiségeit. Eközben Horváth Klára elmondta, hogy jelenleg harminc gyermekük van. Ezekről a kiskorú gyerme­kekről öt nevejőnö. személv sze­rint Hideghéthy Piroska, Karika Erzsébet, Rölcs Magdolna. Barczi Mária, lankó Valéria —, megfele­lő segédszemélyzettel és gyermek­­orvossal — gondoskodik. Tizen­egy inasunk van. legtöbbjük Bra­­tislavában különböző szakmát ta nul, a töhbiek alapiskolába iái­nak. Róluk naponta kell gondos­kodni. Hétvégén együtt a nagy család. Ilyenkor nagy a sürgés­forgás. Hangos a- ház. A nagyob­bak besegítenek a takarításba, va­salásba, mosásba, főzésbe, a ki­sebbek a bevásárlásnál segítenek. Munka után jólesik a pihenés. Ilyenkor hiányzik a társalgóterem, az ebédlő, a tanulószoba. Mert bizony ez az öt-hat helyiség ke­vés. helyszűkében vagyunk. Ezért kérvényeztük az épület bővítését. “9 Jelenleg hol tartanak? — Egyelőre mozgolódunk. A terv már elkészült, de még sok embernek kell jóváhagyni. Re­méljük. hogy a felettes szervek támogatni fognak bennünket. • • » Ebben az esetben a megértés, a támogatás nem elég, sürgősen intézkedni, cselekedni kell. Har­minc elhagyott gyermek él az otthonban. A pedagógusoknak, a pótmamáknak nem mindegy, ho­gyan. Ok azok. akik naponta gon­doskodnak kiskorú gyermekeikről. Mindannyian büszke nótsztilők le­hetnek. mert céljuk közös: a gyer­mekek minél harmonikusabb, csa­ládias életének biztosítása. Ebben tükröződik nevelői munkájuk, ál­lásfoglalásuk. A gyermekek szenek, egészsége­sek. jól tápláltak. A körülmé­nyekhez mérten jól érzik magu­kat Éppen ezért nem értem, hogy testileg, szellemileg egészséges , gyerekek miért nem élhetnek a szülőkkel együtt. A válasz egyér­telmű: ezek a szülők igen gyak­ran néznek a pohár fenekére. Ä mértéktelen alkoholfogyasztás sok gondot. tragédiát okoz. Arról nem is beszélve, hány család éle­tét keseríti. teszi tönkre az ital. Mire befejeztük a beszélgetést, a nap sugara bemerészkedett az épület falai Közé; megcirógatta a gyermekek szomorú arcát. ígv tartjuk mindaddig, amíg a tej kihűlj Ezután a szekrényajtót hosszan nyitva tartjuk, hogy ki­száradhasson belőle a pára. • • • ■ Ha nehezen csúkódik a szék rényajtó. nézzük meg, vízszinte sen áll-e bútor. Néha az egyik lábnak vagy oldalnak a minimális megemelése is segít. NAGY TERÉZ LAKÁSUNK TÁRGYAI 200 kilométer a föld alatt Hétmillióan utaznak na­ponta a moszkvai metrón. A metropolis 203 kilométer hosszú útvonalain közleked­nek a szerelvények, 126 ál­lomás [ogadja az induló és az érkező utasokat. Az uta­sok néhány kopejkáért gyakran órák hosszat köz­lekednek a metrón, gyö­nyörködnek a pompás álló mások építészeti, művészeti látványosságaiban. A moszkvai metró 50 éves. A kerek évforduló jó atka lom a visszapillantásra. Az első világháború kitö­résekor már 2 millió lakosa volt Moszkvának, a közleke­dés egyre nehezebbé vált, a konflis, a villamos nem felelt meg a kor követelmé­nyeinek. A maradi hivatal­nokokat, egyházi embere­ket. háztulajdonosokat pe­dig már a földalatti gondo­lata is clrémisztette. A for­radalom után a fiatal szov­jet államnak sem pénze, sem technikai felszerelése nem volt a metróépítéshez, szakemberekkel sem rendel­kezett. A nagy munka, a fontos létesítmény elkezdé­se csak a harmincas évek­ben vált reálissá. 1932-ben a külföldi ta­nácsadók úgy vélték, hogy a kezdetleges technika, a nehéz talajviszonyok miatt az első szakasz — 11,6 kilo­méter, 13 állomás — meg­építése legalább öt évbe telik. A moszkvaiak lelke­sedtek a metróért, minden eszközt felhasználtak az építéséhez, kétmillió köb­méter földet mozgattak meg, 850 ezer köbméter be­tont, 26 kilométer sínpárt, 350 kilometer hosszúságú kábelt használtak fel. Ennek eredményeként 1935. május 15-én, 3 évi munka után, elindult az el­ső metrószereivény. A met­ró azóta szüntelenül növek­szik. még a második világ­háború kegyetlenül nehéz időszakában is meghosszab­bodott jó néhány kilométer­rel. A moszkvai metró e vo­nalak hosszát tekintve a vi­lágon az ötödik helyet fog­lalja el, New York, London, Párizs. Tokió után követke­zik, jelenleg is terveznek és építenek további vonalakat. Évente 2.5 milliárdan utaz­nak a járatokon, s ebben Moszkva világelső. A monumentális metró-ál­lomások hatalmas bálter­mekre emlékeztetnek. Fé­nyes márványoszlopok, káp­rázatos csillárok. látványos mozaikok, képek, szobrok teszik az állomásokat nagy­stílűvé, s nincs két egyfor­ma megálló. A KOZMETIKUS TANÁCSAI Gyakori panasz, hogy a fiatalemberek arcbőre zsíros, pattanásos. A férfiarcbőrnek ez a leggyakoribb kozmetikai hibája, nem egyszerű erede­tű. Változó a lefolyása és bizonytalan a gyógyítható folyamata. A háromféle: a normális, a száraz és a zsíros bőr közül a legkevesebb gondot a normális bőr adja, mórt annál csak ar­ra kell ügyelni, hogy azt semmi káro­sító hatás ne érje. A száraz bőrnél első­sorban a bőr szárazságát kívánatos a kellő ápolással és a megfelelő zsíros krém rendszeres használatával ellensú­lyozni, tekintetbe kell azonban vennünk, hogy a száraz bőr sorvadásra és ebből kifolyólag a ráncosodásra erőteljesen hajlamos. A legkorábbi életkorban je­lentkeznek a zsíros bőr tünetei, ameny­­nyíben már csecsemőkorban megjelen­nek. Ilyenek a pihés hajzalú fejbőrön a világos, zsíros pikkelyfoltok, a koszmók, és olykor arcbőrön is a hámló, sárgás rózsaszín foltocskák. A kozmetikailag hátrányos zsíros bőr azonban csak a hormonális változás időszakában, a ser­dülőkorban alakul ki. MEGFEJTÉS — NYERTESEK A lapunk 42. számában megjelent rejtvény helyes megfejtése: Amit pénzért nem lehet megvenni — az suk pénzért megkapható. Nyertesek: Takács Sándor, Galanta, Molnár Katalin, Lenártfalva (Lenar* tovee), Kalmár Hona, Nagymegyer (Calovo).

Next

/
Thumbnails
Contents