Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-11-02 / 44. szám

1985. november 2. SZABAD FÖLDMŰVES 5 Emberpróbáló őszi napok Talán nem túlzás úgy fogalmazni: a tartós esőzések, melankolikus han­gulatot, a kellemes, derűs napok jó­kedvet árasztanak. Az idei szép és rendkívül meleg ősznek a mezőgaz­daság dolgozói a hosszan tartó szá­razság miatt csak részben örültek. Fóleg a talaj-előkészítő és a termény­betakarító gépek kezelőt, no meg a gépjavítók tekintettek gyakran az ég­re. A növénytermesztési szakemberek is gyakran ráncolták homlokukat, hi­szen az irányítás is jóval több gond­dal járt a nehéz jeltételek között fo­lyó munkák idején, mint máskor. Az őszi mezei munkák félidejénél 'jártam az ipolyvarbói fVrbovkaj Vö­rös Csillag Efsz-ben. Az emeletes székházban az agronómust nem ta­láltam az irodájában. — Kint van a határban, talán ebéd­idő alatt bent találja öt — tájékoz­tattak. Urbán Sándor az esztergagép mellett Közvetlenül a gépudvarban láttam, hogy a gépszerelők egy répabetaka­rító gép és egy kukorlcakombájn kö­rül forgolódnak. Az októberi lágy napsütésben még öröm is kint a friss levegőn dolgozat. Ogy érzem, a var­ból szövetkezet gápjavltói meg külö­nösen örülnek ennek, mert gépjavító­­telepükre ráférne egy kiadós felújí­tás. Az elavult, sötét javítóműhelyek­ben nehezebben boldogulnak, mint a tágas, modern szerelőcsarnokokban. A КС-6-os répakombájnon cserélnek alkatrészt — tudom meg Rajták De­zsőtől, a gép kezelőjétől. A kukorica­­adapterrel felszerelt E 514-es kom­bájn mellett Kelemen Károly, az új gép „pilótája“ sietteti a munkát. — Tegnap délután mentem ki a ku­koricatáblára és közvetlenül a mun­kaidő vége előtt meghibásodott az adapter hajtóműve — magyarázza a fiatalember. A kombájn mellett talá­lom Urbán Sándor műhelyfőnököt is. — A sziklakeménnyé váll földben gyakran hibásodnak meg és törnek a gépek — mondfa nagy szakérte­lemmel. Ezután szűk „rezidenciájába“ tes­sékel, ahol az esztergagép szinte ki­tölti az egész teret. — Itt nyugodtabban beszélgethe­tünk, de hellyel nem tudom kínálni — mentegetődzik. — Mindenekelőtt arra lennék kí­váncsi, győzik-e szusszal a javításo­kat? — Győzni győzzük. A hibákat a le­hető leggyorsabban igyekszünk eltá­volítani, hogy minimálisra csökkent­sük az elromlott gépek állásidejét. Négyen-öten vagyunk a műhelyben gépjavítók, a többi kint dolgozik a gépeken. Ezerszer elmondott dolog, de, sajnos, változatlanul érvényes, hogy a hiányos pótalkatrész-ellátás nehezíti a munkánkat. A szántásnál sorra elszakadtak az ekék acélcsavar­jai, amikből egy darab sincs raktá­ron, nem lehetett beszerezni őket. Mi mást tehettem, mint ide álltam az esztergagép mellé és hatszögletű vasrúdból legyártottam egy „sorozat" acélcsavart. Talán mondani sem kell, hogy az Itthon készített acélcsavar ára a nagykereskedelmi ár három­szorosára rúg. Vagy itt van például a КС-6-os répabetakarltó gépünk, a­­melyhez már egy éve keresünk kar­dántengelyt — de' hasztalanul. Egy egészen más gép kardántengelyét tol­doztuk-folt óztuk össze, de az gyak­ran eltörik. Ezen esztergagép nélkül nem tudnánk boldogulni, ez a „lel­ke" a műhelynek — és Urbán Sán­dor kedélyesen megveregeti a gép „hátát“, majd így folytatja: Ez év májusában neveztek ki műhelyvezetőnek. Nem szívesen ad­tam rá a fejem, jól megvoltam én gépjavítóként is, hiszen a Nagyidat Mezőgazdasági Szaktanlntézetben folytatott tanulmányaim befejezése óta — immár 1955-től — végzem a gépek javítását. A szövetkezetben több mint húsz éve dolgozom. A mű­helyvezetőt tisztséget napi négy órá­ban töltöm be, és ezzel csak a mun­kám meg a gondom szaporodott, mert itt a műhelyben ugyanúgy hélyt kell állnom, mint ezelőtt — mondja leplezetlen őszinteséggel a műhely­vezető. — Tulajdonképpen mi a műhely­vezető feladata? — Összekötő kapocs vagyok a „fentiek" és „lentiek“ között. Például az agronómusoktól parancsba kapom, hogy ezeket meg azokat a gépeket akkorra meg akkorra készítsük elő. Nekem kell itt a' műhelyben meg­szervezni. hogy a megadott Időpontra készen álljanak a gépek. — Mivel lehet jó minőségű munká­ra ösztönözni a gépjavítókat? — Hálátlan feladat, de a műhely­­főnök dolga a gépszerelők napi mun­kájának az értékelése is. Napi bérük plusz 45 százalékát kaphatják, ha jó munkát végeznek__ Persze, nem mindenki kapja ezt meg, és ugye, aki megrövidítve érzi magát, nem állja meg szó nélkül. Ilyen esetben nem tehetek mást, megmagyarázom nekik, hogy miért volt vékonyabb a boríték. Előny is, meg nem is, hogy jól isme­rem munkatársaim képességeit, meg gyenge pontjaikat is. Ugye, most már érti, miért vonakodtam a műhelyve­zetői tisztség átvételétől? A 48 éves Urbán Sándor még azt is elmondja, hogy az idénymunkák alatt ritkán akad szabadszombat a „mühelyisták“ részére, és hétközna­pokon is szolgálatot tartanak. Gyak­ran szombaton és vasárnap is érte mennek, ha valami nagyon sürgős munkát kell elvégezni. — Remélem, a téli hónapokban majd több időm jut otthoni kedvtelé­seimre. Egy kis kerti traktort sze­retnék összehozni, már minden meg­van hozzá, csak időm nincs az össze­szerelésére — mondja beszélgetésünk végén a műhelyvezető. — © — Kajtor Tibor mérnököt, a növény­­termesztést ágazatvezetőt közvetlenül ebéd előtt sikerült az irodájában ta­lálnom. Kérdezhetnék\-e tőle idősze­rűbbet, mint azt, miként haladnak az őszi munkákat. — Ha lassan és nehezen is, de ha­ladunk — mondja kesernyés mosoly kíséretében. — Talaj-előkészítő gé­peink két műszakban dolgoztak. A nagy szárazság miatt egyes művele­teket többször, például a gyűrűshen­­gerezést hatszor meg kellett ismétel­nünk, míg végre szóhoz juthattak a vetőgépek. Agrotechnikai határidőben végeztünk az ősziek vetésével. Őszi búzából 865, őszi árpából 50, őszi ke­verékekből pedig 150 hektáron került a földbe a mag. Két komplex gépsor dolgozik a 150 hektár cukorrépa be-Rajt'úk Dezső alkatrészt cserél takarításán. Az eddig betakarított te­rületekről 30 tonnás hektárhozam mutatkozik. Három saját kukorica­kombájnunkkal kezdtük meg a 230 hektárnyi kukorica betakarítását, egy kombájnt pedig a Nagykürtösi (Veľký Krtiš) Gép- és Trakt or állomásról vá­runk. Az őszi munkák jelenlegi sza­kaszában pontos hektár hozamokról nem beszélhetek, kivéve a naprafor­gót. Ebből a fontos ipari növényből a tervezett 1,7 tonnával szemben 1,9 tonna termett — tájékoztat röviden a növénytermesztési ágazatvezető. — • — Hazafelé az úton a kocsiban azon tűnődöm: mindenféle értelemben em­berpróbáló ez az ősz. Bodzsár Gyula (A szerző felvételei) Örömmel és Horváth Lászlótól, a Zlaté Klasy-i Helyi Nemzeti Bizottság titkárától tudtam meg, hogy Szabados Ilona az említett háromezerhétszáz lakosú központi község egyik legrégibb és legaktívabban tevékenykedő képvise­lőié. Szorgalmas, példamutató és cse­lekvő ember. Miben jut kifejezésre példamutatása? Feladatainak fegyel­mezett teljesítésében, kezdeménvező- és segítőkészségáben, a tervek, célok Azok az eredmé­nyek. melveket a másfél évtized a­­latt. a községben elértek, az ő nevé­hez is fűződnek. Számát sem tudia annak, hány gyű­lésen. összejövete­len vett részt, hány ebeiét szervezett, liánv«4or szólította munkára a falu asz­­sznnyait, ha éníte­­teni, takarítani, parkosítani kellett. Kezdeményező, a közösségért lelke­sedéssel és szenvedéllyel cselekvő magatartásának is köszönhető, hogv felépült a bevásárlóközpont, a szol­gáltatások háza, az ővoda — a ci­­gánysz5rmazú gyermekek részére is —, nauközi otthon, megannyi családi ház és lakásegység, nynedíiaskinb stb. Sorolhatnám tovább, mi mindent énítettek. ami a köz iaváf, az embe­rek szellemi gazdagodását szolgálta,, magas életszínvonalát tükrözi. Szaba­dos Ilona tud örülni, lelkesedni an­nak a termékeny együttműködésnek, melv az efsz, a hnb és a nolsárí bi­zottságok tagjai között alakult ki. Munkahelyén, a bevásárlóközpont hüfgiábpri lsmer4em meg Szabados Honát. Hoevan iellemeTzem? Szőke balé, kerek arcfi, szolid fckinteifi k"dves-fakaros asszony. Anya. Munka­idő után mos. főz. takarít, в r*aiád­­i*rÄl vnndoskodik. Szabadidőiében társadalmi mnnkát végez. A Nőszö­vetség és a Vöröskereszt helyi szer­vezeteinek vezetőségi tagia. munka­helyén szakszervezeti bizalmi, párt­tag, 1372-től képviselő. — Hogyan lett képviselő? — Maeam sem tudom mór. nlvan régen volt. Talán azért, mert egészen fiatalnn aktívan bekapcsolódtam a társadalmi munkába. Helvbeli vagvok, a férjem is. gyerekeim is Ismerem a falut, a határ zegét-zogőt. Szüleim a .szövetkezetből mentek nyugdíjba. So­káig szorgalmas munkával szolgálták a közöst. Nehéz időket éltünk, mert kezdetben nem ..ment“ olyan iái a szövetkezet, mint most. Sokat kellett dolgozni azért, hogv gyerekeinknek iobb Iogven. Kovács Péter, a Nemzett Front helyi szervének elnöke figyelt fel rám. Utánam jött, s azt mondta: — Ilonka, rád esett a választás. Vállalod? — Meglepett a kérdés, hirtelen nem tud'am, mit válaszollak, ma'd bólintottam. Azóta is örömmel és ügyszeretettel végzem képviselői fel­adatomat. ügyszeretettel — Melyek ezek a feladatok? — A kilenctagú szociális és egész­ségügyi szakbizottság elnöke vagyok. A hatáskörünkbe tartozó társfalvak — Csenke (Čenkovcc), Vajasvata (Maslovce), Üjwásár (Nový Trh) és Csörgepuszta (Cergov) — is képvi­selve vannak. Így a bizottság tagjai helyben igyekszenek a problémát megoldani. Ha így nem megy, a ké­réseket igyekszem tolmácsolni a fel­sőbb szervek felé. itt jegyzem meg azt is, hogy a helyi nemzeti bizottság keretében három polgári bizottság működik, s mondhatom, jó mnnkát végeznek, nagyban hozzájárulnak a hibák eltávolításához, a feladatok tel­jesítéséhez. — Milyen ügyben járt el eddig? — Nálunk elég sok az idős ember, a hetven év fölötti. Olyan is akad bőven, aki egyedül él. meg olyan is, akinek kevés a nyngdíía. Ezekről a munkában elfáradt emberekről gon­doskodni kell, hogy ne érezzék ma­gukat egyedül. Ez egyebek között a szociális szakbizottság feladata. A gyűlésen gyakran szóba kerül, ho­gyan gondoskodjunk az idős állam­­polgcárokról, jó lenne egy nyiigdíias-, klub. Igen ám, esek az volt a kérdés: hol, hogyan és miből? Melyik kihasz­nálatlan épülete? lehetne átalakítani erre a célra. Végül is a hnb képvise­lői az illetékes járási szervekkel kar­öltve úgy döntöttek, hogy egy régi családi házat átalakíttatnak. Az elha­tározást tett követte. A lakosság is sokat segített. Szorgos társadalmi munkával, összefogással megnyílt az otthon, „beköltözhettek“ a magányos emherek. Ez történt 1382-ben. Azóta a klubnak százhúsz tagja van. A szo­ciális gondoskodás másik formája a nyngdijkiegészités. Az egyedül é'ök 250, a házasok 500 korona nyugdíj­pótlékot kapnak, amiért élelmiszert vásárolhatnak. Ezenkívül a megfele­lő tüzelőanyag beszerzéséhez is' hoz­zájárulunk. Fájó pont, hogy eddig az ápolószolgálatot nem tudtuk megva­lósítani. Ellenben a nyiigdíjaskltibha időközönként eljár Vörös Irénke egészségügyi nővér, gerontológus, ő gondoskodik az idős állampolgárok egészségéről. S ebben a funkcióban az a szép, ha sikerül valamit megva­lósítani. — Mit szólna, ha űjra megválasz­tanák? — Azt hiszem, elvállalnám, hár abban az esetben valamiről le kelle­ne mondanom, mert már én is fáradt vagyok, s felületes munkát nem sze­retek végezni. Mólnak az évek. két év műlva én is nvugdíias leszek. De amíg bírok, s ha hívnak, megyek és ott segítek, ahol kell. Mondanom sem kell ezek után, hogy Szabados Ilona az örökösen töprengők közül való: műként mehet­nének még jobban a dolgok, hogyan lehetne még több embert (közöttük fiatalokat, is) aktivizálni. NAGY TERÉZ megvalósításában. Szabados Ilona Az Idén csendesebbek a gazda­ságok szőlőskertjei. Részben a különösebb jókedvre okot nem adó termés miatt, részben azért is, mert Idénymunkások nélkül is bírtak a szőlő szüretelésével. A ked­vezőtlen időjárás — főleg a kemény téli fagyok és a szőlő virágzása ide­jén beköszöntött hűvös júniusi napok — különösen az Ipoly menti gazdasá­gok szőlészetében „végezték el“ idő előtt a szüretelést.. Más években hosszú sorban vára­koztak a szőlővel megrakott pótko­csis traktorok a Nagykürtösi fVeľký Krtiš) Borfeldolgozó Üzem bejárata előtt, most viszont úgy kell lesni, mi­kor bukkan fel egy-egy szállítmány. Az üzem kapuja mögötti mázsaház­ban Koncz István mázsamestert talá­lom, aki nem titkolja, hogy bizony kevés dolga akad a mázsálásnál. — Bö termésű években naponta 800—1000 tonna szőlőt vettünk át a gazdaságoktól, az Idei szüret kezdete óta eltelt tíz nap alatt viszont csak 400 tonna szőlőt szállítottak a nagy­üzemek. Október l-)én kezdtük meg a felvásárlást, az első szőlőszállít­mány a Závadal Efsz-ből érkezett — tjékoztat Koncz István. — No, de a­­hogv látom éppen ide tart Milan Toldy. üzemünk agronómusa és egy­ben a szőlőfelvásárlás vezetője. Ö majd bővebb felvilágosítást ad. — Nem sok jót lehet elmondani a mostani szőlőtermésről — kezdi a beszélgetést a kölcsönös bemutatko­zás után. — A Nagykürtöst járásban 1658 hektárnyi szőlőterületről vár­tunk az Idén termést. Eredeti ter­vünk szerint 5 ezer 700 tonna szőlő átvételével kellett volna megbírkőz-Kevés szőlő, kevés must nunk. Közvetlenül a szüret előtt vég­zett termésbecslések alapján az egy­ötödére csökkent az eredeti terv — tehát ezerszáz tonna szőlő felvásár­lása vár ránk, amit idénymunkások nélkül, saját 24 alkalmazottunkkal végzünk el a 21 napra tervezett kam­pány alatt. ■ Hány gazdaságból szállítják a borfeldolgozó üzembe a szőlőt? — Járásunkban 14 mezőgazdasági üzem termeszt szőlőt. A legnagyobb termelők közé az ipolybalogt {Balog nad Ipľom) az ipolynyékí (Vinica), a kőkeszi (Kamenné Kosihy) és a plachtince! szövetkezet tartozik. A balogi közös gazdaságból például 910 tonna szőlő átvételét terveztük, de a téli fagyok éppen ezt a szövetkezetei sújtották leginkább, becslések szerint 80—90 százalékos fagykárok keletkez­tek a szőlészetükben. Érdekességként említem, hogy a nem hagyományos szőlőtermesztő gazdaságokban, mint a palojtai és a závadai szövetkezet, alig 20—30 százalékos fagykár kelet-1 kezett. A szokotlanul alacsony termés nagy pénzügyi kiesést jelent a gaz­daságoknak — ez az egész járásban 38 millió koronára tehető. Legna­gyobb veszteség az lpolybalogi, az ipolyvarbói (Vrbovka) szövetkezetét és a Szlovákgyarmatí (Slov. Darmatv) Magtermesztö Állami Gazdaságot súj­totta — mondja az agronómus. ■ Milyen a termés minősége? — A minősége jő, a cukorfoka 18 —20 között Ingadozik, kevés viszont a leve. ■ Ogy hallottam, hogy a magán­­termesztőktől is felvásárolják a sző­lőt és 2 korona felárat fizetnek érte kilogrammonként. A felár ismereté­ben nagyobb kedvvel szállítják a sző­lőt a kistermelők mint más években? — A kérdésre pontos választ adni nem tudok, mert csak az elkövetkező napokban kezdjük felvásárolni tőlük a szőlőt. Különösebb reményeket nem táplálunk, mert várható, hogy a sző­lő Iránti nagy kereslet miatt magán­­személyeknek adják el szőlőtermésük feleslegét. ■ Beszélgetésünket nem tudjuk to­vább folytatni, mert az üzemi han­­gnsanheszélnn Milan Toldyt az Irodá­jába kéretik. Mielőtt elköszönne, be­kísér az üzembe, a termelési részleg­re, ahol Karol Heinereich diszpécser gondjaira bíz. — Tizenkét éve dolgozom az üzem­ben, de tán egyszer sem esett meg, hogy az öt feldolgozó gépsor közül csak kettő üzemelt volna. Olyan ké­vés szőlő érkezik, hogy két gépsorral is bőven győzzük a zúzását, és ezek a hatalmas tartályok bizony csak las­san telnek meg szőlőlével — mindezt a diszpécseri fülkében mondja el, a­­honnét a gépsorokat és a munkát irányítja. H Milyen az üzem befogadóképes­sége literekben? — összesen 7 millió ?00 ezer liter must, illetve bor feldolgozását és tá­rolását tudjuk biztosítani. Az üzem­ből a kész bort hatalmas tartályko­csikkal a Kassai (Košice) Bőrfeldol­gozó Üzembe szállít|ák és ott palac­kozzák. őszintén szólva, nem tartom ezt helyesnek, és főként nem gazda­ságosnak. Szállítás közben a bor „tö­rik“, veszít minőségéből. A tartályko­csik a félutat üresen kihasználatlanul teszik meg, ami nagy luxus mai üzemanyagszegény világunkban. Re­méljük, hogy üzemünk tervezett bőví­tésével ez a probléma megoldódik, mert akkor már itt nálunk is lesz borpalackozó részleg — mondja Hei­nereich diszpécser, akivel még rövid sétát teszek a gépsorok, a hatalmas tartályok és présgépek között. Az jut eszembe, hogy ttt semmi sem hason­lít a gyermekkorom falust pincéiben látott szőlő feldolgozására. Ezt a nagyüzemi feldolgozást kissé rideg­nek, hangulatlannak találom.-bgy— Karol Heinereich a cukorfokot ellenőrzi (A szerző felvétele)

Next

/
Thumbnails
Contents