Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-11-02 / 44. szám
1985. november 2. .SZABAD FÖLDMŰVES 3 MIT TEHET A FAO? Az ENSZ röviddel megalakulása után létrehozta első szakosított szervét, az Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetet (FAO) amely most, október 16-án ünnepelte fennállásának 40. évforrdulóját. Az élelmezési világhelyzet Ismeretében joggal mondhatjuk, hogy a FAO korunkban létfontosságú szerepet tűit be, elsősorban az éhezés visszaszorításában és enyhítésében. A világközvélemény tájékoztatása és lelkiismeretének megmozgatása céljából öt évvel ezelőtt a szervezet megalakulásának napját Élelmezési Világnappá nyilvánították, s azóta minden esztendőben ezen a napon felhívják az emberiség figyelmét az élelmezés és a mezögazdaságt termelés gondjaira. A FAO ez. év júliusában tömör jellemzést adott az éhínség sújtotta afrikai országok elmúlt esztendejéről, két hónapos szakaszokra osztva az évet: ■ Január — február: Élelemhiány 24 országban. Keleten: rendkívül kis terméshozamok Észak-Etiópiában, gyenge terméshozamok Szomáliában, hasonló kilátások Szudánban; Nyugaton az előző évi terméshozamokat az aszály alaposan lerontotta, fenyegető élelemhiány. Délen: a januári esők elmaradása jóvátehetetlen károkat okozott a gabonafélék termésében, éhínség Mozambikban. ■ Március — április: Keleten az aszály folytatódik. Kenyában és Etiópiában késlelteti a vetést, Szomália segélyszükséglete élelmiszerekben megkétszereződött; Nyugaton a gabonabehozatal szükséglete rohamosan nő — élelmiszerhiány fenyeget. Délen az aszály már a harmadik egymás utáni évben károsítja a termést, a márciusi esők a hozamok szempontjából már túl késón jöttek. В Május — június: Keleten a szárazság folytatódik Szudánban, Kenyában és Etiópiában, itt az északi és középső országrészekben kritikussá vált a helyzet. Nyugaton a parti térségben időben megjött az eső, de a gabonakészlet a legtöbb körzetben kevés. Délen Malawi és Swazi kivételével mindenütt gyenge termést várnak, az éhínség Mozambikban tovább tart. ■ Július — augusztus: Keleten a szállítási nehézségekkel tetézett élelmiszerhiány Etiópiában éhínséghez vezetett, fél évszázad óta a legnagyobb az aszály Kenyában, gyengék a terméskilátások Szomáliában. Ruandában és Burundibán. Nyugaton a Szahel-övezetben az évszaknak megfelelő esők, de Burkina Fasóban, Csádban és Maliban átlagon aluli csapadék hullott. Délen hat országban élelemhiány fenyeget, még mindig éhínség Mozambikban. И Szeptember — október: Keleten, Etiópiában súlyosbodik az éhínség, gyenge a termés, a másodvetések kiszáradtak. Kenyában az aszály következtében minimális a terméseredmény. Nyugaton, a gyenge esőzések hátráltatják a vetést munkákat Burkina Fasóban, a Zöld-foki szigeteken, Csádban. Maliban. Nigerben és Szenegál északi részén, ahol a helyzet válságos. Délen a legeltetési feltételek romlanak, a víztárolók ^kiszáradtak, Mozambikban tart az éhínség. ■ November — december: Keleten, Etiópiában a betakarítás várhatóan roppant gyenge lett, 7,3 millió embert sújt a táplálékhiány, éhínséget jelentenek Mozambikból. Nyugaton a Szahel-övezetben a kilátások rohamosan romlanak, számos térségben teljesen kiégett a vetés és elszáradtak a legelők, a partmenti országokban kielégítő volt az aratás. Délen elszórtan futó esők, félelem a következő évtől... Afrika az egyetlen földrész, amelyen az élelmiszertermelés tartósan elmarad a népszaporodás mögött. Az aszálymentes időszakokban ugyan az össztermelés nőtt, de az egy főre jutó termékmennyiség 1970 óta évente átlagosan 1 százalékkal, illetve öszszesen 15 százalékkal csökkent. A kontinens 51 országa közül 34 afrikai viszonylatban is rendkívül szegény, és ezek köziil huszonhatban a fejenkénti főtáplálék-fogyasztás tavaly alacsonyabb volt, mint 1970-ben. A probléma nem a művelésre alkalmas földek hiánya, hiszen Afrika művelhető területe 800 millió hektár, s ebből jelenleg mindössze 170 milliót használnak folyamatosan mezőgazdasági termelésre. Az átlagos évi csapadékmennyiség azonban csak a szárazföld egyötödén éri el a kívánt mértéket. Az utóbbi bárom esztendőben Afrika sok részén egyáltalán nem volt eső. 1982-ben száz $v óta u legsúlyosabb aszály sújtotta Dél-Afrikát, s a Szahel-övezetben és Kelet-Afrikában is az átlagnál jóval rosszabb terméseket takarítottak be. A FAO 1983-ban felhívást tett közzé, amelyben fokozott éielmiszersegélyt kért a kormányoktól Afrika részére, Mégis, a következő évben az élelmezési válság tovább súlyosbodott, és immár 24 afrikai országra terjedt ki. Ezekben az országokban a tavalyi gabonatermést 22,7 millió tonnára becsülik, ami 3,4 millió tonnával, azaz 13 százalékkal kevesebb az előző évi termésnél, és 20 százalékkal marad el az előző öt év átlagától. Az importszükséglet gabonafélékből ezekben az országokban az 1984-85-ös gazdasági évre 11,8 millió tonna, az előző évben 7,2 millió tonna volt. A szükséges élelmiszersegély mennyisége most 6,6 millió tonna, csaknem kétszerese az előző évinek. Ha az utóbbi másfél évtized élelmiszer-termelési trendjei folytatódnak, Afrikának a Szaharától délre esö része 2020 körül népességének már csak a felét tudná Önerőből eltartani. Nem is túlságosan nagy befektetésekkel azonban 2000-ben Afrika 1975. évi népességének 2,8-szorosát és várható népességének 1,5-szürösét tudná megfelelően táplálni. Ha azonban a mezőgazdasági termelés fejlesztése továbbra is elmarad, a helyzet számos afrikai országban válságosra fordul, anynyira, hogy 30 afrikai ország a maga 484 milliós lakosságát (vagyis a térség várható lakosságának 59 százalékát) képtelen lesz eltartani. A következtetés kézenfekvő: Afrikában az e- Iörelépést az élelmiszer-termelésben nem a természeti erőforrások, hanem a fejlesztés hiánya akadályozza. Ahhoz, hogy a világ népességének várhataó szükségleteit az ezredforduló táján fedezni lehessen, a jelenlegi szinthez viszonyítva 60 százalékkal kellene fokozni a mezőgazdasági termelést. Ma még több mint félmilliárd ember nem jut hozzá megfelelő menynyiségű táplálékhoz, holott az utóbbi negyedszázadban a világ mezőgazdasági termelése kétszeresére nőtt. A helyzetet súlyosbítja, hogy a mezőgazdasági beruházások azokban az országokban a legkisebbek, ahol a falusi lakosság több mint 50 százaléka nyomorog: 1978 — 1982 között az egy főre számított mezőgazdasági befektetés 13,4 dollár volt ezekben az országokban, ott viszont, ahol a falusi lakosságnak csak az egyharmada vagy még kisebb hányada nyomorog, "36 dollár. Sajnos, ugyanez az arány érvényesül a nemzetközi segélyek elosztásában is. Türelmetlenül vagy tanácstalanul kérdezzük, mit tehet a FAO? Szervezi és az éhezőkhöz juttatja az élelmiszersegélyeket. Az idén — 6,7 millió tonnát a világ különböző országaiból. Maga pedig az élelmezési világprogram keretében — 756 ezer tonnát... Ezen kívül azonban hatékonyabban sürgethetné Afrika mezőgazdaságának fejlesztését, mert végleges megoldást csak ez jelentene. AZ AMERIKAI HADIIPAR A CSILLAGHÄBORÜS PROGRAMRA SZÁMÍT... Egy hadiiparos: — Kedvenc műsorom..é J. Cserepanov rajza A nukleáris veszély elhárításáért, az európai és a világhelyzet kedvező fordulatáért A Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Lengyel Népköztársaság, a Magyar Népköztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság és a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetségének legfelső szintű képviselői a Varsói Szerződés tagállamai Politikai Tanácskozó Testületének 1985. október 22—23-1. szófiai ülésén részletesen áttekintették az európai helyzetet és véleményt cseréltek a nemzetközi kapcsolatok alapkérdéseiről. A fő figyelmet a nukleáris veszély elhárításáért és a béke megszilárdításáért folytatott hare halaszthatatlan feladataira fordították. Az ülés résztvevői — Európa és az egész világ békéje iránt, népeik és az emberiség előtt érzett felelősségük tudatában és azon törekvéstől vezérelve, hogy kedvező fordulatot érjenek el a jelenlegi nyugtalanító nemzetközi helyzetben — közös nyilatkozatot tettek, amelyben többek között leszögezték: A Varsói Szerződés tagállamai semmilyen körülmények között sem mondanak le népeik biztonságáról. Nem törekszenek katonai fölényre, de azt sem engedik meg senkinek, hogy velük szemben erre szert tegyen. Határozottan ellenzik a fegyverkezési versenyt és annak eszkalációját, síkraszállnak az erőegyensúly lehelő legalacsonyabb szinten történő megvalósításáért. Külpolitikájuk fő célja a nukleáris háború veszélyének elhárítása, a katonai szembenállás sz'ntiének csökkentése, a nemzetközi kapcsolatoknak a békés egymás mellett élés és az enyhülés szellemében történő fejlesztése volt és marad. Abból indulnak ki, hogy az ideológiai különbségnek nem szabad befolyásolniuk az államközi kapcsolatokat és aláásniuk azok stabilitását, s hogy napjainkban különösen szükség van a nemzetközi helyzet normalizálásáért fellépő összes állam és erő aktív együttműködésére. Erre irányul a Varsói Szerződés tagállamai és más békeszerető országok javasalatainak egész sora. Támogatják a Szovjetunió konstruktív álláspontját, amely a fegyverkezési hajsza megszüntetésével összefüggő feladatok gyakorlati megoldására irányul, azon nagy jelentőségű, új kezdeményezését — javaslatát —, .hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok állapodjon meg a csapásmérő ürfegvverek teljes betiltásáról és az egymás területének elérésére képes nukleáris fegyverzetek radikális, ötven százalékos csökkentéséről. Az ülés résztvevői emlékeztetnek a NATO tagállamaihoz intézett, érvényben levő, közvetlen tárgyalások folytatására vonatkozó javaslataikra: ■ kössenek szerződést a katonai erő alkalmazásáról való kölcsönös lemondásról, a Varsói Szerződés és az ‘Észak-atlanti Szövetség tagállamai közötti békés kapcsolatok fenntartásáról. A szerződés nyitott lenne minden európai és más, érdekelt ország számára; ■ fagyasszák be és csökkentsék katonai kiadásaikat; В mentesítsék Európát a vegyi fegyverektől; A résztvevők támogatják a Német Demokratikus Köztársaság és a Csehszlovák Szocialista Köztársaság kormányainak erőíeszítéseit vegyifegyver-mentes ővezet kialakulására Közép-Európában. A Varsói Szerződés tagállamai mielőbbi megállapodásokat szorgalmaznak a közép-európai haderők és fegyverzetek kölcsönös csökkentéséről folyó bécsi tárgyalásokon, és első lépésként javasolják a szovjet és az amerikai fegyveres erők csökkentését. Síkraszálinak azért, hogy az európai bizalom és biztonság erősítése érdekében a stockholmi konferencián mielőbb dolgozzanak ki érdemi, egymást kölcsönösen kiegészítő politikai és katonai jellegű intézkedéseket. A nukleáris fegyverkezési verseny megállítása érdekében olyan lépésekre is szükség van, mint a nukleáris robbantások minden fajtájának beszüntetése. Az ülés résztvevői támogatásukról biztosították a Szovjetunió áital a nukleáris robbantásokra egyoldalúan meghirdetett moratóriumot. Most elsősorban az Egyesült Államokon a sor. Ezt a célt szolgálná az is, ha a Szovjetunió és az Amerikai Egyesült Államok kölcsönösen kötelezettséget vállalna, hogy semmilyen nukleáris fegyvert nem helyez el olyan ország területén, ahol ilyenek nem találhatók, nem növeli nukleáris fegyverkészleteit, és nem váltja fel újakkal e fegyvereket azokban az országokban, ahol azok már megtalálhatók. Az ülés résztvevői javasolják, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok vállaljon kötelezettséget: nem hoz létre és nem gyárt olyan típusú hagyományos fegyvereket, amelyek romboló hatásukat tekintve felérnek a tömegpusztító fegyverekkel. Javasolják továbbá, hogy a Szovjetunió és az Egyesült Államok az 198S. január 1-i állapotnak megfelelően fagyassza be fegyveres erőit, beleértve külföldön állomásozó erői létszámát is. A különböző területeken folyó fegyverkezési verseny korlátozásának hatékony eszköze lenne, ha a Szovjetunió és az Egyesült Államok a következő pénzügyi évtől kezdődően kölcsönösen lemondana katonai költségvetése növeléséről, Az ülés résztvevői támogatják a Szovjetuniónak az ENSZ-közgyűlés új javaslatát „A világűr békés falhasználását célzó nemzetközi együttműködésről és militarizálásának megakadályozásáról“. E fontos kezdeményezés megvalósítása nemcsak hatékony védelmet biztosítana az emberiségnek az íírfegyverkezési verseny súlyos következményeivel szemben, hanem közös erőfeszítéssel újabb kimagasló eredményeket hozna a népek érdekeit szolgáló tudomány és technika fejlődésében. Az üiésen képviselt államok a nukleáris fegyverek általános és teljes felszámolásának következetes hívei. Kijelentik, hogy továbbra is érvényesek azok a korábbi, valamennyi nukleáris hatalomnak tett javaslataok, amelyek a nukleáris fegyverek elsőkénti alkalmazásáról való lemondásra, a nukleáris fegyverekkel folytatott kísérletek általános betiltására és bármilyen formában történő további elterjedésének megakadályozására vonatkoznak. Az ülésen képviselt államok megismétlik felhívásukat, hogy kezdődjenek konkrét tárgyalások a hagyományos fegyverzetek akár globális, akár regionális korlátozásáról és csökkentéséről, a fegyverkezési verseny megfékezéséről a tengereken és az óceánokon. A tanácskozás résztvevői ismételten megerősítik álláspontjukat, hogy újabb nemzetközi erőfeszítések szükségesek a külföldi katonai támaszpontok felszámolása és a külföldön állomásozó fegyveres erők kivonása érdekében. Készek az aktív együttműködésre minden érdekelt országgal az Ázsiában, Afrikában, Latin-Amerikában és a világ más térségeiben kialakult válsághelyzetek mielőbbi rendezése és új feszültséggócok keletkezésének megakadályozása céljából. A béke oszthatatlan és a mai feszült nemzetközi helyzetben bármely helyi konfliktus azzal a veszéllyel fenyeget, hogy nagy, sőt, világméretű összeütközéssé terebélyesedhet. Határozottan véget kell vetni az imperializmus erőpolitikájánab és a belügyekbe való beavatkozásnak, az agressziós cselekedeteknek, az államok közötti konfliktusokat és vitákat békés úton kell elrendezni, teljes mértékben tiszteletben kell tartani minden nép jogát, hogy döntsön saját sorsáról. Ä Varsói Szerződés tagállamai támogatják a Román Szocialista Köztársaság javaslatát, hogy az ENSZ-küzgyűlés 40. ülésszaka fogadjon el az egymással konfliktusban álló államokhoz szóló felhívást a harci cselekmények haladéktalan beszüntetéséről és a tárgyalások megkezdéséről, illetve arról, hogy az ENSZ minden tagállama a konfliktusokat és a vitákat politikai eszközökkel rendezze. A Varsói Szerződés tagállamai felhívással fordulnak Európa és a többi földrész minden országának kormányához és népéhez, hogy egyesítsék erőfeszítéseiket az emberiség pusztulásával fenyegető veszélyek elleni harcban. Minden nemzetközi problémát — a legnehezebbet és legbnnyolultabbat is — politikai eszközökkel, tárgyalásokkal, a felek jogos érdekeinek figyelembe vételén alapuló termékeny párbeszéd útján oldjanak meg. A világnézetben, a politikai és más természetű meggyőződésben meglevő különbségnek nem szabad akadályt jelenteniük. A béke erői aktívan és egységesen fellépve képesek elhárítani a nukleáris katasztrófát, biztosítani a népek legalapvetőbb, az élethez, az önálló és szabad fejlődéshez való jogát. Dekrétum Amikor a nemzetközi feszültség fokozására vagy a hidegháború éveiben a nyugati imperializmus azzal szította a szovjetellenes hangulatot, hogy Moszkva háborúra készül, hányszor mondtuk, hogy mennyivel kevesebben dőlnének be az ilyen híresztelésnek, ha ismernék a Szovjetunió, a szocialista társadalom első országának történelmét. Lenin már a nagy októberi szoctaliita forradalom születésének második napján, 1917. november 8-án Ioktóber 26/ а II. Összoroszországi Szovjetkongresszus elé terjesztette és jóváhagyatta a Dekrétumot a békéről, amely azóta is meghatározó alapelve a Szovjetunió, a szocialista társadalom létének. Valamennyi hadviselő népnek és kormánynak javasolja a Dekrétum a békéről, hogy haladéktalanul kezdjenek tárgyalásokat az igazságos és demokratikus békéről. „Igazságos vagy demokratikus békének, mely után minden hadviselő országban a háborútól kimerült, elgyötört és megkínzott munkásság és más dolgozó osztályok túlnyomó többsége sóvárog, amelyet az orosz munkások és parasztok a cári monarchia megdöntése után a leghatározottabban és legállhatatosabban követeltek — ilyen, békének a kormány az annexiók a békéről /vagyis idegen területek erőszakos elfoglalása, idegen népek erőszakos bekebelezése) és hadisarc nélküli azonnali békét tekinti. I Ilyen béke haladéktalan megkötését javasolja Oroszország kormánya valamennyi hadviselő népnek és egyúttal kifejezi azt a készségét, hogy azonnal, a legcsekélyebb halogatás nélkül minden döntő lépést megtesz addig is, amíg az ilyen béke valamennyi feltételét minden ország és minden nép képviselőinek teljhatalmú testületé véglegesen megerősíti.“ „A kormány az emberiség elleni legnagyobb gonosztettnek tartja annak a háborúnak a folytatását, amely azért folyik, hogy osszák fel az erős és gazdag nemzetek között az általuk meghódított gyenge népeket, és ünnepélyesen kijelenti, hogy eltökélt szándéka haladéktalanul aláírni egy olyan béke feltételeit, amely ezt a háborút a fentebb megjelölt és kivétel nélkül minden nép számára egyaránt igazságos feltételek alapján megszünteti. A kormány egyben kijelenti, hogy a fenti békefeltételeket egyáltalában nem tekinti ultimátumszerűeknek, vagyis hajlandó megvizsgálni minden más békejeltételt is, csupán ahhoz ragaszkodik, hogy előterjesztésük bármilyen hadviselő fél részéről a lehető leggyorsabban történjék és tettesen világos legyen, feltétlenül kizárjon minden kétértelműséget és minden titkot a békefeltételek felajánlása során.“ A Dekrétum e néfiány fejezetét felidézve válik számunkra egészen nyilvánvalóvá, miért válaszolta Mihail Gorbacsov a francia újságíróknak, hogy módszere, stílusa nem gorbacsovi, hanem lenini, s hogy a szovjet politikában nem újszerűség, hanem következetesség és folytonosság mindaz, amivel ma a világ békéjét, a leszerelést kívánja a Szovjetunió elősegíteni. Ha a nyugati országokban többen és alaposabban ismernék ezeket a dokumentumokat, amelyek egyszerűségükben és határozott, világos fogalmazásukban akkor és azóta is egyet jelentenek, megértenék, hogy a szocialista társadalom talajáról nem indulnak ki háborúk. Ez a társadalom ma is, mint születése első pillanatától mindig arra törekszik, hogy minden ország minden népe igazságos és tartós békében élhessen. Talán ha kialakulhat a genfi csúcson egy építő jellegű párbeszéd, — amelyre a Varsói Szerződés országai nyilatkozatukban tettek kezdeményezést — a világ minden táján közelebb jutnak ennek a megértéséhez.- h -i
