Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
12 1935. október 28. .SZABAD FÖLDMŰVES Ак utóbbi időben lepünk hasábjain rendszeresen foglalkoztunk a termőföld védelmével, a talajok természetes termőképességének megőrzésével és további fokozásával, a mezőgazdasági földterület és ezen belül a szántóterület ésszerű kihasználásával, a talaj- és felszíni vizek lecsapolósáva), az öntözőberendezések és a vlztároiOk építésével, a vetésterületek szerkezetének módosításával. Ennek során az az alepelv vezérelt bennünket, hogy az alapvető élelmiszerekből való önellátás mértékének további növelése csakis a termőföld teljes mértékű kihasználásával és a földvédelmi törvény rendelkezéseinek következetes betartásával lehetséges. A termőföldről való gondoskodás elmélyítésére a CSKP KB 11. és az SZLKP KB azt követő ülésén is rámutattak. Tekintettel arra, hogy a hetedik ötéves tervidőszakból már csak néhány hónap van hátra, nem árt, ha közelebbről is szemügyre vesszük az utóbbi négy évben, illetve az idei év első felében történt változásokat és az elért eredményeket. Elöljáróban meg kell jegyezni, hogy a hetedik ötéves tervidőszak első évétől kezdve szinte fordulat következett be a mezőgazdasági és a szántóterület csökkenésének alakulásában. Ez már nagyon is időszerű volt, hiszen a termőföld területének csökkenése az előző ötéves tervidőszakokban igen lényeges volt. A Szövetségi és a Szlovákiai Statisztikai Hivatal közleményeiből megállapítható, hogy mig a hatvanas években hazánkban a mezőgazdasági terület évi átlagban 23 ezer 4П0 (az SZSZK-ban 12 ezer 500), ebből a szántóterület 13 ezer (7800), a hetvenes években pedig évi átlagban 24 ezer 200 (15 ezer 100), illetve 18 ezer 800 (18 ezer 700) hektárral csökkent, addig az 1981—1984-es évek átlagában a mezőgazdasági terület mindössze 6250 (1250), ebből a szántóterület csupán háromezer (ötszáz) hektárral csökkent. Tehát egyelőre sikerült megállítani az előző ötéves tervidőszakokban bekövetkezett kedvezőtlen irányzatot. A jobb áttekinthetőség kedvéért még egy összehasonlítás: az 1981—1984-es években a mezőgazdasági terület csökkenése az ötödik ötéves tervidőszak évi átlagának mindössze 38.8, ebből a szántóterület esetében 18,1, a hatodik ötéves tervidőszak évi átlagának pedig csupán 20,3, ebből a szántóterület esetében 14,7 százalékát tette ki. Ha hosszú távon, például az 1980-as évet vesszük alapul, megállapítható, hogy az 1984-es év végéig a mezőgazdasági terület hazánkban 8,8 (az SZSZK-ban 10,2), ebből a szántóterület pedig 6,5 (13,8) százalékkal csökkent. Ebből az is következik, hogy Szlovákiában Csehországhoz-viszonyítva mind a mezőgazdasági, mind a szántóterület nagyobb mértékben csökkent, ami részben Szlovákia gyorsabb Ütemű iparosodásával is összefügg. Sajnos, ez az irányzat az előrejelzések alapján sem változik meg lényegesen, hiszen a népesedés fejlődésével összhangban az SZSZK-ban gyorsabb ütemben fog csökkenni az egy lakosra jutó termőföld nagysága. A mezőgazdasági, ezen belül pedig a szántóterület mérsékeltebb csökkenése az 1981— 1984-es években elsősorban a megszigorított földvédelmi törvény rendelkezéseinek következetesebb betartásával Indokolható. A hetedik ötéves tervidőszak első négy évében hazánkban építkezési beruházásokra húszezer hektár mezőgazdasági, ebből 11 ezer hektár szántóterületet szabadítottak fel. Évi átlagban ez a csökkenés a hatodik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva a mezőgazdasági terület vonatkozásában 27,8, a szántóterület esetében pedig 33,4 százalékkal volt kevesebb. Egyéb célra (a szén és egyéb nyersanyagok kitermelése, erdősítés stb.) 31 ezer hektár mezőgazdasági, ebből 9000 hektár szántóterületet szabadítottak fel. Évi átlagban ez a csökkenés az 1978—1980-as évek valóságának a mezőgazdasági terület esetében csak 24,8, a szántóterület esetében pedig 49,1 százalékát tette ki. A szántóterület a növénykultúrák szerkezeti változásai következtében — a mezőgazdasági területen belül — az 1981—1984-es években 52 ezer hektáron csökkent. A változások főleg a réteket (48.6 e/o), a legelőket (22,3%) és a gyümölcsösöket (11,6%) érintették. Az említett csökkenés — évi átlagban számítva — a hatodik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva kétharmad résszel kisebb volt. A talajok termőképességének fokozása elképzelhetetlen a belterjesítő tényezők nélkül. Kost az öntözőberendezések és a víztározók építését, a talaj- és felszíni vizek lecsapolását, a mezőgazdaság szempontjából fontos folyók és patakok szabályozását. valamint a műtrágyaellátást vesszük szemügyre. A heruházásos talajjavítás keretében a hetedik ötéves tervidőszak első négy évében az öntözőberendezések hálózata hazánkban több mint 58 ezer hektárral bővült, de az építés üteme évi átlagban számítva a hatodik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva 14 százalékkal elmaradt. Az ötéves tervidőszakra meghatározott feladatok csak úgy teljesíthetők, ha az idén az öntözőberendezések építése lényegesen meghaladná a korábbi négy év átlagát. Az 1981—1984-es években hazánkban a talaj- és felszíni vizeket 193 ezer hektárról csapolták le. Az évi átlagot alapul véve az utóbbi négy évben a lemaradás a hatodik ötéves tervidőszakhoz viszonyítva 12,7 százalékos volt. A hetedik ötéves tervidőszak első négy évében a mezőgazdaság szempontjából fontos folyókat és patakokat 1104 kilométer hosszúságban szabályozták és 16 ezer köbméter befogadóképességű víztározókat és halastavakat építettek, elsősorban az öntözővíz forrásaként. A víztározók és a halastavak építése az utóbbi négy év átlagában 81,7 százalékkal volt nagyobb, mint a hatodik ötéves tervidőszak éveiben. Az utóbbi négy évben Jelentős mértékben növekedett a homokos és nehéz, kötött talajok termőképességének növelése, valamint a mcszezés terjedelme; az előbbiek esetében a hatodik ötéves tervidőszak átlagához viszonyítva a kétszeresére, az utóbbi esetében pedig több mint 30 százalékkal növekedett. Ezzel szemben a rétek és a legelők talajjavításának üteme lassúbb volt, mint a hatodik ötéves tervidőszakban. A mezőgazdaság az 1981—1984-es években több mint 6 millió 960 ezer tonna NPK- mütrágyát kapott, hatóanyagban számítva, ami egy hektár mezőgazdasági területre számítva az utóbbi négy évben sorrendben 250, 254, 260, illetve 259,4 kilogrammnak felelt meg. A mezőgazdasági terület ugyanakkor a hetedik ötéves tervidőszak első négy évéban a nem mezőgazdasági területek termővé tételével 28 ezer, ebből a szántóterület tízezer hektárral növekedett. E vonatkozásban az évi növekmény a hatodik ötéves tervidőszak valóságához viszonyítva a mezőgazdasági terület esetében 15,9, a szántóterület esetében pedig egyharmad résszel volt kevesebb. A szántóterület a növénykultúrák területének változásai következtében az utóbbi négy évben 51 ezer hektárral növekedett, ami évi átlagban számítva az előző ötéves tervidőszak valóságához képest 50 százalékkal kevesebb volt. A hetedik ötéves tervidőszak első négy évében lényegében állandósult az átmenetileg megműveletien területek nagysága. Ez az 1981—1984-es években átlagosan 102 ezer mezőgazdasági, ebből 13 ezer hektár szántóterületet érintett. Gondolom, nem nehéz kiszámítani, mekkora termés elvesztését jelenti ez. A mezőgazdasági terület szerkezetében is jelentős változások mentek végbe, elsősorban a belterjes növénykultúrák javára. Ennek bizonyítására néhány adat: 1984-ig az 1970-es év valóságához viszonyítva u gyümölcsösök területe 17 ezer hektárral, azaz 7,9 százalékkal, a szőlőültetvények területe 14 ezer hektárral, azaz 41,2 százalékkal, a komlóültetvények területe pedig négyezer hektárral, azaz 44,4 százalékkal növekedett. Ä rétek és a legelők területe viszont az 1981—1984-es években 98 ezer (az SZSZK-ban 8 ezer) hektárral csők- - kent. Míg a szántóterület 1970-ben a mezőgazdasági terület 70,5 százalékát tette ki. addig 1904-ben 70,3 százalékra csökkent úgy, hogy a CS5ZK- ban 74,2 %-ról 75.3 százalékra növekedett, az SZSZK-ban viszont 64 %• ról 61.4 százalékra csökkent. A szántóterület szerkezetében la változások mentek végbe. Míg a hatodik ötéves tervidőszak éveiben л gabonaféléket átlagosan a szántóterület 54,7 százalékán termesztették a gazdaságok, addig a jelenlegi ötéves tervidőszak első négy évében átlagosan 53.0, az idén pedig 52,6 százalékán. A burgonya részaránya ugyanebben az időszakban 4.5 %-ról 4.0 százalékra csökkent, a takarmány kapásnövények esetében 0,6 százalékon maradt, a takarmánynövények esetében 28,3 %-ról 30,2, az olajnövények esetében 2,1 %-ről 3,0 százalékra növekedett, a cukorrépa esetében pedig 4.4 százalékon maradt. Ha még aprólékosabban elemezzük a vetésterület szerkezetének változásait az említett évek viszonylatában, megállapíthatjuk, hogy az utóbbi négy évben növekedett a szemes kukorica és csökkent a gabonafélék területe, ugyanakkor a másodnüvénvek területe évi átlagban 304 ezer hektárral, azaz a hatodik ötéves tervidőszak valóságához képest 86,5 százalékkal növekedett. A jövőben a termőföld következetes védelme mellett sokkal nagyobb gondot kell fordítani a talaj szervesanyag-tartalmának növelésére (az istállótrágya és a komposzt kijuttatása, zöldtrágyázás), a víz- és szélerózió, valamint az ipari szennyeződés okozta károk mérséklésére is. Sürgető feladatokról van sző, mert hiszen jelenleg hazánkban egy lakosra számítva 0,32, távlatilag pedig mindössze 0,28 hektár szántóterület jut majd. A helyzet súlyosságát az a tóny még fokozza, hogy az utóbb említett terület már a közélelmezés zavartalan biztosításának é3 a stratégiai cél — az alapvető élelmiszerekből való önellátás fokozatos növelése — megvalósításának alsó határát jelenti. BARA LÄSZLÖ agrármérnök Jubilál a Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézete Ax elmúlt 25 év alatt hazánk mezőgazdaságában lényeges társadalmi és gazdasági változások követték egymást. Ezek a szociális-ökonómia! változások előtérbe helyezték és létrehozták a termelőerők fejlesztését Az új és korszerű termelőeszközök, valamint a tudományos-műszaki haladás vívmányainak gyakorlati alkalmazása hozzájárult a termelés növekedéséhez, ami főleg az elmúlt években mutatkozott meg. Ma már közismert tény, hogy a' szocialista nagyüzemi gazdálkodás további fejlődése érdekében az összpontosítás és szakosítás, valamint a nagyüzemi technológia alkalmazása mellett elengedhetetlen a tudományos-műszaki haladás gyakorlati alkalmazása. A mezőgazdaság további fejlődése érdekében ezért nagyon fontos a mezőgazdasági üzemek számára a kutatóintézetekkel és a kísérleti állomásokkal való hatékony együttműködés. A Tudományos Gazdálkodási Rendszer Intézete 1961-ben a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia részeként Jött tétre, Legfontosabb feladatai közé tartozott s tartozik a hazai és külföldi tudományos Ismeretek leszűrése, s ezek gyakorlati alkalmazásának megteremtése a gazdálkodás rendszerén belül. Az intézet az idén mérlegeli 25 éves tevékenységét, amely elválaszthatatlanul összefügg a mezőgazdasági termelésben elért eredményekkel. Az Intézet létesítését elsősorban az я tény Indokolta, hogy a tudományos kutatás eredményei csak elkésve valósultak meg a gyakorlatban. Az intézet munkatársat a gyakorlati szakemberekkel együttműködve kutató- és kísérleti munkákat végeznek, kivitelezik a tudományos-műszaki haladás eredményeit, széles körű tapasztalatcserét folytatnak. így a kutatóbázist teljes mértékben összekapcsolják a gyakorlattal az ésszerűbb nagyüzemi termelés érdekében. Az intézet kezdetben a Csehszlovák Mezőgazdasági Akadémia hatáskörében tevékenykedett, majd 1969- től a bratislavai igazgatóság irányításával önálló intézetté vált. 1972 óta az SZSZK Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztériuma közvetlen Irányítása alá tartozik. Az Intézet alapküldetése lényegében ez Idő őta nem változott. Alkotó-, kutató-kísérleti, tanácsadói és népszerűsítő tevékenysége sikeresen járult hozzá a mezőgazdasági termelés növekedéséhez. Az Immár önálló Intézet 14 körzeti állomás közreműködésével tevékenykedik. A rimaszombati (Rimavská Sobota) körzeti állomás 13 tagú munkaközössége gazdag tevékenységre tekinthet vissza, tanácsadói tevékenysége, kutatómunkája ‘nem volt hiábavaló. Ezt a mezőgazdasági üzemekben elért eredmények ts bizonyítják. A körzeti állomások 1970-ben fejlesztési program kidolgozására kaplak megbízást. Az SZSZK kormánya 74/273. Tt. számú intézkedése értelmében az Intézet megbízatást kapott e komplex mezőgazdasági program kidolgozására. Az adatok feldolgozását számítógépes technikával végezzük. A nyolctagú mérnöki közösség kellő hozzáállással és szakértelemmel a századfordulóig kidolgozta a Rimaszombati. a Losonci (Lučenec) és a Nagykürtös! (Vefký Krll*) járás 42 mezőgazdasági üzemének további távlati fejlesztési tervét. Az Intézet agronómtai szakemberei több fajlakísérlettol foglalkoznak. Az idén 11 árpafajtát kísértek figyelemmel a Rimaszécsi (Rimavská Seč) Efsz-ben. A Bonus, a Kristal, a Mars, az Opal, a Rubin, a Zafír fajta, valamint a KM-123, a KM-124, a HE-2078 és a SK-1775 fajtajelölt közül az utóbbi négy 5,10 tonnás hektárhozamot adott. A 14 őszlbúza-fajta kisparcellás kísérleteit a Losonci és a Bátkai Állami Gazdaságban, valamint a Tomašovcei Efsz-ben végeztük. A cukorrépa termesztési rendszerének a meghonosításához a Királyi (Kráf) Efsz kapott megbízatást, ahol ugyancsak kisparcellás fajtakísérleteket folytatunk. Mindannyíunk számára Ismeretes, hogy az állatok takarmányozásában Igen fontos szerepe van az emészthető fehérjékben gazdag hüvelyeseknek, melyek közül a Dukát, a Smaragd, a Bohatýr, a Tolar fajta, valamint a HS-10,4 02-es a fajta jelölt termesztése kecsegtető a fehérjeprogram megoldásában. Az olajnövények fontos szerepet töltenek be az ésszerű táplálkozásban. A következő Időszak köztermesztéséhez a Fundulea 305, 301, 59, a Cystol 3, NK-265, IH-81. NSH-2, Kopolor-2, Inimk 6540 napraforgófajták nyújtanak kellő alapot. Az őszt repce nagyüzemi fajtakísérleteiben 2,74 —3,13 tonna közötti hektárhozamokat értek el a Rapold, a Diamant és a Tfebička fajtáknál. A külföldi és a hazai ismereteket felmérve arra a megállapításra jutottunk, hogy a növénytermesztés belterjességéhez elengedhetetlen a termelési rendszerek bevezetése. Választásunk a Bábolnai IKR-re esett. A vágsellyei (Sala) szövetkezettel — amely az IKR hazai rendszergazdája — Intézetünk körzeti állomása 1984 óta együttműködik. A kilenc taggazdaság megfelelő, anyagi-műszaki alappal ellátva 3 ezer hektáron alkalmazza az Iparszerű termelési technológiát. Az elért eredmények a termelési rendszer létjogosultságát Igazolják az elkövetkező években is. Tavaly a Rimaszombati járásban 1383 hektárnyi területen 5,51 tonnás hektárhozamot értek el, ami az elmúlt 5 év átlagához viszonyítva 1,79 tonnás növekedést jelent. A termelési rendszerben az egyes hibridek a következőképpen voltak képviselve: Pioneer-3906 (39 %), Pioneer-3747 SC (34%), CE-930 (14 %), Pioneer-3839 SC (13%), Liza (10%). Intézetünk körzeti állomása nagy figyelmet szentelt a takarmányalap biztosításának is. Az egyes mezőgazdasági üzemekben elvégezték a gyepterületek termőképesség szerinti osztályozását. A gyepgazdálkodás helyzetének a felmérésével kapcsolatban kísérleteket Is végeztünk a tápanyagellátás és a hozamok kölcsönhatását illetően. A Kyjatovicei Efsz kísérleti parcelláin, a III.—V. intenzitásé területeken hektáronként 7,18—10,49, a Gömiiralmágyi Efsz-ben pedig 6,38—9,33 tonna szénát takarítottak be. Ezeket a kimagasló eredményeket 75—240 kg nitrogén-, 52—72 kg foszfor- és 48—80 kg káliumtartalmú műtrágya felhasználásával érték el. Jelenleg az évelő takarmánynövényekre, főleg a lucernára összpontosítjuk figyelmünket. A Hrachovól Efsz-ben kisparcellás kísérleteket végzünk. A tömegtakarmányok korszerű tartósítási és ízesítési módszereinek kipróbálásában együttműködünk a mezőgazdasági üzemekkel. Egyebek között a Liktiferm-Laktosil, a Ractinosul, a Fytomixim és a Formaldehid tartósító szereket próbáltuk ki. A biológiai és vegyi tartósító szerekkel kezelt szilázs emészthetőségét, valamint a termelőképességre gyakorolt hatását elemeztük az uzapanytti (üzovská Panica) állattartó telepen. A Vidinsi Efsz-ben a hlzóbikák takarmányozási kísérletei bizonyították, hogy a karbamiddal dúsított kukoricaszilázs etetésével a napi súlygyarapodás átlaga 0,53—0,87 kiló között váltakozott. A növényvédelmi technológiák kidolgozásánál a gazdaságos termelésnövekedést össze kell egyeztetni az ökológiai követelményekkel, ami azt Jelenti, hogy a környezetvédelmi szempontokat is figyelembe vevő technológiát szükséges bevezetni. Peszticideket csak Indokolt esetben kell alkalmazni: a különböző védekezési eljárásokat biológiai vizsgálatoknak kell megelőzniük. A jövőre való tekintettel intézetünkben lehetőség nyílik a szükséges gyomirtó szerek előjegyzésére és előírására. Fontos feladat — főleg a nagy mennyiségben alkalmazott növényvédő szerek esetében — a toxlcltás hatásértékének a meghatározása is. A komplex mezőgazdasági fejlesztési programok elengedhetetlen részel voltak azon tanulmányok is, melyek a zöldségtermesztéssel foglalkoztak. A fejlesztési program megvalósítása lépcsőzetesen három szakaszban történik majd a Rimaszombati járás kedvező adottságú mező. gazdasági üzemeiben. Az ésszerű irányítás és a mezőgazdaság iparosítási folyamatának meggyorsítása érdekében a kooperációs körzetek keretében a termelési és társadalmi viszonyok, valamint a szociális fejlesztési program adatait dolgoztuk fel a Rimaszombati Járás II. kooperációs körzetében. Szolgáltatásaink között kiemelt helyet foglal el a továbbképző és tanácsadó tevékenység. A továbbképzés új formáját kifejlesztve, s információs központunkat bővítve évente többször megrendezzük az új technika napját, fajtabemutatókat, előadásokat, tanácsadásokat valósítunk meg. Az elmúlt 25 évre visszatekintve évi átlagban 21 szakmai előadást, 37 szakmai tanácsadást, 3—5 ellenőrzést és több szakmai napot tartottunk, s 4 szakvéleményezést nyújtottunk. E rövid visszapillantás Intézetünk 25 éves tevékenységére további tettekre, a mezőgazdasági üzemekkel valő további szoros együttműködésre serkent bennünket, a tudoinányos-műszaki haladás gyakorlati vívmányainak még szélesebb körű alkalmazása érdekében. HERÉNYI BÉLA agrármérnök A nagyüzemi fajtakísérletek felboesülhetetlen segítséget nyújtanak a megfelelő hibridek kiválasztásában Fotó; — kim —< J A termőföld nélkülözhetetlen termelőeszköz
