Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES 1985. október 28. tömegsport fejlődésének, mint elődje. Ez utóbbi állítást más, távolabbi összefüggésekkel is lehet igazolni. Az idén — és a tavalyi év utolsó időszakában — például jelentősen fellendült Szlovákiában a turizmus: kereken 40 ezerrel bővült a turistaszakosztályok tagsága, ami egyértelműen a spartakiád aktivizáló hatásának tudható be. Ez a hatás az iskolás korú gyermekek között még markánsabban nyilvánult meg, hiszen 1980-hoz képest az idén 300 ezerrel többen szerezték meg közölök a rátermettségi jelvényt. Sokat mondó az iskolaorvosok kimutatásainak összegezése is, miszerint a spartakiád gyakorlataiba bevont tanulók között ugrásszeüen csökkent az egészségügyi mulasztások aránya, s néhány felmérés a kiválasztott iskolákon egyértelmű erőnléti, egészségi és mozgáskultúra-javulást mutatott ki a gyakorlatokat rendszeresen végző tanulók körében. Hasonló javulásról tanúskodnak egyébként az üzemorvosok jelentései is a felnőttek esetében. s ez csak tényleges megerősítése annak, amit annak idején léptennyomon hallhattunk a spartakiád számait gyakorló felnőttekkel — elsősorban nőkkel — beszélgetve: „mintha újjászülettem volna" — „egész más a közérzetem ...“ és, hasonlók. Az úgynevezett spartakiád-stábok munkájáról csak a legnagyob elismerés hangján szólhatunk. Általánosságban mondhatjuk, hogy a nemzeti bizottságok valamennyi szinten a legkomolyabban vették a spartakiád szervezését, sehol sem tapasztalhattunk formális hozzáállást, a szakosztályok és a bizottságok felelősségteljesen végezték munkájukat. Oroszlánrészük van abban, hogy a területi, körzeti és járási bemutatók országszerte fennnakadások nélkül, jól szervezetten zajlottak le. Befejezésként még néhány szót a prágai bemutatóról, illetve néhány, vele közvetlenül összefüggő dologról. Nagyon kevesen gondolnak például arra, hogy azt a hatalmas embertöraegef, amely négy napon keresztül betöltötte a stadiont és Prága utcáit — utaztatni is kellett, mégpedig az ország legkülönbözőbb részeiből. Pontosan, az előírt menetrend szerint indultak az úgynevezett spartakiád-vonatok, s ugyanilyen rendben érkeztek meg a fővárosba; rendbontásról, randalirozásról sehonnan nem érkezett jelentés. A visszautazásra ugyanez a fegyelem volt jellemző: senkinek sem rontotta el semmiféle vonatbeli incidens a szép prágai élményeit... Feladatuk magaslatán állottak a prágai tömegközlekedés szervezői is, hiszen a mintegy százötven-kétszázezer főnyi „többlet“ semmilyen fennakadást nem okozott a négy nap során. Egyébként a Prágába várt több mint százezer tornászból mindössze hatvannégyen — ismétlem: hatvannégyen! — hiányoztak: két csoportról van szó, amelyek esetében több váratlan, járvány-jellegü megbetegedés tette lehetetlenné az országos bemutatón való részvételt. Olyanok pedig valóban csak elvétve akadtak — mindössze három-négy ilyenről tudunk —, akik számára a fellépés az utolsó pillanatban, úgyszólván a stadion kapujában hiúsult meg. éspedig vakbélmíítét vagy meghűlés következtében. Ugyancsak szervesen hozzátartozik a prágai napok krónikájához, hagy a spartakiád ideje alatt több mint százhatvan kulturális rendezvényre — kiállításokra, hangversenyekre. előadásokra, ifjúsági klubdélutánokra — került sor a fővárosban, amelyeken több mint egymillió ember vett részt. Az egyik legérdekesebb rendezvénynek az a kiállítás bizonyult, amelyen azok a képzőművészek — mintegy nyolcvanan — mutatták be alkotásaikat, akiket sportéletünk e nagy ünnepe ihletett meg. Az 1985-ös Csehszlovák Spartakiád már a múlté, de mindazok, akiknek szívügye a tömegsport. már előretekintenék. Az úgynevezett spartakiád utáni aktivitás két esztendejét követően máris előttünk állnak a következő, az 1990- es spartakiád megszervezésének feladatai. Nem frázis ez, bármennyire is távolinak tűnik még: a tömegsportmozgalmat csak hosszú távon lehet hatásosan építeni. VASS GYULA' fócskán mögöttünk vannak már a színpompás prágai napok, ám értékelésükhöz máig is rendre visszatér a sajtó, a rádió és a televízió. Méltán, hiszen tömegsportmozgalmunknak ez a legnagyobb, világviszonylatban is egyndülállú eseménye túlzás nélkül „országos ügy“ volt, S távolról sem csnpán a négynapos prágai bemutató idején. Több mint fél éven keresztül ezrek és ezrek tanulták. csiszolgatták a gyakorlatokat, százezrek számára jelentettek élményt a területi és a járási bemutatók szerte az országban, és végül: milliók gyönyörködhettek a televíziós készülékek előtt a felejthetetlen strahovi színkavalkádban. Äz 1985-ös Csehszlovák Spartakiádról szinte mindent tudunk niár. Tudjuk, hányán tanulták országszerte a nők. a férfiak és a gyermekek gyakorlatait, hányán jutottak el közülük Prágába, hány „jel“ volt a világ egyik legnagyobb stadionjának gvepszönyegén. Születtek statisztikák. összegezések, amelyek sok mindenhe bepillantást engednek, és olykor meglepő tényeket árulnak el. Mi is Ilyen vonatkozásokban térünk vissza most a spartakiádhoz, illetve — vele szoros összefüggésben — ahhoz a széles körű hatáshoz, amelvet tümegspor(mozgalomtikra gyakorolt. Bevezetőként mi sem kézenfekvőbb. mint az idei és az ezt megelőző, 1980-as évi spartakiád összehasonlítása. Annyit máris elárulhatunk, hogy ez az összevetés minden téren az idei rendezvény javára billenti a mérleg nyelvét. Vegyük sorjában: az 1985-ös Csehszlovák Spartakiád 14 számát Szlovákiában összesen 27 ezerrel többen gyakorolták, mint a korábbi spartaikád számait, s ez a növekedés eléri a 11 százalékot. Aktívabbak voltak a társadalmi szervezetek, hatékonyabb támogatást nyújtottak a vállalatok, üzemek és egyéb védnök intézmények, szervezetek. Az alap -és középiskolások közel 40 százaléka kapcsolódott be a spartakiád gyakorlatainak elsajátításába, ami nem kevesebb mint 235 ezer tanulót jelentett, s hozzájuk számíthatunk még 31 ezer főiskolást is; a növekedés mindkét esetben szintén meghaladja a 10 százalékot. Nem akarjuk szaporítani a számokat; elég annyit leszögeznünk, hogy a résztvevők aránya valamennyi számban nagyobb volt. mint 1980-ban, ami egyértelmően bizonyítja: az idei spartakiád nagyobb mértékben aktivizálta a tömegeket, nagyobb impulzust adott a [Archív felvételek) Középiskolások sporttalálkozója Az Ipolysági (Šahy) Városi Nemzeti Bizottság dolgozóinak kezdeményezésére az idén immár tizenharmadik alkalommal rendezték meg a hagyományos ifjúsági sportvetélkedőt, amely ebben az évben a város felyszabadulásának 40. évfordulója Jegyében zajlott. A találkozón a hazaiakon kívül a Lévai (Levice) Gépipari Szakközépiskola, a Krupinai Gimnázium, a Valašské Meziŕíčí-i Gimnázium, valamint két magyarorsági iskola: a Szécsényi Mezőgazdasági Középiskola és a Balassagyarmati Gimnázium tanulói veitek részt. A legnagyobb érdeklődés temészetésen a labdarúgók versenyét kísérte, amelyet három helyszínen Nagytúron (Veiké Túrovce), Tesniagun (Tešmak) és Ipolyságon bonyolítottak le. Izgalmas mérkőzések után végül is a helyi mezőgazdasági szakközépiskola csapata végzett az első helyen, miután 0:Я-га végeztek a lé1 vai „gépiparistákkal“, a szécsényi testvériskolát pedig, színvonalas mérkőzésen, 7:3 arányban lelépték. A röplabda-torna színhelye az Ipolysági Slovan sportpálya volt, és két kategóriában folyt a küzdelem. A lányok versenyében a Valašské MeziríSí-i gimnazisták végeztek az élen, maguk mögé utasítva az Ipolysági MGSZTI (2.) és a Krupinai Gimnázium tanulóit, míg a fiúk kategóriájában a sorrend: 1. Léva, 2. Krupina, 3. Ipolysági Magyar Tannyelvű Gimnázium. A helyezésekért járó elismerő oklevelet és tárgyi jutalmakat Olczár József mérnök, a városi nemzeti bizottság elnöke és Morvay Józseí, a vnb dolgozója adta át. A rendezvény felett a városi nemzeti bizottságon kívül a helyi magyar tannyelvű gimnázium vállalt védnökséget. melynek munkaközössége — élén Révész Ferenc testnevelő tanárral — döntő mértékben vette ki a részét a versenyek szervezéséből. A mérkőzéseket két nap alatt közel ezer néző tekintette meg. TÄRLATLÄT0GATÄS - GONDOKKAL... Állok az érsekújvári (Nové Zámky) autőbusz-megállő hatalmas menetrend-táblája előtt, s a betűk, számok, jelzések rengetegében azt kutatom, vajon mikor is megy másnap délután visszafelé Uratislavába autóbusz. Aztán gimnazista korú lányok érdeklődnek a pontos idő felől, majd szó szót követ, s én Is kérdezek: lányok, van itt valahol egy galéria, nem tudjátok, hol keressem? Értetlenül néznek rám, s a fejükkel intenek, hogy nem. Pedig hát — amint ezt később elárulják — naponta megfordulnak itt a buszmegállónál, hiszen már a negyedik éve ingáznak faluról a járási székhelyre. Az eset nagyon felbosszantott. Nem azért, mert nem találtam volna meg a kiállltótermet — megnyitása óta ismerem és rendszeresen látogatom —, hanem másért: azért, mert egy gimnázium diákjai nem tudják azt, hogy a város vasúti és autóbusz pályaudvarának tőszomszédságában létezik egy galéria, ahol nagyon szép rendezvényeket, tárlatokat tekinthetnek meg az érdeklődők. A Művészetek Galériájának Gorkij utcai kiállítótermében Schmidt László lektorral beszélgettem, akinek nem éppen kedvderitő bevezetőként elmeséltem az épület előtt lezajlott kis Intermezzőt. — Természetesen ez nem jelenti azt, hogy a galéria Itteni kiállítótermét nem látogatják. A felvetett témával kapcsolatban azonban van néhány megjegyzésem: a Művészetek Galériájának vezetősége és dolgozói — Mlynárik István elnök vezetésével — nagyon sokat tesznek azért, hogy az egyes üzemekben és intézményekben, így az iskolákban Is propagálják a képzművészetet, szervezzék kiállításaink látogatását. Sajnos, némely iskola igazgatósága még többszöri agitálás után sem hajlandó elküldeni egy-egy osztályt, akár a Februári Győzelem utcában található állandó tárlatainkra, akár ide, az időszakos kiállításainkra. Vannak persze jó példák is. A közgazdasági szakközépiskola diákjai például rendszeresen látogatják expozícióinkat. Ezek a gyerekek nemcsak „megnézik“ ezeket a tárlatokat, de — s ez a nevelés jele — megértik az egyes művek jelentését, s valóban egy művészi élménnyel lesznek gazdagabbak. Beszélgetésnk szünetében Ondrej Iván festőművész, a Liptovský Mikuláši Galéria igazgatója képeit nézegettem. A 60 éves alkotó jubileumi kiállítása volt ez, ahol egyéni stílusban vászonra vitt tájképei mellett a látogató Ivan restaurátori szaktudását is megcsodálhatta. Egy az egyben láthattunk olyan Rembrandt-, Rubens- stb. másolatokat, amelyek a megkülönböztethetetlenségig hasonlítottak az eredeti művekre. A fényképfelvételek arról árulkodtak, hogy Ondrej Ivan számos olyan fal- és olajfestmény restaurálásában vett részt, amelyek nemzeti kincseink legértékesebb darabjai közé ''tartoznak. . A nézelődés után hangos gyerekzajra lettem figyelmes, Schmidt László szinte futva indult, hogy fogadhassa a kis vendégeket.- Közben még visszaszólt; „Ez igen... Mindig is örülök annak, ha gyerekeket kísérhetek a kiállításon ... Figyelmesebb, érdeklődőbb látogatókat talán nem is ismerek..,.“ A Tyrš utcai óvoda két csoportjának nebulót nagy érdeklődéssel hallgatták a lektor értő szavalt, egyikük-másikuk — snjétos módon — véleményt Is kerekített, vagy kérdezett. Bauer Dávidnak például az nem ment a fejébe, hogy a festő bácsi miért éppen kékre, s nem barnára festette a fa törzsét. Az óvodában ugyanis azt tanul; ták ugyebár, hogy a fa törzse, barna ... Ivanovics Eleonóra ővőnő, a csoport egyik kísérője határozottan foglalt állást a gyermekek esztétikai nevelésével kapcsolatban: — Sok éves gyakorlat után állíthatom: a gyerekek bölcsödés éveikben nagyon fogékonyak a színek és a formák Iránt. Ha ezt a tényt pedagógiailag kellően hasznosítjuk, az esztétikai nevelés vonalán olyan eredményeket érhetünk el, amelyek a gyerekeket egész életükön keresztül végigkísérik, s iskolás éveikben is hasznukra válnak a rajzkészség korai kifejlesztésében, az esztétikai ípgékonyság elsajátításában. A másik óvónő, Tóth Erika hozzátette: — Egy járási városban túl nagy lehetőség nincs tárlatlátogatásra. Am ha bárhol a városban kiállítást rendeznek, mi — jövünk, s a gyerekekkel együtt megnézzük. El sem hinné, mekkora élményt jelent ez az „ovisok“ számára... A galéria kortárs művészetet bemutató Gorkij utcai kiállítótermében évente sor kerül értékes rendezvényekre, s számos képzőművész mutatja be legújabb munkáit. Az idei legjelentősébb kiállítások: januárban Zmeták Ernő jubileumi tárlatát láthatták az érdeklődők, februárban a Nitrai Pedagógiai Kar hallgatói tettek tanúbizonyságot festői, grafikusi rátermettségükről. Eve Bachratá-Linharlová lírai hangulatú kiállítása után hazánk felszabadulása 40. évfordulója tiszteletére dokumentációs kiállítás keretében mutatták be a szabadságot hozó eseményeket. Ezek után azokat az új „szerzeményeket“ láthatta a közönség, amelyeket a galéria vásárolt fel a legutóbbi Időben. Május végén és június elején Szudovszky István jubileumi kiállítását láthatta a nagyközönség. De érdemes ám előre is nézni: novemberben és januárban rendezik meg a Művészetek Galériája fennállásának ötödik évfordulójával kapcsolatos bemutatót. Azok. akik érdeklődnek a képzőművészet iránt, jól tudják: az érsekújvári galéria olyan értékes hagyatékgyűjteménnyel rendelkezik, amely európai viszonylatban is jelentős. Hogy a nagy „adósságtörlesztésre“, a Kassák-hagyaték állandó kiállításának a megnyitására mikor kerül sor, erről Schmidt' László így szólt: — Régóta töprengtünk azon, hogy az említett gyűjteménynek hol teremtsünk helyet. A gond elsősorban a helyiségek őrlésével kapcsolatban merült fel, ugyanis az ehhez szükséges pénzt máshonnan — például az új művek vásárlására szánt összegből — kéne elvonni. A problémát azonban már megoldottuk, s folyamatban van már a Kassák-hagyaték kiállítótermének a berendezése. Jelentős és értékes gyűjteményről van szó, melyet összesen 32 Kassák-kép, 40 könyv, 4 mappa, 36 katalógus, 3 folyóirat, 13 plakát és 11 hanglemez alkot. Előreláthatólag a jövő év első félévében nyílik meg városunk nagy szülöttének az emlékszobája. © • • A kortárs művészet kiállítórcrmének vendégkönyvét lapozgatom, amely szintén sok mindent elárul. Alig találni például bejegyzést, amely különböző munkacsoportok, szocialista brigádok vagy a Nemzeti Front egyes tömegszervezetei tagjainak ittjártát tanúsítja. Az iskolák közül is csupán némelyik neve ismétlődik rendszeresen — elsősorban a közgazdasági szakközépiskoláé —, ám a gimnáziumok nemigen dicsekedhetnek el gyakori látogatásaikkal. Én úgy látom, hogy ezek az értékes kiállítások több figyelmet érdemelnének. 'lehat éppen ideje, hogy a járás kulturális életének szervezői — a szó jó értelmében — felébredjenek. Belányi János KALITÄ GABOR
