Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-26 / 43. szám
1985. október 26. .SZABAD FÖLDMŰVES 7 Szavak és valóság Kérdezvén több Ismerősömet, mit tudnak önmagukról, senki sem értette, hogy mire is vagyok kíváncsi. Kérdeztem másként: figy látják-e az életüket, ahogyan élnek? A legtöbben rámondták, hogy természetesen ugyanúgy. Ha váratlanul ér a kérdés, én is aligha feleltem volna mást, mert ez a válasz a legkézenfekvőbb. Nem késztet gondolkozásra, hiába tudom, hogy az ember az életében legtöbbször önmagával lepi meg önmagát, még akkor is, ha később úgy teszi, mintha előre tudta volna, amit tenni fog. Kérem, ne gondolják, hogy most valamiféle okos dolgozatra, vagy éppen különös játékra készülök. Egyszerűen elkezdtem történeteket gyűjteni, és egy idő után úgy éreztem, mintha tükörbe néznék. Magyarán: a történetek tükrében láttam magamat ts. Rendben lévő-e a valóságtudatunk? Következzenek a történetek, és ha valaki úgy érezné, hogy hasonló helyzetben felemásságon csípné magát, hát legyen. Legalább nekünk kell tudnunk róla. SZTEREOTÍPIA: — Hogy vagy? — Sehogy. Az ember hajt, mint egy állat. És minek? Mire elérne valamit, kipukkan... — Jön az infarktus, barátom... 1 Rásóhajtanak a mondataikra, és mert társaságban vagyunk, isznak rá kortynyi rumot. Egyikük jól kereső autószerelő, összehajt havi kilencezret. Harminkilenc éves. Egy évvel a felszabadulás előtt született, városon. Tizenéves korában került falura. Gépjavítói szakmát tanult. Az autószerelést a földműves-szövetkezetben sajátította el. Bodrogközben elismert autószerelőnek tartják. A másikuk szobafestő. Nem keres 6 se kevesebbet. Házat építettek, kocsijuk van. Külföldön nyaralnak. A miénknél gazdagabb országokban is azt mondanák erre a két emberre, hogy karriert csináltak. — Hogy vagy? — Sehogy... — ? — A kérdőjel már az enyém. Ha elhinném ugyanis az életünkről, amit közhelyes panaszokban elmondunk róla, olykor a vélt szellemesség sztanlolpapírjába csomagolva, akkor belekeseredhetnék abba, milyen szegényesen élünk. Nem divat dicsekedni? Ez még nem lenne baj, de nem divat emlékezni sem; mintha rangunkon emelnénk a panaszkodással. Eleinte nincs baj: azért panaszkodunk így. mert Igenis valamiképpen büszkék vagyunk arra, amit elértünk. A valóságban felépül a ház, cserélődik a kocsi, kinyílik előttünk a vi-Az elsű bemutató (KERTÉSZ ÁKOS: NÉVNAP) Megtartotta az idei évad első bemutatóját a Magyar Területi Színház komáromi (Komárno) társulata. A kortárs magyarországi szerző a hatvanas években irta ezt a vígjátékét, és egy látszatra allg-altg vonzó cím alatt tette közzé. Szinte meg is kérdezhetné az ember: minek olyat mondani vagy leírni, ami anélkül is köztudott... Nos, Kertész Ákos valószínűleg szándékosan adott drámai művének ilyen semmitmondó címet, mintha az előadás nézői számára tartogatná az igazi meglepetést... Ha egy tizenöt éves diáknak kellene leírnia a színdarab „tartalmát", valószínűleg így összegezné a látottakat: „A cselekmény kora reggel, az ébresztőóra csörgésével veszi kezdetét. Fér) és feleség a megszokott reggeli kábultságban: álmosak, morcosak. kedvetlenek, sértődékenyek, kötekedők, mert ez a nap is úgy indul, mint a többi: unalmasan... Aztán mnnkába indulás előtt felsejlik, hogy ez a reggel valahogy mégis más, mint a többi. Máskor alig várták, hogy kipenderülhessenek az ajtón, hogy végre emberek közé kerüljenek. most meg egymást siettetik ugyan, de mintha mindkettő maradni akarna ... Végre elindulnak. Alig telik el azonban néhány perc, a feleség visszajön és nekilát, bogy előkészítse férje névnapi ünnepségét — mint ntóbb kiderül: szabadsága terhére... A névnap előkészítése azonban gyorsan háttérbe szorul, végül ia zaját maga kicsinosft/tat/ásíra lág. Egy Idő után pedig elhisszük, hogy nekünk több járt volna, hogy rossz a gazdálkodásunk, hogy rossz minden, hogy... Sztereotípia? Félek, hogy az ... KÖZHELY: — Hogy vagy? — Kösz ... — Iszunk valamit? — Persze... „Bekapunk“ valamit, mert odakeveredek harmadiknak. Jól is esik az első pohár. A második már nem, de mert közhelyes illem a visszakérés, háromszor iszunk. Senkinek nem esik jól. Lenne dolgunk. A pénzünknek is lenne helye, de ahogyan panaszkodni illik, az első néhány mondat után illővé lesz a dicsekvés. — Jó munkahelyem van, nem kell dolgozni, mégis megvan a pénz. Ämuihatok. Ketten mellettem két perc alatt majdnem összevesznek azon, hogy melyiküknek kell kevesebbet dolgoznia, hogy melyiküké a jobb, a „lezserebb“ munkahely, ahol természetesen lehetséges a „mellékes" Is. Mind a ketten megbecsült munkások, és mert ismerem a munkahelyüket, mert hallottam őket máskor is beszélni, tudom, hogy Igenis megdolgoznak a pénzükért, az a bizonyos mellékes pedig esős Időben vagy pihenőnapjaikon kerül, amikor kerül. Most úgy tűnik, hogy a valós emberi rangjukat dugják el szégyenkezve. KÖZÉLET — Gyerek? Minek? Egy vaij. Untig elég. Nem Amerika ez Itt, hogy kettőt-hármat neveljek; vegyem majd nekik a kocsit, meg a lakást. Miből? Járom az országot, tudom, hogy mi van itt... Szédülök. Példákat mond, hogy mit hogyan csinálnak a „jobb" országokban. Hogy ott mennyit keresnek az emberek. Hatalmas kukoricatábla mellett megyünk, szerinte nem terem semmit a tábla, csak a statisztikákban, épülő ház láttán mondja, hogy azt is biztosan lopta valaki, napraforgótáblát láttunk, az neki silány ... Kl-kl bólogat arra, amit hall (vagy nem fs figyel), néhányan még tesznek Is hozzá a tengernyi rosszhoz. Megtudom, hogy szerinte több nyugati kocsit kellene az országba behozni. .. Valaki nem állja, ellentmondana, de túl halk ahhoz. A férfi beszél, beszél. Elmondja a nyomorát. A felesége háromezer koronát keres. A lakás miatt ment falura, ö négyezerötszázat. A hétezerötszáz koronából hárman, üzemi lakásban, kerttel jól lehet élni. Ezt mind tudjuk. — Nyáron Olaszországban nyaraltunk a tengerparton. Ott Igen, ott lehet élni... Tavaly voltam Hollandiában egy tanulmányi kiránduláson. Ott tudnak gazdálkodni... Biztos, hogy a munkaértekezleten felszólal az én emberem is, az Is biztos, hogy ott a négyezerötszáz koronájáért nem ugyanígy beszél. — Én közéleti ember vagyok. Engem érdekel a világ... Beszél. Ha tükörben látná magát, belepirulna, ha magnóról hallaná, amit mond, belefehéredne, de már szerelmes a szerepébe, mert itt, most, úgy érzi; 6 az okos. Jó dolga van? Biztos, hogy nagyon elégedett magával és az is lesz, amíg bele nem butul a közéleti haragjaiba. FLANC: Fekszünk a kiterített pokrócon a Tíszaparton, a gyerekek már szerteszaladtak gallyat szedni, az asszonyok a csomagokat rakosgatják, kibányászván a bográcsba valót. Aligha leszünk tlzenketlen, egy házaspár még ígérte magát. — Te Is hoztál...? Én is. Ezt meg éjszaka sütöttem ... — Kóstold meg ezt! Kiterített pokrócaink mellett üvegek, a kisasztalkán vagy tíz kiló hús. Paprika, paradicsom, hagyma, uborka. Hétféle sütemény, a gyümölcsről nem is beszélek. Ital és ennivaló legalább harminc embernek. Az Ital természetesen elfogyott, az étel, a maradék, napokra való koszt maradt az üstben, pontosabban kiöntetett a kukába. Egyikünk sem költekezett ereje szerint. Valamilyen vad elszánással örültünk annak, hogy most mást csinálunk, mint amit máskor, és már este volt, amikor még mindig szórtuk a koronáinkat. Vad elszánás? A legegyszerűbb és legolcsóbb megvétele annak, hogy másoknak, másmilyennek látsszunk magunknál. És ha elhisszük ezt, akár egy napra ts íztelen lesz tóle a máskor szép holnap. Valójában van-e valóságtudatunk? Ha fizetésnapon tele a kocsma, akkor ezt észre vesszük. Ha ml játszunk szegényebbet, vagy gazdagabbat, elégedettebbet, vagy elégedetlenebbet. akkor azt soha. Ha egy társaságban a mi véleményeink torzulnak a mások véleményeihez, azt soha. ha a másokéi a miénkhez, azt is soha. Elfogadjuk természetesnek. Ismerjük-e magunkat? Azok vagvunk-e, akik vagyun? Szavainkban ugyanazok, akik a tetteinkben? Aligha. Az eredményeink többet érőek a szavainknál, és az nem lenne baj, csak hasonlatos ne legyen ahhoz, amikor egy sokáig házasságban élő férfi a más asszonyában fedezi fel a jót, mert azt mindig sminkelve, szép ruhában látja. A saját feleségében pedig minden jő szökötten természetes. Illés Bertalan Dr. KÄRPÄTI GYÖRGYPETERDI PÄL; Cini és a többiek Sport-kiadvány, a közelmúltban látott napvilágot. Kárpáti György meséli el a zöld-fehér kötetben újabb, nyomtatásban eddig még meg nem jelent élményeit, de — és ezt mindjárt az elején le kell szögezni — az írás minden sorából, mondatából kicseng a társszerző, a Ludas Matyi népszerű „humorzsákja“, Peterdl Pál szívet-lelket vidító, utánozhatatlan humora. Kárpáti György a saját bevallása szerint Peterdl Pálnak „diktálta tollba" a sorokat. Hát, nem tudom, nem tudom ... Én Inkább azt mondanám. „Dr. Kárpát! Gyögy, a világhírű vízilabdázó nem akármilyen élményeit Peterdl Pál formálta élvezetes olvasmánnyá.“ A szerzőpáros a könyv első. mintegy száz oldalán a számos nyelvre lefordított Budapesti tavasz és más Ismert, remekbeszabott mű Kossuthdíjas írójáról, Karinthy Ferencről „rántja le a leplet". A kötet borítóján Is ők ketten „fejelnek párbajt" egymással, míg rajzolt testük ádáz bokszolóként csap össze. A hátoldalon pedig Cinl „kedveskedő" könyvajánlatát olvashatjuk, imigyen: „E szennylrat valamennyi állítása szemenszedett hazugság és csupán személyem gálád lejáratását célozza. Dr. Kárpáti Györgyöt nem ismerem. Ilyen egyén nem létezik. Egyébként is évek óta tartozik nékem ötven forinttal és két konyakkal. A peres eljárást megindítottam. Aláírás: Karinthy Ferenc, s. k.“. Persze, Cint szavalt nem kell komolyan venni, hiszen ők ketten testi-lelki Jóbarátok, mint ahogy Kárpáti doktor a könyvben szemérmesen be is vallja: „... egyetlen mentsége, hogy kitűnő lábtenlsz-játékos, elfogadható író, remek fickó és emberemlékezet óta a legdrágább haverom." Egymás fés mások J ellen elkövetett csínyeik bő humorú olvasnivalót kínálnak mindenki számára. A többszörös olimpiai, Európa- és világbajnok vízipólós Kárpáti „Gyurika" elmeséli, miként igyekezett nagynevű barátjából „embert faragni“. Cinl azonba'n nehezen munkálható anyagnak bizonyult, minden ugratást becsülettel, maradéktalanul visszafizetett. De lapozzunk tovább. Jó néhány oldalon lóversenytéri élmények következnek. Majd egyéb kacagtató epizódok váltják egymást Fidélről, a nyerő totószelvények gyártójáról, híres foclbundákről, s az utolső oldalakon, mintegy ráadásként a legendás Puskás öcsiről. Ezt a könyvet nem lehet elmesélni, ezt el kell olvasni! Alaposan megdolgoztatja a rekeszizmokat, minden mondata nevetése ingerel. Vigyázat, nem ajánlatos hát tömegközlekedési eszközön, vagy egyéb nyilvános helyen az olvasásába felejtkezni! Valaki esetleg könnyen félreérthetné önfeledt hahotázásunkat... A kötetet Kárpáti Gyögy feketefehér archívum-fotét és Endrődi István remekbestkerült karikatúrái gazdagítják, díszítik. Zolczer László LADISLAV NOVOMESKÍ: Atjíttfa, Az éj — kioltva milliónyi mécsét, s a nyír fehérét villogtatva már — tört városok bújához úgy talál, mint gyászfátylak vagy maga a sötétség. Éj van, s a nyírfa fényt csillant előre: fekete táblán fehér vonalat, ősz. Itt botorkál az Idő, a vak, fehér színű nyírfa botjára dőlve. (Agai Agnes fordítása) Nyáridéző Kalászérés tdejín a hegyes-völgyes Gömör-vidék hűséges lakójaként egy teljes héten át ismerkedhettem, barátkozhattam a csallóközi tájjal és lakóival. Bebarangolva Európa legnagyobb, száz kilométer hosszan elnyúló, területén 150 községet hordozó folyami szigetét, délibábós természeti tünemények és megelevenedett történelmi emlékek egész sorával találkoztam. • •• Elindulok. A hegyes vidék kuszaságaihoz szokott érzékeim jelzései szerint látszólag alig haladok előre; a távolság nem fogy, mintha a közeli falu tornyát vinné valaki előttem, ugyanolyan ütemben, mint ahogyan megyek. Fasorok foglalják keretbe a róna- Ságot. A csatornák meg a pici tavak: arcvonásai a tájnak. Napraforgók pásztázzák kitartóan a szürke levegőóceánt, hogy délután alázatos főhajtással térjenek nyugovóra. Alkonyattájt a mezők fölött megsokasodó vízsugarak mintha az Aranykert hafdani vtzltündéreinek tánclejtéseit utánoznák, s ezernyi szivárvánnyal hintik tele a recehártyám. Az út egyik oldalán smaragdzöld kukoricarengeteg, a másikon aranyszínű búzatáblák. A két szín interferenciájában megjelenik előttem a hajdani vtzivtlág, egykori halászaival, pákászarvai, hód-, vidra- és farkasvadászaival, a nádvdgák, vízimolnárok és aranymosók seregével... S ott, ahol földet ér az ég Komárom határában, egy királyi lovas árnyalakját látom foltként sötétleni a lenyugvó óriás-napkorongon. Fölötte gyászfátylat lenget a szél. Jegyzetfüzettel a rezében egy dülőúton sétál Jókat, megpillantván, felém biccent a fejével és megemeli kalapját. Lehár ugyanakkor rám se hederítve figyeli egy kertvégi bozótos madárlakótnak esti veszekedését. Irigykedve nézem, amint Csokonai, Lillájával kézenfogva belevész a nádas sűrűjébe... Rám borult a csillagrózsás éjszaka. A sötét Duna tisztelet parancSolón hömpölyög a néma csendben. Elgondolkozva ülök a nagy folyó partján, lábamat magam alá húzóm a széles kőgáton, és nézem a csillagos égbolt földi tükörmdsdt: a környező falvak távolba vesző fénypontjait. Egy gömört szempárnak misztikus derengés övezte csodának látszik, itt pedig magától értetődő természetesség. Mögöttem, — a mezőről — kerékpárjaikon emberek Igyekeznek hazafelé. Emberek — föld — víz... A föld vonzza, a víz tarifa sodrásban a csallóközi embereket... A nagyváros füstokádó kéményei szaggatják szét az araňykertl látomást. Napsugár emlékét magammal hoztam a gómört tál komor sziklát közé. Korcsmám« László Tóth Erzsébet, Lőrtncz Margit, Boráros Imre, Bugár Béla, Ropog József és Németh Ica (Nagy László levétele) fordítja az ideiét — szomszédja és barátnője segédletével, aki egyben hasznos és bölcs tanácsokkal is ellátja. A csinosítás befejezésére átvonulnak a szomszédasszonyhoz. Közben hazajön a fér] is, aki — mint kiderül — szintén szabadságot vett ki a mai napra, hogy .dugi’ pénze révén kirúgjon a hémbúl — természetesen a névnap alkalmából... Mikor délután találkoznak, már érzik, hogy ez a mai nap nem olyan lesz. mint az eddigiek... Mintha más embert fedeztek volna fel egymásban. Elsősorban Is gyorsan ágyba bújnak, hogy mindennek tanújelét kapjákadják.,. Közben megérkeznek a vendégek, akik fgy kissé várakozni kénytelenek, azután, végre elkezdődik a névnap. Az Ünneplők és az iinpeit sokat isznak, és még többet hőbörögnek. Kivetkőznek ruháikból — és ahogy ez már lenni szokott: — önmagukból is ... Amikor mindebbe belefáradnak, hazaindulnak, feltűnően hangoztatva, hogy milyen jő névnapon vettek részt: sokkal jobb volt, mint az előzőek.. Csakhogy ebben rejlik az (rő furfangja és találékonysága: látszatra egy névnapi ünnepséget jelenít meg a színpadon, a valóságban azonban egészen másről van sző. Ezt az „egészen más“-t éppen csak felületesen jelezte a mi tizenöt éves diákunk: „Kivetkőztek ruháikból — és ahogy ez már lenni szokott: — önmagukból is...“ A mi diákunk érzékelte ugyan a cselekmény felszfnét, ám az előadás éppen arról szól. hogy milyenek vagynnk, amikor „kivetkőzve önmagunkból" megmutatjuk igazi énünket... De hogy ex miképpen történik, azt már valóban nem árnlom el. ugyanis éppen ezért érdemes megnézni az előadást, amelyet Takáts Ernőd rendezett és a következő közismert és közkedvelt színészek játszanak benne: Németh Imre, Ropog (ózsef, Bugár Béla, Lőrincz Margit, Boráros Imre. Tóth Erzsébet, Petrécs Anna, Udvardy Anna és Vörös Lajos. Kmeczkú Mihály Ha most a kedves néző azt gondolja, hogy valóban elmondtam a darab „tartalmát", és már nem is érdemes megnéznie az előadást, akkor bocsánatot kell kérnem, mert nagyon félrevezettem... Ezért ugyanis nem lett volna érdemes drámát Írni. És „csak“ ezt valóban nem lenne érdemes megnézni, hiszen mindez naponta lejtászódik számtalan helyen. szinte ugyanígy. Annyiszor fordul elő a közvetlen környezetünkben is, bogy már senkinek sem érdekes...-Ha a valóságban is unalmas már, akkor színházban pláne senki nem kiváncsi rá.
