Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-19 / 42. szám
I 1985. október 19. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A TALAJMÜVELÉS ÁBÉCÉJE EREDMÉNYES HULLADÉKHÔ-HASZNOSlTÄS A száitivemv ILLÉS BERTALAN (ros) Jó minőségű szilázst Az Idén a Komáromi (Komárno) Járás mezőgazdasági üzemeiben összesen 6600 hektárnyi területen termesztettek silókukoricát, melynek a betakarítása és tartósítása teljes ütemben halad. Erről Fülőp Zsuzsanna, a Hetényi (Chotín) Agrokémiai Vállalat mérnöke tájékoztatott. . —■ A jó minőségű szilázs készítésének egyik legjelentősebb előfeltétele, hogy a silókukorica szárazanyag-tartalma 28—36 százalékos legyen. Ha például erősen a 30 százalék alatt van, akkor ecetsavas erjedéssel kell számolni, ami nem kívánatos állapot. Ha ecetsavas erjedés következik be, ez jelentős tápanyagveszteséggel jár, amellett az állatoknál étvágycsökkenést idéz elő. Az igaz, hogy egy hektárnyi terület zöldhozama — a tejesedéstől a viaszérésig — 100 százalékról 75 százalékra csökken, viszont a szárazanyaghozam 20, a keményítőérték pedig mintegy 40 százalékkal növekszik. Az állattenyésztés szempontjából épp ez a döntő, a lényeges. Tehát a silókukorica betakarításának időpontja akkor a legkedvezőbb, ha a szárazanyag-tartalom 35 százalékos. Korábbi betakarításkor ugyan a zöldtömeg több, de a tápanyagtartalom kevesebb. Mindezeket a minőségi előfeltételeket az által teremtették meg, hogy már augusztus 15-től kezdődően az agrokémiai vállalat szakemberei a járás valamennyi mezőgazdasági üzemében mintát vettek a silókukoricából. Megvizsgálták a szárazanyag-tartalmat, s amikor az elérte a legkedvezőbb határt, jelezték az üzemeknek, hol, melyik táblán kezdhető a silókukorica betakarítása, majd tartósítása. Ez a módszer jól bevált már a „zöldaratásnál“, a lucernabetakarításnál is. Az eredményes szilázsolás érdekében komplex brigádokat létesítettek a szóban levő járás mezőgazdasági üzemeiben. Mivel a szilázs minőségét befolyásolja a művelet időpontja is, igyekeztek meggyorsítani a betakarítás és a tartósítás ütemét; hosszabbított műszakokat vezettek be. Ha a zöldtömeget messzebbre kellett szállítani, ezt teherautók végezték. Igyekeztek a silógödröt minél rövtdebb idő alatt telíteni és lezárni, ezzel javították a szilázs minőségét. A-silókukoricát 2 centiméteresre szecskázták, ami — a mérnöknő szaval szerint — a kedvezőbb erjedést segítette elő. A kukoricacsövek felaprítva jobban eloszlottak, így a takarmány homogénebb lett. A tömörítés a (levegőkiszorítás) is könynyebb. Ezt lánctalpas erőgépek végezték. A Komáromi járás mezőgazdasági üzemeiben tartósítószerként Laxtisil-t használtak, amely hatékonyan elősegíti az erjedést. Előnye: semmi vegyszert nem tartalmaz, s ennélfogva az állatok egészségére sem ártalmas. Az agrokémiai vállalat szóban levő szakemberei szerint 260 ezer tonna szilázs készítését irányozták elő az idén, 80 százalékát első osztályéként. Megállapítható: a járás mezőgazdasági üzemei, szakemberei és dolgozói mindent megtettek annak érdekében, hogy Jó minőségű szilázs álljon az állatállomány rendelkezésére. Bízunk benne, hogy munkájuk, igyekezetük meghozza a várt sikert. KOLOZSI ERNŰ Ahol nincs holtszezon VENDÍGKOMBAJNOSOK A NAPRAFORGOTABLAN A Rozsnyói (Rožňava) járásban az idén ismét felftjították a 70-es évek végén beszüntetett szántóversenyt. A versenyre az idén a Pelsőci (Plešivec) Egységes Földműves-szövetkezetben került sor, s azon a járás gazdaságainak legjobb traktorosai vettek részt. A szántástudományukra büszke traktorosok több mint hat órán át rótták a barázdákat. Következésképp: néhány versenyző valóban szemet gyönyörködtető, kitűnő munkát végzett; de bizony olyan szántók is akadtak a mezőnyben, akik ekéinek a teljesítménye jól utánzott vaddisznótúrással volt egyenértékű. Az ekefejek száma szerint két versenycsoportba osztották a traktorosokat. Az első kategóriába kerültek a 3—4—5 ekefejjel rendelkező traktorosok, 69:32 pontszámmal; a második kategóriában (6—' 7 ekefej) 40:12 volt a legmagasabb, illetve a legalacsonyabb pontszám. Az I. verseny csoport győztesei: 1. Kovács József, Pelsőci (Plešivec) Efsz; 2. Imrich Duran, Rozsnyói (Rožňava) Аб; 3. Vladimír Hufan, Lubeníkl Efsz; Ä II. versenycsoport győztesei: 1. Albert Béla, Rozsnyói AG; 2. Vladimír Benedikt, Gem. Poloma-1 Efsz; 'Ä Járási szántóverseny szépséghibája: a gyakorlótáblát csak „piszkozatfüzetnek" vélték a versenyzők. A rendezőknek nem jutott eszükbe, hogy megkérjék a barázdavetőket: szántsák fel tökéletesen (a versenyt követően) a parcellát, udvarias gesztusként a vendéglátó szövetkezet iránt. Ezt már csak azért is megtehették volna, mert a verseny befejezése és az értékelés között bőven lett volna rá idejük a traktorosoknak. Ennek ellenére azért hasznos, tanulságos volt a „csipkerózsikaálmából“ felébresztett földműveshagyomány — a szántóverseny, mint a talajművelés ábécéje. Hiába, tanulgatni kell ezt is, anélkül nem megy. A járási mezőgazdasági igazgatóság ígérete: ezentúl Jobban ügyelnek majd a szántóversenyek előkészítésére, kezdve až üzemiektől egészen a járási vetélkedőig. Hiszen a járás színeit képviselik majd a legjobbak a kerületi és az országos szántóversenyen. A nagykaposi (Veiké Kapušany) tranzit gázvezeték kompresszorállomása nagy mennyiségű hulladékhőt termelt. Ennek a hőnek a hasznosítása érdekében megszületett az üvegházrendszer létrehozásának a gondolata. Az elmélkedést tettek követték. Mi tagadás, az építkezés és az üzemeltetés sok pénzbe kerül, s nem könnyű vállalkozó szervet sem találni. Mi tagadás, sok-sok tárgyalás után a járás zöldségtermesztési és értékesítési közös vállalata — vállalta. A Tőketerebesi (Trebišov) AGROSTAV nagykaposi üzemrészlegének dolgozói 1979-ben kezdkét meg az üvegházrendszer építési munkálatait. — Az üvegházrendszer kivitelezése két részre osztott — tájékoztat Kaszonyi Arpád rendszervezető az építkezések menetéről. — Az első szakasz 1979-től ez év október végéig tart, mintegy 38 millió korona költségráfordítással. Ebben tizenkét 25 X 100 méter nagyságú üvegház van, melyekben már folyik a termelés. A második szakasz hasonló kapacitású, a ráfordítás 39 millió korona és a jövő év végéig kell átadni rendeltetésének. Jakab József kertészmérnök, az üvegházrendszer főagronómusa ismert szakember, aki az eddigi termelési eredményekről a következőképp nyilatkozik: , — Az idén 4,5 millió korona értékű árat kell termelnünk a terv szerint. Az év nyolc hónapjában elért érték 4 millié korona. Minden jel arra mutat, hogy a tervet jelentésen túlteljesítjük. A jövő évben 7,5 milliós telje-Kaszonyi Arpád rendszervezeté sttményt akarunk elérni. S ha már mindkét szakasz rendszeresen termel, az áruforgalmazási tervünk 15 millié korona lesz. Az építkezési költség 10 év alatt megtérül. A továbbiakban még megtudom, hogy a Járásban nagy hagyománya van mind a nagyüzemi, mind pedig a háztáji zöldségtermesztésnek. A legnagyobb probléma: a palüntanevelés, az ez irányú szükségletek kielégítése. Az Idén már történt ezen a téren előrelépés: az üvegházrendszer vállalta a szükséges mennyiségű és minőségű palánta előnevelését — mindkét reszort számára. Hat mezőgazdasági nagyüzem palántaigényét már teljes mértékben kielégítették, szerződéses alapon (káposzta-, paprika- és paradicsompalánta). — Sajnálhatják a többiek, akik nem igényelték palánta-előnevelési szolgáltatásunkat. A 80—90 nap alatt nevelt palántáink fejlettek, több szempontból ellenállnak, s bő hozamúak. Nemcsak a nagyüzemek szerződéses palántaigényeit elégítettük ki, hanem a háztáji igényeket is. A palántanevelésen kfvdl primőr zöldséget is termesztünk. Sőt, virágkertészetünk is van, ahal a virágpalánta is megvásárolható; a vágottvirág-termesztésünk csupán kiegészítő — magyarázza a foagronómus, aki terepszemlére invitál. .Kísérőm elmondja: az üvegházrendszer Jelenleg 60 munkaerőt foglalkoztat, ám év végére ez a szám 90-re gyarapszik, s ha majd teljes egészében üzemel, százharminc lesz az ott dolgozók száma. Az egyik üvegházban Pásztor Júliára leszek figyelmes, aki a szemet gyönyörködtető autúriát szemléli. — A nagykaposi „mezősuliban" érettségiztem — szólal meg —, majd az ottani szövetkezetben zöldségkertészként dolgoztam. Onnét kerültem Nyári meleget Idéző szeptember végi napon jártam a bússal (Bušince) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben, ahol az őszi mezőgazdasági munkák közül a napraforgó-betakarításra voltam kíváncsi. Nemcsak azért, mert a Nagykürtösi (Veik? Krtlg) járásban Itt termesztik a legnagyobb területen ezt a fontos olajnövényt, hanetn azért Is, mert magyarországi vendégkombájnosok végzik a napraforgó betakarítását. A Zsánó-dfllőben speciális adapterekkel felszerelt E 512-es kombájnok térülnek-fordulnak a dimbes-dombos terepen. A négy betakarítégép közül három a Szolnok megyei öcsödi SZABADSÁG MgTsz-ből érkezett. A kölcsönös bemutatkozások után a „vendégek“ elöljáróban elmondták, amikor odahaza befejezték a 600 hektár napraforgó betakarítását, másnap éjfél után már ütrakeltek, s egyhúzamban 18 órát ültek a volán mögött (ennyi időbe telt, míg в 250 kilométeres utat megtették). ■ Az alföldről jöttek. Itt meg dombos a vidék, nem szokatlan? — kérdezem tőlük. — Már hét éve tart a két mezőgazdasági nagyüzem baráti-együttműködési kapcsolata. S mivel a gabonaaratásba Is besegítünk, nem okoz különösebb gondot az „átállítás“. Egy biztos: az Itteni meredek lejtőkön csak százszázalékos, biztos fékrendszerű gépekkel szabad dolgozni — mondja a rangidős, Osztrovszky Károly. — Ha már szőba került a lejtős, dombos terep — kapcsolódik a beszélgetésbe Fazekas Imre —, hadd mondjam el, hogy az itteni határban valamivel kisebb teljesítményeket tudunk elérni, mint odahaza a sík területen, ahol' menetközben ürítjük a termést a tartályból a teherautók platójára. Itt természetesen csak állóhelyzetben lehetséges, ami némi időveszteséggel Jár. ■ Van hozamkülönbség a két gazdaságban a napraforgótermést illetően? — Igen, észrevehető a különbség. Mfg nálunk 2,4—2,5 tonna termett hektáronként, itt ügy 2 tonna körüli az átlaghozam — mondja Bóján Mihály, aki már ötödik éve kombájnol á bússal szövetkezetben. Egybehangzó a véleményük: remekül érzik Itt magukat, legalább úgy, mint odahaza, Öcsödön. — Persze, a család azért hiányzik, de méginkább mi a családnak. Hiszen a háztájiban Is terménybetakarítás folyik, elkelne a segítség — mondja a többiek nevében Is, Osztrovszky Ferenc. ■ Néhány nap múltával itt befejezik a munkát, s hazamennek. Otthon mi lesz a folytatás? — Akárcsak Itt, nálunk is javában folyik a répa és a kukorica betakarítása, s nekünk a terményszállítás lesz a legfontosabb feladatunk — hangzik a válasz Bóján Mihály szájából. ■ Öcsödről lévén szó, nem mulasztom el megkérdezni beszélgető partnereimet, mit tudnak a gyermek József Attila nevelőszülőknél töltött éveiről. — Sajnos, az öreg házat, amelyben a költő nevelőszülei laktak, lebontották. Erre a sorsra jutott az Iskola is, melynek falai közölt tanult József Attila. De ahogy . hallottam, eredeti formájában újjáépítik. Egyébként, Józesf Attila édesapámmal együtt járt iskolába, s jeles tanuló volt — meséli Osztrovszky Ferenc. — ‘Az Iskola úttörőcsapata meg a művelődési ház is József Attila nevét viseli — egészíti ki kollégája vallomását Fazekas Imre. Időközben megérkezett Bombor Ferenc, a szövetkezet ellenőrző bizottságának elnöke. Ha nem mondaná, el se hinném, hogy ebben az évben töltötte be hatvanadik életévét. Frissítőt hozott a kombájnosoknak. ■ Elégedett a napraforgó-betakarítás menetével? — kérdezem tőle. — A Jó időjárás kedvez a 205 hektár napraforgó betakarításának. Vendégkombájnosaink kifogástalan gépekkel, becsületesen, nagy szakértelemmé! dolgoznak. Kár, hogy közvetlen a betakarítás előtti vegyszerezés nem sikerült úgy, ahogy elképzeltük. A szakaszosan zölden maradt napraforgőszárakat nehezen tudja „megemészteni“ a gép, és ez veszteséggel jár. Egyébként a termés minősége Jobb a tavalyinál, s a pillanatnyi eredmények alapján a tervezett körül lesz a termésátlag — mondja Bombor Ferenc. Végezetül még megkérdezem: ■ Mivel viszonozzák a vendégkombájnosok segítségét? — Immár hagyományosan: szállító járműveket kölcsönzőnk a répaszállításhoz —• kapom a rövid választ. BODZSAR GYULA’ Balról: Osztrovszky Ferenc, Bóján Mihály, Fazekas Imre magyarországi és Miloš Lupták hazai kombájnos (A szerző felvételeJ A nagykaposi diákok Iván Erzsébettől és Persely Margittól tanulják el az uborkakötözést a gyakorlati érán Bogoly János felvételei ide, két évvel ezelőtt. Különben Szirénfalváról (Ptrukša) Járok ide dolgozni, autóbusz hoz-visz minket. Csoportvezetőként is dolgozom: segitünk előkésziteni a szállítandó árat. A 10. számú üvegházban Iván Erzsébet és Persely Margit a szorgos házigazda. Uborkát kötöznek. Kint alig 10 C-fokos a hőmérséklet, ám az üvegházban 30 C-fok van. Izzadt homlokom törülgetése közben az itteni nyári melegre gondolok, a perzselő forréságra. Mint megtudom: a légkondicionáló berendezéssel korlátozható az erős hőhatás. Mindamellett az itt dolgozók kilókat „izzadtak le“ magukról. De a lényeg: — uborkatermelést tervüket túlteljesítették, s a vezetés az igyekezetüket anyagilag is érdemben honorálta. Egy másik üvegházban Feczké Lida, Sugán Aranka és Szakács Mónika elmondta, hogy nagyon jól érzik itt magukat, és a keresettel is elégedettek, minden munkát szívesen végeznek. Szemén Mónit a virágkertészetben találjuk. Annak örül a legjobban, hogy sokoldalúan törődnek az alkalmazottakkal. Jakab József kertészmérnök, főagronómus Vaski Anna boldog, hogy megtalálta számítását, mint Ung-vidékl. Tetszik a munkája, vidám a társaság. A szociális helyiségben (amit vlrágosztályzónak is használnak) Breza Valéria azt emlegeti, hogy már nem sokáig kell itt szoroskodntuk, rövidesen elkészül az áruraktár és a konyha. — Legszívesebben a virágokkal foglalkozom — vallja —, de ha kell, más mnnkát is szívesen végzek. Kereset? Kétezer korona körül van havnnta. Igaz, néha szombaton és vasárnap is Itt vagyok, például szellőztetni, öntözni kell. Van egy 12 tagú szorgalmas kollektívám. Júl összetartunk. Már a hivatalos munkaidő letelt, amikor búcsúzom vendéglátóimtól. Bodnár Erzsébet és Jakab Olga az öltözőbe igyekszik. Kaszonyi Arpád, az üvegbázrendszer vezetője még elmondja, hogy a két szakaszt egy harmadik követi majd, három hektár területen. S sző van a közeljövőt illetően gyümölcsaszalásról, zöldségszárításról is...