Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-19 / 42. szám

I 1985. október 19. SZABAD FÖLDMŰVES 5 A TALAJMÜVELÉS ÁBÉCÉJE EREDMÉNYES HULLADÉKHÔ-HASZNOSlTÄS A száitivemv ILLÉS BERTALAN (ros) Jó minőségű szilázst Az Idén a Komáromi (Komárno) Járás mezőgazdasági üzemeiben össze­sen 6600 hektárnyi területen termesztettek silókukoricát, melynek a beta­karítása és tartósítása teljes ütemben halad. Erről Fülőp Zsuzsanna, a He­­tényi (Chotín) Agrokémiai Vállalat mérnöke tájékoztatott. . —■ A jó minőségű szilázs készítésének egyik legjelentősebb előfeltétele, hogy a silókukorica szárazanyag-tartalma 28—36 százalékos legyen. Ha például erősen a 30 százalék alatt van, akkor ecetsavas erjedéssel kell számolni, ami nem kívánatos állapot. Ha ecetsavas erjedés következik be, ez jelentős tápanyagveszteséggel jár, amellett az állatoknál étvágycsökke­nést idéz elő. Az igaz, hogy egy hektárnyi terület zöldhozama — a teje­­sedéstől a viaszérésig — 100 százalékról 75 százalékra csökken, viszont a szárazanyaghozam 20, a keményítőérték pedig mintegy 40 százalékkal nö­vekszik. Az állattenyésztés szempontjából épp ez a döntő, a lényeges. Te­hát a silókukorica betakarításának időpontja akkor a legkedvezőbb, ha a szárazanyag-tartalom 35 százalékos. Korábbi betakarításkor ugyan a zöld­tömeg több, de a tápanyagtartalom kevesebb. Mindezeket a minőségi előfeltételeket az által teremtették meg, hogy már augusztus 15-től kezdődően az agrokémiai vállalat szakemberei a já­rás valamennyi mezőgazdasági üzemében mintát vettek a silókukoricá­ból. Megvizsgálták a szárazanyag-tartalmat, s amikor az elérte a legkedve­zőbb határt, jelezték az üzemeknek, hol, melyik táblán kezdhető a siló­­kukorica betakarítása, majd tartósítása. Ez a módszer jól bevált már a „zöldaratásnál“, a lucernabetakarításnál is. Az eredményes szilázsolás érdekében komplex brigádokat létesítettek a szóban levő járás mezőgazdasági üzemeiben. Mivel a szilázs minőségét befolyásolja a művelet időpontja is, igyekez­tek meggyorsítani a betakarítás és a tartósítás ütemét; hosszabbított mű­szakokat vezettek be. Ha a zöldtömeget messzebbre kellett szállítani, ezt teherautók végezték. Igyekeztek a silógödröt minél rövtdebb idő alatt telí­teni és lezárni, ezzel javították a szilázs minőségét. A-silókukoricát 2 cen­timéteresre szecskázták, ami — a mérnöknő szaval szerint — a kedvezőbb erjedést segítette elő. A kukoricacsövek felaprítva jobban eloszlottak, így a takarmány homogénebb lett. A tömörítés a (levegőkiszorítás) is köny­­nyebb. Ezt lánctalpas erőgépek végezték. A Komáromi járás mezőgazdasági üzemeiben tartósítószerként Laxtisil-t használtak, amely hatékonyan elősegíti az erjedést. Előnye: semmi vegy­szert nem tartalmaz, s ennélfogva az állatok egészségére sem ártalmas. Az agrokémiai vállalat szóban levő szakemberei szerint 260 ezer tonna szilázs készítését irányozták elő az idén, 80 százalékát első osztályéként. Megállapítható: a járás mezőgazdasági üzemei, szakemberei és dolgozói mindent megtettek annak érdekében, hogy Jó minőségű szilázs álljon az állatállomány rendelkezésére. Bízunk benne, hogy munkájuk, igyekezetük meghozza a várt sikert. KOLOZSI ERNŰ Ahol nincs holtszezon VENDÍGKOMBAJNOSOK A NAPRAFORGOTABLAN A Rozsnyói (Rožňava) járásban az idén ismét felftjították a 70-es évek végén beszüntetett szántó­versenyt. A versenyre az idén a Pelsőci (Plešivec) Egységes Föld­műves-szövetkezetben került sor, s azon a járás gazdaságainak leg­jobb traktorosai vettek részt. A szántástudományukra büszke traktorosok több mint hat órán át rótták a barázdákat. Követke­zésképp: néhány versenyző való­ban szemet gyönyörködtető, kitűnő munkát végzett; de bizony olyan szántók is akadtak a mezőnyben, akik ekéinek a teljesítménye jól utánzott vaddisznótúrással volt egyenértékű. Az ekefejek száma szerint két versenycsoportba osztották a trak­torosokat. Az első kategóriába ke­rültek a 3—4—5 ekefejjel rendel­kező traktorosok, 69:32 pontszám­mal; a második kategóriában (6—' 7 ekefej) 40:12 volt a legmaga­sabb, illetve a legalacsonyabb pontszám. Az I. verseny csoport győztesei: 1. Kovács József, Pelsőci (Plešivec) Efsz; 2. Imrich Duran, Rozsnyói (Rožňava) Аб; 3. Vladimír Hufan, Lubeníkl Efsz; Ä II. versenycsoport győztesei: 1. Albert Béla, Rozsnyói AG; 2. Vladimír Benedikt, Gem. Poloma-1 Efsz; 'Ä Járási szántóverseny szépség­hibája: a gyakorlótáblát csak „piszkozatfüzetnek" vélték a ver­senyzők. A rendezőknek nem ju­tott eszükbe, hogy megkérjék a barázdavetőket: szántsák fel töké­letesen (a versenyt követően) a parcellát, udvarias gesztusként a vendéglátó szövetkezet iránt. Ezt már csak azért is megtehették volna, mert a verseny befejezése és az értékelés között bőven lett vol­na rá idejük a traktorosoknak. Ennek ellenére azért hasznos, tanulságos volt a „csipkerózsika­­álmából“ felébresztett földműves­hagyomány — a szántóverseny, mint a talajművelés ábécéje. Hiá­ba, tanulgatni kell ezt is, anélkül nem megy. A járási mezőgazdasági igazga­tóság ígérete: ezentúl Jobban ügyelnek majd a szántóversenyek előkészítésére, kezdve až üzemiek­től egészen a járási vetélkedőig. Hiszen a járás színeit képviselik majd a legjobbak a kerületi és az országos szántóversenyen. A nagykaposi (Veiké Kapušany) tranzit gázvezeték kompresszorállomá­sa nagy mennyiségű hulladékhőt termelt. Ennek a hőnek a hasznosítása érdekében megszületett az üvegházrendszer létrehozásának a gondolata. Az elmélkedést tettek követték. Mi tagadás, az építkezés és az üzemelte­tés sok pénzbe kerül, s nem könnyű vállalkozó szervet sem találni. Mi tagadás, sok-sok tárgyalás után a járás zöldségtermesztési és értékesítési közös vállalata — vállalta. A Tőketerebesi (Trebišov) AGROSTAV nagyka­posi üzemrészlegének dolgozói 1979-ben kezdkét meg az üvegházrendszer építési munkálatait. — Az üvegházrendszer kivitelezése két részre osztott — tájékoztat Ka­­szonyi Arpád rendszervezető az épít­kezések menetéről. — Az első sza­kasz 1979-től ez év október végéig tart, mintegy 38 millió korona költ­ségráfordítással. Ebben tizenkét 25 X 100 méter nagyságú üvegház van, melyekben már folyik a termelés. A második szakasz hasonló kapacitású, a ráfordítás 39 millió korona és a jövő év végéig kell átadni rendelte­tésének. Jakab József kertészmérnök, az üvegházrendszer főagronómusa is­mert szakember, aki az eddigi ter­melési eredményekről a következő­képp nyilatkozik: , — Az idén 4,5 millió korona értékű árat kell termelnünk a terv szerint. Az év nyolc hónapjában elért érték 4 millié korona. Minden jel arra mu­tat, hogy a tervet jelentésen túltelje­sítjük. A jövő évben 7,5 milliós telje-Kaszonyi Arpád rendszervezeté sttményt akarunk elérni. S ha már mindkét szakasz rendszeresen ter­mel, az áruforgalmazási tervünk 15 millié korona lesz. Az építkezési költség 10 év alatt megtérül. A továbbiakban még megtudom, hogy a Járásban nagy hagyománya van mind a nagyüzemi, mind pedig a háztáji zöldségtermesztésnek. A leg­nagyobb probléma: a palüntanevelés, az ez irányú szükségletek kielégítése. Az Idén már történt ezen a téren előrelépés: az üvegházrendszer vál­lalta a szükséges mennyiségű és mi­nőségű palánta előnevelését — mind­két reszort számára. Hat mezőgazda­­sági nagyüzem palántaigényét már teljes mértékben kielégítették, szer­ződéses alapon (káposzta-, paprika- és paradicsompalánta). — Sajnálhatják a többiek, akik nem igényelték palánta-előnevelési szolgáltatásunkat. A 80—90 nap alatt nevelt palántáink fejlettek, több szempontból ellenállnak, s bő hoza­múak. Nemcsak a nagyüzemek szer­ződéses palántaigényeit elégítettük ki, hanem a háztáji igényeket is. A palántanevelésen kfvdl primőr zöld­séget is termesztünk. Sőt, virágker­tészetünk is van, ahal a virágpalánta is megvásárolható; a vágottvirág-ter­­mesztésünk csupán kiegészítő — ma­gyarázza a foagronómus, aki terep­szemlére invitál. .Kísérőm elmondja: az üvegház­rendszer Jelenleg 60 munkaerőt fog­lalkoztat, ám év végére ez a szám 90-re gyarapszik, s ha majd teljes egészében üzemel, százharminc lesz az ott dolgozók száma. Az egyik üvegházban Pásztor Júliá­ra leszek figyelmes, aki a szemet gyönyörködtető autúriát szemléli. — A nagykaposi „mezősuliban" érettségiztem — szólal meg —, majd az ottani szövetkezetben zöldségker­­tészként dolgoztam. Onnét kerültem Nyári meleget Idéző szeptember végi napon jártam a bússal (Bušin­­ce) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz-ben, ahol az őszi mezőgazdasági munkák közül a napraforgó-betakarí­tásra voltam kíváncsi. Nemcsak a­­zért, mert a Nagykürtösi (Veik? Krtlg) járásban Itt termesztik a leg­nagyobb területen ezt a fontos olaj­növényt, hanetn azért Is, mert magyar­­országi vendégkombájnosok végzik a napraforgó betakarítását. A Zsánó-dfllőben speciális adapte­rekkel felszerelt E 512-es kombájnok térülnek-fordulnak a dimbes-dombos terepen. A négy betakarítégép közül három a Szolnok megyei öcsödi SZA­BADSÁG MgTsz-ből érkezett. A kölcsönös bemutatkozások után a „vendégek“ elöljáróban elmondták, amikor odahaza befejezték a 600 hektár napraforgó betakarítását, más­nap éjfél után már ütrakeltek, s egy­­húzamban 18 órát ültek a volán mö­gött (ennyi időbe telt, míg в 250 ki­lométeres utat megtették). ■ Az alföldről jöttek. Itt meg dom­bos a vidék, nem szokatlan? — kér­dezem tőlük. — Már hét éve tart a két mező­­gazdasági nagyüzem baráti-együttmű­ködési kapcsolata. S mivel a gabo­naaratásba Is besegítünk, nem okoz különösebb gondot az „átállítás“. Egy biztos: az Itteni meredek lejtőkön csak százszázalékos, biztos fékrend­szerű gépekkel szabad dolgozni — mondja a rangidős, Osztrovszky Ká­roly. — Ha már szőba került a lejtős, dombos terep — kapcsolódik a be­szélgetésbe Fazekas Imre —, hadd mondjam el, hogy az itteni határban valamivel kisebb teljesítményeket tu­dunk elérni, mint odahaza a sík te­rületen, ahol' menetközben ürítjük a termést a tartályból a teherautók platójára. Itt természetesen csak ál­­lóhelyzetben lehetséges, ami némi időveszteséggel Jár. ■ Van hozamkülönbség a két gaz­daságban a napraforgótermést ille­tően? — Igen, észrevehető a különbség. Mfg nálunk 2,4—2,5 tonna termett hektáronként, itt ügy 2 tonna körüli az átlaghozam — mondja Bóján Mi­hály, aki már ötödik éve kombájnol á bússal szövetkezetben. Egybehangzó a véleményük: reme­kül érzik Itt magukat, legalább úgy, mint odahaza, Öcsödön. — Persze, a család azért hiányzik, de méginkább mi a családnak. Hi­szen a háztájiban Is terménybetaka­rítás folyik, elkelne a segítség — mondja a többiek nevében Is, Oszt­rovszky Ferenc. ■ Néhány nap múltával itt befeje­zik a munkát, s hazamennek. Otthon mi lesz a folytatás? — Akárcsak Itt, nálunk is javában folyik a répa és a kukorica betaka­rítása, s nekünk a terményszállítás lesz a legfontosabb feladatunk — hangzik a válasz Bóján Mihály szájá­ból. ■ Öcsödről lévén szó, nem mulasz­tom el megkérdezni beszélgető part­nereimet, mit tudnak a gyermek Jó­zsef Attila nevelőszülőknél töltött éveiről. — Sajnos, az öreg házat, amelyben a költő nevelőszülei laktak, lebon­tották. Erre a sorsra jutott az Iskola is, melynek falai közölt tanult József Attila. De ahogy . hallottam, eredeti formájában újjáépítik. Egyébként, Jó­­zesf Attila édesapámmal együtt járt iskolába, s jeles tanuló volt — meséli Osztrovszky Ferenc. — ‘Az Iskola úttörőcsapata meg a művelődési ház is József Attila nevét viseli — egészíti ki kollégája vallo­mását Fazekas Imre. Időközben megérkezett Bombor Fe­renc, a szövetkezet ellenőrző bizott­ságának elnöke. Ha nem mondaná, el se hinném, hogy ebben az évben töltötte be hatvanadik életévét. Fris­sítőt hozott a kombájnosoknak. ■ Elégedett a napraforgó-betaka­rítás menetével? — kérdezem tőle. — A Jó időjárás kedvez a 205 hek­tár napraforgó betakarításának. Ven­­dégkombájnosaink kifogástalan gé­pekkel, becsületesen, nagy szakérte­lemmé! dolgoznak. Kár, hogy közvet­len a betakarítás előtti vegyszerezés nem sikerült úgy, ahogy elképzeltük. A szakaszosan zölden maradt napra­­forgőszárakat nehezen tudja „meg­emészteni“ a gép, és ez veszteséggel jár. Egyébként a termés minősége Jobb a tavalyinál, s a pillanatnyi eredmények alapján a tervezett kö­rül lesz a termésátlag — mondja Bombor Ferenc. Végezetül még megkérdezem: ■ Mivel viszonozzák a vendégkom­­bájnosok segítségét? — Immár hagyományosan: szállító járműveket kölcsönzőnk a répaszállí­táshoz —• kapom a rövid választ. BODZSAR GYULA’ Balról: Osztrovszky Ferenc, Bóján Mihály, Fazekas Imre magyarországi és Miloš Lupták hazai kombájnos (A szerző felvételeJ A nagykaposi diákok Iván Erzsébettől és Persely Margittól tanulják el az uborkakötözést a gyakorlati érán Bogoly János felvételei ide, két évvel ezelőtt. Különben Szi­­rénfalváról (Ptrukša) Járok ide dol­gozni, autóbusz hoz-visz minket. Cso­portvezetőként is dolgozom: segitünk előkésziteni a szállítandó árat. A 10. számú üvegházban Iván Er­zsébet és Persely Margit a szorgos házigazda. Uborkát kötöznek. Kint alig 10 C-fokos a hőmérséklet, ám az üvegházban 30 C-fok van. Izzadt homlokom törülgetése közben az it­teni nyári melegre gondolok, a per­zselő forréságra. Mint megtudom: a légkondicionáló berendezéssel korlá­tozható az erős hőhatás. Mindamel­lett az itt dolgozók kilókat „izzadtak le“ magukról. De a lényeg: — ubor­katermelést tervüket túlteljesítették, s a vezetés az igyekezetüket anyagi­lag is érdemben honorálta. Egy másik üvegházban Feczké Li­­da, Sugán Aranka és Szakács Mónika elmondta, hogy nagyon jól érzik itt magukat, és a keresettel is elégedet­tek, minden munkát szívesen végez­nek. Szemén Mónit a virágkertészetben találjuk. Annak örül a legjobban, hogy sokoldalúan törődnek az alkal­mazottakkal. Jakab József kertészmérnök, főagronómus Vaski Anna boldog, hogy megtalál­ta számítását, mint Ung-vidékl. Tet­szik a munkája, vidám a társaság. A szociális helyiségben (amit vl­­rágosztályzónak is használnak) Bre­za Valéria azt emlegeti, hogy már nem sokáig kell itt szoroskodntuk, rövidesen elkészül az áruraktár és a konyha. — Legszívesebben a virágokkal foglalkozom — vallja —, de ha kell, más mnnkát is szívesen végzek. Ke­reset? Kétezer korona körül van ha­­vnnta. Igaz, néha szombaton és va­sárnap is Itt vagyok, például szellőz­tetni, öntözni kell. Van egy 12 tagú szorgalmas kollektívám. Júl összetar­tunk. Már a hivatalos munkaidő letelt, amikor búcsúzom vendéglátóimtól. Bodnár Erzsébet és Jakab Olga az öltözőbe igyekszik. Kaszonyi Arpád, az üvegbázrend­­szer vezetője még elmondja, hogy a két szakaszt egy harmadik követi majd, három hektár területen. S sző van a közeljövőt illetően gyümölcs­­aszalásról, zöldségszárításról is...

Next

/
Thumbnails
Contents