Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-19 / 42. szám
SZABAD FÖLDMŰVES 1985. október 19< Mindennemű hivataloskodást mellőzve kerestem fel a minap a Galántai (Galanta) járáshoz tartozó, csaknem ót és fél ezer lakost számláló Sládkovičovo népkönyvtárát. Ezért szinte tér. mészetes volt, hogy amikor betoppantam. a két könvvtárosnö, Buday Ilona és Csanö Piroska egy kissé meghökkenve nyújtott kezet. A pillanatnyi „rövidzárlatot“ követően viszont azonnal hellyel kínáltak. Egy pillanat erejéig a könyvtárnak otthonul szolgáló épület öreg falait szemléltem. — Hát ilyen körülmények kö. zött munkálkodunk — oldotta e hangulatot Buday Ilona. — Nagyon várjuk már az új művelődési otthon elkészültét. Régóta ígérgetik, hogy elköltözünk innen, de eléggé vontatott a dolog. Azonban már blztöle tudtam meg, hogy a könyvtárnak jelenleg 664 tagja van. Ebből a létszámból 213 a magyar nemzetiségű olvasó. Az olvasni vágyók csaknem 25 030 könyv közül választhatják ki a kedvüknek. ízlésüknek megfelelőt. A magyar nyelvű könyvek száma meghaladja a kilencezer-kétszázat. Az adatok hallatán kissé elcsodálkoztam. Ezen állapotom egyik okozója az volt, hogy kevésnek éreztem a magyar nemzetiségű olvasók számát, a másik meglepő tényező azonban mintegy kötődött az elsőhöz: az olvasók arányának viszonylatában elégedettséget váltott ki bennem a magyar nyelvű könyvek száma. — Minden Igyekezetünket arra összpontosítjuk, hogy a lehető legjobban elégítsük ki olvasóink igényeit, — szakítot•fc- Balról jobbra: Buday Ilona, Csanó Piroska, Kovács jolán fató, hogy valóban hozzáláttak az építkezéshez. De hiszen ismeretes, hogy minden kezdet nehéz... Miközben figyelmesen hallgattam az aggódó-reménykedő fejtegetésláncolatot, azon tűnődtem el, hogy a könyvrengetegben mindössze egy idősebb ember keresgélt magának olvasnivalót. Ennek tudatában fogalmazódott meg bennem a kővetkező — a könyvtárosnő számára minden bizonnyal kényes — megállapítás: • Őszintén szólva, pénteki nap lévén meglepő ez в kép ... — Pedig a legtöbb olvasónk éppen a hét végén keres fel bennünket. Kár .hogy nem jött valamivel korábban. A gyerekek ugyanis az iskolából (hazafelé menet szirtte megrohanták a könyvtárat. Itt a szombat és a vasárnap, tehát több idő akad az olvasás örömének az élve. zésére — enyhítette a lehangoló látványt a válasz. A másik könyvtárosnó, Csanó Piroska eddigi beszélgetésünket csak félfüllel követte, — ugyanis a polcokon az ifjúsági Irodalom halmazát rendezgette. A szóáradatba bekapcsolódva ta félbe kolléganője adaffelsorolását Buday Ilona, majd így folytatta: — Negyedévenként nyolcezer korona értékben vásárolhatunk könyvet. Ha megfelelő a választék, egy év alatt harminckét ezer koronát könyvekre elkölteni nagyon egyszerű. Csak, sajnos, gyakran eléggé szegényes könyvesboltjaink kínálata. Ilyenkor bizony nehéz döntenünk, mely könyveket vásároljuk meg. 0 Hogyan oszlik meg az olvasógárda? — Az olvasók legtágabb körét a diákok képezik. Értem ezen mindenekelőtt az alapiskolásokat. De a közép, és főiskolások is szép számban látogatják a könyvtárat. Az olvasók táborába a leggyérebben a középgeneráció taglal (30—40 évesek) kapcsolódnak be. Örvendetes viszont, hogy szívesen keresnek fel óhajaikkal az idősebbek. 0 S melyek a leggyakrabban keresett könyvek? — Az alapiskolások körében főképpen a kötelező olvasmányok a legkeresettebbek, a főiskolai hallgatók inkább a politikai Irodalom után érdeklődnek. Ami pedig az idősebb olvasókat Illeti, ők a legszívesebben a klasszikusokat olvassák (leginkább Mikszáth és Jókai müveit), de közkedveltek a detektívregénvek és az ismeretterjesztő jellegű írások is. Általánosságban a szlovákiai/magyar írók táborából Mács József művei a legolvasottabbak, míg a mai magyar irodalom legnépszerűbbje Moldova Gy. és Kertész Ákos. Ami pedig a kortárs szlovák Irodalmat illett, Vincent Sikula vezeti a „mezőnyt“. 0 Könyvtáruk milyen jellegű tevékenységgel járul még hozzá a város kulturális igényeinek kielégítéséhez? — Az érdeklődők író—olvasó találkozók keretén belül gyakran találkozhatnak és beszélgethetnek el irodalmi és kulturális életünk közismert személyiségeivel. A közelmúltban járt nálunk például Mács József, Dénes György és L. Gály Olga. Az ősz folyamán szeretettel várjuk körünkben a mai szlovák irodalom egyik Jelentős személyiségét, ]án Beiiot. Az íróolvasó találkozókon kívül gyakran szervezünk vetélkedőket is. így történt ez többek között a februári győzelem és hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának tiszteletére. Jelentős esemény volt könyvtárunkban a Lőrincz Gyula munkáiból megrendezett kiállítás, amelyet sok érdeklődő tekintett meg. Csanó Piroska a továbbiakban elmondotta, hogy a könyvtár személyzete háromtagú. A már tizenhét éve ott dolgozó Kovács Jolán látogatásomkor nem volt jelen. Buday Ilona tizenhárom, Csanó Piroska pe- r dig két és fél éve dolgozik a eládkoviőovói könyvtárban. E három hölgy évente mintegy 42 ezer könyv kikölcsönzését könyveli el. A könyvtárat második otthonuknak tekintik. Nap mint nap az állványokon katonás rendben sorakozó köny. vek között serénykednek. S hogy nem eredménytelenül, arról a Példás népkönyvtár cím is tanúskodik, amelyet az SZSZK Művelődésügyi Minisztériuma adományozott a könyvtárnak. A könyvtárosok leghőbb óhaja, hogy gyarapodjon az olvasást kedvelők tábora. Hiszen szorgos munkálkodásuk gyümölcse éppen ezáltal válna még érettebbé. Susla Béla Tompa Mihály-napok A Rimaszombati (Rimavská Sobota járás legnagyobb Csemadok-alapszervezete t kétségkívül a 900 tagot számláló rimaszombati. Munkájuk gazdag és sokrétű. A tagok tevékenykedési lehetőségei adottak. A Pósa Dezső által irányított szervezet mellett működik a Gömör énekkar, a Gömör tánccsoport és a Tompa Mihály Közművelődési Klub. A klub névadóját nem kell bemutatni, annál inkább-bemutatásra szorul a dr. Hizsnyan Géza által vezetett közművelődési klub. Idei munkatervükben számos olyan akció szerepel, melyek nemcsak a városi szervezet tagjait, de a környező falvak művészetet, irodalmat kedvelő lakosságát is vonzzák a rendezvényeikre. A klub munkája minden évben a Tompa Mihály-napokon csúcsosodik ki, amikor neves hazai és külföldi előadókat és csoportokat hívnak meg vendégszereplésre. Ebben az évben a Tompa Mi- * Gálffi László szaval a koszohály-napok keretében telt ház rúzási ünnepségen. előtt játszhatott az ÚJ, modern városi művelődési házban a Radošinái Naív Színház. Az irodalmat kedvelők a városi egészségügyi központ nagytermében gyűltek össze, ahol a salgótarjáni Palócföld megyei lap szerkesztői magas színvonalú előadáson méltatták Ma* dách Imre munkásságát és szerepét a magyar irodalomban. A budapesti Vígszínház fiatal művésze, Gálffi László szintén fellépett a rendezvényen. A Mint oldott kéve című filmsorozat után személyesen is sokunk kedvence és barátja lett. Személyesen is láthatta őt a város és a környező falvak lakossága. Önálló előadói esten itt. Rimaszombatban először mutatkozott be. Műsorában Ady-, József Attila-, Petőfi- és Rimbaud-versek. valamint egy Csehov-írás szerepelt, A háromnapos rendezvénysorozat vasárnap délelőtt a város nagv szülötte, egyben a klub névadója szobrának megkoszorúzásával ért véget. Farkas Ottó Ünnepség az évforduló jegyében „Ne csak szeresd, tudd Is, miért szereted szülőföldedet...“ E mottó Jegyében ünnepi műsoros estre került sor az érsekújvári (Nové Zámky) Csemadok-székház nagytermében. U- gyanis háromszáz éve, hogy Érsekújvár, a művelt Nyugat kulcsa felszabadult a török megszállás alól. Ez az esemény nagy hatással volt az akkori Európa társadalmi-gazdasági fejlődésére, a politikai viszonyok alakulására. Fellélegzett Európa: a jelentős esemény egyben a török birodalom végnapjainak kezdetét jelentette... Véget értek a hódítások, az üldözések, lezárult a magyar nemzet történelmének egyik megpróbáltatásoktól terhes fejezete. Érsekújvár felszabadulásával a török másfél évszázados uralmának gyengülése, majd fokozatos felszámolása következett ... Ezekre az eseményekre emlékeztek Érsekújváron a várost nemzeti bizottság és a Csemadok helyi szervezete rendezésében sorra került emlékünnepélyen. A város 300 évvel ezelőtti felszabadulásának történelmi jelentőségét méltató műsort a Veszprémi Ferenc vezette Kodály Zoltán énekkar nyitotta meg, majd a Csemndok-alapszervezet elnöke, Plichla Péter üdvözölte a járás és a város megjelent tisztségviselőit, valamint a szép számú közönséget. A zsúfolásig megtelt teremben helyet foglalt Sidó Zoltán, a Csemadok KB elnöke is. Az ünnnepi szónokok — Gabriel Martinec és Blaskó László mérnök, a vnb elnöke, Illetve titkára — méltatták a három évszázaddal ezelőtti eseményeket, s szóltak azok történelmi jelentőségéről. A gazdag kultúmüsorból kiemelkedett Misák Roman mély áléléssel előadott szavalata; Balassi Bálintnak a végvári vitézek hazaszeretetét, a szabad hon utáni vágyakozását sugalló költeményét adta elő. Ugyancsak érzelmekkel telített volt Nátek Katalin fellépése, aki átszellemülten tolmácsolta az 1710-ben keletkezett „Újváriak dicsérete“ című kuruc alkotást. Szépen csengő hangon dalcsokrot adott elő Bartháné Nyitrai Mária, majd Szmatana Lajos „Rákóczi megtérését“-t énekelte, Morovicsné B. Etelka pedig két újvári balladával lépett fel. Ezt követően Volmut István, a Thália Színház művésze kortárs költők alkotásaiból adott elő — a lázas fegyverkezés nyomasztó vízióiból felépített, az emberiség jövőjét féltő költeményeket. Végezetül Jančiné Goda Marika, a Slovkoncert művésze operettrészleteket énekelt, meg kell hagyni, gyönyörűen csengő hangon — mégis mintha szakadék keletkezett volna. Az eddigi komoly, ünnepélyes hangulat hirtelen könnyedségbe, kacér vidámságba csapott át. Or keletkezett az előző egy óra gondolatokat ébresztő küldetése és az operettek fecsegő szövegel között... Talán oldásnak szánták? Mindeneseire a kultúrműsor pergő ritmusban zajlott, némely központi rendezvényt is megszégyenítő gördülékenység jellemezte az emlékünnepélyt. Dicséret és elismerés Illeti a szervezőket és a szereplőket, akik nemzeti tudatot tágító, a szülőföld szeretetét sugalló műsort szolgáltattak a megjelent több száz nézőnek. Pénzes István ÉJSZAKA A SZÁLLODAPORTÁN Míg ml párnáink között pihenünk, mások őrzik, vigyázzák álmunkat. Megregulázzák a rendbontókat, horogra csípik az ittasan furikázó vezetőket. Gyárak, üzemek éber őrei tart iák rajta vigyázó szemüket gazdasági értékeinken, szállodák portásat gondoskodnak háborítatlan kényelmünkről, biztonságunkról. S munkáikról vajmi keveset tudunk... ★ Fél tízet mutat az óra. Öreg este van már. Márta Neomítková asszony, a nagykürtösi (Vet. KrtíS) Dolina szálló portáján átveszi az ügyeletet. Gyors számvetés a délutános szolgálattevővel: cigarettából, édességekből, képes levelezőlapokból ennyi meg ennyi fogyott. egyébként semmi említésre méltó eset nem történt. Kevés a vendég, már bosszankodom is, élményszegénynek ígérkezik az éjszaka. Az idő is pocsék: órák óta esik a hosszú szálú, hideg eső, akt tehett, ma éjszaka odahaza marad. Vagy talán mégsem? Nos, elválik rövidesen. Az idős asszony, aki mostanáig teljesített szolgálatot, jó és nyugodt éjszakát kívánva elköszön. Ülünk a nem túl kényelmes bőrkanapén és beszélgetünk. Tereferélünk, múlatjuk az időt. Fél tizenegy múlt pár perccel. Harminc év körüli fiatalember kéri a szobája kulcsát. Megkapta, tisztelettel elköszön, távozik. Aztán kis tdő múltán a házi telefonközpont egyik jelzőgombján kigyullad a viliódzó piros fény. A fiatalember hív, a menetrend tránt érdeklődik. Mária asszony néhány szabatos mondattal informálja, aztán leteszi a kagylót. Negyed tizenkettő. Üjabb hívás zökkent ki bennünket a társalgás ritmusából. Az egyik szobából hajnali négyre kérnek telefonébresztést. Rendben. Ám öt perc múlva módosítják kívánságukat, majd pár perccel később ismét odébb tolják kicsit a határidőt. Szórakozni szeretnének, semmi kétségI Hamarosan meg is jelennek a portásfülke üvegablaka előtt. — Kimegyünk a városba — mondják —, de egy óra múlva visszajövünk. Negyed Óra sem telik bele, mire — egy üveg vörösbort ic Mária Neomltková: „Tessék, Dolina szállő. “ (A szerző felvétele] szorongatva a hónuk alatt —> újfent megjelennek. Hogy hol szerezték ilyen későn az itökát, el nem tudom képzelni. Hívnak, tartsunk velük, menjünk a szobájukba. Csak egy pohárra invitálnak, már-már erőszakosan. Nem lehet, kapják az elutasító választ, a szolgálat, az szolgálat, a pult mögül mozdulni sem szabad. Elsőm! ordáinak. Mihelyt fölérnek a szobájukba, egyikük máris a telefonért nyúl. Ezúttal dugóhúzót kérnek. Nem tudunk adni. Erre föl az alacsonyabbik, derékig meztelenül, ismét „tiszteletét teszi“ nálunk. No, ez már sok! Legalább egy kanalat, vagy villát adjunk, kérlel, amivel be tudná bökni az üvegbe a dugót. Az asszony rendre, tisztességes viselkedésre inti. Csodálatos, irigylem a türelméért. Én bizony már régen rendőrt hív. tam volna. Fél kettőig sűrűn telefonálgatnak. Minden trükköt bevetnek. Hasztalanul. — Beteg a barátom — jön végül a hívás,, —, ápolásra szorul. Most már tényleg elén, volt telblukl — Uram! — szól rájuk az ügyeletes asszony —, akkor azonnal hívom a mentőket. JÓ? — Csend támad a vonal túlsó végén. — Vagy inkább a rendőröknek telefonáljak? Menten leteszi a kagylót a fiatalember. Hajnalban, amikor elvonulnak a fülke előtt, nem merik ránk emelni tekintetüket. Hát van is miért szégyenkezniük! Hej, pedig de bátrak vol. tak alig pár órával ezelőtt... __Megérkezik az ügyeletes rendőrjárőr. Zár a borozó, az egyik pincér eloltogatja a villanyokat, hozza a kapukat záró-nyitó jókora kulcscsomót. Takarékra kapcsoljuk mi is a világítást, aztán csak úgy, ültünkben bóbiskolunk kicsit. Hajnali öt óra előtt érkezik a takarítónők hada eltüntetni az éjszakai mulatozás nyomait. Megindul a városban az autóforgalom, gyors léptű, sietős emberek igyekeznek munkahelyükre. Jön a váltás minékiink is, ismét gyors leltár következik, aztán: mehetünk haza, aludni egy keveset. Az eső még mindig kiábrándítóan esik.,, Zolczer László r.* 1 v H ’ И «ľ* ja-/'л *ví jT..., ■#*,+*& Pta* йц» ŕŕfafá'atsf&b fPb fiK&vM m/M WMá ШШШМт жйщ 1Ш WbOiIIII
