Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-19 / 42. szám
AZ SZSZK mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztériumának hetilapja 1985. október 19. ft 42. szám ft XXXVI. évfolyam ft Ага 1,— K6s Ésszerűen és takarékosan Pártunk agrárpolitikai programja a szemesekből való önellátoltságot tűzte ki elsődleges célul. Megvalósításában a gabouaprogram mellett kulcsfontosságú kérdéssé vált a tömegtartalékkészletet biztosítunk. Ehhez persze a takarmány-termelés növelése és az összes meglevő takarmányforrások ésszerű hasznosítása. Ma már senki előtt sem kétséges e irányvonal szükségszerűsége és helyessége. Ugyancsak teljes mértékben indokoltnak bizonyultak a párthatározatok nyomán született, igaz nem minden esetben népszerű intézkedések, amelyek a takarékos erőtakarmány-gazdálkodásra és az állattenyésztés szerkezetének a módosítására irányultak. Ma, a 7. ötéves tervidőszak lezárásának küszöbén bátran leszögezhetjük, hogy pártunk agrárpolitikai céljainak következetes megvalósításának köszönhetően óriási előrehaladást értünk el az önellátottság felé vezető úton. A"takarékos erőtakarmány-gazdálkodás következtében az egyharmadára sikerült csökkentenünk a szemesek behozatalát. Az előzetes felmérések szerint az idén teljesítjük a szemesek termelési tervét, sót van rá remény, hogy az elképzeléseknek megfelelően hét százalékos tartalék készletet biztosítunk. Ehhez persze a tömegtakarmány-termelés ésszerűsítése, az állatállományok szabályozása is hozzájárult. A pozitív változások igazolására Hadd hozzak fel néhány adatot: Az elmúlt öt év folyamán az erőtakarmáyok fogyasztása 11—12 százalékkal csökkent. Konkrétan kifejezve: egy liter tej termelésénél 0.30 kilóról 0„25 kilóra, egy kiló sertéshús előállításánál pedig a több mint 4 kilóról 3.50 kilóra. Hasonló csökkenés könyvelhető el a baromfitenyésztésben is. Az erőtakarmány-fogyasztás csökkenése ellenére a kedvezőbb tartási és takarmányozási feltételek — az utóbbinál főleg a tömegtakarmányok jobb hasznosítása — következtében az állatok termelékenysége jelentősen nőtt. Országos átlagban az egyedenkénti évi tejtermelésben megközelítettük a 3500 litert, a hízósertések napi súlygyarapodásában pedig elértük a 0.55 kilót, jelentősen nőtt a tojás- és a baromfihústermelés is. A pozitív változások persze még nem jelentik azt, hogy teljes mértékben elégedettek lehetünk a takarmánytermelés színvonalával. Sokat kell még tennünk a kfvánt szint eléréséhez. Fontos tehát, hogy az ésszerű takarmánygazdálkodás elveit a készletek megalapozásakor. a téli időszakra való felkészülésnél, valamint a következő évi terv lebontásakor szem előtt tartsuk. Az előzetes felmérések szerint a téli tömegtakarmány-készletek — főleg a déli körzetekben — bőségesebbek mint tavaly. Több élenjáró gazdaság képes lesz — az előirányzatoknak megfelelően — 15 százalékos tartalékkészleteket is biztosítani. Am a takarmányok minőségét vizsgálva a helyzet lényegesen kedvezőtlenebb. A mólt évhez viszonyítva az első és a második osztályba szénából 7 százalékkal, szilázsbói és szenázsból pedig 11 százalékkal kevesebb került. Bár a minőség alakulásába az időjárás is beleszólt, az adatok mégiscsak jelzik a betakarítás és a tartósítás hiányosságait. A jelen időszakban még sokat tehetünk a takarmányalap mennyiségi növelése és minőségi javítása érdekében. Számottevő mennyiségű tömegtakarmány takarítható meg a keverékek zöldtakarmányozásával, valamint a legeltetési időszak megnyújtásával. A téli takarmánykészlet jól kiegészíthető a leveles répafej, a répaszelet, a kukoricaszár ás egyéb növénytermesztési melléktermékek hasznosításával. Több mezőgazdasági üzemben, sajnos, nem értékelik kellőképpen a kuknricaszárat holott beltartalmi értéke lényegesen kedvezőbb mint a szalmáé. A melléktermékek, főleg a szalma és a kukoricaszár emészthetőségét pácolással, párolással és ízesítéssel kell növelni. A szilázsolásná] alapvető tényező a technológiai fegyelem. Tudatosítani kell. hogy jó minőségű takarmány csakis a technológiai követelmények betartásával érhető el. Ez a biztosítéka az alacsony tárolási és tartósítási veszteségeknek is. Tartósítószerekből az idén 30(1 tonnával több éli a gazdaságok rendelkezésére mint tavaly. Alapjában véve tehát adottak a feltételek az elegendő és minőséges takarmányalap biztosítására. Az ésszerű takarmánygazdálkodás a mindennapi gvaknrlatban alapvető követelmény lesz a 8. ötéves tervidőszakban is, csak sokkal határozottabb mértékben mint ez ideig. Az erőtakarmányok behozatala a tőkés országokból a minimumra csökken, s ez még matéknnyabb takarékossági intézkedésekkel követel majd. Erre már az idén fet kell készülni a mezőgazdasági üzemekben, s ami a legfontosabb, az új szempontokat a jövő évi tervekbe is be keli vonni. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a következő években a meglévő erőtakarmány-készletekbői legalább 7 százalékot meg kell takarítani. Továbbá minden mezőgazdasági üzemben legalább hat hétre szóló erötakarmány-készletet kell kialakítani. Számolva egyrészt a kedvezőtlenebb. gyengébb termésű évjárakokkal, másrészt pedig meg kell előzni a napi takarmányadagok tápösszetételének nagyobb kilengéseit. A fokozott takarékosság érdekében igyekezni kell az erőtakarmányokat megfelelő beltartalmi értékű tömegtakarmányokkal helyettesíteni. Ebből a szempontból igen nagy jelentőségű lesz az évelő takarmánynövények részarányának növelése, továbbá a hüvelyesek és a takarmányrépa termőterületének a bővítése, valamint belterjes gyepterületek létesítése. A mezőgazdasági üzemeknek az eddiginél jobban ki kell használni az agrolaboratóriumok és a takarmányozást irányító központok szolgáltatásait a tömegtakarmányok beltartalmi értékének az elemzésére. Közismert — bár a gyakorlatban sokszor figyelmen kívül hagyott — tény. hogy a helytelenül összeállított, kiegyensúlyozatlan, illetve gyakran változó összetételű takarmányadagok károsan hatnak az állatok egészségi állapotára, ezáltal romlik a takarmányok hasznosulása, nem beszélve arról, hogy egyes tápanyagok túladagolása is alapjában véve pazarlást jelent. Tehát az észszerűség érdekében az egész év folyamán az egyenletes és kiegyensúlyozott takarmányozásra kell törekedni. Az agrolabaratóriumt vizsgálatok eredményei a takarmányok átvételénél és osztályozásánál is fontosak. Hiszen a növénytermesztés és az állattenyésztés közötti gyakori feszültségnek éppen ez az oka. Célszerű lenne a gazdaságokban a takarmányok átvételére olyan belüzemi árakat meghatározni, amelyek jobban .figyelembe veszik a takarmányok minőségét is. Érdemes lenne behatóbban tanulmányozni egyes élenjáró üzemek tapasztalatait a takarmányozás szervezésével kapcsolatban. Több dél-morvaországi szövetkezetben például takarmánygazdálkodási szakágazatot létesítettek. Szakemberei egyrészt a növénytermesztési ágazatvezetőkkel együttműködve részt vesznek a tervezésben, a takarmányvetésforgó összeállításában, s figyelemmel kísérik az egyes agrotechnikai munkákat. A szakágazat dolgozóinak konkrét feladata elvégezni az összes teendőket a takarmányok begyűjtésétől kezdve. a szállításon, a tároláson, illetve tartósításon. keverésen keresztül egészen az etetésig. Az ésszerűség megköveteli, hogy erőtakarmányokkal. azon állatcsoportokat takarmánynzzuk, ahol ezek hasznosulása a legnagyobb vagyis ar termelékenység növekedésével jár. Vonatkozik ez a tömegtakarmányokra is. A legjobb minőségű takarmányokat a fiatal állatokkal és a jól tejelő tehenekkel keli etetni. A felsorolt tényezők azért is fontosak, mert alapvető mértékben befolyásolják az állattenyésztés önköltségeit, amelyekből a takarmányozási költségek a legnagyobbak s átlagban elérik a 60—63 százalékot. Tehát egyetlen gazdaság számára sem lehet közömbös a takarmányozási költségek alakulása. Ahhoz, hogy az ésszerű takarmánygazdálkodás mindennapi gyakorlattá váljon, feltétlenül növelni kell az állatgondozók, a fejők, a zootechnikusok és a vezetők anyagi érdekeltségét az erőtakarmány-megtakarítása. az előirányzott tartalék készletek kialakítása, a növénytermesztési dolgozókat pedig a tömegtakarmányok minősége szempontjából. A megfelelő ösztönzési rendszer kialakításával már a tervezés során is számolni kell. A 8. ötéves tervidőszakban elsősorban a marhahústermelés jelentős növelésével számolunk. A tej-, a hús- és a tojástermeiést az állatállományok bővítése nélkül, vagyis kimondottan belterjes termelési módszerekkel kell elérnünk. Az erótakarmányok behozatala viszont a minimumra csökken. A gazdaságoknak a teljes önellátásra kel) berendezkedniük. Erre ösztönöznek majd a tökéletesített irányítási rendszer szabályai is. Az elkövetkező években ugyanis az állami alapokból csak igen korlátozott mennyiségű erötakarmányt kapnak a gazdaságok. Az erőtakarmány-szükségietet saját forrásaikból kell majd fedezniük, úgy hogy a felvásároló vállalatnak a szerződésileg megállapndntt keveréktakarmánvok ellenértékében szemeseket adnak át. Cgy kell tehát tervezni a szemesek termelését, hogy a kötelező eladás mellett az állami alapokba takarmányozási célokra is maradjon szemes termény. A nehezebb termelési feltételek tehát csakis ésszerű takarmánygazdálkodással hidalhatók át. KLAMARCSIK MARIA
