Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-12 / 41. szám
1985. október 12. SZABAD FÖLDMŰVES Szentpétery Aranka, Turner Zsigmond, Boráros Imre, Dráfi Mátyás, Táth László Fotó: Nagy László A LUSTA KIRÁLYSÁG FELSÖPATONYBAN Laiíiirorszég a gvermekszínpadon őszintén szólva, az előzetes „hírek“ alapján némi előítélettel ültem be a közelmúltban a telsőpatonyi (Horná Foton) művelődési ház nagytermébe, ahol a Magyar Területi Színház Kőszeghy F. László: Lusta királyság c. mesejátékát mutatta be. Kételyeim némely műtészűnk írásaiból is fakadtak, akik a bemutató után szinte bőllérkéssel estek a meseelôadásnak, s alig találtak benne finom falatot, viszont annál több „mócsingot“ fedeztek föl... Alig gördült fel azonban a függönny, az aggályaim elmúltak, mert a lelkes gyermekközönség szinte egycsapásra azonosult a mese hőseivel, szurkolt a jóért, hosszan tartó, meg-megüjuló tapssal jutalmazta a pontosan időzített poénokat, fordulatokat, keleties énekszámokat, bizalmat e'őlegezve a végkibontakozásig, amikor a mesehős elnyeri a jutalmát, a gonosz pedig a megérdemelt büntetését.. Hiába — miként a puding próbája, hogy megeszik, a színelőadásé az, hogy megnézik, elfogadják. A gyermekvilág pedig igényes közönség: őszinte és nem hajlandó engedményekre, nem fogadja el a hamisat. A patonyi gyerekeknek ízlett a föltálalt „puding“, nem kárhoztatták „spenótsorsra“. Kőszeghy F. Lásžló első színpadi müve fölkészült, nagy nyelvi műveltségű szerzőt mutat be. A klasszikus mesehősöket szerencsésen ötvözi maiakkal. Figurái könnyedek, derűsek, játékosan játszhatók. Az egész bonyodalom szellemes. Történt, hogy Meseországban természeti csapás következtében nehéz körülmények közé kerültek az emberek. A bajbajutottakat a Tündérkirálynő egy varázspálcával ajándékozza meg, hogy a helyzetükön gyámolítson. I. Dubi- Dubi, Linkócia királya azonban viszszaél ezzel: országában megtiltja a munkát, s a vesszővel sült galambokat varázsol a sok mihaszna szájába. De ez nem tart örökké, mert a A Ludas Matyi kiskönyvtára címmel új sorozatot indított az újságírók nemzetközi szervezetének kiadóvállalata, az Interpress. A sorozatot Árkus József, a Ludas Matyi főszerkesztője szerkeszti. Az indító kötetben Somogyi Pál humoros írásai és Várnai György kacagtató rajzai váltakoznak. Kereken negyven derűs, mosolyt fakasztó remek kis dolgozatot olvashatunk, és 90 karikatúrát láthatunk a közelmúltban megjelent könyvben. No, de ismerkedjünk meg közelebbről — dióhéjban — a szerzőkkel is. Somogyi Pál 1924 ben született Budapesten 1958 ban lett a népszerű hetilap, a Ludas Matyi munkatársa. A Pesti Dekameron és a Futok a a pénzein után címmel megjelent, válogatott írásait tartalmazó könyvei nagy sikert arattak az olvasók körében. trásain jókat derültünk a Rádió Kabarészínháza adásaiban, de sok humoreszkjét tűzte műsorára a Magyar Televízió is. Munkásságáért Karin' v gyűrűt kapott. Hangjátéka, a Róka fogta csuka Berlinben fődíjat Tündérkirálynő rájön a turpisságra; elveszi a pálca varázserejét, s Marcit, a becsületes vándorlegényt ruházza fel vele. Így Marci csele menti meg az éhenhalástól Linkócia lakóit: munkára fogja a lajhárnemzetséget, ami egyúttal szigorú büntetés is, hiszen nincs ínyükre a szántás-vetés. A király és tanácsosai köztisztasági munkakörbe kerülnek, Marci pedig elnyeri a szép király-kisasszony kezét, s igazságosan vezeti az országot. Línkóciából Dolgócia lesz. Míg a klasszikus orosz irodalomban Goncsarov elhízással, majd gutaütéssel bünteti meg a fenségesen henyélő Oblomovot, addig Kőszeghy F. László mindennapi munkát szab a heremódra élőkre. A dramaturgiait teendőket Tóth László látta el, aki kissé megmütötte a szövegkönyvet, némi sebhelyet hagyva maga mögött, mint pl. az első képet egészben hagyva, a többit pedig megkurtítva megbillentette az arányosságot. A mű lényegében nem szorult a fenti operációra, ha mégis, akkor finomabb metszést kívánt volna. Zsákovics László zenéje orientális ízt kölcsönzött a darabnak, ami önmagában is dicséret, hiszen a keleti meséket tartjuk a legszebbeknek. Társszerzőként fogadhatjuk. A dalokat, a szép Kőszeghy-versekkel, Stubendek István tanította be és Kvačák József koreografálta. A zenei kíséretet a Zsákovics László vezette komáromi Sziget-csoport szolgáltatta. nyert, s ezt követően több külföldi rádió is átvette. Két ízben kapott első díjat darabjaival az olaszországi humorfesztiválon. 1983-ban bekövetkezett halála nagy veszteség volt a humort értő és kedvelő közönség számára. Várnai György — olvashatjuk többek között a borító fülszövegében — úgyszintén Budapesten született, mégpedig 1921-ben. A második világháborút követően a Szabad száj című szatirikus hetilap munkatársa lett, 1957 őta a Lűdas Matyi belső dolgozója. Munkáival számos hazai és külföldi kiállításon szerepelt már. 1951-től rajzfilmkészítéssel Is foglalkozik. Macskássy Gyula rendezővel Konrád József é. m. rendezése néhol a szerző által „nem sejtett“ értékeket Is kiaknázta. Egy kicsit a saját ízlésére formálta a darabot, persze mindezt mértéktartással. Kifejező eszközei illettek a mű jellegéhez. Platzner Tibor díszlete és jelmezei hamisítatlan mesehangulatot terem- • tettek. A harsány és színes, a funkciót szolgáló kosztüméi emelték a színpadi pompát. Keresetlenségében kimagasló alakítást nyújtott Dráfi Mátyás érdemes művész. I. Dubi-Dubi szerepében. A legkisebb mozzanatokban is szórakoztatott. Varsányi Mari (Csecsebecse, a királykisasszony) és Pőthe István (Fürge Marci) játéka megindltóan gyermeteg, belülről fűtött volt. Az előadás szép színfoltja volt Lőrincz Margit Tündérkirálynője. Bugár Béla bravúrosan, élethűen bújt az udvari bolond bőrébe, számtalanszor vidulásra hangolta az apró „Nagyérdeműt“. Turner Zsigmond, Boráros Imre és Tóth László az uralkodó tanácsosainak szerepében okosan, ravaszul játszottak, ahogy ax' a mese fonala megkívánta. Mindegyikük a saját kulacsát szorgoskodott töltögetni, rafinált 'eszközökkel s egyéni színezettel. Különösen Boráros csillogtatta meg szerep-agyafúrtságát a II. felvonás 1. képében. Úgyszintén kitett magáért Szentpétery Aranka a Dajka, valamint Petrécs Panni Szunyőka szerepében. Bngár Gáspár Álmosa elesettségében is rokonszenves, de főleg kacagtató volt. Benes Ildikó és Mák Ildiké alabárdosai jópofára, huncutra sikerültek, kópéságuk ébrentartotta a figyelmet. Úgy vélem, hogy a jövő színházt közönségét társulatunk kellően „megfertőzte“ Kőszeghy alkotásával, érdemes volt kiszállniuk. A gyerekek teátrumi élményéhez nagyban hozzájárult a művelődési ház vezetősége, Balődi Violával, és műszaki gárdája, Horváth Lászlóval az élen. mintegy 80 rajz- és reklámfilmet forgatott. Közülük nem egy rangos nemzetközi, külföldi versenyről is elhozta a pálmát. A Párbaj és a Romantikus történet címűek példának okáért első díjat nyertek a cannes-i, az oberhauseni, valamint egy romániai fesztiválon Is. Grafiku munkásságáért Munkácsy-díjat, rajzfilmjeiért pedig Balázs Béla-díjat kapott. Hadd említsem meg: a sorozat következő, második kötete sem mindennapi csemegét ígér: Arkus József és Balázs-Piri Balázs munkáit tartalmazza majd. Zolczer László A MATESZ októberi műsora 12. szombat, Varbő (Vrbovka): Névnap 19.00 15. kedd, Bratislava: A Noszty fiú esete... 19.00 16. szerda, Nagymegyer (Galovo): Névnap 19.00 17. csütörtök, Dunaszerdahely (Dun. Streda): Névnap 19.00 18. péntek, Sládkovičovo: Névnap 19.00 19. szombat, Nagysalló (Тек. Lužany): Névnap 19.00 20. vasárnap, Csenke (Genkovce): Névnap 19.00 23. szerda, Érsekújvár (Nové Zámky): Névnap 19.00 24. csütörtök, Kolárovo: Névnap 19.00 25. péntek, Komárom (Komárno): Névnap 19.30 26. szombat, Búcs (Búč): Névnap 19.00 27. vasárnap, Naszvad (Nesvady): Névnap 19.00 29. kedd, Somorja (Samorínj: Névnap 19.00 31. csütörtök, Komárom: Névnap 19.30 A színház a műsorváltozás jogát fenntartja! Csiba Géza Humor szóban, rajzban SOMOGYI PÁL—VÁRNAI GYÖRGY: TESSÉK SÓHAJTANI! I 7 Egy sétán történt * Most először indult vele nagyobb sétára. Csak rövid ideje volt nála, mindössze néhány hónapja, s a hozzáértők figyelmeztették, hQgy ha az ember idősebb kutyára tesz szert, amelyről semmit sem tud, sok váratlan meglepetés érheti, vagyis nem árt az óvatosság. Pórázon vezette a kutyáját, s az okosan, csendben ment mellette, néha felemelte a fejét, s felnézett rá, mintha meg akarna győződni róla, hogy jó irányba megy, és gazdája meg van vele elégedve. Ö mindannyiszor ránevetett és megslmogatta a fejét. — Olyan értelmes — dicsérte boldogan minden szembejövőnek. És szeret, tette hozzá magában. Akkor találkozott vele, amikor egyszer Prága környékén gombázott. Néha, amikor már elviselhetetlennek érezte a magányt, kisétált a városból. ,Furcsa, de az ember a lakótelepen érzi magát a legelhagyatottabbnak, ahol a rengeteg ember közül senkit sem ismer. Ha az erdőben jár, egyedül van ugyan, de nem elhagyatott; a természet szépsége betölti a lelkét. Ott az erdő szélén látta meg. A bokrok közül futott ki, és egyenesen felé tartott. Alighanem összetéveszt valakivel, gondolta magában, f mert nem volt túlságosan nagy, egy cseppet sem ijedt meg tőle. A kutya odafutott hozzá, szűkölt, és lerázta magáról a piszkos, sáros füvet. Pár perce még alighanem a patakban bóklászott. — Kilói szöktél meg? — kérdeztem tőle. A kutya újból felvinnyogott, s ez meghatotta. A kutya válaszolt neki, csak nem értette, hogy mit. — Hagyd abba, és fuss haza. De a kutya csak nem mozdult. Amikor hazaindult, utánafutott. Bosszantotta, hogy követi, megpróbálta elkergetni, de hiába. Aztán eszébe futott, hogy talán elbolyongott a gazdájától, és éhes. Adott neki egy darabot az uzsonnájából. A kutya olyan mohón kapott az étel után, hogy szinte megijedt. Rágás nélkül nyelte a falatot. Nekiadta az egész uzsonnáját, s kutya pillanatok alatt felfalta, majd hűségesen követte tovább, csak egyszer állt meg, hogy igyon az árok zavaros vizéből. A közeli faluban megtudta, hogy az állat biztosan egyike azoknak a kivert kutyáknak, amelyek mostanában falkaszám kóborognak az erdőkben, a vadászok szüntelenül vadásznak rájuk, ez is csgk véletlenül menekülhetett meg. — A gazdája kihozta és megszökött előle — mondotta a nemzeti bizottság egyik tisztviselője —, sajnos, mostanában gyakran megesik az ilyen. Ráadásul még egy fához is odakötötte, nézze, a nyakörvén most is ott tóg egy darabka szíj, bizonyára elrágta a pórázát. Különben éhen" veszett volna. Ha akarja, elviheti, a faluban senkinek sem kell, az erdőben meg csak golyó vár rá. Hát igy jutott a kutyához, és hamarosan azt is megtudta, hogy a kutya fajtiszta pudli, kétéves, vagy még annyi sincs. Amikor megfürdette, gyönyörű lett. Csak azt nem tudja meg soha, hogy hívják. Mivel még sohasem volt kutyája, a kutya maga alaktította ki a saját életrendjét. Nem akart a konyhában aludni, inkább az előszobát választotta, a neki szánt kosarat sokáig szagolgatta, aztán inkább a padlóra feküdt. Alighogy felébredt, kaparni kezdte úrnője ajtaját, hogy eressze be a szobába, s előrr örült neki. Valahányszor cukrot akart, a hátsó lábára állt, s a mell . el kért. Az irodában nevettek rajfa, 6 lett a „kutyás hölgy". De nem bánta. Gyakran kijárt a kutyával a szabadba, de sohasem mentek az erdőbe, mert a kutya félt az erdőtől, s jól tudta, miért. Az utcán sokan megfordultak utána, csakugyan szép kutya, s ha nem piszkolja be a bundáját ja fehér kutyák, sajnos, akkor boldogok igazán, ha nem fehérek], valóban öröm ránézni. Az is lehet, hogy utána fordulnak meg, mosolyodon el. Már két üzletben is megállt, s a kutya mindkét esetbe türelmesen várakozott a kirakat előtt, ügyet sem vetett a járókelőkre, csak feszülten leste a boltaftót, és amikor úrnője visszatért, őszinte lelkesedéssel üdvözölte. Akkor történt, amikor a bevásárlás után hazafelé indultak. A kutý0 egyszer csak felkapta a fejét, megfeszült, felvakkanlott, és kétségbeesett ugatással nekiiramodott. Rémúlen megmarkolta a pórázt, de gyöngének bizonyult, a kutya valóssággal vonszolta maga után, szokatlan hangokat hallatott, vágy és türelmetlenség, meglepetés és félelem harsogott a csaholásában. Az emberek megálltak. Rántott egyet a pórázon, de az sem seaített. * — Mi van veled? Az emberek fejcsóválva megfordultak, vagy közönyösen tovább mentek. Egy kockás kabátot viselő kalapos férfi haladt el mellettük, egyedül ő nem állt meg, sőt, megszaporázta a lépteit, majd futásnak eredt, és felugrott az autóbuszra, mely épp akkor fékezett a megállóban. Az ajtó azonnal becsapódott mögötte. A kutya őrjöngve rángatta pórázt, nem lehetett elhallgattatni. Az autóbusz után akart rohanni, s amikor elindult, vonított. — Utálatos vagy! — kiáltott rá. — Hát szabad így viselkedni?! Mit akarsz? A kutya már nem akart semmit. Csüggedten bámult az autóbusz után, talán megértette, hogy már semmi értelme ugatni és vonítani. Fájdalmasan szűkült még egy ideig. — A gazdád volt? A régi gazdád? — kérdezte. Erre a kutya még egyszer nekifeszült, és felugatott, kurtán, türelmetlenül. Talán a volt gazdájára emlékeztette az az ember? Vagy csakugyan 6 volt? Vissza akart menni hozzá? Vágyakozás volt a hangjában? Nem felejtette el egykori gazdáját, aki az erdőben egy fához kötötte és otthagyta? Képes volt elfelejteni mindazt, amit új gazdája tett érte? Vagy rá akdrt támadni volt gazdájára, ki lassú éhhalálra ítélte? Hátha csak azt akarta jelenteni, hogy új gazdára talált? Több üzletbe már nem tért be, kétségektől gyötörve sietett haza Sehogy sem tudta leküzdeni csalódását. Elhagyott volna, ez világos. Elhagyott volna csakugyan? A kutya otthon most is ugyanúgy visszahozta neki a labdát, mint mindig, aztán várta, hogy ismét eldobja. S mivel nem dobta el lefeküdt a lábához, és vinnyogott. Ennyire hűtlen, vagy ilyen hallatlanul hűséges, hogy nem bírja elfelejteni azt az embert, aki oly nagyot vétett ellene, és most útból megszökött előle? Csalódottságában könnyekre fakadt. A kutya pedig odament hozzá, két lábra állt, és nyalni ezdte a kezét. Csak most értette meg hogy kedvence végérvényesen mellette döntölt, és boldogan magához szorította. * y (Czagány Iván fordítása) t
