Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-12 / 41. szám

1985. október 12. SZABAD FÖLDMŰVES 3 ^^ ; wü^flán A SZISZ-elnük a vándorzászlóval Olyan helyiségben ültem le vele beszélgetni, amely valamikor a szo­ciális épület lomtára volt — Közös gazdasagunk ifjúsági szer­vezetének tagjai nem nagyon örvend­tek annak, hogy nincs saját helyisé­gük, ahol találkozhatnának, gyűlése­ket tarthatnának, vagy szórakozhat­nának. Cselekedni kellett. Szövetke­zetünk vezetőségének a támogatásá­val a korábban poros, vakolatlan he­lyiséget sikerült Ilyen széppé vará­zsolnunk, — mutat körbe Orlík mér­nök, az ifjúsági szervezet elnöke. Számos elismerő oklevél a szemembe ötlik. A homlokfal előtt ott díszeleg a megérdemelt vándorzászló, melyet a SZISZ járási bizottsága ajándéko­zott a pogrányi (Pohranice) fiatalok­nak. Eredetileg a SZISZ-elnök életéről, munkakörülményeiről szándékoztam írni. ö azonban egy két mondat után „reflektorát“ a fiatalokból álló mun­kaközössége irányította, amely már több alkalommal birtokolta a járási vándorzászlót. — Amikor átvettem az elnöki tiszt­séget, nagy létszámú volt a tagság. Am nagyon hamar rájöttem, hogy a 65 fiatal közül csak tizenöten-húszan tevékenyek. A többi közömbös a szer­vezeti-mozgalmi élet iránt. A vezető­ség úgy döntött, hogy a kevesebb — ez esetben is — többet jelenthet. Jött a szelektálás. Negyvenötén marad­tunk. Persze, a taglétszám csökken­tése után bizonyítanunk kellett. S rö­vid időn belül bizonyítottunk... Aki csak némileg tájékozott a szö­vetkezet SZISZ-tagjaínak mozgalmi életéről, az jól tudja, hogy munka­csúcsok idején a gyűléseken való részvételt nehéz biztosítani. A fiata­lok java részének a munka frontján áll módjában bizonyítani. — Nálunk is ez a helyzet. Például egy traktorost nem kényszerüljetek arra, hogy a kora délutánokat, esté­ket végigücsörögje a gyűlésen, a klubban, hiszen dologidőben a mun­ka az elsődleges. A munkahelyen való bizonyítás ékes példája többek között a Zenit-mozgalomba való be­kapcsolódás és az eredményes tény­kedés. ■ Konkrét példa? — Miroslav Polöík traktorosunk már évek óta részt vesz a Zenit­­mozgalomban, s rendszerint a 2. vagy a 3. helyen végez, öt kombájnunkon SZISZ-tagok dolgoztak a gabonabeta- . karftás időszakában, nemcsak itthon, hanem Szlovákia ' más vidékein Is. Mondhatom: kitünően helytálltak. A takarmánybetakarítás idején egy gép­sort SZISZ-tagok kezeltek, akik a Zenit-mozgalomban járási elsők, szlo­vákiai viszonylatban pedig második helyezettek voltak. В Ügy tudom, hogy a SZISZ-szer­­vezet tagjai közül hárman példás újítók. — Ez így Igazi 'Újításaik országos viszonylatban ts figyelemre méltóak. Ez az újító csapat például a RUR-3-as trágyaszórót korszerűsítette. Oly nagy jelentőségű volt ez az újításuk, hogy a gyártó cég Is átvetie, eszerint ala­kította a trágyaszórókat. Egy másik: a Skoda 180-as vontatójára ráépítet­tek egy tartállyal ellátott, nagy tel­­jesftménvű permetező berendezést. Milan Kmef energetikusunk Komár Józseffel és Hornyák Józseffel karölt­ve több napkollektort készített és szerelt be, amelyeknek szintén nagy hasznát vesszük. , И A termelőmunkán kívül a moz­galmi élet sem nélkülözhető, különös tekintettel az önkéntes társadalmi munkára. — Mi ezt a követelményeknek és a lehetőségeknek megfelelően szer­vezzük meg. Nagyon sikeres és hasz­nos munkaidő utáni társadalmi mun­kának bizonyult a vasgyűjtés, no meg az önkéntes véradásban ts rendsze­resen részt veszünk. Ha szükséges, vasárnaponként segítjük a mezőgaz­dasági termelést. Közös kiránduláso­kat szervezünk: telenként síelni já­runk Donovalyba. A honismereti ki­rándulásokról sem hiányzanak fiatal­jaink. Számos a színházlátogatónk. Több tagunk jö munkája elismerése­ként külföldi üdülésen vesz részt; ezt az Ifjúsági Utazási Iroda szer­vezi. Oílók mérnök, SZISZ-elnök, elmond­ta azt ts, hogy nagyon hasznosnak mondható az ifjúsági szervezet baráti együttműködési kapcsolata a fertődl (Magyarország) Zöld mező MgTsz fiataljaival. Rendszeresen látogatják egymást, a tapasztalatcserék kölcsö­nösek. — Több újítás, ésszerűsítés kölcsö­nös átvételére is sor került már. Ugyanez elmondható a termelési módszerekről is. Közvetlen és gyü­mölcsöző ez a kapcsolat azért is, mert legtöbb tagunk beszél vagy ért magyarul, — fűzte hozzá még az if­júsági vezető. Döntő szerepet játszik egy SZISZ- szervezet életében, ha a közös gaz­daság vezetősége sokoldalúan előse­gíti a fiatalok vágyainak, óhajainak, szükségleteinek a kielégítését, anya­gi és erkölcsi téren egyaránt. Ez a támogatás nem hiányzik. Hiszen a SZISZ Központi Bizottsága nem ré­szesíti érdemtelenül kitüntetésben az efsz elnököt, ez esetben Ján MikláSt, aki „A Szocialista Nevelésért“ kitün­tetés ezüstérmét kapta. Sok mindenről sző esett a fentiek­ben, ám Orlík mérnökről a legkeve­sebb. Már öt éve a gépüzemelési ága­zat vezetője. Az azelőtt elhanyagolt géptelepet éppen a fiatalok . segítsé­gével hozta rendbe. Ma már fedett gépszínekben vannak elhelyezve a drága gépek. Orlík mérnök támoga­tója minden olyan javaslatnak, ötlet­nek, 1 ésszerűsítésnek, amely a fejlő­dést szolgálja. — Nagyon örülök annak, hogy a fiatalok nemzetközt évében* igazán tevékeny, cselekvőképes kollektívát tudhatunk magunkénak. Tanúsítja ezt az Is, hogy az 1985-ös évvel kapcso­latban eddig egyesre teljesítettünk minden olyan feladatot, amelyeket a múlt év decemberében előirányoz­tunk, terveztünk. Hosszadalmas „mondőka“ helyett hadd zárjuk ezt az Írást azzal: bi­zony, jó lenne, ha mind több szövet­kezet rendelkezne olyan ifjúsági szer­vezettel, mint a pogrányi! KALITA GABOR A gépszín építésénél sokat segítettek a SZISZ-tagok (A szerző felvételei) ß közjavÉon muRkéHe _ járási székhelytől csupán né­­jjl hány kilométerre levő Csalló­­* közkürt (Obrady) lakosságát a munkaszeretet, a szorgalom, az együvé tartozás jellemzi. A község lakosságának java része a vásárúti (Trhové Mýto) Csehszlovák—Szovjet Barátság Efsz tagj'a. A település ar­culata a lakosság jólétét tükrözi, va­lamint azt is. Iingy a helyi képviselő­­-testöiet fa köz­­ségvezetőkke! az élen) elsődleges feladatának tekinti a településfejlesz­tést, a lakosság a­­nyagi-szellemi fel­­emelkedését A fel­szabadulás óla el­telt négy évtized alatt ebben a községben is gyökeres változások mentek végbe. A megtett útról és a legközelebbi célkitűzések­ről beszélgettünk Horváth Ferenc hnh-titkárral. — A felszabadulás előtt a község­ben csupán 177 családi házal tartot­tak nyilván. Az egy szoba-knnyhás házakban népes családok éltek, ne­héz körülmények között — kezdi a tájékoztatást Horváth elvtárs. — Az eltelt utóbbi 40 év alatt a családi há­zak száma megkétszereződött, vagyis a lakásállomány 90 százaléka a há­ború után épült. Ezek összkomforto­sak, hárum-ötszobásak. Tehát nemcsak mennyiségi, minőségi szinten is elő­rehaladás történt. A lakosság ügybuzgalmá, a céltu­datos községvezetés kapcsán Csalló­­közkürt több középülettel gazdago­dott. Először a tűzoltószertár épült fel, majd fokozatosan megoldódott a közvilágítás ügye, bekötőutak épül­tek. — Nagy fontosságot tulajdonítunk a közös gazdasággal való szoros együttműködésnek. Mihelyt az gazda­ságilag megerősödött, legnagyobb hasznát a község látta. Összefogással a 70-es évek elején felépítettük a kuitúrházat, s ily módon lehetőség nyílott a tömegpnliíikai nevelő mun­ka hatékonyságának a növelésére. Ezen túlmenően portalaiiitottuk a közutakat, a házak előtt járdákat építettünk. A Nemzeti Front választási prog­ramtervének teljesítéséhez a lakos­ság, a társadalmi-, tömeg- és szabad­idő-szervezetek tagsága jelentősen hozzájárul. Onsegélves alapon épült fel a ravatalozó, a községháza, együtt a postahivatallal, valamint egy önki­­szolgáló üzlet. Hosszabb idő eltelté­vel új, 60 férőhelyes óvoda épült, ugyancsak önsegéíyes alapon. — Célunk az — folytatja a beszél­getést a hnb-titkár —, hogy jó felté­teleket teremtsünk a község lakossá­gának kulturális és sportolási igé­nyeinek kielégítésére. Mindannyian büszkék vagyunk arra, hogy B u g á г Imre érdemes sportmester, a disz­koszvetés nagy egyénisége községünk szülöttje. Szeretnénk, ha többen — főleg a fiatalok köréből — a nyom­dokaiba lépnének. Emiatt, nemcsak labdarúgó- és atlétikai pályát léte­sítettünk, hanem 500 férőhelyes fe­dett lelátót és szociális helyiségeket is. — Életviszony-alakulás a lakosság körében? — Nemcsak a község fejlődött je­lentősen az eltelt utóbbi 40 év alatt, hanem az emberek szemléletmódja is megváltozott. Igaz ugyan, hogy a szellemi felemelkedés lassúbb, mint az anyagi, de elmondhatom, hogy К fejlődés ezen a téren is szembetűnő. Mint már említettem, a családi házak többsége összkomfortos, három-ötszo­­bás. Községünkben a 274 tévékészü­lékből 34 színes képernyőjű, 150 a személygépkocsik száma, 300 a mo­sógép, amelyből 34 automata stb. Jól felszerelt és olvasott a népkönyvtá­runk, ahol megtalálható nemcsak a szépirodalom, hanem az ifjúsági és egyéb ismeretterjesztő irodalom. A községvezetők a közeljövő leg­fontosabb feladatának egy szolgálta­tóház építését tartják, Ezzel régi, fájó probléma oldódna meg, biztosít­va ezáltal a lakosságszolgáltatást. Jelenleg már az 1980—1990-es terv­program összeálításán dolgoznak, fi­gyelembe véve a kor követelményeit, a lakosság gyorsabb ütemű szellemi felemelkedését is. A község háború utáni 40 éves fej­lődése hű kifejezője annak, hogy a szocialista társadalomban a dolgozó tömegek igényei elégítűdnek ki. A további fellendülés előfeltételei adot­tak. Közös cselekvőkészséggel, a CSKP XVII. kongresszusa tiszteletére tett felajánlások teljesítésével is bizo­nyítják, hogy a községfejlesztés, a szellemi felemelkedés mindannyiuk a ügye. SVINGER ISTVÁN A nép fiai, a tettek emberei Az Idén emlékeztünk meg a helyi államhatalrpl és közigazgatást szer­vek megalakulásának 40. évforduló­járól. E szervek dolgozói négy évti­zeden át fáradoztak ■» népgazdaság minden ágazatában a CSKP politiká­jának gyakorlati érvényesítésén, osz­lopaiként a forradalmi átalakulásnak, az új társadalom építésének. Ezek közé sorolható Ján Novák, a Nový Salaš-I és Laky István, a Csé­csi íCečejovce) ílnb elnöke,'akik ott voltak már a nemzeti bizottságok bölcsőjénél. De vannak mások Is, akik főfoglalkozásuk mellett hosszú éveken keresztül fejtettek ki képvi­selői tevékenységet. A képviselők zöme falvainkban többnyire a mezőgazdasági nagyüze­mek dolgozói sorából került ki. Kö­zülük többen viselik a „Nemzeti bi­zottságok fejlesztéséért“ kitüntetés haramdik fokozatát. Ketten éppen az idén kapták meg ugyanezt az erköl­csi elismerést. Я Ha már róluk szólunk, feltétle­nül meg kell említeni a hatvanhárom éves Andrej Kristófot, aki 33 éve a szocialista mezőgazdaság törzsgárdá­jához tartozik. A Kassai (Košice 1 Ál­lami Gazdaság nagvszaláncí üzem­egységének technikusa, s lakóhelyén, Slanská Hután a hnb képviselője 35 éve. Vezetése alatt sokat tettek a községfejlesztésért, az életkőrnyezet szépítéséért, utakat, Iskolákat, óvo­dát, üzletet, sportpályát építettek, mindenkor teljesítve a Nemzeti Front választási programterve feladatait Három évvel ezelőtt megkapták a „Példás batárőrközség“ címet. H A másik pedig Küpper András, péderi (Padarovce) lakos, vérbeli mezőgazdász, aki volt traktoros, a talajjavító központ vezetője, agroiró­­mus, most pedig a Bodollói (Budu­­lov) Efsz gépüzemelési ágezatveze­­tője, aki munkáját szakavatottan és nagy felelősségérzettel végzi. A tet­tek emberei 1950-től a Péderi Hnb képviselője, hosszú éveken át volt az elnöke, most tanácstagja. Az ő tevé­kenysége ts jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy felépült a kultúrház, az iskola, az óvoda, aszfaltburkolatúak a községi utak, járdák, s felépült az üzlet és a vendéglő. Természetesen mindkét kommunis­ta immár 35 éve élvezi a választó­­polgárok bizalmát, tekintélynek, meg­becsülésnek örvend. A nép fiai, értik a nép nyelvét, éppen ezért tudják mozgósítani — sikerrel — a dolgozó­kat a közjó létesítésére. Megérdemel­ten kapták az elismerést, hiszen műn­­kájuk három és fél évtizeden át gyü­mölcsöző volt, IVAN SÁNDOR A gép volt a mindene Nézem az elém tett. megsárgult fényképeket. Az ötvenes évek nehéz­kes mozgású arató-cséplö gépeknek nyergéből eqy kedves arcú fiatolasz­­szony tekint rám. Magabiztosan ül a gép nyergében, elszánt tekintettel néz előre. — Ez lennék én — mondfo Borká­né Breško Júlia. — 7957 őszén ke­rültem a gép- és traktorállomásra. Különböző kimutatások vezetésével bíztak meg, de engem a gépek lob­ban érdekeltek. Még azon az őszön elvégeztem a traktoros tanfolyamot. Élveztem, amint a hatalmas gép ke­zes bárányként engedelmeskedik, tel­jesíti minden óhajom, akaratom ... Az év nyarán pedig már arattamI Vdvardon f Dvory nad Zitavouj kezd­tem segédkombájnosként. 1953-ban pedig már főkombájnosként vettem ki részem az aratásból. Egy érsek­­újvári (Nové Zámky) lány, Marek Kató volt a társam. Szfmői (Zemné) lakásában beszél­getünk. A nyugalmat árasztó falak között pereg az emlékorsó: gondolat­töredékek, vélt és valós sérelmek, szivet melengető kedves történetek felidézésével telik meg a lég, oldódik Juci néni kezdeti görcsóssége. Az idő­beni távolság egyre tbrpül, a közbe­eső 30—35 év buktatói elsimulnak, az akkori évek eseménymorzsái már tegnapinak tűnő közelségben villá­nak fel.., — Az itteni gabonabetakarítást kö­vetően Csehországba mentünk Prib­ram, Jablonec, KroméríZ. A síkság­hoz szokott embernek van mit tennie e dombokkal övezett vidéken. Kez­detben kiáltozlak is rám elég gyak­ran: „lúd, felborul a kombájnt" —, de én csak mentem, arattam ott, is, ahová még a hazaiak ts félve me­részkedtek fel. Soha meg nem hát­ráltam. Ledőlt gabonát arattam, az ember úgy érezte, többet megy a gép hátra, mint előre, ugyanis a vágó­szerkezet nem bírta a megterhelést. Volt úgy, hogy fél kaszára mentem, a gép nem volt képes nyelni, oly sű­rű volt a gabona. Meg a kombájn mögött haladó boglyázóra is ügyelni kellett. Egyessel meg felessebesség­gel lehetett csak haladni. Akadtak olyanok is, akik ezt a csigalassúsá­got nem vállalták, inkább továbbáll­­tak. Én végig kitartottam. Berámázott oklevél kerül elő. A kerületi nemzett bizottság adta ki 1953-ban. A tanács köszönetét fejezt ki Breško Júliának az aratásban va­ló derekas helytállásáért. — A tarlót két centire kellett hagy­ni. Szemem állandóan о talajon, a ke­zem a kaszaszabályozón volt, mert buckás volt a talaj. Aratás után szán­tottam. Ez már Szímön volt. A leg­többet Bánský Gyurival. A traktort, a kombájnt nekem kellett karbantar­tanom, az esedékes javításokat is ne­kem kellett elvégeznem. — Honnan ered a gépek iránti von­zódásom? A jó ég tudja... Tizen­négy éves koromban már gőzgépet fűtöttem, a cséplésnél segítkeztem. Élveztem, ha meghúzhattam a sípot, hogy siuítva távozzon a gőz... Az­tán festődében dolgoztam, férfimun­kát végeztem, majd Partizánskéba kerültem. Végül az Érsekújvárt /Nő­vé Zámky) Gép- és Traktorállomásra vetett a sprs. 1962 ben visszakerültem Szímőre, de a szövetkezet akkori ve­zetősége azt mondta, nem nőnek va­ló a traktorozás. Később meg már én nem jelentkezhettem, mivel szívin­farktuson estem át. Pedig még ma is megdobog a szívem, kellemes bizser­gés fut végig a testemen, ha elvétve traktor pöfög el az ablakon előtt. A még ma is fiatalos tekintetű, mo­solygós szemű Juci néni mozgása már lelassult. A lába visszeres, pár éve forgókopási is megállapítottak nála az orvosok. Sokszor csuk kerék­párra támaszkodva fut el a falu köz­pontjába, a kultúrotthonba. — A géptől nem szakadtam el vég­leg — csillan fel a szeme. — 1967- töl a községi filmvetítögépet keze­lem. Kezdetben, amikor a filmteker­cset is meg a szénrudat is tekernem kellett, bizony komoly összpontosí­tásra volt szükség. Hetente három­szor vetítünk. Kérdezik is többen, rá, vagyok-e utalva arra a pénzre? ló a kultúrházban, ott az ember min­den baját, sérelmét elfelejti, s a sok fiatal között magát is annak érzi. Fiatalnak, mint mikor éjjelente is a traktor monoton zúgása csengett a fülében,, s az andalító gépzene rin­gatta őt álomba. PÉNZES ISTVÁN I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents