Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-10-05 / 40. szám

1985. október 5. SZABAD FÖLDMŰVES TUDÄS-TARTALÉKBAN Néha talán tál tokát vagy Minti mindent az értelmlaágtdl várunk, né ha pedig nem élünk azzal a szellem erőforrással, tudással, tapasztalattal ami benne rejlik. E két véglet fogai mazödott meg az egyik járási érte­kezleten, melyet az SZFSZ Kassai (Kolice) járási Bizottsága és a me­zőgazdasági dolgozók járási szak­­szervezeti bizottsága szervezett. Az érvek köztit elhangzott példán!, hogy egyes helyeken a tudatformálástól a gazdasági hatékonyságig, a magatar­­tásknltérától a munkaetikáig minden kedvező változást az értelmiségtől várnak. Holott ez (gy tálzottan egy rétegre szabott követelmény lenne, hisz össztársadalmi tennivalókról és folyamatokról van szó. Az egyik fia. tál mérnök felszólalásában viszont azt erősftgette, ,hogy az értelmiség egy jelentős része mélyen a tudása és a képzettsége alatti munkát végez, ée nem Igénylik lényegi beleszólása­­kát a munkahely kérdéseibe. Az értelmiség időszerű „témává“ lépett elő az utóbbi évtizedben, mert továbbfejlődésünk függ a szellemi mnnka színvonalának alakulásától hazánkban. A CSKP XVI. kongresszu­sának határoznia Iz felhívja a figyel­met: „Szellemi erőforrásainkkal ész­szerűbben kell gazdálkodni, növelni kell ez értelmiségi munka társadalmi megbecsülését, elő kell segíteni az értelmiség közéleti aktivitásának és alkotókészségének nagyobb mértékű kibontakoztatását.. A Kassal járásban is számos erőfe­szítés történt az utóbbi években az értelmiség társadalmi aktivitásának erősítése érdekében. A 70-es évektől a közismert társadalmi-gazdasági át­­rétegződés következtében a járásban as országosnál nagvobb mértékben nőtt az egyetemet, főiskolát végzet­tek száma, ami kedvezően befolyá­­solta az értelmiség számának alaku­lását. Számottevő erővé vált a mű­szaki és közgazdasági értelmiség, gyarapodott az agrárértei miség, nőtt az egészségügyben dolgozó diplomá­zok aránya, de továbbra iz. meghatá­rozó a pedagógusok fólsflíye. A já­rásban élő értelmiség másik jellem­ző vonása, hogy életkorban az orszá­gos átlagáéi fiatalabb. Ez egyrészt életerőt, dinamizmust, fijftó kedvet, másrészt viszont szakmai és közéleti tapasztalatlanságot jelent. A beszámolókból és a hozzászólá­sokból érezhető volt, hogy az aktivi­te tás, alkotókészség helyes értelmezé­­é- se körül is akadnak tennivalók. Az ni értelmiségtől elsősorban a saját >1. munkahelyén vagy lakókörnyezeté- 1- ben várható ol a már említett akti­­я* vitéz. A megszerzett tudás folyamá­ul tos karbantartása, megújítása, a nyi- 8- tottság, a kitekintés, a szakmán túl k- is terjedő általános érdeklődés, pqli- I* tikai, világnézeti erkölcsi igényesség és tájékozottság, a munkahely dol­gaihoz veié kötődés, tenni akarás — mind az aktivitás része. Mindezekhez megfelelő munkahelyi légkör, az ér­telmiségi munka iránti figyelem szükséges. Ezért tartalmazza egy ko­rábbi járási intézkedési terv a tenni­valók között azt is, hagy az üzemek. Intézmények vezetői fordítsanak meg. különböztetett figyelmet az értelmi­ség rendszeres tájékoztatására, az ér­demibb véleménycserére. Kedvezőbb és nyíltabb munkahelyi légkör meg­teremtésével biztosítsák a konstruk­tív vita és párbeszéd kibontakoztatá­sát, a felszínre került favasiatok, ész­revételek hasznosítását. A felszólalá­sokból kitűnt, hogy a termelési ér­tekezleteken általában sor kerül a véleménynyilvánításra, de más alka­lommal ritkán van ilyesmire mód. Ezért elég sok üzemben az értelmi­ségiek közönyössé válnak a munka­hely problémái, sőt önmaguk fejlesz­tése Irént is. Természetesen a szakmai aktivitás mellett helye van a közéleti érdek­lődésnek és cselekvésnek is, sőt az esetek egy jelqntős részében kiegé­szítik egymást. De itt is hiba lenne csupán az értelmiség társadalmi szer­vezetében tevékenykedő számarányá­val mérni az aktivitást, A szakszer­vezetek munkájában mind többen vesznek részt, de megtalálhatók a különböző tudományos, társadalmi és politikai szervezetekben, bizotlságok­­ban. Éppen ezért aligha érthetünk egyet azokkal, akik ügy vélik, hogy mostanában „körüludvaroljuk“ az ér­telmiséget Holott csupfin arról van szó, amit felszólalásában a járási pártbizottság politikai dolgozója is megállapított: az értelmiség szerve­sen kapcsolódik azokhoz a társadat mi, gazdasági változásokhoz, ame­lyek az elméit két évtizedben jelle­mezték a járás fejlődését. Ezt a jö­vőben még Inkább szüséges erősíteni és elősegíteni. TŐZEGE ÁRPÁD:* Szemek Fáknak támasztott szeretők égnek, hajlanak, pengnek szerelmes testtel, s szemek lobognak, szemek lgéznek, jaj, a szemektől már nem menekszel. Lábak is voltak, derekak, mellek, vad látomása szelíd karoknak, darabokban Jött rám a leánytest, s lett a számomra mindegyik korszak. Mohó suhanckor, bolygó érzékek. Szinte óránként változott testem. Más-más ösztönöm szaladt előre, s ámultam más-más látomásverten. A lábaké volt talán a legszebb, akkoriban már ropogva nyúltam. A szám egy este bajuszt virágzott, s nap mint nap Zolát s Balzacot bújtam. Lábak, haj, lábak, jázminfa-karcsúk, ágazók, oldók — Jártam fejszegve, bikahomlokra körbeforognl kényszerítőit a lábak szerelme. Vagy a csípőké! Két aranytányér tele parázzsal s tele üszőkkel. Testet emésztők s testet megváltók, most a szemeknek korszaka jött el. Mohó suhanckor, lánybontó látás, elhagylak, mint a szarvét a Jószág. Szemek hozzák a szép teljességet: leanderek, dús fekete rózsák. * Tőzsér Arpád október в-án tölti be 50. életévét. A MEZÖGAZDASÄG DIPLOMÁSAI Most pedig nézzük meg közelebb­ről, hogy mi a helyzet konkrétan a mezőgazdaság diplomásaival kapcso­latban. A mezőgazdasági nagyüze­mekben talán soha nem volt akkora jelentősége a belső tartalékok moz­gósításában az emberi tényező nö­vekvő szerepének, mint napjainkban. A vezetés színvonala nagymértékben befolyásolja, sőt sok esetben megha­tározza egy-egy közös gazdaság ered­ményességét, ezen keresztül sok száz ember sorsát, számos esetben a tele­pülés helyzetét. Például a szövetke­zeti értelmiségnek a termelés, a köz­­életiség és a kultúra területén — nem túlzás — küldetése van. Ezért nemcsak az a fontos, hogy a szövet­kezetekben dolgozó értelmiség szak­mailag és politikailag jő! képzett le­gyen, hanem szilárd erkölcsi alapok­kal is rendelkeznie kell. A Kassai járás mezőgazdasági üze­meiben pontosan 10 ezer 815 állandó dolgozót tartanak nyilván, ebből a szövetkezetekben 88(14-en dolgoznak; közülük ИЯ0 dolgozó tekinthető szel­lemi foglalkozásának. A felsőfokú végzettségűek száma négy évvel ez­előtt 251 volt, jelenleg 300. A fluk­tuáció hasonló az ország többi járá­saihoz. Ma is jócskán vannak betöl­tetlen éMások. Az elmúlt évben 39 fiatalt sikerült a mezőgazdasági üze­meknek főiskolára küldeniük, ösztön­díjas szerződésen keresztül. A mező­gazdasági dolgozók több mint ötven százalékának van szakképesítése. Csak a számokat tekintve — a járás szakember-ellátottsága összességében jónak mondható. Kedvezőtlen azon­ban a helyzet, ha a területi elhelyez­kedést vizsgáljuk. Az agrárértelmiség nagy része a városok környékén igyekszik elhelyezkedni, s emiatt a periférikus területek szakemberhiány­nyal küzdenek. Ezeken a helyeken elsősorban az onnan származó embe­rek vállalnak munkát. Érdemes meg­említeni, hogy példán! amíg az űj­­bódval (Nová Bodva) szövetkezetben a 73 mííszeki-gazdaság! dolgozó kö­zül mindössze 8 vezető dolgozónak, addig a Sady-i szövetkezetben a het­vennyolc műszaki-gazdasági vezető dolgozóból 25-nek van felsőfokú vég­zettsége. Ez érthető is, hiszen míg Sady Kassa mellett van. addig Ojhód­­va a járási székhelytől legtávolabb eső község. Több hasonló példát I« tudnánk említeni. Igaz viszont az is, hogy a mezőgazdaságban dolgozó ér­telmiség mnnkálóra ie’entős befolyást gyakorolnak életkörülményeik. Az életmód, a közérzet és a politikai, közéleti aktivitás is függ et*ő>. Az át­lagkeresetek szintié hozzávetőlegesen azonos a népgazdaság más ágazatai­ban dolgozó vezetőkével és szakem­berekével, de a teljes képhez hozzá­tartozik, hogy a mezőgazdaságban azonos összegért tovább kell dolgoz­ni. A kereseti arányokból megálla­pítható, hogy a jelenlegi bérgazdál­kodás nem tükrözi kellőképpen a na­gyobb szaktudást, a kockázat- és fe­lelősségvállalást. Még olyan is elő­fordul, hogy az irányító szakember bére nem éri el az általa irányította­két. Ennek következménye, hogy többen orientálódnak a kevesebb fe­lelősséggel járó és kényelmesebb munkahelyek felé. Sok esetben nem szívesen vállalnak nagvobb jövede­lemmel járó, de felelősségteljesebb feladatokat. Az agrárértelmiség dinamikus lét­számnövekedésével fokozatosan vál­tozott a vidéki társadalom szerkezete is. Tehát az agrárértelmiségnek dön­tő szerepe van a település politikai és kulturális helyzetének alakításá­ban. Az elnökök és a főégazatvezetők igen nagy számban töltenek he a la­kó. vagy munkahelyükön fontos köz­életi és társadalmi tisztségeket. Az elméit négy év alatt a mező­­gazdasági vezetés helyzete javult. A politikai, éllami és érdekképviseleti szervek segítségével emelkedett a képzettség szintje, javult az anyaRi helyzet és ezzel együtt az élet- és munkakörülmények. Munkájuk társa­dalmi elismerésének foka nőtt. a közéletben aktívan vesznek részt. To­vábbra is nagyon fontos feladat az utánpótlás biztosítása, és a szakmai szint növelése érdekében a felsőfokú intézményekkel szocialista szerződé­sen alapuló kapcsolat fenntartása. Ennek érdekében az elkövetkező Időszakban a mezőgazdasági üzemek növelik az ösztöndíjban részesítettek számát, elsősorban a kedvezőtlen adottságéi vidékeken, főleg a váro­soktól távol eső körzetekben. ILLÉS BERTALAN Recenzió •• *• „ > urugyen Miután egyszuszra elolvastam — pontosabban kétszuszra, hiszen két kötetről van szó — Sebők Já­nos Magya-rock című könyvét rögtön eldöntöttem, hogy írok ró­la. Újságírói rutinfeladatnak tűnt kerek kis könyvrecenzió, és kész. Aztán valahogy egyre összeegyez­­tethetetlenebbnek tűnt a tartalom és a torma, a téma és a stílus. A Magya-rock ugyanis — krónika, dokumentumkönyv, és ilyen minő­ségben tényszerű, tárgyilagos, hű­vös szakvélemény Illenék hozzá: mennyire volt alapos a szerző gyűjtőmunkája, milyen a feldol­gozás, mennyire következetes az időrendiség, reális az összkép, hi­teles korrajz és így tovább. Csak­hogy: krónika, az igaz, de egy 'olyan mozgalom krónikája, ame­lyet már a megszületésének pilla­natában önfeledten tűztek zászla­jukra az akkori tizenévesek — vagyis mi —, és amelyet, kissé elbizonytalanodva kiterebélyese­dett dzsungelében, de rendületle­nül ott viselnek tovább a maiak. Születésétől kezdve sokkal több volt, mint a szórakozás egy for­mája: éltető közeggé, sőt, hitval­lássá vált. Lehet-e — szabad-e — róla tárgyilagosan, tényszerűen, egyszóval ELFOGULATLANUL írni? (Közbevetőleg jegyzem meg: vagy egyáltalán KKLL-E erről ír­ni? Mármint a mi lapunk hasáb­jain? Mert bevallom, ilyes aggá­lyaim le voltak, de ezeket sikerült viszonylag a legkönnyebben elhes­segetnem: elvégre a szövetkeze­tekben dolgozó fiatalok is szere­tik a rockzenét. S amennyiben magyar nyelvűek, nyilván elsősor­ban a magya-rockzenét. Követke­zésképpen: egy erről szőlő könyv Is érdekelheti őket. Sőt, tovább megyek: talán még az e könyvről írt polemizáló sorok Is.) Egy sző mipt száz, maradjunk annyiban, hogy lehet ts, meg kell is erről írni, mindenesetre nem árthat. A „mit“ és a „hogyan* fentebb említett problémáján a­­zonban ez mit sem változtat, s őszintén megvallva, minderről e pillanatban még fogalmam sincs. Még szerencse, hogy néhány tár­gyilagos, tényközlő mondat min­denképpen szükségeltetik, így es­sünk túl először a recenzens fel­adatán. A Magya-rock két kötete a ma­gyarországi beet- majd rockzene történetét foglalja össze. A szerző, Sebők jános imponáló anyagisme­ret birtokában fogott hozzá a megírásához, műve így sokkal több, mint tükör: a mozgalom gyökereiről, kísérő jelenségeiről, hatásáról egyaránt képet ad. A kor társadalmi viszonyainak ösz­­szefüggéseiben vizsgálja a beat- Jelenség kialakulásét, erősödését, differenciálódását, s közben, mint­egy mellékesen, elmond mindent a magyar rockzene legismertebb alakjairól, amit elmondani érde­mes. Teszi mindezt könnyed, fia­talos, élvezetes stílusban, jó ér­zékkel kombinálva a krónikaírás tárgyszerűségét az „élő“ történe­tekkel. Ami a könyv értékét és jelentőségét illeti, az egyszerűtől az összetett felé haladva három szempont alapján minősíthetjük: 1. Kitűnő olvasmány; 2. Dokumen­tum-értékű, teljesnek nevezhető jelenségrajz; 3. Egy sokáig mosto­hagyerekként kezelt műfaj, sőt, szubkultúra látványos rehabilitá­ciója. Negyedszer egy nemzedék nosz­talgiája. Kertelés nélkül vallom be, hogy az én nemzedékemé, а harmincasoké. Ároké, akik életéi nek legdinamikusabb időszaka esett egybe egy ü( mozgalom szü­letésével, akik fülében először dübörögtek fel az űj, kemény rit­musok, akik először érezhették azt, hogy a zene nyelvén hozzá­juk szólnak, róluk beszélnek, ön­feledten szívtuk magunkba ezt a muzsikát, mert aki arról énekelt, hogy megállt egy utcasarkon, az valóban nem tudta még, melyik úton menjen tovább, akárcsak mi, az élet kapujában állő tizenéve­sek; őszintébb beszéd volt ez, mint a színpad mögött kiszállni az ezüstszflrke Volvóből, s utána, talpig mötoprongyban, lézerágyúk villogása közepette a tizenéve­sek gondjairól énekelni. Persze, akkor sem élt mindenki együtt a mozgalommal, de a hatása elől senki nem tudta kivonni magát. Hiszen ami ma konzumclkk, az Iparosított szórakozás egy formá­ja, az akkor életszükséglet, önki­fejezés volt. Szomorú komproralsz­­szum, hogy éppen ez lett az ára hivatalos elismerésének, a tömeg­kultúrába való beépülésének. De vissza a könyvhöz, amely (ötödször) meghökkentő adalék annak a megismeréséhez, amiről azt gondoltuk, hogy többé-kevés. bé ismerjük. A magyar rock-kul­túráról van szó. Elág csak bele­lapozni Sebők János könyvébe, hogy rájöjjünk: mindaz, amit mi, Magyarország határain túl élő fiatalok erről megtudhatunk, a jéghegy csúcsa csupán. Nem vé­letlen a sokat használt „mozga­lom“ kifejezés: a beat, majd a rock Igenis mozgalom volt, ez volt a lényege, s a zene „csupán“ az a közeg volt, amelynek a segítsé­gével a legtermészetesebben kife­jezhette önmagát Ml viszont nem­igen tehetünk más, mint hogy két évtized rocktörténéseit azzal azonosítsuk, ami abböl hozzánk eljutott: üzleti sikerre törekvő hanglemezekkel, gondosan megvá­logatott rádiófelvételekkel. Rövi­den: csakis és kizárólag a zené­vel, ám annak is csak a konzer­vált formájával. Nem voltunk ott, fiatalok ezreivel együtt a Csepel­­szlgeten, a „fekete bárányok“ koncertjén, a rocktőrténelml mér­földkőnek számító miskolci beat­­koncerten, nem tudjuk, mlárt le­genda Radics Béla, mart nem érezhettük azt az extázlst, ame­lyet tízezrek körében váltott ki virtuóz gitárjátékával, nem kelhet, tünk útra hétvégenként, hogy ap­ró, füstös klubokban fedezzük fel magunknak Orszáczky Miklóst, Tő. rök Adámot, Baksa Soós Jánost, Cseh Tamást, Dinnyés Józsefet.., Hogy mindebből valamit megérez­­zünk, utólag valóban csak egyet­len lehetőségűnk van: elolvasni Sebők János könyvét. S ha utána folteszünk egy HBB-, P. Mobil-* vagy akár Koncz-, Illés-, Ómega­­nagylemezt, egészen mást mond majd nekünk Is. VASS GYULA 9 Az értelmiség szerepéről napjainkban

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents