Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-10-05 / 40. szám
6 SZABAD FÖLDMŰVES, 198Й. ofct'öbér If; 1965. június 1-jei keltezésű a Kelet-Szlovákiai Kerületi Nemzeti Bizottság azon határozata, amely már végleges formában tartalmazta a svidniki székhellyel létesítendő Duklai Múzeum építésének tervét. Az ünnepélyes alapkőletétel 1966-ban volt, s a múzeum 1969-ben, a kárpát-duklai hadművelet 25. évfordulójának napján nyitotta meg kapuit a nyilvánosság előtt. A múzeum gyűjteményében nemcsak ez említett hadművelet lefolyásáról találunk írásbeli és tárgyi emléket, hanem azoknak a partizáncsoportoknak a harcairól is, amelyek megosztották az ellenség erőit ezen a stratégiailag rendkívül fontos hadszíntéren. Ahhoz, hogy a csehszlovák és a szovjet csapatok a kellő időben léphették át a szabadságunk kapuját jelentő Duklai hágót, az о tevékenységük is nagymértékben hozzájárult. A mai Duklai Múzeum már korántsem azonos csupán Svidníkkel és a Duklai hágóval. Részét alkotja egy impozáns emlékmű, a temető, ahol bestiálisán meggyilkolt polgári lakosok százai pihennek, a fasiszták által felégetett Tokajik községben lévő emlékmű, valamint a hazánkban elsőként felszabadított Kalinovban létesített emlékszoba is. A múzeum dolgozóinak tevékenysége sem csupán a látogatók kalauzolását jelenti, hanem aktív segítséget nyújtanak elsősorban forradalmi emlékszobák létesítésében a környező falvakban, iskolákban, intézményekben. Agitáció* és propagációs munkájuk szintén jelentős. A múzeumban jelenleg több mint 14 ezer kiállított darabot tekinthet meg az érdeklődő. Tematikus elhelyezésükről, a megfelelő kísérőszövegről a múzeum 39 állandó dulgozója gondoskodik. Nemrég őrségváltásra került sor a múzeum duklai részlegén, ahol most Štefan Polovka, a csehszlovák néphadsereg őrnagya kalauzolja a vendégeket. A kiállított anyag az utóbbi években jelentősen bővült. Az újdonságok között van például a Szovjetunióban megalakult 1. csehszlovák hadtest parancsnokának, Ludvík Svobodának az egyenruhája és néhány személyi használati tárgya. Az 1. csehszlovák hadtest megalakulásáról és harcairól különben rendkívül gazdag anyag, számol be. Korabeli fényképeken követhetjük végig harcaikat Buzuluktél egészen Prágáig, a tárgyi és írásos dokumentumok közül pedig fegyverek, egyenruhák, levelek, igazolványok, Ludvík Svoboda által aláírt napiparancsok láthatók a vitrinekben. A gyűjtemény összeállítói nagy fiemlékraű gyeimet szenteltek az illegálisan működő kommunista párt tevékenységének, valamint a szlovák nemzeti felkelés előkészítésének és lefolyásának; minderről szintén gazdag dokumentumanyag tanúskodik. Talán nincs a múzeumnak olyan látogatója, aki ne olvasná el Ludvík Svoboda szavait, amelyeket hazája határainak átlépésekor mondott: „Megnyílt a Csehszlovákiába vezető kapu. A Duklai hágón keresztül a szovjet és velük a csehszlovák katonák a szabadságot hozzák a csehszlovák népnek.“ Ugyanitt látható az 1. csehszlovák hadtest harci zászlajának pontos másolata is. A további vitrinekben a látogatók megtekinthetik a Varsói Szerződés tagországaiban használatos egyenruhákat, rangjelzéseket, fényképfelvételeket a Svidniki járásban felégetett falvakról, a Prágáért vívott végső, győzelmes harcról, a háború utáni első csehszlovák kormány tagjainak arcképét és még számos egyéb érdekes dokumentumot. A napjainkat ábrázoló részlegen egyebek között a katonai közép- és főiskolák végzőseinek eskütételéről készült fényképek láthatók, akik életük e nevezetes pillanatának helyszínéül az egykori dicső harcoknak emléket állító intézményt választották. 1972. október 6. óta a csehszlovák néphadsereg új tábornokai avatásának szintén a Duklai Múzeum a színhelye. A tárlatot színvonalas diaporáma-üsszeállítás egészíti ki. amelynek alkotói Mikuláš Die és jarmila Dicová- Ondrejková festőművészek. A központi kép előtti makettet — amely a duklai hadszíntér tökéletes modellje — Andrej Gaj festő- és szobrászművész készítette. A makett rendkívül érzékletesen — akna- és bombarobbanások fény- és hangeffektusokkal kísért imitációjával, liarckocsi-modellekkel, repülőgépek zúgásával, s mindezek aláfestéseként mozgósító erejű harci indulókkal — ad képet az egykor itt folyt véres harcokról. A múzeum emlékkönyvében az első bejegyzés 1969. október 4-i keltezésű. Az ezt követő hosszú-hosszú névsorban megtaláljuk Beregovoj szovjet űrhajós és felesége nevét, Ludvík Svoboda hadseregtábornok, akkori köztársasági elnökünk aláírását, a laoszi kormányküldöttség tagjainak, vagy Kanada Kommunista Pártja főtitkárának elismerő szavait. A múzeum főépülete mellett található a Fegyverbarátság Parkja, ahol a harcok legendás fegyverei: a T 34-es harckocsi, a LI 2-es repülőgép, a gépkocsira szerelt sorozat-aknavető, ismertebb nevén a „katyusa“, és még számos egyéb fegyver van kiállítva. A park közepén tavacska csillog, amelynek alakja hazánk térképének pontos mása. A múzeum egyik leglátványosabb objektuma a 49 méter magas kilátótorony, ahonnan gyönyörű kilátás nyílik az egykori harcok ma idillien csendes, erdőktől zöldcllő színhelyére. A temetőben bronztáhlákba vésve olvashatjuk až 1. csehszlovák hadtest itt elesett katoáninak nevét, s ugyanitt található a Hősök galériája, amelyben 15 bronz mellszobor állít emléket azoknak, akik a harcokban a legjobban kitüntették magukat, s akiket haláluk után A Csehszlovák Szocialista Köztársaság Hőse, illetve A Szovjetunió Hőse címmel tüntettek ki. A Duklai Múzeum шШ A múzeum főépülete (Fotó: a szerző és archív] Tavaly — a kárpál-duklai hadművelet 40. évfordulója alkalmából — új emlékművel gazdagodott a duklai komplexum. A mérföldkövet jelképező emlékmű annak a négy katonának — Nebiljak szakaszvezetőnek, Terek tizedesnek, valamint Kučera és Dahány közlegényeknek — állít emléket, akik az 1. csehszlovák hadtest felderítő őrseként elsőként léptek csehszlovák területre. Az emlékmű D. Pončák szobrászművész alkotása. A Duklai Múzeum svidniki központi részlegének évente átlagosan mintegy 250 ezer látogatója van, míg magát Duklát több mint félmillióan keresik fel. Itt, ez a hely, szabadságunk kapuja mindennél jobban emlékezteti az embereket, hogy milyen könnyen veszítettük el szabadságunkat, és milyen nehéz volt újra viszszaszereznünk. Marta Hriibovčáková Rangos kulturális rendezvény A' Prágai Magyar Kulturális Központ és a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete az idén már harmadízben rendezte meg a Dunaszerdahelyi (Dunajská Streda) Városi Művelődési Házban az „Ablak a világra“ című kulturális rendezvénysorozatot. Már a bevezetőben el kell mondanunk, hogy e rendezvények — az író-olvasó találkozó, a nagyszabású könyvkiállítás és az esti zenés irodalmi műsor — egyaránt elnyerték a legigényesebb érdeklődők tetszését is. A rangos rendezvénysorozat íróolvasó találkozóval vette kezdetét a művelődési ház előadótermében. Az érdeklődés nagyságára jellemző volt, hogy a száz férőhelyes terem kicsinyek bizonyult, és nem kevés pótszéket kellett a szervezőknek biztosítani, hogy mindenkinek jusson ülőhely. Ez érthető volt, hiszen a találkozó vendége Jókai Anna SZOT-és József Atttita-díjas írónő volt, aki már 1976-ban is járt Dünaszerdalielyen. Az írónő munkásságát Vojtek Mária, a járási könyvtár dolgozója méltatta, majd Jókai Anna beszélt rendkívül színesen, érdekesen és tanulságosan éleiének sorsfordulóiról, művel megírását ihlető élményeiről. A rendkívül őszinte vallomás igazán felemelő élményt jelentett minden résztvevőnek. Ezt követően kötetlen beszélgetésre került sor az Írónő és fontosságát, valamint a könyv és ok vasás pótolhatatlan szerepét a művelődésben. Végezetül bejelentette, hogy a kiállított mintegy ezer könyvet a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesülete Dunaszerdahely városának ajándékozza. A kiállított szebbnél szebb könyveket szemlélve jőleső érzéssel tudatosítottuk, hogy Dunaszerdahelyen sok barátja várj a könyvnek, amit az is bizonyít, hogy az ünnepi megnyitót követő néhány órában több mint ötszáz látogató tisztelgett ,a könyvek előtt. Igaz, hogy érdemes sis volt a könyvek között időzni, mert a látogató átfogó képet kaphatott a magyar könyvkiadás jelenlegi helyzetéről. A nap harmadik rendezvénye nagyszerű zenés-irodalmi műsor volt, melyben közreműködött Balogh Emese, Fodor Ferenc gitárművész, a Zeneművészeti Főiskola tanára, Kovács István, a Thália Színház művésze, Csapó Károly Lifezt-díjas énekművész és Balázs Arpád Erkel-díjas zeneszerző, érdemes művész. A műsorban, melyet Balá2s Árpád vezetett, csallóközi népdalokat, népballaüákat, valamint 19. és 20. századi magyar költők verseit hallhatta a művelődési ház színháztermét zsúfolásig megtöltő közönség. Az egész esti műsort Ady Endre, József Attila és Bartók Béla örökségének szellemében a Duф Jókai Anna olvasói körében olvasói között, majd a könyvek dedikálásával fejeződött be a kedves, emlékezetes találkozás. A délután második eseménye a magyar könyvkiadók legszebb kiadványaiból rendezett tárlat, az „Ablak a világra“ ünnepi megnyitója volt. Az ünnepi tárlatnyitón megjelent Magyarics Vince, az SZLKP KB tagja, a járási pártbizottság vezető titkára, Gyurcsík József, a városi nemzeti bizottság elnöke, Boros Jenő, a Magyar Népköztársaság bratíslavai főkonzulátusának konzulja, Marjanak Ferenc, a Prágai Magyar Kulturális Központ igazgatója és Zöld Ferenc, a Magyar Könyvkiadók és Könyvterjesztők Egyesületének igazgatója. A tárlatnyítő kezdetén Balogh Emese, a budapesti Nemzeti Színház művésze Szabó Lőrinc Tücsökzene c. verséből adott elő az alkalomhoz Illő, az olvasás gyönyörűségét ecsetelő részleteket mély átéléssel, művészi tolmácsolással. Az ünnepi beszédet Zöld Ferenc tartotta. Beszédében hangsúlyozta az anyanyelv szeretőiének és pallérozásának Dušan Majda felvétele na menti népek barátsága, egymásra utalséga és összefogása hatotta át. A versek, népdalok és zeneszámok művészi tolmácsolása felemelően szép, tartós élményt jelentett minden hallgatónak. Az est végén Kovács István olvasott fel rendkívül érdekes részleten két Jókai Anna Napok című regényéből, melynek szintén nagy sikere volt a közönség körében. Ezt kötőén Balázs Árpád vezetésével közös éneklésre került sor. Néhány perc elteltével szinte valamennyi jelenlévő felszabadultan énekelte — a vendégművészekkel együtt — az „Által mennék én a Tiszán ladikon...“ kezdetű dalt. Végezetül elmondhatjuk, hogy a dunaszerdahelyi művelődési házba« nagyszerű rendezvényeknek lehettünk részesei szeptember 12-én, melyek valamennyi résztvevő művelődési és szórakozási igényét egyaránt magas szinten kielégítették. • • Dr. Mag Gyula nnnnntitmia ПЙЯММИКММП K öztudott, hogy a próbák meghitt, baráti légköre ugyan élteti a kultúrcsoportot, de ösztönző hatást, a továbblépést szavatoló serkentést csak a szereplés biztosíthat. A művészi szint emelését elősegítő fellépési lehetőség pedig oly kevés... Mert a különböző politikai események, történelmi évfordulók alkalmával falvainkban, városainkban megrendezett emlékünnepélyeken a kultúrműsort szolgáltató csoportnak nincs lehetősége „megmérettetésre“ — vetélytársak nélkül lép szíré. A hazai közönségnek a műsorhoz való viszonyulása pedig nem mindig mérvadó __Az országos szintű seregszemléken nem vehet mindenki részt, a járási dal- és láncünnepélyekre is csupán a legjobbak jutnak el. Mi legyen a szárnyaikat csak most bontogató, a kellő lelkesedéssel, de tapasztalatok nélkül próbáló csoportokkal? Milyen lehetőség adatott számukra, hogy községük, vámsuk határán túl is szerepelhessenek? Igen kevés. Ezt tudatosítva a Csemadok szímőt (Zemné) alapszervezetének vezetősége körzeti dal- és táncünnepélyt szervezett. Szeretettel hívták vendégszereplésre a környék Csemadokszervezeteinek kultúrcsoportjait: énekeseket, éneklőcsoportokat, folklóregyüttéseket, népi, modern- és társastánc-csoportokat, zenekarokat... Vágparti Randevú címmel hirdették meg dal- és táncümiepélyüket. A meghívásnak több szervezet tett eleget, s a szabadtéri színpadon három órán át pergett a műsor. Kétségtelen, az egyes műsorszámok között volt színvonalbeli különbség, de a rendezvény küldetése nem a rangsorolás volt, hanem — amint a rendezők megfogalmazták — céljuk a Csemadok-alapszervezetek közti gyümölcsöző kapcsolatok elmélyítése a szervezetek mellett működő csoportoknak fellépési lehetőség biztosítása, s ezáltal nemzetiségi kultúránk színvonalának emelése, a szórakoztatva nevelés és a kultúraápolás jelentőségének tudatosítása. Ezt kétségkívül elérték, hiszen szép számú közönség előtt zajlott le a műsor, s nagy sikert aratott a naszvadi (Nesvady) vegyeskórus, a kürtiek (Strekov) folklórcsoportja, a helybeliek Rozmaring éneklőcsoportja és táncosai, de ugyanúgy jutott a tapsból a nagykéri Vágparti Randevú (Milanovce) és a kamocsai (Komočaj éneklöcsoportoknak, a kürti és a naszvadi táncosoknak, a besenyői (B'ešeňov) citerásoknak, a kamocsai és a helyi „ovisoknak“, valamint a Szímői Magyar Tanítási Nyelvű Alapiskola kultúrcsoportjainak. A műsor alatt és után sült kolbász, házi bor és frissítő —- bő választékban — várta a szereplőket és a közönséget. Árusítással egybekötött könyvkiállításról sem feledkeztek meg —a felállított könyvsátor kínálatából több mint ezer korona értékben keltek el köny-! vek. A műsorban fellépő lelkes kultúr-« dolgozókon kívül az elismerés és a köszönet hangján kell szólnunk a helyi szervezet azon tagjairól is, akik lelkesedésből, ügyszeretetből jelesre vizsgáztak. A szereplőkön kívül az ő szervezőkészségüknek is köszönhető, hogy kultűrcsoportjaink között egymást segítő, további lelkes munkára ösztönző kapcsolatok szövődnek, miáltal egyetemes nemzetiségi kultúr ránk is gyarapszik. PÉNZES, ISTVÁN-------------------■ , ______ £ A naszvadi vegyoskórua
