Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-28 / 39. szám
1985. szeptember 28. 111 ————————■•——'SZABAD Fňr.nMftvrg összefüggések és kölcsönhatások Alföldi Imre ba csupán néhány mezőgazdasági üzemet vonhatunk be. A következő ötéves tervidőszak éveiben azon leszünk, hogy a tőgygyulladás gyógyítási programjába az összes mezőgazdasági üzemet bevonjuk és a megbetegedett állatok nyilvántartása száz százalékos legyen. B Sz F: — Miképpen ítélik meg a mezőgazdasági üzemek illetékesei az ú| szabványt, s milyen intézkedések szükségesek ahhoz, hogy az elvárásoknak megfelelő eredménnyel járjon? Bírő Pál: — Én a magam részéről a szabvánnyal kapcsolatban eképpen nézem a dolgokat: gazdaságunkban két fejésl módot alkalmazunk — a fejőházi és a régi, hagyományos, istállókban történő fejést. A kettő között nagy a különbség. A fejőházi fejés esetében a tej azonnal a hűtőbe kerül, a karbantartása egyszerű, az emberi beavatkozás a minimálisra csökkenthető, a fejés közben az állatok szinte steril körülmények között vannak, az ellenőrzés tökéletes, az állatorvosi szolgálat egy helyen ki tudja vizsgálni az állatokat stb. A hagyományos 150 férőhelyes istállókban 20—25 ember gondozza az állatokat. Munkájuk, sajnos, nem egyforma, így sokkal nehezebb az ellenőrzés. Itt qsupán az emberek lelkiismeretes munkájára támaszkodhatunk. A tej 12—13 C-fokra való lehűtéséhez legalább 3—4 óra szükséges az ezer literes hűtőberendezésekben. A 70 méter hosszú istállókban nem lehet a tejet egyenesen a hűtőbe szállítani, hanem kannákba kell önteni, ami önmagában véve is hátrányt jelent. Felmerül a kérdés, vajon 1988-ig nem lehetne-e a hagyományos istállókba is csővezetékes rendszerű fejőberendezéseket bevezetni? Mi érdeklődtünk ezek iránt, de nincs az az üzem, amely ezt elvállalná. Két év hosszú idő, ezalatt sok mindent el lehet intézni. Továbbá: immár két éve fertőtlenítő- berendezést rendeltünk a Gellei (Hoiice] Gép- és Traktorállomástól. Sajnos, szóba sem álltak velünk. Ugyancsak gondot okoz a szűrőberendezések és egyéb anyagi eszközök beszerzése. Nem értem, hogy egy olyan nagy járásban, mint a Dunaszerdahelyi — ahol annyi tejet termelnek —, miért ne lehetne egy központi raktárt létesíteni, ahol mindent meg lehetne kapni, amire éppen szükségünk van. Alföldi Imre: — Jónak tartom, hogy a tejüzem és az állatorvosi szolgá'at szüntelenül figyelemmel kíséri a tej minőségét. így több oldalról figyelmeztetnek bennünket, s ez valójában sokat segít a munkánkon. A másik oldalon viszont meg kell mondanom, hogy a szabvány eléggé kemény diót jelent számunkra. Érvényesítése során figyelembe kellene venni azokat a lehetőségeket, amelyek a mezőgazdasági üzemekben adottak. Ha világszínvonalra akarunk emelkedni a tej minőségét illetően, akkor biztosítanunk kell az ehhez szükséges alapvető eszközöket is. Gondolok itt a fejőberendezésekre — melyek közül a hazai gyártmányúak sok kívánnivalót hagynak maguk után —, továbbá a szervizszolgálatra, a kiváló hatásfokú tisztító- és fertőtlenítőszerekre stb. Ami feladat viszont ránk hárul, azt nekünk kell megoldanunk. E tekintetben legfőbb a tejhigiéniai követelmények betartása és az emberekkel való foglalkozás. Mindazoknak, akik a tejjel foglalkoznak, tudatosítaniuk kell, hogy alapvető élelmiszerrel dolgoznak, amelyet a gyermekektől kezdve egészen az öregekig valamennyien fogyasztanak. Ezt elérni nem lesz könnyű dolog. Sok olyan ember jön dolgozni a tehenészetbe, aki csak a kereseti lehetőséget látja, s nem tudatosítja kellőképpen azt, hogy a fejés egy komoly Lelovics Mátyás szakma, amelyhez megfelelő tudás, hozzáértés szükséges. Sajnos, ma a tehenészet nem nagyon népszerű, mert a munkát naponta lehet értékelni, továbbá sok minden befolyásolja a munka mennyiségét és minőségét. Véleményem szerint a legfőbb tényező a takarmány, a műszaki felszerelés és az ember. Egy azonban bizonyos: egy jó fejő hagyományos istállóban is .tud jó minőségű tejet előállítani, viszont egy rossz fejő a fejőházban ezt el is tudja rontani. A szabvánnyal kapcsolatban még anynyit: arra a két évre a fertőtlenítés szempontjából mindenképpen szükség van. Hogy ezután mennyire tudunk előrelépni, ez már a kollégák által felsorolt tényezőktől is függ. A normát a lehetőségekhez mérten kellene alkalmazni. Tudjuk, hogy az emberi egészség az első. Viszont a másik oldalon tegyünk meg mindent azért, hogy legyen például elegendő és szükséges átmérőjű fejőgumi stb. Ha e téren minden kívánalmunk teljesül, akkor gondolom, a normát is meg tudjuk közelíteni. Sidő Pál: — A tejtermelés technológiai és emberi tényezőit értékelve abból kell kiindulnunk, hogy csakis egészséges tehén adhat egészségügyi szempontból kifogástalan tejet. Az ezt befolyásoló tényezőket a környezet alakítja. Egyrészt a fejés technológiai és műszaki megoldásaiból, másrészt abból, hogy az ember hogyan kezeli, használja ki ezt a technikát. Ha az új szabvány azonnali hatállyal életbe lépne, ez több problémát vonna maga után. Paraméterei ugyanis előzetes vizsgálataink alapján zárt fejési rendszert követelnek. A járás mezőgazdasági üzemeinek többségében viszont régebbi típusú fejőberendezések állnak rendelkezésre, amelyek bizonyos mértékben kizárják a szabvány által támasztott követelmények betartását. A kedvezőtlen hatások kiküszöbölése érdekében a műszaki berendezéseket úgy kellene 'szerkeszteni, hogy ezek a tejtermelés, a fejés biológiai és élettani követelményeihez igazodjanak, és nem fordítva. Bár bizonyos mértékben ez is lehetséges, de ekkor paradox helyzetbe kerülünk a természettel szemben. A sejtelemek vizsgálatával a tej minőségét befolyásoló emberi tényezőket elemeztük. A sejtelemek részaránya a tejben rámutatott egyrészt a helytelenül végzett fejésre, másrészt pedig a technológiai berendezések helytelen beállítására — például a pulzátorok és a nyomás tekintetében. Mindez ingerlőén hatott a tőgy mirigyeire és hámsejtjeire, így utat nyitva a fertőzéseknek, s végső soron a latens tőgygyulladásnak. Fontos, hogy ezt a tényt az emberek tudatosítsák. Ezért széles körű propagációs munkához, valamint a fejők továbbképzéséhez fogtunk hozzá. Ennek eredményeként az utóbbi években bizonyos javulást tapasztalhattunk. Lelovics Mátyás: — A felvetett problémakörrel kapcsolatban volna néhány észrevételem. A szabvány számunkra új, ezért nekünk, szakembereknek, de főleg a fejőknek kell megszokniuk. Kicsit becsapva érezzük magunkat azért, mert a tejüzem a mintavételt csupán kétszer végzi havonta. Jó lenne a naponta végzett mintavétel, mert így nem lennénk kitéve annak a kockázatnak, hogy az összes tej alacsonyabb minőségi osztályba kerül. Nézetünk szerint a szabvány érvényesítését illetően a legfontosabb tényezőnek az emberekkel való bánásmódot tartjuk. Amíg az embereket nem tudjuk rábírni arra, hogy a tejtisztaság kérdése olyan természetes legyen számukra, mint teszem azt az evés, addig az új értékelés szerint első osztályú tejet nem érhetünk el. Fő célunk ezért az emberek átnevelése. Aki a tehenészeink Jandura Tibor közül nem éri el az első osztályú tejet, annak 25 százalékkal csökkentjük a fizetését. További észrevételem a Gellei Gép- és Traktorállomással kapcsolatos. Az általuk nyújtott szolgáltatások nem kielégítÓek. Annyit sikerült már elérnünk, hogy negyedévente cserélik a kelyheket és a fejőgumikat. Sajnos, az újak gyakran rosszabbak, mint a régiek voltak. Megoldásra vár a csővezetékes fejőberendezések esetében a mérőberendezések biztosítása, melyek segítségével ellenőrizni tudnánk az egyes fejők /teljesítményét. Ezek hiányában kénytelenek voltunk áttérni a kannás fejésre. Sidó Pál: — Ä tejtermelés egyes folyamatai nagyon aprólékos, az eddiginél lényegesen több élőmunkát igényelnek, amelyek nem hagyományos munkaként lépnek fel. Ezért elsősorban meg kellene oldani a korszerű technológiák bevezetését, amelyek megkönnyltenék a fejők munkáját. Jozef Rosinec: — Szeretnék válaszolni a nagymegyeri állattenyésztő kérdésére, hogy a tej mintavétele havonta miért csupán kétszer és nem naponta történik. A tejet naponta értékeljük a zsírtartalom, az erjedés és az egyéb mutatók szempontjából. A minőségi osztályokba való besorolást viszont csupán kétszer. Ugyanis szűrővizsgálatról van szó, mégsem értékelhetjük a tejet aszerint, hogyan sikerül ez naponta a gazdaságoknak. A termelési rendszernek olyannak kell lennie, hogy az szavatolja a tej minőségét. Az engedékenység ezen a téren nem fizetődne ki számunkra. Arról van szó, hogy a megkövetelt minőséget mindennap és minden esetben biztosítsuk. Ez a fő célunk. Ne beszéljünk a szabványról, hanem arról, hogy milyen tej kerüljön a fogyasztóhoz, milyen tejet igyanak gyerekeink. Mondjuk meg őszintén, sok vagy kevés-e az 500 ezer csíraszám, a tejben előforduló tőgygyulladásos sejtelemek vagy a különböző szenynyezö anyagok? A tejnek tisztának, egészségügyi szempontból kifogástalannak kell lennie. Ennek a követelménynek kell alávetni az egész tevékenységünket. A szabvány e vonatkozásban csupán mint kényszerítő eszköz szerepel. B Sz F: — Miképpen ítélik meg ez emberi tényező szerepét a higiéniai és a technológiai követelmények betartásában? Jandura Tibor: — Az új szabvány alkalmazására való felkészülés során saját laboratóriumot létesítettünk, ahol naponta vizsgáljuk a tej minőségét. A fejőket a minőség szerint fizetjük. Aki csupán másodosztályú tejet ér el, az ezt a fizetésen is megérzi. Ezáltal is próbáljuk áz embereinket oda vezetni, hogy a tej minősége a követelményeknek megfeleljen. A beteg és a leborjazott tehenek tejét elkülönítjük, hogy az ne kerüljön eladásra. Ügyelünk arra is, hogy a tej zsír- és fehérjetartalom tekintetében megfeleljen, hogy a termelés ne legyen időszerű. Az agrokémiai vállalattal együttműködve takarmányainkat rendszeresen vizsgáljuk, az egyes takarmányadagokat fehérjetartalmuk és keményítőértékük, szerint állítjuk össze. Ennek köszönhetően télen és nyáron egyforma mennyiségű tejet termelünk. Gazdaságunkban csővezetékes fejőberendezéssel rendelkezünk. Itt az emberek beavatkozása csupán annyiból áll, hogy a tehenet megfelelően előkészítsék: fejés előtti tőgymosás, az első tejsugaraknak a kifejése, valamint a fejés után a tőgy fertőtlenítése. Ezen a téren azonban még akad pótolnivaló. Az embereket tovább kell nevelni ahhoz, hogy elérjük a szabvány általi követelményeket. Alföldi Imre: — 'Az emberek megnyeréséhez és a generációs problé-. Bírő Pál mákhoz szeretnék hozzáfűzni néhány gondolatot. Város melletti gazdaság vagyunk, nálunk ez a problémakör fokozottabban fennáll. Üzemvezetőségünk ebben a kérdésben határozottan döntött: ha új tagot veszünk fel, az elsősorban az állattenyésztésbe, főleg a tehenészetbe kerül. A többi foglalkoztatási csoportokkal a későbbiek során foglalkozunk majd. Ezzel kapcsolatban tudnunk kell azt is, hogy ha felveszünk egy fiatal, tehetséges embert az magával hozza a feleségét is. A házastársak pedig jó munkaerőt képviselnek az állattenyésztés szakaszán. Szövetkezetünkben az állattenyésztési dolgozók 60— 70 százaléka nő. Az állattenyésztési dolgozók átlagos életkora 40—45 év, ami elég jó aránynak számít. A járási mezőgazdasági igazgatósággal továbbképző tanfolyamokat szervezünk az állattenyésztési dolgozók számára, amelyekbe a 25—45 év közötit korosztályt soroljuk be. Az etetők és a fejők számára két sikeres tanfolyamot szerveztünk, amelyen összesen 45 dolgozónk vett részt. A dolgozók valamennyien elvégezték ezeket a tanfolyamokat, s megfelelő szaktudással gazdagodtak. Természetesen igyekszünk a hároméves szaktanintézetet végzett fiatalokat is megnyerni. A jól képzett fiatal munkaerő megnyeréséhez azonban meg kell teremteni a feltételeket. Előbbre kell lépnünk, főleg abban a tekintetben, hogy a mi dolgozóink is úgy érezzék magukat, mint a többi foglalkozási ágazatban dolgozók. Reméljük, hogy az új technológiák alkalmazásával a fiatalok számára is vonzó feltételek alakulnak ki, főleg a többműszakos munkaidő bevezetésének lehetőségével. Arról van szó, hogy az állattenyésztésben dolgozóknak is 5—6 napos munkaidejük legyen, s elegendő szabadidő álljon rendelkezésükre. Sídé Pál: — Ezzel a témakörrel kapcsolatban! a szociális gondoskodás kérdése is szorosan összefügg. A szociális létesítmények biztosítása tekintetében járásunkban nagyon jó szintet értünk el. Bizonyos nehézségek merülnek fel azonban a munkaruhák és védőeszközök ellátásában. A többi illetékes szervvel együttműködve igyekszünk ezeket a problémákat megoldani. Varga Ernő: — Ä Gellei Gép- és Traktorállomással kapcsolatban szeretnék egy kérdést felvetni. Nem lehetne-e az anyagi érdekeltségüket a járásban elért tejminőséggel összekapcsolni? Vagyis, hogy ők is érdekelve legyenek a tej minőségében. Varga Imre: — A tejtermeléssel és -minőséggel kapcsolatos problémákat két részre bontanám. Az egyik rész a termelőt, tehát minket érint. Itt legfőbb helyre a takarmányt helyezném, amely elsősorban minőséges legyen. Meg kellene szüntetni végre azt a helytelen hagyományt, mely szerint a növénytermesztési főágazattól csupán mennyiség szerint vesszük át a takarmányt, a minőségről viszont már megfeledkezünk. Egy kilő silókukorica ára például 16 koronában van meghatározva akkor is, ha kiváló, akkor is, ha rossz minőségű. További jelentős problémakör a szakma becsülete. E tekintetben el kell érnünk azt, hogy a tehenészek számára mind társadalmilag, mind a fizetést illetően vonzó legyen ez a szakma. Hadd hozzak fel ezzel kapcsolatban legalább egy példát: Míg egy traktorostól, aki kisebb értékű gépet kezel, megköveteljük a szakképesítést, addig egy fejőtől, akinek a gondjára több mint félmilliós érték van bízva, semmiféle képesítést nem igényelünk. Ugyancsak fontos kérdés a bérezés. Ezen keresztül nagyon sokat tehetnénk annak érdekében, hogy a szakma vonzóvá váljon. A második rész, ami ezzel a témával összefügg, az a tőlünk távoleső szolgáltatási Varga Imre Fotó: Tóth József ipar. Ezzel kapcsolatban megemlíteném a foghíjas pótalkatrész-ellátást, a diagnosztikai szolgálatot, a tisztítói szerekkel való ellátást. Nagyon helyeselném azt, amit nagymegyeri kollégám említett, hogy a szolgáltatási üzemek legyenek anyagilag is érdekelve a te] minőségében. Végezetül szeretném megemlíteni a tej felvásárlási árát. Ha az új szabvány szerint felvásárolt tej meg lesz fizetve, ha a gazdaságok megtalálják számításukat, akkor minden bizonynyal több első osztályú tejünk lesz. Erről a problémáról azonban nem elegendő csak beszélni. Jozef Rosinec: — Eddigi tapasztalataink alapján végezetül hadd mondjak néhány szót az ellenőrzésről. A' jelen időszakban az egész belső ellenőrző rendszerünk megoldásán dolgozunk nemcsak a tejfelvásárlás tekintetében, hanem az egész termelési folyamat vonatkozásában. Vagyis figyelembe vesszük a belépő, a müveletközi és a kilépő ellenőrzés kérdését. A belépő ellenőrzésnél figyelembe vesszük egyrészt a felvásárolt tej minőségét, másrészt az összes komponens felvásárlását, amelyek a tejfeldolgozás során a termelési folyamatba kerülnek. A műveletközi ellenőrzés területén a technológiai fegyelem betartására ügyelünk. Megkülönböztetett figyelmet szentelünk a kilépő ellenőrzésnek. Itt a mutatók az egyes üzemekben egy fokkal magasabbra vannak állítva — a vállalathoz viszonyítva — azért, hogy ezek ne befolyásolják a dolgozók anyagi érdekeltségének mutatóit, örvendetes volna, ha ezt az ellenőrzési rendszert a mezőgazdasági üzemekben is elsajátítanák, főleg a kilépő ellenőrzés tekintetében. Hogy a saját laboratóriumaikban kilépő ellenőrzés segítségével felülvizsgálják az eladásra kerülő tejet, készítsék elő a szállításra, osztályozzák aszerint, mi kerül eladásra, s ml takarmányozásra. Így közös erővel szeretnénk megoldani az ellenőrzés kérdését a termelés egyes szakaszaiban. Csakis ilyen fegyelmezett módon érhető majd el, hogy a piacra kiváló minőségű tejipari termékek kerüljenek. B Sz F: — Hogyan szavatolja majd a tejipar az új szabvány bevezetése után a tej minőségének hitelességét? Jozef Rosinec: — Gondolom, hogy mind a tejiparban, mind pedig az egyes gazdaságokban elegendő jól képzett szakember van, s hogy a kölcsönös kapcsolatok olyan szintet értek el, miszerint nincs mit takargatnunk egymás előtt. Feltételezem, hogy a mezőgazdasági üzemek főiskolai végzettségű szakemberéi pontosan tudják hogy milyen tejet szállítottak a tejüzemnek, s hogy ez hozzávetőlegesen milyen minőségi osztályba lesz bosorolva. Bizonyos problémák, súrlódási felületek persze előfordulhatnak. E tekintetben a tejüzemek rugalmasságán múlik maid, hogy ezeket mielőbb visszajelezzék a gazdaságoknak, hogy közösen megvitassák az orvoslás lehetőségeit, esetleg kölcsönösen tisztázzák a kérdéses adatokat. Nem érdekünk az, hogy a tejet másképpen értékeljük, mint amilyen -a valóságban. Éppen ellenkezően, azon vagyunk, hogy a tejet objektív mutatók szerint soroljuk be az egyes minőségi osztályokba. Végső soron ez tejipari tevékenységünknek is fontos mutatója, mert jelzi szaktanácsadó tevékenységünk színvonalát, a mezőgazdasági üzemekkel való együttműködés légkörét, valamint azon intézkedéseket és eszközöket, amelyeket az integrációs alapon keresztül juttatunk ki. Mi csak örülünk annak, ha a mezőgazdasági üzemek magasabb osztályzást érhetnek él. Fordított esetben sem a tejipari dolgozóknak, sem pedig a társadalomnak nem származik ebből haszna, ť
