Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-09-14 / 37. szám
SZABAD FÖLDMŰVES Együtt a közösséggel A CSKP Központi Bizottsága 15. ülésének határozatában olvashatjuk: „A pártmunka feladata, hogy továbbra is hirdesse forradalmi elméletünk alapvető elveit, céljait, pártunk politikáját, s mozgósítson az országos és helyi feladatok megoldására". Egyetlen tömör mondatban három fontos tényező kapcsolódik itt eggyé elválaszthatatlanul: forradalmi elméletünk, vagyis a marxizmus—leninizmus, továbbá pártunk politikája, valamint ennek végrehajtása, az országos és a helyi gazdasági feladatok megoldása. De hogyan kapcsolódik szoros eggyé mindez az üzemi pártszervezet, sőt akár az egyes párttagok tevékenységében 7 E témakörről Strebe Józseffel, a szelőcei (Selice) szövetkezet üzemi pártszervezetének elnökével, a CSKP Központi Ellenőrző és Revíziós Bizottságának tagjával beszélgettünk. — A XVI. pártkongresszuson kijelölt célok sikeres megvalósítása parancsolólag követelte meg a párt vezető szerepének szüntelen erősítését a népgazdaság és a társadalom minden szintjén. Ezeknek a követelményeknek azonban csak politikai meggyőződésében szilárd, ideológiai'ag jól képzett, azonos nézetek alapján, tudatosan együtt cselekvő párttagság volt képes eleget tenni. Mi a tényleges helyzet megismerésére törekedve elsősorban a magunk tennivalóira kerestünk választ: mit kell tennünk, hogy az üzemi pártszervezet tagsága magasabb eszmei felkészültséggel, tudatilag még jobban felfegyverkezve, példamutatóan küzdhessen a szocialista építés legelső soraiban. Belső elemzéseinknél figyelembe vettük a korábbi tanácskozások tanulságait, a pártoktatás és a párttagsági könyvek cseréjével kapcsolatos beszélgetések sokrétű tapasztalatait. A párt politikájának sikere, a szövetkezet dinamikus fejlődése, valamint az a tény, hogy szövetkezetünk szakmai vezetése — Tamaskovics Károly elnökkel ez élen — nemcsak kizárólag közgazdasági vagy műszaki szakembernek lartetta és tartja magát, hanem politikai vezetőnek — nemcsak az üzemi, hanem az össztársadalmi érdekeket szem előtt tartva — is meghatározóan befolyásolta párttagságnnk tudati és szemléleti fej'ődését — kezdte a beszélgetést Streba elvtárs. Napjainkban az üzemi pártszervezet 103 tagjának és négy tagjelöltjének nagy többségét az osztályöntudat magas foka, a pártpolitika alakításában, annak végrehajtásában pedig a tudatos részvétel jellemzi. A 7. ötéves tervidőszakban a gépek, a technikai berendezések, a vegyszerek, a korszerű termelési eljárások, a termelési rendszerek egyre inkább teret hódítottak szövetkezetünkben. Streba József Fotó: Tóth József Egyre több ágazatban vált ipari jellegűvé a termelés. Mindezzel egy időben növekedett a szövetkezeti tagság hozzáértése, szakismerete, általános műveltsége, bővült látóköre. A szövetkezeti gazdálkodás feltételeiben, körülményeiben bekövetkezett említett változások arra adtak ösztönzést, hogy az egyes irányítási formák tökéletesítésével, gyakorlati alkalmazásával is segítsük a szövetkezet dolgozói jogainak jobb érvényesülésát, kötelességeinek hiánytalan teljesítését. Vagyis a szövetkezet működését, gazdálkodását meghatározó szervezeti formákat, a közösségi állásfoglalások, döntések fórumait hozzá irányítsuk a megváltozott valósághoz. A szövetkezeti demokrácia formális elemeinek eltávolításával sikerült elmélyíteni a pártdemokráciát. Az ilyen jellegű gazdasági és pártirányítás mellett számottevően növekedett a párttagság politikát érzékenysége Is. Ma már meggyőződésünk, hogy a gazdasági munka esetleges gyengeségeit ért bírálatok, az Ideológiai és politikai elmaradottsággal szembeni tenni kész türelmetlenség nem a „kívülállók“, hanem az üzemi pártszervezetben a kommunisták között folyó alkotó vita alapján kialakult állásfoglalások. Ezekben — a gazdasági elképzeléseink igénylése mellett — tükröződik a pártunk politikájának sikeres megvalósításáért érzett kommunista felelősség is. Szövetkezeti párttagságunk tudati állapotának éppen az az egyik legfontosabb jellemzője, hogy véleményalkotásával a segíteni akarás, a társadalmi aktivitás erősítésének szándéka munkál — érvel a pártelnök, majd így folytatja: — A taggyűléseket havonta, a vezetőségi üléseket pedig kéthetente tartjuk. Az ágazatvezetők havonta, a gazdaságirányftó szakemberek pedig negyedévenként számolnak be az Üzemi pártszervezet vezetőségének. Ezen értekezletek állandóan alkalmazott eszköze a pártegység szüntelen óvásának ás erősítésének egyik formája az ápftő jellegű vita: benne a bírálat — önbírálat. Nem a vita a célunk, a bírálatban pedig nem valamiféle pellengérre állítás a megoldás. Db aligha hihető, hogy a fejlődés minden mozzanatát azonnal ugyanúgy érti minden párttag. Tisztázni kell továbbá, hogy a további gyakorlatból mi az elvetendő, s ml a továbbra is elfogadható. Ha a meglevő állapot tökéletes volna, semmi sem késztetne a további fejlődésre. A tegnapi gyakorlat meghaladása támaszkodik eddigi munkánk eredményeire. A továbblépéshez azonban Ismernünk kell fogyatékosságainkat, mindazt, ami éppen a megváltozott körülmények, feltételek közepette már nem bizonyul elégségesnek. Mi párttagok sem vagyunk egyformák az új jelenségek és követelmények megítélésében. A párttagok azonos, politikai meggyőződése nem jelent egyúttal tökéletesen egybevágó felfogást a részleteket illetően. E vázolt különbségek csakis a nézetek ütköztetésével deríthetők fel, vitában alakul kt az egyetértés: egymás meggyőződése révén. SZELLEMÉBE« A taggyűlések és a vezetőségi ülések mindig konkrét határozatok elfogadásával érnek véget. — Miként a Központi Bizottság idei 15. ülése hangsúlyozta, nem elég csak megfogalmazni a feladatokat, elfogadtatni a határozatokat, körültekintően meg kell szervezni a végrehajtás és az ellenőrzés mikéntjét is — folytatja a pártelnök. A végrehajtás megszervezésének szövetkezetünkben bevált operativ eszköze az úgynevezett üzemi négyszög, amely a gazdasági, az üzemi pártszervezet, a pártcsoportok, időszaki munkák idején pedig az ideiglenes pártcsoportok vezetőit foglalja magába. A szövetkezetünkben működö hat pártcsoport is nagyon hasznos pártmunkát folytat. A pártellenőrzéseken ki-Bányásznapi Országszerte megünnepelték a bányásznapot. A bányászok és az energetikai dolgozók napjának országos ünnepségeit Pribrambun tartották meg a Bánya- és Energetikai Ipari Dolgozók Szakszervezeti Szövetsége Központi Bizottságának, valamint a Szövetségi Fűtőanyag- és Energiagazdálkodási Minisztérium képviselőinek együttes ülésén. Az ülésen Josef Koreáknak, a CSKP KB Elnökségi tagiá. nak, a CSSZK kormányelnökének vezetésével párt- és knrmányküidöttség vett részt. A vendégek között ott voltak az iparágazat kitüntetett dolgozói, a szocialista munka hőset, valamint Václav David, a Szöveiségi Gyűlés aleinöke és Oleg Lusnyikov, a Szovjetunió nagykövetségének tanácsosa is. 1985. szeptember 14. vül nagyon sok hasznos javaslattal szolgálnak. Ezeket a taggyűléseken, vitatjuk meg. A megvalósíthatók beépülnek cselekvési programunkba, megjelölve a határidőt és a végrehajtásért felelős személy nevét. Az elmondottak egyértelműen azt igazolják, hogy a Sze’őcei Efsz üzemi pártszervezete olyan emberi, kommunista közösség, emely szerencsés vonása a Galántai járás élenjáró mezőgazdasági nagyüzemének. Ez a vonás képessé teszi őket, hogy ott, ahol már szinte testet öltenek a politikai döntések, tervek, elképzelések, — tehát a megvalósítás, a termelés végpontján — kellően érzékeljék a tennivalók gyakorlati problémáit, átérezzék a velük küzdők gondjait, amelyek a munka közepette támadnak. Mindezeket felismerve és a további lehetőségeket együtt mérlegelve, öszszeforrott. tudatosan egyet akará politikai erőként léphetnek fel, és indító — éltető motorként hozhatják lendületbe a gazdaság pártonkivüli do’gozóit is. • • • Gyakori kérdés, hogy a terv teljesítéséért, a műszaki problémák, gazdasági feladatok megoldásért mit tehet valóban az üzemi pártszervezet. A saját lehetőségein belül elsősorban azt, amit a szelőcei tesz. Minden erejét a népgazdasági tervek teljesítésére összpontosítja. CSIBA LÄSZLÖ ünnepségek Munkájuk eredményeit büszkén ünnepelhették a bányászok, hiszen a szénipar tavaly csúcsteljesítményt ért el 129,3 millió tonna szén fejtésével. Ennek köszönhetően az elmúlt esztendőben az energetikusok behozták azt a veszteséget, amelyet a vízi erőmüvek áramtermelésében az alacsony vízállás okozott. A gáz- és kőolajipar is teljesítette feladatait. Ugyanígy az uránipar, valamint az érc- és magnezitipar is. Megérdemelten adták át az ülésen a legjobb kollektíváknak és dolgozóknak a szövetségi kormány és a Szakszervezetek Központi Tanácsa által adományozott állami kitüntetéseket. Az idén hazánk szovjet hadsereg általi felszabadításának 40. évfordulója tiszteletére lapunkban egy sorozatot közöltünk, melynek keretében számos járási pártbizottság vezető titkára nyilatkozott a négy évtizedes fejlődésről, körvonalazta a megtett utat és értékelte ez elért eredményeket. A jelentős évforduló alkalmából számos felmérés, elemzés, értékelés látott napvilágot. Most a sorozat végén mi is szeretnénk egy rövid áttekintést adni a népgazdaság, esősorban a mezőgazdaság négy évtizedes fejlődéséről. Tömören fogalmazva megállapítható, hogy népgazdaságunk 1945 óta dinamikusan fejlődik. Ezt mindenekelőtt az 1948-as forradalmi események tették lehetővé, amikor is a CSKP vezetésével a munkásosztály vette át a hatalmat, s a népgazdaság minden ágazatában a szocialista termelőviszonyok győzedelmeskedtek. Fokozatosan rátértünk a szocialista építés útjára. Már az ötvenes években egész sor gazdasági jellegű problémát sikerölt megoldani, ami elősegítette, illetve meggyorsította a szocializmus alapjainak lerakását. Hazánk jelenleg az egy lakosra számított ipari termelés terjedelmével a világ élenjáró országai közé tartozik. A megtett út eredményességét az alábbi számadatok is bizonyítják. Az 1948-as év valóságához viszonyítva — amikor is nagyvonalakban sikerült elérni a háború előtti szintet — napjainkig az ipari termelés több mint a tizenkétszeresére, az építőipari tevékenység több mint a tizenháromszorosára, a mezőgazdasági termelés több mint a kétszeresére, a nemzeti jövedelem több mint a hatszorosára, a társadalmi munkatermelékenység pedig több mint az ötszörösére növekedett. Míg 1948-ban a népgazdaság ágazataiban a lakosság 44,6 százaléka dolgozott, addig tavaly már több mint a 48,4 százaléka. A nemzeti jövedelem képzésében a szocialista szektor részaránya az 1948. évi 68 százalékról napjainkig több mint 96 százalékra növekedett. A mezőgazdasági termelés vonatkozásában fordított ez a helyzet: míg 1948-ban a szocialista szektor részaránya csupán 6 százalékos volt, addig jelenleg már több mint 94 százalékos. A termelőerők fejlődésének nélkülözhetetlen feltétele volt ez anyagi-műszaki bázis megteremtése, amely elsősorban a beruházások függvénye. Az 1948—1984-es években beruházásokra — az 1977. évf árakban számolva — hazánkban több mint 2,8 billió koronát fordítottak, ennek mintegy 63,6 százalékát fordították építőmunkákra, 36,4 százalékát pedig gépek és berendezések vásárlására. A nagyarányú beruházásoknak köszönhetően az alapeszközök terjedelme az 1948. évi valósághoz viszonyítva a 4,2-, ebből a gépek és berendezések vásárlása a 9,3-szorosára növekedett. Míg 1948-ban az a'apeszközök értéke 689 milliárd korona volt, addig jelenleg már több mint 2 billió 890 milliárd korona értéket képviselnek. Az említett időszakban a gépekkel 6s berendezésekkel való ellátás egy dolgozóra számítva az iparban a 4,8-, az építőiparban a 4,9-, a mezőgazdaságban pedig a 23,6-szorosára növekedet. Jelenleg a népgazdaságban egy dolgozóra számítva 188 ezer korona értékű alapeszköz, ebből 52 ezer korona értékű gép és berendezés Jut; a mezőgazdaságban ez az arány 275 ezer, illetve 77 ezer korona. A mezőgazdaság a szocialista építés folyamán alapvető változásokon ment keresztül. A felaprózott kisüzemi termelést fokozatosan a szocialista nagyüzemi gazdálkodási forma váltotta fel. Jelenleg a szocialista szektor hatáskörébe tartozik a mezőgazdasági földterület több mint 96 százaléka. A nagyarányú változásokra csakis a mezőgazdaság anyagiműszaki bázisának átépítésével kerülhetett sor. Erre hazánkban az 1948—1983-as években — az 1977. évi árakban számolva — 320 milliárd koronát fordítottak. Ezen kívül jelentős beruházásokra került sor más népgazdasági ágazatokban, főleg az ipari trágyák és a mezőgazdasági gépek gyártásának lényeges növelése érdekében. A beruházások az utóbbi években a mezőgazdaságban zöldet kaptak. Tavaly például a mezőgazdasági beruházások tervét hazánkban B,7 százalékkal túlteljesítették. A mezőgazdaság gépesítésének és kemizáiásának fokát az alábbi adatok is hűen ábrázolják: míg 1953-ban a mezőgazdaság több mint 28 ezer traktorral és több mint 1100 aratő-cséplő géppel rendelkezett, addig 1983- ban már több mint 134 ezer traktor és több mint 18 ezer kombájn volt. Mig 1953-ban egy hektár mezőgazdasági területre számítva a gazdaságokban 38,8 kilogramm NPK- hatóanyagot használtak fel, addig 1984- ben 259-4 kilőt. Mindez megmutatkozott nemcsak a gabonafélék termelésének lényeges növekedésében, amelyekből tavaly a szocialista mezőgazdaság történetében a legjobb termést takarítottuk be, hanem más növénykultúrák termelésének, valamint a hús, a tej, a tojás ás más termékek előállításának növekedésében is. Míg például az 1948—1950-es évek átlagában hazánkban 4 millió 898 ezer tonna szemes terményt termeltek, addig a múlt évben 12 millió tonnát. Még egy állattenyésztési összehasonlítás: míg a tehenek évi tejelákenysége az 1958—1960-as évek átlagában 1808 literes volt, addig tavaly már 3528 literes. A lakosság állati termékekkel valá ellátásának javítása érdekében lényegesen növekedett az állattenyésztésnek a mezőgazdasági termelésben való részesedése. Mig ez a részarány az 1948-as évben 43,5 százalékos volt, addig jelenleg már több mint 56 százalékos. Pozitívan értékelhető az is, hogy a mezőgazdasági termelés gyorsabb ütemben növekedett, mint az ország lakossága számának növekedése. Ennek bizonyítására néhány adat: míg a lakosság száma az 1938-ns év valóságához viszonyítva napjainkig 8,8 százalékkal növekedett, addig a mezőgazdasági termelés 51,8 százalékkal, ebből a növénytermesztés 28,1 százalékkal. Mindez azt a célt szolgálta, hogy salát forrásokból kell megoldani az alapvető élelmiszerekből való fokozatos önellátást. A mezőgazdasági termelés a hetedik ötéves tervidőszak első négy évében szintén dinamikusan fejlődött; az 1978—1980-as évek átlagához viszonyítva 8,5, ebből a növénytermesztés 11,5, az állattenyésztés pedig 8,3 százalékkal növekedett. A múlt évben a szövetkezeti tagok átlagos havi keresete az előző év valóságához viszonyítva 3 százalékkal növekedett és elérte a 3000 koronát, az állami gazdaságok dolgozóinak havi átlagkeresete 3,9 százalékkal növekedett és elérte a 2898 koronát. Ezzel kapcsolatban még egy összehasonlítás: a szövetkezeti tagok átlagos havi keresete 1980-ban mindössze 853, 1970- ben 1623, 1980-ban pedig 2640 korona volt. Az utóbbi negyven évben lényege^ sen nőtt az élelmiszerek fogyasztása. Örvendetes, begy közben javult az élelmiszerek minősége is. A választék bővítéséhez az is nagyban hozzájárult, hogy lényegesen nőtt a fagyasztó-, a tej-, a baromfi- ás a pékipar termelése. Az új élelmiszerek lényefejlődés gesen megkönnyítik a háziasszonyok főzési gondjait. Az élelmiszerek évi fogyasztásának növekedését az alábbi számadatok is bizonyítják: a hús és húskészítmények egy lakosra számított évi fogyasztása az 1937. évi 34 kilogrammról 1983-ban 83,7, a növényi olajoké 5,2 literről 10,1 literre, a vajé 4,9 kilogrammról 8,8 kilóra, a búzaliszté 82,6 kilogrammról 80,6 kilóra, a tojásé 138 darabról 328 darabra, a cukoré 23,2 kilogrammról 37,8 kilóra, a zöldségféléké 65,5 kilogrammról 71,2 kilóra, a gyümölcsféléké pedig 42,9 kilogrammról 82,7 kilóra növekedett. Egyedül a tejfogyasztásban nem sikerü't még elérni az 1937. évi szintet; 1983-ban az egy lakosra számított évi tejfogyasztás csak 111,8 literes (1937-ben 159,1 literes) volt. Jelenleg a népgazdaság minden ágazata dolgozóinak igyekezete a hetedik ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítésére, a CSKP XVI. és az SZLKP legutóbbi kongresszusa határozatainak valóra váltására irányul. Különösen vonatkozik ez a mezőgazdaságban dolgozókra, mert a hetedik ötéves tervidőszak első éveiben a kedvezőtlen időjárási viszontagságok eredményeként bizonyos fokú lemaradás mutatkozott. A szövetkezeti földművesekre, az állami gazdaságok és az élelmiszer-ipari üzemek dolgozóira a CSKP Központi Bizottsága 11. és az SZLKP Központi Bizottsága azt követő ülésének határozatai értelmében rendkívül igényes feladatok várnak. Ezeket az igényes feladatokat a mezőgazdaság ás a közélelmezést biztosító töb* bi ágazat hosszú távú fejlesztési programja tartalmazza. A mezőgazdaságban dolgozók már az eddigiek folyamán is mindent megtettek és a jövőben is minden tőlük telhetőt elkövetnek az egyre igényesebb feladatok teljesítése érdekében. Ebben nagy szerepet tölt be a kommunisták példamutatása, a szocialistaverseny- és kötelezettségvállalási mozgalom kibontakoztatása, a szocialista brigádok és a komplex ésszerűsítő brigádok tevékenységének elmélyítése. Ide kívánkozik a „hetvenesek" és „kilencvenesek" mozgalmának kibontakoztatása is. A Nagymegyeri (Galovo), a csicsói (CiöovJ Wilhelm Pieck, e Zsigárdi (Ziharec) és a trebaticei Csehszlovák—Lengyel Barátság Egységes Földműves-szövetkezet tagjai, valamint a gabčíkovói Csehszlovák—Szovjet Barátság Állami Gazdaság dolgozói vállalták, hogy a nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben gabonafélékből elérik a hektáronkénti 7 tonnás terméshozamot. A Lúcsi (LúC na Ostrove), a csilizradványi (Ciližská Radvaü) Csilizköz, az ostrovi Haladás és a Nádszegi (Trstica) Efsz tagjai, valamint a Nagymegyeri Agrokomplex n. v. dolgozói vállalták, hogy olyan feltételeket teremtenek, amelyek segítségével a nyolcadik ötéves tervidőszak éveiben szemes kukoricából öntözetien feltételek között 7, öntözési feltótelek között pedig 9 tonnás átlagos hektáronkénti terméshozamot érnek el. A mezőgazdasági nagyüzemek az utóbbi hetekben egyre nagyobb számban fogadják el az említett felhívásokat. Ugyanez a megállapítás érvényes a prágai városi pártszervezet kezdeményezésével kapcsolatban is. A fennt említett mozgalmak a CSKP XVII. és az SZLKP legközelebbi kongresszusa előkészületeinek jegyében, valamint a CSKP megalakulásának 85. évfordulója tiszteletére születtek. Ide kívánkozik még Szlovákia 22 élenjáró mezőgazdasági nagyüzemének a hetedik ötéves terv feladatainak maradéktalan teljesítését, illetve a korábbi években keletkezett lemaradások mérséklését szorgalmazó felhívása is. Mindez jó előfeltétel ehhoz, hogy * mezőgazdaságban dolgozók a felszabadulás óta eltelt négy évtized fejlődésének eredményeiből kiindulva a jövőben is teljesítik az egyre igényesebb feladatokat, amelyeket a nyolcadik ötéves tervidőszakra a CSKP XVII. és az SZLKP legközelebbi kongresszusa határoz meg. (blm) Dinamikus gazdasági
