Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-07 / 36. szám

1985. szeptember 7. SZABAD FÖLDMŰVES 7 Űj otthonban — új reményekkel Tíz évvel ezelőtt, amikor részt vet­tem egy tarnadi (Farná) rendezvé­nyen, nem éreztem magam valami Jól. Fenntartásomnak egyetlen oka az volt, hogy az esemény egy rozoga, nedves „kultúrházban" Játszódott le, s arra gondoltam: hány lelkes ember munkájának fénye halványul el csak azért, mert nincs kedvező környezet. Amikor legutóbb Fámádon jártam, nagy örömmel tapasztaltam: a falu új, korszerű művelődési házzal gaz­dagodott. Hogy az miként szolgálja használóit, a falu lakóit, ottjártam­­kor erre voltam kíváncsi. A LELKESEDÉS — NAGY ERŐ... Harangozó Kornélia népművelőt nagy munkában találtam. Egy ren­dezvényt készített elő éppen, telefo­nált, Jegyzetelt. Hogy a „háziaszonyi" mivoltában milyennek látja új ottho­nukat, erről így szólt: — Az új kultúrházba tulajdonkép­pen csak két éve költöztünk be, s hát nem kell hangsúlyozni, hogy nagy­­nagy örömmel, lelkesedéssel, ám sok problémával Is. A munkához ugyanis nem elég a lelkesedés és a szép új épület, hanem egyéb tárgyi eszközök is szükségeltetnek. Sok mindenre szükségünk lenne, vetítőgéptől kezd­ve a magnetofonig. A költségvetésből csak maga a fűtés nagyon sokat fel­emészt, más kiadásokról nem is be­szélve. — A járási népművelési intézet mel­lett a művelődési ház leghatékonyabb támogatója általában a szövetkezet... — Az efsz részéről a támogatás adott, az évi költségvetéshez tizenöt ezer koronával Járul hozzá. A gazda­ság persze, más módon Is támogat, például dolgozói számára egy-egy előadásra jegyeket vásárol, de az az igazság, hogy más formában is támo­gathatnának bennünket. Egyelőre még nem vagyunk képesek olyan széles körű kulturális tevékenységet kiala­kítani, amilyet elterveztünk. De én bízom abban, hogy néhány éven be­lül kilábalunk ezekből a kezdeti gon­dokból. ■ Milyen navyobb, „látványosabb" akciók megrendezésére nyúit lehető­séget az űj művelődési ház? — Van egy szép, négyszáz személyt befogadó színháztermünk, amely a hivatásos együttesek igényeit is ki­elégíti. És hát éltünk is ezzel a lehe­tőséggel: a Matesz-tól kezdve a nit­­ral Andre) Bagar Színházig már fel­lépett itt számos együttes, s itt ke­rült megrendezésre a Tavaszi szél vizet áraszt népművészeti vetélkedő Járást fordulója Is. A műkedvelők közül voltak már itt a lévai (Levice) és a zsitvabesenyői (Bešeňov) szín­játszók Is. ■ Eddig esek a vendégekről esett szó.. . — Ilyen színházterem mellett szé­gyenünkre ts válna az, ha nem ren­delkeznénk saját szíd játszó csoport­tal. Kettő Is működik a faluban, mind­kettőt Imre Lászlóné pedagógus ve­zeti. Tavaly például a Csemadok he­lyi szervezetének csoportja előadta SolovlC SOS című darabját, mellyel nemcsak Itthon, hanem más falvak­ban Is sikerrel léptek fel. A népmű­velési Intézet csoportja Élőújság című műsorában a falu múltját, fejlődését mutatta be. A színpadon a szövetke­zet alapító tagjai szólaltak meg, Idős kommunisták mondták el életüket, a falu fejlődését elősegítő emberek Urbán Lajosné nyilatkoztak. Ilyen Jellegű műsorok szervezését a jövőben Is tervezzük. ■ Ogy hallottam, a legutóbbi eszt­­rádmüsorukban a fél falu fellépett... — A célzás találó, s egyben azt az igyekezetünket Is kifejezi, hogy mi­nél több embert szerettünk' volna a színpadra vinni. Csak néhányat em­lítenék közülük: Petró Lászlót és íeleségét, Marikát, vagy Kiss Imrét, akik egyéb elfoglaltságaik mellett aktívan bekapcsolódnak a kulturális életbe is. ■ A kulturális tevékenységet, cél­tudatos politikai munka is ki kell hogy egészítse. — Számos előadást szervezünk, melyek többségükben az Idén szoro­san kapcsolódnak hazánk felszaba­dulásának 40. évfordulójához. Mi szerveztük — a falusi pártszervezet­tel, valamint a községben működő tömegszervezetekkel együttműködve — a falunk felszabadításának tiszte­letére rendezett koszorúzási ünnep­séget, melyet kultúrműsorral tettünk színvonalasabbá. Ehhez aztán később több előadás is kapcsolódott, idős kommunistákat hívtunk meg, akik részt vettek az ellenállási mozgalom­ban. Amikor helyi lakosokkal beszélget­tem, sok-sok információt tudtam meg a község kulturális életéről. Ezekből a beszélgetések az eddig elmondot­takat nmzaíkszerüen így lehetne ki­egészíteni: — Habár nem éppen színvonalas felszereléssel, de jól működik a fotő­­szakkör, amelyet szintén Harangozó Kornélia irányít. Amellett, hogy a ta­gok elsajátítják a fotózás tudomá­nyát, felvételeiket a falu krónikájá­nak vezetője. Német Aranka is fel­használja. — A Csemadok helyt szervezete ez utóbbi Időszakban kiváló tevékenysé­get fejt ki. Dr. Farkas István elnök és Pál Miklós titkár vezetésével a szervezet munkájában minőségi vál­tozásokra került sor. — Jól működik a JUNIOR nevű ze­nekar, melyet Mácsadi Tibor vezet. Az együttes például nagyban hozzá­járult ahhoz, hogy a gyerekek szá­mára rendezett farsangi karnevál ki­tünően sikerült. — A népművelési intézet szervezé­sében Birner Magdolna vezetésével minden évben — novembertől feb­ruárig — tánciskola működik. — A nyugdíjasok klubjának tagjai Is aktívan bekapcsolódnak a község kulturális életébe. Évfordulók, Jubi­leumok alkalmával külön kultúrmű-Harangozó Kornélia (A szerző felvételei) Androvics Miklósné sort állítanak össze. A nyugdíjasok közül nagyon sokat a kézlmunkázás­­ban lelik örömüket. — Matkovsky László, a rokkantak helyi szervezetének tagja faluszerte megcsodált gyönyörű hímzéseket és kivarrásokat készít. Maguk az asz­­szonyok mondják, sokunk erre nem lenne képesl — Buchlovics Péter gimnazista a falu kulturális életének nagy támo­gatója. Szavalóként szinte minden kulturális rendezvényen, fellép. A leg­utóbb'6 szervezte, kivitelezte a falu­ban a bélyegkiállítást, amelyet na­gyon sokan megtekintettek. A LEHETŐSÉGEKHEZ IGAZODVA... A farnadi népkönyvtár szintén a művelődési házban kapott nagyon szép, tágas otthont. — Szép az írógépe... — szólítot­tam meg Urbán Lajosnét. — Szép, szép — mondta — csak a sok „hurcol ásban“ már lassan tönk­remegy ... Kiderült, hogy az írógép a sajátja, a járási könyvtár, úgy látszik, nem jutott el odáig, hogy .megajándékoz­za“ írógéppel egy nagy falu könyv­tárát. Persze, a jelentést, azt meg kell írni, mert ha nem, a könyvtá­rost keményen megróják. Hogy ez az Intézmény hogyan kap­csolódott be a falu kulturális vérke­ringésébe, erről Androvics Miklósné, a nagyölvedl (Veiké Ludince), félál­lásban pedig a farnadi könyvtár ve­zetője szólt: — A múlt év januárjában foglaltuk el új helyünket. Pillanatnyilag 6700 kötetünk van, s olvasóink száma 188. Mivel tudjuk, hogy egy jól működő könyvtár is „becsalogathatja“ az em­bereket a kultúrházba, különböző rendezvényeket szervezünk. Nagyon jó a kapcsolatunk a helyi alapisko­lával, a napközi otthon diákjai he­tente látogatják a könyvtárat, mese­­délutánokat rendezünk számukra. A legutóbb például a Csehszlovák Spar­­tekiáddal kapcsolatban rendeztünk egy vetélkedőt, s nemrég járt nálunk tró-olvasó találkozón Zalabai Zsig­­mond. ■ Hallottam, a könyvtáruk beszar, zási gondokkal küzd ... — Ez szó szerint így van. Konkrét leszek: én csak a zselizi (Želiezov­ce) könyvesboltban vásárolhatom meg — egy aránylag korlátozottt összeg­ből — a könyveket. Azt pedig köny-* nyű elképzelni, hogy magyar köny­vekből — amelyek iránt nálunk a legnagyobb az,érdeklődés — milyen a választék - egy kisvárosi boltban. Kimondom egyenesen: nagyon szegé­nyes. Ha viszont elvárják tőlünk azt, hogy olvasóink számát a tervezett 240-re növeljük, akkor, azt hiszem, elsősorban az olvasók elvárásaihoz kéne alkalmazkodni. A 3000 magyar nyelvű könyv, amelyek háromnegyed része már nem éppen keresett — na­gyon kevés egy ekkora, 90 százalék­ban magyar nemzetiségű falu szá* mára. Műveltebb, igényesebb olva­sóinkat egyszerűen azért vesztjük el, mert mi már számukra nem tudunk újat nyújtani... Akivel csak beszéltem Fámádon a falu kulturális életéről, az az előbb­­relépés, az útkeresés szellemében szólt: hogyan is lehetne az adott kö. rülmények között még színvonalasab­bá tenni a már szilárd alapokkal rendelkező népművelést, kultúrát. S mivel ez a hozzáállás valóban építő jellegű, én úgy érzem, hogy az aktív, mozgósító eTŐvel bíró farnadiak meg­találják a helyes utat, megteremtik az előbbrelépés feltételeit. Kalita Gábor ■ Ha esik, ha fúj,.. ■ Előadások, műsorok ■ Lobogó tábortűz, kitűnő hangulat ■ Kopjafa-állítás XXX Nem fogadta kegyeibe az időjárás a IX. Nyárt Műve­lődési Tábor résztvevőit, amelyet 1985. augusztus 3. és 10. között rendezett meg a Csemadok Központi Bizott­sága a Komáromhoz j Komárno) tartozó Örsül falun (No­vá Strát], a SZISZ, a Szocialista Akadémia és a Csema­dok városi bizottságaival közösen. Az eső persze csak azokat mosta el, akik a táborba inkább kirándulni lőt­tek, mintsem művelődni, hisz a tábor műsorösszeállítása annyira sokrétű volt, hogy abban mindenki megtalál­hatta műveltségi színvonalának, érdeklődési körének, vagy akár a pillanatnyi hangulatának megjelelő műve­lődési-szórakozási lehetőséget. A művelődési tábor — vagy nevezzük inkább művelődési szemináriumnak — alapkoncepciója a továbbképzés volt. Az előző évektől eltérően a szervezők sokkal-nagyobb gondot fordítottak a klubvezetők felkészítésére, főleg a következő terüle­teken: Я a művészeti jellegű műsorok szervezésének módszer­tana; Я az tró-olvasó találkozók szervezése és levezetése; Я a néprajzi jellegű programok szervezésének tudni­­valói; Я a vitavezetés módszertana; Я szabadidő-szervezési tudnivalók. Elsősorban ezek voltak a témát a klubfőrumoknak, melyeket naponta Habán Ottó, a Csemadok művelődési osztálya vezetőjének irányításával hallgathattak az ér­deklődők. Üj színfoltja volt a művelődési szemináriumnak a so­rozatműsorok szervezése, amelyek keretében időszerű politikai, tudományos, jogi és más témájú előadások hangzottak el. Ezekből a teljesség igénye nélkül meg­említhetném a Paragrafus címszó alatt zajlott előadás­sorozatot, amelyet dr. Hornyák Katalin vezetett, s mely­ben a következő előadások hangzottak el: ■ az ifjúkort bűnözés problémái jelőadó dr. Csaba At­tila); Я a korrupció ellent harc fdr. Szűcs Mária); ■ vámelőírások, vámrendelkezések (dr. jón Utók); ■ családjogi kérdések (dr. Császár Aladár j. Oj kezdeményezésnek számított az alkotóműhely is. Idetartozott a népi fafaragás (Nagyferenc Katalin, Ka­tona László) és a parasztzene, tlletve a táncház, Péter Zsolt és Kováts Marcell közreműködésével. Nagy közön­ségsiker volt főleg az utóbb említett műsor, igazolva az ifjúság érdeklődését az élő népzene, néptánc iránt. Min­den este felcsendültek az Ismert népdalok, — gömóri, széki, csallóközi muzsikára fúrtuk a táncot —, s ilyen­kor az eső sem zavart. A művelődési szeminárium szervezőt a társadalmi munkáról sem feledkeztek meg: a csallóközaranyosi (Zlatnd na Ostrove) szövetkezetben mintegy 50 tábor­lakó segédkezett a paradicsomszedésnél, s a komáromi űj művelődési ház építésénél is ott voltak fiataljaink. Munkájukról elismeréssel szóltak mtnd a szövetkezet, mind az építkezés vezetői. Értékes klubtalálkozókra Is sor került, amelyek során valamennyi ismert dél-szlováktai magyar közművelődési klub ízelítőt adott programjából, tevékenységéből. A tábornyitás után — a megnyitó beszédet Neszméri Sándor, a Csemadok KB titkára tartotta — Kajtár József Tábor beszélt a felszabadulás Óta elért eredményekről, a gaz­dasági és az eszmei-politikai téren megtelt útról; 40 év szabad hazában címmel tartott előadása a szocializmus iránti hűség, a békevágy óhaja volt. A tábor művelődést célzó jellege az esténként meg­tartott vetélkedőkben is megnyilvánult, amelyek során jelképes díjakért versenyeztek a táborlakók (nyalóka, reklámtáska stb.j, s amelyek során történelmi-honisme­reti, irodalmi és politikai kérdések vártak megválaszo­lásra. A bevezető sorokban említett sokrétűség bizonyítéka volt még a moszkvai VIT-röl, a televíziós munka mű­helytitkairól, valamint Lukács György és Fábry Zoltán munkásságáról szóló előadás, Novák Tamás, dr. Készéit Béla, dr. Fazekas József és dr. Fónod Zoltán interpretá­lásában. Megismerkedhettünk a csillagok világával a hurbanovói csillagvizsgálóban tett látogatásunk során, ahol dr. Pintér István, a tudományok kandidátusa volt a kalauzunk, hallhattunk előadást a modern számítástech­nika és kibernetika felhasználásáról, az ifjúkori alko­hol- és kábítószer-fogyasztás problémáiról, valamint a fiatalság szexuális nevelésének kérdéseiről is. Mindebből tehát kitűnik, hogy szinte elképzelhetetlen átfogó, egységes képet rajzolni а IX. Nyári Művelődést Táborban folyt munkáról. Azok, akik a zuhogó eső el­lenére is végig ott voltak, magukkal vihették a látotta­kat, hallottakat az ország minden vidékére, hogy átad­hassák tapasztalataikat mindazoknak, akik még vagy már nem bíznak a hasonló stílusú rendezvények létjogo­sultságában. Az összefogás, a művelődni akarás eszméje meg nem törhető, s a művelődési táborok feladata ép­pen e hit életben tartása volt, az ma ts, s az lesz hol­napután is. KERTÉSZ GÄBOR

Next

/
Thumbnails
Contents