Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-09-07 / 36. szám

AZ SZSZK MEZÖGAZDASÄGI ÉS ÉLELMEZÉSÜGYI MINISZTÉRIUMÁNAK HETILAPJA 1985. szeptember 7. ir 36. szám * XXXVI. évfolyam ★ Ara 1,— Kčs A szocialista tudat formálása „Ideológiai téren fö feladatunk, hogy a társadalom politikai egységére támaszkodva továbbfejlesszük a tömegek szocialista tudatát, segítsük a szocialista építőmunkát.“ A CSKP XVI. kongresszusa határozatának eme szavait alábbi írásunk mottójaként is választhatnánk. A marxista ideológia ugyanis nem a kommunisták „házi használatára“, önmaguk képzésére szol­gáló elmélet. Ezen elmélet elsajátításával és gyakorlati alkalmazásával önmagunk gondolkodását, magatartását formáljuk, azzal a tudatos törek­véssel. hogy eközben az egész társadalom, vagyis a köz gondolkodását, magatartását is a szocialista eszmékkel összhangban alakítsuk, fejlesszük. Éppen ezért a szocialista tudat, a gondolkodásmód és a magatartás fej­lettségi foka a tömegek kijráben tükrözi a kommunisták szocialista tuda­tosságának mérvét, magatartásának, életmódjának szocialista minőségét is. Minden, a kommunisták ideológiai felkészültségére, tevékenységére vo­natkozó vizsgálódásnak tehát egy ilyen számvetés lehet a kiindulópontja. Ebben a szellemben végezte vizsgálódását a CSKP Központi Bizottságának 1900. évi, 15. ülése, s ebben a szellemben üléseztek a kerületi és a járási ideológiai konferenciák. Mielőtt a szocialista tudatról folytatott konzultációnkban továbblépnénk, feltétlenül tisztáznunk kel) a szocialista közgondolkodás fogalmát. A kom­munistáknak ugyanis pontosan kell tudniuk, hogy mi melleit és mi ellen lépjenek lel, vagy ha a szocialista etikai normákról beszélnek, elenged­hetetlen, hogy egy és ugyanazon dolgokat értsék a fogalmakon. Kiderül­het ugyanis, hogy különböző módon értelmezünk dolgokat, vagy például szocialista erkölcsi normának tartunk valamit, ami az általános erkölcsi normákhoz tartozó dolog, s ami csak akkor válik szocialistává, ha az általánosra valami sajátos nyomja rá a bélyegét. A szocialista közgondolkodás fejlettségének elemzésekor mindenekelőtt abból kell kiindulni, hogy miként, mennyire jelentkeznek társadalmi való­ságként az egyének, csoportok gondolkodásában, életmódjában a szocia­lista vonások, a munkához való viszonyban, a politikai gondolkodásban és magatartásban, az anyagi és szellemi javakhoz fűződő kapcsolatokban. A fentiek hangsúlyozása elsősorban azért fontos, mert a szocialista közgondolkodásról folytatott vitában gyakran kísért a veszély, hogy a fej­lett szocialista társadalmunkban kétségkívül meglevő politikai egységet már-niár azonosítjuk az ideológiai egységgel, vagy a szocialista közgon­dolkodáson a társadalom ideológiai egységét értjük. Holott a politikai egység korántsem azonos az ideológiai egységgel, A CSKP XVI. kongresz­­szusának mottóként idézett útmutatása is a társadalom politikai egységé' rol szól, mint olyanról, amelyre támaszkodva továbbfejleszthetjük a töme­gek szocialista tudatát. A szocialista gondolkodásmód hazánkban már méltán nevezhető köz­­gondolkodásnak. még akkor is, ha egy-egy területen még nem általános, snk-sok ellentmondással, vagy a régi gondolkodásmód és magatartás ma­radványaival keveredve, ütközve tör magának utat. E felismeréssel töké­letesen összhangban van pártunk programja, amely így rögzíti a célt: „El kell érni. hogy meglevő anyagi feltételeinkkel szocialista módon tud­junk élni. Ezért egész társadalmunk fejlődésének egyik kulcskérdése és nélkülözhetetlen feltétele a tudati viszonyok gyorsabb, erőteljesebb válto­zása, a szocialista erkölcs és életmód általánossá válása.“ Igen ám, de meghalározhatók-e, pontokba, paragrafusokba szedhetők-e a szocialista tudatosság kritériumai? Vannak-e szabályok, amelyek betar­tásán le lehetne mérnünk, hogy hol tartunk? Ha lennének ilyenek, mi sem lenne egyszerűbb, mint törvénybe iktatni, előírni betartásukat. Csakhogy nincsenek pontokba, paragrafusokba foglalható követelményei a szocia­lista tudatnak. A marxizmus—leninizmus klasszikusai mindig is tartóz­kodtak attól, hogy örök idölare szóló, mindenféle társadalmi körülményre_ alkalmas, az emberi szubjektum sokféleségét és változatosságát figyel­men kívül hagyó előírásokat állapítsanak meg. Ezzel éppen megmereví­tették volna a szocialista ember iránti követelményeket, éppen a szocia­lista erkölcs dinamizmusát vették volna el. Honnan közelíthetők meg mégis a szocializmusban élő ember iránti társadalmi, erkölcsi, tudati követelmények? A közösség oldaláról. Társa­dalmunk közösségi társadalom, céljaink a nagy többség céljai. A szocia­lista tudat és életmód kialakításának legfőbb feltétele tehát az, hogy az egyén céljai egybeessenek a közösség céljaival. Ezt azonban gyakorlatilag még a fejlett szocialista társadalomban sem könnyű elérni. Mindez azt dik­tálja, hogy olyan embereket kell nevelnünk, akik számára mindez termé­szetes. Az erre való nevelést elkezdeni sohasem lehet elég korán. Az ala­pozáshoz már a kisgyermekkorban kell hozzáfogni a családban, hogy ké­sőbb az óvodán, iskolán át a szocialista embertípus formálásának legfon­tosabb színhelyén, a munkahelyen fejlődjön ki végleg a közösségi ember. Ott. ahol munkájával maga is hozzájárni a közös célok megvalósításához. A munkahelyet — s ez teljes mértékben érvényes a mezőgazdaságra is — elsősorban azért hangsúlyozzuk, mert munkacentrikns társadalom va­gyunk, a CSKP Központi Bizottsága 11. ülésének megállapításaiból kiindul­va viszont még vannak nehézségeink a munka eredményeinek, hatékony­ságának mérésében. Ezek egy része rendkívül bonyolult összefüggésé gaz­daságtudományi szakkérdés, amelyet a mainál jobban meg lehet és meg kell oldani. Ez a folyamat — a tökéletesítés, a megoldások keresése — soha nem lezárt folyamat, mert együtt kell haladnia a változó követelmények­kel, melyek azt diktálják, hogy fejlett szocialista társadalmunkban nem kellenek, nem szükségesek szakítópróbák, azaz a munkában sem kell rendszerré (enni az önmegtagadást. Önérdeküket megtagadó embereket rsak rendkívüli helyzetekben követel a társadalom, de nyilvánvalóan meg kell javítani a mindennapi erkölcsi-politikai közeget. Elkerülhetetlen, hogy a fegyelmet, a tisztességet másként értelmezzük, mint ahogyan a fegyelmet és tisztességet értelmezni kell. Elkerülhetetlen, lingy a jó munkát az anyagi az erkölcsi elismerés, a rosszat, a haszontalant pedig negatív anyagi és erkölcsi következmény kísérje. „Forradalmi feladatunk és történelmi felelősségünk a fejlett szocialista társadalom építése“ — hangsúlyozta llusák elvtárs a CSKP KB 15. ülésén. Az építés persze nemcsak gazdasági épitőmunkát jelent, hanem olyan gon­dolkodásmód kialakítását, amely általános, s a tömegek sajátja. Hazánkban a dolgozók többsége aktívan, eredményesen dolgozik, egyet­ért a párt politikájával, igényli megvalósítását, bizalma van benne, tuda­tilag azonosul a határozatokkal, nagyfokú'felelősseget tanúsít a vitákban. A szucialista életmód, magatartás normái széles körben ismertek, az em­berek jó része eszerint él, s ezeket a normákat társadalmi követelmény­ként kezeli. Mindez azzal magyarázható, hogy a társadalmi tudat a szocialista tudat irányába fejlődik, s ennek eredményeként felerősödött a közgondolkodás pozitív és negatív vonásainak konfrontációja. Kritikus a közgondolkodás, ami arra mutat, hogy az emberek többsége már ismeri a szocialista er­kölcs követelményeit és ma jobban észrevevődik a jó, és jobban szemet szúr a rossz. Ez utóbbi viszont arra vall. hogy a közösséggel és a társa­dalommal szembenálló egyéni törekvéseket — individualizmus, ügyes­kedés, harácsolás, önzés, karrierizmus — a szocialista tudatformálás ere­jével — alapelve szerint az egyéni boldogulás csak a közösség útján ér­hető el — feltétlenül vissza kell szorítani. CSIBA LASZLÚ A majoránnát eddig főképpen a kistermelők termesztették. Az idén azonban a Nyitrai (Nitra) já-< rásban az Alsónyitrai (Dolná Nitra) Efsz vállalkozott elsőként e közkedvelt fűszer nagyobb terü­leten történő termesztésére. A majoránna nemcsak az élelmiszeriparban, hanem a gyógyszergyár­tás területén is jól hasznosítható. Felvételünkön a majoránnát begyűjtők egy csoportja Fotó: Pavel Matis Ezen a nyáron a megszokottnál később kezdődött, az átlagos­nál több munkát adott-, és — főleg a szalmabegyűjtést hátráltató esőzések következtében — az esetek többségében minden eddiginél tovább tartott az aratás. Persze, ezen ma már nam nagyon bosszankodunk, mivel­hogy a gabona a tervezettnél gazda­gabb hozamot nyújtott. Űjtent meg­teltek a magtárak, mezőgazdasági üzemeink zömmel kiegyenlítették ko­rábbi tartozásukat, így — bár kissé megkésve, de talán annál derűsebb hangulatban — végre idén is elérke­zett a helyi aratóünnepélyek idő­szaka. GAZDAG VOLT A NYÄR Ipolyságon (Šahy) „hivatalosan“ a múlt hét derekán szegték meg az új kenyeret. A nagyjából három és fél ezer hektáros mezőgazdasági terüle­tet bíró Vörös Lobogó Egységes Föld­műves-szövetkezet tagjai ezúttal is büszkén és jogos örömmel ünnepel­tek, ugyanis az eszményinek tévedés­ből sem nevezhető természeti adott­ságok közepette gazdálkodó közös­ben a gabona ismét kiadósán ontotta a szemet. — A múlt évi csúcsteljesítményt nem tudtuk sem megdönteni, sem pe­dig megismételni, ámde örömre így is bőven van okunk — említette ün­nepi előzetesnek szánt beszélgeté­sünk alkalmával Kecskés Károly, a közös elnöke. — Igaz, a borsónkat kíméletlenül „elverté“ a július 1-jei Jégeső, s hiába örültünk a korábban gyönyörű állománynak, az átlagho­zammal nincs módunkban dicseked­ni. Viszont a gabonában nem csalód­tunk, és — szerintem — ez a leg­­fontpsabb. — Lehetne valamivel konkrétab­ban? — Persze, semmi akadálya. Min­dent egybevetve, idén összesen ezer­­harminckilenc hektár gabonánk volt. s ebből legnagyob területen — pon­tosan hétszázhatvanhat hektáron — őszi búzát termeltünk. A búzánk át­laghozama ötvenegy kilóval túlhalad­ta az öt tonnát. Őszi árpából 5,17 tonna, tavaszi árpából pedig 4.39 tonna termett egy hektáron. Vég­eredményben mindez annyit jelent, hogy szövetkezetünkben a gabonafé­lék idei átlaghozama 4.92 tonna volt. Vagyis: összesen 678 tonna gabonát termeltünk, illetve takarítottunk be terven felül. — Ez egyúttal azt ts jelenti, hogy végre „elkopik“ a korábbi kedvezőt­len évek okozta tartozás? — Ha csupán a gabonáról lenne sző, ekkor már nem fájna a fejünk — mondta az elnök, majd mélyet só­hajtva így folytatta: — Sajnos, több­ről van szó, a szemesekről. Márpedig ilyen vonatkozásban reményünk sem lehet a sikerre. A gondot esetünkben a rendre szerényebb kukorica okoz­za. A még mindig rakoncátlankodó Ipoly árterében termesztett három­száz hektár kukoricából idén száztíz hektárnyit kellett újravetni. Ezen a területen természetesen már „csak“ szllazsnak való terem, a százklienc­­ven hektár hozama pedig nem tör­lesztésre, de niég az évi termelési­értékesítési feladatok maradéktalan Megszeglek az új kenyeret teljesítésére sem lesz elegendő. Pe­dig, de szerettük volna tiszta szám­lával zárni a 7. ötéves tervidőszakot! AZ EGYÜTTMÜKÜDÉS HASZNA • Mint mindenütt az országban, eb­ben a gazdaságban is dolgoztak ven­­dégkombájnosok. Mivel a baráti se­gítségnek, az üzemok, járások és ke­rületek közötti kölcsönös együttmű­ködésnek vitathatatlanul nagy szerep jut a rendelkezésre álló gépek és a kedvező időjárás kihasználásában, illetve a betakarítási munkák gyors és minőségi elvégzésében. Kecskés elvtárssal néhány mondat erejéig megpróbáltuk összefoglalni az együtt­működés legfrissebb tapasztalatait. — Ez a legfontosabb, tehát mind­járt az elején szeretném hangsúlyoz­ni: minden évben örömmel fogadjuk és hasonló szorgalommal igyekszünk viszonozni a segítséget. Ezen a nyá­ron különösen nagy hasznát vettük a kooperációs kapcsolatoknak. A bor­sóval kapcsolatban már említett jég­verés több parcellán a gabonában is tetemes kárt ojcozott. Főleg az ipoly­­vískei (Vyškovce nad Ipfom) katasz­terben volt siralmas a látvány, ahol az önmagában is komoly szélkár csak tetőzte a bajt. Egyik-másik táb­lán többet tolattak-íorogtak a gépek, mint amennyit „aktív“ munkával töl­töttek. Mi tagadás, igyekeztünk ki­használni a kedvezd időjárást, miköz­ben a szemveszteséget is sikerült el­fogadható szinten tartant. Bizony jól jött, hogy a Libádi (Eubá) Efsz — a Žil inai Gép- és Traktorállomás előbb náluk dolgozó öt kombájnja után — rövidesen két saját gépét is útnak indította‘a megsegítésünkre.'Igv, be­leértve a helybeli középfokú mező­gazdasági szaktanintézet „masináját“ is, ezen a nyáron összesen tizenöt kombájn vágta-csépelte határunkban a gabonát. És még ígv is több mint két hétig tartott a „nagyüzem“. Jú-> lius 19-én az őszí árpában tartottuk a főpróbát, s csak agusztus 2-án ke­rült asztalra az áldomás. ÚJABB PRÓBATÉTEL A nagygazdaságban Időközben már kezdetét vette a nyárinál lényegesen nagyobb felkészültséget és komo­lyabb anyagi-műszaki ellátottságot igénylő őszi munkacsúcs. Kenyérün­nep ide. kenyérünnep oda, mi ter­mészetesen arra is kíváncsiak vol­tunk, milyen kilátásokkal fogtak az ipolvságiak a nagy feladat teljesíté­séhez. — Nem mi tehetünk róla, mégis el kell fogadnunk, hogy az ősz lénye­gesen szűkmarkóbb hozzánk, mint a nyár volt — komorodott el az elnök­­— A fagykárosult szőlőtől és az Idén minden oldalról „tépázott“ zöldség­féléktől aligha remélhetünk komo­lyabb eredményt. Ha lesznek „jobb“ napjaink, akkor azt minden bizony­nyal a cukorrépának meg a napra­forgónak köszönhetjük. Persze, az sem mellékes, hogy lesz bőven tö­megtakarmányunk, tehát reményked­hetünk, hogy továbbra is tartani tud­juk a tejtermelésben elért fejlődést. Próbáljuk röviden felvázolni, mi vár a közös tagjaira az elkövetke­ző hetekben-hónapokban? — Nos, tennivalónk lesz bőven, és a munkát már csak azért is igyek­szünk körültekintően megszervezni és következetesen elvégezni, hogy a le­hető legkisebb veszteséggel gyűjtsük be az amúgy is szerény termést, és kellően megalapozzuk a remélt jövő évi sikereket. Hát lássuk csak: min­denekelőtt be kell fejeznünk a talaj­­meszezést, be kell takarítanunk száz­ötven hektár napraforgót, a másod­vetésekkel együtt összesen 381 hektár silókukoricát, nagyjából ötszáz hek­tárról a lucernát, a herét meg a réti­szénát, és van még 266 hektár tarló­­keverékünk is. Későbbre ott a papri­ka, a paradicsom, a takarmány- meg a cukorrépa, a kukorica, a szőlő. No, és a kukoricaszárat ts be kell „hoz­nunk“, nehogy híja legyen az állat­tenyésztők által igényelt készletnek. És akkor még egy szóval sem emlí­tettem, hogy majdnem ezer hektár őszi vetést tervezünk, hogy összesen nyolcszázhetven hektárra kell Istálló­­trágyát juttatnunk, s legvégül meg ts kell szántani a pihenni vágyó földet. Ez sem kis feladat, hiszen 1156 hek­tárról van sző, s bizony jól ki kell használnunk a gépeket meg a kedvező időjárást, hogy a november 20-ra meghatározott agrotechnikai határ­időt betarthassuk. KÄDEK GÁBOR

Next

/
Thumbnails
Contents