Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-31 / 35. szám
1985. augusztus 31. SZABAD FÖLDMŰVES 7 ЙЯ оду mi az az Amszicso? Könyrí nyű kitalálni: amatör színját* * szók csoportja. Egyszerű, nemde? A csoport tagjai keresztelték el így magukat egy viharos gyűlésen, melyen ádáz harc dúlt az Amszicso és a Műsztcso közölt. A csatából végül az Amszlcso-pártiak kerültek kt győztesen. Ez a győzelem azután kitűnő alkalmat jelentett egy újabb gyűlés összehívására, melynek fö programja a névadó ünnepség volt. A tagok sorban felálltak, és pohárköszöntök közepette éltették az Amsztcsot. Csak Nyelvőr fend nem vett részt az általános vigalomban, ö ajánlotta ugyanis tpz .amatőrök“ helyen a „műkedvelőket“, a magyar nyelv szóbőségére hivatkozva: — Anyanyelvűnk drága kincs, tele van ízes kifejezésekkel. Ne tarkítsuk hát idegen szavakkal, ha nem szükségesI ARDAMICA FERENC: Lehurrogták. A „műkedvelő“ szócska nem mindenkinek imponált. Lenézőnek, sőt kicsit sértőnek is találták. Ellenben az .Amatőrök“... Hát, ugye, ez egészen másképp hangzikI Szóval, az Amszicso megalakult, és megkezdte munkáját. Elsó feladatként egy megfelelő színdarabot kellett találni. Ogy határoztak, hogy először egy vidám, zenés darabot adnak elő, esetleg operettet. Megválasztották a rendezőt, aki szétosztotta a szerepeket. Képzelöerejük színező ecsetfe elhomályosította a valóságot, és egy-egy szereplő már a világot jelentő deszkákon látta magát, tapsorkánok közepette, frenetikus sikereket íratva. Am az első olvasópróbák lehűtötték a túlzott lelkesedést. Mindenki meggyőződhetett róla, hogy a színészt pálya nem Is olyan könnyű mesterség. A rendező, akt foglalkozására nézte órás volt, percnyi pontosságot köteteit. A legkisebb késés is személyes sértésnek számított nála. Megszabta íz egyes jelenetek időtartamát, és írtjával ellenőrizte betartásukat, nehogy az előadás veszítsen lendületéből. A bakikat úgy üldözte, mint a 'elevízlös antennákon ülő varjakat a vicclapok. Rögtönzésről pedtg sző sem lehetett... Fegyelem és példás rend uralkodott a próbákon, mint a kaszárnyában. Persze, csak addig, míg a rendező jelen volt. Bezzeg, ha a szükség elszólitotta, márts clncoqnt kezdtek az egerek. Érdekes volt megfljyelnt, hogyan változtak át felnőtt smberek pillanatok alatt rakoncátlan, -sipkelödő, rosszalkodó gyerekekké. Mire a rendező visszatért, a színpad üres volt, és a szereplők a kultúrház ‘Obbl helyiségeiben tereferéltek. Órás barátunk azonban Igen találékony 'ember volt, és mint minden született rendező, }6 adag szervezőképességgel bírt. Műhelyéből magával hozta a legfülsértöbb hangú ébresztőírót, felhúzta, és végigjárta vele a folyosókat, helyiségeket. így adta Adtára a szereplőknek, hogy folytatni kívánja a próbát. Eme szokása és tar koponyája mtatt valaki elnevezte Kopasz Vekkernek. A találó csúfnév úgy ráragadt, hogy többé nem lehetett levakarni róla. Ma már senki sem emlékszik Igazi nevére. Estefelé hétre van kitűzve a főpróba, de hétkor még csak a mellékszereplők lézengtek a színpadon. „Lám, mt milyen pontosak vagyunk, míg a főszereplők ... I" — ez olvasható le az arcukról. Nagy sokára mégis öszszegyűlik az Amsztcso. A nézőtéren eloltják a lámpákat, és kezdődik a „Minden fő, ha a vége fó“ című operett főpróbája. Elsőnek felháborodva beront az apagróf, akivel épp tudatták, hogy egyetlen lánya megszökött egy csavargóval- Rögtön megbotlik a súgólyuk lámpájáhz vezető zsinórban, és akkorát zuhan, hogy beleremeg a színpad. A beromást meg kell ismételni. — Svájneráfl Esküszöm, nem fut messzire azzal a gazemberrelI — szavalja műjelháboradással. Igaza lett, mert a primadonna valóban nem jutott messzire. Már a díszletek mögött letörött a cipője sarka. Nyomban hisztériás rohamot kapott és követelte, hogy azonnal javítsák meg a cipőiét, mert ö másikban nem hajlandó fellépni. A szubrett alig énekelte el az első dalbetétet, márs tettesen elment a hangja. Ettől roppant Ideges lett. Szidta az anyagrófnőt, mtnt a bokrot: — Te vagy az okát Egyedül csak tel Igen, tgen, ktktabálom, milyen dinok vagy. Tudtam, hogy irigyelted a szerepemet, te akartad játszani, te... te kövér trampli! Hát ezért fizetted nékem ma délután a cukrászdában egyik adag fagylaltot a másik után?! Óh, miért is ettem annyit belőle? Miért voltam olyan gyenge? — Mert falánk és potyaleső vagy.../ A vtta elfajul, az anyagrófnő elájul, felmossák. /„Bár ilyen zseniálisan esne össze a harmadik felvonás végén tsl" — sóhajt a rendező. I A nedves deszkákon azután úgy csúszkálnak a szereplők, mintha műkorcsolya-bemutatót tartanának. Döcögnek a jelenetek, keservesen lemegy két felvonás. A helyzetet csak súlyosbítja, hogy a teremben fullasztó a hőség. Izzadnak a lakájok, verejtékeznek a sokszoknyás, hamis ékszerrel teleaggatott udvarhűlgyek. Mindenki trigylt a görlőket, akik lenge öltözetükben játszi könnyedséggel viselik a kánikulát. Következik a harmadik felvonás nagy szerelmi jelenete. A hősszerelmes gyengéden átkarolja a primadonna derekát, az lehunyja a szemét, ajkai szétnyílnak... Aztán undorodva elkapta a felét. — Nem bírom megcsókolni. Fuji — rikolt fa hisztérikusan. — Miért zabái egy Ebefalvi gróf enyelgés előtt vöröshagymát? — Rágalom! Csak úfhaqymát uzsonnáztam. Nem ts úfhaqymát, csak a szárát. Zsíros kenyérrel... — Pfufl Hallották? Ráadásul még hazudik is! Ü thagy mát ilyenkor! Vöröshagyma volt az a javából! — Nahát, ez már igazán sokt Kikérem magamnakI Délután még nem voltam Ebefalvi gróf. Csermák Lajos voltam, és azt ettem, amire gusztusom voltl Különben ts elhiheti, hogy csakis emiatt a buta szövegkönyv mtatt nyalakodok magával!... Visítás, tettlegesség, ájulás, ki tudja, hányadszor. Az első sorból felemelkedik valaki... A rendező! Támolyog, meg-megbotltk. Egyenesen rázuhan egy szemüveges, cingár emberkére, akt szorgalmasan jegyezget noteszába. „Egek, még ez 1st“ — jajául fel. Az emberkében felismerte a hírneves kritikust, akt tévedésből egy nappal korábban érkezett. — Bocsánat, igen tisztelt uram, csak a premierre vártuk... — Tudom, 'to valahogyan elnéztem a naptárt. Különben fogad/a őszinte részvétemet. Ezek a szereplők olaszos temperamentumukat teljesen téves helyzetekben használják. Azután, nem fér a fejembe, mtért megy a szobalány estélyt ruhában bevásárolni a piacra? Méghozzá szatyorral, mikor egy fonott kosárka sokkal megfelelőbb volnál — Sajnos. kevés kosztüm és kellék áll rendelkezésünkreI — sír fel kétségbeesetten Kopasz Vekker. — Gyerünk Inneni Látni sem akarom őket! Tönkretették hónapokig tartő munkám eredményétf Tehetetlenül lelógó keze váratlanul egy kemény, a zsebéből kidudorodó tárgyhoz ütődik. „A vekkert" — tut eszébe ... Hirtelen elhatározással kiráncigálín. és tettes ereiéből hozzávágja a kritikushoz. — Mit művelsz, te szerencsétlen?! Reggel van, ébredj már fel végreI Leverted az éjjeliszekrényről a nagy ébresztőórát! Többé nem engedlek olyan korán lefeküdni. Egész éjszaka hánykolódtál. Miért tömtél magadba az este annyi töltött káposztát? — Az ám, a töltött káposzta! — könnyebbül meg Kopasz Vekker, és elnézően pislog házsártos feleségére. Rémálmát Igyekszik minél előbb elfelejteni Még aznap megvolt a főpróba... Másnap Óriást sikerrel, telt ház előtt, a kritikus jelenlétében zajlott le a premier. Az álombéli borzalmak nem ismétlődtek, és a kritikus sem vette észre, hogy a szobalány estélyiben szatyorral ment bevásárolni a piacra. A Hétfői Hírmondó című járási lap másnap dicshimnuszokat zengett az Amszicso páratlan sikeréről. KERESZTES AGNES: a szerelem ARANYTRON méltóságos magasában uralkodóvá egymást koronázzuk a szerelem BÖLCSÖ mennyi vak keringés amíg befogad végül ez a ringásl sírunk elalszunk a szerelem CÉRNA egymás ölében újszülött az arcunk kézen-lábon vékony selyem mint a bábon; nem mehetsz többé ahova tetszik, szakadhatatlan addig-ameddig a szerelem Dlö két lágy felét egyetlen kemény burokba zárja külön külön a szerelem ÉHSÉG és meghalhat a jóllakástól mint kikoplait katonaszökevény a szerelem FAGYÖNGY nedvét szikkadó ágainkból lopja gyönyörű bokra a szerelem GAT a szerelem HlD a szerelem IDEGFAJDALOM a szerelem JAROM a szerelem KOPORSÓ keserűségünket belétemetjük és a rohadtul görcsös vigyorból fehér ingben feltámad a mosolygás Hiába futottak a szereplők szerteszét az épületben, Kopasz Vekker elöl nem volt menekvés. Htúzszemével és lármás órájával felkutatta a legkisebb és legsötétebb zugot ts, és mindenkit könyörtelenül visszaterelt a színpadra. Amikor már mindenki betéve tudta a szerepét, Kopasz Vekker elérkezettnek látta az időt, hogy kitűzzék az előadások Időpontját. Nosza, lett erre olyan Izgalom és zsivaj, hogy még a félelmetes ébresztőóra hangja is elveszett benne. Amikor végre elült a lárma, Vekker felállt és meghatotton így szólt: — Ezennel bejelentem, hogy tizenhatodikán, tehát pénteken főpróba. Szombaton, tizenhetedikén bemutató, este hét órai kezdettel. Vasárnap, tlzennyolcadikán első előadás délután háromkor, második előadás este hét órától. Van valakinek ellenvetése? — Persze, hogy van... Nem fó, nem jót — röpködtek a megjegyzések a levegőben. — De miért? Miért, kérdem önöktől? — kérdezte megrökönyödve Kopasz Vekker, aki nem számított ilyen heves ellenkezésre. — Hoqy miért? — üvöltött föl a hősszprelmes azon a hangon, amelyet a második felvonásban használ, ami-MARIAN TOMÄS: Ketten a mozgólépcsőn K özép-európai idő szerint pontosan kilenc óra huszonnégy perc és harminchét másodperckor megálltak a mozgólépcsők a városközpont egyik aluljáróiéban. A véletlen úgy hozta, hogy felfelé Is, lefelé is csupán egy-egy férfi tartózkodott ra|tuk, és éppen egymással szemben álltak, amikor az áramkiesés bekövetkezett. — Na, már csak ez hiányzott. Felelőtlen társaság! Lépten-nyomon csak bosszantják az embert! — dohogott a lefelé tartó, miközben vágyakozva bámult az aluljáró félhomályba vesző mélyébe. — Teljes mértékben Igaza van, uram — csatlakozott hozzá a másik, majd rövid, megfontolt hallgatás után hozzátette: — Hogy a guta ütné meg őket. — Tehetetlen fráterek! Naplopők! Ingyenélők! F.arbárokl Hová Jutnánk, ha mindenki tgy végezné a munkáját!? — Velőben hallatlan! — helyeselt buzgón a másik. — Rettenetes Időket élünk. Az ember nap mtnt nap csak könnyelműséget, a kötelességekhez való felelőtlen hozzáállást tapasztal maga körüli — Ogy ahogy mondja! Hogy mást ne mondjak, nézzük csak ezeket a fiatalokat. Szemtelenek, tiszteletlenek, tolakodóak és olyan lusták, hogv az már egyenesen szörnyül Az egyikük például a műhelyünk rádiéjavftó részleg'én megtanulta a lábujjéval behangolni az áramköröket, csak azért, hogy ülhessen munka közben! Egy hétre rá pedig újítási Javaslatot adott be „Tranzisztorok beállítása a jobb láb alacsonvfrekvenctás bütykei segítségével“ címen! — Én pedtg, tudja, hogy mit hallottam? Állítólag a közlekedési vállalatnál egy szépreményű Ifjúnak az Jutott az eszébe, hogy az egy vonalon közlekedő autóbuszokat össze kéne kapcsolni, mint a vasúti kocsikat, s tgy elég lenne egy járat naponta. Arra hivatkozott, hogy ha ezt két villamoskocsival meg lehet csinálni, miért ne lehetne tizenöt autóbusszal? Állítólag még jutalmat Is követelt, üzemanyag-megtakarftás címen! — így megy ez mindenütt. Egyáltalán, kiben lehet ma megbízni!? A múltkor például egy kicsit megcsapoltam az egyik benzineshordót a raktárban. Alig tíz litert szivattyúztam ki, gondoltam, éppen elég lesz az anvésékboz meg vissza a hétvégén. S mit gondol, mire jöttem rá, amikor be akartam tölteni a kocsiba? Hogy nem Is benzin, hanem petróleuml Tőnkretehettem volna a motort! — Valóban felháborító. Kíváncsi vagyok, ki térítette volna meg a kárt? Vagy most Is: Itt állunk ezen az átkozott lépcsőn, biztosan maga Is siet valahova, erre fogják magukat és egyszerűen kikapcsolják az áramot! Mit tehet Ilyenkor az ember? Még szerencse, hogy van nálam újság! — Nálam meg hálistennek egypár üveg sör; így már el leszünk egy darabig. — Ügyesen kinyitott két üveget a lépcső élén, az egyiket kollégájának nyújtotta, míg az testvériesen elfelezte az újságot. Mindketten kényelmesen letelepedtek, és hamarosan belemélyedtek az olvasásba; közben Jóízűen kortyoltak egyetegyet az üvegből. ... Éppen elfogyott a sör, amikor — középeurópai idó szerint tizennégy óra harmincöt perc és negyvenegy másodperckor — a mozgólépcső csikorogva ismét megindult. A sorstársaknak éppen csak arra maradt idejük, hogy sietve összepakoljanak és elbúcsúzzanak egymástól, aztán mentek mindketten a dolguk után. Az egyik — a Javítóvállalat alkalmazottja — a reggel bejelentett címre, ahol az eltört vízvezetékcső időközben nemcsak a szóban forgó lakást, hanem az alatta levő összes többit is elárasztotta; a másik, az ügyeletes orvos pedig a szintén még reggel telefonon rosszullétre panaszkodó pácienséhez. Vass Gvula fordításai > ■ kor rajtakapja jegyesét az tntrtkus- sál, — Mert nem lesz közönségünkI ■ Lehetetlen ötlet négy nappal fizetés í előtt játszani a darabot. Kár a gőzértt , Ásítani fognak a széksorok az üres> ségtől, és csúfosan megbukunk. A rendezőnek, úgy látszik, fogalma sincs ■ arról, milyen válságon megy keresz• tül háztartásunk fizetés előtt. Ügy ■ fest a spájzunk, mint egy mező sdska, járás után. Még szerencse, hogy léteznek üres üvegek ... A csoporttagok beleegyezően mormoltak. — Kérem, kérem, elhalasztjuk a főpróbát és az előadások tdöpontfát • egy jelfes héttel. Mindenki elégedett? Miután ebben nagy nehezen megegyeztek, Kopasz Vekker feloszlatta az összejövetelt és hazament, fői bevacsorázott töltött káposztából, utána nyomban aludni tért.
