Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-24 / 34. szám

19S5. augusztus 24. .SZABAD FÖLDMŰVES. A tejtermelés jövedelmezőségének biztosításé Ä tejtermelés népgazdasági és üzemgazdasági jelentősége egyaránt Ismeretes. Mivel alapvető és nélkü­lözhetetlen népélelmezési termékről van szó, nehéz lenne eldönteni, mi a fontosabb: a mennyiségi követel­mények kielégítése, a minőség, avagy В termelési költségek szintje. A köz­­gazdasági szabályzók — mindenek­előtt az árrendszer — feladata tehát, hogy egybehangoltan biztosítsa mind a népgazdasági, a társadalmi, az egészségügyi, mind pedig az üzem­­gazdasági érdekek összhangját, vagy­is, hogy mezőgazdasági üzemeink elegendő mennyiségű, biológiailag hi­bátlan minőségű tejet termeljenek olyan költségszinten, mely az ér­vényben levő felvásárlási árak mel­lett biztosítja azt a jövedelmezősé­get, mely szükséges az üzem pénz­forrásainak biztosításához. Mint ismeretes, az I. minőségi osz­tályba tartozó tej felvásárlási ára a nyári időszakban 3,50, a téli időszak­ban pedig 3,80 korona. A tapaszta­latok szerint ez a felvásárlási ár ak­kor biztosítja a mezőgazdasági üzem számára a szükséges jövedelmező­séget, ha a kitermelt tej legalább 85—90 százaléka I. osztályú, az ön­költsége pedig nem haladja meg a 3 koronát. Ez jelenleg az átlagos szintet elérő mezőgazdasági üzemek­ben látszólag biztosítva is. van. Me­zőgazdasági üzemeink sikeresen ol­dották meg a termelés mennyiségi követelményeit, a tehenenként! évi fejési átlag az üzemek százaiban meghaladja a 4000 litert, sót nem kevés azon üzemek száma sem, me­lyek már az 5000 litert is túllépték. Amt a minőséget Illeti, az érvény­ben levő, 48 8101 számú csehszlovák állami norma szabja meg a tej alap­vető minőségi feltételeit. E szerint a tejnek frissnek, tisztának, egészséges tehenektől származónak kell lennie. E norma szerint nem tekinthető ilyennek az a tej, mely nem egész­séges, avagy antibiotikomokkal, hor­monkészítményekkel, rádioaktív anya­gokkal kezelt tehéntől származik, a­­vagy idegen anyagokat (szennyezést, vizet, vegyszert, antibiotikumot, fer­tőző anyagokat stb.) tartalmaz. U- gyancsak ki van zárva a borjazás előtt 14. illetve a borjazás után 8 na­pon belül fejt tej is, valamint az, amelynek savanyúsági foka 6,2° SH érték alatt vagy 8° SH érték felett van, hőmérséklete meghaladja a 10 'C-t, fizikai tulajdonságai (színe, sza­ga, íze stb.) eltérnek a szabványos­tól. Az ilyen te], amennyiben II. osz­tályúnak minősül, felvásárlási ára literenként 20 fillérrel, а III. osztá­lyúé pedig 70 fillérrel csökken. A III. osztályú tej nem számítható be a felvásárlási szerződés teljesítésébe, érte sem specializációs, sem beüze­meltetés) árpótlék nem folyósítható, és a felvásárló szerv érte még 20 százalékig terjedő büntetéspénzt is számlázhat. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1983. január 4-én kelt 51/1983-PP számú utasításában vala­mennyi mezőgazdasági üzemet arra kötelezett, hogy biztosítsa a normá­ban foglalt minőségi követelmények teljesítését. A mezőgazdasági üzemek utasítása és az említett árintézkedé­sek következtében lényegesen fokoz­ták gondoskodásukat a tej hűtése. kezelése és vizezésének kizárása te­rületén. Ez vissza is tükröződik a tejminőség javulásában. A Nyugat­szlovákiai kerületben a felvásárolt tej 85 százaléka az I. félév átlagá­ban I. osztályú volt, ami az elmúlt időszakokkal szemben kétségtelenül jelentős eredménynek számít. Ennek ellenére továbbra is alapvető hiá­nyosságok vannak a tej mikrobioló­­giai minőségében, az idegen eredetű anyagok és a sejtelemek magas elő­fordulásában, amik nagyban rontják sul-e meg, az máris biztos, hogy az intézkedésekkel sem a minőségjaví­tás területén, sem a költséggazdál­kodás terén nem várhatunk tovább. Sem az egyik, sem a másik kérdés­ben nem lebet sablonosán eljárni. Eltérő az egyes tehenészeti farmok épületállománya, technológiai felsze­reltsége, szervezeti elrendezése, mun­kaerő helyzete stb. Ennek következ­tében minden egyes istállónál külön­­külön kell felülvizsgálni, melyek a termelési folyamatnak azok a lánc­a tej biológiai értékét és akadályoz­zák tejipari feldolgozhatóságát — fő­leg ami a kiváló minőségű tejtermé­kek gyártását illeti. Mind a népegészségügyi, mind pe­dig a közgazdasági okok szükséges­sé teszik tehát, hogy rövid időn be­lül új és lényegesen szigorúbb mi­nőségi követelményeket tartalmazó norma kerüljön bevezetésre. Ez a norma — ČSN 57 0529 szám alatt — készen áll, és bevezetése csak az idő kérdése. Legfőbb szigorítása a mik­roorganizmusok megtűrhető határá­nak gyökeres csökkentésében áll. E téren a szigorítás oly mértékű lesz, aminek következtében a jelenleg I. osztályúnak mipősülő tej több mint 60 százaléka nem felel meg. Ez azt jelenti, hogy a tej átlagos felvásár­lási ára — ha nem történik gyöke­res javulás a tej minőségében — li­terenként 50 fillérrel is csökkenhet, és így a szükséges költségráfordítás már nem térülne meg. Ebből törvény­szerűen következik, hogy a jelenlegi időszakban minden mezőgazdasági üzemben olyan intézkedések láncola­tát kell foganatositani, melyek egy­részt biztosítják a tejminőség döntő javulását, másrészt a tejtermelés faj­lagos költségeinek számottevő csök­kenését. Mindkét feladatkör egyaránt rendkívül igényes és döntő teladat, amelynek egyaránt megvannak a ma­ga műszaki és emberi előfeltételei, és ezek többségét egyik napról a másikra nehéz lenne megteremteni. Noha még nincs végleges érvény­nyel eldöntve, mikor lép az új nor­­ma érvénybe, sem az, hogy beveze­tése egy vagy több szakaszban való-A TU&0MÁMY ViUCA Gyérítheto-e a nematóda olajretekkel? Olajretket köztesként a répa ne­matóda fertőzöttségének csökkenté­sére már korábban is vetettek, ami­kor még nem is volt szó rezisztens olajretekfajtáról. Az olajretek ugyan­is épp olyan gazdája a répanemató­­dának, mint a repce vagy maga a répa. Az olajretekvetés azonban fej­lődésre serkenti a talajban akár éve­kig is elfekvő barna cisztákból a ne­­matődalárvákat.. Ezek behatolnak a gyökerekbe, ott kialakulnak az űn. őriássejtek. Az őriássejtekben megta­­padő lárvák táplálkoznak és növe­kednek. Ha ilyenkor a retek alászán­­tása vagy a talajhőmérséklet gyors lehűlése miatt a tápláléklánc megsza­kad, a félig kifejlett nematódák el­pusztulnak, tehát a védekezés ered­ményes volt. Ez a fegyver azonban kétéltű, mert ha hosszú, meleg az ősz, és az olajretek-állományt Idejé­ben nem törik fel, akkor kifejlőd­nek a nősténv alakok, s bennük a megtermékenvülés után nagyszámú pete termelődik. Az eredmény tehát a nematódák Irtása helyett azok sza­porítása. A nematóda-rezisztens fajták be­jelentése irányította a figyelmet is­mét az olajretekre. A rezisztencia annyit jelent, hogy a szóban forgó fajta gyökérzete nem nyújt annyi táplálékot, amennyi a nőstény ala­kok kifejlődéséhez szükséges. Emiatt a tápláléklánc automatikusan meg­szakad. Az olajretket július közepéig kell elvetni és az a tél beköszöntéig megmarad. Az olajretekfajtákkal végzett vizs­gálatok során azonban nem sikerült egyértelmű rezisztenciát kimutatni. A rezisztens növények hatása ugyan­is több külső tényezőtől, így a hő­mérséklettől, a csapadéktól, a koráb­bi növényi sorrendtől és egyúttal at­tól is függ, hogy milyen mértékben pusztították a talajlakó gombák a nematédákat. (Csapadékos őszön a talajlaké gombák maguk Is jelentősen csökkentik a nematődalétszámot.J összetett, minden részletében még nem tisztázott kölcsönhatásról van sző. Ezek alapján a rezisztens olaj­retek beillesztése a cukorrépás ve­tésforgóba ma még nem Javasolható általánosan. M. V, szemei, ahol a tej minőségromlást szenvedhet. Ezek a láncszemek lénye­gesen eltérők lehetnek ott, ahol kan­nába fejnek, vagy ott, ahol n tej em­beri kéz érintése nélkül kerül a gyűj­tőbe. A leggyakoribb hibagócok a fejőberendezések tisztán tartása, a szűrők, a hűtők és a tárolók üzem­­biztonsága, a személyi higiénia, de legfőképp a tehenek fejeshez való előkészítése — tisztítása ' —, főleg pedig ezek rendszeres ellenőrzésé­nek elhanyagolása. A tapasztalatok szerint az okok súlypontja az emberi tényezőben van. Egyébként mivel le­hetne magyarázni, hogy ugyanazon efsz négy azonosan felszerelt, azonos technológiájú farmja közül kettő rendszeresen csak I. osztályú tejet termel, egy viszont hónapról hónap­ra csak 60—65 százalékot tud I. osz­tályúként értékesíteni. Igaz, hogy a mintavétel jelenlegi rendszere sem tökéletes és vele kap­csolatban is sok kifogás hangzik el, de ha a minőségi eltérések tartósan ugyanazon farmok vagy istállók ja­vára, vagy hátrányára szóródnak, ez mindenképpen a munkavégzés minő­ségi különbözőségére mutat. A ta­pasztalatok azt bizonyítják, hogy az anyagi és erkölcsi elismerés terén sem történt meg minden a tejminő­ség javításának ösztönzésére. Lénye­gesen nagyobb mértékű differenciá­lásra volna szükség, mind az alapju­talomban, mind a prémiumok terén aszerint, hogy ki milyen minőségű tejet értékesít. Ez vonatkozik a másik probléma­körre, az önköltségekre is. Az első kérdés, hogy a jelenlegi kalkuláció tartalmazza-e az összes költségténye­zőt és helyesen méri-e fel az egyes költségfajtákat. Sokak véleménye, hogy nem! Ez vonatkozik főleg a sa­ját termésű takarmányok felhasználá­sának beszámítási árára, a mellék­termékek (a borjú és a trágya) ér­tékének számításba vételére, féleg pedig annak az értékkülönbségnek beszámítására, amely a tenyésztésbe vett üsző felnevelési költségei és a kiselejtezett tehén értékesítéséből eredő árbevétel között mutatkozik. Ez a különbözet a selejtezési száza­lék emelkedésével egyre nő. Minél később történik a tenyésztésbevétel, annál magasabb a felnevelési költ­ség, mely az életteljesítmény minden egyes literét terheli. Ez az élettelje­sítmény pedig a kiselejtezési idő függvénye. Van üzem, ahol átlagosan egy tehénre csak 2,5 laktáció esik, így a felnevelési költség és a selej­tezési árbevétel különbözete csak kevés tejtermelésen oszlik meg és nagy hányaddal játszik bele az 1 liter tej önköltségébe, amit a kalkuláció nem 1 tükröz kellő hűséggel. A saját termésű takarmány önköltsége is rendszerint ténylegesen nagyobb, mint amellyel a tej önköltségébe be­számításra kerül. Hasonló költségtorzító tényező le­het a tehénistál’ók modernizációjá­val és rekonstrukciójával járó kiadás is, mely rendszerint nagyon jelentős nagyságrendet képvisel. Ha ezeket üzemi jelleefi pénzeszközükből fedez­ték, beleszámítanak a’ tej önköltsé­gébe, ba azonban beruházási eszkö­zökből származnak, akkor az önkölt­séget nem érintették. Jogos tehát a gyanú, hogy a tejtermelés jelenleg kimutatott jövedelmezősége névleges jövedelmezőség és a valódi Jövedel­mezőség ennél lényegesen alacso­nyabb. így aztán ha a minőségi nor­mák szilárdulása folytán az üzem nem érné el az eddigi átlagos árbe­vételi szintet, a tejtermelés esetleg veszteségessé válna, vagy legalábbis nem hozna kielégítő hasznot. Kézenfekvő tehát, hogy miközben összpontosított erőfeszítéseket te­szünk mind a műszaki, mind pedig az emberi tényező vonatkozásában, hogy az eeyes üzemekben az I. minő­ségi osztályba tartozó tej az új mi­nőségnormák mellett is elérje az eddigi hányadot, egyidejűleg ugyan­ilyen eréllyel kell küzdeni az egyes költségtényezők leszorítása érdeké­ben is. Ezek sorában a legfőbb tar­talékunk a tenyészmunka olyan javí­tása, mely lehetővé teszi az üszők minél korábban történő tenyésztésbe­vételét, a laktációk számának eme­lését és az életteljesítmény növelé­sét, valamint a felnevelés) költségek és a kiseleitezési árbevétel különb­ségének csökkentését. Tán még ennél is nagyobb tartalé­kaink vannak a takarmányozás nntl­­maUzác’ójában, mivel a takarmányo­zási költségek alkotják a tejterme­lés legnagyobb hányadát. Ennek mű­szaki feltételei hiánytalanul adva vannak, hisz mezőgazdasági üze­meink jelentős része máris rendelke­zik számítógéppel, a többi pedig a szükséges számításokat más számító­központokkal végeztetheti el. A ta­pasztalatok azt tanúsítják, hogy egye­dül ezzel az intézkedéssel 10—15 százalékos költségmegtakarítás érhe­tő el. Persze, erre a területre is ér­vényes, hogy a megtakarításokban érdekeltté kell tenni a tehenészet dolgozóit a fejőktől kezdve a takar­­mányozékig, s a középkádereket egy­aránt. Most még van időnk, hogy az új minőségnorma bevezetésére kellő intézkedésekkel felkészüljünk és an­nak várható jövedelemcsökkentő ha­tásait megfelelően ellensúlyozzuk és kivédjük. Ezeket az intézkedéseket sokkal nehezebb lenne megtenni az új norma érvénybe lépése után, ami­kor e késés óhatatlanul pénzügyi hátrányokkal járna. Dr. Cséfaivay Gábor, a Dnnaszerdaheiyi Járási Mezőgazdasági Igazgatóság közgazdasági igazgató­helyettese Egy új bérezési módszer * _ - •• ^ • uttoroi--------------—13 A gazdaságosság és a hatékonyság mai gazdasági életünk kulcsfogalmai. Lényegük a termelékenység fokozá­sa — az ésszerű anyagi érdekeltségi rendszer kialakffása révén. Külföldi és hazai tapaszlalatok egyaránt iga­zolják, hogy nem könnyű feladat megoldani a differenciált bérezést, A hangsúlyt persze nemcsak a jutái­­mazásra kell helyezni, hanem az er­­kölcsi ösztönzésre, a közösségi ér­téktudat elmélyítésére, az emberi kapcsolatok megszilárdítására Is. A gazdaságosság és a hatékonyság növelésére irányuló anyagi ösztönzést forma a „ZEUMS“ néven ismertté vált jutalmazási rendszer, amelyet a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Mi­nisztérium 1984 júniusában hagyott jóvá. A Rimaszombati (Rtmiavská So­bota) járásban az idén láttak hozzá ezen rendszer bevezetéséhez. A járási mezőgazdasági igazgatóság alapos / mérlegelés és elemzés után két me­zőgazdasági üzemet kért fel az úttö­­rő szerep vállalására. A Rimaszom­bati Baromfiüzemet és a Rimaszom­bati Járási Agrokémiai Vállalatot. Ezek után a két üzem vezetősége munkához látott. Az Irányelvek alap­ján felülvizsgálták és kidolgozták az alapnormákat, figyelembe véve tel­jesíthetőségük reális határát. Aztái) szakbizottságokban folytatódtak až előkészületek, értékelték és kategő­­rtákba sorolták a fizikai dolgozókat, valamint a technikusokat. A MÜLT ÉS A JELEN A Skoda HT-18-as, 1929-ben gyártott, 14,7 kW teljesítményű, a benzin és a petróleum keverékére üzemelő, valamint a Zetor 16145-ös típusú kor­szerű kerekes traktor Fotó: — blm Most pedig Ismerkedjünk meg В „módszer“ lényegével és működésé­nek alapelvével. Köztudott, hogy az Igényes munka­végzés feltételeinek megteremtését nem lehet alapbérezéssel megoldani. Szükség van az ösztönző juttatásra. Azokban az üzemekben, ahol a telje­sítménynyújtáshoz viszonyítva már eddig is alap- és mozgóbérre osztot­ták a Jutalmazást, ott az eredmények Javulásában meg is mutatkozott a várt hatás. A két kiemelt gazdaság esetében az átlagos alapbér nem ha­ladta meg a béralap nyolcvan száza­lékét. A mozgóbér hatvan százalékát év közben folyamatos célprémium­ként, a további negyven százalékot pedig az év végi — az eredmények túlteliesítésének függvényében — prémium formáiéban osztják szét a dolgozók között. Az említett üzemekben tudatában vannak azzal a közgazdasági alap­elvvel, hogy béralapjuk fedezéséhez, feltöltéséhez nem számíthatnak álla­mi dotációra. Saját éredményeíkből — a munkatermelékenység és a tel­jesítmény növelésével — kell bizto­sítaniuk a bérfejlesztéshez szükséges pénzösszeget. Például a baromfiüzem­ben adottak ezek a feltételek, hiszen Járási és kerületi viszonylatban évek őta tartják a magas gazdaságossági szintet. Egy évvel ezelőtt négy mun­kacsoportban vezették be a brigád­­szerű munkaszervezést és Jutalma­zást. Ez ugyancsak előfeltétele volt a ZEUMS bérezési rendszer alkalma­zásának, mivel öt százalékos létszám­­csökkenés mellett lényegesen növel­ték a munkatermelékenységet, s en­nek alapján öt százalékos norma­­erősítést Is végre tudtak hajtan!. Erre az évre 4 millió 400 ezer koro­na tiszta nyereséget tervezett az Üzem, ebből töltik majd fel a tarta­lék- és a béralapot. Végeredményben e dolgozók átlagosan húsz százalé­kos jövedelemnövelésre számíthatnak az új szabályzók és a szigorú normák betartása esetén. önmagától adódik a kérdés: vajon mikorra várható az új bérezési rend­szer általános bevezetése a járás me­zőgazdasági üzemeiben? Az Időpon­tot egyelőre nehéz megállapítani. Ki kell várni az első elemzések ered­ményeit. Viszont nyilvánvaló, hogy a megvalósítás következő szakaszában az állami gazdaságok kerü’nek sor­ra. A rendszer általánossá tételét az is befolyásolja, illetve nehezíti, hogy a mezőgazdasági üzemekben a sok­rétű munkafolyamat miatt elég bo­nyolult az egyes munkafolyamatok és szabványok összehasonlítása. Nem Is beszélve arról, hogy a ZEUMS be­vezetéséhez megfelelő képzettségű szakembergárdára, magas színvonalú technikát felszerelésre, jől működő szervező-irányító apparátusra van szükség. Tény azonban, hogy ahol megvan a vezetőség és a fizikai dol­gozók között az embert-szakmal kap­csolat, ott sokkal könnyebb az üj termelési módszerek és Jutalmazást formák érvényesítése.-!

Next

/
Thumbnails
Contents