Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-24 / 34. szám

I 1385. augusztus 24. .SZABAD FÖLDMŰVES. Äz 1985-ös év je­lentős mérföldkő a Banská Bystrtca-1 Szlovák Nemzeti Felkelés Múzeuma történetében: az Intézmény az idén ünnepelte fennál­lásának 30. évfor­dulóját. Párt- és állami vezetőink, egész népünk tisz­teletének jeleként nyitotta meg ka­puit 1955-ben, hogy emléket állítson a szlovák nép újkori történelme legje­lentősebb esemé­nyének, a fasizmus elleni harc kicsú­­csosodásának. Az eltelt három évtized alatt a múzeum minden téren nagy fejlő­désen ment ke­resztül. Kezdetben szerény körülmé­nyek között, az egykori városháza épületében fogadta látogatóit, akik kö­rében viszont rög­tön a megnyitás­tól kezdve óriási volt az érdeklődés a múzeum gyűjte­ménye lránt. Ezt bizonyltja, hogy 1955 végéig már több mint hétezer látogató jegyezte be a nevét a vendégkönyvbe, hazánk legkülönbözőbb vidékeiről. A múzeum fokozatosan bővült. 1956-ban már öt állandó dolgozója volt, és éves költ­ségvetése elérte a 120 ezer koronát. 1957-ben a CSSZSZK Iskolaügyi és Kulturális Minisztériumának hatás­köre alá került, mint eszmei-politi­kai nevelési célokat is szolgáló tudo­mányos intézmény. Ezáltal egyben a szlovák nemzeti felkeléssel kapcso­latos valamennyi adat, dokumentum, írásos és tárgyi emlék országos „gyűjtőhelyévé“ vált, s ezek rend­szerezésében a legkorszerűbb mú­­zeolőglal Ismerteteket használták fel. E munka eredménye nemcsak a mú­zeum fejlődésében mutatkozott meg, hanem Jelentősen elősegítette a té­mával kapcsolatos általános Ismere­tek közkinccsé tételét, elsősorban a sajtőn, a rádión, a televízión és a népművelési Intézetek munkáján ke­resztül. Az évek, múlásával a múzeum egy­re jobban „kinőtte“ szűkös otthonát. Hogy az új, tervezett épület méltó legyen a nagy történelmi esemény­hez, kivitelezésére pályázatot írtak ki. A feltételek között szerepelt a szlovák nép antifasiszta harcának és forradalmi hősiességének kellő ki­domborítása, a CSKP szerepének ki­hangsúlyozása, valamint utalás a Szovjetunió által nyújtott segítségre, ■Š* ♦ :■< [Fotó: Vass) HARMINCÉVES az sznf műzeuma A szabadságvágy jelképe illetve a felkelés internacionalista jellegére. A felhívásra 1959 februárja és júniusa között 9 építőművész küldte el tervét, amelyek közül a bí­ráló bizottság végül Is Emanuel Hruškáét és Dušan Kuzmáét fogadta el. Miután a tervet a párt- és állami szervek is jóváhagyták, 1964-ben — a felkelés 20. évfordulójának tiszte­letére — megkezdődhetett a Szlovák Nemzeti Felkelés Múzelma új ottho­nának építéséé. Az azóta már jelkép­pé vált épület 1969 augusztusában, a felkelés 25. évfordulója ünnepsé­geinek alkalmából nyitotta meg ka­puit a nyilvánosság előtt. Ugyanettől a naptői kezdve tekinthették meg a látogatók a múzeum külső részlegét Is, ahol néhány nehéztüzérségi fegy­ver, tank és egy LI-2 típusú szovjet repülőgép kapott helyet. A múzeum ünnepélyes megnyitásakor jelen volt Ludvík Svoboda hadseregtábornok, a CSSZSZK akkori államelnöke és Gus­táv Husák, a CSKP KB főtitkára. Az Intézmény ezáltal olyan otthont ka­pott, amely az eddiginél sokkal na­gyobb mértékben léhetővé tette szá­mára a tudományos, Illetve az esz­mei-politikai nevelő munkát. Az Impozáns épület csakhamar Is­mertté vált nemcsak hazánkban, de országhatárainkon túl Is. Látogatók tízezrei keresték és keresik fel min­den évben, Itt adnak egymásnak ta­lálkozót rendszeresen a felkelés még élő résztvevői, illetve azok család­tagjai. Nagymértékben éppen nekik köszönhető, hogy a múzeum anyaga azóta is folyamatosan bővül, hiszen elveszettnek hitt írásbeli és fényké­pes dokumentumokat, tárgyi emlé­keket bocsátanak az intézmény ren­delkezésére. A múzeum 1974-ben, a felkelés 30. évfordulójának alkalmából megkapta Az építésben szerzett érdemekért ál­lami kitüntetést, amelyhez a Honvé­delmi Szövetség, a Szlovákiai Anti­fasiszta Harcosok Szövetsége és a Nemzeti Front több más tömegszer­vezete által adományozott kitüntetés is Járult. Az Ismeretlen katona sír­ján, a kettéroppantott acélsisak két jelképes darabja között ekkor már égett az az örökláng, amelyet 1972- ben gyújtott meg Viliam Šalgovič, az SZNT akkori alelnöke, s amely a szlovák nép forradalmi lelkesedését hivatott jelképezni. A gyűjtemény könnyebb áttekint-» hetősége végett a múzeumban egy­séges nevezéktant és osztályozást vezettek be. Eszerint külön-külön té­makört képeznek a nemzeti felsza­badító harc emlékei, a felkelésre való előkészületekről szóló dokumentu­mok, az SZLKP Illegális tevékenysé­gét bizonyító adatok, a felkelők har­ist és mindennapi életét megörökítő eredeti írásos és tárgyi emlékek, va­lamint a fasiszták által felégetett szlovák falvakról készült, megrázó, fényképfelvételek. Ä múzeum kiadásában minden év­ben terjedelmes tájékoztató jelenik meg, amely a szlovák nemzeti felke­lés történetével kapcsolatos legújabb ismereteken kívül általános múzeoló­­glaí tanulmányokat is tartalmaz; ha­zai és külföldi szerzők tollából egy­aránt. Feltétlenül szólnunk kell néhány szót az intézmény műszaki színvona­láról, amely a maga nemében a leg­magasabbak közé tartozik. A több párhuzamos vásznqn futó audiovizuá­lis program formailag egyedülálló­nak nevezhető hazánkban, de ez csu­pán egy a haladó műszaki megoldá­sok közül, még ha a leglátványosabb is. Legalább ennyire jelentősek azon­ban azok a modern másolóberende­zések, fényképészeti laboratóriumok és restaurációs műhelyek, amelyek segítségével számos erősen megron­gált írásos és képi dokumentum vált klállíthatóvá. Az archivum-osztály 1981-ben egy új részleggel bővült, amely a múzeum tevékenységét fog­lalja össze, illetve rögzíti folyamato­san — a megalakulástól kezdve nap­jainkig. Ugyanennek az osztálynak egy érdekes részlege a felkelés aktív résztvevőinek jegyzéke, valamennyi lényeges adatukkal együtt. A Szlovák Nemzeti Felkelés Mú­zeuma gyümölcsöző kapcsolatot tart fenn több hazai és külföldi múzeum­mal. Egyik ilyen testvérlntézménve a moszkvai Központi Forradalmi Mú­zeum, amellyel már több mint egy évtizede tart az együttműködés, de megemlíthetjük ilyen vonatkozásban a budapesti Munkásmozgalmi Múzeu­mot vaev a szófiai Forradalmi Moz­galmi Múzeumot Is. Az intézmény évente számos kiál­lítást rendez, amelyek többségének maga ad otthont, reprezentatív kiál­­lítóhelyiségel valamelyikében. A ven­dégkönyvek tanúsága szerint a kiállí­tások lránt valő érdeklődés Igen nagy; egy részük vándorkiállításként járja tovább ha-zánk városait. Az SZSZK kormánya 1982 szeptem­berében nemzeti kulturális emlékké nyilvánította a múzeumot és annak szabadtéri részlegét, Banské Bystrica 6 más objektumával együtt. Az intéz­ménynek ma 55 dolgozója van, akik PhDr. Stefan Pazúr Igazgató Irányí­tása mellett végzik munkájukat a múzeum öt részlegén. Fő feladatuk­nak tartják a CSKP XVI. kongresszu­sán a szocialista embertípus formá­lásáról szőlő határozatok érvénvesí­­tését, amire az Intézmény jellegénél fogva különösen alkalmas. E kon­cepció szellemében született a mú­zeum legújabb expozíciója, amely magas eszmei, esztétikai és szak­mai színvonalon tárja a látogató elé a felkelés eseményeit, olyan történel­mi közegbe helyezve azokat, amelyek összefüggéseiben értetik meg előz­ményeit, lefolyását és hagyatékát, s amelyet tavaly, a 40. évforduló ün­nepségeinek keretéhen nyitottak meg a nyilvánosság előtt. Marta HrubovCáková A faház lakói emlékeznek Kráľova Lehota apró község az Ala­­csony-Tátra északi peremén, ahol a hegyvonulatok a Liptói katlanba ereszkednek. A fa­luból kanyargós út vezet egy kis fa­ház felé. amely arról nevezetes, hogy a szlovák nemzett felkelés ideién Itt volt a felkelést segítő szovjet csapatok parancsnokságának főhadiszállása; Mallnovszkil mar­sall Innen irányí­totta a hadműve­leteket, amelyek hatékony segítsé­get nyújtottak a hegyekben harcoló mintegy 1500 partizánnak. A kis faház gazdája ma ts ugyanaz, akt akkor volt: Koloman Lovick, aki maga ts aktívan kivette a részét a német megszállók elleni harcból. Az idős férfi így vall az egykori har­cok emlékeiről: — A felkelés idején a falucská­nak alig hatszűz lakosa volt, de mi­vel országút és vasútvonal is haladt át rajta, katonailag fontos telepü­lésnek számított. Ekkor én vasutas­ként dolgoztam. Már a felkelés után történt, hogy egy német katonai sze­relvény érkezését felezték a lehotat vasútállomásra. A község határában lévő alagút előtt eltorlaszoltuk a sí­neket, miután aláaknáztuk a pálya­testet, s élszaka a levegőbe röpítet­tük a vonatot. A németek utánpótlá­tött úgy Malinovszktj marsall, hogy főhadiszállását Hybéröl ide helyezi át — az én házamba ... Nagy-nagy megtiszteltetés volt ez számomra, és feleségem, Boltka számára — moso­lyog a mellette ülő asszonyra. — ö főzött nekik, a tisztek pedig éjsza­kánként szinte pihenés nélkül a tér­képek fölött görnyedtek a petró­leumlámpa fényénél, és tervezték a hadműveleteket. Csak az ebéd vagy a vacsora Idejére kerültek le a térképek az asztalról, s ilyenkor né­hány percre előkerült a harmonika ts. A szórakozás és a vidámság azon­ban csak rövid Ideig tartott, és a petróleumlámpa lángjától megpörkölt hajú tisztek ismét gondterhelten néz­tek egymásra. A nagy támadás előtt így szólt hozzám Malinovszktj mar­sall: „Kálmán, te és harcosi ár satt ok már megtettétek a magatokét, most mi következünk. Nemsokára megszó­lalnak a katyusák, és forró lesz a föld a náci kutyák talpa alatt.“ Lúd­­vik Svoboda egységét várták ekkor, az ő megsegítésükre állították fel az ágyúkat és a katyusákat a kör­nyéken; csak a község határában 25 volt belőlük. Éjfél után néhány perc­cel kezdődött a tánc: még a föld Is rengett, a konyhaasztalon táncoltak a csészék. Hajnalban lépett be az alacsony szobába Ludvík Svoboda, lőpor füst-szagú köpenyben, s Igaz barátokként szorítottak kezet Malt­­novszklj marsallal... Nem sokáig időztek, azt mondták: ezekben az Órákban a katonáink között a he­lyünk ... Könnyes szemmel kísértük őket a kapuig, és csak annyit tud­tunk mondani: vigyázzanak maguk­ra... — 'A szovjet és a csehszlovák csa­patok a partizánokkal összefogva két nap alatt áttörték a németek védő­­gyűrűjét és felszabadították a Liptói katlant. Később megtudtuk, hogy már az ütközet első perceiben 450 szlo­vák, magyar, francia és más nemze­tiségű partizán esett el, a szovjetek vesztesége pedig meghaladta a 2500 főt... Á harcosok, ma a falutól nem messze lévő közös temetőben alusz­­szák örök álmukat; az ő életük volt az ára falunk felszabadulásának ... Elbeszélése végén könnyek szöktek az idős ember szemébe. Hosszas csend ereszkedett a döngölt talajú kis szobácskára, amelynek asztalá­nál négy évtizeddel ezelőtt Malinov­­szkif marsall és stábja készítette éj­szakákon át a hadműveletek tervét, s amelynek egy fél éjszakára a had­teste élén előrenyomuló Ludvlk Svo­boda ts veAdége volt. A házacskát ma takaros kert övezi, amelyben ka­ra tavasztól késő őszig nyílnak a virágok, s az őrt álló lucfenyőkről madárdalt visz a szél. Béke van a hegyek lábánál meghúzódó kis falu­ban; olyan béke, amely négy évti­zeddel ezelőtt Itt, ebben a jaházikő­­ban született. Kárpáty Miklós Régi zene -mai sikerek A régi Idők zenéje Iránti érdeklő­dés az utóbbi Időben világszerte nö­vekvőben van. Egyre szaporodnak a különböző rendezvények, melyeken szólisták, ének- és zenekarok, szín­­társulatok próbálják korabeli hang­szereken, _korhű környezetben és stí­lusos viseletben visszavarázsolni az elmúlt századok zenéjét. Művelői, magas szintű zeneelméleti és hang­szertudásukkal, nem az elfeledett, régi művek megszólaltatásának egyet­len „helyes“ módját keresik — ez a fennmaradt dokumentumok hiányos volta miatt nem is lenne megvalósít­ható —, hanem az illető korszak ze­néjéről alkotott mai elképzelésüknek megfelelően kiválasztott hiteles vál­tozatot a néhány lehetséges közül. Az ilyen rendezvények között nem­zetközi rangot vívott ki magának a Régi Zene Fesztiválja Is, amelyet az Idén nyáron immár hatodszor ren­deztek meg a székelyföldi Csíkszere­dán, Az idén is szép számban gyűl­tek össze a régi zene romániai, főleg erdélyi művelői, hogy három napon át tolmácsolják a szép számú érdek­lődőnek a történelmiem homályába vesző századok üzenetét. A fesztivá­lon a hangversenyek mellett zenei kollokviumok, gyermekegyüttesek ve­télkedői és zenés színházi előadá­sok váltották egymást. Az ősi Mikő­vár belső udvara és néhány más helyszín három napon át főleg kö­zép- és kelet-európai középkori re­neszánsz és barokk zenétől volt han­gos. A rendezvény műsora a múlttól eltérően ezútal nem témakörök sze­rint volt csoportosítva, hanem az erdélyi és az európai régi zenei da­rabok párhuzamos bemutatására he­lyezte a hangsúlyt. A rendezők mint­ha ezzel is érzékeltetni szerették volna Erdély szoros kapcsolatát a kor művelt Nyugat-Eurőpájával. Az Idei fesztiválon Ismét láthattuk, hallhattuk és megcsodálhattuk a régi zene olyan nevezetes mai művelőit, mint a kolozsvári Musica Antiqua, a nagykárolyi Collegium, a Csíksze­reda! Kájoni, a szepsiszentgyörgyi Tinódi, a székelyudyarhelyi Hortus Muslcum és a bukaresti Madrigal kórust, melyek rendszeres vendégek Csíkszeredán. Már jő értelemben vett' hagyo­mánynak szárait, hogy a felnőttek mellett a gyermekegyüttesek Is mű­sorra tűznék néhány darabot a régi idők zenéjéből. Szinte azt is mond­hatnák, hogy Csíkszeredában két ré­­gizene-fesztivál van: egy a felnőttek­nek, egy a gyerekeknek. A kicsiknek az idén ismét nagy sikerük volt. Kü­lön élmény volt a szepsiszentgyörgyi Tambura Cantilena Iskolás együttes zenés színházi előadása, a Szent­­ivánéji álom rövidített ^változatának színre vitele az Ifjúsági matiné ke­retében. A gyerekek önfeledt játéka, éneke, tánca Igazi élményt szerzett minden jelenlévőnek. A szepsiszent­györgyi gyerekek vidám komédlázá­­sa, mőkázása betöltötte a Mikő-vár egész udvarát, s ragyogó példája volt a spontán, totális színháznak. A színészek és a nézők egybeolvad­tak, együtt játszottak, szórakoztak. Äz Idei, sorrendben a hatodik Csík­szeredái fesztivál bebizonyította, hogy ez az egyedi, eredeti, érdekes zenei rendezvény egyre színvonalasabb, rangosabb, népszerűbb, ami elsősor­ban a régi zene mai erdélyi művelői jő munkájának az eredménye. Tevé­kenységük, hagyományszeretetük és hagyományápolásuk példamutató, kö­vetendő, részünkről Is nagyobb fi­gyelemre méltó. Kokes János A házikó, amelyben a szovjet csapatok főhadiszállása volt (A szerző felvételei) * sa ezzel 9 Hétre megbénult ezen a vonalon. A falu népét a partizánok a hegyekbe menekítették a németek bosszúja elől, de azoknak mégis si­került 14 felkelőt elfogniuk. A falu határában lőtték őket agyon; azon a helyen ma emléktábla áll... — A németek Liptovsky Mikulás­ból hívtak erősítést. El is indult egy páncélvonat, amelyről azonban ml, vasutasok szintén Időben értesítet­tük a partizánokat; így azok akna­vetőkkel még a lehotai híd előtt szét­lőtték az egész vonatot. A másik nagy akciójuk ezekben a napokban annak a 11 amerikai pilótának a ki­szabadítása, akik Račkové környékén estek a németek fogságába. — A faluban ekkor már napok Óta folytak a harcok, és nem lehetett egyetlen ép házat találni. Ekkor dön-Koloman Lovick és felesége, Božka néni egy héten át voltak Malinovszkij marsall házigazdái

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents