Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)
1985-08-24 / 34. szám
1985. augusztus 24, SZABAD FÖLDMŰVES-5-városi szinten Ä Dunaszerdahelyl (Dunajská Streda) járás egyik nagyközsége Nyárasd (Topofníky), amely a (elszabadulás utáni években eredményesen gazdálkodó szövetkezetéről vált közismertté. Az utóbbi években pedig a női kézilabdacsapata tette — nemcsak hazánkban, hanem külföldön is — hírnevessé. A közel háromezer lakosú csallóközi nagyközséget termékeny földek veszik körül, melyek a nagyüzemi gazdálkodás keretei között váltak művelőik közkincsévé. örvendetes, hogy a felszabadulás óta eltelt négy évtized alatt a település látképe a felismerhetett lenségig megváltozott. A községvezetők elsődleges célként tűzték ki a szocialista életmód feltételeinek a megteremtését. Ennek kapcsán kezdettől fogva nagy gondot fordítottak a lakáskultúra, a lakosságszolgáltatás és a szociális gondoskodás fejlesztésére, a község arculatának szebbé tételére. Ma már elmondható: kitűzött céljaikat a lakosság szoros együttműködésével, a nevelő munka hatékonyabbá tételével elérték. Eves átlagban 15—20 új családi ház épült, s jelenleg mér nem található olyan családi ház, melyen a felszabadulás óta valamilyen átalakítást ne végeztek volna. A házak kétharmada a felszabadulás éta épült. Sajnos, vannak megoldatlan problémák is: nem tudják teljes egészében kielégfteni az építkezési igényt, éppen a háztelkek nehézkes kisajátítása miatt. A községen végighaladó idegen első benyomása az, hogy jómódú emberek laknak itt, akik adnak környezetük formájára. A legtöbb családi ház akár villának Is beillene. S egyre több a középület Is. Nagy vívmánynak számít az Is, hogy teljesen megoldódott a lakosság egészséges ivóvízzel történő ellátása, s valamennyi utcát, bekötőutat portalanitották. A helyi képviselő-testület Jelentős lépéseket tett a lakosságszolgáltatás fejlesztésében. Felépült a szolgáltatások háza, állami költséggel felépült az öntözőközpont épülete, 10 lakásegység■ t gél. A régi kultúrházat áruházzá alakították át, helyette új, tágas művelődést otthon épült. Ami a szolgáltatásbővítést Illeti, ehhez jelentősen hozzájárult a községgazdálkodási üzem, mely a bevételeinek több mint a felét a lakosságtól kapja. A szolgáltatásbővítés eredménye: a lakosok helyben javíttathatják a háztartási és a vtllamosgépeket, valamint a lábbellt A „Z“-akci6 keretében folyó építkezésekhez a lakosság és a tömegszervezetek társadalmi munkával járulnak hozzá. De az efsz is sokat segít; gépi felszerelést és szakembereket bocsát a falufejlesztés és -csinosítás rendelkezéseire. Hozzájárult egy 120 férőhelyes, minden igényt kielégítő óvoda felépítéséhez. A lakosság sportszeretetét nemcsak az országos viszonylatban kitűnő eredményeket elérő kézilabdázók sokoldalú támogatása bizonyítja, hanem az is, hogy a sportélet fejlesztése érdekében is sokat tesznek. Például — a helyi labdarúgópálya körül — lelátókat- és atlétikai pályát létesítettek. A nyárasdlak következetesen teljesítik a hazánk szovjet hadsereg általi felszabadítása 40. évfordulója tiszteletére tett válialásakiat. Bekapcsolódnak az Iskolai étkezde és tornaterem építésébe Is, valamint a középületek környékének a rendbehozatalába. A község büszkesége a kézilabdázók számára épített korszerű sportcsarnok, melyben a bajnoki mérkőzéseket bonyolítják le. A győzelmes negyven év krónikájába tartozik az is, hogy a női kézilabdacsapat már több ízben képviselte sikeresen hazánkat a különböző nemzetközi versenyeken, kupamérkőzéseken. Legutóbb éppen a község felszabadulásának 40. évfordulója jegyében került sor a nyárasdi sportcsarnokban a KEK döntőjére, melyen a nyárasdiak nagyszerűen helytálltak. ' A dolgozó emberek szórakozási lehetőségeit fokozatosan megteremtették a községben. A most már vásárúti (Trhové Mýto) székhelyű szövetkezetben az országban elsők között kezdték feV- haszálni a termálvizet az üvegházak és a fóliás kertészet fűtésére. Aztán nem elégedtek meg csupán ezzel. Az illetékes szervekkel való tárgyalások után hamarosan hozzákezdtek a termálvíz üdülési és gyógyító célra történő felhasználásához. A megvalósítás első szakaszában fürdőmedencéket építettek, melyek már az elmúlt év nyara éta teljesítik küldetésüket. Nemcsak a lakosság él a termálvíz adta ilyen lehetőségek hasznosításával, hanem a környékbeliek, sőt a távolabbi országrészek lakosai is. Ami a legfontosabb: mindannyián elégedettek. A negyven szabad év alatt azonban nemcsak a község arculata változott meg, hanem az emberek tudata, gondolkodásmódja Is, mely kifejezi pozitív viszonyukat szocialista társadalmunk és vezető ereje, a CSKP lránt. Svinger István Fiatalok aktivitása Ä hetedik ötéves tervidőszakra igé- Érsekújvárból és a környező közsényes feladatokat tűztünk ki. Teljest- gekből toborozták. Ezenkívül a szülésükhöz mindannyiunk összefogásé- vetkezet vezetősége szoros kapcsolóra, tettekre van szükség. Azokban a tot tart fenn több NDK-beli iskolájárásokban, ahol a mezőgazdasági val, amelyek tanuló! az idén is örömüzemek aránylag kevés munkaerővel met jöttek a szövetkezetbe, ahol rendelkeznek, a nyári munkacsúcs szorgalmas munkával töltöttek el két idején a társadalmi szervezetek se- hetet. Sőt, a nyáron vietnami fiatagítségét vették igénybe. lók is szorgoskodtak az említett gazdaság földjein. P. Števlík agrármérnök, speciális növénytermesztési ógazatvezető nagyra értékelte a fiatalok mnukáját, a segítők napi teljesítményét. A szövetkezetben elég nagy területen foglalkoznak ipari növények termesztésével, amelyek ápolásához, betakarításához sok- kézi munkára van szükség. A fiatalok főleg az aratásban, a szőlőben, a gyümölcsösben és a kertészetben végeztek jő munkát. števlík mérnökkel éppen róluk beszélgettünk, amikor vietnamiak tűntek fel. Nguyen Tran Thuat és Dinh Kuan Huong. — Felvették már a fizetésüket? — kérdezte Števlík mérnök. Szerényen bólintottak. — Elégedettek? Kedvesen mosolyogtak. — Miért kapták? Dinh Kuan Huong Fotó: — Ita—Élkombáj nosok között Ä kőkeszj (Kamenné Kosihy) Felszabadulásunk 25. évfordulója Efsz legjobb koinbájnosai fiatalok, idősebbek — vegyesen. Büszke rájuk a közös vezetősége, munkájukat gazdaságszerte megbecsülik. Az év nagy részében traktorosként dolgoznak, nyaranta azonban a kombájnok nyergébe pattannak... A Tóth János —Gemer István összetételű duó, legalábbis Štefan Richtárech mérnök, növénytermesztési főágazatvezetó szerint, ugyancsak érti a dol;átt Nincs talán párjuk az sfsz háza táján. Nem ültek ölbe tett kézzel akkor sem, ha esett, s nem mehettek a gépek a gabonatáblákra. s—■ De nem ám — vágja rá Tóth János tztben. — Pedig ugyancsak ránk férne néha egy kis pihenés, hiszen tíz, tizenkét órát dolgozunk naponta. A kényszerpihenőket a gépeink karbantartására használjuk fel. Jó szemnek, agronómusnak tetsző munkát ugyanls csak gondozott, üzemképes eszközökkel lehet végezni. a gabonát. Váltótársa a falubélije, Gemer Istvánnak hívják, 31 éves, második esztendeje dolgoznak együtt. Remekül megértik egy* mást, testi-lelki jóbarátokká kovácsolta őket a közös feladat. — Mások strandra járnak, nyaralni mennek — magyarázza Gemer István —, minket viszont aligalig lát mostanában a családunk. Tóth József és Mavlík Vladimír kombájnja nem sokat állt az idén géphibásodás miatt (A szerző felvételei) Való Igazi Tóth János 38 esztendős, nős. Dacsókesziben (Koslhovce) született, Slrakra íStrakov) nősült, s Kőkeszlben dolgozik. Az Idén Immáron tizenharmadik éve vágja De nem panaszként mondom, oda se neki, hiszen a holnap kenyerét vágjuk, aratjuk. Élkombájnosok, Molnár László elnöknek nem lehet rájuk egyetlen rossz szava sem. De elismeréssel beszél a munkájukról Pavlenda Márton ágazavezető is. Tóth János, Gemer István: Javítanivaló!“ Tóth József és Mavlík Vladimír egy éve arat csak együtt. Tóth József kereken 20 esztendeje kombájnos, ötvennegyedik életévét tapossa. — Jó pár ezer hektárnyi gabonát levágtam már — újságolja — rendszerint idehaza, az Ipoly mentén kezdem az aratást, aztán egyre följebb, az Alacsony-Tatra felé araszolunk. Volt már rá példa, hogy a Tátra lábánál arattunk, és az egyik reggel nem tudtunk a kijelölt dűlőben aratni, mert — az éjszaka havazott! — A keresetünkre — toldja Józsi bácsi szavait Vladimír — nem panaszkodhatunk. Aki viszont „Mindig akad Nguyen Tran Thuat Az Érsekújvár! (Nové Zámky) Járásban a SZISZ Járási Bizottsága az Idén Is megszervezte a fiatalok aktivitását; munkára szólította fel a tanulóifjúságot. Ennek hatására Járásszerte több száz fiatal dolgozott azokban az üzemekben, amelyekben kevés a munkaerő. Példamutató az a lelkesedés és kezdeményezőkészség, ahogyan az udvaŕdi (Dvory nad Žitavou) Auróra Egységes Földműves-szövetkezet vezetősége felkarolta és támogatta a tanulóifjúságot, megadott minden lehetőséget szakmai felkészültségük bizonyítására, tehetségük kibontakoztatására, tapasztalataik gyarapítására. Az idén kétszáz fiatal dolgozott a határban. Segítették a szálastakarmányok begyűjtését, a gabonabetakarítást, a zöldség- és gyümölcsszedést. A fiatalokat — elsősorban gimnazistákat, középiskolásokat, a különböző szaktanintézetek tanulóit — — Rtbizliszedésért — válaszolta Stevlfk elvtárs. — Nagyszerű fiúk á vietnamiak. Lelkiismeretesek, mindent igyekeznek a legtökéletesebben elsajátítani. De mi is mindent megtettünk annak érdekében, hogy jól érezzék magukat közöttünk, hogy jó szívvel gondoljanak vissza ránk, mint ahogy mi is megőrizzük őket emlékezetünkben. Az említett vietnamiak — és a többiek — a Žilina) Közlekedés; és Távközlési Főiskola hallgatói. Négy évvel ezelőtt Hanoibél. Vietnam fővárosából érkeztek hazánkba, pontosabban a íMinai főiskolára, hogy nyugodt körülmények között, békében továbbtanulhassanak. Mivel szülőföldjük. családjuk elég messze van, ezért ritkán járnak haza. így a nyári szünidőben munkát vállalnak, s a megtakarított pénzükből fő'eg iskolai kellékeket vásárolnak. Elmondották azt is, hogy dolgoztak már több helyen — például a kassai (KoSice) vasútállomáson, a hlohoveci július Fuélk Efsz-ben. Az udvardi Auróra Efsz-ről osztálytársaik révén szereztek tndomást. Tanácsukra levelet írtak Pavol Daniš elvtársnak, az efsz elnökének, aki szívesen vette a jelentkezést. És ök örömmel jöttek. Végül megkérdeztem a vietnami fiatalokat, milyen különösebb élményben volt részök? Nguyen Tran Thua elmondta: „Örülök annak, hogy részt vehettem ebben a hasznos nyári tevékenységben, megismerkedhettem a falusi dolgozók életével, a fain fiataljaival. Nagyon szép nyolc hetet töltöttünk itt. A munka mellett bőven akadt szabadidő. Sokat napoztunk. fürödtünk, esténként, szombatvasárnaponként a szövetkezeti klubban asztaliteniszeztünk, zenét hallgattunk. tévét néztünk vagy sétáltunk. Sok élményben volt részünk. Sikerült a nyarat az iskolai élettől eltérő módon, egészséges fizikai munkával, kellemes szórakozással eltölteni. A szövetkezet vezetősége sokoldalúan gondoskodott rólunk, nagyszerű volt az elszállásolás és a napi ötszöri étkezés. Hiányt semmiben sem szenvedtünk. Reméljük, hogy kapcsolatunk az udvardi szövetkezettel és dolgozóival a jövőben sem szakad meg, még elmélyültebb, szorosabb lesz. Ezek a vietnami fiatalok a főiskola befejezése után közlekedési mérnökként térnek vissza hazájukba, ahol az újjáépítéshez, a gazdaság fejlesztéshez egyre több képzett szakemberre van szükség. A szakemberképzés egyike azoknak a területeknek, ahol a szocialista országok, köztük Csehszlovákia is, igen nagy és értékes segítséget nyújt Vietnamnak. Nagy Teréz Irtgyii tőlünk ezt a pénzt, öljön a helyünkbe, s dolgozzon végig egy'nyújtott munkanapot... Mavlík Vladimír kislánya, a hatesztendős Annamária már most jönne velem a „vascsíkőra“. A minap tértek haza Magyarországról. Vendégkombájnosként az alföldön segédkeztek az aratásban. A Tiszaőrsl Tsz vezetői szívesen látják, látnák őket jövőre is gabonatábláikon, gépeikkel egyetemben. — Gyorsak, pontosak gépkezelőink — bizonygatja Ján Kostrian mérnök, főgépesítő —, látni rajtuk, szívügyüknek tekintették az aratást Zolczer László
