Szabad Földműves, 1985. július-december (36. évfolyam, 27-52. szám)

1985-08-24 / 34. szám

.SZABAD FÖLDMŰVES

3

1983. augusztus 24.

Meg kell akadályozni a világűr militarizálását

Irta: PINTÉR ISTVÁN MÉRNÖK, A TUDOMÁNYOK KANDIDÁTUSA

\Vashlngton a tudományos-műszaki haladás eredményeinek militarista célokra való felhasználásával a kö' vetkező célokat követi:

■ katonai fölénybe kerülni a Szovjetunióval szemben, ami lehetővé tenné minimum a zsarolást, maximum pedig a reális szocializmus fegyveres agresszióval történő megsemmisítését;

■ gazdaságilag tönkretenni a Varsói Szerződés tagállamait, azaz „túlzott“ fegyverkezésbe késztetni a szocialista országokat, ezzel egyidejűleg politikai és ideológiai támadást intézni ellenük;

■ növelni az USÁ mindennemű előnyét — nemcsak a katonai, hanem a műszaki fejlődésben, a munkatermelékenységben és a termelés minőségének javításában, növelni saját lehetőségeit a világpiacon. (Ezt mind a kapitalista világ keretein belül, mind a KGST tagállamaival szemben.)

A fentiekből nyilvánvaló, hogy az Imperializmus globális politikájának ú) Irányvonaláról van szó, amelyet ha nem hiúsítanánk meg, beláthatatlan hatással lenne nemcsak a következő évekre, hanem az emberiség esélyeire a következő évszázadban is. Ezért nem véletlen hogy a világ legkülönfélébb politikai Irányzatai és erői figyelik aggodalommal ezeket a törekvéseket és mondanak véleményt róluk.

Mi is rejlik valójában a „csillagok háborúja“ program mögött? Ezt Reagan elnök „magyarázta“ meg 1983 márciusában tartott beszédében. Az ellenséges rakétákat hatékony világűrbeli védelmi rendszer segítségévei „túlhaladott és elöregedett“ harci eszközökké kell lefokozni. Ezért az USA-nak teljesen új fegyverrendszerek kifejlesztésére kell összpontosítania, például a lézerágyúkra, a katonai műholdak rendszerének kiterjesztésére, személyzettel ellátott katonai orbitális űrállomások és világűrben irányító állomások kiépílésére, amelyek összehangolnák az összes földi és világűrbeli katonai tevékenységet. Erre a tervre a következő években (évtizedekben) 500 milliárdtól egy billió dollárig szándékoznak költeni. Összehasonlításul: az USA- ban a következő pénzügyi évre a katonai költségvelési javaslat több mint 300 milliárd dollár kiadást feltételez, ami nagyjából az ország teljes állami költségvetésének harmadát teszt ki. A történelem azt mutatja, hogy a mesterséges holdak stratégiai felhasználásának első koncepciói az ötvenes években születtek a Pentagonban. 1966-tól néhány az alkalmazott katonai műholdrendszerekből komoly politikai szerepet játszik az USA és ezáltal a NATO katonai-stratégiai terveiben is.

A bolygóközi tér stratégiai jelentőségéről és katonai célokra töpténő felhasználásának „szükségességéről“ már sokszor beszéltek az amerikai fegyveres erők képviselői. Szerintük a világűr normális stratégiai terület és csak békés célú felhasználására hagyatkozni — állítólag — nem reális törekvés.

A békeszerető emberek tudatában a világűr katonai-stratégiai jelentősége háttérben maradt a világűr békés célú felhasználásának eredményei mögött. Tudatosítani kell, hogy a Föld mesterséges holdjainak meghatározó jelentőségük lehet mind az atomháború, mind a hagyományos fegyverekkel folyó háború eszközeinek kifejlesztésében.

Az indokínai háború idején a mesterséges holdakat felhasználták a rádióösszeköttetés biztosítására, bombázás előtt, az időjárás előrejelzésére és a hadihajók tüzeléséhez szükséges Információk beszerzésére is. A- zonban csak most válnak teljesen világossá az ezekben az eszközökben rejlő lehetőségek. Az űrtechnika és űrtechnológia három területén meghatározó jelentőséggel bírnak, biztosítják a katonai nagyhatalmak Jelentős fölényét:

■ a cél pontos meghatározása, célravezetés és az okozott kár értékelése az atomháború válaszcsapásstratégiájával összefüggésben;

■ felderítés (hírszerző szolgálat);

■ globális felderítés és más országok részletes katonai programjainak és olyan háborúknak az elemzése, amelyben ezek a hatalmak közvetlenül nem vesznek részt. Potenciálisan ez a lehetőség lehet pozitív és negatív jelentőségű is: az egyezmények teljesítésének megfigyelése és diplomáciai kezdeményezések igazolása az egyik oldalon, a terület politikai ellenőrzése és agresszióhoz történő segítségnyújtás a másik oldalon.

A világűr katonai célokra történő felhasználása közül a legrégibb és leghatékonyabb a felderítés és az ellenőrzés. Az Egyesült Államok és a Szovjetunió a hatvanasH évek elejétől küldött földkörüli pályára kamerákat, hogy megfigyelje a másik hatalom bizonyos katonai tevékenységét annak területén. A hetvenes években a béke megőrzése szempontjából az űrből végzett katonai felderítés és ellenőrzés jelentősége tovább nőtt. Mivel a nagyhatalmak — az űrből végzett ellenőrzés következtében — eléggé biztonságban érezték magukat, megkötötték és aláírták a stratégiai fegyverek korlátozásáról szőlő egyezményt. Az „ellenőrző“ műholdak nélkül,_amelyek ellenőrizhették az egyezmények betartását, valószínűleg semmiféle Ilyen egyezményeket nem kötöttek volna. A műholdak jelentőségét jellemzi' az a tény is, hogy a SALT 1 egyezmény kimondottan előírja a „nemzeti technikai eszközök feíhasználását az egyezmények betartásának ellenőrzésére“. Ezek a műholdak javílották az egész világ politikai stabilitását.

Az űrből történő felderítésnek és ellenőrzésnek a fegyverkezés korlátozásához való pozitív hozzájárulása ellenére az Egyesült Államok ezeket a műholdakat sokszor nagyon veszélyes dolgokra is felhasználja. Az amerikai „fém“-kémek nagyon magasan repülnek. Elektronikus „tekintetük“ áthatol a felhőkön és az éjszaka sötétjén, elemzi az anyagokat és a gázokat, s lehallgatja a rádióadásokat. Megszámlálja a katonákat és a felszerelést, megfigyeli a helyi konfliktusokat pl. a Közel-Keleten és a Perzsa-öbölben.

Az amerikaiak egész várost építettek ki a Föld belsejében, Colorado államban, a 2880 méter magas Cheyenne-hegy alatt. Ebben az atombombától védett városban néhány ezer technikus hallgatja le, osztályozza és számítógépeken elemzi az adatokat, amelyek a világűrből a kémholdaktól érkeznek. Ezen a helyen van az Észak-amerikai légelhárítási és árvédelmi parancsnokság központja, és

1982-ben létrehozták az USA stratégiai légierejének űrparancsnokságát. Erről a helyről tartják megfigyelés alatt a világűrt la.

(Folytatjuk)

KÖLTSÉGVETÉS

ÉS

CSILLAGHÄBOR0

(Die Zeit)

Még a legszökszavúbb felsorolás is oldalakat töltene meg, ha a vietnami nép egész kálváriájának történetét et akarnánk mondani. Hiszen századunk leghnszszabb háborúja pusztította őket. Férfiakat és lányokat a fronvonalban, gyermekeket és asszonyokat a hát. országban. Az erdőket és a vizeket, a növényzetet és az állatvilágot a legaljasabb szándékkal vesztésükre küldött vegyi fegyverek.

Vietnam mégis él, épül és erősödik.

A pátoszt hordozó nagy szavak eltörpülnek, nincs is rájuk szükség. A vietnami népről többet, mii^t a tények közölnek, kívülálló krónikás nem mondhat. Beszéljen hát maga a történelem:

1945. szeptember 2. Hanoiban kikiáltják a Vietnami Demokratikus Köztársaságot. Hosszú és nehéz ellenállási mozgalom előzte meg a francia gyarmati uralom ével alatt, majd a japán csapatok 19-10-es megszállása idején ezt a győzelmet. Független és szabad, demokratikus hazájuk békés építését tervezik. 3946 januárjában Но SÍ Minh-t választják meg a VDK elnökévé.

1946-ban az uralmukat visszaszerezni Igyekvő francia gyarmatosítók Dél-Vietnamban a Francia Uniő keretében bábállamot hoznak létre Bao Dal császár „kormányának" segédletével. 1946 decemberében a francia agresszorok megtámadják egész Vietnamot.

1948. december 19-én a VDK kormánya elrendeli az ellenállási harc megindítását. A francia csapatok rövidesen elfoglalják i legfontosabb városokat és 1947 őszén fel akarják számolni a Vlet Bacban kiépített szabadságharcos támaszpontot, de a népi erők megsemmisítik az ellenség 20 ezer katonáját. Ezzel a győzelemmel az ellenálásl háború új szakasza kezdődik.

1950. szeptembere. Ä vietnami néphadsereg a kínai határ mentén ellentámadást Indít. A francia gyarmatosítók támogatására az amerikai Imperializmus egyre Inkább bekapcsolódik a háborúba.

1951. Megalakul я Vietnami Dolgozók Pártja. Vezetésével a vietnami néphadsereg 1953—54-ben nagy offenzívát Indít.

1954. május 7. Dien Bi.en Phunái, 58 napig tártó küzdelem után megadásra kényszerítik a francia csapatokat. A vereség a francia kormányt a háború befejezésére, a genfi egyezmény aláírására kényszeríti. Az USA az egyezményt nem írja alá, meghiúsítja az ország egyesítéséről dönteni hivatott 1956-os népszavazást és tá-VIETNAM ÜNNEPRE KÉSZÜL

„Kivívott jogunk! élet, szabadság, béke44

mogatja a Dél-Vietnamban 1955-ben puccsal hatalomra került Diem-féle bábkormányt.

1960. december 20-án az amerikai Imperializmus és a saigonl rendszer elleni harc vezetése és a népi erők tömörítése céljából megalakul a Délvíetnaml Nemzeti Felszabadításl Front. Az alakuló kongresszuson elfogadott tízpontos program lényegében a nemzeti demokratikus forradalom feladatait tartalmazza. A DNFF 1961-ben a népi önvédelmi fegyveres erők egyesítésével megalakítja a Népi Felszabadító Hadsereget. Az USA a felszabadító mozgalom visszaszorítása végett növeli katonai beavatkozását.

1964 augusztusában Johnson elnök utasítására megrendezik a tonkinl Incidenst, és erre hivatkozva nagyméretű légiháborűt Indítanak a szocializmust építő VDK ellen.

1965. Az USA egyre nagyobb számban vet be szárazföldi egységeket Is a dél-vietnami hadszíntéren. 1968- ban már 500 ezer amerikai katona harcolt Wt, az agresszióba bekapcsolódik Dél-Kőrea, Thaiföld, a Fülöp* szigetek, Ausztrália és 0j-Zéland Is. De a felszabadító erők fokozatosan megerősödnek és 1968 elején nagyméretű támadást Indítanak egész Dél-Vletnam területén, a Johnson kormány Párizsban tárgyalásokra kényszerül. Először korlátozza, majd feltétel nélkül abbahagyva a Vietnami Demokratikus Köztársaság bombázását.

1969. Júűus. Nixon elnök meghirdeti ún. Azsia-politikáját és az űn. vietnamizálás Irányvonalát. Ezzel az amerikai agresszió fokozódik. Az Intervenció 1970-ben kiterjed Kambodzsára 1s, majd 1971-ben Laosz ellen kísérelnek meg kudarccal végződő Inváziót. A vietnami, kambodzsai és laoszi felszabadító erők győzelmei 1972-re nyilvánvalóvá teszik az USA és a bábrendszerek vereségét.

1972, decembere. Az amerikaiak még egvszer megpróbálkoznak a vietnami nép térdre kényszerítésével, minden eddiginél kegyetlenebb bombázásba kezdenek és elaknásítják a VDK kikötőit.

1973. Január 27. Az USA kénytelen

aláírni a párizsi megállapodást, amely lehetővé teszi a háború befejezését. A Thieu-rezsim azonban az USA támogatásával továbbra Is sorozatos támadásokat intéz a felszabadított tej rületek ellen.

1974. A saigonl rendszer katonailag és politikailag egyaránt csődbe Jut. A felszabadító fegyveres erők a lakosság támogatásával ellentámadásba mennek át és bárom hónap alatt felszabadítják egész Dél-Vietnam területét, s eljutnak Saigonig.

1975. április. A Saigont védő ala* kulatok leteszik a fegyvert, s ezzel április 20-án véget ér a 20. század leghosszabb háborúja.

1978 tavaszán újra egyesül e két országrész, s a Vietnami Szocialista Köztársaság 1977-ben az ENSZ, 1978- ban a KGST tagja lesz.

Közben megindul a vasúti, majd a légi forgalom Hanoi és Но Sl Minh város között, s több millió ember, közötttük sokan húsz év után, viszontlátja rokonait. A nagy háború* nak vége, de még nincs teljes béka,

1978-ban Pol Pót Kambodzsája,

1979-ben pedig Kína Indít katonai akciót Vietnam ellen, s Délkelet- Azsia biztonsága ma sem megnyugtató. Továbbra is nagymérvű védelmi kiadások mellett kell elvégezni a mólt terhes örökségének felszámolását, északon folytatva, délen pedig megkezdve a társadalom szocialista átalakítását.

1984-ben Vietnam déli részén befejezik a földreformot, az idén pedig nagyrészt megvalósul a mezőgazdaság szocialista átépítése Is. Jelenleg a mezőgazdasági területnek több mtnt a fele, a dolgozóknak pedig a 48 százaléka tartozik a szövetkezetek* hez.

E hosszú háború nehéz ével, hónapjai alatt világméretű szolidaritás kísérte és segítette a vietnami nép harcát függetlenségéért, békéjéért.

Ma a megérdemelt nyugalom, a ki* harcolt béke biztonságával építik a fölperzselt és elpusztított föld romjai felett szívósan és következetesen azt a boldog és szülötteinek elégedett életet biztosító hazát, amelyet megálmodtak és elterveztek maguknak. H. Mészáros Erzsébet

KÜLPOLITIKAI KOMMENTAR

A csonka arab csúcs

Felemás közös közlemény kiadásával fejeződött be a marokkói Casablancában a nem hivtatalos és csonka arab csúcsértekezlet, amelyről távol maradt Szíria. Libanon, a Jemeni NDK és Algéria küldöttsége. A líbiai megbízottak is csak az előkészítő szakasz munkájában vettek részt.

Az elhúzódó viták után született knmpromissznmos határozatból kitűnik, hogy a szervezők és Jordánia nem érték el az áhított célt: még szövetségeseik sem biztosították egyértelmű támogatásukról: Husszein király és Jasszer Arafat februárban kötött, meghasonlásnkat előidéző együttműködési megállapodását. Ennek a megállapodásnak a célja, hogy Jordániával szövetségben alakuljon egyfajta palesztin államalakulat azokon a területeken, amelyeket Izrael hajlandó lesz Jordániának visszaadni. Most a közlemény udvariasan megállapítja, hogy ez a határozat összhangban van a fezi tervvel, amelyet 1982-ben hirdetett meg az arab csúcsértekezlet, akkor még egységesen. Ez az összes megszállt arab földek víszszaadásáért — Kelet-Jeruzsáleniet beleértve — biztosftaná a körzet valamennyi államának létét, értelemszerűen Izraelét is.

A Casablanca! nyilatkozat hangsúlyozza. hogy a fezi határozatokhoz és azok szelleméhez minden arab országnak ragaszkodnia kell.

Az értekezlet úgy dönfött, hogy három munkabizottság alakul: 1. A jordániai—színál ellentétek elsimítására. 2. Az iraki—szíriai viszony normalizálásának elősegítésére. 3. Az Iraki—líbiai, illetve a PFSZ—líbiai nézeteltérések rendezése céljából. A munkatervbe nem sikerült bevonni a szíriai—PFSZ ellentétek kérdését.

Hosszas vitatkozás után a csonka csúcs az öt esztendeje tartó Irak— Irán konfliktusban Irak pártjára állt,

az értekezlet elítéli azt e körülményt, hogy Irán folytatni akarja a háborút Irakkal és hogy nem kívánja elfogadni a békejavaslatot.

A közel-keleti problémakör megoldása céljából a csúcs résztvevői ezúttal is szóbeli rokonszenvükről biztosították egy ENSZ-védnökség alatt rendezendő nemzetközi értekezlet összehívásának eszméjét. Olyanét, amelyen a világhatalmak és a PFSZ egyaránt jelen vannak. Ismét a PFSZ-t nyilvánították ki a palesztin nép egyetlen törvényes képviselőjének, s felszólították mind az Arafat vezette szervezetet, mind pedig Libanont, hogy működjenek együtt, hozzák összhangba politikájukat a palesztin menekülttáborok lakóinak oltalmazása érdekében. A libanoni palesztin táborokban a polgárháború ugyanis nagy pusztítást végzett. Egyiptom visszafogadását nem merték javasolni szövetségesei.

Ä haladó arab pártok és szervezetek élesen bírálják a casablancai értekezletet. A szíriai Baath-párt (Arab Üjjászületés Szocialista Pártja) vezetőségének egyik tagja szerint a tanácskozás célja némely arab ország kapituláns politikájának törvényesítése és a Camp-David-I küiönalku folytatásának számító jordániai—palesztin megállapodás támogatása. Ez a csúcsértekezlet aláássa az arab egységet, s ezzel az arab országok feletti uralomra törekvő Egyesült Államok és Izrael érdekeit szolgálja — nyilatkozta Ahtrini. Ugyancsak bírálta a találkozót a Libanoni Kommunista Párt. A központi bizottság közleménye szerint a tanácskozás arab reakciós körök műve. Ez a reakció a térségben hatalomra törekvő Egyesült Államok utasítására cselekszik — hangoztatta a Libanoni KP. A jordán király véleménye sem

mond ellent abban, hogy a közelkeleti kérdés kulcsa Washingtonban van. Husszein ugyanis kijelentette, hogy az igazi csatatér az Egyesült Államok politikai porondja.

A moszkvai Pravda a csonkh csúcson való palesztin részvétel körüli ellentétekkel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a palesztin mozgalmat az utóbbi időben nézeteltérések, belső szakadások osztották meg. A mozgalom egészén helül különböző arab országokra támaszkodó csoportok határolódtak el egymástól. Néhány palesztin vezető kapituláns magatartást vállalt. Már több hete vita folyik erről, hogy vegyes jordán—palesztin küldöttséget állítsanak össze, amely aztán felvehetné a kapcsolatokat Washingtonnal és Tel-Avivval. A delegáció összetételével kapcsolatos amerikai követelések azt mulatják, hogy Washington igen veszélyes terveket forgat — mutat rá a Pravda. A küldöttségből ugyanis eleve ki akarják zárni a PFSZ képviselőit. Az araboktól azt követelik, hogy lényegében számolják fel a PFSZ-t. Az amerikai követelések közé tartozik az is, hogy az arabok mondjanak le minden érdekelt fél részvételével megtartandó közel-keleti konferencia gondolatáról, s lépjenek a különinegállapodásnk útjára. Tökéletesen érthető — írja a Pravda —, hogy az elvtelen megállapodásra hajló körök álláspontja komoly ellenállást váltott ki Szíriából, a Jemeni Népi Demokratikus Köztársaságból, Algériából és több más arab országból, s magából a palesztin mozgalomból is.

Mire volt hát jó ez a „nesze semmi, fogd meg jól“ határozattal záruló csonka csúcsértekezlet, amelyről az Arab Államok Ligájának 21 tagállama közül öt távolmaradt? A találkozót támogatók szerint már az is hasznos volt, hogy vitatkoztak, tisztázni próbáltak néhány kérdést. Szerintünk tovább mélyítette az ellentéteket az arab országok között és még nyilvánvalóbbá tette a washingtoni szándékot: „Oszd meg és uralkodj!“..,

—h—

>