Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-01-05 / 1. szám

A ZOLDSÉGESKERTBEN Január ugyan még csak a tél közepét jelzi, de kertészke­­dőink már ez új idényre ké­szülődnek. Legfőbb ideje, hogy összegez­zük a múlt év eredményeit és tapasztalatait, s elhatározzuk, mit, hogyan és mennyi zöldsé­get kívánunk termelni a kert­ben az új évben. Tervezgetés­­kor a zöldségféléknek lehető­ség szerint napos helyet Jelöl­jünk ki, ugyanis a fák vagy a szőlő árnyékában sínylődő nö­vényzettől nem várhatunk ko­moly sikert. Arról nem is be­szélve, hogy a szükségszerű permetezések során a zöldséget takargatni kellene s még úgy sem lehetnénk biztosak benne,, hogy növényeinket sikerült megóvnunk a nem nekik szánt vegyszerektől. Vagyis: az ilyen helyeken termelt zöldség ese­tében meg kell tartanunk a kö­telező élelmezésegészségügyi várakozási időt! Zöldségtermesztési elképzelé­seinket ajánlatos tervben rög­zíteni. hogy eleve megalapoz­zuk a rendelkezésre álló föld­terület tökéletes kihasználását és a család szükségleteinek maradéktalan kielégítését, s ugyanakkor megközelítő pon­tossággal azt is felmérhessük, mennyi javat tudunk a közös asztalra juttatni. Tervezéskor feltétlenül az ésszerű vetés-, illetve növényforgó megtartásá­nak követelményéből kell ki­indulnunk. Nem szabad szem elől téveszteni, hogy egyes nö­vényfélék kimondottan sok táp­anyagot és istállótrágyázást igényelnek. Ezek közé tartozik pl. a paprika, paradicsom, ubor­ka, tök tojásgyümölcs, vala­mint a káposztafélék is. Ezek után a következő évben hagy­maféléket, gyökérzöldséget vagy levélzöldséget termeszthetünk, az istállótrágyázást követő har­madik évben pedig bab vagy borsó kerülhet ugyanerre a te­rületre. Előfordul, hogy helyszűké­ben ilyen vetésforgó megtartá­sára gondolni sem lehet. Ilyen esetekben legalább azt tartsuk szem előtt, hogy nem ajánla­tos a zöldségféléket önmagák után termeszteni fegy család­ba tartozó vagy azonos beteg­ségektől és kártevőktől szenve­dő fajok stb.). Ha a -tervezéssel elkészül­tünk — a tavaszi hajrát elke­rülendő —. azonnal lássunk hoz­zá a vetőmag, a műtrágya, a növényvédő szerek és egyéb kel­lékek beszerzéséhez. Januárban zöldséget csak fű­tött üvegházakban vagy fólia­sátrakban lehet termelni, de némi friss „vitaminforrást* a lakásban Is hajtathatunk. Az ablak közelében elhelyezett vl­­rágcserépben petrezselymet, zellert, metélőhagymát vagy csemegehagymát hajtathatunk, lapos tálcán, nedves Itatóspa­píron vagy homokban kerti zsázsát nevelhetünk. Aki melegágy!, üvegházi vagy fóliás palántaneveléshez és Köldséghajtatáshoz készülődik, C=! Fű tennivalók ne feledkezzen meg a talajfer­tőtlenítésről. Ezt legjobb még ősszel elvégezni, de akár nfost is sort keríthetünk rá, csak a vegyszerrel kezelt földet leg­alább hat hétig pihentetni kell. A fertőtlenítést fizikai vagy ké­miai módszerrel végezzük. A fizikai eljárás lényege, hogy a talajt legalább fél órán át 80—100 C-fokos gőzzel kezel­jük. A vegyszeres talajfertőtle­nítéshez Nematin, Di-Trapex, Basamid, Basudin, Vápám vagy Ipám készítmény használható, a használati utasításnak meg­felelő módon. Főleg Dél-Szlovákiában so­kan foglalkoznak fűtött fólia­sátorban történő zöldséghajta­­tással. Nekik már most el kell vetniük a palántaneveléshez a magot (saláta, paprika, para­dicsom, karalábé, uborka). A december végi vagy január elejei vetésből — egy vagy két tűzdeléssel — nevelhetnek erős, korán termőre forduló, jó ho­zamot nyújtó palántát. Például a salátauborka esetében a 7— 8 cm átmérőjű tápkockában vagy cserépben nevelt, négy­hetes palánták legalkalmasab­bak a kiültetésre. Meleghajta­­tásra a hőnap végéig lehet pa­lántanevelési céllal saláta- és karalábémagot vetni. Karalábét — ritka magvetéssel — tűzde­­lés nélkül is nevelhetünk. Hó­napos retket fíitetlen sátrak­ban is hajtathatunk, hiszen a hőigénye minimális, tenyészide­­je pedig rövid. A retket leg­jobb szemenként vetni, 10—12 cm sor- és 5—6 cm tőtávolság­ra. A szabadföldbe szánt, rövid tenyészidejű fejes káposzta pa­­lántanevelését (vetés) szintén január végén tanácsos megkez­deni. Egyéb tennivalóink közepette ne feledkezzünk meg a tárolt zöldségről. A pincében vagy a tárolóként szolgáló helyiségek­ben Igyekezzünk állandósítani az optimális hőmérsékletet (2— 4 C-fok) és páratartalmat (80— 90 százalékot), a tárolt zöldsé­get néha válogassuk át és tá­volítsuk el a penészes vagy rot­hadó darabokat. Esténként szakítsunk időt a szakirodalom tanulmányozására és vegyünk részt a szervezett szakelőadásokon vagy tapasz­talatcseréken. Minden új isme­ret komoly segítségünkre lehet a mindennapi munkában. Magda ValSíková agrármér­nök, a mezőgazdasági tudo­mányok kandidátusa . .: A SZŐLŐBEN A szőlősgazda januári mun­káját nagyban befolyásolja az Időjárás alakulása. Aki telepí­téshez készülődik, enyhébb na­pokon folytathatja a talajfor­gatást, a talajlazítást. Nagyon körültekintően kell eljárni, hi­szen a szőlőt évtizedekre tele­pítjük s a vétett hibát később nem vagy nagyon nehezen le­het helyrehozni. Ezt érdemes mérlegelni, hiszen 10 ár szőlő telepítése — beléértve a tám­­berendezés kiépítését is — mintegy 7—12 ezer koronába kerül. A talajlazítás javasolt mély­sége 50—70 cm, ugyanis a sző­lő gyökérzetének nagyobb ré­sze ebben a mélységben he­lyezkedik el s a laza, levegős talaj serkenti a gyökerek fejlő­dését. A talajmunkák során négyzetméterenként 8—12 kg is­tállótrágyát vagy komposztot, valamint 0,3—0,5 kg Cereritet (vagy ennek megfelelő meny­­nyiségű szuperfoszfátot és kén­savas káliumot) kell adagolni. Mivel a kálium és a foszfor Igen lassan mozog a talajban (évente 1—2 cm), ezért a mű­trágyákat 50—70 cm mélyen kell bedolgoznunk. Ha csak egy sor szőlőt telepítünk, akkor elegendő 120—150 cm-es sáv­ban elvégezni az 50—70 cm mély talajlazítást. Ennek leg­egyszerűbb módja, hogy a talaj felső rétegét (egy ásónyom) az árok egyik oldalán, a második ásónyomnyi réteget a másik ol­dalon felhalmozzuk, majd az árokban elterítjük az Istálló­trágyát meg a műtrágyát s azt Jó ásónyomnyi mélységre beás­suk. Ezt követően előbb az egyik oldalon felhalmozott, fel­ső talajréteget, végül pedig a másik oldalon „tárolt“ földet dobjuk vissza az áTokba. Fagymentes napokon elvé­gezhetjük a termő ültetvények istálló- és műtrágyázását, azon­nali bedolgozással. Hektáron­kénti 15 tonnás szőlőtermés esetén évente kb. f50 kg nitro­gént, 75 kg foszfort és 210 kg káliumot ajánlatos bedolgozni a talajba. A foszfort és a ká­liumot ősszel vagy télen, a nitrogént csak tavasszal ada­golhatjuk. A Savanyú talajo­kat meszezni kell. Mint tud­juk, a szőlő a 6,8—7 pH kém­hatású talajban érzi jól magát. Meszezésre általában őrölt mész­követ használnak, de sokkal jobb a dolomitos őrölt mész­kő, mert ez magnéziumot Is tartalmaz. A szakszerűség ér­dekében ajánlatos laboratóriu­mi talajvizsgálatot végeztetni (agrokémiai vállalatok). A későbbi munkához már most ajánlatos beszerezni a mű­trágyát, a növényvédő szereket és a támberendezéshez szüksé­ges kellékeket. Vásárláskor jó tudni, hogy 100 méter 2 mm-es buzaldrót 2,4 kilogrammot, a 2,5 mm-es 3,8, a 3,1 mm-es pe­dig 5,8 kilót nyom a mérlegen. Most futja az időnkből, tehát készíthetünk szőlőkarót is. Alapanyagul legmegfelelőbb az akácfa. A karók és oszlopok élettartamét tartósítással (im­­pregnálással) hosszabbíthatjuk meg. E célból a karók földbe kerülő végét 8—7 napon át a kékgálic 5—6 százalékos vagy a vasgállc 20—30 százalékos oldatában áztatjuk. A kátrány­nyal kezelt karókat csak egy év múlva használhatjuk, mert a felszabaduló fenolgőz kedve­zőtlenül hat a szőlőre. A karó­kat égetéssel Is tartósíthatjuk. Az oltványkészftéssel foglal­kozók lehetőleg még a nagyobb fagyok beállta előtt szedjék P 1 0® 0 m 1 tennivalók meg, és az oltásig hűvös, 5 C- fokosnál nem melegebb, 70—75 százalékos relativ páratartalmú helyiségben (pl. pince) tárol­ják a szaporítóanyagot. A pe­nészedés megelőzése céljából a vesszőket betárolás előtt aján­latos 2—5 órán át a Chlnozol 0,5 százalékos oldatában áztat-, ni. Aajánlatos időt szakítani a kerítés, a védőhálók, a szőlő­ben és a pincében használatos kellékek javítására, s legalább kéthetenként nem árt ellenőriz­ni, nem jutottak-e be a kertbe a nyulak meg az őzek. A BOROSPINCÉBEN Kéthetenként kóstolással el­lenőrizzük boraink minőségét, a természetes apadást töltöge­­téssel pótoljuk. Ne feledjük, hogy a darabban tartott bor el­veszíti Udességét és illatát, s ha ráadásul még az alkoholtar­talom is kicsi, az ilyen bor fe­lületén elszaporodhatnak az ecetbaktériumok és a borvirá­got okozó gombák. A bor tárolására legmegfe­lelőbb a téglából készült pince, ahol 12 C-fok körüli hőmérsék­let és 80 százalékos páratarta­lom uralkodik. Az újbornak nyugalomra és tisztaságra van szüksége. A borospincében ne tároljunk erős illatú (szagú) anyagokat (zöldség, gyümölcs, petróleum stb.), a használatos edényeket munka előtt és után alaposan mossuk ki. Vasból készült vagy horganyzott edé­nyekét ne használjunk, a pin­cét háromhetenként kénezzük (légköbméterenként 1 gramm kén elégetésével). Most már ne halogassuk to­vább az újborok első fejtését, hiszen januárban a legkemé­nyebb (legsavasabb) boroknál Is el kell végezni ezt a műve­letet. Ennek hogyanjáról, vala­mint az 1984-es évjáratú, Igen­csak magas savtartalommal je­leskedő borok minőségének há­­zasítással vagy savtompítással történő javításáról bővebben szakrovatunk jövő heti számá­ban szólunk. Korpás András agrár­mérnök A GYÜMÖLCSÖSBEN A gyümölcsésznek tél dere­kán is bőven akad dolga. Mi­vel a szüreti és az egyéb őszi munkák dandárjában többnyire megfeledkezünk róla, legalább Ilyenkor mossuk, öblítsük és csöpögtessük ki alaposan a permetezőt. A fém részeket konzerválással (olaj, zsír) óv­hatjuk meg a rozsdásodástól. A kerti szerszámokat — alapos tisztogatás, élezés stb. után — szintén konzerválni kell. A vegyszereket fagymentes helyi­ségben kell tárolni, különben szétfagyhatnak veszíthetnek a hatásfokukból. Időnként nem árt ellenőrizni a tárolt gyümölcs egészségi ál­lapotát. A romlásnak indult gyümölcsöt külön kell válo­gatni, mert terjesztik a raktári betegségeket. Az almafajták kö­zül előbb a Jonatánt és a töb­bi, hasonlóképpen rövid ideig tárolhatökat fogyasszuk. A Gol­den Delicious-t még most Is érdemes fóliával takarni vagy zacskózni, mert elodázhatjuk a fonnyadást. Ä kertben ellenőrizzük a ke­rítés állapotát, vizsgáljuk át a fatörzsek védőkötését. Igaz, a nyugat-szlovákiai kerületben ősszel nem észleltünk pocokin­váziót, de azért nem árt .ellen­őrizni, nincsenek-e a hóban pocokjáratok, nem hámozgat­­ják-e a kártevők a fák törzsét vagy gyökereit. Ha járatokat észlelünk, a fák törzse, köré szórjunk mérgezett búzát (ez esetben a baromfit zárjuk ki a kertből!). Az oltáshoz készülődök ilyen­kor szedhetik meg az ollűvesz­­szőt (alma, körte, szilva, meggy, cseresznye, kajszi stb.). A 40— 50 cm hosszú vesszőket köte­gelve, címkézve, 10—15 cm-es nedves homokrétegbe állítva tá­roljuk, legalább kéthetenként ellenőrizzük, a homokot rend­szeresen nedvesítjük. A vesz­­szők végét ne vágjuk vissza, mert akkor nagyobb a vfzel­­párolgás. Növényvédelmi gondjainkat enyhíti, ha a téli időszakban kellő figyelmet szentelünk a mechanikai faápolásnak. Ta­pasztalatból tudom, hogy ha januárban és februárban nem végzem el a metszést és az ápolást, tavasszal „kicsúszok“ az Időből. Kora tavasszal rend­szerint nagy a sár, kényelmet­len Is a munka, meg a talajt Is kár lenne letaposni. Később jönnek a szelek, permetezésre alig van mód, azután pedig már veteményeznl kell. Az eny­hébb januári napokon bátran hozzáláthatunk a faápoláshoz, az sem baj, ha fagyos a talaj vagy történetesen pár centimé­teres hóréteg borítja a kertet. Előbb kaparóval, drótkefével megtisztogatjuk a fák törzsét, leszedjük a levélcsomókat, a kártevők könnyen felfedezhető tojáscsomőit meg a gyümölcs­­múmiákat Mindezt a fa alá te­rített fólián halmozzuk fel s végül elégetjük. A vastagabb ágak vagy ágrészek kéregkapa­rásától sem kell félni. Ha ezzel készen vagyunk,­­elvégezhetjük az idősebb fák (kajszi, őszibarack) törzsének meszelését. Ennek lényege, hogy a fa törzse a korai erős napsütés hatására nem meleg­szik fel annyira s a fa később ébred téli álmábó). Ha a mész­­tejbe valamilyen vegyszert is teszünk (Arborol, Nitrosan, kékkő), sokkal hatásosabbá vá­lik fáradozásunk. A felhasznált szerek javasolt koncentrációját legfeljebb 20 százalékkal lép­hetjük túl. Aki tavaszi telepftést tervez, facsemetéinek már most kiás­hatja, előkészítheti a gödrö­ket. A kertészkedők — főleg a kerttelepi kiskerttel rendelke­zők — gyakran mondogatják, ke­vés a hely a gyümölcstermesz­téshez. Tény, hogy aki zöldség­félékből önellátásra törekszik, de a virágot Is kedveli, bizony nem telepíthet sok fát. Ezért újabban sokan egy fán Igye­keznek több fajta gyümölcsöt termelni. Például a körtefa el­ső ágcsoportjának két oldal­ágára őszi, a másik kettőre té­li fajtát oltanak. Hasonló mód­szerrel az almánál, a szilvánál és a kajszinál is kísérletezhe­tünk. Ehhez, valamint a ne­künk nem tetsző gyümölcsöt termő, idősebb (5—10 éves) fák tavaszi átoltására is most kell felkészülni (oltóvessző). Belucz János agrármérnök, a mezőgazdasági tudomá­nyok kandidátusa Л VIRÁGOK KÖRÜL Kiadós havazás után a fe­nyőkről és az örökzöldekről rá­­zogassuk le a havat, hó- és fagymentes időben a gyepre és a dísznövények közé komposzt­­földet teríthetünk. Száraz fa­gyok esetén ellenőrizzük a ró­zsák és az évelők takarását a szükség szerint vastagítsuk meg a takaróréteget. Enyhébb napokon elvégez­hetjük a díszcserjék ápolását. Előbb távolítsuk el a száraz vagy fertőzött részeket, szedjük le és égessük el a kártevők­nek búvóhelyül szolgáló levele­ket, majd végezzük el a met­szést. Ne feledjük, hogy azokat a cserjéket, amelyeken már ki­alakultak a vlrágrügyek (jáz­min, aranyeső, galagonya, Ja­pánbirs), ilyenkor nem szabod metszeni. Ha szép Idő van, a hónap vé­gén takarjuk ki a hóvirágot meg a sáfrányt. Tervezgetéskor nagy körülte­kintéssel válasszuk ki a telepí­tésre kiszemelt növényeket. La­pozzuk fel a szakirodalmat, gon­doljuk át, melyik dísznövények illenek egymáshoz s melyikek­nek felelnek meg leginkább a helyi adottságok. Készítsük elő a vetéshez (tisztitás) az egynyáriak és az évelő virágok magját. Aki mag­ról szaporítja a begóniát, már januárban vesse el a magot, így májusra bimbós palántája lehet. Az eddig pincében tartott amarilliszt fokozatosan mele­gebb környezethez szoktatjuk és mérsékelten öntözzük. Szo­banövényeinket igényelnek megfelelően ápoljuk. A kimon­dottan hidegtűrőket ritkábban locsoljuk. Az öntözővíz mindig a teleltető helyiségével azonos hőmérsékletű legyen. Az aszpa­rágusz, a klívia, a zöldike, a rozmaring, a buzogányvirág, a muskátli, a kukoricelevél és a kaktuszok világos, 10 C-fok hő­mérsékletű helyiségben, mér­sékelt öntözéssel teleltethetők. A most virágzé növények (azá­­lea, kamélia, ciklámen) vilá­gos, nem túl meleg helyet, de kiadósabb öntözést igényelnek. Például a kamélia nagyobb melegben „elrúgja“ a vlrágkez­­deményeket, és a helyváltozta­tást sem kedveli. A 18—20 C- fokos melegben telelő flkusz, bromélia, filodendron, egyes pálma- és begőniafélék gyakori locsolást és sok oxigént igé-; nyelnek. Óvatosan szellőztes­sünk, mert a huzat lombhullást okozhat. A vízkultúrás (hidropőnia f növényeket alacsony hőmérsék-* létén való teleltetés esetén na­gyon óvatosan kell tápoldatoz­­ni. A már elvirágzott karácso-­­nyi kaktuszt ritkábban öntöz-­­zük és legalább 2 hőnapig tart­suk 10 C-fok körüli hőmérsék­leten. A túl száraz lakásokban pá­rologtatók üzemeltetésével igye­kezzünk kedvező szinten tarta­ni a levegő páratartalmát. Ä növénytartó tálcákban állan­dóan nedvesen tartott kavics­­réteg szintén emeli a páratar-< talmat. Ne feledjük, hogy né­mely dísznövényeink télen kü­lönösen érzékenyek a hőmér­séklet Ingadozására. A már begyökerezett, hajta­tott vlrághagymákat vigyük me­leg, világos szobába (jácint és tulipán 16—18, nárcisz 12—16, sáfrány 8—10 C-fok). Persze á hagymákat előzőleg sötét he­lyen kell hajtatni, különben a virág ülve marad, csak a leve­lek nőnek meg. Sötétítésre pa­pírkúpot vagy vlrágcserepet használhatunk, amit csak at* kor távolítjuk el, ha a virág­szár már kb. 10 cm-es. Azt is jó tudni, hogy a virágzás to­vább tart, ha viruló növényein­ket kicsit bűvösebb, de világos szobában tartjuk. A téli hónapokban szép dí­sze lehet lakásunknak az örök* zölddel szárított virágból (szal­marózsa, napsugárka, vasvirág, kecskerágó, lamplonvlrág, bo* gáncs) kötött, téli csokor vagy a korán nyíló díszcserlékről vá­gott, vázában kivlrágoztatott két-három vessző. Puha Margit agrármérnök

Next

/
Thumbnails
Contents