Szabad Földműves, 1985. január-június (36. évfolyam, 1-26. szám)

1985-02-09 / 6. szám

A 1985. február 9. SZABAD FÖLDMŰVES 3 Sohasem Ä Szovjet Üjságlrők Szövetségé­nek tagja, Ivan Vaskeba nemrég Len­gyelországban járt. Lengyel barátai­val együtt elment Auschwitzba is, ahol megtekintenék az egykori fa­siszta koncentrációs tábor helyén lé­tesült Mártír-múzeumot. Ütitársaim: Álla Harczuk, aki fia­tal lányként élte át a fasiszta Né­metország első, München környékén létrehozott koncentrációs táborának minden borzalmát, valamint Miroslaw Dziurawiec mérnökbarátom, akit évek óta ismerek. — A háború éveiben — magyaráz­za útközben Álla —, Auschwitz volt az egyik legborzalmasabb koncentrá­ciós tábor. A Vöyös Hadsereg által megmentett 2819 fogoly tanúvallomá­sa, a megmaradt német dokumentu­mok tanulmányozása, a menekülő fa­siszták által felrobbantott kremató­riumok és gázkamrák maradványai, valamint "az ottani foglyok fennma­radt személyi okmányai alapján re­konstruálták, hogy agyonlövetéssel, éheztetéssel, mérgezéssel és a lehető legszörnyűbb kínzásokkal a fasiszta hóhérok több mint négymillió szov­jet, lengyel, francia, belga, holland, csehszlovák, jugoszláv, román és ma­gyar állampolgárt gyilkoltak itt meg a legkegyetlenebb módon. Német pro­fesszorok gyilkos társaikkal együtt úgynevezett „orvosi“ kísérleteket vé­geztek élő embereken, férfiakon, nő­kön és gyermekeken. Auschwitz. A koncentrációs tábor bejárata ... Az üres őrtornyokból im­már nem meredeznek fenyegetően a géppuskacsövek. Rég elhalt az őrök kiáltozása, az őrjáratok csizmáinak dübörgése. És a volt koncentrációs tábor területén, amely úgy került be az emberiség történelmébe, mint az élet minden egyes másodpercéért ví­vott küzdelem csatamezeje, Immár nem tántorognak a csíkos rabruhába bújtatott emberi árnyak ezrei. Alinak még azonban, a későbbi nemzedékek tanulságára, a több soros szögesdrőt kerítések, a számtalan Halt! feliratú táblával. Valaha magasfeszültségű áram keringett a szögesdrótokban, elkerülhetetlen halállal fenyegetve mindazokat, akik meg akarták érin­teni. Egy hatalmas fémsorompó alatt lé­pünk be a tábor területére. Mindjárt a bejáratnál üres fabarakk. Itt volt egykoron a táborvezetőség irodája, az úgynevezett munkaügyi részleg és a tábori cenzúra, ahol éjjel-nappal folyt az újabb és újabb fogolyszál­lítmányok regisztrálása. Egy virágágyás. A virágokat a fog­lyok gondozták, ám a fasiszta hóhé­rok elgondolása szerint a hitleristák természetszeretetét volt hivatott de­monstrálni. Csakúgy, mint az a nyír­fa. amit a tábor bejáratánál megkí­méltek a kivágástól. Ennél a nyír­fánál hallotta a foglyok többsége életében utoljára a-nevét. Ézt köve­tően nevük helyett egy számot kap­tak, melyet a bal karjukra tetovál­tak. E nyírfa mellett álltak az em­berek utoljára a saját ruhájukban. Itt nyomták a kezükbe a csíkos tá­bori rabruhát. És innen irányították őket a számos halálbarakk egyikébe. Elrettentés céljából gyakran ren­deztek nyilvános kivégzéseket a hit­lerista hóhérok. A 24-es számú ba­rakk falánál, arccal a falnak fordul­va, csíkos rabruhájú emberek álltak. Az újonnan érkezetteknek a tudomá­sára hozták, hogy ezek az emberek halálraítéltek. A reggeli ellenőrzés­kor hozták meg az ítéletet. Auschwitzban különböző nemzeti­ségű, osztályhelyzetű és világnézetű emberek milliói, hadifoglyok, nők és gyermekek estek a fasizmus áldoza­tául; Európának csaknem minden ré­széről hurcolták ide az ártatlanok tömegeit. A hitleristák tervszerűen felejtünk ürítették ki a sűrűbben lakott körze­teket az akkori elfoglalt területeken. Az embereknek azt mondták, hogy más vidékre telepítik át őket, ám valójá­ban egyenesen Auschwitzba szállítot­ták valamennyiüket. Több ezer kilo­méteres utat tettek meg lezárt teher­vagonokban, élelem és a legelemen­­tárisabb egészségügyi szükségletek biztosítása nélkül. A vagonok ajta­ját csak Briezinkában nyitották fel, azon a szárnyvasúton, amely a 2-es és a 3-as számú krematóriumok előtt végződött. Csomagjaikat letéve végig kellett haladniuk a tábori orvosok előtt, akik eldöntötték, hogy kik képesek közülük nehéz fizikai munkára. Akik megfe­leltek, azokat a táborba hajtották. — Valóságos halál.^ár volt ez — mondja idegenvezetőnk, Kazimek Smo­­len. — A lágerparancsnokság fel­ügyelete alá mintegy 40 négyzetkilo­méternyi terület tartozott: a központi tábor — Auschwitz I., tőle néhány kilométerre pedig — az Auschwitz II. — Birkenau, valamint az Ausch­witz III., amely alá további csaknem 40 koncentrációs tábor tartozott, szét­szórtan egész Lengyelország terüle­tén. Amikor a szovjet hadsereg már Auschwitzhoz közeledett, a hitleris­ták kapkodva ürítették ki a raktá­rak összerabolt készletét, amit pedig már nem tudtak elszállítani, azt a tá­bor felszabadítása előtt néhány nap­pal felégették. Hat raktár azonban valamiképpen mégis megmaradt. 400 ezer férfiöltönyt, 840 ezer női ruhát, 50 ezer pár cipőt, több mint 13 ezer szőnyeget stb. találtak bennük. Mindezek a tárgyak most némán, ám annál vádlóbban tanúsítják a fa­sizmus rémtetteit. Távolról sem min­déit tárgy árulja el egykori tulajdo­nosának nevét, a megmaradt bőröndö­kön azonban, melyek most ott tor­nyosulnak a múzeumban, többnyire még olvashatók a nevek — néha egész családok, apák, anyák, gyerme­keik neve. '■ — Hogyan történhetett meg mind­ez? — vetődik fel bennünk önkén­telenül is a kérdés. A nürnbergi per jegyzőkönyvében olvasható Rudolf Hessnek, az ausch­witzi koncentrációs tábor parancsno­kának vallomása, akit — eleget téve a nép akaratának — ugyanennek a tábornak az udvarán végeztek ki. „Az SS tagjaként meggyőződéssel hittem — vallotta —, hogy Hitlernek és a párt vezetőinek az utasításai teljes mértékben szükségesek és helytál­lóak. Igyekezettel teljesítettem min­den megbízatást, holott a koncent­rációs táborban töltött szolgálatom során láttam, hogy ott valami ember­telen dolog történik.“ Az ártatlanul meggyilkolt milliók haláláért a fasizmus, annak ideológu­sai, és az olyan gátlástalan végre­hajtói a felelősek, mint Hess. Múltak az évek... Az egész hala­dó emberiség készül a fasizmus fe­lett aratott győzelem 40; évforduló­jának megünneplésére. Európa szá­mos országában helyezik a kegyelet virágait a népek szabadságáért éle­tüket áldozó szovjet katonák hősi emlékművei elé. Nem szabad azon­ban megfeledkezni arról sem, hogy éppen napjainkban, valahol a Német Szövetségi Köztársaságban, revansisz­­ta „bajtársi szövetségek“ tartják ösz­­szejöveteleiket, melyeken gyakran harsognak revizionista szólamok, hit­lerista dalok. Éppen ez teszi szüksé­gessé a békeszerető erők világmére­tű összefogását. Távozáskor kezünkbe vettük a mú­zeum vendégkönyvét. Álla Harczuk megkért, hogy írjak be pár sort oro­szul, 6 maga pedig lengyelül jegyez­te be a csehszlovák antifasiszta új­ságíró, Július Fučik szavait: „Embe­rek, legyetek éberek!“ A „békevívő“ torpédőrombolő Nicaragua partjainál V. Fomicsev rajza A Szovjetunió és az Egyesült Ál­lamok megállapodott abban, hogy március 12-én Genfben kezdődnek a kozmikus és nukleáris fegyverekről szóló tárgyalások. A tár­gyalásokon a Szovjetunió küldöttségét Viktor Karpov nagykövet vezeti, aki egyúttal a Szovjetuniót képviseli az egyik témakörről folyó tárgyaláso­kon, míg a másik két témakörben Jurij Kvicinszkij és Alekszej Obuhov nagykövetek képviselik a Szovjet­uniót. Az Egyesült Államok delegációjá­nak élén Marx Kapelman nagykövet áll, aki egyidejűleg az amerikai felet képviseli az egyik témakörről szóló tárgyalásokon, míg a másik két cso­portban az amerikai felet John To­wer és Maynar Glitman nagykövetek képviselik. Vlagyimir - Lomejko, a szovjet kül­ügyminisztérium sajtóosztályának ve­zetője a közelmúltban Moszkvában sajtóértekezletet tartott a tárgyalá­sok helyszínéről és időpontjáról lét­rejött megállapodás kapcsán. Szovjet és külföldi újságírók kér­déseire válaszolva Lomejko hangsú­lyozta, hogy a genfi megbeszélések sikere attól tfügg, a két fél milyen . Márciusban mértékben tartja magát a tárgyalások céljáról és napirendjéről létrejött megállapodáshoz. Hangsúlyozta, hogy a Szovjetunió az Andrej Gromiko és George Shultz találkozóján a tárgya­lások témájáról és céljairól született megállapodásból indul ki. Mint isme­retes, a két külügyminiszter megálla­podott abban, hogy a tárgyalások té­maköre felöleli a kozmikus és nuk­leáris fegyverekkel — a stratégiai és közepes hatótávolságú eszközöket egyaránt beleértve — összefüggő át­fogó kérdéseket, miközben mindeze­ket a problémákat egymással kölcsö­nös összefüggésben vitatják és old­ják meg. A tárgyalások célja egy olyan megállapodás kidolgozása, a­­rnely az űrfegyverkezés elhárítását és a Földön folyó lázas fegyverkezési hajsza korlátozását, a nukleáris fegy­vereknek a csökkentését eredményez­né. Vlagyimir Lomejko emlékeztetett az SZKP KB Politikai Bizottságának a Gromiko—Shultz találkozó után köz­újra Genfben zétett állásfoglalásra, amely hangsú­­lyozza, hogy reális előrehaladás el­érése a lázas fegyverkezés leállításá­hoz vezető úton csakis a genfi meg­állapodás szigorú megtartásával le­hetséges. Rámutatott arra, hogy a szovjet fél azt reméli: a megbeszélé­sek tárgyszerűek lesznek, mindkét részről józan hozzáállást tanúsítanak és senki sem fog előnyök elérésére törekedni az egyenlőség és az egyen­lő biztonság elveinek á megsértésé­vel. Árra a kérdésre, hogy mi történik, ha az amerikai fél folytatja a Per­­shing-2 és a szárnyas rakéták európai telepítését, Lomejko Andrej Gromiko szavait idézve hangsúlyozta, hogy az amerikai közepes hatótávolságú esz­közök telepítése megkérdőjelezné a genfi tárgyalásokat. „Az amerikai fe­let erre nagyon szeriézusan figyel­meztettük. Bízunk abban, hogy ezt a figyelmeztetést az Egyesült Államok józanul mérlegeli“, mondotta Lo­mejko. BARÄTI ORSZÁGOK ÉLETÉBŐL j A múlt évi tervteljesítésről A Szovjetunió Központi Statisztikai Hivatala közzétette a szovjet népgaz­daság tavalyi tervteljesítéséről szóié jelentését. A dokumentumból kitűnik, hogy a Szovjetunió gazdasági ereje 1984-ben i s számottevően gyarapo­dott. A nemzeti jövedelem 1984-ben 2,6 százalékkal volt több, mint az előző évben. A népgazdasági terv 3,1 szá­zalékos növekedést irányzott elő. A teljes ipari termelés 1984-ben 4,2 százalékkal Volt nagyobb, mint 1983- ban. A mezőgazdaság, amely 1983-ban öt százalékkal növelte termelését, 1984-ben azonos, 135 milliárd rubeles termelési értéket ért el. Ez hétmil­­liárd rubellel volt több, mint az elő­ző három év átlagos évi termelési értéke. A mezőgazdaságban az előző évinél nagyobb mennyiséget sikerült betakarítani cukorrépából és burgo­nyából (egyaránt 85,3 millió tonnát), zöldségfélékből (30,7 'millió tonnát). A gyapottermelés 8,6 millió tonna volt, 0,6 millió tonnával kevesebb, mint 1983-ban. Az állami gabonakészletek teljes mértékben fedezik a lakosság igé­nyét kenyérből és sütőipari termé­kekből. Az állattenyésztésben a hústerme­lés 16,7 millió tonnára nőtt, növeke­dett a tejtermelés és a tojástermelés is. Az állam által felvásárolt hús mennyisége négy százalékkal volt nagyobb, mint 1983-ban. Ojabb intéz­kedéseket tettek a mezőgazdasági termelés anyagi és műszaki bázisá­nak megerősítéséért. A munkások és az alkalmazottak havi átlagos fizetése 1984-ben 185, a kolhoztagok átlagos havi keresete pedig 145 rubel volt. A Szovjetunió lakossága 1985. ja­nuár 1-én 276,3 millió volt, 2,5 mil­lióval több, mint egy évvel koráb­ban. XXX A Magyar Népköztársaság Központi Statisztikai Hivatala a közelmúltban közzétette a magyar gazdaság és tár­sadalom 1984. évi fejlődéséről szóló jelentését. A népgazdaság fejlődése lényegében megfelelt az évi terv cél­jainak. A nemzeti jövedelem összege folyó áron több mint 800 milliárd forint volt, volumene — előzetes, részben becsült adatok alapján — 2,2—3 szá­zalékkal haladta meg az 1983. évit. A mezőgazdasági termékek előállí­tása 2,5—3 százalékkal, a tervezettet megközelítő mértékben növekedett. A növénytermelés több mint 4 százalék­kal nőtt, az állattenyésztés növeke^ dése meghaladta az 1 százalékot. .1984-ben minden eddiginél több ga­­bonát takarítottak be. Az előző évi­vel csaknem azonos nagyságú terü­leten 15,7 millió tonna gabona ter­mett, ami 2 millió tonnával volt több az 1983. évi mennyiségnél és a két évvel azelőttit is meghaladta. A bú­zatermés 7,3. millió tonna volt, 1,4 millió tonnával több az előző évinéL Kukoricából 6,7 millió tonnát takarí­tottak be, 230 ezer tonnával többet, mint 1983-ban. A búza hektáronkénti hozama 5,4, a kukoricáé pedig 5,9 tonna volt. A szarvasmarha-állomány gyakorla­tilag nem' változott, a tehénállomány csökkenése folytatódott. A sertésállo­mány 1984 végén 9,2 ^millió volt, 6 százalékkal kevesebb, ’mint egy év­vel korábban. A vágóállat-termelés elérte a 2,4 millió tonnát, az előző évhez képest 2 százalékkal nőtt. A’ fontosabb állati termékek közül tej­ből valamivel több, tojásból 5 száza­lékkal kevesebb volt a termelés, mint az előző évben. A mezőgazdasági szö­vetkezetekben dolgozók közös gazda­ságból származó átlagkeresete 3,8 százalékkal növekedett, összege havi 4840 forint volt. 1985. január 1-én az ország népes­sége 10 millió 658 ezer fő volt, 21 ezerrel kevesebb, mint 1 évvel ko­rábban. 1984 folyamán 125 ezer gyer­mek született,. 2 ezerrel kevesebb, mint 1983-ban. Jaltában negyven évvel ezelőtt Négy évtizeddel ezelőtt sorsdöntő tárgyalások színhelye volt a jaltai lovagija kastély. A Hitler-ellenes an­tifasiszta koalíció három vezető nagy­hatalma képviselői — Sztálin, Roo­sevelt és Churchill — megbeszélései­nek napirendjén szerepeltek a német birodalom elleni utolsó roham tervei is. Am mindennél fontosabb volt ak­kor a kissé távolabbi jövő kérdése, azaz, hogyan éljenek és működjenek együtt a béke beköszöntése után azok a politikai és társadalmi rendszerük­kel egymástól nagyon is különböző országok, melyek együtt harcoltak a háborúban. A tanácskozás további fontos feladata volt a majdani tel­jesen felszabadult Európa államhatá­rainak felvázolása, a kontinensünk, sőt, az egész világ országainak köl­csönös viszonyát meghatározó alap­elvek megjelölése, a világ békéje és biztonsága biztosítékainak megtalálá­sa. Jalta jelentősége ma már négy év­tized távlataiból mérhető le. Mérle­ge azt mutatja, hogy a krími konfe­rencián reálisan ítélték meg földré­szünk és az egész világ erőviszonyait, illetve a belőlük következő körülmé­nyek várható alakulását, ugyanis an­nak feltételezéséből indultak ki, hogy lehetséges a különböző társadalmi rendszerű országok békés egymás mellett élése. A történelmi tapaszta­latok igazolják, hogy amikor az anti­fasiszta koalíció nyugati szövetsége­sei eltértek a Jaltában általuk is szentesített alapelvtől, veszélybe ke­rült a béke és biztonsága ügye. Vi­szont a Szovjetunió által mindvégig következetesen képviselt és mindun­talan ajánlott jaltai elvek felé fordu­lás, a nemzetközi erőviszonyok reali­tásainak tekintetbe vételére épülő politika, amellyel elsősorban a Szov­jetunió mutat példát, a nemzetközi enyhülés, a megértés szellemének térhódítását, az egyenlőség és köl­csönösség alapján az együttműködést szolgálja. A történelem igazolta Jalta szelle­mét. Miért hangoztatjuk ezt manap­ság? Azért, mert vannak akik Nyu­gaton megfeledkeztek az emberiség elvetemült ellensége, a fasizmus el­len vívott harc gyökereiről, mind­azokról a tényezőkről, amelyek ősz­­szefogásra és a harcban egymás köl­csönös segítésére késztették a küzdő népeket. Jalta azt jelentette, hogy a hadban álló népek különbözőségüktől függetlenül felismerték kölcsönös ér­dekeik szükségességét, s ez vezette őket a nagy antifasiszta koalíció so­raiba és irányította őket a háború utáni viszonyok rendezésében. S vé­gül Jalta a fontos emlékeztető is a „gyenge emlékezetűeknek“, akik mos­tanában, amikor a népek Európa­­szerte a világháborúban kivívott nagy győzelem 40. évfordulójára emlékez­nek, a történelmi valósággal szöges ellentétben szeretnék átrajzolni Eu­rópa térképét. Nem egyének tévelygéséről vagy pillanatnyi rövidzárlatról van szó. A múlt évben Is nemegyszer tanúi vol­tunk annak, hogy az NSZK-ban, aho­vá a levert fasizmus maradványainak nagy része a háború után áttelepült, a múlt erői szemtől szemben az új valósággal emelgetik fejüket, szeret­nének változtatni a megváltoztathatat­­lanon, olyan megoldásokra gondol­nak. melyek hazárdjátékot jelentenek az emberiség jövőjével. Tavaly nem egy alkalommal Jalta története is szóba került. A nyugati világ, első­sorban az Egyesült Államokban tevé­kenykedő fizetett propagandistái nem átallanak tőrténelemhamisításboz sem folyamodni, például azzal vá­dolják a néhai Roosevelt elnököt, hogy kiárusította az európai népeket, továbbá a jaltai tanácskozás eredmé­nyeit úgy állítják be, mint a szovjet fél egyoldalú előnyökhöz jutását, s megfeledkeznek a történelmi való­ságról. Mint ismeretes, Sztálin azt mondta, hogy a Vörös Hadsereg téli támadása, amelyért Churchill a ta­nácskozáson köszönetét fejezte ki, fegyvertársi kötelesség teljesítése volt, mivel a teheráni konferencia döntései nem kötelezték a szovjet kormányt a téli támadás megindítá­sára. E körülményekről így tanúsko­dik a jegyzőkönyv. Churchill azt mondja: Szeretném megragadni az al­kalmat, hogy kifejezésre juttassam, milyen elaragadtatással töltött el az az erő, amelyet a Vörös Hadsereg ta­núsított támadása során. Sztálin meg­értette, hogy sem Churchill, sem Roosevelt nem akarta kereken meg­kérni a támadás megindítására, s nagyra becsülte a szövetségeseknek ezt a tapintatát, ugyanakkor látta, hogy a szovjet főparancsnokság még a kitűzött időpont előtt megindította a támadást, s a szovjet kormány ezt kötelességének, szövetséges! köteles­ségének tartotta, bár formailag nem vállalt erre vonatkozólag semmiféle kötelezettséget. Az antifasiszta koalíció polgári kormányai egykori szövetségesük, á Szovjetunió ellen fordultak rövid idő­vel, a győzelem kivívása után. Min­dent megtettek, hogy feltartóztassák a szocializmust és a nemzeti felsza­badító mozgalmakat. Csak a tények későbbi felismerése, e kísérlet re­ménytelenségének elismerése, a nem­zetközi erőviszonyoknak a Szovjet­unió és a szocializmus erői javára történt további eltolódása késztették az imperializmus fő erűit a békés egymás mellett élés elvének elfoga­dására. Vagyis az új feltételeknek megfelelően a jaltai szellemhez va­ló visszafordnlásra. Az imperializmus propagandistái manapság olykor en­gedékenységgel vádolják azokat a ve­zetőket, akik ott ültek a jaltai tár­gyalóasztalnál. Szeretik magukat il­lúziókban ringatni, ám ettől nem lesz egyenesebb az út a nemzetközi biztonság erősítéséhez, ami Jalta fő célja volt. Reagan elnöknek Is rá kellett döbbennie, hogy imperialista felfnvalkodottsággal, erőszakos köve­teléssel nem lehet tárgyalni a Szov­jetunióval. Az elvakult antikommunizmug he­lyébe a békés egymás mellett élés örökké élő szellemének kell lépnie, a ma még ellenséges Nyugaton is. Ezért küzdenek korunk egyre szapo­rodó békemozgalmainak lelkes részt­vevői. LÖRINCZ LÄSZLÖ

Next

/
Thumbnails
Contents